Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
MUNKASMUYELODES A viták még nem fejeződtek be Az Utóbbi néhány év alatt több fontos tanácskozást rendeztek a közművelődésről. Az országos népművelési konferencia, az orzsággyűlés kulturális bizottsága, a művelődési otthonok vezetőinek országos fóruma — hogy csak a legjelentősebbeket említsük — vitatta a továbblépés lehetőségeit. Nem véletlenül. A felszabadulást követő évek látványos előretörése után lassult a művelődés tempója. Az alapvető társadalmi változás eredményeként, ma senki elől nincs elzárva a kultúra, de tény, hogy az emberek — családi, származási, iskolázottsági és munkahelyi körülményektől függően —, nagyon különböző mértékben élnek a művelődési lehetőségekkel. Noha aiz általános iskola nyolc osztályának elvégzése kötelező és ingyenes, a ma 15—49 éves népességből 1,6 mii-hó mégsem rendelkezik általános iskolai végziettség- gelí A huszonöt éven aluli ipari—fizikai munkások huszonegy százaléka nem fejezte be az általános iskolát, és ezzel az alapműveltséggel a munkások ötven százaléka sem rendelkezik! A munkáscsaládok gyermekeinek továbbtanulását az anyagi lehetőségek és a meglevő kulturális igények egyaránt befolyásoljáík. Nagyon sok családban szükség van a gyermek mielőbbi keresetére. másutt egyszerűen a kulturális igények hiányoznak. S akadályozója az előbbrelépésnek az iskola- hálózat máig is kedvezőtlen helyzete, a kétműszakos tanítás is. És változatlanul mostoha körülményeik között folyik a szakmunkástanulóképzés, amelynek keretében a munkásosztály utánpótlásának oktatása — nevelése folyik. A munkásosztály egyes rétegeinek művelődési helyzete az átlagoshoz képest is rendkívül rossz. Ez mindenekelőtt a bejáró munkásokra, valamint a segédmunkásokra és — sok erőfeszítés ellenére — az építőipar munkásaira vonatkozik. Jelenleg mintegy nyolc- százezer bejáró munkást tartanak nyilván. E munkástömegek a fővárosban és a nagyobb városokban hozzák létre a termelési értéket, az adót is a fővárosi vagy a városi szerveknél róják le utánuk az üzemek. Ugyanakkor szociális, kommunális és kulturális igényeik a falvakban jelentkeznek, ezt azonban a lakóhely — megfelelő, koncentrált anyagi erők hiányában — nem tudja vállalni. A helyzetet sülj osbitja az utazással töltött órák elvesztésén túl az a tény, hogy a bejárók többsége iskolázatlan, betanított vagy segédmunkás. Munkahelyük sem ösztönzi őket általános és szakmai műveltségük növelésére, ennék következtében kulturális igényeik is alacsonyabbak. A megalapozó általános és szakműveltség híján a bonyolult termelési—üzemi körülmények közé kerülő munkás nem lehet teljes értékű tagja munkahelye kollektívájának. Sürgető igény tehát mielőbbi bevonásuk a köz- művelődésbe! Hiszen csak a kulturáltabb munkaerő válik igazán alkalmassá a tudományos-technikai forradalom vívmányainak befogadására, elsajátítására, új technika, technológia, termelésszervezés megvalósítására. Sokak jogos kérdése: mi az oka a kulturális fejlődés lassúbbodásának ? «. A probléma sokrétű és összetett. A munkásosztály gjwsan növekvő létszámával nem tartott lépést a közművelődés intézményi hálózatának fejlődése. Ennek következtében közművelődésünlk- .nek még korántsem sikerült az igényeknek megfelelő, differenciált művelődési lehetőségei biztosításod. Csökkent a tanulás, az önképzés társadalmi megbecsülése is. Ugyanakkor az életszínvonal emelkedésének hatására a háztartások civilizálódása nem mindig hat pozitív irányba: a nagyobb családi beruházások elvonják az anyagi eszközöket és az időt a művelődéstől. Az emberek egy része ma a civilizációs eszköztár gyarapításáért el, dolgozik és nem azért korszerűsíti az életét, hogy ezzel sokoldalú emberi—szakmai—kulturális fejlődését könnyítse meg. A műveltség bizonyos fajta