Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

r Az urbanizáció és az az­zal járó »an ti természet ies­ség« világjelenség. A városok modernizálása, az életkörül­mények gépesedése egyre me- chanikusabbá teszi az embere­ket is. Ha ezt a lakótelepek építésénél figyelmen kívül hagyják, egyre kevesebbet »építenek be« a természetből egy-egy telepbe, ez a hatás csak fokozódik. S nemcsak a természetes környezet csökken világszerte. Az is közös a különböző orszá­gokban, hogy felismerik annak szükségességét: valamit tenni kell ez ellen. Egy finn lap állapítja meg: »Ma, amikor az udvarokat parkolóhelyekké alakítják át és a parkokból egyre nagyobb területeket hasítanak ki a jö­vendő úthálózat érdekében,, egyre zártabbá és nyomasztób­bá válnak a lakóterületek is. Ha gazdasági és szellemi erő­forrásainkat továbbra is a gép­kocsizó »átlagember« szükség­leteinek kielégítésére fordít­juk, akkor a város mihama­rabb mérges kipuffogó gázokat terjesztő, keresztül-kasul ba­rázdált aszfaltpokollá válik. öncsalás azt hinni, hogy a gépkocsizó kisebbség önszán­tából visszaszármaztatja az ál­tala elfoglalt területeket, hogy azokból ismét parkokat, zöld­övezeteket, játszótereket ala­kíthassanak ki.« Vannak tehát, akik a »zöld­övezet kontra autó« vitán mé­rik a lakóterületükhöz tartozó szabad térség felhasználási le­hetőségét. Ha ezt sikerül is el­dönteni, kialakul egy arány — talán féle parkolóhely, a má­sik fele zöldövezet —, s még akkor is ott a kérdés: mi le­szükség. Felmérni azt, hogy a gyakorta kis területen mit len­ne célszerű elhelyezni, úgy, hogy minél több gyerek játsz­hasson, s úgy, hogy se egymást, se a felnőtteket ne zavarja. A tervező és a pedagógus melleit a tervezésnél érdemes lenne magukat az »érdekéiteket«, a gyerekeket is megkérdezni­Ha megvan a terület, a játék, az elhelyezés, jön a következő gond: miből legyenek a játé­kok. Hiszen a játszótér építésé­nél sem elhanyagolható és egyáltalán nem utolsó szem­pont, hogy minél olcsóbb le­gyen. A legegyszerűbb és legkony- nyebben elhelyezhető anyag a fa. Alkalmazzák is sok helyen. Akár úgy, hogy sok-sok cölö­pöt vernek le egymás mellé, s ezzel lehetőséget biztosítanak a csúszkálásra, bujkálásra; a gyerek fantáziája nevezi ki a köztük levő utaltat, réseket alagúttá, vagy amivé akarja (mint a fővárosban nagyon sok parkban és téren). A másik kipróbált és bevált anyag külföldön a beton. Egy­máshoz illesztet betoncsövek­ből készülnek a modern szob­rokhoz hasonló íves betonfa­lak, amelyek közé egy csövön átbújva lehet bejutni. Alkal­mazók ezt az anyagot úgy is, hogy gömböket készítenek be­lőle, ezek folyamatos komoozí- ciót alkotnak, két változó szinten elhelyezve. A gyere’-ek az egész komplexumban sétál­hatnak, már'hálhatnak, csúsz­kálhatnak. Ss mindez teljesen veszélytelen. A szabadtót-i játszótereken is fel lehet állítani összerak­ható *s szédsz^dhető műanveg formákat, amelvek teret adnó_ nak a evesek ai'zotó fantáziá­jának. Ezeken a játszótereken mozoghatnak. »értelmesen« látszhatnak, vem íz hiz*os. hnny rnivSes sokai főbbe T*e- riilva tnínf p- -ii-n n«?