Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
A NEMZET GSALADI ÜNNEPE A ugusztus 20-a régen is ünnep volt. De mennyire másképpen! Ady Endre írta hét évtizeddel ezelőtt: »István királynak a napja van ma. Hivatalos ünnep, munkaszünetes nap ... István, király országa, amely majdnem gyarmata egy másik, zül- lő országnak..., koldus, mert szipolyozták és szipolyoz- zák..., ereje nincs, hogy leszámoljon a megbéklyózó feudalizmus maradványaival... Itt még társadalmilag az őskorban élünk... az ország sorsát kaszinóban intézik ... A magyar politika teljesen belemerült a reakcióba, s egészen a kiváltságosak osztályát szolgálja... Közigazgatásunk példátlanul rossz. Iskoláink nem tudnak embereket faragni, csak félembereket... Íme, csak úgy odavetve is milyen garmadája az átkoknak ... Ide új hit, új erő és új munka kell!« Augusztus 20. ma is hivatalos ünnep, munkaszünetes nap. Ezen a napon mi is fölidéz- r zük az államalapító király emlékét — születése milléneu- mát két évvel ezelőtt külön is megünnepeltük —, de emlékezünk a félévezrede született Dózsa Györgyre is, a szegények új törvényéért küzdő parasztforradalmárra; az év utolsó napján pedig a százötven éve született 48-as »viharmadárra«, Petőfire... Mert ez az ország ma már nemcsak István országa, akinek a nevével annyit visszaéltek. Az övé is, ámde Dózsáé is, Petőfié is, meg a 19-es eleinké, akik a világ első szocialista alkotmányát iktatták törvénybe. És a miénk, a mi országunk — alkotmányunk egyszerű, szép szavaival — szocialista állam, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. Mert »a múltról szólva mindenekelőtt a dolgozó magyar népre gondolunk, amely munkájával, verejtékével és vérével hazánkat, államunkat századokon át fenntartotta, éltette és a fejlődés útján előbbre vitte« — Kádár János szavai ezek, április 19-én mondta, amikor is országgyűlésünk az 1949. évi XX. törvény módosítását, a Magyar Népköz- társaság alkotmányának egységes szövegét egyhangúlag elfogadta és törvényerőre emelte. A képviselő pártja nevében, munkásosztályunk marxista—leninista pártja, társadalmunk vezető ereje nevében szólott. S egy szabad ország dolgos népének szívéből beszélt. N emzetünk sorsát ma már nem az úri kaszinókban intézik, »a város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek által gyakorolják hatalmukat«. Ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy nyugodtan és magabiztosan haladunk előre azon az úton, melyet a párt X. kongresszusa jelölt meg a munkásság és a parasztság, az értelmiség s valamennyi dolgozó réteg, a nemzet egésze számára. Koldusok nem vagyunk már, bár anyagiakban még a leggazdagabbak sem. Ám államháztartásunk fejlődése valamennyiünk figyelmének tárgya, s kezdünk nemzeti méretben osztozkodni a gondokban is. Tudjuk: közös érdemünk, hogy az elmúlt esztendőben a nemzeti jövedelem a tervezett ütemben, 7 százalékkal emelkedett. S a meglévő gondok enyhítését célzó tervszerű intézkedéseket is egyetértéssel fogadjuk, mert azokat országos és helyi szinten egyaránt a dolgozó nép okos gyülekezeteiben hozzák, s a nyílt és őszinte beszéd, a józan s átgondolt tennivalók, egy egészséges társadalom légkörében működnek és hatnak. Hajdan példátlanul rossz közigazgatásunk helyén a munkáshatalom rendszerének, államéletünknek szakadatlanul korszerűsödő rendszere épül. Épül és épít arra, hogy elveink annál jobban érvényesülnek, minél erősebb a szocialista haladásért összefogott nemzet egysége, minél nagyobb az állami szervek működésének társadalmi támogatása, minél élénkebb az állampolgárok közéleti tevékenysége. Ennek a közreműködésnek ad egyebek között keretet a Hazafias Népfront... És iskoláink ... Megszüntettük a volt uralkodóosztályok műveltségi monopóliumát, s oktatásunk, nevelésünk fejlesztése szívügye államunknak, társadalmunknak egyaránt. Évekig tartó munka előzte meg az oktatási reformot, s hozzáértők alkotó vitája segíti az iskolarendszer, a nevelésügy előttünk álló tökéletesítését, továbbfejlesztését is. A magyar fiatalok teljes emberré válhatnak iskoláinkban, felkészülhetnek az életre, a munkára — ma jobban, mint tegnap, s holnap eredményesebben, mint ma. Az Ady elátkozta, reakcióba merült hajdani magyar politika a múlté. A magyar politika ma a haladást szolgálja, határainkon belül, a nemzetközi politika színterein is. Érdekeltségünket a béke, a biztonság és a nemzetek közötti együttműködés megszilárdításában azzal is kifejezzük, hogy nemcsak helyeslői, hanem cselekvő részesei vagyunk a küzdelemnek, melyet a szocialista országok közössége s a világ haladó erői folytatnak az imperializmus háborús, agresz- szív erőivel szemben. Í me — csak így vázlatosan is — mekkora megtett útja van a fejlődésnek! Az új hit, az új erő, az új munka tette ezt, amit a kivívott új társadalmi rend hozott magával. Augusztus 20. hivatalos ünnep,'de családi is. A nagy családdá váló nemzeté. Alkotmányunk napja — szocialista hitünk, erőnk és munkánk alkotmányáé. j_ r Lovas párt Gépkocsival nem lehet Kund-pusztára menni, csak biciklivel vagy hintón, így azt ajánlották, hogy a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság központjában találkozzak Nórák István párttitkárral. Nagy izgalommal készültem erre a beszélgetésre, hiszen ő az egyetlen a megyében, aki huszonöt éve egyhúzamban párttitkár. — Kinyílt az ajtó, s nagydarab férfi jött be. Sötét öltönyt, hófehér inget, nyakkendőt viselt. Magabiztosan hozzám lépett, kezet nyújtott, s csak annyit mondott: Novák István. — Maga az? — Én... — Ne nevessen ki, de én bajuszos, öreg parasztembernek 'képzeltem el, hiszen ahogy mondták a sertéstelep' brigádvezetője. Sorsa nagyon sok vele egykorú emberével azonos. Tizenegyen voltak testvérek. Az édesapja négy hold földet művelt, s még fuvarozott is, hogy egy kicsivel nagyobb kenyér kerüljön az asztalra buzsáki otthonában. Kilencéves korában kezdett dolgozni, harminckét napot húzott ki a cséplőgépnél, mégpedig a legpiszkosabb helyen, a pelyvalukban. Négy évet elrabolt az életéből a háború; negyvennégy decemberéig katonáskodott, közben megnősült. A felszabadulás után a földosztáskor három hold földet mértek ki neki gróf Jankovich Bésán Elemér birtokából. — Negyvenöt tavaszán mi is új életet kezdtünk a feleségemmel. Majdnem azt mondhatnám, hogy csak egy katona- koffer volt a vagyonom. A feleségem sem kapott mást, csak egy ágyat meg egy sifónért, amit ugye, paraszthelyen illő volt... Ezzel kezdtük. Érdeklődése és érzelmei azonnal közel vitték a társadalmi munkához. Először a FÉKOSZ-ban tevékenykedett, aztán 47-ben belépett a pártba, s titkár lett odahaza, Bu- zsákon. 1949 szeptemberében került a Sertéstenyésztő Nemzeti Vállalat Kund-pusztai telepére magtárosnak. Egy elvtársa azonban arra kérte, leA gyárépítő . A gyárudvaron ünneplőbe öltözött emberek. Néhány perce ért véget a Budapesti Vegyiipari Gépgyár tata tartálygyárának az avatása. Halász Istvánnak, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat művezetőjének ez három évig tartó munka végét jelenti. E hároméves munka elismeréseként az ünnepségen a Kohó- és Gépipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést kapta meg. Cigarettára gyújtunk. — Mire gondol most? — A sok mérgelődésre, a hajtásra... Arra, hogy megérte. Tudja, mi volt a legnehezebb? Olyan munkásokat szerezni az építkezésre, akik hajtani akartak a határidőért. De segített a gyár is... Sikerült. A művezető Csurgón a faipari üzemet építette, Barcson a gépgyárat, a rendelőintézetet és a gimnáziumot. Itt, Ta- bon még semmit. A gyár volt az első. — Most? — Semmivel sem könnyebb a feladat, ami vár. A kaposvári bevásárlóközpont művezetője lettem. Lemaradtunk ott a munkával, s most hajtani kell... De hát hajtás nélkül aligha megyünk valamire. Tudja, hogy a sok nehézség ellenére miért készült el időben ez a gyár? Megmondom: mert mindenki akarta. Az embereim a gyár emberei. Sok mérget ettünk meg együtt. De megérte. — Mióta épít? — Harminckét éve... Huszonhárom évet húztam le en- néi a vállalatnál. Akkor léptem be, amikor megalakult. Ácsnak vettek föl. Tudom, mit jelent a hajtás a fizikai munkásnak. Aztán 1951-ben eiisúldtek művezetői iskolára... Azóta tudom, hogy ez még annál is nehezebb. Ha "aiami nem megy simán, ha igazgató is a művezetőt szidja. A Halászt — így nevezik itt baj van, a melós is meg az hány kedves szóval gratulálni. — Mi kell ahhoz, hogy tartani lehessen a határidőt? Fölnevet: — Nem tudom... Azt mondják, nekem nagy szám van ... De mit tegyek? A munkáért kiabálni, hangoskodni is lehet. Mi itt különben is megszoktuk, hogy soha nem így fogalmazunk: kellene, hanem így: kell. Mi bosszantotta sokat? — A hely. A környék, látja, nagyon szép. Dombok ölelik körül a gyárat. Onnan, a műútról a tetejét lehet látni, a vasútról csak az oldalát. De igazi arcát mégis onnan mutatja. Amikor mi idejöttünk, csak földhányások vpltak. Semmi más. Még egy telefon se. Ha valamire szükség volt, begyalogoltunk Tabra, s ott ültünk sokszor órákat a postán, amire kapcsolták a hívott számot. Később adtak egy motort. Azzal rohangáltam. Sokat futottunk a gyárért. — Van olyan munkás itt, akit nem ismer? — Itt, a gyárban? Azt hiszem, nincs. Mindegyikkél volt beszélni, tárgyalni valpm. Látja, akik most ott, a tartályon hegesztenek, vagy a munkában segítenek, nálam kezdték a munkát. Amikor még nem volt gyár, csak építkezés, a munkások is itt kezdték. A gyár fölvette őket, de nem tudott munkát adni nekik, hát jöttek hozzánk építeni. Napcserzett az arca. A hangja pedig erősen karcos. — Mennyit szív naponta? — kerdem. — Két doboz Fecskét, ha nyugodt vagyok. Ha ideges, három is elfogy ... A szeszt is megiszom, de ez nem lényeges. Hogy mit szeretek? Hát a íröccsöt... Az építők mind megisszák. Nehéz meló ám ez, A beton kiveszi az emberből az erőt. — Szóval még mindig a hajtásra gondol? — Arra ,.. Tudja, jó lenne Fegyelem nélkül nincs eredmény Egy békési kombájnos portréja — mindenki ismeri. A darus-í»gyorsabban csinálni a kapos- lányok éppen úgy, mint az éj- ';arj bevásárlóközpontot, jeliőr. Most sorra jöwaek .aé- 1 i AMIKOR E SOROK napvilágot látnak, Nagy Árpád Békés megyei kombájnos útra készül hazafelé: kombájnját Tabon vagonba rakják, ő maga pedig — barátjával és munkatársaival — gépkocsin igyekszik haza a somogyi »vendégszereplésből.« Hogy most róla szólok, azért van, mert úgy érzem, hogy mindazt, amit elmondott, érdemes megszívlelni. Tanulhatunk belőle ... Fénykép helyett: napbarnított bőrű, barna hajú fiatalember, alig túl a húsz esztendőn. Miközben beszél, a borostás arc gyakran elmosolyodik. Amikor saját és társai munkamódszerét magyarázza, szeme hű kifejezője a lelkesedésnek: komolyan gondolja, amit mond... Nagy Árpád hatéves kombájnjával több mint három hetet töltött a somogyi termelő- szövetkezetek aratási munkáiban. Ha elmondjuk, hogy hol dolgozott ez idő alatt, és tudjuk, hogy a gazos táblákon milyen nehéz feladattal kellett megbirkóznia, teljesítményét nagyon jónak mondhatjuk. Bábonymegyer, Tab, Bálványos határában — s ott is a legmagasabb fekvésű helyeken — szerdán délig 140 holdról vágta le a kalászost, és mintegy 20 vagon terményt ürített ki kombájnjának a tartályából. — Láttam útközben a Balatont, mert a barátom hozott a saját gépkocsiján — mondta. — Nagyon szép ez a táj, most már arra is volt időm, hogy ezt észrevegyem ... Azért jöttünk, hogy sokat segítsünk. Csemeték a major körül Tízesemé! több facsemetét ültettek tavaly a mesztegnyo! Lady János Termelőszövetkezet sósgáti majorja körük A fiatal csemetéket a szövetkezet nődolgozói gondozzák; awraiwa. aan kapálnak, ápolják a fákat, hogy rendes, azé» legyen-» aaajo-r környék®, Odahaza már végeztünk az aratással, és ki-ki elfoglalta az eredeti munkahelyét, sőt már egy hetet pihentünk is, amikor egyik éjszaka kaptuk a hírt. Nem sok időnk volt készülődni, pakoltunk, és útra keltünk. Aztán, amikor már itt voltunk, bizony nem tudtuk, hogy miután az egyik termelőszövetkezetben végeztünk, hol s melyik gazdaságban dolgozunk a következőkben. Mindezt megszervezték, s mi irányításra mentünk. Megszoktuk a pontos munkát, és a szerint dolgoztunk itt is. Otthon reggel hétkor kezdtem, s naponta 4—5 vagon volt a teljesítményem. Itt aztán még csak meg sem közelíthettem ezt. Pedig a munkarendet ugyanúgy betartottuk. Mondta is a tsz-elnök délben, hogy miért nem állunk le egyszerre ebédelni mindannyian. Nálunk ugyanis nem volt szokás leállítani délben a gépet. Azért vagyunk minden kombájnhoz ketten, hogy mindig legyen valaki, aki dolgozik vele. Ez a gép kihasználása miatt, no és emberkímélés végett is fontos. Aztán ezért is jó a két ember, hogy ha át kell nézni a gépet, könnyebben észrevegyék a hibát. Megtanultuk a fegyelmet, ehhez igazodtunk ebben a három hétben is ... Megjegyezték itt Somogybán azt is többen, hogy legtöbb közöttünk a fiatal kombájnos. — Így van ez a mi négyes csoportunkban is, az átlagéletkor 25 év. Szívesen ülünk kombájnra akkor is, ha nem ez a tanult szakmánk. Mert műhelyben dolgozunk, szerelünk és javítunk, de aratáskor számíthatnánk ránk. Pedig a mi szövetkezetünk közelében is vannak ipari munkahelyek ... SZEPTEMBER 2-ÄN lesz az esküvőm. Ha Somogyból hazaérkeztem, kifújom magam, és lesz miről mesélni. Jól éreztem magam; jól tartottak koszttal, s megbecsültek. Szerettem volna nagyobb teljesítménnyel dolgozni, de ezekben a gabonákban nem ment... Köszönet jár ezért is. hiszen nehéz- munka volt S a munkamódszeré tadás is ugyancsak hasznos lehet a W. gyen. inkább brigádvezetS, mert ő nem ért a disznókhoz. Ráállt, s azóta ott dolgozik a telepen, amely tulajdonképpén 1951-ben -került az állami gazdasághoz. S a kezdettől párttitkár ott. Azok közé tartozik, akik végigélték, végigharcolták a gazdaság fejlődésének minden szakaszát. Itt mindig nehezebb volt a föld művelése is, mint bárhol a környéken. S a leckét nem annyira a mocsaras, ingoványos terület művelésre való alkalmassá tétele adta fel, hanem azoknak a növényeknek a termesztése, azoknak az állatoknak a tartása, amelyek aztán meghozták a várt hasznot. — Sok harcot kellett vívniuk a kommunistáknak? A párttitkár a falon levő két tablóra mutat: az egyik a tizedik, a másik a huszadik évforduló alkalmából készült. — Azok, akik rajta vannak, fáradságot nem kímélve küzdöttek a gazdaságért. Sokszor hoztak újabb és újabb intézkedést azért, hogy gazdaságosabban termeljünk. Ehhez a gazdaság vezetésének, a párttagoknak felvilágosító munkát kellett végezniük. A húsz év alatt gyakran volt úgy, hogy megrázkódtunk egy kicsit, nem sikerült valami. Azért persze nem adtuk fel a reményt, s mindig újból kezdtük ... Milyen ember Novák István? Erős hitűnek és kitartónak ismertem meg. A gazdaság párt- bizottságának titkára sírra hívta fel a figyelmemet, hogy nagyon emberséges. Elsősorban azt értékeli, kiben mennyi becsületesség lakozik. S a maga erejéhez mérten igyekszik segíteni mindenkinek. S ha lehet ars poeticája egy párttitkárnak, meg is fogalmazta ez a nyugodt beszédű, ötvenhárom éves férfi. Csak két embert ismer: becsületéset és nem becsületeset, mindegy ha párttag, ha pártonkívüli. A becsületeseket pártolja, támogatja, mindent 'vállalva kiáll értük. Súlyosan megbetegedett ötvenegyben. Akkoriban még elképzelhetetlenül sok kényelmetlenséggel járt a pártmunka. Biciklin kerekezett a berekben, többnyire éjjel ment haza a gyűlésekről, s egyszer úgy megfázott, hogy tüdő- és mell- hártyagyulladást kapott Mások mondták róla, hogy nagyon sokat fáradt a pártmunká-ban. S fárad most is, hiszen nemrégen választották a gazdaság pártbizottságába, sőt a vb-be is. Huszonhét tagú pártszervezetének most az a legnagyobb gondja, hogy a korszerű szakosított sertéstelep feketebézse- nyi betelepítése mellett a tervet is zökkenő nélkül kell teljesíteniük. — Még mindig úgy mondják paraszti nyelven, hogy te kanász vagy ... persze, ma nem az a feladata egy sertésgondozónak, mint azelőtt húsz éve. Éppen olyan szakembernek kell lennie, mint a munkásnak az esztergapad mellett. Ezért az új telep betelepítése előtt az összes dolgozót elvisz - szűk oda, hogy akik még idegenkednek tőle, megismerjék. A párttitkár brigádvezető érkezik elsőnek és megy el utolsónak a Kund-pusztai telepről. Mire hazaér Buzsákra, általában hat órát mutat az óra. Egy kicsit serénykedik a szőlőjében, megeteti a sertéseket, aztán átböngészi az újságot, nézi a televíziót. Két lánya már férjnél van, a két vő szintén a gazdaságban dolgozik. A kis Józsikát, kilencéves unokáját nagyon szereti. Olykor mesél a gyerekeinek arról, hogyan volt régen. Reggel kivezeti az istállóból a gazdaságtól kapott szürke lovat, a Bársonyt, befogja a hintóba, s elindul Kund-pusztára. Éppen tíz évvel ezelőtt kapta, amikor csaknem egy évi betegség után kijött a kórházból. — A múltkor mutatták a ívben a »libás Jóskát«, azt a nagyon ügyes tsz-elnököt. Ha ő nem szégyell te a nevét, én sem szégyellem a lovas párttitkárt, hiszen azon közlekedek, amin tudok. A lovat még mindig biztonságosabbnak érzem a berekben. Lajos Gésa