fokmérője az olvasottság: e tekintetben hazánk nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő helyet foglal éL A nagy fejlődés ellenére azonban, a családok fele egyáltalán nem vásárol könyvet, és a felnőtt lakosságból mintegy hárommillió egyáltalán nem olvas. Ezek nagyobb része — sajnos — munkás és paraszt Nem olvas — furcsának látszó ellentmondás: de ugyanakkor rádiót hallgat, televíziót néz, vagyis látóköre tágul, ismeretanyaga gyarapszik, így műveltsége is lényegesen magasabb, mint húsz-harminc évvel ezelőtt a nem olvasó emberé. Furcsának látszó ellentmondás az is, hogy a művelődés iránti igény és a meglevő igények kielégítésének a lehetősége akkor csökken, amikor fokozatosan nő az emberek szabad ideje. Jelenleg már kétmilió ember dolgozik 44 órás munkaidőben, amd azt jelenti, hogy kétmillió ember két szabad szombathoz jut havonta. Am me még a megnövekedett szabad időnek csak kis töredékét használják kultúrálódás- na. Egyelőre még messze vagyunk attól, hogy az emberek szokásává tegyük a szabadidőbeli művelődést Mi hát a továbblépés útja? Erre a kérdésre keresték a választ a már említett országos tanácskozásokon, amelyek előkészítői a készülő népművelési törvénynek. A közművelődés munkásainak egyik legfontosabb feladata: megtalálni azokat a módokat — a klubszerű foglalkozások, szakkörök és tanfolyamok bővítésével —, amelyek vonzó módon, az eddiginél hatékonyabban segítik az emberek műveltségi szintjének emelését Tovább kell növelni a szocialista munkabrigádok közművelődési tevékenységlét mert így létrejöhetnek a közművelődésnek olyan természetes elemi egységei, amelyek nemcsak a munka- tevékenységben fejleszthetik: tagjaikat, hanem befolyásolják érdeklődésüket, sza- badidő-felhasználásukat is. Napjai" már száztízezer ko. : egymilliókétszázez. ló törekszik a szocialista -gádmozgalom hármas oéljának megvalósítására, s fejt ki közös és rendszeres tevékenységet feladataik tökéletesebb ellátása, általános és politikai önművelés érdekében. A brigádok többsége művelt, politikailag tapasztalt munkások vezetésével tevékenykedik. Elsősorban az ő feladatuk, hogy a szakmai műveltség folyamatos és rendszeres növelése mellett az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítsanak, egészen a művészetek megismeréséig, a korszerű általános műveltség gyarapítására. A művelődés: termelési tényező. Ez azt jelenti, hogy a közművelődésért a -gazdasági vezetőknek is sokkal többet kell tenniük. Részt kell vállalniuk a kulturális létesítmények fenntartásában, a művelődést szolgáló eszközök gyarapításában. A kezdeti lépések már megtörténtek: mind több olyan ipari nagyüzem mutat készséget a falusi közművelődés támogatására, amely a munkáslétszámának egy részét — és nem is kis hányadát — falun élő emberek köréből toborozta. Bíztató, hogy egyre nő azoknak a gazdasági vezetőknek a száma, akik megértik: a munkásság cselekvő, közvetlen társadalmi—közéleti tevékenységéhez, részvételéhez elengedhetetlen feltétel a szakmar ismeretek áSandó bővítése mellett az általános műveltség gyarapítása is. A közművelődésről folytatott viták, tanácskozások még nem fejeződtek be. Így az előbhrelépés hogyanjáról sem született meg a végleges válasz: Egy azonban már most bizonyos: az eddiginél többet, sokkal többet kell tenni a munkások műveltsége gazdagításának érdekében. Ehhez kívánnak segítséget nyújtaná az eddigi vitákban elhangzott, s a még ezután elhangzó ötletek, javaslatok, észrevételek. Prukner Pál Iby András: KÁNIKULA Reggel. A végtelen homorú, szürke ívén vörös hálót húz át a nagy halász. Felszáll a köd. Fák ága szűri a híg éjszakát, s a madarak mind dalba kezdenék a lomb között. DéL A jegenyék közt rejtőzik a szél, olvadt ezüst-tükör a messzi tó. Zuhog a fény. A délután — nagy, sárga macsika — puhán