Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám

A párizai divat minden év­ben újít, minden évben talál valami »trükköt«, amivel meg­hódítja a nőket Az idei nyár egyik ilyen trükkje — s egy­ben átütő sikere — a matróz- stflus. E ruhák jól viselhetők, különleges szép anyagból ter­vezték ókét, és más stílusok­tól eltérően nemcsak vonal­módosító, hanem fiatalító ha­tásuk is van. Íme, néhány szép modellje, amely új ruháink tervezéséhez sok ötletet nyújthat. Kovács Mária > \ -sJt i ütó Fehér vászonból készült, bő szárú pantalló és matróz­stílusú, rövid ujjú tunika, sötétkék-fehér csíkos, hosz- szú ujjú puléve«""' Matrózegyüttes könnyen ke­zelhető trevirából. A nagy gallért, az ujjat és az övét kék szegély díszíti. W/iü Tengerész-stílusban készült a két csinos kö­tött ruha is. Tessék megfigyelni az ötletes díszítéseket! Fehér és sötétkék keresztcsíkos divatmodell, mosható műszálas jcrseyből. Szüts Dénes !llillllll!lilllHIIIIIIIII!!ll!ll!l!lll!!ll!l!llll!!llil!lllll Öngyilkosság a Ka szinó utcában? 29. Áz interpelláció és a kö­vetkező felszólalás között rendkívül érdekes események zajlottak le, amit eg.y szem­füles újságíró szimatolt ki. Föltűnt ugyanis a riporter­nek, hogy amikor a parlament következő ülésén a jegyző Rajnlss Ferencet szólította és a képviselő helyére nézett, a pad üres volt. Rajniss Ferenc nem folytatta interpelláció­ját. Az újságíró kutatni kezd­te az okokat, és ezt írta: "... Budapesten, a Kossuth Lajos utca 1. szám alatti bér- Jla első emelére egy kül- ;1 vityilóból új lakó költö- . A lakberendezőket a leg- ;ább szalonokból küldték . íbb műbútorasztalosok ’k, könyvespolcokkal épí- ik be a dolgoz!szobát. Be­látták a félbarokk szekré- ~ - -két, a tölgyfa tárgyalóasz­Somogyi Néplap talt, a bordó huzatai karosszé­keket, aztán az ajtókat pár­názták be. Mások díszes he- verőket, fotelokat hoztak. Kü­lön csomagolva érkeztek a drága festmények, csillárok. Négyen felügyeltek a finom porcelánok kicsomagolására. A szőnyegeket egy híres kül­földi cég szállította. Teher­autóra való nippeket, evőesz­közöket, poharakat, metszett tükröket hoztak és tették gyorsan a helyükre, mintha a tulajdonos pálcával kergetné a berendezőket. A telefonsze­relők csengőket, titkos tele­fonvonalakat építettek ki, a lakatosok különleges zárakat, titkos fiókokat szereltek fel. A sürgő-forgó népség a há­ziurat nem is látta, csak a megbízottját, egy magyarul nagyon rosszul beszélő, de pénztárcájába sűrűn belenyú­ló, harminc év körüli férfit. Mit gondolnak olvasóink — kérdezte cikkében a riporter — ki lehet a tulajdonos, a boldog ember, a titokzatos és valamiféle-fordított gravitáció BÁTRAN állíthatjuk, hogy a szépség egyik fő követelmé­nye az ép, egészséges arcból. Ez még akkor is érvényes, ha figyelembe vesszük, hogy minden kornak más és más a szépségideálja és az ehhez igazodó kozmetikája. Igen ám, de ha jól körül­nézünk, megállapíthatjuk, hogy kevés az a szerencsés nő és férfi, akinek az arcbőre természettől fogva üde, tisz­ta, nem túl zsíros, nem túl száraz, ránctalan stb. De még ilyen szerencsés esetben sem szabad elbizakodni, mert saj­nos a bőr — akárcsak a többi szervünk — idővel elhasználó­dik, megöregszik. Nagy meg­gondolatlanság ezt az amúgy is rövid időt túlzásba vitt hiú­ságból vagy egyenesen lusta­ságból megrövidíteni. Márpedig a szépsége ellen sokat vét, aki a nyári idő­szakban is reggeltől estig kü­lönféle fe3ték-, púder-, krém- puder-, vagy puderalapozóvai tömített bőrrel sétálgat a tű­ző napon. (Azokról ne is be­széljünk, akik mag a strandon vagy nyaraláskor a vízparton sem hajlandók megválni sminkmaszkjuktól!) Amilyen szép a tussal kihúzott szem­héj, amilyen hatásos a mű- szempilla este, ugyanolyan mértékben visszatetsző (na­gyon (is »mű«!) nappal, káni­kulából. izzadtsággyöngyök­től körevévé. A gc/dosan kikészített arc­bőrre A rászáll a por a benne levő fertőző anyagokkal. Rá­rakódik a levegőben szállangó füst, korom, alatta gyűlik a veríték, a faggyú ... Egyszó­val, van mit lemosni esténként az arcról! Mert, ugye, estén­ként bármilyen fáradtak va­gyunk, bármennyire ellustál­kodnánk is az időt, nem fek­szünk le. amíg az arcunkat, bőrünket meg nem tisztítót1 tűk. Ez az arcápolás alapfel­tétele. Aki ennél többet tesz, akinek napközben is van ide­je, kedve a szépségápolásra, s maga látja hasznát. Akinek egészséges a bőre, mossa meg többször is az ar­cát szobahőmérsékletű vízze! és pipereszappannal. A ke­mény kútvíz, amelyben a sok mész és magnéziumtartaiom miatt nem habzik a szappan, nem alkalmas mosakodásra. Ahol ilyen víz van, ott aján­latos esővizet fogni. Mosako dás után a szappant alaposan le kell öblíteni. Legjobb, ha ez az öblítő víz enyhén sava­nyú (ecetes vagy citromos) s ez a bőrön maradt lúgr 'Szecs­kákét közömbösíti. Mosako­dás után a bőr kevesebb fagy- gyút tartalmaz, mint előtte, ezt tehát pótolni kell jól fel­szívódó krémmel. A NAGYON SZÁRAZ vagy túl zsíros bőrűek kozmetikája külön figyelmet kíván. A leg­helyesebb tehát, ha ők min­den esetben a szakember rá­juk érvényes tanácsait köve­tik. A bőr és a szépségápolás sikerének másik feltétele a nyugodt, bőséges pihenés. A legfinomabb rúzs, púder, a legraCfináltabb módon elké­szített krém, tej vagy egyéb készítmény sem pótolja a jó alvást. Az az okos tehát, aki szép­ségével úgy gazdálkodik, hogy azt sokáig élvezhesse. Bőrét már fiatal korban is — és természetesen idősebb k rban is! — rendszeresen ápolja, tisztán tartja, káros hatások­tól védi, frisseségét pedig egészséges életmóddal igyek­szik biztosítani. S ha ezgk mellett a megfelelő alkalmak­ra alaposabban sminken ma­gát, ez a szépségét még job­ban hangsúlyozza. F. I. OTTHON CSALÁD Mibe kerül a horgászai? A dolog úgy kezdődött, | hogy egyszer tizennégy napig | nyaraltunk a családdal a Bala- | tonon. Ebből tizenhárom nap­ig esett az eső. A második hét elején — hogy legalább egy lélegzetvételnyi nyugalmam legyen — vettem nyolc forint­ért egy komplett horgászfel­szerelést a fiamnak. — Erigy, fiam, anyáddal, vágjál vesszőt, és fogjatok halat — mondtam. Fogott is, és — remélem egy életre — »beoltódott«. Azután engem is magával rántott, és így az a bizonyos nyolc forin­tos horgászfölszerelés nekem egy évtized alaR lassanként körülbelül 50—60 ezer forintba került. Nem sajnálom. Először is örülök, hogy a vizen megis­mertem a teljes kikapcsolódás semmivel nem pótolható rege­neráló erejét, evezés közben a könnyű fizikai munka pihen­tető hatását, a horgásztanya fejlesztésén barkácsolva pedig a nem kényszerből végzett al­kotó munka örömét. Az összegek véglctességén pedig ne csodálkozzon senki! útján hirtelen felemelkedett férfi?... Elkalauzolom önö­ket a lakásszentelőre, ami felér egy lakodalommal is. A ház elé egymásután érkeznek a luxusautók és azokból olyan előkelőségek szállnak ki és sietnek fel a lépcsőn, mint Imrédy Béla, Jaross Andor, Rátz József, Nagy László, Da­rányi Béla, Hunyady Ferenc gróf, Hardi-Dreher, Andrássv Mihály, herceg Montenuovo Nándor, Schröder Erik. A háziasszony habkönnyű, hófehér keppben borzong a kapuban, aztán forró rokon- szenvvel és olyan hévvel öleli át Mayer Ödön dr.-nak, a Bauxit Tröszt vezérigazgatójá­nak kedves feleségét, mintha száz éve ismernék és szeret­nék egymást. Nagy hajbóko­lással fogadják a háziak Fritz Opel német gépkocsigyárost, Vida Jenőt, a MÁK, s Chorin Ferencet, a Salgótarjáni Kő­szén RT tulajdonosát és vezé­rét, aztán a sok külföldi mél­tóságot, a német nagykövet­ség kereskedelmi attaséját és három másik ismeretlen urat. Amikor a vendégsereget el­nyelte az ajtó, a házmester­hez siettem. A szállítómunká­soktól már tudtam, de hallani akartam tőle is, ki az új la­kástulajdonos. — Rajniss Ferenc képviselő úr — mondta a házmester, áhítattól annyira remegő han­gon, hogy még a szivarcsikket is kiköpte a szájából. Várhatta ugyebár a T. Ház • déréit, boglyának a bauxí«­ügyben elmondandó újabb in­terpellációját ...« Szász a golyóstollával alá­húzta az újságcikk két sorát. Eszébe jutott, hogy egy másik _ anyagban olvasta: Rajniss j nemcsak lakást, hanem 40! ezer pengő készpénzt is ka-i pott Mayeréktól, a Bauxit ♦ Tröszttől. Megtörtént tehát a J látszólagos kibékülés a magyart tőkések és a németek, a ma- i gyár tőkések és a jobbolda'J között. i Miben állapodtak meg? Rajniss már jóval előbb megkapta a palota emeletét és a pénzt. Bizonyos megálla­podásnak, ha többnek nem. de fegyverszünetnek be kellett következnie. A hallgatás árát kifizették, s ez volt a legfon­tosabb. De kizárólag a hall­gatást vásárolták volna meg? ... Ott, a Rajniss-lakás- ban végeredményben emberi sorsok dőltek el, milliárdos értékek és ennek a párbajnak fogcsikorgató beleegyező!,« győztesei és vesztesei lehet- J tek, ha mindezt diszkrét, ud-j varias mosolyok takarták is. f Miért nem figyelt fel a ri-í porter a nőkre? Miért csak 1 Mayernét említi? Mert jelen-1 létük, a többiek jelenléte tér-1 mészetes volt neki. Cikkében t lakásszentelőt emleget, és Ma-, gyarországon feleségek nélkül | aligha van ilyen. A férfimu-í rikat »házon kívül« szokás j tartani. ♦ (WlutatiukJ _ J Ez ilyen sport. Aki versenyző­nek jelen ikezik, annak össze­írnak egy listái, hogy milyen fölszerelést szerezzen be. (A versenyző egy bottal horgá­szik.) A felírt szerszámok ára összesen kb ötezer forint. Ez­zel szemben áll Búza Barna szobrászművészünk sztorija. Ő észrevette, hogy egy szép süllő rabol a stégje körül. Kivonult hát ajándékba kapott, nálunk egyszerűen felbecsülhetetlen értékű japán fölszerelésével, de nem tudta megfogni. Ekkor jött egy kisfiú, kezében suho­gós mogyorófavessző, azon volt három méter zsinór és ho­rog, de se úszó, se ólom. Illem- tudó hangon kért egy kisha’at a mestertől, és tíz nerc múlva harevitte a háromirilós süllőt... Mi^ől is áll egy horgász föl­szerelése? Kell hozzá mindenek előtt engedély, azután alapfokon bot, orsó, zsinór, horog, ólom és úszó. Később mindez többes­számban. Középfokon már van a horgásznak kiemelő és tartó szakja, seregnyi szerszáma, jó- pár doboza, szakkönyvei, blin- kerei (ebből esetleg száz is). kis halaskannája, kishalfogó hálója. Az igazi horgász már beszerez lámpát, vágóhoraot. csónakot és horgonyt, horgász- öltözéket (vízhatlan kabáttal és gumicsizmával), s épít macá­nak stéget és tartást. (Ez utób­bihoz nem annyira pénz kell, mint inkább barátok, akik se­gítenek.) És az ec^szre a koro­nát akkor teszi fel. ha már va­lami jó víz narthín eev kicsi t”11"’ an»ó házikód is van. Mi mibekerül? Az ifjú­sági engedély egy évre alig több, mint száz forint. A fel­nőttjegy ára nyílt vízi horgá­szatnál 250 forint körül van. A saját horgászvizeken, ahol a halat telepíteni is kell, drágább a tagság, belekerülhet évi 6— 800 forintba is. Hatvan forintért már kapni szép szál bambuszt, amit a horgász maga szerel föl; a hi­bája csak annyi, hogy mivel egy darabban van, szállítani körülményes. De 100—120 fo­rintért már fölszerelt, össze­rakható bambuszbotot is lehet kanni. A mostanában divatos műanyagbotok ára hosszúság­tól és minőségtől függően 3— 500 forint. Kétségtelen, hogy a japán teleszkóp rendkívül nraktikus: hosszú, fárasztásinál kitűnően működik, csak egyet­len hibája van: ezer forint alatt nem kapható. Egy keszegező tárolóorsó 24 forint, a legolcsóbb peremfutó 150. Hatvan forintért megbíz­ható pontyozó orsót kapni, de aki nem akar »szégyenkezni«, háromszáz forint körüli áron már kifogástalanul működő peremfutót kap. A legdrágább francia herkenytű: 1300 forint (de állítom, hogy nem lehet vele több halat fogni, mint a 300 forintossal). Az apró cuccok — mint a horog, ólom, úszó, - blinker, szerszám — filléres cikkek, csak akkor emésztenek sok pénzt, ha nagy készletet gyűjt belőlük az ember. Száz méter zsinór ára általában 30—60 forint. Kapni a technika cso­dájaként hirdetett szúpeczsi- nórokat is, ahol a hajszálvé- konv szál 10—15 kiló terhelést kibír. Ezek ára 3—400 forint, de tapasztalatom szerint nem megbízhatóak. Mérleggel ki­próbálva bírják a tizenöt kilót, de kritikus pillanatban esetleg elszakad a technika csodája is. A hal kiemelésére és tárolá­sára, a süllők és csukák ker- getéséhez szükséges kishalak megfogására szolgáló eszközö­ket házilag is össze lehet bar­kácsolni. Ám kereskedelmünk itt sem rest, van már majd négyszáz forintos tartószák is. Semmivel nem biztonságosabb, mint az otthon kötött, csak ép­pen norvég. A csónak kényes cikk, vizen­ként mások az igények, taná­csot adni nehéz, öreg halá­szoktól kétezer forintért mór kapni használtat; a kereskede­lemben kapható horgásztípu­sok 4—6 éze. forintba kerül­nek, a hajóácsok ennél vala­mivel olcsóbban készítik. Fel­ső határ persze itt sincs, mert már kapni olyan csónakmotort, ami többe kerül, mint egy ki­sebb gépkocsi. A telekkel, tanyával hasonló a helyzet. Ha egy víz még nem divatos — tehát olcsónk a te­lekárak és a tanács nem írja elő a kacsalábat, amin a ház forog —. akkor 20—30 ezer fo­rintból (igaz. hogy sok munká­val) megoldható az egész. Summa summárum: félezer forintból a horgászatot el le­het kezdeni, és az első évben művelni is lehet. Egy igazán szenvedélyes horgász viszont csak csalira és etetőanyagra (kukacra, kukoricára, nokéd- lire stb.) elkölt ■ennvii e'ty év alatt. Te«% m'vm-őbálnl. az­tán kit-kit elsodor majd a szenvedélye és anyagi helyze­te! Csak egyet ne várjon senki. Azt, hogy ez a befekte­tés valaha is megtérül majd. Egy épen most megjelent, kez­dőknek szóló, olcsó kis szak­könyvben — Horgászni szeret­nék! — Vígh József ezt a meg­határozást alkalmazza: »Hor­gász az, skl bottal, zsinórral és horoggal — és nem a haszon kedvéért — fogja a halat.« Mélységes igazság ez. Keserves csalódás vár arra, aki erről az alapállásról megfeledkezik ... Földeáki Bélft Matrózdivat Párizsban A sok festék ártnlnna!

Next

/
Thumbnails
Contents