-»(*j/írr PVÍ- tet libikóka., körhinta men a, semmire sem használt mászó- gömh. Szabod terület még van. Tervező, kivitelező, pedagógus is. A pénzösszeg korlátozott persze. De összefogással, ötlet­tel ki lehetne egészíteni. Meg­érné! S így a centenáriumi mozgalom a gyerekeknek is adna valami szépet. Simon Márta Fa és beton. gyen az egyik felével, hogyan lehet úgy beosztani, hogy kü­lönböző korosztályok »békésen egymás mellett éljenek«, pi­henjenek, játszanak, kiabálja­nak, rohangáljanak? Ki-ki a kora és vérmérséklete szerint­Ha csak játszótereket építe­nek, ott számolni kell a »nem­zedéki ellentétekkel«, amelyek már »játszótéri polgár« korban is megvannak. Avagy más­képp: a különböző korosztályú gyerekeknek különböző játék- és mozgási lehetőséget ’ kell biztosítani A közelmúltban is éppen azon keseregtek a Kalinyin-vá- rosrészben lakó gyerekek, hogy ezek a lehetőségek nekik nem ada*íal< meg ... p áljuk .k szó-"’ a ven ni, hogy melyek is a játszó­tér kialakításának feltételei! Először is kell hozzá terület. Külföldön a lakótelepek terve­zésekor előre számolnak a ját­szóterekre szánt területtel. S nemcsak meghagyák a játszó­térnek való helyet, hanem azt is megtervezik, hogy hány s milyen korú gyereknek kell majd pti jós-ania. A terület me" • ?-v ’ozésl­épí ‘ ii‘ -an pedagógiai — munkára van Öngyilkosság a Kaszinó utcában? 34. Ludger Westricket tehát a Rajniss-féle estélyen ütötték a bauxit rablólovagjává. Raj- nissnak pénzt, lakást adtak, hogy fogja be a száját, s ne tárja ország-világ elé a bau- xittal folyó manővereket. De a hallgatásnak más ára is volt, nemcsak az a 40 ezer pengő. Be kellett a svájci tár­saságnak vennie az üzletbe Ludger Westricket. Vajon tudták a magyar gyárosok, bankárok, hogy kit vesznek be? Ki ez az ember? Aligha. Talán annyit árult el nekik Schröder, hogy ez az úr német nagyiparos, aki ad­ni, venni, fizetni, hitelt sze­rezni, tud, egyszóval minden tranzakciót képes lebonyolí­áni. Chorin, az okos Chorin azért biztosan elhúzta a szá­ját. Szász a magukkal hozott kis turistafőzővei kávét készí­tett magának. És miközben várta, hogy kifolyjon, össze­gezte eddigi ismereteit: a szándékokat és cselekedeteket. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar RT életében Chorin Fe­renc megjelenése hozott dön­tő fordulatot, a svájci Blan- cart Bankház által finanszí­rozott Bauxit Tröszt életében pedig Ludger Westrick meg­jelenése. De ez a második t)ény radikális változások kez­detét is jelentette. A svájci csoport befolyásának elsor­vasztását. csökkentését, majd teljes megszüntetését, és a német csoport előretörését, hatalmának növekedését, majd a teljes behódolást. Milyen állásponton lehetett Mayer dr., a vezérigazgató? Pénz, pénz ... Pecunia non ölet... Csak jöjjön, csorogjon, minél nagyobb folyamban. Ennyire egyszerű lett vol­na ezeket a rafinált gyároso­kat becsapni? Ennyire nem látták volna előre, hogy vé­A rcát eltorzították a se­bek, a fehér vánkoson utat keres a szivárgó vér. A szemhéja megrebben, a feje oldalra billen. Ha a szeme nyitva lenne, most a kislányát láthatná. Claudia arcán könny