Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-12 / 162. szám
Nyári arcok a kaposvári Latinra Tsz-ből A kaposvári Latinca Termelőszövetkezet egyike a megyeszékhely perifériáján gazdálkodó közös gazdaságoknak: csaknem 1700 hold közös szánton termelnek különböző növényféleségeket. Tóth Lajos elnökkel olyan munkahelyeket kerestünk föl a múlt hét végén, ahol igazán meleg a nyár — jártunk a kertészetben, az aranysárga gabonatáblában, és 'benéztünk a szövetkezet egyik kaposvári elárusítóhelyére. A kertészlány (A tsz 87 holdon termeszt szántóföldi zöldségféléket, ezenfelül 15 holdon cukorborsót a Nagyatádi Konzervgyárnak.) Szenlgyörgyi Juditot már jól megfogta a nap. Két éve mot kapáltunk. Hétforintos órabért kapunk, és nekem erre még rájön a tízszázalékos szakmunkáspótlék. Elégedett vagyok. Albérletben lakom Kaposváron, egyébként igali vagyak. Hogyan kerültem ide? Amikar még a szakmunkás- képzőbe jártam, a szentgálos- kéri tsz tanulója voltam, aztán megszüntették a kertészetüket. Akkor már másodikos voltam. Az utolsó évet a La- tinca Tsz tanulójaként végeztem el. Hát, voltak itt igazán meleg napok is, de az ilyet, mint amilyen a mai, már könnyebb elviselni. Üdítő ital? Megteszi a jó víz is, csak friss legyen. ... A kombájnos — Hétforintos órabért kapunk. tagja a tsz-nek, kertészeti szakmunkás, egy ötholdas bab- táblán kapál az asszonyokkal. Amíg beszélgetünk, a többiek »kihajtják-« az ő sorát is a dűlő végéig. — Hetvenben végeztem az öreglaki szakmunkásképző iskolában, azóta itt dolgozom a kertészetben. A babkapálás előtt paprikát meg paradicso(680 hold kalászos vár betakarításra a szövetkezetben. (Két kombájn a múlt hét elején állt munkába, a harmadik — ennek ez lesz az első aratása — ezekben a napokban indul a gabonatáblára). — Tizenkét évvel ezelőtt ültem először kombájnra a Kaposvári Állami Gazdaságban — mondja Horváth József. A táblán lágy szél fúj végig, »elviszi« a meleget. A por azonban lerakódik az arcra. — Itt, nem messze kezdtük a hónap elején, a takarmánygabonában — folytatja a kombájnos. — Most már 800 mázsánál tartok. A teljesítmény segíti, hogy a gépemmel nincs semmi baj, és a gabona jól fizet. Ez a tábla is többet ad holdanként 20 mázsánál. 1963 óta dolgozom a ' szövetkezetben, 1967 óta éppen ezzel a géppel. Azóta egy év kivételével minden nyáron kombájnra ültem, s nékem még sohasem ELÉGEDETT VAGYOK... Húsz év egy vállalatnál Gyakran hallunk arról, hogy egy ember munkában töltött ideje összefonódik üzemének, hivatalának történetével. Amióta megalakult a vállalat, azóta dolgozik ott. végigélve ezt az időt, hónapról hónapra figyelve a fejlődését, vagy tapasztalva a hibákat. A Somogy—Zala megyei MÉH Vállalat 1951-ben alakult meg. Dr. Verebes László, a kereskedelmi osztály vezetője 1953-ban kezdett itt dolgozni, és most. július 1-én megérdemelt pihenőként nyugalomba vonult. Majdnem húsz évet töltött a vállalatnál. Hosszú idő. — Nagyot fejlődtünk a kezdet óta. Akkor még nem volt irodaház, nem voltak teherautók, és kisebb volt a forgalom a jelenleginél. Az alapító tagok közül már csak ketten vannak itt — mondta dr. Verebes .László. Szervezőként kezdte, kampányokat indított az iskoláknál, állami vállalatoknál, gazdaságoknál. A* irodájuk mindössze két helyiségből állott, ketten ültek egy íróasztalnál. A vállalat akkori technikai felkészültsége nagyon kezdetleges volt. — Mindössze egy tehergépkocsival dolgoztunk, de az is egy »öszvér« volt — emlékezett dr. Verebes László. — Több teherautó maradványaiból szerelték össze. Ma már a vállalatnak huszonkét teherautója van .. Pedig már az első években nagy szükség volt a sz4” Kőeszközökre. Lovas fn«a*n’<"’'al nótoltuk a hiányzó Vpn^Htást. Azóta persze túlnőtte a vállalat a lovas kocsikat. Néhány anyag forgalma megtízszere- Bődöt-t- nagy szükségük van 3 megnövekedett szállítókapacitásra. — Visszatekintve az eltöltött húsz esztendőre, milyen érzésekkel megy nyugdíjba? — Erkölcsi és anyagi elismerést kaptam a munkámért. Kezdetben sokat kellett dolgozni, rosszabb körülmények között. Akkor sokkal fiatalabb voltam, természetesen jól bírtam. A nyugdíj gondolatához, — mire tényleg eljut az ember a nyugalomba vonuláshoz — hozzá kell szokni. Akik egész életükben dolgoztak, nehezen viselik a tétlenséget. Tervezem, hogy egy ideig még be-bejárok a vállalathoz, nehéz elszakadni a kollégáktól is. Szóval a nyugdíjas állapotot először meg kell emészteni, és csak utána jön el az igazi pihenés. — Milyen eredményre a legbüszkébb? — A munkakapcsolatokra, a kollégiális viszonyra, amely ez idő alatt alakult ki a vállalatnál. Büszke vagyok azokra a szép eredményekre is, amelyeket elértünk munkánkkal. Egyedül nem tud az ember dolgozni. Az előbb említettek szorosan összefüggnek, és a jó munkatársi viszony feltétele az eredményességnek. Amit sikernek nevezek, ezek a vállalaté. Igyekeztünk mindent saját erőből elérni, és ez megint csak örömmel tölt el. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy ha körülnézek, mindig az jut az eszembe, ahol elkezdtük. Az elégedettséget enélkül is érzem, ha ránézek egy bálázógépre, az irodaházra, mindarra, amit munkánkkal teremtettünk meg, M, A, volt alkatrészgondom, ’ a kenyérkereső gépem mindig helytállt... Mindig tudjuk előre, hogy milyen munka, melyik tábla következik. A gabona után majd a kukorica jön. Hogy más időszakokban mit csinálok? Kora tavasszal fűrészgéppel fát vágtam, egyébként a műhelyben dolgozom. Most, ha nagyon meleg van, a tsz vezetni gondoskodnak üdítő italról. Melyik volt az eddigi legnehezebb aratásom? A két évvel ezelőtti. Sok eső esett akkor, és ennek bizony nem örül a kombájnos ... Az elárusító (A Latinca Tsz közvetlen áruértékesítéssel is segíti Kaposvár lakosságának ellátását. Két zöldség-gyümölcs elárusító helyük van itt, a harmadikat a közeljövőben nyitják meg, ugyancsak a megyeszékhelyen, a Kulinyin városrészben.) A vásárcsarnokban tágas elárusítóhely, megfelelő nagyságú raktártérrel — a piacra járók közül sokan ismerik ezt a boltot. Horváth Gyuláné azóta dolgozik itt, amióta ez a vásárcsarnok áll. — Piaci napokon 3000—5000 forint között van a forgalom — mondja. — Az áru többségét a szövetkezet kertészetéből kapom, és csak a gyümölcsöt vásároljuk más termelőktől, zömmel a saját tagjainktól. Minden délben jönnek a rendelésért a tsz kertészetéből, s reggel 6 és 7 óra köKenyérkereső gépem mrhdig helytállt zott már itt van a friss áru. Salátával például az idén mi jelentünk meg először itt a piacon. Ma több mint száz mázsa paradicsomot kaptam, ennyi elég is ahhoz, hogy a vevőim igényeit kielégítsem. Uborkát mintegy 20 mázsát adtam el délig. Hogy van-e állandó vásárlóköröm? Igen, a törzsvevők vannak többségben. .. Ez a hónap a forgalmát tekintve felülmúlja az előzőt, amikor 63 ezer forint bevételünk volt. Ugyanis július 20-a táján már sárgadiny- nyét, aztán görögdinnyét is adhatunk. Itt a meleg inkább megszorul, mint a kertészetben vagy a gabonatáblán. Különösen délidőben megreked a csarnokban a hőség. A mi üzletünk ilyenkor is nyitva van, hogy a vevő, Via erre jár, bevásárolhasson addig is, amíg itt a másik zöldségbolt zárva van... A határjárás és a vásárcsarnoki látogatás után ismét tikkasztó, meleg napok következtek. Ottjártunkor a kertészetiek esőre vágytak; a takarmánygabonát arató kombájnos dicsérte a kissé borús időt; az elárusítóhelyen a meleget panaszolták — de mindenütt dolgoztak... Heraesz Ferenc — A törzsvevők vannak többségben. Termékforgalmazási értekezlet a MÉM-ben Országos termék-forgalmazási értekezletet rendeztek kedden a MÉM-ben. Vereczkei Imre főosztályvezető elmondotta, hogy az első félévben az ország élelmiszer-ellátása kiegyensúlyozott volt. Néhány korai zöldség- és gyümölcsfélétől eltekintve bőséges készletek várták a fogyasztókat. A húsellátás is jobb volt, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az állami húsipar 700 ezerrel több sertést vásárolt fel, mint 1971 első hat hónapjában. A gazdaságok az előirányzottnál több tejet adtak, ez azonban még nem tette lehetővé, hogy a belföldi fogyasztást teljes egészében hazai tejtermékekből elégítsék ki. Egyebek között nagyobb mennyiségű vajat importáltak. A termékforgalmazás a nyári hónapokban nagy feladatok előtt áll. Különösen sok gondot okoz a gabonatermés elhelyezése, tárolása. A felvásárló vállalatok ugyanis nem rendelkeznek elegendő raktártérrel, ezért bértárolásra kötnek szerződéseket a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Eddig 650 ezer tonnányi gabona elhelyezését sikerült ily módon biztosítani, de ez még kevés, hiszen több mint egymillió tonnányi búzát kell majd — megfelelő anyagi szolgáltatás ellenében — a gazdaságok magtáraiban elhelyezni. Az értekezleten elégedetten állapították meg: míg az elmúlt években az aratást megelőző időszakban kisebb-na- gyobb zökkenők mutatkoztak a takarmányellátásban, idén májusban és júniusban is elegendő takarmányt kínált az állami kereskedelem. Az első félévben például 11 és fél százalékkal több abraktakarmányt adtak mint 1971 első hat hónapjauan, Tehetség V alamiféle eretnekségre vetemedem most, s vállaló« annak minden kockázatát. Természetesen az Önök segítségét kérem, az önökét, akikre eddig is számíthattam, s akik tapasztalataikkal, egyéni életükkel, felfogásukkal szereplői, részesei és ihletői e beszélgetéseknek. Egyetértésükre számítok csupán, és arra, hogy környezetükben segítenek majd megváltoztatni egy alapjában hibás értékelést. Talán már ebből is kiderül, hogy nem a címben szereplő tehetség fogalmával, hanem az ahhoz tapadó, elavult és helytelen nézetek sorozatával van bajom. Kezdjük fordítva? Nem bánom. Gondoljanak csak arra, hányszor hallják vagy mondják egyik-másik munkatársukról, hogy tehetségtelen. Súlyos ítélet, ritkán szokták »szembemondani«. Forduljunk bizalommal az értelmező szótárhoz ez ügyben. Már csak azért is, mert eretnekségem abban is megnyilvánul majd, hogy később vitatni merészelem a meghatározás szellemét. De maradjunk a tényéknél. Azt írja az értelmező szótár, hogy tehetségtelen az »olyan személy, akinek általában semmihez, vagy valamely ismeretkörben, művészetben, ügyességi ágban nincs tehetsége«. Arra kérem Önöket, hogy itt az általában semmihez-re figyeljenek föl. Mert ezzel kezdődik az ellentmondás. Annyira azért nem vagyok eretnek, hogy az értelmező szótárra hárítsak minden felelősséget. Távol áll tőlem. Gondoljanak most egy emberre, akiről már hallották, hogy tehetségtelen. Próbálják elemezni egy kicsit az egyéniségét, a képességeit. Tudom, azt aligha hallották róla, hogy ott tehetségtelen, abban a munkakörben tehetségtelen, ahol dolgozik. Nem nagyon szoktunk ilyen megkötéseket alkalmazni. Elemezzék egy kicsit őt, próbálják megfontolni: valóban mindenre és általában tehetségtelen, vagy csak ott bajlódik képességeinek hiányával, ahová állították? Nos, ha idáig eljutottak, kapcsoljunk »direktbe«. Mert voltaképpen nem a tehetségtelenség, hanem a tehetség fogalma foglalkoztat. És higgyék el, nem azért, hogy játsszak a szavakkal. A tehetség fogalmának helyes értékelése fontos társadalompolitikai kérdés. Erre majd még visszatérünk. »Mankónk« azonban újra az értelmező szótár. Ezt írja: Tehetség az »olyan személy, aki általában vagy á kultúra valamely területén, a művészet valamely ágában jelentős tehetségről tesz tanúságot«. Na de hát mi az a tehetség? »Természet adta,, velünk született hajlam, képesség valamire.« Pontosan így. S ha e két utóbbi idézetből valamit kiemelnék, akkor az elsőből az általában-t, a másodikból a valamire szócskát ajánlanám figyelmükbe. Mert számomra most ezek a legfontosabbak ... A közfelfogás ugyanis eltorzította a tehetség fogalmát. Tessék csak figyelni diákjainkra. »Mi lesz belőled, fiam?« »Azt mondták, tehetséges vagyok, orvos akarok lenni'« tí így szól a tanár egy másik esetben: »Tehetségesnek tartalak, fiam. A mérnöki pályát ajánlom neked«. »Tehetségesen zongorázik a kislány, szeretném, ha művész lenne belőle« — mondja az anyuka nem kissé elfogultan, s »ha egyszer tehetséges a srác, csak nem adom kőművesnek« — így a másik, életpályát választó — szülő. Ugye, sejtik már, hogy miről van szó. De példálózzunk még egy kicsit tovább. Hallottak-e már olyat, hogy »tehetséges ez a fiú, az esztergályos pályát ajánlanám neki«. Vagy azt, hogy »meggyőződtem róla a gyakorlati foglalkozásokon, hogy a lakatosszakmához van tehetsége«. Találkozták-e már olyan apukával, aki azt mondta: »kemény kötésű fickó az én fiam, erős és kitartó, mint a bivaly, és szereti a gépet. Azt hiszem, tehetsége van a traktoros pályához«. Nem, a jelenlegi közfelfogás szerint ezekhez nem kell tehetség. Pedig — idézzük csak vissza a tehetség meghatározását — »természet adta, velünk született hajlam, képesség valamire«. M iért »rakoncátlankodom« hát e fontos fogalom közfelfogásbeli torzulásával? Azért, mert azt tapasztalom, hogy mai »értékelésünk« szerint tehetséges mindenki, aki szellemi pályára megy, és tehetségtelen mindenki — vagy legalábbis nem tehetséges —, aki a fizikai munkát választja. S ez így egyszerűen nem igaz! Kérem, ne tévesszék össze a tehetséget a zsenialitással. Különben is mi lenne ebből a világból, ha a tehetségesek mind zsenik lennének... De ne humorizáljunk ezzel. Az a gyanúm, hogy sokkal, de sokkal több tehetséges ember él nálunk, mint amennyit annak tartunk. S ez a felfogásbeli torzulás voltaképpen igazságatlan ítélet, indokolatlan megkülönböztetés, talán megbélyegzés is néha — méltatlanul. A régen divatos »szállóigék« alól — tapasztalhatják az élet minden területén — kicsúszott a talaj. Hol van már létjogosultsága annak, hogy »tanulj fiam, nehogy paraszt légy«, »tanulj tisztességgel, hogy úr legyen belőled«, »legalább annyira szedd össze magad, hogy íróasztalhoz juss«. A mai indítás valahogy így hangozhatna: »tanulj rendesen fiam, hogy hasznosabb tagja légy a társadalomnak«, »jobban dolgozz, hozzáértőbben, hogy kibontakozhasson a tehetséged, akármilyen pályára kerülsz is«. Ne tessék félreérteni, csak a közfelfogás ellen hadakozom, s nem a szellemi pályák vagy képviselőik ellen a fizikai munka javára. De nézzünk önmagunkba. Aki szellemi pályán dolgozik, az mind tehetséges? S aki fizikai dolgozó, az mind tehetségtelen? Igazságtalanok vagyunk néha. Azt hiszem — és ennek az álláspontnak az elfogadásához, terjesztéséhez hívom harcostársul Önöket — a tehetség fogalma akkor teljes, értelmezése akkor igaz és ösztönző erejű, ha az egész emberi munkára kiterjed, ha tehetség alatt a velünk született fizikai és szellemi képességeket értjük. Eretnekségről beszéltem az előbb, s arról, hogy vitatni merészelem a szótár meghatározásának szellemét. Tudom, nem sokan böngészik ezt a hasznos kézikönyvet, ezért nem tulajdonítom »neki« a ferde fölfogást. De magyarázata is inkább a szellemi tevékenységre irányítja a figyelmet, amikor a tehetségről szól. »Észbeli, festői, írói, zenei, művészi« tehetségről beszél csupán, no meg labdarúgórtehetségről, amivel ugyancsak híján vagyunk az utóbbi időben. Csak az vigasztal, hogy értékítéleteinkben — sajnos, vagy de jó — igen ritkán fordulunk a szótárhoz segítségért. Mindenesetre — anélkül, hogy a sors kegyeltje lennék — sok tehetséges fiatalt, sok tehetséges orvost, mérnököt, pedagógust, esztergályost, maróst, kőművest és szobafestőt, művészt és munkást ismerek, aki mind a társadalom hasznos tagja; sok olyan elhivatott embert, aki segít kibontakoztatni fiataljaink velük született tehetségét. S ha ismerik az életet -— márpedig ebben nincs jogom kételkedni —, akkor Önök is tudnak sorolni olyan embereket, akik művésznek indultak, és tehetséges dekoratőrök lettek, akik jó matematikusok voltak az iskolában, és kiváló esztergályosók; akik orvosegyetemre készültek, de »csak« kiváló műtősök lettek és így tovább. Lehet, hogy azért, mert nem mindig a legtehetségesebbeket vették föl az egyetemre .. .? Jávori Bél»
