Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
Évad végi beszélgetés Iskolai könyvtárak Ma tartják a Kaposvári Csi- ky Gergely Színházban az évadzáró ünnepséget. Évad végi beszélgetésre kértük Komor István Jászai-díjast, a színház igazgatóját. — Milyennek tartja az elmúlt évadot? — Sok szempontból értékelhető, úgy gondoljuk, hogy érdekes, értékes és nehéz évad volt. Azért volt nehéz, mert a körzeti feladatainknak is eleget tettünk — nem kísérleti jelleggel már — Nagykanizsán és Zalaegerszegen. Ezt a jövőben is vállaljuk, de annak szem előtt tartásával, hogy a színház alapvetően kaposvári. Azért is, mert itt áll a színház épülete, azért is, mert innen kapjuk a nagyobb támogatást. Szinte kilencven százalékát. — Az, hogy ennyire »kaposvári« a színház, mint jelentett az évadban a közönség számára? — Emelkedett a nézőszám. Igaz, nem olyan mértékben és olyan daraboknál, melyeknél erre számítottunk. A legnagyobb siker a Cigányprímás volt. A prózai előadásoknál is emelkedett a nézőszám a korábbi évekhez képest, de itt többet vártunk. — Ez a darabtői is függött. Gyakran hallható volt, hogy nem értik a nézők. — Igen ... De el kell mondanunk, hogy ez nem jelentette a színházi évad prózai előadásainak a sikertelenségét. Szakmai körökben nagy odafigyelés és elismerés kísérte produkcióinkat, s ezt tanúsítják a kritikák is. Valamennyi prózai darabunkat felvette a rádió, többet bemutatott és bemutat még a televízió is. — Itt ellentmondást érzünk. A szakmai siker és a közönségsiker egybe is eshet. Mit kíván tenni a színház a jövőben, hogy a kettő »szintje» közelebb kerüljön. Valósággal föllélegeztem, amikor a televízió Jogi esetek című műsorában a tikitaki ügyet lezárták. Miről is volt szó? A nyári táborozás alatt egy — a nevelők elől rejtegetett.— tikitaki golyó elszabadulva gazdája kezéből, veszélyesen megsértette egy másik gyerek szemét. Per — a pedagógus ellen. Aztán »per« a stúdióban. A »civil«, akinek a véleményét ebben a műsorban is ki szokták kérni a jogi szakemberek, hogy tájékozódva legyenek a közvéleményről — ezúttal pedagógus. Sorolni is kezdte az érveit, melyek számomra meggyőzőek voltak. A pedagógus nem ülhet egész nap — még kötetlen foglalkozáskor is — minden gyermek nyakán. Más kötelezettségei is vannak. Aki volt már úttörőkkel nyári táborban, annak nem kell magyaráznom, hogy a pedagógusnak nem nyaralás az ott töltött idő! Szóval: a »közvéleményül felkért« ezt tartja az ügyről. Nem ítéli el a pedagógust. Ami ezután következett, az számomra még mindig olyan, mintha lidércálom lenne. A műsor máskor higgadt vezetője hirtelen átalakult műsorve zetőből ügyésszé, s — ki tudja miért — vádlottat csinált a nyilván kellő udvariassággal a »közvélemény hangjául« felkért pedagógusból, kérdéseivel szinte odaszögezvu székéhez. A kérdések valóban ügyészi kérdések voltak, de más szemszögből — a pedagógus szemszögéből — meglepően naivan Mondhatnám: »civil«'kérdések. A legfontosabb lényege az volt: ha a pedagógus tudta, hogy a balesetet okozó fiú nyugtalan gyerek, miért nem volt mindig a háta mögött? Szinte hallom a pedagógus nézők sóhajtását: »Ha csak egy ilyen gyerek lenne, de van nyolc—tíz! S ezek mellé külön kellene fal aki.« — A nÄmrpoli tikár, kon alapvetően nem változtathatunk. Nem kívánjuk a mindenáron való közönségsiker reményében alacsonyabbá tenni a nívót, örvendetes, hogy egyre több a fiatal nézőnk, és örömmel tapasztaltuk azt, hogy a fiatalok jobban is értik az előadott műveket. Folytatjuk a kísérletezést, a műhelymunkát, amely jellemző volt ebben az évben is. Persze célul tűztük azt, hogy a közönséghez azért közelebb kerüljünk. Mert érthetetlen, hogy miért nem volt a közönség körében nagyobb sikere a Koldusoperának vagy a Pompás Gedeonnak. — Az utóbbiról annyit: vé leményünk és nagyon sok néző szerint is nyitott kapukat döngetett... — Igen, ezt hallottam. De nem értek vele egyet. A magatartásforma ismétlődésének veszélye adott lehet, aktuális lehet. A címszereplő kiélezett figura. — Ez sajnos kevéssé »van benne« a darabban. Kétségtelen, hogy a színház műsorpolitikája, színvonala előnyére változott, de úgy véljük, néha túlságosan nagy volt, és aránytalan is az öncélú kísérlet. Például a Szent György és a sárkány bemutatása. — Szerintünk is van vitatható a színrevitelben, azonban a tény a fontos, és küldetése is a színháznak, hogy egyik legnagyobb élő költőnk művét bemutassa. És a megvalósítás nem volt öncélú. Ezt innen indítottuk útjára. Hasonlóképpen vélekedünk a Gyertyaöntőről is. — Szóljunk a szórakoztató darabokról is. Ügy véljük, jelentős volt a nívókülönbség a prózaiak javára. — Ez igaz, és a jövő évadban ezen kívánunk is változtatni. Mert nem szükségszerű a nívókülönbség ... Arról kelÜgyész már akadt, vállalom az ügyvéd szerepét. Talán nem az advocatus diaboli szerepe lesz ez. Lássuk hát a tényállást! Itt van a bajt okozó játék, mely azóta divatjamúlté vált. A sokat szidott tikitaki. Újságcikkek születtek róla, kitiltották a pályaudvarokról. A zajossága miatt. Nem a veszélyessége miatt, »tisztelt bíróság«! És ez olyan fontos tény, amelynél nem ártott volna elidőzni a »vád tisztelt képviselőjének sem! A tikitakit »nyomokban« még ma is lehet találni kiskereskedések kirakataiban. Csak éppen a kutyának sem kell. De nem veszélyessége miatt tiltották be a hivatalos szerveink, melyek már jó néhány egészségre ártlamas járték gyártásának, forgalom- bahozásának vetettek véget. Azt hiszem, a táborbeli pedagógusok sem a balesetveszély miatt szedték össze ezeket a zsinórra fűzött műanyag golyókat, hanem a hangja miatt! Mert elnézést a hasonlatért — ki feltételezi a fakanálról, hogy elsülhet? Ugyanennyi »joggal« ráncolhatná szemöldökét a »vád tisztelt képviselője«, ha tudna arról az esetről, amikor egy gyerek játék után véletlenül a labdára lépett, s oly szerencsétlenül esett el, hogy sérülést szenvedett. Ott állt mellette a pedagógus, a baj mégis megtörtént. Mégsem jutott eszébe senkinek, hogy felelősségre vonja. Vagy a lépcsőn lefelé szabályos sorban haladó tanulók egyikének megcsúszása, mely&ek végeredménye: csootM*^-' kft. Szintén ott volt a pedagógus. Az övé lenne a felelősség? Kétlem. Olyan esetekről van szó, melyek bármikor, bárkivel meg- törtéhetnek. Felügyelet mellett, anélkül is. S ha a táborbeli pedagógusok nem tiltják be a tikitakizást, mert jó idegeik, s »türelmes« fülük van? lene ennek kapcsán szólnunk egyébként, hogy nem szabad »direktben értelmezni« a szórakoztató színházat vagy a nevelő színházat. A két fogalom szükségképpen összetartozik. A színháznak azonban küldetése az is, hogy ne csak a szórakoztatás reményében váltsanak jegyet a nézők. — Milyen a társulat hangulata? Tudomásunk szerint vannak. olyj», tagjaik, akik szinte egész évadban nem kaptak szerepet. — Szerintem összekovácso- lódott a társulat és jó. A szereposztás pedig tehetség kérdése. Elküldeni viszont — a jelenleg fennálló rendelkezések szerint — senkit nem lehet. — A tehetséges művészekkel szívesen találkoztunk volna pódiumműsorok keretében, önálló esteken. Erre nem került sor az elmúlt évadban. — Mi elsősorban a színház nézőterén szeretnénk látni a nézőket. Persze nem zárkózunk el a gondolat elől, hogy egyéb műsorokat is bemutassanak művészeink, ha erre jut energia. Az évad tíz darabja nagyon is igénybe vette a társulat tagjait, rengeteget dolgoztak, a körzeti feladatok mellett nem jutott másra idő. — Tudomásunk szerint a színház elkészített egy önálló rádiókabarét. — Erre úgy kértek föl bennünket, s már most elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült ... Valószínű több díjat is hazahozunk majd. — A jövő évadról, az érkezőkről mit hallhatunk? — Kilenc darabot mutatunk be. Gorkij Éjjeli menedékhelyével kezdünk. Két új művész érkezik a társulathoz: Vajda László Miskolcról és Koltai Róbert Pécsről. Akkor felelősségre vonhatók lennének a csontgolyó elszabadulásáért? Úgy vélem: nem. Legföljebb akkor, ha valamelyik gyerek dobhártyája szenvedne kárt. Valósággal felsóhajtottam, amikor a »tisztelt bíróság« fölmentette