csorog. A ^főorvos föléje hajol, s né­metül szólítgatja. Az apa egy má3ik szobá­ban az ágy szélén ül, figyeli, hogyan szalad a toll a rendőr kezében. A francia rekedt hangör, idézi a történteket, ujjával az ágy szélét simogatja. Már tud­ja. hogy aki mellett ült a ko­csiban, meghalt. A nyugdíjas főorvos türel mes, monológjában hálát ad a sorsnak. »Tudom, csúnyán ösz- szetörtem magam, de az éle­tem megmaradt. Kevésre em­lékszem. Lellén hajtottam vé­gig, az egyik étterem közelébe étiem, amikor egy őrült recs- csenést hallottam. Mikor ma­gamhoz tértem, embereke', láttam magam körül; a felesé­gemet is. Megnyugodtam, élek.« A folyosón gyászszalagos férfi ragadja meg a főorvos karját, aláírásért jött. A veje után biztosítás jár a család­nak, papír kellene . .. Emlék­szem a balesetre, a múlt hé­ten történt. Egy italtól bódult főiskolás lépett a motor elé. 1 Mind a ketten meghaltak. Egyikük sem volt még har­minc éves. A medikus házaspár szom­baton tartotta az esküvőjét. Másnap motorra ültek, és öt perc múlva beléjük rohant egy gépkocsi. Az asszonyka mosolyog, a gipszre mutat. Vizit Rosszul kezdődött a házas­ság. Dr. Oláh Vilmos sebészet' főorvosért türelmetlen ápoló­nő szalad, betegfelvételt kel­lene intézni. Kevés a hely. Az orvos végigsimit a homlokán, s pótágyat kér. A hosszú asztalon közép­korú nő fekszik, vérfoltos tás­káját most is a kezében szo­rongatja. Egy fonyódi útke­reszteződésből hozta be a mentő. Ha bekötözik, elme­het. Az asszony nem is a se­bei miatt sír, a férjét szeretné valahogy értesíteni. Már elin­dultak volna vissza, Cseh­szlovákiába. A főorvos augusztus végéig soha nem megy szabadságra, Az idén Franciaországba ké­szül, a Schweitzer-hagyatél: foglalkoztatja. Sokat remél az úttól, végigjárja a városokat, ahol a tudós gyógyított. Az asztalán sebészeti közlöny, de egyelőre nincs rá idő. Majd az ősszel... Megrázó esetekről kérdem. Keserűen elmosolyodik: hát melyik nem az? »Tavaly egy hatéves kisfiú figyelmetlenül szaladt át az úton, és egy autó elgázolta. Amikor behozták, már nem élt. Az édesanyja itt állt a fo­lyosón, és rám várt. Nekem kellett megmondani. Az asszony nekemugrott, és rázott, ahogy bírt. — Ugye, nem igaz! — kiabálta. Mond­jam, hogy nem igaz? Két gyermekem van: egy tizenegy éves fiam és egy négyéves lá­nyom. Rájuk gondoltam.« Egy édesanya előtt hetekig titkolták az igazságot. A tra­gédiát csak ő élte át, a fia még ott, az aszfalton meghalt. Micsoda beszélgetések, te­remtőm, micsoda beszélgeté­sek ezek! Megkérdezem, hogy az évek során nem fásul-e el az or­vos, hiszen mindennap ugyan­az ... De hogyan is lenne ugyan­az? A küzdelem az életért, a viasltodés a könyörtelen per- celvlrel távol .tartja a részvét- lenságet, hét még a közönyt. Fölhaliatezlk a mentőautó szirénája. Ajtócsapás, lábdo- bogás... Volt egy szerdai nap, ami­kor húsz baleseti sérültet hoztak a siófoki kórházba. Az egyik júliusi hét végén pedig öt emberért már hiába szágul­dott a mentőkocsi. J úniusban nagyon re­méltek. Jól indul a nyár, vigyáznak a gép­járművezetők. Ha közlekedési rendőr ment az osztályra, er­ről beszéltek: talán az idén másként lesz, talán nem volt hiábavaló a rengeteg intő szó meg a könyörgés. Mert hi­szen az volt: értsünk szót vég­re, emberek, vigyázzunk egy­másra ... Keserűségem legyűri a szándékot, hogy felidézzem, .hányféle kísérlet született, s mind kudarcba fulladt, a tra­gédiák sorozatát egyik sem állította meg. Ennyi szerercsétlenság még nem volt a Balatonnál. Pintér Dezső „Haditudósítás” Nagyvázsonyból Az osztrák vereség után győztünk a török ellen Kardélre velük, a kirilejzu- mát, üssétek legények a gaz törököt!... De jól látom-e? Az a két vágtató szpáhi a tisztás mögé kergeti a déli magyar ifjakat. A török sereg tábort üt a tisztás szélén, s megerősített őrség áll a rabul ejtett cso­daszép magyar lány szekere mellé. A szpáhik kapitánya nyug­talan, nem bízik az imént ke­reket oldó magyarokban. De amikorra Allah segítségét kérhetné, szétnyílnak a bok­rok, s fület hasogató rivalgás közepette szívet-lelket gyö­nyörködtető magyar vitézek vágtatnak a török ellen. Véres csata kezdődik, a szpáhikapitány sebesülten, turbánját vesztve menekül övéihez. Meg-megújulnak a rohamok. A magyar ifjak de­rekasan hadakoznak. Villám­uk a penge, s a lovak egy szempillantás alatt beérik a bugyogós ellenséget. gül őkét is felfalják a nácik? De a legfőbb szereplő, a fel­fedező Balátai Jenő meggyő­zése, lefizetése, megvesztege­tése még hátra volt. Azaz ... Balátai Jenő, azt hitték, a há­zasságával teljesen a hálójuk­ba esett. Az elképzelés ra­gyogó volt. Nem kellett más, mint egy nagystílű, gyönyörű nő, aki lehetőleg úgy költeke- zék, hogy azt ne lehessen nor­mális pénzkeresettel bírni. Akkor majd a férfinak több és mind több pénzre lesz szüksége. Akinek pedig sok pénz kell, az mindenre kap­ható. Szász elismeréssel adózott távoli, nagy, részben már el­hunyt ellenfeleinek, de a még élőknek is. Ezt csak azzal a germán alapossággal lehet előkészíteni, amivel az ötödik hadoszlopok szétrágták a hátországokat, amire a Wehr­macht menetelni kezdett. Carl von Clodius, dr. Werner Daitz, Fritz Hugenberg, Lud­ger Westrick, s ki tudja még, hány kitűnő koponya dolgoz­hatott a magyar bauxit meg­szerzésén. Amikor aztán ez a terv megvolt, már csak vég­rehajtók kellettek, s belépett az üzletbe a Gestapo: Ar.tur Frisch. Csak éppen ott hibáz tak, ott szakadt meg a lánco lat, ahol nem várták ... Szász a falon függő képre nézett, amelyen kéken izzó ég és a tenger közé egy nyomo­rult lélekvesztő bárka ékelő­Már nem tarthat sokáig. Liheg a török, s csiUog a ma­gyar szeme. Lám, az egyik vitéz már kiszabadította a csodaszép lányt, s boldogan tűnnek el, valahol a tisztást szegélyező bokrok mögött. Megígérjük: nem rájuk figyelünk. Előt­tünk parádézik a győzelem­ittas magyar sereg. De mit vihog az a szpáhi? Kegyelem­re úgysem számíthat. Azért megtapsolom: kemény harcban maradt alul. Délelőtt viszont az osztrá­kok győztek. Szomorúságomat csak némiképp enyhíti, hogy' nem a Habsburgok közül va­lók, továbbá nem véres csa­tában, hanem a Szent György díjért hirdetett nemzetközi lo­vas versenyben nyertek. Az vigasztal, hogy a délutáni sta­fétaugratásban a