Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-12 / 162. szám

A tettre kész pedagógust befogadja a falu Erdőket kell tervezni A nyár, az iskolai vakáció ellenére is időszerű témáról írt Kutasról Kiss József nyugdí­jas igazgató. Cikkében arról tesz vallomást a falu nevé­ben, hogy milyen pedagógust fogad be szívesen egy-egy te­lepülés közössége. »A falu egyszerű emberei csakúgy, mint vezetői hama­rosan meglátják, hogy ki az, aki szereti a községet, az ott élőket, s a szorosan vett min­dennapi iskolai munkán tűi törődik-e a közösség életével; óhajt-e tenni a jobbért, a szebbért. Sajnos, gyakran találkozni olyanokkal, akik azt mondják, hogy ►■■én ehhez nem értek«. Meg sem kísérlik az ilyenek, hogy bekapcsolódjanak a falu életébe. Pedig van rá lehető­ség. Olyan sok a tennivaló, hogy mindenki megtalálhatja a magáét. Elsősorban a KISZ- ben.' Határozottan állítom, hogy várják a falusi fiatalok az új nevelő érkezését. A mi falunk könyvtárosa évek óta pedagógus, aki szívesen van Elismerő sorok a brigádnaplóban Sikert eratotf a magyaros vendéglátás Szóval ez a fogadás olyan volt, ahogy meg van írva a nagykönyvben. Egy kocsi vi­rágot hoztak a bár földíszíté­sére. Két üzletvezető, nyolc felszolgáló sürgött-forgott, s nem számított a kánikula, mindenki talpig feketében volt, osokornyakkendőt kötött erre az alkalomra. A konyhá­ban ugyanilyen gonddal ké­szültek a vacsorafőzésseL Sok bíráló szó hangzik el a vendéglátóiparról, a pincérek­ről. Érdemes olyan példát is megírni, amikor városuknak, vállalatuknak, éttermüknek, s ezen keresztül hazánknak is elismerést szereznek a köte­lességen felül végzett mun­kájukkal. S helyes, hogy ép­pen egy szocialista brigád mutat példát ebben. Li. G. *v. •< • a«% y Vacsorát vesz át a brigádvezető a konyhában. együU a fiatalokkal, így a könyvtárban mindig találha­tó közülük. Versekről, prózai- zenei művekről gyakran esik szó. Ezek a fiatalok szívesen és eredményesen vesznek részt az irodalmi színpad munkájában is. Ezt a nevelőt befogadta a falu. Kellően meg is becsülik. Vagy ott vannak a nőfil- zottságok — találni tevékeny­ségi területet. Nem is lehet el­képzelni szebb feladatot, mint a gyerekekkel együtt, különö­sen télen, tanítani, nevelni az édesanyákat is. Szívesen ve- , szik. A Hazafias Népfront is várja az aktívákat. A falu szépítésétől kezdve a vörös­keresztesekkel együtt a vér­adás szervezésén, lebonyolítá­sán át az öregekről, elhagyott- lakról való szociális gondos­kodásig sok az olyan lehető­ség, ahol mindenki találhat magának való feladatot. De beszélhetnénk az isme­retterjesztésről is. Sajnos, vannak olyan peda­gógusok is, akik évek alatt nem voltak a tsz-ben, nem ismerik az ott élő emberek munkáját. Ha a család látogat ásókat nemcsak» hivatali kötelesség­nek tartják, hanem a gyere­kek és szüleik alaposabb meg­ismerése lehetőségének, akkor szeretettel várják és fogadják a pedagógusokat otthon is a szülők. Azt nem fogadja be a falu, aki »bratyi pajtásokat« keres­ve olcsó népszerűségre törek­szik, de azt igen, aki tudásá­val, emberi magatartásával, szeretettel párosult szerény­séggel szolgálja a közösséget. Az ilyen pedagógust magáé­nak érzi a falu és befogadja, nemcsak az időseket, hanem a kezdő fiatalokat is, mert meg­látják benne az igazi nevelőt, aki az iskolában a gyerekek tanítója és nevelője, a szülők­nek pedig segítője, munka­társa.