nyújtózik, körmeit behúzza, s elfekszik lomhán, az ég peremén. Este. A súlyos ég sötét bugyrára csomót kötött a hold. Halak hátán úszik az éjszaka. Tétova szél jár a dombok mögött, nyirkos, meleg. Ködöt pipál a szürke víz, boraang a nád, és megremeg. Hullámzó Balaton Zelk Zoltán: SZÜNTELEN Mióta az istent eltemették Koporsóba gyűrték az apámat Nem szűnik a gyermekkor szivemben Nem szűnik az árnyak rémuralma. Az Európa Kiadó új sorozata: Lyra Mundi Goethe, Boros és Jeszenyin versei L yra Mundi. Szó szerinti és egy kissé sete-sután hangzó fordításban: a világ lírája. Ilyen címmel és ilyen tiszteletre méltó igénynyel indított sorozatot az Európa Könyvkiadó. Vagyis lehetőséget biztosít a versolvasónak, hogy a világirodalom nagy költőit áttekinthető, zárt rendben sorakoztassa könyvespolcain. Évente három-négy költő életművéből kaphatunk — gondolom továbbra is hozzáértő, gondos és tömör — válogatást. Ezt ígéri a kiadó. Az, hogy teljesülhet-e az ígéret, a sorozat gondozóin nem múlik — de műfordítóinkon sem. Az Európa Könyvkiadó sok nagyszerű vállalkozása, kiváló, sokrétű műfordítói irodalmunk ismeretében örömmel várjuk a következő évek Lyra Mundi-jelentkezéseit is. Három kötet ugyanis megörvendeztetett a könyvhéten: A klasszikusok klasszikusának, az abszolút költőfejedelemnek, Goethének, a legszínesebb és legváltozatosabb skót poétának, Burnsnek és »az orosz falu költőjének«, Jeszenyinnek életművéből már megkaptuk a »bőséges, de mértéktartó válogatást, 100x 170 milliméteres formátumban, diósgyőri, bordázott papíron, színes puplinkötésben«. * * * •Goethe irodalmi életének fejezetcímei gyanánt minden fordulónál egy-egy feledhetetlen nőnév kínálkozik.« És amikor a költő Weimarban találkozott Stein asszonnyal, »először került közel egy nőhöz, akivel szemben nem érzett fölényt... Goethe Stein asszony légkörében tisztult meg a Sturm und Drang utolsó hangulatától«. B abits szavain tűnődve talán sokan jutunk hasonló következtetésre. Íme, a földkerekség egyik legnagyobb szelleme, de valamennyiünk esendőségében kellett részesülnie, hogy azzá váljon, akivé lennie adatott A világot a valóság elemeit rendszerező, a külső jelenségekből költészetet teremtő Goethe — túl a Sturm und Drangen, az énközpontú ifjúkoron — írja azokat a dalokat, amelyek a kötet első részét alkotják. Mindjárt az »igazi Goethével« kezdte hát a válogatást bátor bászló, s hogy ez mennyire dicséretes, szükségtelen bizonygatni. * * * Zűrzavaros, szinte követhetetlen fordulatokkal teli élet! Csupa szín, áradó bőség, — Nem láttad valahol? — Nem. Miért keresed? Nem tudok válaszolni nekik. Nem tudom miért keresem mindig, amikor a mólók végén betöltik az aknavetőszerű viharágyút, amikor háború utáni aknászokként a siltes sapkás kikötőőrök, kapitányok a dobról óvatosan engedik maguk után az elektromos kábelt, amikor soha nem tudom megfogni egyszerre az apró szikra kék fényét és az aknavető torkoiattüzét. Lintet keresem mindig, mikor a hirtelen kinyiló rakéták fénye, ha alacsonyan járnak a felhők, megfesti'a tarajosok fodrait is. Olyankor kiállók máidig, és levesző vitorlát keresek a vízen. Magányosan lengő árbocot, amely előtt hivoga- tóan táncol az orrvttorla, csalja beljebb és beljebb a hajót, hogy aztán eltűnjön az északi szélben, s partra vetődjön kapitányával vizesen, Kaposváron vagy Pécsett. — Linttel szeretnék beszard — Azóta? — kérdezik. — Azóta — mondom. Mikor este végigmegyek a mólón, benézek minden hajóba. Nem tudom a hajója nevét. Olyannak goadoLoca, S. ßodö Andrást Keresem Lintet mint a huszonötös alumínium, amelyen mindig röhögnöm keü Hallottam egyszer, mikor jó szélre indulóban körbekiabálták a bárkák: »télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van«. Otromba testét körbepofozták a hullámok. Otromba lehet