Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-13 / 163. szám

„Aranybrigád“ érmet... A Labor meó brigád helyet­tes vezetője, Kovács Arpádné 1963 óta szinte már családtag­ként dolgozik együtt a többi tizenegy asszonnyal, leánnyal. A múlt évben a brigád minden tagjának részt kellett vennie valamilyen oktatásban. Rend­szeresen vállaltak társadalmi munkát, magánéletükben, munkahelyükön példamutató a magatartásuk. Hogy kiváló a közösségük, ezt az is bizo­nyítja, hogy létszámuk a kö­zelmúltban két fővel növeke­dett Sokan szeretnének velük dolgozni. — Nehéz volt az aranypla­kett feltételeit teljesíteni? — kérdem Kovács Árpádnétól. — Jó körülmények is közre­játszottak. Tagja például a brigádnak az üzemi könyvtá­ros, így szinte automatikus volt, hogy mindenki beiratkoz­zon az olvasók közé, ami szin­tén feltétel. A brigád tizenkét tagja két műszakban dolgo­zik, pontos ritmus szerint kel­lett váltanunk. Teljesítmé­nyeink szervesen egészítették ki egymást A jó munkatársi kapcsolat a magánéletben is éreztette hatását. Én hosszú Steiner Béláné a szakítószi­lárdságot ellenőrzi. tek. Az egyik tag, Horváth Éva szeptemberben kezdi a marxista középiskolát . Egé­szen természetes, hogy azt a többletmunkát, melyet a tanu­láshoz szükséges időkiesés je­lent Évának, a brigád vállalja. — És a munkájuk? — Felelősségteljes, a minő­séget vizsgáljuk. Azért az anyagért, mely a laborban át­esett a teljes vizsgálaton, vál­laljuk a felelősséget. Szakító­szilárdságot mérünk, sodrat- számlálást, színállöságot — Tervek? — Tartani akarjuk a színvo­nalat, ha lehet, tovább javíta­ni. Ez a terveink »nehezebb-“ fajsúlyú-« oldala. De el aka­runk menni kirándulni a Ba­latonra, és továbbra is együtt­működünk, közös programokat szervezünk a konzervgyár egyik szocialista brigádjával. Mindent összevetve: dolgo­zunk, ha időnk engedi, közö­sen szórakozunk, együtt va­gyunk. M. A. 1.. kaphat az a szocialista brigád, amelyik legalább há­rom éven át folyamatosan el­nyerte a szocialista brigád cí­met, és a brigád tagjainak legalább 80 százaléka három éven át folyamatosan elnyerte a szocialista dmet.« Ezt a mondatot az Űjpesti Cérnagyár Nagyatádi Telepé­nek munkaverseny-szabályza- tából idéztem. A gyárban ugyanis 1971-ben, a szakszer­vezetek kongresszusának és a KISZ VIII. kongresszusának tiszteletére munkaversenyt hirdettek meg. Huszonnyolc szocialista brigád dolgozik a telepen 284 taggal. Ebből két brigád, a Cordonett és a Má­jus 1. meó kilencszeres szo­cialista brigád. Ugyanakkor a Labor meó 1971-ben aranypla­kettet nyert. Pedig ezt a na­gyon szép eredményt egyálta­lán nem könnyű elérni. Büttl Vincévé, a vállalat m/unka- verseny-felelőse szinte büsz­kén teszi elém a feltételeket tartalmazó kimutatást, ezzel is jelezve: akik mindezt teljesí­tik, megérdemlik az aranypla­kettet. hónapokig voltam beteg, Pécs­re kellett mennem kórházba, csaknem két hónapot feküd­tem ott. Gondolhatja, hogy na­gyon jólesett a brigádtagok látogatása. És azért Pécs nincs egészen a szomszédban. — Egykorúak vannak a bri­gádban? — Nem, de az átlag fiatal, 27—28 éves. Sokan most fejez­ték be az iskolát, érettségiz­te följegyzés kerül a brigádnaplóba. Előterjesztések - munka helyett MIÉRT? TÁLÁN egy előter­jesztés összeállítása, megszer­kesztése nem igényel munkát? Ilyet csak az állíthat, aki soha nem próbált beszámolót