«­Urbanizáció, természetvédelem Nem maradiság, hogy az emberiség elért sikereit a föl­dön próbáljuk követni? A si­keres holdraszállások után is még kíváncsian keresünk iga­zolásokat földünkön? Az em­beriség alkotómunkája — nyugodtan mondhatjuk — mindig is a föld vonzásában marad. Az urbanizáció során kiderült az, hogy ha az em­ber ►►belenyúl« a természetbe — honnan vette volna más­honnan a területet az új lakó­telepek, városok építéséhez, ha nem a parlagtól, az erdők­től —, akkor úgy kell végez­nie e munkát, hogy újra egy­ség szülessék. Éppen ez a szép benne, ez fejezi ki, hogy alkotó folyamat az, melyet az ember környezetátalakító munkájának nevezünk. Az urbanizációval egyidejű­leg kell beszélnünk a termé­szetvédelemről, mely sok ágra bomlik. A műemlékek megőr­zése, turistahelyek létesítése, az erdők közhasznosítása mind, mind ebbe a széles fo­galomba tartozik. Azóta be­szélünk például Kaposvár A siófoki Delta étterem nemzetközi sikert aratott azon az estén. Ahogy mondani szo­kás, jól kijött a lépés, minden sikerült, ízlettek az ételek, taps fogadta a lángoló Gundel- palacsintát. Nem csoda, hogy fölfigyeltek a német, román, csehszlovák, lengyel, szovjet vendégek is a magyaros ven­déglátásra. A magyar 'kor­mánybizottság elnöke megkér­dezte az egyik pincértől — nem tudhatta, hogy éppen ő a Ságvári Endre szocialista bri­gád vezetője —, mi a titka a kitűnő felszolgálásnak. — Az, kérem, hogy mi egy szocialista brigád vagyunk. A kormánybizottság eínöke gondolkodott egy percig, az­tán mosolyogva ezt mondta: — Ha itt van véletlenül a brigádnaplójuk, lenne olyan kedves ideadni. Pillanatokon belül ott volt a napló az asztalon, s már írta is a véleményét: "A vaskohá­szati állandó bizottság magyar kormánybizottságának nevé­ben elismerésemet és köszöne- temet fejezem ki a brigád minden tagjánák abból az al­kalomból, hogy a KGST vas- kohászati állandó bizottságá­nak 39. ülésszakán a záróva­csorát és az ünnepélyes alá­írást munkájukat elősegítet­ték « Balogh István brigádvezető, Csáti Sándor éjszakai üzlet­vezető büszkén mondja, hogy minden rendezvényt az ő ven­déglátóhelyükre hoznak. Nem sokkal a KGST-bizottság ülése után az Európai Söriparosok Szövetségének árpabizottsága tanácskozott Siófokon, s ők is beírták véleményüket a bri­gádnaplóba. Dr. Gärtner Ká­roly ny. professzor, Jánossy Andor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja úgy fogalmazta mag mindnyájuk véle - ' : - TC'"~-Ü.'.etün­ket j ki a figyelmes vencLy. ■ írt, az elsőrangú magyaros vacsoráért, amelyről külföldi vendégeink is elra­gadtatással nyilatkoztak.« Judith Viorst: A kMfyraí&rfásörsfs&tei A macskánk a múlt nyáron kimúlt, s életem várja azóta is zaklat, hogy most már iga­zán Vásároljunk helyette va­lamit. Például egy nyulat. Vagy boa constrictort. Vagy kutyát. A nyulak valahogy nem vonzanak. Kígyókról tárgyal­ni sem vagyok hajlandó. Ma­rad tehát a kutya. A baj csak az, hogy egy ízem sem kívánja a kutyáf, bár tudom, hogy e magatar­tásom nyomán embertelen embernek bélyegeznek. Kész­séggel beismerem, hogy az ember legjobb barátja bájos, szerető, hűséges, szép külse­jű és derék, de rendelkezzék mindezen tulajdonságokkal valaki másnál. Tapasztalataimból ugyanis leszűrhettem, hogy könnyebb hármas ikreket nevelni, tit­kon viszonyt folytatni, meg­tanulni bridzselni avagy le­adni 15 kilót, mint egy kutya anyukájának lenni... ­Lehet, hogy csupa balsze­rencsés kutyatulajdonossal hozott össze a sors, de nekem úgy tűnik, hogy ezek mást se tesznek, mint kellemetlen té­vedések eredményét távolít- ják el a nappali szőnyegéről vagy épp azt magyarázzák a felháborodott vendégnek, hogy Georgie sosem rágta volna össze az ezüstszőke pa­rókáját és a lila harisnya- nadrágját, ha nem szeretné öt annyira. Továbbia kutyáknak na­gyon gyakran ►>érzékeny a gyomra«, S ez magyarán szól­va olyan különleges ételek elkészítését teszi szükségessé, amilyeneket a világ híres ét­termeivel társít gondolatban az ember. Ismertem asszo­nyokat, akik a férjüknek so­sem főztek bonyolultabb dol­gokat, mint babfőzeléket virslivel, de a kutyájuknak olyan eledelt készítettek, ami méltó a Maxim asztalára. S amikor ezek a kutyák ép­ven nem gyomorbajosai:, ak­kor esetleg idegbántalmaik vannak. Az ilyen betegségek kezelése alig költségesebb, mint az agysebészet, csak a szállítás kérdései csalafin- tábbak. Ha nem értik, mire gondolok, próbáljanak meg rávenni egy taxisofőrt, hogy vigye el önöket és szent ber­náthegyijüket az állatorvos­hoz! Nem vitás, hogy a nagy ku­tyák több bajt okoznak, mint a kicsik. S ez különöseit igaz olyankor, ha önmaguk nem vesznek tudomást a mérete­ikről. Jsmerelc például egy 70 kilós, két méter magas dán dogot, amelyet a kutyaiskolá­ból is kizártak, mert képtelen volt felfogni, hogy ö nem öleb. MaUdnak még az a ked­ves szokása is megvan, hogy az utcán odalopakodik egy idegenhez, a hátsó lábára áll, a mellsőt pedig köréje fonja, és szájon csókolja az illetőt. Szeretetének tárgya érthe­tetlen módon azt hiszi, hogy Maud a torkát akarja átha­rapni, s az egész jelenet na­gyon szemérmetlenné túlik, miközben a szerencsétlen ál­dozat visít, és sikoltozik. Ma­ud pedig ölelget és simogat, és Maud gazdaasszonya, Sunny szidja a járókelőt: "Kérem, ne borítsa fal a ku­tyám lelki egyensúlyát'.;. És Sunny nem tréfál. Ami­kor végre túlvagyunk az egé­szen, hozzám fordul, és tit- kolhatatlan bosszúsággal megkérdezi: »Mi bajuk ezek­nek az embereknek? Nem látják, hogy mennyi szeretet sugárzik Maud szeméből?-*. Én még csak nem is taga­dom, hogy Maud csupa sze­retet. Sőt még azt is megen­gedem, hogy majdnem min­den kutya csupa szeretet, és csupa egyéb is ... Például bolha . . . meg bőrbaj, meg kölyökkutya. Láttam már őr­jöngő anyákat, de egyiket sem hasonlíthatom ahhoz a kutyatulajdonoshoz, akinek szűz pulikutyája egy pedigré nélküli korcs csábításának áldozatául esett. .. Jól van. Tudom, hogy na­gyon keményszívűnek és ke­gyetlennek látszom. A fér­jem folyton azt mondogatja, hogy kisfiú korában az édes­anyja nem engedett kutyát tartani, s azt hitte, hogy majd én teszem jóvá ezt a gyerek­kori traumát. Ami pedig a gyermekeimet illeti, ők es­küsznek mindenre, ami szent, hogy ők majd ellátják a ku­tyást, nekem az ujjamat sem kell megmozdítani. Hát mit tegyek? ÁllandóaiL egy látomás gyötör, hogy egy­szer hazaérkezem éjjel há­romkor, odakint hóvihar van vagy mínusz 20 fok. és az én Hűséges Kutyám félreérthe­tetlenül tudtomra adja, hogy ha csak most rögtön nem me­gyünk egy kicsikét sétálni, akkor elbúcsúzhatunk a fal­tól falig érő gyapjú perzsától. A férjem persze boldogan megsétáltatná a Hűséges Ku­tyát, de — sajnos — már me­gint fáj a háta. Inkább majd megpróbálok hát némi vonzalmat felfe­dezni magamban a apuink­hoz, avagy megpróbálom fel­fedezni, hogy ha közelről be­lenézünk, a boa constrictor szeméből valóságg-J sugárzik a szeretet. Fordította: Zilahi Judit zöldövezetének kialakításáról, amióta megyeszékhelyünk je­lentős fejlődésnek indult, la­kosságának száma rohamosan gyarapodik, az iparosodás je­leivel találkozunk, és tegyük hozzá, az emberek városia­sabb életmódja — gépkocsi, tv stb. — is arra sarkallja a tanácsokat, a Hazafias Nép­frontot, a KISZ-t, az erdésze­tet, az Idegenforgalmi Hiva­talt — sorolhatnánk tovább —, hogy. a város és a termé­szet, az ember és a természet szerves egységet alkosson. De másfelől is meg kell kö­zelíteni ezt a nagyon fontos témát. Dr. Dobos Tibort, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem docensét megkérdeztük: — Mi tette szükségessé az egyete­men az Erdészeti tájrendezés és környezetvédelem című tantárgy bevezetését? — Az urbanizáció, a váró sok terjedése és a falvak vá­rosiasodása, valamint a roha­mosan fejlődő technika az embereket mindjobban elsza­kítja a természeti környezet­től. Nő a levegő szennyeződé­se, a zajártalom, a területek zsúfoltsága neuraszténiát okoz. Szennyeződik a víz is. A veszélyek egyes országokban kataszrofális méreteket öltöt­tek. Ezt szerte a világon fölis­merték, ezért is hirdette meg az ENSZ a nemzetközi össze­fogást az ártalmak csökkenté­sére, megszüntetésére. Ha­zánkban is kormányhatároza­tok, törvények védik környe­zetünket. Azonban a határo­zatok, törvények egymaguk- ban nem elégségesek, szüksé­ges, hogy végrehajtásuk is megfelelően történjék. Ehhez viszont új típusú, e témakör­ben jártas szakemberekre van szükség. A környezet ártalmainak hatásaiból is láthatjuk, hogy rendkívül összetett feladatról van szó. A világon a kutatá­sokat három irányzat szerint végzik. Vannak, akik az em­ber és környezetének, a bi­oszférának a kapcsolatát nemzeti parkok létesítésében látják. Mások szerint a ter­mészet világa tabu, sérthetet­len, nem szabad beleavatkoz­ni. A harmadik irányzat sze­rint amíg fejlődik, iparosodik a falu, a város, védeni kell a környezetet, a meglévő erdő­ket, fásításokat, vizeinket, ta­vainkat, a táj megfelelő ren­dezésével új erdőket kell ter­vezni, ültetni, gondozni. Ez az utóbbi irányzat az elfogadha­tó a mi számunkra is, hisz ez biztosítja átfogóan egy nép ilyen irányú igényét. Az ez év február 1-e óta a végzett kutatási eredmények­re, valamint a hazai és kül­földi szakirodalomra támasz­kodva megindult hazánkban első ízben az Erdészeti táj­rendezés és környezetvédelem tantárgy oktatása Sopronban. — Melyek a főbb témák? — Erdészeti tájrendezés, a táj és az ember kapcsolata, a zöld felületek mint a tájren­dezés alapjai, környezetünk védelmének erdészeti vonat­kozásai. Az elméleti fogalmak tisztázása mellett gyakorlati útmutatót, valamint tervezési és kivitelezési irányelveket és technológiai ismereteket is kapnak a hallgatók. A tárgy oktatása lehetővé teszi, hogy a speciálisan kép­zett szakemberek céltudatosan formálják környezetüket. Az oktatás bevezetésével lehetővé válik, hogy az erdők fater­mesztési jellege mellett mind­inkább érvényesüljön a jövő­ben az úgynevezett közjóléti szerepük is. Kaposvár és környéke zöld­övezetének kialakítására, a zöldövezeti intéző bizottság megalakítására tervet készí­tett a megyei tanács művelő­désügyi osztálya. Az intéző bi­zottság megalakult, a terv fo­lyamatos megvalósítása napi­renden van. Melyek a megyei feladatok ezek szerint? A meglévő parkok, arboré­tumok, természeti ritkaságok számbavétele és közjóléti hasznosítása. Az autóturiz­mus, pihenőhelyek, kiránduló­telepek alapjainak a megte­remtése, a környező erdők és zöldterületek közjóléti hasz­nosítása — a Balaton mente­sítése —, a szolgáltatások megoldása — közművesítés —, a közlekedés biztosítása, mű­emlékvédelem. Kaposvár és környéke zöldterületi távlati tervét az Állami Erdőrendező­ség és a fásítástervezési osz­tály — Balatonfüred — e hó­nap végére készíti el. Szep­tember végére a zöldövezeti távlati terv ötéves programja készül el. — Mely területek jöhetnek számításba? — A Gyertyános-völgy, a Ballakút, a cseri erdő, Szarka- vár-Tókaj, zaranyi erdő, a tö- röcskei tó. Érdemes kiragadni néhány létesítményt a tervből. A Gyertyános-völgyben a szau­na építését 1973 októberére kívánják befejezni, ugyanitt ródlipályát és lesiklópáiyát, az ifjúgárdistáknak gyakorlóte­lepet létesítenek. A Ballakút- nál ugyancsak ródlipályát építenek, a cseri erdőben gyermek KRESZ-pályát. A to­kaji tavakat közhasznú célra bocsátják. A zaranyi erdőt parkerdővé fejlesztik, itt ar­borétumot alakítanak ki, a töröcskei tó környékén kem­pinget és turistaházat létesíte­nek. Űj házak dugják ki fejüket a városban, gondoskodni kell a lakosok pihenéséről, a ter­mészettel való találkozásról. Ezt jelenti az erdők közhasz­nosítása, a felsorolt terv mindegyike. Az egyénre is je­lentős feladat hárul: rendet kell tennie magában, meg kell találnia az új életforma har­móniáját. Horányi Barna Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents