Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-08 / 185. szám
SZEQEDI NYÁR Táncosok a Balaton-parton Szövetkezeti néptáncosok IV. országos találkozója A TiSZa-parti város az idén is gondosan felkészülve és nagy szeretettel fogadja vendégeit. Ehhez mindenekelőtt változatos programot kellett biztosítani, amelyben mindenki megtalálja az érdeklődésének megfelelő műfajt. Igaz, a látni- és haligat- nivalók többsége évek óta ismétlődik, de ez természetes is: a sportműsorok közül például a vasárnapi gokart- és motorcsónak-versenyek már régóta hozzá tartoznak a város hétvégi látványosságához. Akár csak a szegedi nyári tárlat, amelyet az • idén már tizenharmadszor rendeznek meg. A Móricz Zsigmond Múzeum képtárában bemutatott — mintegy háromszázöt- ven — alkotásról azonban érdemes egy kissé bővebben szólni, és nemcsak a művek nagy száma miatt. A három teremben, sőt még a folyosókon is elhelyezett alkotások — grafikák, festmények, plakettek, kisplasztikák, szobrok — talán napjaink valamennyi divatos irányzatát képviselik. A stílusban, technikai megoldásokban és te- matikában_ oly nagy gazdagság inkább erénye, mint sem értékrontója a tárlatnak. A látogató számos olyan megkapó alkotást talál, amely előtt hosszan kénytelen időzni, és amely maradandó élménnyel gazdagítja. Jónéhány mű azonban szélsőséges modernkedésével inkább elriasztja a nézőt, mint sem megfogja. A tárlatra az ország különböző részéből érkeztek művek, de érthető, hogy a legnagyobb arányban a szegedi alkotók és a hódmezővásárhelyi iskola Thália szekerére föl pakolva vidéki színházaink a fővárosba hajtottak vidám vetélkedő végett. A Fészek Klub előtt ügyesen átfestették a kellékesek a fogatok oldalát, nehogy hitessék: vidékről érkeztek. Így lett a tizenegy vidéki színházból még a műsor előtt "nem-budapesti-« társulat. .. Óvatosan kerülve a vidékit. No de sebaj, a mi Csiky Gergely Színházunk mégiscsak kaposvári marad nekünk, és nem »nem-budapesti«. Az első páros versenyben máris nekik drukkolhattunk a rádió előtt. Vasárnap délelőtt Ez az én színpadom! címmel ugyanis megkezdődött a »nem-budapesti színházak vidám vetélkedője«, amelynek díjait a közönség szavazatai alapján ítélik oda a legjobb társulatnak. A Pécsi Nemzeti Színház együttesével került versenybe a kaposvári Csiky Gergely Színház. Talán tárgyilagos a jegyzetem: véleményem szerint jobbak voltunk. A pécsiek ötven perce túlságosan is »hazai« talajon maradt, pedig ennek a műsornak a rádiós-célja a hallgatók széles táborának szórakoztatása volt. A kaposvári ötven perc jobban megfelelt ennek az igénynek. A »személyeskedő« poénok helyett általánosítottabb élcelődéssel vették nyelvükre a helyi gondokat, történeteket a kaposváriak. Találó keretjátékot írt Kern András meghívott vendégünk és Verebes István. S a két színház — vetélkedés . 0-. a — egyben egy e: , . jobban tmj észt! (Kíváncsian Vurom, mit. mondanak a »nem-budapesti« helyzetről a többiek; Békéscsabán, Győrben, Kecskeméten, Debrecenben, Miskolcon, Szegeden, Szolnokon, Veszprémben mi a helyzet?!) Hogyan is mondta, illetve írta Petőfi a színészről szóló versében? Nincs ennél szebb... Jó lenne ~ az idézetet pontos-. • le nem. , az . -C- . y.._nete emu _... u.u - sik eres szerzőként is részese volt a vidám vetélkedőnek. Jóízűen nevetve hallgattuk művészei képviseltetik magukat. De Somogyból is eljutott néhány alkotás: Szabados János egy, Szekeres Emil két képpel szerepel a kiállításon, Weeber Klárának pedig plakettjeiből mutatnak be néhányat és egyik kisplasztikája is ott látható. A szegedi nyári tárlat tehát évek óta visszatérő, de váltó katlanul rangos művészi eseménye a városnak. Amit azonban a Tanácsköztársaság útja sétányán, a Sajtóházza: szemben találunk, Szegeden merőben új kezdeményezés eredménye: a Hódmezővásárhelyen élő Samu Katalin szabadtéri szoborkiállítását láthatják itt az erre sétálók. A tárlatot a Csongrád megyei Hírlap Szerkesztősége szervezte, és ahogy elmondták: minden évben szeretnék egy- egy helyi vagy megyei szobrász alkotásait bemutatni ebben az intim hangulatú környezetben. Természetesen egv művész életművéről — már tehcnikai okok miatt is — csak ízelítőt lehet adni egy ilyen jellegű kamarakiállításon. Ez azonban nagyszerűen sikerült; Samu Katalin markáns portréi, bájos állatfigurái nagy sikert arattak. A múlt hét végén fiatalok vették birtokukba a várost. Mintegy hétezren érkeztek az ország minden részéből a VII. ifjúsági találkozóra. Szombat délután ötletgazdag felvonulásokban gyönyörködött az utca közönsége. A jövő évi VIT, az idei nagy évfordulók és általában a RÍSZ akcióit megjelenítő életképek a gazdag látványosság mellett az ifjúság szervezettbeszámolóját a Dunánonnani Fesztiválról, melyet Koltai Róbert adott elő. A közönség és a színház »ipics-apacs, te vagy a hibás« játékáról szólt a százperces műsornak talán legsikerültebb jelenete, amelyet szintén Csorba István írt, s a címe: Helló, Hamy! (A Hamlet zenés átdolgozása.) A komédiázás bennem is elültette az adás végéig egy bizzar ötlet magvát: Kitaláltam én is egy játékot a somogyi közönség szolgálatára. A következőket kellett volna tennem. A Fészek Klubban bekötni a szereplő színészek szemét fekete kendővel, megpörgetni őket, gyorsan föl a szekerekre, s meg sem állni a kaposvári kőszínházig. És A lépcsőház, amelyen át a lakásomba fölmegyek, nagy. hármas üvegablakokkal van fedve. Az üvegen át csak szűrve jut be a fény. Itt mindig hűvös van, jótékony félhomály és csönd. Még kora tavasszal történt, hogy a gyerekek kerékpárt szereltek a lépcsőházban, és az egyik ablakon akkora lyukat ütöttek, mint egy nagy lábos feneke. Azóta itt áll, mert üveges ritkán jár errefelé. De legyekből, lepkékből több van, mint üvegesből, ők hát mindennapon vendégek a lyukon át (egyszer még egy veréb is betévedt rajta). Jó megoldás lenne, ha száz darázsért, húsz lepkéért és egy eredeti verébért kaphatnánk végre egy üvegest cserébe, de hát ami nem megy, azt ne erőltessük ... Az a lyuk nem is olyan nagy hiba, mert a minap témát adott. Ahogy elindultam háromnegyed nyolckor a hivatalba, látom, hogy a lyulc fölötti ablakrészen egy szürke lepke röpdös és kopog rendületle- níll. Szeretne szegény kijutni 7 szabadba. Amikor megálltam mögötte, érezte, hogy most jobban kell erőlködnie, mert hátha megfogom. A lepkéket eléggé ismerem: hársfaszender vagy kutyatejségéről, összefogásáról is tanúskodnak. A Széchenyi téren nagygyűlés, majd utcabál követte a színes karnevált. Fiatalok szállták meg a város nevezetességeit is. A dóm mellékoltárainak lépcsőin, a gyóntatószékek térdeplőin is tizenéves lányok, fiúk hallgatták az orgonaversenyt. Néhány utcával árvább ugyancsak többnyire fiatalok töltötték meg az Európa legnagyobb ilyen jellegű építészeti remekének tartott zsinagógát is, amelynek valóban csodalatos hatású kupolája alatt a külföldiek német fordításban is hallhatták az épület ismertetését. És szombaton este a szabadtéri színpad nézőterén is túlnyomó többségben fiatalok várták a Hunyadi László nyitányának felcsendülését. Kellő figyelemmel végig is ülték a három és fél órás opera előadását, kivéve azt a néhány ifjút, aki a legszebb dallamok között dobogott-csörtetett kifelé a széksorok között. Pedig az est szép volt, nagy zenei élményt nyújtott. Igaz, a rendező nem alkalmazott meghökkentően látványos megoldásokat, inkább az alakítások egységére, a drámai történés megértetésére ügyelt, így aztán egy szépen kimunkált, finom lírával átszőtt előadást láthattunk, amelyben azonban természetesen jól érvényesültek a hatalmas színpad és környezetének lehetőségei. Szép est volt, és az idő is kedvezett. Akárcsak a vasárnap érkező látogatóknak, akiket napfénnyel és csodálatos színeivel fogadott a Tisza- part. színpadra engedve művészeinket — akik olyan akarattal, tehetséggel küzdöttek a »nembudapesti színházak« vidám vetélkedőjén a sikerért —még novemberig, decemberig azzal kellene »oltogatni« őket, hogy a Fészekben vagyunk . .. Az eredmény: garantáltan színvonalasabb színházi évad 1972/73-ban! A vetélkedő »szereposztása« a következő volt: Garay József, Horváth Zsuzsi, Kiss Jenő, Molnár Piroska, Papp István, Szabó Kálmán, Verebes István, Dánffy Sándor, Hőgye Zsuzsa, Réti Erika, Várkonyi András, Kiss István, Koltai Róbert, Kun Vilmos, Csorba István és Orcsz István. szender lehetett a lelkem. Megismertem a sárgás szürke színéről. Ez az a lepke, amely esténként villámgyors szárnyrezgéssel szinte lebegve áll a virágok fölött, és a legkisebb mozdulatra is ijedten tovareppen. S most meg itt állok mögötte, nagy, szuszogó árnyék, hát hogyne igyekezne szegény! De miért nem találja meg a lyukat, amely alig van fél méterre alatta? Hogy lehet, hogy ez a mozgékony lepke nem próbálkozik úgy, mint a virágokkal? Egyik helyről a másikra szállva! De indulni kellett a hivatalba. Gondoltam, este ötre majd csak kitalál valahogy. Fél hatkor, amikor hazaér tem, még mindig ott vergődött szegény a lépcsőházi ablakban. Csak most már sokkal fáradtabban és kopottab- ban. A fejéről, toráról teljesen leverte a bundáját. Megsajnáltam. Milyen kegyetlen ezzel a lepkévé1 szemben a természet! Nem adott neki annyi észt, hogy körüljárja börtöne falát, s megtalálja a szabadulás útját. Igaz viszont, hogy olyan akarat és elszántság dolgozik Táncok és táncosok. Topogó, dobbantó s könnyed léptek, egy-egy szinte már súlytalan szökkenés; ének, zeneszó, fiatalság .. • Nyüzsgő-kavargó emberforgatag ... Népviseletbe öltöztetve majdnem félezer táncos vonult föl vasárnap Ba- latonföldváron. A nézők tömegében — a magyaron kívül — lengyel, bolgár, orosz, német, angol szavak is röpködtek; fotósok meg amatőrfényképészek »munkálkodtak« úton és útezé- len. A sétáriy útjának teljes szélességében fölsorakozó néptán- cosok színpompás szemléje délelőtt tíz órakor kezdődött a menettánccal. Megszólaltak a hangszerek: hegedű, harmonika, pikula, s megindult a vidám táncmenet. Nyugat-Du- nántúl szlovén és horvát táncait mutatták be a hosszú szoknyás szentpáterfaj lányok, s maguk közé »csábítottak« még néhány jókedvű szemlélődőt is egy-egy pördülőre- Ujjpattogtatva férfias bokázással jött egy másik csoport: hajdúsági pásztortáncokkal indultak a debreceniek, s harmonika kísérte a sváb néodalokat éneklő hajósi német nemzetiségi egvüttest. S nemcsak az ifjúság volt jelen, hanem meglett férfiak. jókedvű idősebb asszonyok is, akik — ifjúi lelkesedéssel — megmutatták, hogy »tanulhatnak még« tőlük a fiatalok... Aprócska kislány vitte az együttes táblaiét az esztergomiak vidám, füttvös csoportja benne, amely emberben nincs meg. Ugyan hány ember verné reggeltől estig a falba a fejét, hogy kijusson a szabadba? Sajnos, az emberek hamarabb abbahagyják a küzdelmet, mert az ész azt mondatja velük, hogy nem érdé mes századszor is ugyan, • próbálkozni. S az embernél nem is az ésszel van a baj, hanem a türelemmel és reménységgel. Kosarat csináltam a két tenyeremből, és valahogy beleerőltettem a fáradt lepkét. Rémülten verdesett az ujja- im között is a nyomorult, nem tudta, hogy ez a zárka jelenti neki a szabadulást. Aztán kirepítettem a lyukon át. Csak egy szürkés sárga villanás, és a szender boldo gan repült ki a homályosodó estébe. Nem érti szegény, hogy a nagy üvegbörtön s a két tenyér meleg fogdája után hogyan jöhet a szabadulás. Pedig az élet ilyen változatos. Ezt megtanulhatnák balga szenderek, és értelmes, köny- nyen csüggedő emberek is. Fari János előtt, Kisterenye és Kalocsa vidéke szép népi hímzésű ruhákba öltözött lányai után az éledő tavasz üdeségét hozták májusfákkal a szatmáriak. Túrkeve táncosainak menetét már messziről jelezte a karikásostor pattogása, s brummo- gó bőgő meg hegedű kísérte éneküket. Itt legényes, hopphopp s hujjogatás, amott lányok kart karba fűző sorainak táncát párossá átváltó fergeteges forgás tette változatossá. A szekszárdiak síró hegedű kísérete szomorkás, régi menyasz- szonybúcsúztató éneke csapott át dévaj sikongásba; majd lakodalmi örömujjongással, tréfás »vendégbúcsúztatóval« viharzott el a nézők előtt egy táncoló-mókázó vendégsereg. Mezőföld, Alföld, a Kis-Duna mente, röviden az ország minden megyéjét képviselve majd minden tájegység ifjúsága fölvonult. Somogyból a meszteg- nyői táncegyüttes, Veszprémből Berhida munkásfiataljai, tótkomlósi szlovákok meg Sárospatak táncosai. •. még fölsorolni is sok. hogv hány vidék együttese hozta magával táncában szűkebb pátriája értékes néphagyományát... Boldog mosolyt csalt az arcokra a cigándi áfész és a Zemplén táncegyüttes csoportja: a hétéves pöttöm legénykék s lányok — meg az alig pár évvel nagyobbak — népi gyermek- játéka, amelyről csak elismerő szavakkal lehet szólni. A Beloiannisz görög táncegyüttes száma már artisztiku.s produkció. S nem volt váratlan a dél- cegséget, erőt sugárzó kapuvári sarkantyúpengető tánc fergeteges sikere sem. »Mozgás- anyanyelvűnk« hagyományainak ápolásáért — Kisterenyét meg a hajósi német nemzetiségi együttest és a szekszárdi táncosokat is megelőzve — a szakemberek is nagyon megdicsérték teljesítményüket!) A majd másfélórás felvonuláson a nézők vastapsa búcsúztatta nemegyszer az elvonuló, jobbnál jobb együttesek közt is kiemelkedő teljesítményt nyújtó táncosokat. S a tiszta, szép leányének, a színes öltözetű, hajladozó, karcsú lányok sorai meg a hetyke legények férfias tánca szivet-szemet gyönyörködtetett. — Ez az igazi propagandája a népi kultúrának — mondta elismerően Sztojan Szjuleme- zov is, a bolgár szövetkezetek országos szövetségének épp Földváron vendégeskedő elnöke míg a szabadtéri színpadnál az ünnepségre gyülekezel! a néptáncosok és kíváncsi nézők serege. Dr- Molnár Frigyes, a Szövetkezetek Országos Tanácsa elnökének jelenlétében dr. Kovács Sándor, a SZŰVOSZ elnökhelyettese által tartott köszöntő és Vásárhelyi Lászlónak, a Népművelési Intézet munkatársának rövid értékelése is ezt emelte ki: a műkedvelésnek — a szó jó értelmében véve: a művészet kedvelésének — a tánccal emberi közösségben szépre, nemes érzésre nevelő szerepét. A délelőtt felvonuló, délután fáradhatatlanul próbáló táncosok, akik alkonyattájt — csupán a maguk örömére — táncra perdültek az állomás melleti térségben, az esti bemutatón szinte felülmúlták önmagukat is. A szabadtéri színpad hatalmas nézőtere zsúfolásig megtelt, s nem csoda: a tizenyolc legjobb együttes — az áfészek által patronált táncosok művészetének színe-ja- vát láthatták. Ilyen színvonalas, pergő műsornak ritkán lehetünk tanúi. S milyen szív- dobogtatóan jóleső érzés volt az ott föllépő egyetlen somogyi (a siófokiak ugyanis vasárnap nem jelentek meg!) együttesnek, a marcali áfész mesztegnyői táncosainak sikerét látni! A gálaesten valamennyien remekeltek. A tánccsoportok művészeti vezetői hétfőn délelőtt még szakmai tanácskozásra ültek össze. Értékelték az eredményeket, megbeszélték a rájuk váró feladatokat A tánc az öröm kezdete — mondták többek közt, s egy kissé a lélek tükre is. E találkozó csillogó fénye s ragyogó teljesítménye bizonyította ezt. S ez serkentsen további tevékenységre is. K. F. Paál László A rádióban hallottuk: Halló, Hamy! Horányi Barna A SZENDER