készí­teni — hézagos tapasztalati tényanyaggal, kétes adatokkal. Persze, hogy munkát jelent egy jelentés összeállítása! Időt, energiát igényel, de haszna, eredménye csak ritkán áll ezek arányában. Minisztériumi főosztályveze­tőtől hallottam előadása köz­ben a panaszos mentegetőzést: igazi munkavégzés helyett elő­terjesztéseket kénytelenek gyártani. Az egyiket még be sem fejezték, nyakukon a kö­vetkező. Aztán folytatta azzal, hogy a jelentések, a beszámo­lók egymást kergető hajszájá­ban alig jut idejük a rájuk bí­zott terület távlati fejlesztésé­nek kidolgozására, illetve az előterjesztések nyomán meg­határozott feladatok megvaló­sítására. Miért kellett ilyen messzire mennem példáért? Nem talál­tam közelebb a bürokratikus irányítás és ellenőrzés jeleire? De igen, tapasztalataim bősé­gesen akadtak Somogybán is. A minisztérium felelős hiva­talnokának megjegyzése azon­ban arról győzött meg, hogy nem helyi jelenségről van szó, nem lehet csak községi, járási, megyei hivatalokat, szerveket hibáztatni azért, mert nem hagyják dolgozni egymást Ügy látszik, felülről szivárog a mindenki által elítélt és kény- szerűségből mindenki által gyakorolt munkamódszer. Per­sze ez nem nyugtat meg senkit Amint azt az érvelést sem fo­gadhatjuk el, hogy lám, min­den baj felülről jön, mit te­gyünk, fegyelmezetten enge- elmeskednünk kell: gyártani a beszámolókat és ehhez jelen­tések tömegét kérni az alsóbb szervektől. A LEGFURCSÁBB a jelen­ségben hogy az írásos jelenté­sek, előterjesztések makacsul tartós virágzásának tulajdon­képen a demokratizmus érvé­nyesítésére törekvés ad tápot. A kollektív vezetés biztosításá­hoz ugyanis különböző bizott­ságok, tanácsok, elnökségek alakultak és alakulnak, ame­lyek mivel is kezdhetnék mun­kájukat, ha nem a hozzájuk tartozó valamely egység, szer­vezet stb. beszámoltatásával. És ezzel is folytatják. Legtöb­ben csak ezzel. Átvéve létre­hozó szervük (hivataluk, moz­galmi testületük stb.) jól kia­lakult, kétségkívül alapos do­kumentálást biztosító munka- módszerét, azaz szaporítva az írásbeli rögzítés és tájékozódás gyakorlatát. A gazdasági irányításban, a hatósági érintkezésben egy­aránt sok hasznos időt emészt fel a módszer, de különösen a mozgalomban válik veszélyes­sé. Egy járási úttörőelnökség titkárával találkoztam nemrég. — Mi újság az iskolákban? — érdeklődtem. — Azt . hiszed, ráérek körülnézni a csapatok­nál? Beszámolókat írok, egyi­ket a másik után. Hogy miről? Természetesen az úttörőcsapa­tok munkájának egy-egy rész­területéről: A forrás: a csapat- vezetők beszámolói. Tehát: nem a helyszínen hallott, ta­pasztalati tényekkel alátá­masztott tájékozódás, hanem írásós beszámolók. — Szándé­kosan említettem a játékos­mozgalmas szervezetet példa­ként, de hasonló jelenségekkel találkozhatunk akkor is, ha a felnőttek mozgalmi munkájá­ba, szervezeti életének irányí­tásába tekintünk be. Amely­nek alapegységei, szervezetei hónapokig, fél évekig nem ta­lálkoznak rendezvényükön (nem a látványos, reprezenta­tív megmozdulásokra gondo­lok!), taggyűléseken, foglalko­zásokon a felsőbb szerv kép­viselőivel, akiket — saját be­vallásuk szerint — elsősorban a hivatali munka, az írásos te­vékenység foglal el. Nem is beszélve, arról, hogy, milyen ritkán találkoznak munkahey lyeken az egy-egy szervezethez tartozókkal! Bizonnyal ez az oka annak is, hogy olyan sű­rűn fordul elő nézeteltérés a mozgalom felsőbb irányítói és a munkahelyi vezetés között egy-egy ember megítélésében. Különösen szembetűnő a tájé­kozatlanság, amikor valakit — jó mozgalmi, tömegszervezet­ben végzett munkája alapján — kitüntetésre javasolnak, mi­közben kiderül, hogy az illető munkahelyi vezetői egészen más véleménnyel vannak ró­la. Az ilyen estek is arra hív­ják fel a figyelmet, hogy sok­oldalú és közvetlen személyes kapcsolat adhat csak képet egy-egy terület munkájáról, illetve segíthet az emberek megbízható megítélésében, nem pedig az íróasztal mellett végzett irányítás, amelynek legfőbb formája a beszámolók kérése és továbbítása. JÖL TUDOM, nem egyszerű dolog nemet mondani még a nem alárendelt, hanem a társ­szervek kérésére is, határozott intézkedésekkel és azok követ­kezetes betartásával csökken­teni a fölösleges írásos felter­jesztések számát és terjedel­mét. Ha azonban minden szin­ten az a szemlélet érvényesül­ne, hogy a gyakorlati munka és főképp annak eredménye szolgáljon az emberek és szer­vezetek megítélésének alapjá­ul, és nem a végzés folyamatá­nak dokumentációja. — segít­het a mozgalomban olyannyira elburjánzott bürokratikus módszerek háttérbe szorításá­ban. Paál László Mintha sajátjuk lett volna Osztogatták, szórták a közös vagyont! Nemrégen hirdetett ítéletet a Sióíoki Járásbíróság ár. Ba­lázsi Lajos tanácsa a bedegké- ri Egyetértés Tsz volt vezetői­nek ügyében. Az elnök, ifjú Szabó József és a főkönyvelő, Paska János, valamint egy harmadik társuk — az ő sze­repe kisebb súlyú volt — állt vádlottként a bíróság előtt. Vezetők vagy beszerzők ? A termelőszövetkezet két ve­zetője arra gondolt, legjobban úgy tudják a szükséges gépe­ket, alkatrészeket beszerezni, ha ők veszik kezükbe a dol­got. Már kezdetben az a cél vezette őket, hogy így — be­osztásukkal visszaélve — né­mi hasznot szerezzenek ma­guknak. Ez derült ki a bűn­ügyből, a vádiratból, a bírósá­gi jegyzőkönyvekből, a vád­lottak, valamint a tanúk val­lomásaiból. Meg még valami: a termelőszövetkezet dolgo­zói, noha látták, hogy az el­nök és a főkönyvelő úgy bánt a közös pénzével, mint a aa- játjával — sőt ennél bőke­zűbben, mert még csak szá­mon sem kérték tőlük, s ez felbátorította őket —, hallgat­tak, éveken át nézték, eltűr­ték a tsz megkárosítását. Egymásnak utalgattak Készpénzelőleget csak be­szerzésre vehet föl bárki, s kö­teles 15 napon belül elszámol­ni. Akinél elszámolatlan elő­leg van, annak a pénztár nem fizethet ki pénzt, amíg el nem számol. Ezt az utasítást adta ki a pénztáros részére az elnök és a főkönyvelő. Ez azonban — tevékenységük bizonyította — magukra nézve nem tartották kötelezőnek. 1968-tól 1971. évi leváltásukig annyit és akkor vettek föl a pénztárból, amennyit akartak. Egymásnak utalgattak, iga­zolták az előlegfelvétel jogos­ságát, szükségességét, noha gyakran megtörtént, hogy Pas­ka János főkönyvelő az előleg felvételét akkor igazoltatta if­jú Szabó József elnökkel, ami­kor már napok óta zsebében volt a pénz. Szabó néhány év alatt t5!5b mint 330 000, Paska János pe­dig egymillió forintot vett föl beszerzésre. Mit vettek, mire költötték a pénzt? Sokszor hó­napokig nem számoltak el ró­la. Előfordult, hogy az újab­ban fölvett előlegből fizették vissza a pénztárnak a tartozá­sukat „Császára, reprezentációra kellett..." — A pénzből nekünk egyet­len fillér hasznunk sem volt. Csúszóra, reprezentációra kel­lett, csak így tudtunk a szö­vetkezetnek gépeket, alkatré­szeket beszerezni, ha megken­tünk valakit. S ezért bűnössé­günket csak részben ismerjük el, noha a szakértő által ki­mutatott kárösszeget elismer­jük, s azt hajlandók vagyunk a szövetkezetnek megtéríte­ni... Ez a két elsőrendű vádlott vallomásának lényege. Szabó József néhány év alatt 67 000, Paska János pedig összesen 145 000 forint előleget »felej­tett« el elszámolni. Nagyvonalúan szórták a pénzt csúszóra, reprezentációs ebédekre, vacsorákra. Isme­retlen embereknek adtak 5000 forintokat, hogy olajkályhát, vetőgépet, ekét stb. vásárol­hassanak. S még akkor is ad­tak — legalábbis ezt állítják — 3000 forintot, amikor te­hergépkocsijuk javítását in­tézték, noha ezt nem kérték tőlük. Furcsa, hogy egyetlen nevet sem tudtak említeni, hogy kik is vették át tőlük az ezre­ket, s kiknek és miért »kel­lett« fizetni a drága ebédeket, vacsorákat. Lehetséges, hogy vallomásuk nem fogadható el egészen. Azt ugyan elismerték, hogy ők a felelősek a'67 000, illetve a 145 000 forint általuk fölvett, s el nem számolt elő­legért. Azt azonban tagadták, hogy abból nekik hasznuk származott volna. Tehát mindent a termelő- szövetkezetért, a közösért tet­tek! Paska János 1971 áprili­sában a számológép vásárlá­sára fölvett előlegből rendez­te 20 000 forintos OTP-tarto- zását. Vajon csupán ez volt az egyetlen ilyen eset? Mindenki kötelessége! — Amikor az iskola elvég­zése után pénztárosnak kerül­tem a tsz-be, az elnök és a fő­könyvelő is kioktatott a pénz­Szüts Dénes Öngyilkosság I 0 Kaszinó utcában? 12. A bárónő szerény, kicsi ma- nócskának látszott, amikor Éva bemutatta Szász Dániel­nek. — A nagyanyám! Érdem­dús grófi és bárói famíliák sarja. Négy férjet fogyasztott el, de ő sziklaszilárd maradt, és a lánynevét hordja. Ez olyan jópofásan hang­zott. Szász derült is rajta, Dé- di pedig diszkréten mosolyog­va tiltakozott: — Ugyan, gyermekem! A férjed még azt hiszi, hogy én valami nagyvilági dáma vol­tam. Az esküvőjük után három héttel Szász meglátogatta a Somogyi Néplap Dédit Pesten. Savanyú, ápo- rodott ételmaradékbűz csapta meg Kutassyék cselédszobájá­ban. Megpöckölte a molyrágta le­gyezőket, megkopogtatta az összerogyni kész bútorokat, köszönt, és elátvozott. Egy hó­nap sem telt el, a vidéki vá­roskában lakást bérelt neki, teherautóval Pestre ment ér­te, és szegényes holmijainak azt a részét, amelyről úgy lát­szott, hogy kibír még egy uta­zást, fölpakolta. — Drága nagyanyó — mondta nagylelkűen —, ahol ketten esznek, ehet a harma­dik is. A bárónő azonban, mihelyt valamivel jobb körülmények közé került, fölvette a »drei Schritt«-et, és a háta mögött így beszélt Szászról: — Sze­gény lányomnak, AUcenak U megvolt a keresztje Balátai­val, de az unokámnak is... Ám az előkelőség nemcsak külsőség volt nála, hanem ma­gasztos erkölcsi színezet is: — A Carlton és a Ritz nem azért voltak jó helyek, mert jó konyhájuk volt, és a rákot vö­rösborban készítették, hanem mert a szellem prófétái is ott étkeztek. Évával irritálják egymást — Szász előtt ez világosnak lát­szott —, és egymásból a leg­féktelenebb anyagi vágy-ata- vizmusokat váltják ki. De ez ma már nem érdekes. Sokkal inkább az, hogy honnan isme­ri Alfred Flessburgert. Jó lenne megtudni! Mióta Szász a bárban folyó pezsgőzés utáni éjszaka meg­tudta, hogy Flessburger járt felesége nagyanyjának a szo­bájában, ez a felfedezés nem hagyta nyugodni. Figyelmét ezentúl meg kellett osztani közöttük és az iratok között. És hát természetesen közben szórakoztatni kellett a felesé­gét is, aki üdülni, nyaralni, ki­kapcsolódni jött, és Szásznak fürödnie, csónakáznia, udva­riasan mosolyognia, társalog­nia is kellett, s tűrni, hogy be­mutassák vadidegen, unalmas nőknek, férfiaknak. Igyekezett viszont ezeket a találkozáso­kat is kihasználni, szemmel tartani a bárónőt és a kölni gyógyszerészt Alfred Flessburger a társa­ságukban a fő helyet foglalta el. Magatartását azonban az indulatok állandó fékezése, az őszintén soha ki nem mondott vélemény s a látszatok szigo­rú megőrzése jellemezte. Szász megkísérelte itallal meg­oldani a nyelvét, valami cse­kély, szótagnyi elszólásra csá­bítani, de nem sikerült. Az idős férfi meglepően jól bírta az italt, és nem is fogyasztott sokat Szász a legkülönbözőbb té­mákat hozta elő, a magyaror­szági export—import cég ügyeit, de többet a férfi nem közölt vele, mint azt, hogy há­rom évig egy duisburgi mező- gazdasági gépgyár megbízott­jaként utazgatott Berlin—Bu­dapest, Duisburg—Budapest vagy München—Budapest kö­zött ... Mire a háború kitört, Alfred Flessburger már ott­hon volt. Igaz, hogy a gyárat gépfegyverek készítésére állí­tották át, de ő végig ott tar­tózkodott alacsony, számviteli! beosztásban. »Wünschen Sie noch etwas ♦ gnädige Frau?« — mosolygottá rendszerint hibátlan fogsoré-f val, Évára, és töltött a poha-t rakba. Szász azt hitte, gúnyo- ♦ lódik vele, és dühösen harap-1 ta össze ajkait. És mintha a férfi könnye-1 dén beleegyezett volna a szót- J lan párbajba, ha a fasizmus» vagy a nácik kerültek szóba,} gyermeki komolysággal és na-í ív tudatlansággal beszélt ró-! luk. És adott esetben ez a bu-J ta-komoly-gyermeki kérde-í zési mód féktelen gúnyként hatott. Ha nevetve w y kó/. ; legyintéssel kifejezett megve ; téssel válaszol, veszít a komi-t kumaból, de így megalázónak} látszott. ; — Nem vagyok érelmesze-} sedésben szenvedő trottli, aki| csak az ürücombokról és a! főzelékekről tud beszélni —} jelentette ki egyszer, és Szísz-1 ra kacsintott. — Van élet a} témáimban, de a nácikról ér ! semmit sem tudok. Szász gyanúja elaludt. Biz-} tosan túlkomplikálja a dolgot * — nyugtatta meg magát. (Folytatjuk.) } kezelés szabályaira, s ők vol­tak azok, akik megsértették. Nem mertem — de mások sem — szólni, bár többen lát­tuk a szabálytalanságokat. A tanúk szavaiból is kitűnt, hogy köztudott volt a szövet­kezetben az elnök és a fő­könyvelő készpénzelőleg-ma- nipulációja, de senki nem akadt, aki ez ellen szót emelt volna. Ök pedig kihasználták beosztásukat és munkatársaik szemhunyását. Paska megkí­sérelte a sikkasztást eltüntet­ni. A »M'.’nkadij«, illetve a ta,-'-' ős in i it .-(vállalók »lő- e’ az előlegeket, hogy az elszámo­latlan pénznek ne legyen nyo­ma. Végül a Siófoki Járási—Vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata nyomán indult el­járás a szövetkezet vezetői el­len, s ítélkezett felettük nem­régen a bíróság. Ifjú Szabó Józsefet kétévi, Pasira Jánost háromévi börtönre ítélte, a közügyek gyakorlásától Sza­bót három, Paskát pedig négy évre tiltotta el. Szalai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents