Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-25 / 173. szám
r I* TISZTÁBB, ALKOTÓBB LE6KI semmit, vagy csak keveset irányításának széles skáláját A z utóbbi félévben több alkalom és mód nyílt a termelőszövetkezetek kommunistái számára is, hogy megvizsgálják: szűkebb közösségükben, szövetkezetükben milyen a kapcsolat a vezetők és a vezetettek között? Mennyiben érvényesül ebben a kölcsönös bizalom; korlátozás nélkül gyakorolhatják-e a tagok a törvényben is lefektetett jogaikat. Rövidebben úgy is mondhatnánk, milyen a szellem szövetkezetünkben. Az év végi beszámolók, a zárszámadást megelőző taggyűléseken, majd ezt követően is a kommunisták nagy felelősségtudattal tették szóvá a szövetkezeti életben tapasztalt hibákat, káros jelenségeket. A felszólalók egy része azt kifogásolta: gyakori, hogy nincs meg a kellő összhang a tsz vezetősége — elsősorban annak elnöke — és a párt- szervezet között. S bár a párttagság csupán egy kisebb hányada a szövetkezeti tagságnak, de a közte és az egyes vezetők közötti együttműködés mikéntje alapvető mércéje a közös gazdaságokban uralkodó közszellemnek, ha úgy tetszik, a szövetkezeti demokráciának. A szövetkezett kommunisták túlnyomó többsége kétkezi dolgozó, aki maga is közvetlenül érzi, tapasztalja a gazdasági vezetés intézkedéseinek hatását. A párttagok együtt élnek, közös a sorsuk pártonkívüli társaikéval. Ám ha a munka- és életkörülményeikben teljes is az azonosság, mégsem lehet egyenlőség- jelet tenni közéjük. Nem lehet, mégpedig azért nem, mert a kommunisták öntudata, felelősségérzete általában nagyobb, mélyebb, mint a nagy allagé. Ebből következik, hogy a hibákat is bátrabban és gyakrabban teszik szóvá. S emiatt gyakrabban is kerülnek szembe a jogaikkal túlzottan élő, vagy néha visszaélő szövetkezeti vezetőkkel. Egy-egy szövetkezet élete, gazdalkodasa nem mentes a konfliktusoktól, s azzal az igénnyel nem is lehet fellepni, hogy mind az együttélésben, mind a gazdálkodásban egy-egy időpontban teljes legyen az összhang. A problémák, a nehézségek megoldásuk esetén is -újratermelődnek«, s ezeket újra és újra meg kell oldani. Ezen a lép- ' csőfokon jut följebb és följebb mindegyik szövetkezet: közösség. A baj ott van, ahol ezekre a hibákra nem figyelnek föl, vagy ha a vezetők észreveszik is, hosszabb ideig tesznek megoldásukért. Ha napjainkban a korábbinál több bírálat hangzik el a szövetkezeti vezetőkkel szemben, ez nem valamiféle »vezetőellenességet« tükröz, hanem azt bizonyítja, hogy a kommunisták mind jobban élnek a szervezeti szabályban biztosított jogaikkal. Éppen ezért a kommunisták körében kialakuló pártszerű bírálat szellemét nem nyirbálni, hanem bátorítani kell. Mint ahogyan ezt a pártvezetés teszi akkor, amikor minden fontos társadalmi, gazdasági probléma megoldásához kéri a párttagok őszinte véleményét, kommunista áldozatvállalását. Ebben az egyre tisztuló közszellemben még inkább káros, ha egyes szövetkezeti vezetők figyelmen kívül hagyják, semmibe veszik a kommunisták véleményét. Hogy nem mondvacsinált, hanem valós ez a probléma, azt számos példával lehetne bizonyítani. E lég gyakori, hogy a tsz- elnökök egy része — sürgős elfoglaltságra hivatkozva — nem vesz részt a párttaggyűlésen. Nem egy közülük, ha részt is vesz, ezt nem mint a többiekkel azonos jogú párttag teszi, hanem úgy viselkedik, úgy szólal fel, mint aki »fölötte« áll a párttagoknak; utasitgat, kioktat; fölényeskedik stb. Holott a szervezeti szabályzat őket sem ruházta fel több joggal a taggyűlésen, a part életében, mint bármelyik más párttagot. Nem egy szövetkezetben rossznéven veszi az elnök, ha a pártvezetőség arra kéri föl, hogy a szövetkezet gazdálko dásáról, helyzetéről számoljon be a vezetőségnek, vagy a taggyűlésnek. Egyesek ilyenkor arra hivatkoznak, hogy a beszámolás sérti a szövetkezeti törvényben és az alapszabályban biztosított önállóságukat, jogaikat. Valójában az önállóság helytelen értelmezéséről van itt szó. Arról, hogy az ilyen szövetkezeti vezetők nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni: a párt politikájának szerves, elidegeníthetetlen része a gazdaságpolitika. A párt soha nem mondott le és nem is mondhat le arról, hogy irányítsa az állampolgárok életét, életszínvonalát .biztosító gazdasági folyamatokat. Igaz, ezt az új gazdaságirányítás rendszerében nem úgy teszi, hogy részleteiben megszabja a tsz-vezetők tennivalóit. A kezdeményezés, a termelési folyamatok biztosítja számukra, de egyben rendszeresen ellenőrzi, hogy ezek egyaránt szolgálják-e az egyéni, a csoport- és az össztársadalmi érdekeket. Az ellenőrzés joga pedig mindenekelőtt az alapszervezeteket illeti meg. Tehát a párt vezető szerepét, politikájánál érvényesülését csorbítja, csökkenti az a szövetkezet; vezető, aki ki akarja magát vonni az alapszervezet ellenőrzése alóL Az utóbbi időben több bírósági eljárás mutatta, hova vezethet a rosszul értelmezett önállóság, a pártellenőrzés semmibevevése. A magukat tévedhetetlennek hitt tsz-ve- zetők előbb-utóbb vakvágányra futnak, s kárt okoznak annak a közösségnek, amely őket vezetőnek választotta. Számos nagy szaktudású, értékes szövetkezeti vezető kerülhette volna el dicstelen sorsát, ha nem helyezi magát a kommunista közösség fölé, ha megszívleli az »egyszerű párttagok bírálatát. Az utóbbi időben élénkülő bírálat nem jelenti a hibás vezetési stílus .általános elha- rapódzását. Még csak arról sincs szó, mintha napjaink társadalmi »terméke« lenne a vezetői jogokkal való visszaélés. A szövetkezeti elnökök többsége becsületesen teljesíti megbízatását, s az a jellemző rájuk, hogy a pártszervezettel, a termelőszövetkezeti tagsággal vállvetve dolgoznak szövetkezetük boldogulásáért. Az eredményeket, a sikereket nem kizárólag maguknak tulajdonítják; tudják, hogy részesei — gyakran fontos részesei — azoknak. Megszívlelik a bírálatot, figyelembe veszik az okos javaslatokat. Az pedig, hogy napjainkban a korábbi időszaknál hamarabb és esetenként élesebben kerülnek közvélemény elé a tsz- vezetők hibái, éppen azt bizonyítja, hogy hatékonyabb a párt- és a társadalmi ellenőrzés. Emiatt felszínre kerülnek azok a vezetés- és magatartásbeli hibák is, amelyek korábban is léteztek, de éppen a kommunisták bátortalansága miatt rejtve maradtak. N apjainkban mindjobban növekszik a kommunisták felelőssége szűkebb közösségükben a tiszta, alkotó légkör biztosításáért. A szövetkezeti gazdaságok többségében ez élő valóság, de annak kell lennie valamennyi szövetkezeti gazdaságban. M. S. A piros ház lakói Ahogy közeledünk a marcali §ill ill | ü .....v i ilÉÉSÖ'» 1 C -'-i : wmm. Berzsenyi lakótelep felé, szemünk először a »féltetős* házakon állapodik meg. A házak valójában nem féltetősek, csak messziről látszanak annak a megszokottól eltérőre tervezett tetejükkel. — A többiek tyúkólnak becézik őket — nevetnek kísérőink. — Egyet vakoltak közülük pirosra, az a mienk. Az áfész- hfáz. Tizenkét négylakásos K1SZ- ház épült a telepen. Az áfesz fiataljaié nemcsak színében más, mint a többi. Az »induláskor«, 1970-ben az építkezéssel járó nehézségek idején az áfész vezetőihez fordultak, és kérték, hogy segítsenek. A szövetkezet rendelkezésükre bocsátotta az építőbrigádot. így hamarabb kész lett a ház, mint a többi. De nemcsak időt nyertek, hanem jó volt, hogy a brigád és rajta kémeséi! TTdmos Tstvdnné. — De a jót könnyű megszokni. Különösen akikor, ha az ember előtte sokkal rosszabb körülmények között élt. Én például öt albérletben laktam, nem lettet egyszerre; lakás is, meg divatolni is... — Ugyan, Vali, te is tudod, hogy a régi a divat — szól közbe Takács József, a szomszéd lakás tulajdonosa. Aki saját szóhasználata szerint a négy resztül a munkahely is az épülő ház gazdájának érezte magát. A többi KISZ-lakás leendő tulajdonosai »kulcsra« vették át a lakást, az áfész-esek minden munkában »bent voltak«. Ök végezték a segédmunka egy részét, alapoztak, s ha éjszaka jött meg a sóder, akkor gyorsan értesítették egymást meg az ismerősöket, barátokat, és kirakták. Megdolgoztak azért, hogy a magukéban lakjanak. Fél év óta a magukéban .., — Először olyan hihetetlen volt, amikor beköltözünk — mielőtt férjhez mentem. Utána1 szülők, rokonok fogadtak be bennünket. Közben jött a gyerek. És elkezdtünk spórolni. Harmincezer forint volt a »beugró«, aztán emelkedtek az árak, még kellett ötezret fizetni. A gyűjtés meg a takarékoskodás persze nem szűnt meg azzal, hogy beköltöztünk. Havi ötszáz a törlesztés az OTP-nek csak a lakásra. De mi a bútort is OTP-kölcsönre vettük. Most már lassan minden összejön, ami a lakásba kell, de bizony sok mindenről le kellett mondani, hogy meglegyen. A kolléganőim, ha eljönnek hozzánk. lakástulajdonos között a bandavezér. Az építkezésnél ő volt a fő szervező, a kész lakásokkal járó ügyes-bajos dolgokat is ő intézi. Kéthelyről jártak be a feleségével négy évig. Az ingázással járó várakozás, gyaloglás sem volt jobb, mint az albérlet. Hatvanöt négyzetméter alap- területűek a lakások. Két és fél szoba van bennük, konyha, fürdőszoba, kamra. Egyformák a berendezések is. A nagy szobát berendezték — a kisebbet még nem mindenütt. A szoba sarkában rácsos kiságy, a fürdőszobában kék csempe és száradó babaholmik. Aranykeretes szemüvege minden társadalmi jellegű összejövetelen felcsillan. Ott ül képviselői és tanácstagi beszámolókon, népfrontgyűléseken. Hivataloknál is kopog, kilincsel kitartóan. Szenvedélye az erdő, de a város minden egyes fájáért képes harcolni. Most éppen két nyárfa meg egy ezüstfenyő megmentésén fáradozik, úgy is, mint a Természetbarát Szövetség titkára, úgy is, mint a Kaposvár városi népfrontbizottság tagja. Az idén' választották be először a bizottságba, de nem volt szokatlan ez a munka, mert úgy érzi, mindenhez köze' van, ami a városban történik. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat villanyszerelője, Lévai József keménykezü munkásember. Nem sajnálja erejét, ha társadalmi munkáról van szó, és példamutatásával másokat is lelkesít. Öt visszatartani sem lehet. De a többi munkás, akit vele együtt választottak be a körzeti bizottságokba? Velük vajon mi «an’ Milyen feladatokat kapMit csinál tak a népfronttól, és milyen segítséget? A gyűléseken sokan részt vettek. Olyanok is, akik addig talán azt se tudták, mi a népfront. Meghallgatták a beszámolókat, és a jövőre vonatkozó terveket, megválasztották a bizottságok és elnökségek tagjait. Mi történt azután? Ébren tartotta-e a mozgalom az érdeklődést? Tudtak-e olyan ésszerű célokat megjelölni, amelyek megvalósítására mozgósítani lehet az embereket? — Az egész város népfront- ozgalmát átfogta a virágo- lási és parkosítási program, sszehivtuk Kaposvár körzeti, zottságainak és elnökségeiül vezetőit. Az a megbeszé- s nagyon lelkes hangulatú >lt, és aki nyitott szemmel r a városban, az érzékelheti a változást ennek nyomán ■ mondja Hotter István, a irosi nepíronibizartsag titkára. 25 000 virágpalántát ültetett el és gondoz a lakosság. Földbe került három mázsa fűmag és kétszáz díszcserje. Az ezerötszáz facsemete részben szintén a helyére került, de az időhöz kötött, csak ösz- szel vagy tavasszal végezhető munka, úgyhogy ősszel folytatják. — Beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket az új bizottsági tagok? — A nők es a munkások igen. A fiatalok azonban — kevés kivétellel — csalódást okoztak. Nem jönnek el a megbeszélésekre, és ha eljönnek is, a kapott feladatot elvállalják ugyan, de általában nem hajtják végre, A kultúrpolitikai bizottság például — amelyben döntő szerepük lenne a fiataloknak — még mindig nem tudott megalakulni az érdeklődés hiánya miatt. És hogyan foglalkozzunk velúic, ha egyszer el se jönnek? I r Q ■ nvaronf- if 1 1 JB.1. w 4J.JL vll • — És akik megjelennek a ■ m hívásra, azokat hogyan készi. # fi tik föl a közéletre és a mozgalmi munkára? •ú ■ - . — A kongresszus anyagát minden bizottság és elnökség megtárgyalta. Ez az elméleti alap. Jelenleg a kaposvári centenárium meg az augusztus 20-i ünnepségek előkészítésével foglalkozunk. — A népfronjtmozgalom tevékenységének legfontosabb kerete a bizottság és az elnökség. Milyen most a testületi élet? — Ezt rossz időben kérdezi — nevet a szintén pihenésre készülő Hotter István. — Az emberek nagy része most szabadságon van, átmenetileg tehart egy kicsit pang a testületi élet, de a körzetek valamelyik vezetője azért mindig elérhető, úgyhogy a nyár végén kezdődő munkák előkészítése akadalytalan, E, Za, A konyhát nehéz volt megszokni. mindig megcsodálják a lakást, mondják, hogy milyen jó nekem. Én meg néha azt sajnálom, hogy nem tudok úgy öltözködni, mint ők. Minden — A konyhát nehéz volt megszokni — mosolygott a fiatalasszony. — Furcsa volt, hogy olyan parányi, hogy nem is kell lépni, az ember kinyújtja a kezét és máris eléri, amit keres. Persze amellett, hogy kicsi, nagyon praktikus, mert végül is mindennek megvan a helye. Mindennek. Nemcsak a konyhában, az egész tálcásban. Azoknak a tárgyaknak, bútoroknak is, amelyeket ezután vesznek. A négy család lakása hasonló. De hasonlók gondjaik, örömeik is. És közösek. A piros ház elé együtt ültetnek virágot.« Simon Méfte
