Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-15 / 191. szám

Tanulóból kollégn Sok, sok ötlet — korszerű lakáskultúra Három lakás kész a sávházban »... hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, hivatali kö­telességeimet pontosan és lel­kiismeretesen teljesítem ...« — hangzottak az eskü szavai teg­nap délelőtt az SZMT kapos­vári székházában. Harmincnyolc fiatal pálya­kezdő ült a kényelmes fote­lokban. Egy kicsit elszoruló szívvel, s nem kevés szoron­gással, érezve már a rájuk ne­hezedő felelősség súlyát.. Har­mincnyolcán érkeztek a me­gyébe, sokan »messze földről«, új életet kezdve, felkészülve, reményekkel, elképzelésekkel a tarsolyukban. Mint általános és középiskolai tanárok, taní­tók, illetve óvónők kezdik meg munkájukat szerte a megyé­ben. Hamar ismerősökké avatja az ilyen ünnepi alkalom az is­meretleneket : barátokká és már kollégákká is. Talán még nem is gondolták végig: egy kissé fontosabb tagjai lettek a társadalomnak; bizonyítvá­nyokat osztanak majd az isko­lában, a növekvő emberek gondolkodását formálják, ala­kítják ... oktatnak, de »bizo­nyítványt« kapnak ők is vég­zett munkájuk után. — Amikor először a faluban jártam, az iskola igazgatójával beszélgettem. Mesélt az isko­la életéről, a tantestületről, a gyerekekről, a faluról. Ügy érzem, jól választottam — mondja Keczeli Ágnes, aki a Tanítóképző Intézetben vég­zett. — Csak azt nem tudom még, hogy hol fogok lakni. Al­bérletet kell keresnem, mert Somogyvárra nincs megfelelő, időben érkező vonat. — Ügy tudom, kórust sze­retne alakítani a községben. — Valóban ez a tervem. A Vikár Béla Kórusban éneke­lek, ezért gondoltam egy ének­kar létrehozására én is. Egyik csoporttársam szintén Somogy­várra jön tanítani, ő néptán­cos. és tánccsoportot szeretne alakítani. Ketten, remélem, könnyebben boldogulunk . .. Óvónőképző két helyen van az országban: Sopronban és Kecskeméten. A dunátúliak ál­talában Sopronba jelentkeztek, a kecskeméti képzőnek nagy­részt az Alföld és az ország északi része a gyűjtőterülete. Baranya megyéből is sokan jelentkeztek a barack és a sző­lő városába. Sásdról egyedül Horváth Erzsébet végzett ott. — Nagyon szeretem a gye­rekeket. Biztosan azért, mert van egy öcsém, aki még na­gyon kicsi volt, amikor én el­határoztam, hogy óvónő leszek. — Hol fog dolgozni? — Kaposvár valamelyik óvodájában. Még nem tudom melyikben, de ez olyan mind­egy. Az óvoda a legfontosabb! A pedagógus egy kicsit pszi­chológus is. — A gyermek gondolatvilá­gát, érzéseit kell megérteni. Észre kell venni cselekedetei­nek mozgató rugóit, s nem elég ismerni őket, az ő szemük­kel is kell nézni... Nem gondoltam volta, hogy annál az asztalnál, ahová utol­jára ültem le, csupa matemati­kus foglal helyet. De azt sem, hogy egyikük a Táncsics Mi­hály Gimnázium volt növendé­ke, s a régi Alma Mater falai közt fog tanítani. Mind a hár­man a szegedi József Attila Tudományegyetem matematika —fizika szakán végeztek. — Hadd helyesbítsek: már hat hónapja tanítok, az utolsó félévet ugyanis levelezőn vé­geztem el Egy kicsit szokatlan volt újra az iskola falai kö­zött, de hamar túltettem ma­gam rajta. Az első órát abban az osztályban tartottam, aho­vá négy éven keresztül mint tanuló jártam — mondja mo­solyogva Mikovits Judit. — S a hajdani tanárok? — Először egy kicsit furcsa volt kollégaként kezet fogni velük. Nehezen ment a barát- kozás is. De sokat segítettek. Ha volt valami gondom, nehéz­ségem, bátran fordulhattam hozzájuk tanácsért. Szeptem­berben, az új tanévben már nem lesz idegen hely, hiszen belekósoltam már egyszer. Tegnap még együtt voltak. Ma már a munkáltatónál, ta­nácsoknál jelentkeznek, aztán szeptember elsején — naplóval a hónuk alatt — belépnek az osztályterembe. Rőhrig Gábor Tv-jegyzet