Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám

Ahol nincs uborkaszezon! Barcsi látogatás Az első, ami legjobban szem­betűnik, a gondos tisztaság. Felerősödve hallatszik a fo­lyosók kövén koppanó lépések zaja, s egyedül érzi magát az idegen, ha reggel érkezik a barcsi művelődési ház labirint tusába. Talán a nyári uborka- szezonra is gondol a kietlen­ség láttán. A klubteremben a székek gondosan összerakva, az asztalok mellé állítva, hű­vös szellő járja át a helyisége­ket, s egy kicsit messzebbről, az egyik teremből hangfoszlá­nyok szűrődnek ki a folyosóra. A művelődési ház igazgató­jával, Vértes Györggyel beszél­getünk: — Milyen nyári programot állítottak össze? — A tulajdonképpen három hónapra szóló terv nem sok­ban különbözik a téli, megszo­kott rendtől. Július első felé­ben rendeztük meg az öregek napját. A községi tanács köz­művelődési tervében szerepel, hogy ezentúl minden évben meg kell tartanunk ezt a na-, pót. Egy hónapban egyszer es­te az öregeké a művelődési ház. A legutóbbit a tanács a szakmaközi bizottsággal ösz- szefogva szervezte meg. Műsort rendeztünk »Séta a régi Bar­cson« címmel. Egy hete volt a nálunk már hagyományossá vált Anna-bál, természetesen erre is külön műsort állítot­tunk össze. A jövő vasárnap, .este a Neoton együttes kon­certje lesz. | — A téli, talán így is mondhatnánk: folyamatos program miben különbözik a nyári rendtől? — Talán annyiban, hogy ke­vesebben látogatják. Persze ez sem mondható ki így egyértel­műen. Inkább a fiatalok keve­sebben, az idősebbek inkább eljönnek egy-egy rendezvény­re. Megkezdtük a következő színházi évad bérleteseinek szervezését. Tavaly száznegy­venen vettek részt az előadá­sokon, az idén előreláthatólag kétszázan lesznek. Tíz előadást már lekötöttünk, nyolcat a Dé­ryné Színház vállalt, kettőt a Csiky Gergely Színház. Az évadnyitás augusztus huszon­egyedikén lesz. öt ifjúsági elő­adást is szervezünk. — Milyen szórakozási lehe­tőséget biztosítanak az ifjúság­nak? — Hetenként egyszer, pénte­ken ifjúsági klubestet rende­zünk, öt éve vezettük he az úgynevezett mopressot. A Vö­rös Csillag Termelőszövetkezet, a barcsi gimnázium és a kö- zéprigóciak kérésére keskeny- filmeket vetítünk, közben ká­vézni, cigarettázni, beszélgetni is lehet. A filmeket kivisszük a környező falvakba. Néha az ifjúsági klubesteken is vetí­tünk. Vasárnaponként a mű­velődési ház kerthelyiségében táncesteken szórakozhatnak a fiatalok. Ifjúsági klubunkat ta­valy aranykoszorús oklevéllel tüntették ki. — Mivel zárják a nyarat? — Augusztus utolsó vasár­napján nyárbúcsúztató • bált szervezünk már jó néhány éve, az ifjúság részére... Barcson tehát nincs uborka- szezon. R. G. Megjelent a Művelődés A Latinca Sándor Művelő­dési Központ új kiadványának harmadik oldalán Mi az ön véleménye? címmel Jéger Fe­renccel, a Nagyatádi Konzerv­gyár igazgatójával készített in­terjút olvashatjuk. »Az ipartelepítéssel párhu­zamosan évről évre nő a vi­dékről naponta munkahelyük­re bejáró dolgozók száma,' Va­jon számuk növekedésével ará­nyosan nő-e a velük való tö­rődés, problémáik megértése? — teszi föl a kérdést »Bejá- rók-lngázók« című írásában Gyenis István. A régi gond most mai köntösben születik újjá cikke nyomán. Biztosítani kell a bejárók számára a kul­turált utazás feltételeit, de az utazók részéről is »feltétlenül szükséges egyesek viselkedésé­nek változtatása, javítása« — írja. v Kiss László az üzemekben végzett népművelési munka tapasztalatait fogalmazta meg munkájában. ».fyz üzemi kul­turális nevelő munka irányí­tásának, szervezésének alapve­tő feltétele a jó munkaterv.« Sajnos üzemeink nagy része nem fordít kellő- gondot a mű­velődési tervek elkészítésére. Sok helyen csak »általánossá­gokat jelölnek meg-, s ez ke­vés. A tanulmány rendkívül el­marasztalóan szól az ismeret- terjesztő eladások hiányáról. Általános műveltséget bővítő előadássorozatok csak elvétve szerepelnek a tervben, s ezek jórészt nem kielégítőéin« Is­meretterjesztésre elsősorban a munkásszállásokon nyílna le­hetőség, azok azonban jórészt még kihasználatlanok.« A sza­bad idő eltöltésének és az if­júság közösséggé kovácsolásá­nak legeredményesebb módja lehet (vagy inkább lehetne!) az ifjúsági klub. Csak kevés helyen teljesíti maradéktala­nul feladatát és »hivatását«. Felsőmocsolád közművelő­dési helyzetébe tekinthetünk a cikkíró Tóth Antal segítségé­vel. ( »Művelődési otthonok az ifjúság szolgálatában« címmel. Német János írását olvashat­juk. ... »A művelődési otthon programjaival, módszereivel és foglalkozási formáival, egész tevékenységével elsősorban a fiatalok szolgálatában álló in­tézmény« ... írja. Ez azonban csak részben igaz. Valóban alapvető feladatuk a mű­velődési, házaknak,, hogy az ifjúságot szoktassák falaik kö­zé, de ez csak részfeladatot je­lenthet a művelődési ház prog­ramtervezetében ! Böhönye művelődési terve a lehetőségekhez képest bizony sok helyen sántít. Többet kel­lene tenni, jobban összeállíta­ni a programokat — éppen a lehetőségekhez képest. Ezt bi­zonyítja Szabados Péter »Mű­vészeti munka Böhönyén című írása is. Bár nem szól a műve­lődési ház terveiről, a végzett munka eredményeiről és ered­ménytelenségeiről, írásában sejtetni próbálja: nagy hiá­nyosságok vannak még a köz­ségben. Szélesebb körű elemző munkát érdemelne a Röpülj páva-körök Somogybán témá­ja. Farkas József kiváló írása nyomán Kapospula közműve­lődési helyzetét ismerhetjük meg. »Lehet-e heterogén tár­saságból községet kialakítani? — vetődött fel a kérdés 1969- ben, amikor az ifjúsági klub létrehozását elterveztük« — ír­ja. s csaknem nyolc oldalon válaszol a kérdésre »A semmi­től az aranykoszorúig« című írásában. A befejező részben a területi művészeti, csoportok műsorszolgáltatásait olvashat­juk. gyik határszéli kis fa­luban egy öregasszony Icikott nyolcéves kis unokájával. Mindenki elhalt a családból, rokonságból; csak ok ketten maradtak. Az öreg­asszony mosni, takarítani járt, ebből futotta a nagyon sovány életre. Jancsi már harmadikos, csendes, szófoga­dó gyerek volt. A nagy sze­génység megtanította a tű­résre. November havában jártak. Egyik este az öregasszony a nagy darab zsíros kenyér mellé egy bögre tejet adott vacsorára a kisfiúnak. Ritkán futotta tejre, de aznap a ta- nitóéknál mosott, és ilyenkor mindig adtak valamit, mert a 'ancsit szerették: jól tanult, oh a nem volt vele semmi ’, 37c 7 1 :" 'I i! ilye : 'w min­■ íz „ • l~:n ' " 77 r-b ör8± — - c m 'A tat az öregasszony —, amikor olyan kicsi voltam, mint te, a reggeli jó cd?s malútakávé -olt. Talán azért örültem ’•izn igazin, mert hát egy 1 ’'-•■na bögréből ittam, a ! ar i~ ögre szinte hoz- ■' r.ö ' Nayon szerettem. 1 ?•>•.': vagyok, ha : cd o \ '.o. • a ma'á- — ; meg a A ve. l'/npa mír gyengén r'r'r’ltolt. A falra zjzolódö karikák egyre ki­bek lettek, majd a szobá- . lassan ráborult az éjszaka. .Másnap reggel Jancsi az iskola után a boltos fiához szegődött. — Nagyanyámnak kará-' csonyra szeretnék venni egy szép barna bögrét. Szegény vagyok, de meglátod, hogy megadom majd az árát. ha kpphatnék egyet hitelbe. A boltos fia először dur­ván leszólta a társát, de egy­szerre csak tágra nyílt a sze­me, kaján ötlete támadt. — Idehallgass! Nem bá­nom, megkapod karácsonyra a barna bögrét, de azárt meg kell hogy dolgozzál. — Megdolgozni? De hát hol és mit dolgozhatnék? — A karácsonyi szünidőig minden reggel eljössz a há­zunk sarkához, és a táskámat elviszed az iskoláig. Ha meg­teszed, megkapod a bögrét hitelbe. Jancsi lesütötte a szemét. Nagyon is jól értette, miről van szó, de nem habozott egy pillanatig sem, vállalta a feladatot. Nagyanyunak még­lesz a barna bögréje. Napról napra cipelte a bol­tosfiú táskáját, meg a saját­ját. Kétszer annyi utat kel­lett megtennie, mint ezelőtt, mert ők ellenkező irányban laktak. Egy hét múlva szokatlanul nehéznek találta a táskát, a rákövetkező héten még sú­lyosabbnak. Erezte, tudta, hogy a másik ki akar babrál­ni vele, de meg sem muk­kant. Biztos, hogy tégla van a könyvek között. Szerencsére eljött a kará­csonyi szünidő, letelt a sú­lyos penitencia. Jancsi pedig megkapta a barna bögrét. Szép ünnepi estjük volt. Nagyanya boldogan forgat­ta a barna bögrét, és kortyol­gatta az ízes malátakávét. Csípős hideg karácsonyi éj­szaka volt. A körúti taxiál­lomásnál megállt egy köp-' cös, olyan hatvanas féle fér­fi. — Jól megfizetek, aki ha­zavisz Érdre. — Hazaviszem én, paran­csoljon. S már indult is a taxi. Az utasból áradt a szó: — Kis házam, gyümölcsö­söm van Érden. Naponta busszal járok be a műhe­lyembe. Maszek vagyok, ipa­rom van ... A sofőr csak hallgatott, nem volt kenyere a sok be­széd. Közben régi sofőrszo­kás szerint jól megnézte uta­sát a visszapillantó tükörben. Nem tudta hová tenni ezt az 50 ÉVES A SZOVJETUNIÓ A fölemelkedés évei Irta: Anasztasz Sznyecskusz, a Litván KP KB első titkára Vilnius új lakónegyede — a Lazdinaj. A litván nép történel­mébe aranybetűkkel írták be 1940. augusztus 3-át. Ezen a nevezetes napon a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa VII. ülésszaka a litvániai népi szejm kérésének eleget téve Litvániát fölvette a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségébe. Litvánia a test­véri szovjet népek nagy csa­ládjának tagja lett. A szovjethatalom győzel­méig a litván nép hosszú és nehéz utat tett meg. Még a XIX. század végén a litvániai haladó erők összekovácsolták a népi erőket a szociális és nemzeti elnyomatás elleni harcra. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom hatására megalakult a Litván Kommu­nista Párt, amely 1918. októ­ber 1—3-a között Vilniusban tartotta meg I. kongresszusát. 1918. december 16-án a lit­ván ideiglenes forradalmi munkás—paraszt 'kormány, élén Vincasz Mickjávlcsjusz- Kapuszkasszal .kihirdette a szovjethatalmat. A cári és császári hatalom hosszú évei után Litvánia füg­getlen ország lett, megkezd­hette a szocializmus építését, A nemzeti burzsoázia, külö­nösen a német militarizmuS I segítségére támaszkodva, tá­madásba lendült, és a szovjet­hatalmat 1919-ben megfojtot­ta. Megkezdődtek a burzsoá hatalom évei, amelyeket- az 1926-ban végrehajtott katonai arcot. Valami motoszkált az agyában. Hol is látta ezt az embert? De az istennek sem tudott rájönni. — Tudja — dőlt a szó a másikból —, Szatmár megyé­ből jöttem fel Pestre, ott szü­lettem Kocsordon . :. A sofőr szeméről egyszer­re lehullott a hályog. Ez a kocsordi boltos gyereke! Keserű történet pergett le az agyában. Lázas izgalom for- rósította meg a homlokát. Lám, a Varga boltos vásott kölyke most itt ül mellette. Rövid percek alatt formát öl­tött benne az elhatározás. Már jó ideje futott a ko­csi az országúton. — Mennyire van még ide az érdi ház? — Van ez még jó 7—8 ki­lométer — felelte az utas. A sofőr, mintha csúszna a kocsi, kifutott az országút szélére. Egészen balra fordí­totta a volánt, úgy, hogy a taxi majdnem keresztbe állt meg az úton. A sofőr kiká­szálódott a kocsiból. — Valami baj van. Leállt a motor ... Szálljon le ön is, együtt jobban boldogulunk. Fontoskodva vizsgálgatta a motort, majd odaszólt az utasának: — Álljon egy kissé hát­puccs után a fasiszta diktatú­ra időszaka követett. Két évtizeden keresztül Litvánia a legelmaradottabb, agrárország volt. Gazdasági élete teljes egészében a kül­földi tőkétől függött. Szinte kizárólag kisipari jellegű üze­mekkel rendelkezett. A fog­lalkoztatottaknak csak 9 szá­zaléka dolgozott az iparban, ennek ellenére a városokban 75 ezer teljes és részleges munkanélkülit tartottak nyil­ván. A parasztok iS igen ne­héz körülmények között éltek, a földet primitív eszközökkel nűvelték. Sok kisgazdaság ár­verésre került. A burzsoá kor­mány csak a nagybirtokot tá­mogatta. A viszonylagos túl­népesedés következtében a falvakban 250 ezer rejtett munkanélküli volt. A kenyér és a jobb élet reményében, sok ezren kivándoroltak. Litvániát állandóan fenye­gette a közvetlen imperialista megszállás veszélye. A lengyel militarista körök még 1920- ban elragadták Litvánia ősi fővárosát, Vilniust és környé­két. 1939-ben a hitlerista Né­metország elszakította a klaj- pedszki vidéket, az egyetlen tengeri kikötőt. Az 1940-es történelmi ese-' mények során a litván nép ki­vívta a szovjethatalmat, a né­pi szejm július 21-én kikiál­totta a Litván Szovjet Szocia­lista Köztársaságot, és belé­pett a Szovjet Szocialista Szö­rább, két-három méterre. En visszaülök, megindítom a mo­tort, s figyelje majd, hogy forog-e a hátsó kerék? Beült a volán mellé, és csak úgy félvállról kiszólt az ablakon: — Tudja-e, hogy ki vagyok én? Az utas meglepődött. — Nem én! — Hát én is kocsordi va­gyok. A Balázs gyerek. Ba­lázs János — és tréfásan hu­nyorított a szemével. — Maga a Balázs, a Jan­csi? — vidult fel a másik. — Hát ez nagyszerű, hogy így összetalálkoztunk. Micsoda szerencse!... — Lehet, hogy magának szerencse. Nekünk azonban van egy kis elszámolni va­lónk. Sejti, ugye, hogy mi? Egy barna bögrét vettem egyszer magától hitelbe. Varga Imre elvigyorogta magát. — Nahát, ez igaz, milyen jó az emlékezete. — Jó bizony. Idehallgas­son Varga úr! A barna bögre ára pontosan annyi, mint amennyit idáig az óra mutat, így hát kvittek volnánk. De ami hátra van az útból, azt a hat-hét kilométert most már a saját lábán fogja meg­tenni. Jó éjszakát! Beindította a motort, s már futott is visszafelé a taxi. ttömjén Miklós vetségi Köztársaságok család­jába. * « * 31 év telt el a történelmi fordulat óta. Az első évek még sok kemény megpróbál­tatást hoztak. A fasiszta meg­szállás, a gyilkosságok és rom­bolás évei következtek ... 1945. január 28-án a szovjet hadsereg végleg megtisztítot­ta Litvániát a fasiszta söpre­déktől. Klajpeda kikötőváros is szabaddá vált. A történe­lem során előszói', egyesíthet­te Litvánia — Vilniustól a Balti-tengerig — területeit. A litvánok összefogása, a nép és a kommunista párt közös erőfeszítése, a testvéri köztár­saságok önzetlen segítsége ra­gyogó eredményekre vezetett. Nyugaton még dörögtek a fegyverek, amikorra köztársa­ságok már szerelvényszámra küldték a legszükségesebb dol­gokat Litvániába. Öt évvel a háború után az ipar már meg­haladta a korábbi szintet. A szovjet gazdasági élethez kapcsolódva a litván ipar olyan mértékben fejlődőit, hogy ma 11 nap alatt annyi terméket állít elő, mint az egész 1940. évben. A mező- gazdaság bruttó termelése kétszerese, a termelékenység háromszorosa a háború előtti szintnek. Az előző ötéves terv éveiben a litván falvak­ban kivétel nélkül mindenütt megjelent a villany. A köztársaság gazdasági, tudományos és kulturális éle­tében újabb távlatok nyílnak a XXIV. kongresszus célkitű­zései nyomán. Litvánia a há­ború előtt az energiaterme­lésben Európa egyik legelma­radottabb országa volt, nap­jainkban tekintélyes energia bázisa Van. A többi között Elektrenajban 1500 ezer kilo­watt kapacitású erőmű épült. A berendezéseket 12 köztár­saság 200 üzeme szállította. A litván állami körzeti hőerő­mű bekapcsolódott az észak- nyugati energiarendszerbe, és a szomszédos köztársaságok­nak is szállít energiát. A tüzelőanyagmérleg szem­pontjából igen jelentős az Uk­rajnából ide érkező földgáz­vezeték. A kilencedik ötéves terv éveiben litván petrolké­miai üzem épül. Ennek terve­zésében különböző nemzetisé­gek fiai vettek részt. A gazdasági eredmé­nyek elősegítik a litván nép anyagi fölemelkedését és kul­turális fejlődését. A litván nép örökre az egyetlen helyes utat, a szocializmus építésé­nek útját Választotta, amely megfelel nemzete és országa érdekeinek. Ezért ünnepli a litván nép nagy lelkesedéssel a Szovjet Szocialista Köztár­saságok megalakulásának fél évszázados jubileumát. Somogyi Néplapl 5

Next

/
Thumbnails
Contents