a táborbeli pedagógust, s ezzel a stúdióbelit is megszabadította a kínoktól. De azért jó lenne, ha máskor nem tévesztené össze senki a jelenlevő »civileket« azokkal, akiket valódi vagy vélt kötelességmulasztásuk miatt felelősségre vonnak! A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat legvirágzóbb »intézményei« közé tartozik a nyelvi játékok klubja. A két játékmester, dr. Grétsy László és Vargha Balázs klubülésről klubülésre nyelvi készséget próbára tevő feladatok sorát találja ki a játékos kedvű tagság részére. Legutóbb például a helységnévtárban található településnevek felhasználósával kellett összefüggő szöveget gyártani. 95 (!) kubtag oldotta meg sikerrel a fogas feladványt, s nem érdektelen a legjrbbak közül idézni egynéhányat. Dr. Vadas Pál — civilben ügyvéd —, a szójátékfajok nagy hírű rendszerbe foglalója például »Nagybajom« címmel egy középkori halálraítélt panaszát irta ki a helységnévtárból: »-Pápa-Császár Az iskolai könyvtárak fejlesztéséről statisztikák, kimutatások, felmérések, elemzések tömegével készültek és készülnek napjainkban, több oldalról megvilágítva, rzempon- tok szerint csoportosítva a fejlődés pozitívumait, még inkább a »lemaradás« néha kényelmetlen-keserűn igaz negatívumait. Magyarországon tizenhárom évvel ezelőtt jelent meg az iskolai könyvtárak kezelési szabályzata, mely kötelezően kimondta e könyvtárak létrehozását. Egy hónapja új kiadvány jelent meg, »Az is kólái könyvtárak helyzete« című, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése gondozásában. A fölmérés központi témája az állományellenőrzés. Beszédessé azonban csak akkor válik ez, ha a vizsgálat a könyvtár egész működésére kiterjed. A kiadvány éppen ezért több olyan kérdésre is kitér, mint az anyagi és személyi ellátottság gondja, a könyvtár működési feltételei, működése, helyiségviszonyai. Az ország száztlzenkilenc általános és középiskolájában, szakmunkásképzőjében végezték el a felmérést. Nagy ez a gyülevész urai, tompa jobbágyi: nagybakónak visznek.-» Az idézetben szereplő helységnevek általában ismertek, de a biztonság kedvéért megjegyezzük, hogy Gyülevész község Zalában, Nak falu Tolnában, Visznek pedig Hevesben van. Révbíró Tamás egy elkapa- tott futballsztár életmódját és anyagi helyzetét ecseteli helynevekkel: »Nyalka centercsatár, mesteri lövő! Mád boldog, békés: lábod kincses- bánya, csapod csurgó rumpatak, kávás-kutas udvari bár: meződ bokros liget, sonkád tormás szarvas-szalonna, szeged, vasad, ólmód, ónod fegyvernek hasznos, várad újba- rok, úri, palotás torony; bő nagytőke, juta rád.« Aki kételkedik, hogy minden szó helynév, bátran ellenőrizheti! szám, mind a tizenkilenc megye egy vagy két iskoláját érintette, mégis kevés. (Éppen ezért néhány adat eltér az országos átlagtól.) Rendkívül fontos tényező az anyagiak kérdése, hiszen ha egy könyvtár működése nem kielégítő, vagy nagyon is jó — elsősorban az egy évben vásárolt könyvek számából következtethetünk. Sajnos, az iskolai könyvtárak anyagi lehetősége az utóbbi években meglehetősen romlott. A mélypont az 19S8—69. tanévben következett be. Igaz, utána javulást, emelkedést tapasztalhattunk, de a könyvállomány fejlesztésére fordított összeg még ebben az időszakban is messze elmamd a kezdő évek magas átlagától. Ám az anyagi lehetőség még nem minden! Honnan szerzik be az iskolai könyvtárosok a könyveket? A fölmérések, statisztikák tanúsága szerint túlnyomórészt a könyvesboltokból. Alkalomszerűen. Nem szükséges részletezni, mennyire egyoldalú, hiányos ez a vásárlási forma. A könyvtári beszerzés legfejlettebb, legpraktikusabb, tervszerűséget és rendszerességet leginkább fcizF. Szabó Sarolta mondataiban eltolta, összevonta a szóhatárokat, ezért nevekre bontva is közöljük: »Fagarasba kérd kis béred, e lény szavatartó fej.-» (Fagaras, Bak, Érd, Kisbér, Edelény, Szava, Tar, Tófej.)-»Deszkalap tört el; tompa, csorba is a szeg.» (Deszk, Alap, Törtei, Tompa, Csorba, lsaszeg.) »Apa, vár az Elemér, vele megyek!» (Apavára, Zelemér, Velem, Egyek.) »írunk arádnak: Béla várják. Piroska ajka heves.» (írun, Karúd, Nak, Bélavár, Ják, Piroska, Ajka, Heves.) Csató Anikó azt kifogásolja, ha kevésbé szép lábú hölgyek forró nadrágot öltenek: »Forró bugyi kék, bár lábod keszeg?» tosító módja a könyvefcnéfc- * Könyvellátótól való kéthetenkénti jegyzék szerinti megrendelése. Sajnos, nagyon sok somogyi iskola könyvtárosa nem ismeri a lehetőségeket, vagy egyáltalán figyelembe sem veszi. Az általános iskolák hetven százalékánál nincs biztosítva a folyamatos állománygyarapítás. örvendetes, hogy a középiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben fordított a helyzet. Sok mindenről árulkodik az állomány tartalmi összetétele is. A legfontosabb szempont, hogy a könyvtár a kötelező és ajánlott olvasmányokkal mennyiben elégíti ki tanulpit. Az általános iskolák és szakmunkásképző intézetek műszaki kötetállománya sürgős fejlesztést követel. A kimutatások szerint az általános iskolai könyvtárak átlagosan jó ellátást biztosítanak kötelező olvasmányokból. Korántsem ilyen jó a helyzet a középiskolákban. Az iskolai könyvtárosok több mint fele társadalmi munkában végzi feladatát, a főhivatású könyvtárosok aránya tíz százalék. Csak középiskolákban találunk főhivatá- súakat, míg a szakmunkás- képző intézetekben sehol sem. Milyen helyzetben vannak a falusi, községi általános iskolák? Könyvtárosaik — úgy, mint a nagy létszámú általános iskolákban — általában magyartanárok. Csak éppen nem úgy látják el feladataikat, mint az előbbiek! De ne essünk túlzásokba. Vannak, akik az iskolai könyvtárat az államitól teljes mértékben szeretnék elválasztani, hátat fordítva a félreismert, vagy egyáltalán föl nem fedezett lehetőségeknek! Külön rezidenciát alakítanak ki maguknak, »enyém-tied« alapon, sajátos módon gátolva az iskolai könyvtár fejlődését, minőségi javulását. S ezért az egész tantestület is felelős! Hiszen az iskolai könyvtárnak éppen közelednie kell a községi, járási könyvtárakhoz, tapasztalatokat gyűjtve, s a jót hasznosítva, felhasználva az eredményes munkában. Sokszor panaszként elhang-; zó észrevétel, hogy a magyartanároknak tetszésük vagy nem tetszésük figyelembevétele nélkül kötelességszerű feladatuk az iskolai könyvtár gondozása. A fölmérések ezt is igazolják. A könyvtárosok nagy része már hivatásának érzi a rábízott vagy elvállalt feladatot, a másik oldalon a gyakori személycsere viszont arra vall. hogy egyesek nyűgnek. elviselhetetlen tehernek érzik a munkájukat. Szabadulni igyekeznek tőle! Művelődésügyünk egyik legfontosabb feladata az olvasóvá nevelés. S ezt — mint már annyiszor hangsúlyoztuk — az általános iskolák első osztályaiban kell kezdeni. \ Csató Anikó egy másik öt» letes sora: »Szulimán, pogány császár, hatvan kincsesbánya ura.» Édesapja, dr. Csató István — egyébként első díjat nyert ezzel — egyebek között az Otellót beszéli el húsz magyar helységnév felhasználásával: »bátor tengeri hajós, boldog mór! Jágónak sima szava, olasz szőkéd fúrta. Szarvas szerep fáj, heves vasad vág. Baj, Bánd! Visznek .« A többi városnév mondata is méltó egy első díjas szójátékbajnokhoz: »Darvas Iván mesteri tolmács.» »Ludas kásád forró, egyed tormás sonkád!» »Lipót napkor mérges gomba terem.» »Kecskéd füle fáj? — Ragály!» »Hatvanhetes szőke fiad szava bársonyos szellő.» »Nyalka lovas harsány szó» va: lánycsók kék!» 5 T. T. Jogi esetek Még egyszer a tikitakiról Harc az infarktus ellen Leskó László Világviszonylatban rohamosan emelkedik a szívkoszorúér megbetegedések száma. Az Egészségügyi Világszervezet a világ 15 országában — köztük hazánkban is — fölmérést készít az infarktusban szenvedőkről. Az Országos Kardiológiai Intézet a legkorszerűbb berendezésekkel van fölszerelve, így lehetővé válik az infarktusgyanús betegek kiszűrése és a betegek kezelése. Ugyancsak az intézet foglalkozik a műtéti beavatkozással való gyógyítás meghonosításával hazánkban. Képünkön: Kerékpár ergometriai vizsgálat az egyik laboratóriumban. Röhrig Gábor Tragédia helységnevekben elbeszélve i