Olvasóvá nevelés» A NEMZETKÖZI KÖNYV­ÉV »finisében« országos olva­sópályázat versenyei folynak a kamerák előtt, Kell a jó könyv! címmel. A pályázók a megjelölt irodalomban gyűj­tötték az ismeretanyagot. A vasárnapi adás a háborús iro­dalomból merítette a témáját. Nem a mozgalmat bírálom, amikor szóvá teszem: az olva­sóvá nevelés új útjait keresve a televízió valóban sokat tehet a kötíyv és az ember találko­zásáért. Az új tanévtől a kö­zépiskolai magyarórák szerke­zetét is úgy kell alakítaniuk a pedagógusoknak, hogy az ol­vasóvá nevelés nagyobb hang­súlyt kapjon. Van tehát prog­ram, országos, a módszerek el­lenben mintha még nem szü­lettek volna meg. S ez a dolog másik oldala. A könyv és az (Olvasói él­mény — igaz — elválasztha­tni mag ténye sokféleképp alakulhat át az olvasóban, ezért is olvasunk el egy-egy könyvet néha többször. És az idők folyamán változik az »örök« mű is. Változik a vi­lág, változik az ember; más­képp látjuk a megragadott pil­lanatot ma, és más folyamatot indíthat el bennünk holnap. Az, irodalomtanításban is kezd előretörni a tényközlés helyett az élménykeltés. Míg a tény ugyanabban a műben ezer embernek is egy és változtathatatlan, ugyan­akkor az élmény ezerszínű. Azt hiszem, ezt az élményt is kell keresnünk az olvasóban, a vetélkedőkön, a Kell a jó könyv! versenyben. Ez adhat inspirációt a tábor szélesítésé­hez a még kevésbé olvasó em­bernek is. Ha az olvasóvá ne­velés ebben a mederben fo­művekben is megtalálhatja ezeket a forrásokat mindenki. TEHÁT NINCS az olvasás­ban semmi »ördöngős«, ha nem valami száraz — vagy éppen csak irodalomtanárok­ra, kutatókra, esztétákra tar­tozó — dolgokról beszélgetünk olvasmányaink kapcsán. A nagy nyilvánosságú televízió előtt éppen ennek az útnak, módszernek a kimunkálása áll feladatként. Persze, nem part­nerek nélkül. Az iskoláknak, a könyvtáraknak, az ismeretter­jesztésnek, a közművelődés folyamatának össze kell fog­nia e szép cél érdekében, hogy minél több embernek le­gyen olvasmányélménye, gaz­dag képe a világról. így vál­toztathat magán az olvasón a mű; taníthat, nevelhet, szóra­koztathat, pihentethet a könyv. H. B. Az épület földszintjén az óriás betonlábak között, a lépcsőfeljárókon és az egyes lakásokban is még folyik a munka. Az építők még az idén szeretnék átadni a tíz­szintes sávházat Kaposváron. A ház háromszázharminc la­kását szakaszosan vehetik birtokukba a lakók: legelőször az első lépcsőházhoz tartozó száztíz lakásba költözhetnek be tulajdonosaik. Már októ­berben. A sávházban épülő lakások nagyon sok családot érinte­nek. S tekintettel a felfoko­zott várakozásra, érdeklődés­re : a Somogy megyei Ipar­cikk-kiskereskedelmi Válla­lat három szobát berendezett, hogy leendő tulajdonosaik megtekinthessék, hogyan le­het okosan és célszerűen meg­teremteni itt a korszerű ott­hont. A vállalat külön lakbe­rendezőt hívott le Budapestről Dobos Györgyné személyében, aki ötleteivel, tanácsaival se­gített a lakásokat elevenné, la­kályossá változtatni. Mit is fognak itt találó' majd e lakások új lakói? Nyugodtan mondhatjuk, hogy mindent, ami manapság a korszerű lakáskultúrához tartozik. Központi fűtést, ál­landó meleg vizet, gáztűzhe­lyet, lépcsőházanként két ve­gyes rendeltetésű liftet, köz­ponti televízióantennát és szemétledobót. A lakások konyháját, előszobáját PVC- padló fedi, a szobákban pe­dig mindenütt pasztellszürke faltól falig szőnyeg és beépí­tett függönykarnis. Rendkívül hasznosak lesznek a beépített fali »gardrób«-ok, amelyek Szobabelső. most fehér színűek, de a bol­tokban kapható faerezésű ta­pétával ellátva már szervesen illeszthetők a lakás hangula­tához. A mellékhelyiségek között külön van a fürdőszo­ba és a WC, a konyhákban beépített konyhabútorok, mo­sogatók, s a hűtőszekrénynek is meghagyták a helyet a ter­vezők. A lakások alapterülete álta­lában megegyezik a Kalinyin- városrészben szokásos lakás­méretekkel. A legkisebb az egyszobás lakás — 39,1 négy­zetméteres alapterületével —, a legnagyobb pedig a három­szobás. amelynek 67,3 négyzet- méter az alapterülete. A szo­bák mindenütt egységesen öt méter hosszúak. A lakás adó­területébe nem számították be a loggiákat, amelyeknek nagy­sága különböző: a 3,6 négyzet-, méterestől egészen a 8,4 négy zetméteresig. Az épület homlokzatának vastartozékait feketére mázol­ják, s köztük kellemes lát­ványt nyújtanak majd a drót­hálóba illesztett színes plexi loggiaüvegek, és a fekete e‘er- nit betétek. A körbe futú füg­gőfolyosókat pedig egymásba kapcsolódó U-alakú copilit- üvegg“i fedik be. A kaposvári bútorbolt személyzete Szabados József vezetésével az üzletnek szin­te teljes választékát felsora­koztatta a lakásokban. A naav két- és háromajtós szekré­nyekre aligha lesz szükség, s az így felszabaduló teret be lehet majd rendezni kisbúto­rokkal, célszerű fotelekkel, ülő- és dohányzó, illetve há­lógarnitúrákkal. Különös em célszerű ezekben a lakás.ikbóíir a tapétázás. A falfelületek ter­jedelme elviselhetővé teszi a költségeket, s közismert a ta­péta hő- és hangszigetelő ha­tása. illetve tartóssága itt kür ionosén érvényesül. S ezenkí­vül a lakáskultúra sok-sok kis egyéni ötlete teheti még változatosabbá a szobákat. A berendezett lakásokat ma délutántól bárki megtekintheti. Cs. T. Mire jó a zongora ? tatlan egymástól, ugyanakkor mégsem azonos vele. A könyv­ből merített ismeretanyag sem azonos teljesen a mű művészi értékével, sőt az egyénre gya­korolt hatással sem. Az irodal­A Fészek Klubban tegnap megkezdődött az »Anyanyelvi konferencia védnökségének« és A Magyar Nyelv Baráti Köre előkészítő bizottságának kibő­vített együttes ülése. A hat­napos tanácskozás első napján dr. Bárczi Géza elnöki meg­nyitója után dr. Lörincze Ba­jos ismertette a munkaértekez­let hazai és külföldi részve­vőivel az előkészítő bizottság jelentését az I. anyanyelvi kon­ferencia óta végzett tevékeny­ségről. Többek között elmondotta: a »Tájékoztató« című idősza­kos folyóirat azzal a célal in­dult meg, hogy a két konferen­cia között állandó kapcsolatot létesítsen — itthon és külföl­dön - - azok között, akiket myanyelvük megörzesenek, .pólósának gondolata összeköt. A külföldi rendszeres anya­nyelvi oktatás segítésére két munkaközösség alakult a lyik, kevesen fognak »félni« attól, hogy esetleg »nem érte­nek« a könyvhöz. Fölszabadult irodalmi élménye ugyanis minden embernek lehet. Még az úgynevezett »nehezebb« nyelvkönyvek szerkesztésére, s mindkettő elkészített egy pró­bafüzetet. Szende Aladar és Takács Etel 8—12 éves kisgyer­mekek számára »Magyar sza­vak világa«, Ginter Károly és munkatársai a 16—20 évesek számára »Hogyan mondjuk helyesen?« címmel készítet­tek tankönyvet. Több ösztöndíjat is meghir­dettek a külföldön élő magya­rok számára, többeknek lehető­vé tették a nyári egyetemeken való ingyenes részvételt. Új és igen jelentős kezdemé­nyezésnek számit a sárospata­ki városi tanács és az anya­nyelvi konferencia védnöksége által közösen szervezett sáros­pataki nyári kollégium. Ennek keretében a külföldön élő ma­gyar fiatalok öt hét alatt elmé­lyítették nyelvtudásukat, tájé­kozódhatnak a magyar műve­lődés kérdéseiben, ismerked­hetnek az országgal es a ma­gyar fiatalokkal. Both Fülöpné szerkesztősé­günkhöz küldött levelében arra kért választ, hogy mire lehetne felhasználni egy jó karban levő páncéltőkés zon­gorát. Levelében őszintén el­mondja, hogy amikor kisfiúk ifjabb Both Fülöp másfélhó­napos lett, elhatározták: hí­res zongoraművészt nevelnek belőle .. . Ebből a célból vá­sárolták a zongorát... A kis Fülöp