Lint hajója. És mégis, a leggyorsabb. Kék szalagokat húz maga után a vízen, és nincs bocija, mert minek. Ha akar, Lint partra úszik. Éjjel, amikor szerelmesek lépnek négy lábukkal egyszerre az összeolvadó sötétbe, amikor a Holdat körbe- üvöltik a kutyák és a szálloda beatzenéje, amikor a sima vízen az árbocok billenőse is tükröződik, óikkor dagadó vitorlákkal kifutunk majd Linttel. És akkor a kabinból feljönnek a lányok, _ csak azért, hogy megsimítsak a homlokunkat, és bikinijük testszínű lesz, és melegek lesznek, mint télen bezárt, behavazott ablakok előtt a fűtőtestek. — Nem láttátok LunteéJ — Nem. Amikor fellövik a rakétát, a pirosat, mindig olyankor kérek kölcsön hajót, de nem engednek vízre szállni, viharban nem szabad. Pedig tudom, akkor megtalálnám. Hisz ketten lennénk a vízen.. Aztán odébb mennék, és hagynám, hogy a pöffök billentsék a hajót; fehér, foltozott vitorlám integetne a zöld hajónak. — Kimész a vízre«? — Ki. — Vigyél el magaddal? — Mondd, Zsu? Szereted te Erntet? — Ki az? Szeretem. — Gyere! És mesélnék neki Emtröi, És azt mondja Zsu: — Á testvéred? — Nem tudom. Meg kefl találnom. Talán ő is keres. Sorompóknál, az úton, mindig lesem a nyitott ablakokat, ahol ketten néznek. De csak a vasutassapkákat látom mindig, a másikat sohasem. És ha bajba jutott kocsit vontatnak előttem, ha látom, hogy fényei síneket vágnak a betonon, egészen a közelébe megyek: hátha ő az ... Keresem mindig. Amikor a kanyarban egyszerre lépek a fékre és a gázra, és irányba állva csúszok a kanyarban, pont úgy, mint amikor reffelve. oldalról kapom a szelet Így keresem Lintet. És közben utálom a tükröket Anyám egyszer, mikor cukorra költöttem a kenyérjegy árát, a tükör elé állított, s azt mondta: «köpd szemen magad«. És azóta soha nem találok tiszta tükröket A folt mindig ott marad, pedig próbálták sokan lehelni, pucolni, sokan már tükreimet. Ügy szeretném, ha a hatalmas üvegablakon keresztül látnám Lintet Mennénk másfelé, épp úgy, mint a tükörben. Tudom, nem lenne folt az üvegen. — Mit mondasz, Zsu? — Mondd, nem hülyéskedsz velem? Ez a Lint éppen olyan, mintha te. „ — Hallgass! Keresem Untét. fénnyel, árnnyal viliódzó hangulatképek költészetébe oldva: többek között így is kezdhetünk beszélni Burns- rőL Bums verseit olvasgatva újra és újra eszembe jutottak Eörsi István elragadtatott sorai, amelyekkel »a skótok Petőfijét« köszönti A sok boldogtalan után végre egy derűs költő! Méghozzá kegyetlenül kiszipolyozott, agyonsanyargatott nép költője. Csakhogy — vonja le a következtetést Eörsi — »ez a nép több tehetséget mutat a boldogságra, mint urai. Ez e tehetség Burns jókedvének forrása.« • * • »Könnyű erdő, éjbe bújva, holdfény kékje mindenütt. Felzokogni haUom újra azt a trojkacsengettyűt.« a xvm. századi szigetország után Oroszországból bűvölnek a Lyra Mundi dalai; úgy, ahogy századunk elején Szergej Jeszenyin megalkotta azokat, főként a tűnődő, mélázó, sze lidebb lelkű olvasók nagv gyönyörűségére. Ha Goethe »objektiv« költő, Jeszenyin fe lülmúlhatatlanul szubjektív Az olvasó pedig egyszerűen boldog lehet, hogy három kötetben ilyen végletes különbözőséget talál. Katona Tamás, a Burns kötet, s Pór Judit, Jeszenyin verseinek gondozója, a Goe- ttie-kötet szerkesztőjéhez, La tor Lászlóhoz hasonlóan valóban »bőséges, de mértéktartó válogatást«, szép verseskönyveket nyújt az olvasónak — a sorozat tervezőjének, Miklósi Imrének és az Európa Könyvkiadó más munkatársainak szándéka szerint. Sz. S. WEÖRES SÁNDOR: A rongyszőnyegből a. Kutyateszi Bálint, Csókaviszi Benedek, Kocsihasú Péter, Csukaszemű Pál megeszi a szöcskét, fapapucsot, egeret, de ha leves készül, mindnek hasa fáj. 64. Báró és gróf. szeg és sróf, ablak és ajtó, vadász és hajtó, fővárosi és vidéki sajtó hirdesse szépséged, ruganyfenekű Erzsébeti
