Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
Ezek a nagycsaládosok közelebb vannak! E rend emberségének szép példáit, szinte naponta lehet hallani vagy olvasni. Vadidegen emberek mozdulnak meg szorult helyzetben levő családosok, egyedül maradt asszonyok és gyermekeik érdekében. Példák sorát lehetne felhozni, mint siettek somogyi szocialista brigádok a megyében vagy az ország más részében élő családok segítségére. Elöljáróban azért érdemes hivatkozni ezekre a minden szervezés nélküli megmozdulásokra, hogy jobban kiütközzön, milyen nagy szükség van a szervezett helyi segítségre az üzem falain belül. Mert ott is élnek nagycsaládosok, nem egy esetben szűkös anyagi körülmények között. S noha országosan nagyon sok szó esik a kis fizetésű, több gyermekes családok helyzetéről, ott, ahol dolgoznak, sajnos nem egy helyen már a szó is kevesebb, a cselekedet még inkább. Sőt nemegyszer tiszteletlenül beszélnek azokról a férfiakról vagy asszonyokról, akiknek sok gyerekük van. Amikor a Szakszervezetek Megyei Tanácsa megtárgyalta az ipari munkások élet- és munkakörülményeit, kiemelten foglalkozott a kis keresetű és sok- gyermekes családokkal. A megye tizennégy legnagyobb üzemében lefolytatott vizsgálat, a nőbizottság ankétjére meghívott negyven sokgyermekes anya véleménye alapján állapította meg az SZMT, hogyan és mennyire törődnek a sok gyermeket nevelő családokkal. A róluk való gondoskodást az is indokolja, hogy az ezerötszáz—két.er forint közötti átlagkereset (eny- nyit kap havonta a munkások csaknem negyvenöt százaléka) be. Naponta hat-hét órájuk jut alvása, gyakorlatilag egyáltalán nincs szabad idejük. Gyermekeik tanulmányi átlaga 3—3,5, s ebből a körből lehetetlennek látszik kitörni. A meghallgatott asszonyok elmondták, hogy hatvan százalékuk kapott segélyt egyszer az utóbbi két évben, olyan háromszáz-négyszáz forint ösz- szegben. Sajnos, vannak családok, amelyeknek a körülményei nagyon rosszak, s ennek nem az az oka, hogy rosszul osztják be a jövedelmüket (természetesen akad ilyen is!). Csak akkor lehet javítani a helyzetükön, ha rendszeresen törődnek a nagycsaládosokkal, az egyedül gyermeket nevelő asszonyokkal minden üzemben. A szakszervezeti bizottságok szép és nemes feladata, hogy figyelemmel kísérjék a munkakörülményeiket, a kereseti lehetőségeik alakulását, s rendszeresen segítsék őket megfelelő összegű segélyekkel. Mindenhol számtalan egyéb lehetőség rendelkezésre áll (az ingyenes ' szakszervezeti beutalótól a vásárlási utalványig) a felkarolásukra. Hamarosan megkezdődik a tanév, éppen ezért érdemes emlékeztetni minden üzemet és gazdaságot egy országosan elterjedt gyakorlatra. A vállalat, a szakszervezet nagyobb összegű segélyt utal ilyenkor ki a nagycsaládosoknak, hogy megvásárolhassák a tanszereket. Sok gondot levehetnek az édesanyák és édesapák válláról, ha ilyen célra fordítják a rendelkezésre álló összegeket Amikor a szakszervezeti bizottságok megtárgyalják az SZMT ülésén elhangzottakat, programjuk középpontjába Kétszáz nyugdíjasukat minden lehető módon segítik, hiszen kilencven százalékuk a legalacsonyabb nyugdíjat kapja, s nem egy családban ketten élnek belőle. Érdekes vitát váltott ki a jelentésnek az a megállapítása, bogy tiszteletlenül beszélnek a sokgyermekes dolgozókról. Az egyik seb-titkár szerint elsősorban azokról van szó, akik fizetés után a Kék Egér falát döntögetik. Akik minden fillért hazaadnak a fizetésükből, azokat általában tisztelet övezi. A vitában kikristályosodott az a humánus vélemény, hogy a kocsmák falát támogató nagycsaládosokat próbálják meg jó útra téríteni a szak- szervezeti bizottságok. Az an- kétra meghívott sokgyermekes anyák ugyanis elpanaszolták, hogy a férjük iszik, durva, keresete nagy részét nem adja haza. Ezt pedig természetesen a gyermekek sínylik meg. Éppen ezért, ha a munkatársak, a brigád, a szakszervezet tesz valamit ez ellen, sokat javíthat a nagy család helyzetén. Hosszú időre szóló programot adott az SZMT, amikor azt kérte, hogy minden eszközt, lehetőséget, anyagi forrást, erkölcsi támogatást használjanak fel, s ha szükséges, akkor mozgósítsák az üzem szocialista brigádjait is a nagycsaládosok, az egyedül gyermeket nevelő asszonyok segítésére. A megyei pártbizottság munkatársa azt ajánlotta az ülésen részvevők figyelmébe, hogy minden üzemnek, kommunistának, szak- szervezeti tisztségviselőnek mindennapi kötelessége e réteg életének figyelemmel kisérése, a helyzetükön való javítás. Szép feladat felébreszteni bennük a jobb élet iránti vágyat, azt, hogy éljenek a lehetőségekkel. S ha az üzemnek van rá módja, taníttathatja, képezheti őket, hogy olyan helyre kerülhessenek, ahol több a kereset. S ami a legfontosabb: egyetlen segélyezésnél, juttatásnál se feledkezzenek meg róluk. A munkások, a szocialista brigádok egyetlen szóra, felhívásra megmozdulnak, ai ország legtávolabbi csücskébe is elér segítő karjuk. Ezek a nagycsaládosok közelebb vannak! Lajos Géza M/immn rohan az idő. Nagyon Mintha tegnap lett volna, hogy ünnepélyesen — bár a korábbiaknál kevesebb ünnepélyességgel — megnyíltak az első idei önkéntes ifjúsági építőtáborok. Pedig dátum szerint ennek több, mint két hónapja. Most meg már az utolsó váltás is leteszi a szerszámokat, augusztus 26-án mindenütt levonták a tábori zászlókat, elárvultak a sátrak, az épületek, kialudt a konyhákban a tűz, hazaindulnak a lányok és a srácok. A szokásos adatokat még nem összesítették erről a jubileumi nyárról — az idén vonultak tizenötödször ifjúsági építőtáborba a fiatalok — de részeredmények már vannak. Eszerint augusztus elejéig, vagyis másfél hónap alatt mintegy 18 ezer fiatal dolgozott az ország legkülönbözőbb részein, különböző munkákon. Az egyetemisták, főiskolások, szakmunkástanulók és közép- iskolás diákok egyebek között 2100 mázsa gyümölcsöt szedtek le, több, mint 800 kataszt- rális holdon mintegy 2 300 000 szőlőtőkét kötöztek, 57 ezer köhméter földet mozgattak meg és csaknem 150 ezer négyzetméternyi területet rendeztek. Ha elkészül a végleges mérleg, hozzáadva á felsoroltakhoz az utolsó két váltás, szám szerint 13 ezer fiatalember munkájának eredményét is, akkor ez a nyári számvetés kifejezetten impozáns lesz. És ennek megállapítása után már szinte magától kívánja folytatni az újságíró tolla, a szokásos fordulat' olajozott szavaival: »Persze, a mázsáknál, folyómétereknél és köbmétereknél fontosabb az erkölcsi haszon.» Amely alatt azt illik érteni, hogy az építőtáborokban fegyelmezett körülmények között voltaképp a diákok munkára nevelése folyik, tehát maga a tevékenység lehet akár valamiféle absztrakt, elvont munka is, csak meglegyen a pedagógiai haszon, a magasztos célhoz jussunk közelebb. Tisztelet és becsület a pedagógiai szándéknak, a jóindulatot természetesen igazságtalanság lenne kétségbe vonni. Az építőtábori munkának nem is kicsi az erkölcsi haszna. Mégis, akkor az igazi, ha a fiatalok tudják, hogy olyan munkát végeznek, amelynek révén nemcsak nemes tulajdonságaik fejlődnek, hanem értelmes segítséget is nyújtalsó kategóriáiban, valamint az ezerötszáz forint alatt keresők között sok a nagy családot fenntartó férfi, a gyermekét egyedül nevelő nő. S hogy körülbelül milyen a helyzetük? Erre a következő megállapítások választ adnak: egy családtagra mintegy 770—780 forint jut az átlagjövedelemből, s ennek hatvan-hatvanöt százalékát élelmezésre, tizenöt-húsz százalékát ruházkodásra fordítják. Kulturális célokra alig jut a keretből. A legrosszabb azoknak a több gyermekes anyáknak a helyzete, akik vidékről járnak be az üzemekállíthatják, hogy minden olyan munkáscsaláddal beszélgessenek, ahol sok a gyerek, illetve csak az asszony tartja el a gyermeket. Sok-sok szeretettel, türelemmel és segítőkészséggel egyengethetik lépteiket, hogy könnyebb legyen az ő sorsuk is. Több üzem szakszervezeti titkára szép példákkal illusztrálta, mint segítik a rászoruló dolgozókat és családokat. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának dolgozói például társadalmi munkában, összeadott pénzből felépítették egy egyedülálló dolgozó asszony összedőlt házát. TÁBORZÁRÁS hatnak a közös gondok megoldásához. Ha érzik, hogy nagy szükség van arra, amit csinálnak. Ekörül az idén nem is volt különösebb hiba. Nyugodtan kimondhatjuk, sőt ki is kell mondanunk, hogy a tekintélyes gyümölcsössel, szőlővel bíró gazdaságok a legtöbb helyen az önkéntes fiatalok nélkül csak nagy nehézségek árán vagy sehogyan sem tudták volna betakarítani a termést. Ugyanígy tereprendezéshez, útépítéshez sem tolonganak nyaranta a felnőtt munkások, ezért aztán a diákok nyári táborai nélkül jó- néhány fontos munkára voltaképpen sor sem kerülhetett volna az idén. Igaz, vonzza a diákokat a közös táborélet varázsa is, de méginkább az a meggyőződés, hogy felajánlott munkájukra az adott területen nélkülözhetetlenül szükség van. Ebből a szempontból különösen örvendetes volt az idén néhány újdonság. Közismert például, hogy kevés a lakás, emiatt minden korábbinál nagyobb erővel folyik a lakásépítési program megvalósítása. Nem is kellett sokat magyarázni a diákoknak, amikor a KISZ budapesti bizottsága fővárosi táborba, az újpalotai lakótelep építésének segítésére hívta őket. Mentek is több, mint hatszázan és derekasan kivették a részüket az alapozásból, a kész lakások takarításából, a különösebb szakértelmet nem, de szorgalmat annál inkább követelő munkákból. Aztán itt van egy másik gond: a tanyákon élő gyerekek hátrányos helyzetének enyhítése, magasabb színvonalú tanulásuk feltételeinek megteremtése. A budapesti műszaki egyetemisták nemcsak jól ismerik ezt a gondot, többen közülük szántén tanyáról indultak. Kiskunmaj- sai építőtáborukban százötvenen dolgoztak a nyáron napi két műszakban az első tanyai kollégium építésén. A műszaki egyetemisták egy másik csór portja Kiskunfélegyházán az úp gépipari szakközépiskola tanműhelyének építését segítette. Pl Ifi ff a táborzárás ide- jg; most megint a tanuláson a sor. Talán hangsúlyozni sem kell, hogy milyen jó érzésekkel ülnek be a padokba az építőtáborokat megjárt diákok. A. J. Csúcsforgalom lanéy elolt A kaposvári íródeák boltban nagy a forgalom, naponta 550—600 különböző írófüzetcsomagot adnak el általános cs középiskolai diákok részére. 45—50 ezer forint forgalmat bonyolít le a bolt. Sziits Dénes wmmmmm 11 Öngyilkosság |ol kaszinó utcában? 50. — Ügyvéd úr arra gondol, hogy Balátai jóllehet tájékozatlan volt a pénzügyekben, tudta, hogy nem mindegy, ki ajánl föl pénzt. A Német Birodalomtól jövő összeget például biztosan visszautasította volna . .. — Feltétlenül. Balátai egy ízben tárgyalásunkat félbeszakítva elvett az íróasztalomról egy újságot, amelynek címoldalán Hitler beszélt a horogkeresztes csődületnek: »A demagógia ördögi jelképe: szamárbőgés« ennyit jegyzett meg. és ledobta a lapot. — Tételezzük fel, hogy Ba- látainak a zártkutatmányairól való lemondás tejében a németek pénzt kínáltak. Hatalmas összeget... Pontosan 3 millió pengőt... Ezt az ajánlatot nem tehette meg a követ vagy a kereskedelmi attasé, sőt maga Ludger Westrick sem. Kinek a közvetítésével érkezhetett el hozzá? — Ha az ön gondolatmenetét követem, akkor nem mondhatok mást: az ajánlat az anyósa részéről érkezett... Szász gyorsan véget vetett a beszélgetésnek, hogy egy másik szalagról a bárónő hangját varázsolja a szobába. Bekapcsolta a magnót, és a szalagról a saját hangját hallotta : — Dédi, kérem? Tettek a németek ajánlatot Balátainak, hogy ha átadja a területeit, akkor megfelelő összeget bocsátanak a rendelkezésére? — Igen, tettek. — Milyen összegről volt szó, és ki tette név szerint az ajánlatot? — Nem udom. Én Éva édesapjától hallottam bizonyos összegről... — Mikor volt ez? — Nagyon nehezen jegyzem meg a dátumokat. Az utcaneveket, telefonszámokat is gyorsan elfelejtem. Ezért készítek mindenről feljegyzést. Drága kis Évám, hogy nevetett, amikor megtalálta a szekrényemben Pesten a hentesszámlákat! — A Balátainak szánt ösz- szegről mégsem készített feljegyzést? Hogyan lehet ez? — Lehet, hogy készítettem, de tudnod kellene, hogy az én házamat bombatalálat érte 1944-ben. Mindenünk ottveszett. Én a pincében voltam Évával... Képzelheted, mi mindenen mentünk keresztül. Ügy ástak ki bennünket! Olyan nagy megrázkódtatás ért, hogy néha elfelejtek dolgokat. Kihagy az emlékezetem. — Valószínűleg a lelőhelyek értékét figyelembe véve több millió pengőről lehetett szó. — Igen, de ez engem nem nagyon érdekelt — s a bárónő nyugalma alól feltört az erőszak. Hangja legalábbis ezt sejtette: — Az okkultizmus kérdéseit tanulmányoztam, österreichernél jártam is Bécsben. Helen Schmidt a legjobb médium ... Szász félbeszakította a felesége nagyanyját: — Elképzelhetetlen, hogy ön, akinek Balátai tetemes összeggel tartozott, ne érdeklődjék veje anyagi viszonyairól... — Ez az ő magánügye volt. Különben is: tudtam én már, hogy fütyültek a pénzemnek. — Szóval Balátai • tartozott önneK. — Igen. Adtam neki bizonyos összeget... — Mit kezdett ő ezzel? — Nem em'ékszem. — Vásárolt ön bauxitrész- vényeket a tőzsdén? — Én nem. A titkárom. — Hogyan hívták a titkárát, Dédi? — Werner, Otto Werner. — Német ember volt? — Hát nem egészen. Idevalósi ember volt, de német származású ... — Meddig volt a szolgálatában? ♦ — Nem emlékszem ponto-J san. Azt hiszem 1944-ig. AJ vegyi gyáramat is lebombáz-♦ ták, és már nem volt mibőit tartanom, össze kellett húz-? nunk magunkat... szegények; lettünk... . — Értem. Szóval azt sem ? tudja, ki tette az ajánlatot, és ? mennyiről szólt? — Nem. Én csak arról tu- ; dók, hogy az amerikaiak kij akarták vinni az USA-ba...? Legalább azt elfogadhatta vol-J na! I — ön ellenezte a német | ajánlat elfogadását, vagy mel-J ette volt? j Szász emlékezett rá, hogy ? ennél a kérdésnél a bárónő? nagyon izgatott lett, s elpi-l rult. — őrültség nem elfogadni:? ezt mondtam Jenőnek. Alice? is bizonygatta: egyetlen lehe-j tőség ... A németek tisztessé- ? ges összeget kínáltak. — Hogyan került oda a lá-J nya? Hiszen már évek óta kü-? lönváltan éltek. Nem? A bárónő észrevette, hogy? elszólta magát. Sietett is a hi-1 bát helyrehozni: — Véletlenül találkoztunk a| Gellértben, és Balátai dicse-j kedett, hogy ha akarná, ron-j geteg pénze lehetne. Alice-zal ? voltunk. Később együtt is J mentek ők el... Alice későn ? jött haza. Nagyon megviselte? férjének a makacssága. Sze-J me kisírva, arca beesett, sá-J padt volt, egész testében resz-j ketett... Az a csökönyös sza-J már apósod akkora csalódást? okozott a pártfogóinak (értsd, J o nácibarát trösztvezetöknek),\ hogy rám is neheztelni kezd-j tek. Ezt anyagilag is súlyosan? megéreztem... ? ♦ * (folytatjuk.) ? A KAPOSVÁRI háziipari szövetkezet KÖTÖTT TERMÉK ÖSSZEÁLLÍTÁSÁRA fölvesz szakképzett varrónőket EGYMUSZAKOS MUNKÁRA. 14 éven felüli lányokat varrásra betanítunk, varrodába varrónőket és bedolgozó varrónőket szövetkezeti tagnak felveszünk. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 23. sz. alali. a szövetkezet elnökénél. (9918)
