Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

Urr 1<kr: Rákosy Gergely: NYELVMŰVELÉS Általában hallgatunk Táncol a sok Anna A sörnek is felfele fut a habja ily könnyedén táncol a sok sok Anna, Mert Anna-nap van, névnap este éjjel: Minden Anna a csillagokba ér fel. Százezer Annát ünnepelnek mostan, A zene, mint a dinamit, úgy robban. Annácskák járnak boldog keringőket... A nyári zápor sem zavarja őket. Pereg a dob, kering a sok, sok Anna Százezer sörnek, fut százezer habja. Könnyed az este, könnyű lepkék szállnak... Végiglegyezik sorra az Annákat. S ahogy a fényben tánc és lepke lebben: Az Annák szállnak szép opálkeretben. Gyárfás Endre: Vihar előtt Letepert asszonytest a hold, fekete fűre hanyatlott. Rámerednek a jegenyefák, remegő szűz suhancok. Szétpattanni szeretne az ég, Villám magva csírázik, Kgyik pólus az emberiség, s az emberiség a másik. Eseményszámba megy a Kossuth Könyvkiadó újdon­sága, Marx—Engels Művei 46. kötete. A sorozat e legfris­sebb darabja ugyanis »A po­étikai gazdaságtan bírálatá- • A: alapvonalai«-t teszi Jaoz- 'férhetövé — első ízben magyarul. Az 1857 és 1859 között keletkezett marxi kéz­iratok e gyűjteménye — amelyet két könyvre bontva bocsátott 'közre a kiadó — azért rendkívüli jelentőségű, mert itt fogalmazódtak meg azok a gondolatok, amelyek később a Politikai gazdaság­éin bírálatához, valamint a Tőke című munkában öltöt­tek végleges formát. Mellék­eként föllelhető Marx ere­deti indexe — vázlata — is a »hét füzethez*!, azaz a szó- ’'•m forgó föl jegy zések ké- "bbi feldolgozásához, s 'ívancsak megtalálhatók a szükséges jegyzetek és mu­tatóit. Az elméleti problémáit iránt érdeklődőknek szól a kiadó egy másik újdonsága, z dr. Elek Tibor által össze­futott tan uimány kötet; A '•“nmészettudomámyos megis­merés ismeretelméleti kérdé­sei. Az öt dolgozat a többi között olyan témákat ölel fel, mint a műszaki és természet- möományok művelésének és "''tatásának filozófiai prob- ’'mái, a filozófia és az in- •■•mációalmőlet viszonva, az '■"zékelés filozófiai alapkér­dései és a modern tudomá­nyok. A tudományos-techni­kai. forradalom korát éljük. s ° )tönvv hasznos segítség ab­ban, hogy eligazodjunk e kor kanitaliictp, és szocialista fei­'ődésí irányainak jellemzői között. \ A r- k i •■•IMml 1 íVdonvégfii közölt p«y yorsfWilfktó­tet is, a témához illő kiállí­(Folyt. a 7. oldalról.) hangsúlyuk, hangszínűk min­denféle felesleges kilengés­től ment, a kutyához vagy egymáshoz szólnak: semmi­féle különbséget nem lehet felfedezni- Akár a sablonel­képzelésnek megfelelő gróf­nők is lehetnének. (»János, a derest nyergelje, ma azon lo­vagolok ki!« De lehetnének ... és lehetnének... ó, sokmin­denkik lehetnének éppen.) A KUTYA gyönyörű kutya. Minden szem­pontból az. Nem öreg, nem esetlenül fiatal; hajlékony, izmos, mégis masszív. Bizonyosra ve­hető, hogy grammra annyi hús és izom van rajta, amennyit a nemzetközi kutyakiállítások szabványai előírnak. (A nyak­örve ezüsttel kivert; lehet, hogy csak nikkel, de akkor is ezüstnek hat.) És ápolt. Még sárga mancsain a fekete kör­mök is fénylenek. (Tán val- mi kutyakörömlakk. Ki tud­ja?) No, és természetesen ízig- vérig fajkutya. És okos, ez sem kétséges. Szinte azonosul gazdái minden szavával. Bi­zonyos, hogy minden paran­csukat teljesít^ tán még a gondolatukat is kitalálja. Félig elfordulva ül most, nekem háttal. A fülei a leg­szebbek majdnem araszos, gyönyörű szarvasfülek. Szeretném megpöccinteni ennek a gyönyörű kutyának a füleit Azt nem is mondom: megvakargatni, ahhoz vala­hogy túl előkelő jelenség, de csak úgy megpöccinteni, mint­egy, véletlenül elmenőben. S ekkor véget ér az áru- átvéteL tásban. A magyar költészet java hódol itt a jelképpé vált embernek, Dózsa György­nek. A születése ötszázadik évfordulójára megjelentetett gyűjtemény — összeállítója Tóth Gyula — Taurinus Ist­ván hősi énekével kezdődik és Kiss Anna Siratóénekével fejeződik be. A két pont kö­zött olyan művek sorakoz­nak, mint például Kölcsey Ferenc, Zsarnoka, Kriza Já­nos Ürbére, Petőfi, Ady, Ju­hász Gyula, József Attila, Illyés Gyula költeményei, s persze, a legújabb nemzedé­ké is; köztük Juhász Feren~ cé, Simon Istváné, Csoóri Sándoré. A Derkovits-met- szetekkel illusztrált kötethez Juhász Ferenc írt előszót. — Hát először is: másfél kiló paradicsomot — mondja az egyik szőke nő, az aki ép­pen akkor fogja a kutya pó­rázát. És a mocorgó kutyá­hoz: — Leül a kutya! »Először is!« »Másfél kiló paradicsom!« — osztatlan a hatás. Semmi ilyen órás kény­szerű várakozást szinte tör­vényszerűen követő sürgetés, nógatás nem hagzik el. 26 fo­rint egy kiló paradicsom. »Ha nem is pöccintem meg ennek a kutyának a fülét, legalább egy kicsit megbillen­tem a hegyit, mondjuk a bal fülét, ■ mikor ezek indulnak, s éh odalépek pultközeibe« — gondolom. Málnát, meggyet, paprikát vásárolnak még. Telnek a szatyraik. Ekkor egy férfi közeledik a VEGYESBOLT felől, bal ke­zében egy kiló kristálycukor. Lépdel a sor mellett. Most megpillantja a kutyát, felde­rül a képe, s gügyögő, kedves dörmögéssel lehajol hozzá. Csak félszemmel, szinte tu­dat alatt figyelem, már várom, hogy sorra kerüljek, most már tényleg elég lenne a vároko­zásból. — Hát akkor még talán né­hány szép uborkát... Ül a kutya!... De a kutya nem ül. A kutya most kitépi a pórázát a gaz­dája kezéből, mint ostor su­hog a szíj utána, s már az egyensúlyát vesztett férfi mellén van valami egészen el­képesztő hörgő acsarkodással, a férfi védekező keze a szá­jában. M indez egy pillanat A két nő gyorsan, de mégis minden nevet­séges sietség nélkül letépi a kutyát a fér­firól, s már ott álnak újra mindhárman a pultnál. Az egyik ezt mondja: — öt uborka elég lesz. A másik a kutyának ugyan­azzal a hangsúllyal: — Mit csinált a kutya? Nem szégyel- li magát a kutya ?!... Lefek­szik a kutya! A sor elképedten hallgat. A férfi hal markával a jobb kezét szorongatva feltápász- kodik. Dől a kezéből a vér, és akármilyen furcsa, szé­gyenkezés ül arcán. Mintha a kezét is nem elsősorban a vér, a seb miatt szorítaná, hanem, hogy szemérmesen el­rejtse. Valamit mond, nem is mond, motyog. Nem lehet tisztán érteni, megfeszítetten kényszerítem az emlékeze­tem, hogy legyen pontos, de nem mernék megesküdni rá, hogy mit is mondott. Lehet, hogy azt: »A szentségit a ku­tyájuknak!« De az is lehet, hogy csak annyit: »Bocsánat!« Valamit azonban mondott, s ekkor a sor végén moraj tá­mad, de csak gyöngye kis mo­raj, mintha falon túlról halla* ná az ember. Az egyik nő azonnal reagál. Felemeli a póráz végét, és megfenyegeti a kutyát: — Te csibész, mondtam ne­ked, hogy maradj otthon! Majd számolunk, ne félj! Nem is fél a kutya, nyu- | godtan pislog. A moraj vi­szont a kőfalon túl, mintha már-már felülemelkedne a kőfalon. A másik nő pedig ezt mond­ja, de csak úgy a levegőbe­— Mért nyúl a kutyához! Az első pedig: — Igen! És mért a kutya fejéhez? Nincs már kőfalon túli mo­raj sem. A férfi megindul a vidám­zöld kút felé hogy kimossa a kezét. Serceg a lába alatt a homokba vegyült kristaLycu- kor. Körülbelül más hang nem is hallatszik. Ekkor a nagy hőség vagy tán amiatt, hogy annyira sze­rettem volna megpöccinten: ennek a gyönyörű kutyának a szarvasfülét, eszembe ‘jut, hogy kamaszkoromban Nagy­atádon hogyan könyörögtem be magam az oroszlánke rtc- be, hogy születésnapi doboz­gépemmel néhány közeli fel­vételt csinálhassak Lizu'ől, a nőstényoroszlánról, és hogyan simogattam meg nagy reme­géssel kerek medvefüleit egy óvatlan pillanatban. És a nagy dán dogom (aki egy ilyen gyönyörű szarvasfülű kutyát úgy fel tudott hajíta­ni a levegőbe, mint a foxi a patkányt), amint idegen gye­rekek lógnak a nyakán, s nem is cirógatják, de tépik a fü­lét, és ő mosolyog. Na: majd­nemhogy mosolyog... w E s mintha történne va­lóban, egy kopott öregember lépett oda a sorba egy gubancos kis kutyával, és a sor zúgni kezdett, üvölteni, mint a fergeteg, hogy menjen a sorból a büdös, francos kutyá­jával, mert még megharap va­lakit; vegye meg másutt a negyedkiló cseresznyéjét. Valami rettenetes mondás készülődött bennem, de az­tán minden visszabillent. És csali néztem, ahogy a két nő elvonul a kutyával, ezüstve- retes pórázzal,, tarka szatyrok­kal a kút mellett görnyedő férfi mellett. Aztán odalépek a pulthoz, s azt mondom mosolyogva (mert szép árut akarok): — Három paradicsomot ké­rek. Hátulról hang süvít felém:, — Mozgás ott elől, a kutya­úristenit! M. O. ORNAMENTIKA II. Rumi Attila fafaragása. Néhány az új könyvekből A megismerés krónikái A „koktélparli-proüsia” A beszédhangok ,,működése” A beszédhangon két dol­got szoktunk érteni: egyrészt az emberi beszéd hanganya­gát — szemben az énekihang- gal, — másfelől azoknak a hangoknak az állományát, amelyek elemei beszédünk­nek, s amelyeket — leírva —- betűikben jelenítünk meg. Nem véletlen, hogy a fogalom egyszerre mindkét dolgot je­lenti. hiszen az utóbbi elvá­laszthatatlan a hang anyagá­tól. Ez úgy keletkezik, hogy a tüdőből kiáramló levegő — a hangszalagok működése foly­tán — rezgőbe jön a gégefő­ben, majd a szájüragben (egyes nyelvek bizonyos hang­jai az orr- és a szájüregben), s ennek következtében a hang módosul. Hogy milyen hang ion 'létre, az attól függ, mi­lyen méretű és alakú az a csatorna, amelyben a hang keletkezik: minél öblösebb, annál mélyebb lesz; aszerint, hogy a szájüreg mint hang- csatorna hogyan formálódik (szűkebb vagy tágabb. lapított vagy csőszerű), változik a hang minősége. Ha például nyelvünket leszorítjuk, ajkun­kat szélesen elnyitjuk, á hang keletkezik; ha nyelvün­ket megemeljük, ajkunkat ke­rekítjük, a hangképző csator­nát megnyújtjuk: ű. Amikor pedig a kiáramló levegő aka­dályba ütközik, mássalhangzó jön létre (ha ajkunkat össze­zárjuk, majd hirtelen felpat­tintjuk: p vagy b). Az így keletkezett beszéd­hangok hangsorokba állnak össze, ezek a kimondott sza­vak. A szavakban összegződő hangelemek a fül bonyolult analizáló egységébe kerülnek, ahol folyamatos időbeli tago­lással elemeikre bomlanak. Az elemek jellegzetes akusztikai szerkezetük folytán — a hallgató számára egyik vagy másik hangtípust fogják »jelenteni«, és az egymást követő, már azonosított han­gok a hallgató agyában egy bizonyos fogalmat jelölő szó­vá állnak össze. A beszélő és a hallgató szempontjából a folyamat ily módon tükörképe egymásnak. Valójában rend­kívül bonyolult műveletről van szó, amit mindennél job­ban mutat az ún. »koktél­parti-probléma* : ha egy na­gyobb társaságban nagyjából azonos hangerővel egyszerre hárman vagy négyen beszél­nek, akármelyik hallgató ké­pes rá, hogy fülét mintegy rá- állítsa csalc az egyik beszélő­re, s bár mindhárom beszéd — hangrezgés formájában — egyszerre és egyazon közeg­ben érkezik hozzá, kiválasz- sza magának az egyiket, s azt meg is értse. Hogyan szűri azonban ki azokat, amelyeket nem akar meghallani? Nos, minden beszélő hang­képző szervének egyedi saját­ságai vannak (ezek természe­tes anatómiai — fiziológiai adottságok), ennek megfelelő­en a beszélő hangjának csak az illetőre jellemző egyedi jellege van. Tehát a hallgató szelektálása azzal kezdődik, hogy erre az egyedi jellegre »betájolja« magát (s ez még nem különösebben bravúros művelet, hiszen a kutya is felismeri gazdája hangját). Amikor figyelme így bizonyos — és akusztikai értelemben nagyon finom és különös dif­ferenciáltságot igénylő —jel­legzetes részjelenségekre kon­centrálódik, megindul a han­gok felismerésének mechaniz­musa, tehát a kiválasztott rezgéshullámok állandó válto­zásának azonosítása a folya­matos tagolás és az egymást követő felismerési fázisok ré­vén. Könnyebb az eset altkor, ha az egy időben beszélő part­nerek hangja jól elkülönül (mondjuk, a társaság egyik hölgy tagjának szavait figyel­jük, a másik két beszélő pe­dig mély hangú férfi). Mit kell tennie a fülnek, ha a beszélők hangjának jellege között, az eltérések olyan cse­kélyek, hogy pusztán ennek alapián nem lehetséges a megkülönböztetés? A hallga­tó ebben az esetben járulékos információkért folyamodik: először is számon tartja, hogy a két beszélő két különböző széken foglal helyet, vagyis a hang irányának tudatosításá­val is segít magán, továbbá: minthogy az egyes beszéd­hangok képzése világosan el­térő folyamatok útján törté­nik, sok beszédhang a szó szoros értelmében »leolvasha­tó a szájról is« — a hallgató hangélményéliez vizuális in­formáció is társul, ami a sóik, fejében kavargó hangkáosz­ból segíti kiemelni a kívánt hangokat. Vajon reménytelen hely­zetben van-e a hallgató ak­kor, ha kát vagy három — azonos helyről érkező — egyedi jellegben kevéssé kü­lönböző, egyforma hangersjű beszédből kell az egyiknek az értelmét kihámoznia (mondjuk, ha valaki saját hangját kíséri kommentárral ugyanazon a hangszalagon, vagy esetleg kétszer is »rá­beszél saját hangjára« a magnószalagon)? Most mér minden egymásra rétógező- dik: eltűnik az egyedi jelleg, amely korábban hallgatón­kat kisegítette; nem fordít­hatja arra a fejét, ahonnan a beszéd a fülét megütöite; nem korlátozhatja figyelmét a két vagy három beszélő hangereje alapján az egyik, másik vagy a harmadik hangerőre-tartományra. Ö azonban megint föltalálja magát. Abból fog kiindulni, hogy az elhangzó szövegek tartalma különbözik (úgy­szólván ez az egyetlen el­térés immár). Ha pedig kü­lönbözőek a tartalmak, nyil­ván következetesen más szavalt fognak előfordulni az egyes közlésekben. Tegyük fel, hogy az el fogok és a telefonál hangsorok kerülnek fedésbe egymással, s hallga­tónkat az a szöveg érdekli, amelyikben az el fogok elem hangzott el. Tegyük fel to­vábbá. hogy idejében »elkap­ta« azt az el fogok-ot. Nyil­vánvaló számára, hogy főnévi igenévnek kell következni, mondjuk: menni, járni, ké­szülni stb., illetve, ha mégis egy határozó következne (még holnap, már most stb). akkor jönnie kel) majd az összetett igealak záró elemé­nek. Minél többet tud tehát a hallgató az elhangzottak alapján, annál könnyebben sikerül neki azt hallania, amit akar, amelyik beszélőt figyelni akarja. Igen, de hogyan vág nek: a feladatnak? Hiszen feltéte­leztük, hogy az el fogok ele­met valahogy azonosította. Ez még mindig nem a leg- ördöngösebb része a dolog­nak. A hangoknak megvan­nak a maguk következésd va­lószínűségei: egy magán­hangzó után valószínűbb, hogy mássalhangzó jön, mint hogy újabb magánhangzó, vagy: két .mássalhangzó után a magyarban okvetlenül ma­gánhangzót várhatunk el, és így tovább. Ennek értelmében már egyetlen beszédhang is jó ki­indulás. A legrejtélyesebb ennek az egyetlen hangnak a megtalálása. A beszédhang- tömeg kezdeti káosza akkor kezd tisztulni a hallgató szá­mára, amikor valamelyes — bármifajta — eltérést, ami szabályszerű, fölfedezett ben­ne, például és leginkább az egyes beszélők beszédhang­jainak aszinkróniáját. A fo­nalat a hallgató csak akkor találja meg, amikor olyan időpillanat adódott, melyben csak egyetlen hang meghal- lása volt lehetséges. A koktélparti-problémában két jelentős felismerés rej­lik. Az egyik az, hogy a meg­értés folyamatában fontos szerep jut a beszédhangok következesi valószínűsérének. Ez a hangokra jellemző tu- laldonrée A mánk az, hegv s:: crhr h'hr+e*’-»nitf honvo- luit feladrfok ftlvégaérépe kó- n."-: en-’kül. hosfy tudatában vo’oa önmaga működésének. Ebben az értelemben tár­gyunk nem is a baszédhati- gok működése, hanem az emberé. Szende Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents