Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
Gondolatok a könyvtárban MEGHIÚSULT TERVEK __ Elé«* az, ha nem tudnak b ecsapni! Nem akarok én miniszterelnök lenni. Ismerem a betűket, kettesem van olvasásból. Igaz, néha van egyes is, meg számtanból is ugyanígy... — Szeretnél a könyvtárba járni ? — Nem tudom. Még nem voltam ott, az apám nem Is adna ilyenre egy forintot... Ez a kis párbeszéd egy eldugott, dombokkal övezett falucskában hangzott el, Hajmáson. Tizetkét éves, fekete cigányfiú mondta, a könyvtár előtt. — Negyven éve lakom a faluban, alkalmam volt közelebbről is megismerni a lakóit, főleg azokat, akik a könyvtárba járnak. Több mint háromszázan élnek a községben. Hosszú évek munkájának gyümölcseként sikerült elérnem, hogy a lakosság fele majdnem olvasóvá vált — mondja a könyvtár vezetője, Mohos Belőné. — Lassan kicserélődik a község lakossága is. Egyre többen ingáznak; a városba, gyárakba, üzemekbe járnak, mások az »egyszerűbb« utat választják: elköltöznek. Kevesebben lesznek azok, akik mezőgazdasági munkát végeznek. — Kik látogatják a könyvtárat? — Szívesen járnak a fiatalok is, de főleg az idősebb korosztály ... Nem nagy a helyiségünk, alig férnek el benne a könyvek. Ezerhétszázhárom kötet várja olvasóit. A harmincöt százaléka szakirodalom, s külön polcon az ifjúsági művek ... Valahol itt kell elkezdeni. A »külön polc«-nál. Becsábítani őket a könyvek közé, s foglalkozni velük. A cigányokkal is. Nerr erőszakkal, nem is rábeszéléssel kell őket »meggyőzni«, hanem ügy, hogy észre se vegyék. Megszerettetve az olvasást. A falu központja a régi tanácsház. — Ezerkilencszázötventől kilenc éven át működött Hajmáson önálló tariács. Én voltam az elnöke. Utána összevonták a környékbeli községeket, most Szentbalázs a központ — mondja Pozsári János. A művelődési ház, jobban mondva a »kultúrterem« nem az, amit a nevéből sejthetünk» Elhanyagolt, piszkos, cigaretta- csikkekkel »fel szórt« terem. Amikor kint jártunk, még az ajtót is nyitva találtuk. Égett a villany, s a plafonon még fönt díszelegtek az egy hete tartott bál emlékei, a színes szalagok. Ügv látszott, a művelődési háznak nincs gazdája. A jelenlegi igazgató a volt KISZ-titkár. Azóta sokan viselték ezt a tisztséget, de az ifjúságot azóta sem lehet ösz- szefogni. — Valami megváltozott — mondták a községben. — Színjátszó csooort is volt. de felhomlott. Sokat bevonultattak katonának, nem lehetett tovább működtetni. Pedig nem volt ez olyan rossz együttes ... A művelődési ház igazgatója: — A művelődési ház programja csak vasárnapra és szombatra korlátozódik. SzomFelmérés a városi életmódról A városi emberek új. élet módjáról folytat szociológiai felméréseket és vizsgálatokat a Magyar Tudományos Akadémia az ELTE Ötvös Kollégiuma harminctagű kutatócsoportjának közreműködésével. Saekszárdon mintegy ötszáz háztartást vezető családot keresnék fel, hogy a szükséges adatokat kérdőívekre és személyi lapokra rávezessék. Ezután az üzemek és az intézmények társadalmi életét is megvizsgálják, a felmért családok közéleti beilleszkedésének tükrében. Egyebek közt arra ■ kíváncsiak, milyen egy-egy családtag időbeosztása, milyen háztartási munkát végeznek, miféle szolgáltatásokat vesznek igénybe, s miként vannak ellátva' háztartási gépekkel. Ilyen jellegű vizsgálatot országszerte több községben tartanak, városban azonban egyedül Szekszárdon kezdődött el. Azért Tolna megye székhelyén, mert Szekszárd mintaképe egy tipikusan fejlődő magyar városnak. A vizsgálat eredményét hasznosítják majd a város távlati terveinek elkészítésénél is. baton moziba járhatnak az emberek ... A művelődési házat a termelőszövetkezet és a községi tanács tartja fenn. Nézze meg az öltözőt. Beázik . .. Nyirkos, hideg a terem, előadásokat nem lehet tartani, mert rossz a fűtés. Füstöl a kályha, s ha este valamilyen rendezvényt akarunk tartani, akkor már reggel be kell fűteni. Kértem a tanácsot, a járási hivatalt, hogy adjanak egy újat vagy egy olajkályhát, mert így lehetetlen tovább. ígéret is volt, de az is maradt... A községnek én voltam a KISZ- titkára. A fiatalok gzt mor^i- ják: »Mi nem azért járunk a művelődési házba, hogy takarítsunk .. « Ezt mondják, s inkább nem jönnek el. Tudom, hogy ez így nem jó, de mit csináljak? — A művelődési tervet hogyan valósítják meg? — Tavaly elevickéltünk valahogy. Még az idén tavasszal is űgy-ahogy. De a nyáron csődbe jutottunk... A politikai oktatást még rendben megártottuk, s tavaly indult egy filmklub, örültünk, hogy nahát ezt végre megvalósítottuk. S azt gondolja, hogy most megy?^ Téved! A kutya sem érdeklődik. A művelődési házat több mint húsz éve építették: a tanács vásárolt egy televíziót. A színjátszó csoport fellépéseinek bevételéből egy rádióra, majd egy lemezjátszóra is futotta. Ma egyedül a rádió ép, s csak azért, mert áthozták a tanácsházára. A te- televíziót szétszerelték a fiatalok. Kibelezték. A lemezjátszó is rossz, — Valahoev újra meg kellene fosni a fiatalokat. — Ahánvan vannak, annyifélét akarnak. Nem lehet eligazodni rai*uk — mondta ke- serűen a művelődési ház igazgatója. — A termelőszövetkezet vállalta. hogv a tüzelővel hozzá- iárul a művelődési ház fenntartásához. Segít-e ezenkívül? — Néevezer forintot ad évente. Nem sok, de azért lebet már valamit kezdeni Velo Nincs szervezett kiszélet sem Hajmáson. Először a jelenlegi viszonyokon kell tehát változtatni, ezt ajánljuk a járási KISZ-bizottság figyelmébe. A művelődési ház: lehetőség. Tartalmas, izgalmas orogramokkal lehet megtölteni. Klubok, szakkörök létrehozása szükséges ehhez. S a klubban tartott ismeretterjesztő előadásokat továbbfejlesztve mozgalmasabb, színvonalasabb programokat is lehet teremteni. Itőhrig Gábor Könyvek — kincsek A felvilágosodás klasszikusai — Hogyan igazi a „somogyi vers“ — Modern kötetek A XVIII. századi művek. Nem kaptam egészen pontos választ — neun is kaphattam — arra a kérdésre, mennyit ér az Elzevir ... Nagyon sokat, van árfolyama is, de a könyvaukción mindig másként számítják át forintra. A könyvtárosnő — Majoros Istvánná — nem forintbeli értékre gondolt; miközben felém tartotta az angol szerző hajózásról szóló tenyérnyi könyvecskéjét (belső lapján az EX LIBRIS SIMICHIEN- SIS-szel), ő tartalmi, tudományos értékre gondolt. És erre gondolnak a látogatók, miközben sétálnak a Pal- miro Togliatti Megyei Könyvtár előadótermében a tárlók között. Fél évezred könyvészetét illusztrálja a kiállítás, melyet a húszéves jubileum és a nemzetközi könyvév alkalmából rendezett az intézmény. Kincsesládáját nyitotta föl a könyvtár; közszemlére tette írott, nyomtatott értékeit, mindazt, amit a korábbi hasonló megyei intézménytől örökölt, amit vásárolt a »ritkaságok piacán«, és amit ajándékképpen kapott. A kívülállóknak mindegyik tanévkezdés egyforma, a szülőknek, pedagógusoknak és diákoknak mindegyik más. Ez az új tanév is sokféle gondot, reményt és várakozást rejt magában. Mit várunk az új tanévtől? Mindenekelőtt azt, hogy a társadalomban és az iskolában is egyre erősödni fog az a nézet, hogy az iskola nem elsősorban és kizárólag oktatási intézmény, hanem a nevelés szervezője, irányítója és végrehajtója is. A nevelők nem helyezkedhetnek arra az álláspontra, hogy »mi oktatunk, a szülők meg neveljenek«, mert az iskola nélkül csak nagyon féloldalas így a nevelés. A szülőknek, a társadalomnak pedig meg kell értenie, hogy az iskola nem érdemjegy- gyár, bizonyítvány-készítő hivatal, hanem a fejlődésben lévő fiatalokat formáló és alakító emberi műhely, amelynek sokszor fontosabb, hogy jól nevelje növendékeit, mint az, hogy minél több ismeretet tömjön a fejükbe. Meg kell végre értenünk, hogy a jobb jegyekért, a díszesebb bizonyítványért, a magasabb átlageredményért indított szülői hajsza nem helyénvaló, különösen akkor nem, ha annak eredménye a fiatalok túlhajszolása, ideg- rendszerük megbolygatása. Tudjuk jól, hogy ifjúságunk a régebbi társadalmi rendszer és a korábbi évtizedek ifjúságához képest anyagilag—szellemileg jobban gondozott, Szülőknek, tanulóknak Gondjaikról módjainkról igényeiben és vágyaiban töb- bé-kevésbé kielégített, jogaiban egyre inkább megerősített ifjúság. A ma fiatalja nem szentimentális, kritikusan nézi az életet. De van bizonyos fanyarsága, gúnya is. Több melegséget várunk tőle a felnőttek iránt. Azt várjuk a szülői háztól és az iskolától is, hogy mélyebb érzelmekre, igazabb hazaszeretetre, átfűtöttebb nemzetköziségre, a közéleti tisztség iránti szenvedélyes vágyra és bátor szókimondásra nevelje a mai fiatalokat. Jobban becsüljék meg az áldozatvállalást a közösség érdekében. Ennek a tanévnek a feladata hosszú évek után először: újra megkezdeni az erőteljes harcot az iskolai munka minden területén a tanulói túlterheltség ellen! Ennek több forrása van. Sajnos, ezek között a meglehetősen bővizű források között első helyre tehetjük a túlzott tanári követelést, a lexikális tudás túlbecsülését, az emlékezet előnyben részesítését a gondolkodás fölött. Azt a téves eszmét, hogy az iskolai oktatás adja a tudást, holott a mai iskola már nem vállalkozhat minden téren a tudás átadására. Meg kell értetnünk a túlzókkal azt a helyes alapelvet, hogy a tanulókat elsősorban a tttdóa megszerzésére kell képessé tennünk, az önálló ismeretszerzésre, magabiztos egyéni tanulásra kell rábírnunk, nem pedig arra, hogy mindent a tanítási órától, a tanártól várjon. A tanár bemutat, megértet, segít, a tanultakat gyakoroltatja, de nem gondolkodhat és tanulhat a diák helyett. A túlterhelés másik bőven buzgó forrása az egészségtelen szülői ambíció a gyermekkel szemben, annak képességei, hajlama, érdeklődése ellenére. Sok szülő azzal az elhatározással, hogy mindent meg kell tennie gyermeke jobb tanulása érdekében, a gyermeket olyan túlzott és indokolatlan elfoglaltságba hajszolja, amelynek végén a tanuló elfásul,, szellemileg kifullad, s nemhogy elérné a várt eredményt, hanem gyakran még az idegorvoshoz is el kelt vinni. A túlterhelés elleni küzdelem tanulságai egyaránt szólnak a túlzó nevelőknek és a szülőknél? is. Be kell látniuk azt, amit ma már sok munkás- és parasztcsalád megért, hogy a taníttatással járó és tartó&abb időre szóló családi áldozatvállalás nem kidobott pénz, mert az a gyermek más—bb műveltségében, szakértelmében, társadalmi hasznosságában és egyéni boldogulásában kamatozó- dik. Le kell győzniük azt az elavult családi nevelési hagyományt, hogy a gyermekről a családnak csupán a keresetképesség idejéig kell gondoskodnia. Sok családnak figyelmébe ajánljuk, hogy a gyermek iskola- és pályaválasztásáról nem a jelentkezési lapok idején kell gondolkodnia, hanem már jóelőre el kell döntenie, milyen pályát válasszon a tanuló. Ezekben a hetekben kell megfontolni mindezt, megbeszélni a gyermekkel a hajlamainak, képességeinek és a népgazdasági érdekeknek is megfelelő életpályát, középiskolát, szakmunkásképzőt, vagy felsőfokú oktatási intézményt, mert az utolsó pillanatra hagyott döntés már sok felületes elhatározást, kedvtelenséget, későbbi életuntságot és csalódottságot szült. A helyes megoldáshoz szoros együttműködést, egységes nézeteket, közös eljárásokat kell kialakítanunk. Most még idejében van, keressék és találják meg egymás kezét mindjárt a tanév elején közös kincsünk, a gyermek érdekében! Tani Jan«« Fiola Pál osztályvezető az egyik ritkaságról elárulta például, hogy padlásról került elő. Az első tárlókban somogyi anyagot láthatunk. — A somogyi gyűjteménynek csak egy részét tettük ki, az értékesebb részét — mondja Szita Ferenc igazgatóhelyettes. — Itt látható például az első somogyi periodika; amolyan újság előzmény ... Belelapoztam — természetesen az igazgatóhelyettes és az osztályvezető »vigyázó tekintetétől« kísérve, hiszen az értéket óvni kell —, fehíváso- kat tartalmaz a szabadság- harc idejéből, az uralkodó és Windishgrätz herceg részéről. Ugyanitt láthatunk leírást is a Balatonról. »Főgimnáziumi« évkönyvek, orvosi könyvek, Roboz írásainak gyűjteménye; A Tükörből címmel. Jólesik beleolvasni még ma is az országosan ismert somogyi lapszerkesztő szenvedélyes hangú publicisztikáiba... akit jobban vonz a felvilágosodás, az láthatja a vitrinben Rousseau, Voltaire és Montesquieu egy-egy kötetét. Különös figyelemmel ajánlok a látogatóknak egy verset, még pontosabban versikét. Megyehatáron túli rossz- májúak nagy kajánkodással ezt idézik néha a somogyiakat hergelve — múlt századi földrajzi leírásból: »Somot, almát, körtvényt itt eleget ehetsz, Tudományban már kevés részt vehetsz«. Lám csak, a rosszmájúság hamis filológussá tette a kárörvendő szomszédokat, mert a geográfiai mű pontosan, hitelesen — és reméljük végérvényesen — tanúsítja So- mogyról: »Somot, almát, körtvélyt itt eleget ehetsz, Tudományban is már nem kevés részt vehetsz«. Mit tesz az, ha egy szócska sem marad ki a nyomtatott szövegből — gondolok némi sóhajjal mindennapos sajtóhibáinkra ... A fali vitrinekben szemléltető a ma könyvészete. Több szempont — főleg tárgykörök — szerint csoportosították. Könyvészetünk maisága ragad meg. A kötetek, bár többnyire egy író művei, mégis alkotóközösség szellemét sugallják. Mennyire más egy hatalmas Calepinus, egy vaskos biblia külleme, és menynyire mást sugall egy hasonló nagyságú, de más kötésű, a modern művészet szellemét idéző mostani borító. A szecesszió, a századelő cirkalmas, ornamentikus könyvészetétől, ha lehet így mondani: egy nagyon praktikus, funkcionális könyvészetihez érkeztünk. Jó megállapítani, a Larousse és más híres külföldi kiadók kötetei mellett szép a mai magyar könyv is! A ma könyvészete. Mert igaz a mondás; hogy nincs régibb és szánalmasabb, mint a tegnapelőtti újság; de igaz az is, hogy amit tegnapelőtt olvastunk benne, izgalmas lehet holnap is. . . Jólesik időzni a tárlók között ... Nem szívesen írnám le itt teljes sorában, hogy mit láthat a látogató, mert akkor katalógust kellene szerkesztenem, másrészt neim szívesen tesz az ember értékkülönbséget a nagy elődök művei között. Hiszen van Nagyváthy »házi tanácsadó« és van idegen nyelvű geográfia, itt látható a híres Calepinus-féle szótár — majd fél ezredéves mű. Olvashatunk latin aucto- rokat középkori kiadásban, és A szemközti fal egyik fotójára téved a teltintetem. Egyszerű, csaknem igénytelenül egyszerű kép. Egy könyv ég. Lapjai perzselődnek a lángnyelvek között. Megráz, mert történelmi tragédiát ábrázol. És az igazi feloldást, ha úgy tetszik, katarzist — a kép ellenpólusaként — ez a kiállítás teremti. Az értéltes könyvek léte, szép somogyi gyűjteménye, a könyvkincsek halhatatlanná nyomtatott világa. Tröszt Tibor Somogyi Néplap