nagy talen­tumról tett tanúságot. Már az első zongoralecke után ösz- szeomlott az albérlő ideg- rendszere, és amit évtizeden át nem tudtak elérni Bothék: az albérlő a második zongo- raórát meg .sem várva kiköl­tözött ... Miután Vszjatoszlav Rich­ter más elfoglaltsága miatt nem tudta elvállalni a gye­rek tanítását, Bothék kényte­len-kelletlen helyi tanerőkre bízták Fülöpkét. Jellemző azonban a magyar zenepeda­gógusok állhatatlanságára. hogy Fülöpke mellett alig fél esztendő alatt hét zongorata­nár és tanárnő kedvetlene­den el.Közülük hármán sek- restyés-harangozó állást vál­laltak különböző dunántúli egyházközségekben, négyen pedig — a zenei pályát is el­hagyva — villamoskalauznak mentek. Így aztán Fülöpke magára maradt a tehetségé­vel. De szó szerint, mert a család barátai is egyre rit­kábban és egyre rövidé bb időre látogattak el Bothék- hoz. Fülöpke tavaly nyáron fel­ismerhetően eljátszotta a Eleonóra-nyitányt, amit a kis Aradszky is szokott éne­kelni. Ez váratlanul nagy si­kert hozott. Sikerült felépíte­ni Bothék balatoni nyaraló­jának egyik falát azokból a küldeményekből, amelyeket az egyszerű, ismeretlen járó­kelők — gyakran még a zárt ablakon keresztül is — föl­dobáltak Fülöpke szobájá­ba ... ősszel már a másik falhoz szükséges tégla és bazaltkő mennyiség gyűjtéséhez kezd­hettek volna, amikor a gye­rek váratlanul rossz társa­ságba keveredett: gimnázi­umba került, ahol megismer­kedett a fizikával. Ettől kezdve Fülöpke egy­re kevesebbet ült a zongorá­hoz. Nem is tudott volna oda­ülni, mert a zongoraszéket felhasználta egy centrifugá- liserő-kísérlethez. Olvasónkat az késztette le­vélírásra, hogy a minap Fü­löpke Galvani-elemet akart készíteni a legvastagabb zon- gorahurból. — Mit csináljon szegény szülő« — teszi kérdést Both Fülöpné. És mert a kérdés közérdekű, szívesen válaszolunk: Ha már megvan a zongo­ra, kár lenne azt a szárnyaló és vakmerő reményekkel együtt ízzé-porrá törni. Egy kis ügyességgel, leleményes­séggel hasznos tárgyat ké­szíthetünk minden valamire való zongorából. Kedves levélírónk például — amennyiben vezet háztar­tást — a zongora fedelét jól felhasználhatja gyúródeszká­nak. A fája rendszerint ki­tűnő, tartós, a politúr is csak eleinte jön le róla. Kitűnően alkalmazható bölcsőnek is, de ilyenkor támasszuk föl a zongora tetejét, és a húrok­ra tegyünk meleg, szintetikus plédet, alája pedig használa­ton kívül helyezett lavórt. S ha bölcs "re’- T- 'J'uk a zongorát, akkor sem jövünk zavarba, , :,ik ket­tős-hármas ikrekkel tér haza a szülőotthonból... Sok család használtja a zongorát például szennyeslá­dának is. Elegáns, diszkrét, tartós és kitűnően szellőzik. Jól elhelyezve a zongora kiválóan alkalmas arra is. hogy serdülő gyermekeinket zavargassuk körülötte, ha a nyári szünidőt nem akarják az olasz tengerparton vagy a francia Riviérán tölteni. Rendkívüli esetekben is hasz­nát vehetjük a zongorának: ha például erős felindulásból megfojtjuk a társbérlőnket, néhány napig feltűnés nélkül tárolhatjuk benne. Példáink is bizonyítják, hogy a zongora mindenkép­pen hasznos bútordarab. S ha rögeszménktől nem tu­dunk megszabadulni, és erő­nek erejével zongoraművészt akarunk nevelni a családban, nos, akkor már csak a rend­szeres és folyamatos gyer­mekszüléssel kell foglalkoz­nunk. Tudniillik a másik kel­lék, a zongora már ob j éle, - adott. És ha a hetedik utód sem teljesítené a szülő: aka­ratot. akkor se legyünk két­ségbe esve. A február eise-, jén fölemeli családi pótlék­ból könnyen megtakarítha­tunk annyi pénzt, hogy egy szép napon fuvarost fogad­junk, és elvitessük a hang­szert valamelyik hulladék­gyűjtő-telepre. Miskolczi Mik’ Spmógyj Néplap A magyar nyelv ápolása külföldön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents