Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

MRAGTAR KÖZLEKEDÉS KERESZTMETSZETE A kiállítás leg-jei A karrier keidet én. Szinte minden sátorban, tárgyaid alkalmatosságban tánczane harsogott S hogy az örömből ne legyen elég, ma­gában az épületben is szünet nélkül ontották a táskarádiók, magnók és az erre a célra el­helyezett hangszórók a friss könnyűzenét A muzsika hangjai ellepték a nagy iskolaudvart, ott re­zegtek a glédában álló gépko­csik ablakai között, s elve­gyültek a mértéktelen gyerek­zsivajjal: a pécsi gyerekek el­ső számú szórakozása, látvá­nyossága ma az országos köz­lekedési kiállítás. Követve a városszerte gon­dosan elhelyezett útmutatókat, egy századnyi kiskatonával érkeztem a kiállítás területé­re. Míg a kapu mellett egy, a játék kategóriáját éppen csak meghaladó mozdonyt bámul­tam, a katonák megrohamoz­ták a pecsenyesütőket és sörö­zőket A kis mozdonyfióka még az első világháború előtt készült, s akkoriban amikor csillogón végigrobogott a vá- gábyokon, húszkilométeres maximális sebességével aggó­dó hüledezésre késztette uta­sait. Társa, a nagyobb és öre­gebb, úgynevezett vegyesvo- nati mellékvonali mozdony 1880-ban készült, de normál nyomtávon negyvenkilométert száguldott óránként Járva a kiállítást, a közúton, vasúton, levegőben és föld alatt közlekedő gépcsodák s képeik között meg-megállva az alkalmi vidámpark mellett, s megcsodálva a mai közle­kedés műszaki-technikai, tu­dományos és szervezeti hátte­rének úgyszólván teljes ke­resztmetszetét, úgy éreztem, a rendezők szerencsés kézzel vá­logattak a tengernyi anyagból. A kiállításon ugyanis egy­aránt talált látnivalót az autós, a közlekedési üzem­mérnök, a magamfajta laikus és természetesen a nagyszámú gyereksereg is. A legnagyobb tömeg persze az alkalmi vidámpark körül tolongott. A legifjabb generá­ció tagjai ellepték a céllö­völdék és a horgászmedencék környékét, s arról már eleve lemondtam, hogya karcsú kis kétszemélyes repülőgép köze­lébe férkőzhessem. Népszerű­ségben és látogatotságban ez a repülőgép, gondolom, min­denféle rekordot megdöntött már. A legmulatságosabb a már említett, fényesre suvikszolt két öreg mukimozdony volt. A legkellemesebb meglepetésem is e két muzeális értékű jár­műhöz fűződik: kiderült, hogy a kiszolgált masinák utolsó, nyugdíj előtti éveiket a Ka­posvári Cukorgyárban töltöt­ték. A nagyobbikat csak egy véletlen mentette meg a dics­telen végtől: az utolsó pilla­natban, a kiselejtezés előtt né­hány órával fedezték föl rozs­dás kerekeiben, ziháló füty- tyében a kor értékét. Sorsuk most nem látót karrier kezde­téhez érkezett: kiállítási tárgy lesz belőlük. Mindamellett a két legöre­gebb közlekedési eszköz egy kopott fakult omnibuszkocsi és egy azokból a neves szür­ke taxikból, amelyek sokak kényelmére megalapozták ezt a ma már rengeteg bosszúság­gal járó közlekedési formát Legjobban az hökkentett meg, hogy milyen nagyfokú árengedményt tett az AUTÓ- KER egyes teherautók eseté­ben. A különböző mikrobu­szok, az egy-, két- és három- tonnás gépkocsik árát ugyan­is soha nem tapasztalt mér­tékben szállították le: 15 ezer forint és 55 ezer forint között vannak. A kiállításon ugyanis eladás is folyik, mégpedig nagyban. Azonnal kapható! — all az AUTÓKER tömör szö­vegezésű cédulája nem egy autószereléshez és más mun­kákhoz nélkülözhetetlen ké­szüléken, műszeren, s így töb­bek között például a «►lábmű­ködésű zsírozóágyút-« is meg­veheti bárki azon nyomban, akinek pénztárcája, illetve csekkszámlája bírja. Mint öreg BNV-látogatónak, szokatlan volt, hogy nem áll­tak hosszú sorokban a látoga­tók — prospektusokért. Csak egy szerény kis lapocskát osz­togattak, amelyben a sebfer­tőzés veszélyeit részletezték elrettentésül a könnyelmű autóvezetők számára. Nehéz lenne a kiállítás min­den apró részletére e cikk ke­retében kitérni, talán még anyit befejezésül, hogy többet szerettem volna látni a zöm­mel közúti járművek között a vasút szerepéről, munkájáról, noha tagadhatatlanul érdeke­sek voltak a gyerekkocsi nagy­ságú vagon- és mozdonymo- dellek. (Mint mondják, .egy- egy ilyen modell ára 200—300 ezer forint.) Cs. T. Kiskereskedésből nagyáruda Lakatosék, az organizátorok Két év alatt 16 milliós forgalom — Kétmillió jogtalan haszon Ha egy balatoni kereskedel­mi, vendéglátó vagy más vál­lalatnak, üdülőnek árubeszer­zési gondjai voltak, Lakatos Imrénéhez, a mohácsi Duna- völgye ' Termelőszövetkezet kőröshegyi 7. sz. Zöldség-gyü­mölcs boltjának vezetőjéhez fordultak. Noha ez az üzlet csak kiskereskedői engedéllyel rendelkezett, Lakatosné mégis nagyban, korlátlan mennyi­ségben szállított mindent. S ha egy állami gazdaságnak, tsz-nek értékesítési gondjai voltak, akkor az asszony fér­jét, vagy valamelyik alkalma­zottjukat kereste meg az ügy­ben. Másfél millió tojás Lakatos Imréné 1968. május 16-án lett a tsz egyik zöldség­gyümölcs boltjának a vezető­je. Igaz, Kőröshegyre csak 1971 nyarán kaptak működési en­gedélyt, de már 1969-ben meg­indult a virágzó nagykereske­dés. Alig két év alatt az asz- rzcsoy — férjének közreműkö­désével — nagyárudát alakí­tott ki Fonyódon, Alsó-Bélate- lepen és Balatonföldváron pe­dig engedély nélkül boltokat működtetett. Az eladókat ő alkalmazta, az üzleteket ő lát­ta el áruval, ő számoltatta el. őket, s azután számolt el a ter­melőszövetkezettel. Egyik szállítója a homok- szentgyörgyi áfész volt. Innen 1970-ben és 1971-ben több mint másfél millió tojást vert és adott át — a Pannónia Szállo­da és Vendéglátó Vállalatnak, több üdülőnek, szövetkezetnek és másoknak — a hasznot le­fölözve. Aztán 160 mázsa bur­gonyát, mázsaszám almát, dió­belet, babot adott azonnal to­vább. Csupán Homokszent- györgyről két év alatt 2 mil­lió 350 ezer forint érfékű árut vásárolt fel és értékesített nagyban. Az ország minden részéből Lakatos Imréné nagykeres­kedelmi tevékenységével szin­te behálózta az egész országot. Ügyfelei között szerepelt a tót- komlósi Viharsarok Tsz, a komlói Megyekgyöngye Tsz, a fonyódi Magyar Tenger Tsz, a balatonújhelyi, a balatonbog- lári állami gazdaság, a pécs- bajai és kecskeméti MÉK. Vet­tek, szállítottak nagyobb tétel mandulát Siófokról a Vas me­gyei Vendéglátó Vállalatnak. S szinte lehetetlen felsorolni mindazokat a somogyi és más megyei tsz-eket, gazdaságokat, magánosokat, ahonnan az árut beszerezték. Egy példa arra, milyen könnyen jutottak egyik napról a másikra súlyos ezrekhez. A Pannónia Szállo­da és Vendéglátó Vállalatnak szüksége volt jaffaszörpre. La­katosék szereztek a mohácsi MÉK-től. Az első szállítmányt — 1971. július 26-án vették át a MEK-től 56 000 forintért. S még ezen a napon továbbadták a vállalatnak 61 000 forintért, összesen 23 205 kiló szörpöt adtak el a Pannóniának, s ezen 43 395 forint volt a hasz­nuk. Lakatoséknak nem volt hús- és hústermék árusítási enge­délyük, mégis eladtak 150 000 forint értékű húsárut a ven­déglőknek és az üdülőknek. Több mint 110 000 forint érté­kű csirkét és kacsát is továb­bítottak. A Siófoki Járási Népi Ellenőrzési Bizottsághoz érke­zett közérdekű bejelentés vizs­gálata után rendőrségi nyomo­zás indult, s megdöbbentő adatokat tárt feL Lakatos Im­réné két év alatt 16 millió 363 ezer forint értékű árut vá­sárolt fel, s értékesített Laka­tosné a férjével együtt hiva­talosan 8000 forintot keresett Volt házuk, személygépkocsi­juk. Mindez azonban kevés­nek bizonyult, olyannyira, hogy az általa alkalmazott el­adóktól átvett pénzt, 343 000 forintot megtartott magának. Amikor a NEB vizsgálata meg­indult, akkor fizetett be a tsz- nek 260 000 forintot, de 83 000 forinttal a mai napig is adós. Tárgyalás szeptemberben Tulajdonképpen mennyi is volt a Lakatos házaspár hasz­na, azt nagyon nehéz lesz megállapítani. Lakatosné nem vezetett pénztárkönyvet, nem számolt el, az okmányokat pe­dig a vizsgálat előtt megsem­misítette, amint az az ügyész­ség vádiratából kiderül. Laka­tos Imre előzetes letartózta­tásban várja a tárgyalást, öt egyszer már elítélték négy és fél évre a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasz­tásért, hűtlen, hanyag kezelé­sért. Feleségének tehát volt ki­től tanulnia. A vádlottak pad­ján ott lesz Fenyvesi János, a tsz fókönyvelőhelyettese, aki­nek feladata lett volna az el­számolást pontosan elvégezni. A mohácsi Duna-vőlgye Tsz Lakatosék jogtalan, engedély nélküli tevékenysége révén csaknem kétmillió forint ha­szonhoz jutott. Érdemes le­vonni a tanulságot: csak olya­nokkal kössenek szállítási szerződést, akiknek erre jog­alapjuk, engedélyük van. Ne juttassanak könnyelműségük­kel milliót haszonhoz, hatal­mas jövedelemhez elyen ter­melőszövetkezetet, amelyik erre nem jogosult, s ne segít­sék az olyan emberek műkö­dését, akik a társadalom vám­szedői. A siófoki járási—városi ügyészség vádat emelt Lakatos Imréné, férje és Fenyvesi Já­nos ellen. A tárgyalás szep­tember 11-én kezdődik. Ssalai Épül az új ABC-áruház S züts Dénes 1 Öngyilkosság a Kaszinó utcában? 9. — Micsoda korban élünk! Pocsék, rohadt korban — pu­fók, fonnyadt arcú férfi lépett Balátai mellé, aki összeráz­kódva hirtelen a zsebkendőjét szorította az orra elé, hogy ne érezze azt a hagymás, pálin­kás pinceszagot, ami a férfi­ből áradt. Eltaszította magát a pulttól, és kilépett a szabad­ba. Ide jut, ha feladja a harcot. Menthetetlenül ide jut... Három hét múlva ragyogó ötlet jutott eszébe. Fölkeresi Chorin Ferencet, Magyaror­szág leggazdagabb emberét, a Salgótarjáni Kőszénbánya RT vezérigazgatóját. A titkár nem akarta been­gedni, a tárgyalás célját tuda­kolta. U Somogyi Néplap — Közölje Chorin úrral — húzta ki magát Balátai —, hogy olyan kincset tartok a kezemben, amitől még ő is el­szédül. A titkár a párnázott ajtóba fúrta magát. Néhány perc múlva visszatért. — Chorin méltóságos úr vár­ja. Balátai már nem érzett sem­mi gátlást. Tói sok nagy em­berrel, államtitkárokkal, üzle­ti hiénákkal, mocskos pénzek­től lezülött vigécekkel találko­zott ahhoz, hogy nemes céljá­tól eltöltve ne tudott volna e közéleti fertő fölé emelkedni. Légy erős, légy ember! — erre a keményítésre azért volt szüksége, hogy nyugodtan, tü­zetesen mondja el Chorin Fe­rencnek, miért jött hozzá, s mit hozott. Chorin udvariasan fogadta, és Balátai előadása közben komoly képpel hüm- mögött. — Bauxit?... Érdekes, na­gyon érdekes. De mit kezdjek vele? — Ki kell aknázni! Millió és millió tonna fekszik a föld alatt. És nem kell, mint a szénért, mélyre menni. Tizen­öt—húsz méter alatt már dön­ti az anyagot... Tímföldgyá- rat kell létesíteni. A timföld elektrolíziséhez sok áram kell, s ezt csak kis részben oldhat­juk meg mi, de vegyünk ára­mot a szomszédos népektől. Ha adunk timföldet, adnak ér­te áramot... Az alumínium meg ide visszakerül, a kin^s itt marad ... Százezer magyar munkásnak biztosítanánk «te­nyeret — Nézze Balátai úr! — Cho­rin fáradtan pillantott a meny- nyezetre. — Nekem annyi bá­nyám van. Szén, villamosmű, gyárak ... Minek nekem még egy gond?..'. A konjunktúrá­nak vége ... Nagy bessz vár­ható ... Ha valaki, hát én megérzem, mint macska az esőt... Én is szegény ember­ből küzdöttem fel magam, ed­dig... Eddig! — Fölemelte a hangját: — Szeretem azt az embert, aki mer, de most nem látom a befektetés eredmé­nyét Az üzletet De tudja mit? ... Készítsen nekem azért erről egy expozét. Alaposan át kell gondolnom... — Vezérigazgató úr! Én ba­rátaimtól, ismerősöktől föl­vettem annyi pénzt, hogy a zártkutatmányi díj első rész­letét ki tudjam fizetni. Ren­geteg adósságom van. Ha én nem bíznék ügyemben, azt hi­szi, vállaltam volna ekkora kockázatot? Nagy, óriási üzlet ez! — Expozét, barátom! — rán­colta homlokát Chorin. — Ex­pozét, és aztán még tárgyal­hatunk. Viszontlátásra! Balátai nagyokat nyelve kö­szönt el az ipari hatalmasság­tól. Ügy érezte, valami hal­vány remény mégis felcsil­lant ... Nem hagyta magát, bejelentkezett még Eszterházy herceghez, de az nem fogadta. Az iparügyi miniszter majd­nem a lakájával dobatta ki... Balátai hazament otthonába, és megírta az expozét. Leve­lek százait, beadványokat kül­dött szét. Válasz azonban se­honnan sem érkezett... Szász gondosan elolvasta írásának ezt a már befejezett részét. A régi feljegyzések, a j dr. Dénes Györgynél, Balátai* ügyvédjénél lerakott iratok azt bizonyítják, hogy így zajlott le találkozása a három legjelen­tősebb emberrel. A bauxitért senki sem volt hajlandó egy fityinget sem adni. Akiknek ezen a partszaka­szon van a villájuk, minden­nap elsétálnak erre és megné­zik, milyen gyorsan építik a várva várt szövetkezeti áruhá­zát. A balatonmáriai áfész ce­mentüzeme gyorsan ideszállí­totta Fonyódligetre az előre gyártott elemeket, az építők pedig összerakták az épületet. Az asztalosok már nekiláttak a mennyezet burkolásának, s az építőanyag is megérkezett. Most már az utolsó szakaszá­ban van az áruházépítés, s várható, hogy a közeljövőben megnyílik az ABC ezen az el­látatlan területen. A VBKM KAPOSVÁRI VILLAMOSSÁGI GYÁRA felvételre keres targonca* emelőket Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán, (Folytatjuk.) Kaposvár, Mező Imre út. (53710)

Next

/
Thumbnails
Contents