honi ifjak vitték el a pálmát meg a Sio- tour Utazási Iroda rézből domborított paripáit.., dött. A bárkán egy szakállas alak óriási igyekezettel pró­bálta evezőjével a csónakot gyorsabb futásra ösztönözni. A festmény egyik sarkában gomba alakú, fekete felhő ereszkedett alá az égből. Az atombombával szemben tehe­tetlen erőfeszítést szimboli­zálta a kép komor „ -állítás­ban. Az emberek nem tudnak a vész, a végzetes sors elő] me­nekülni, arra csak kétségbe­esett kísérletet tesznek, de amikor a végzet elkerülhetet­lenné válik, kétszeres dühve! és erővel állnak ellent. A ha­talom — ha rövid időre is —, de megtorpan ezek előtt az emberek előtt. — Balátai Jenő — mondt. ki hangosan Szász aplsa ne vét —, ő tett ilyen kétségbe­esett, utolsó kísérletet a náci gépezettel szemben ... Tisztázatlanok Balátai Jenő halálának körülményei? — kérdezte magától Szász Dá­niel. Igen. De meg kell kísé­relnie az események fonalát egy időre elengedve — a ren­delkezésre álló adatok, vallo­mások és ismeretek lelhasz nálásával — reprodukálni halál körülményeit. Szász rg tárgyilagos, pártatlan, az igaz­ságot szerető vizsgálóbír helyzetébe képzelte magát. (Folytatjuk.) Tudom, kitalálták, hogy mindez nem a középkorban, hanem a nagyvázsonyi lovas­játékokon történt. A siker minden évben meg­ismétlődik. A több ezer főnyi közönség lelkesen tapsol Má­tyás királynak, fényes udvar­tartásának. S természetesen a vázsonykői molnár fiának. K:- nizsi Pálnak, aki igazi ma­lom kőtálcán egy kupa forrás­vizet kínált a királynak, s ez­zel meg is kezdte káprázatos hadvezéri pályafutását. Fenséges szórakozás volt, elhihetik. P. D. „Arat“ a Volán A Volán Tröszt vállalatai részt kaptak és részt vállaltak az idei rendkívüli nyári fel­adatokból. Az elmúlt hetek­ben a dél-dunántúli árvíznél 300 kocsival dolgoztak, most pedig a 22-es számú Volán nehézgép-szállító járművei »költöztetnek« az Alföldről a Dunántúlra 200 kombájnt. A Volán szükség esetén vállalko­zik a szárításra váró gabona gyors elfuvarozására is. A legnagyobb hagyományos nyári feladat: a zöldség- és gyümölcsszállítás nem okozott eddig gondot. A szerződések értelmében októberig napon­ta 600 kocsi áll rendelkezésre erre a célra. Ezenkívül az igé­nyek szerint adnak teherautót a konzervgyáraknak. A magá­nosoknak sem kell várakoz­niuk a Volán kocsikra, a tröszt vállalatai naponta mintegy 1200 lakossági fuvart bonyolí­tanak le. t Most mában !»V<hb a ren­lelke- ere álló kar a'i tás ki" I “ használása okoz problémát. Az autóközlekedésben ugyanis igencsak érezhető a beruházá­sok visszafogása. Csökkentette a Volán tennivalóit az is, hogy a termelőszövetkezetek, a kö- | zületek kocsiállománya gyara- | podott. A forgalom fellendíté- i sére, s egyben a szomszédos ♦ szocialista országok szorosabb | közlekedési együttműködése I érdekében vállaltak csehszlo- I vák mer’- '-'ást ?-4 millió 3 " a ivies, út­i Sj tás anyag sár®. ; Száz nagy teljesítménnyű Vo- | lán-kocsi dolgozik már Cseh- j Szlovákiában, hét állomáshe- J lyen: Brno, Prága és Osztrava * környékén. (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents