Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
Virág a pulton Elhangzott már itt annyi nyelven a szép. hogy össze se lehetne számolni. Jön egy lengyel társaság, aztán németek, angolok, olaszok telepednek le a pulttal szemben. Amott szovjet vendégek ízlelik a magyar fagylaltot. S hol innen, hol onnan csodálkozó tekintetek fedezik föl a virágokat. Kis üvegtálban ott pompázik a pulton. Egyéni ízléssel rendezte el valaki, de olyan jó nézni, mindjárt otthonosabban érzi magát a vendég. Aki ezeket a szép virágokat behozza a siófoki Delta eszpresszó pultjára, Bess Istvánná, vagy ahogy a kollégái hívják: Böbe. — Többnyire a kertemben szedem a virágokat, mielőtt munkába indulok, de olyan is előfordul, hogy megveszem a piacon. — Szereti, ha szép a környezete? — Nagyon. Ressné harminc éve dolgozik a szakmában, haidan a Kovács cukrászdában (ma Omnia), aztán tizenhat évig a termelő cukrászdában, majd onnan került a Deltába. Mindenki megcsodálja virágait, az ízléses elrendezést. Német kislány penderedik a pulthoz. Nézelődik, rámutat a virágra, s azt .mondja: szép. El akartam menni a dokkba, ahol hajókat javítanak. Eltévedtem. Daruk és halászkikötők között kóvályogtam, drótkötelekbe botlottam. Átmentem a zsilipeken — zúgva habzót a víz a Sióba —, vashida- kon kopogott a léptem, kalapácsütések kongását és sirályok hangját hallottam. Aztán elém magasodott egy, a többieknél nagyobb hajó: a »Mecsek.« Itt javítják Siófokon, de már tíz éve a Dunát járja Budapesttől Regensburgig. Oda-visza 1700 folyamkilométeres az út Nagy László, a hajó üzemvezetője a hatodik éve utazik rftár a Mecsekkel. Tizennyolc éves kora óta hajós, és nem is forgat olyan terveket a fejében, hogy egyhamar otthagyja. Pedig ... Tíz éve nősült, családja van. Elvégezte a zenei konzervatóriumot, hegedű szakon. — Haknizni jártam — mondja. — De nem szerettem azt a cigányéletet. Persze a hajósélet sem köny- nyű. Évente összesen két-há- rom hónapot töltenek itthon, és ez a családosok esetében egyáltalán nem könnyítő körülmény. Miért csinálja mégis? — Nem keresek rosszul. Megszoktam a munkát, megszoktam az állandó útoniétet, az ezzel járó gondokat. — Mégis, talán tengerészromantika a kikötőkről, kapitányokról, ez az, ami vonzó a munkájában? I Aztán hozzáteszi, hogy schön, hátha rossz volt a kiejtése. Végül rámutat a virágok közt álló Badacsony desszertdobozasszony!« Az ilyeneket a kívülállók találják ki, de ha nem lennének, mit mesélnének rólunk? Nekik az nem érdekes, hogy hány zsilipen megyünk keresztül, hogyan kell az uszályokat megfogni, hány lóerős a hajó motorja. — Hogy került Siófokra? — Én nem balatoni hajós vagyok. Itt javítják a Mecseket, ennek kapcsán kerültem ide. De nem tudom megszokni a Balatont. Szívesebben járóik a Dunán. Nehezebbnek is tartam a munkánkat, változatosabbnak. Ahhoz, hogy jól megáll jam a helyem, idegen nyelvet kellett megtanulnom. — Melyiket? — A Dunán elsősorban a németre van szükség. Eladni már nem tudnának. Az igazi nehézséget a szakkifejezések jelentik. A különböző iratokat, üzemanyag-elszámolásokat, vámcédulákat mind, nvnd németül kérik. Bármennyire nehéz dolog is ez, most már hiányzik, pedig csak másfél hónapja vagyok »szárazon«. Hiányzik a megszokott társaság is, ők most más-más hajókon teljesítenek szolgálatot. Csak a fedélzetmester van itt a gárdából. — Meddig marad Siófokon? — Amint kész a hajó, vele együtt én is elmegyek. Leúszunk a csatornán, aztán irány a Felső-Dunai Egy-egy út általában két-három hétig tart, és ez alatt az idő alatt rengeteg érdekes dolog törté- { ra. Boldogan viszi magával. Néhány lépésről még visszanéz a virágokra, s megismétli jó hangosan: szép. l, g. — A sokból hirtelen nagyon nehéz kiragadni egyet. Mégis, maradjunk hajón, illetve annál a látványnál, melyet a hajóról nyújt a Duna partja. Nagyon szép például az Engel- hartsell és Passau közötti szakasz. Különösen a schlägeni rész. Talán a Felső-Duna legszebb tája. Azt mindenkinek érdemes megnézni! Itt a folyó teljes S kanyart ír le, magas hegyek között. Amikor azt kérdeztem, hogyan került Siófokra, tiltakozást éreztem a hangjából: — Én nem vagyok balatoni hajós! A dunai és a balatoni hajósok között azonban nincs ellentét. (Ezt legföljebb megint csak a laikusok képzelik.) Máris jó barátai vannak az itteni kollégák között: a bor nem válik vízzé. És a Balaton vize keveredik a Dunáéval. A távolban mintha nedves lenne a beton — az autósok ismerik az izzó hőség okozta érzékcsalódást. Élvezem az asztalsima utat, a becsapódó menetszél hajborzoló hűtését — Nézd a Józsi, se index, se kukucs, csak bevág — düny- nyög az ember magának a figyelmetlen zsigulisra.- Rendőr ismerősöm nevez minden szabálytalankodót Józsinak — mélységes megvetéssel... Jobbról két srác a padkán. Az egyik zöld papírtárcsát lenget. Farmer, gubancos hajcsomók, tetovált felső karok. Nem állok meg. A tükörből látom, hogy a nyitott tenyér ökölbe szorul, és könyökből integet, mutogat utánam. Benzinkút a tetőn. Hárman jönnek, hasonlók. — Uram lenne szíves Siófokig ... — Mind a hárman? — Naná! Együtt melózunk! Uram és naná és meló. Furcsa. Motyogok valamit. — Sajnos bejáratós ... Nem lehet... De ezt már nem hallják. Egy Wartburg mellett állnak. Ott sem megy a.fuvar. Két nő a község határán. A magasabb teltebb, az alacsony a bakfiskor alsó határán. Félénk karemelés. Egy kicsit sírnak a gumik, nyitom az ajtót. — Tsokolom — így a kicsi, és ismerős mozdulattal hajtja előre az ülést.' — Földvár? — kérdezi elhagyót ékezettel a felnőtt. — Ja. — Sprechen sie deutsch? — Ein wenig. És már folyik a csevegés a német barátokról, az Express diákutazásról, a Balatonról, az otthon hagyott mamáról, papáról, a szemtelen — de szeretett kis húgról. — Á Bremsen! Fékezni — itt lakunk. — Sok köszönet — mondják egyszerre németül. — Köszönöm — Csokolom — búcsúzik Margót és Ilka. Legalább öten lengettek. Ügy teszek, mintha nem látnám őket. A tekintetüket, az öltözéküket, a fejüket, a türelmüket, a dühüket. Nem állok meg senkinek! Én is gyalogoltam kezdő koromban minden hétvégén hat kilométert a buszmegállótól hazáig. A hét elején meg vissza vgsmnez. Apámmal, társainkkal tapostuk a havat, nyeltük a port. Mi nem integettünk soha. Egyszer egv vállalati autó fékezett mellettünk. Mészáros Attila Szüts Dénes Öngyilkosság a Kaszinó utcában? Dunai hajós a Balatonon — Dehogy. Ezt tényleg csak a laikusok tartják. Ilyen nincs: »ahány kikötő, annyi menynik, egymást érik az élmények. 21. Flessburger gúnyos vigyor- ra húzta a száját. Az előrelátás méretei és fogalmai a mai németek számára azt jelentik, hogy női karórát hozzanak magukkal a nyaraláshoz. Elajándékozható gyöngyöket a benszülötteknek... — Jó, de túl gyors — szólalt meg Éva, mert Flessburger egyre vadabbul hajtott. — Nincs kedvem meghalni, de féllábbal vagy összetört tagokkal élni még kevésbé. — Szavait széles gesztusokkal kísérte. A férfi lassított, majd gyakorlott mozdulattal tette jobb- j ját az asszony vállára. — Jawohl!— nevetett, és kacsintott hozzá. Óvatos mozdulattal lassan engedte el Éva vállát, és lenyúlt, a nő térde fölött levő szerelvényfal gombjáig. Megnyomta, s a doboz fedele lecsapódott. Philip Mo- riss és Pali Mail cigarettával kínálta útitársát. A másik, rézsutosan megdöntött fiókból egy palack Hennessy került elő. Alfred Flessburger leállította a kocsit, és töltött. — Prosit! — mondta, és biccentett a fejével, de ő maga nem ivott. — Gyűlölöm az alkoholt — tette hozzá. — Magának semmi szenvedélye sincs? — kérdezte az asszony. — Mióta itt van, mást sem csinál, mint motorcsónakázik, sétál, autózik, horgászik, és bennünket szórakoztat. Talán öt-hat cigarettát ha elszív naponta... Jéghideg tejet iszik, láttam, s az ételeket is megválogatja. Csak a könnyűeket fogyasztja. Mire jó ez? Éva kétszer töltetett magának, mire mindezt elmagyarázta a férfinak. Flessburger rejtélyesen mosolygott. — Hölgyem, a legszebb férfierény az önmegtartóztatás. Túl kell élnünk. Egyetlen igaz német sem rendelkezhet badon a saját erejével, I^e.n pazarolhatja el. Várnunk kell.. . de ezt maga úgysem érti. És ebben a korban már nagyon meg kell fontolni az élvezeteket... Csak egy esetben tennék szívesen kivételt... — Nos? — az asszony fel húzta a szemöldökét. — A maga kedvéért! — s Flessburger merően és meg nem (rebbenve nézett az asz- szony szemébe. Megismételte: — A maga kedvéért. — Például? Építőipari vállalat belső elleisőrt keres felvételre Jelentkezés esetén kérjük közölni iskolai végzettségét és szakmai gyakorlatát. Fizetés megegyezés szerint. Az ajánlatokat 53859. számra a Magyar Hirdetőbe kérjük küldeni. (53859) — Szánjanak be. Ketten elférnek még a fúrós cucc mellett. — Köszönjük. De ők maguk ballagjanak? — intettünk a többiekre. — Hát ahogy akarják. De nagy szamarak, az szentség — mormogott az ismerős sofőr és elhajtott. Szégyelltük volna egymás előtt, magunk előtt, a munkásemberek előtt. Ha nem volt pénzünk taxira — már bizony arra sose volt -— kutyagoltunk. A buszmegálló kiszélesedő útkaréján öt év körüli fiúcskát tart ölében egy rövid nadrágos fiatalember. Fék. Kiszólok. — Hova szeretnének? — Siófokra, de már húsz perce várunk potyára. A fiam lábát röntgeneztetném. — Jöjjenek szívesen elviszem. — Ö, nagyon kedves... Kovács Gáspár vagyok... örven- dek... — Csak nincs valami baj? — Valószínű csontrepedés. Árkot ugrott a gazember ... Na, tartsál ki, mindjárt odaérünk. .. Mivel tartozom?... — Ugyan már... Piszok hőség lesz. Visszafelé nem veszek föl senkit. Esetleg egy öreg nénit. A mamát is a múltkor egy autós elvitte Kanizsára. Mesélte, hogy köny- nyezve köszönte, de a fiatalember szabadkozott: ez természetes, biztosan a nénike fia is így tenne, ha az én anyám ballagna az út szélén ... Novak Ferenc Már nincs biciklis átér ÜTJAINK építése, karbantartása a KPM Közúti Igazgatóságnak irányításával, állami beruházással történik. Az útépítések költsége, de a jó úthálózat népgazdasági haszna is csak milliókban mérhető. Tajnaföi Sándorral, a KPM Közúti Igazgatóság területi műszaki osztályvezetőjével reggel Indultunk a Kaposvárt a Balaton-parttal összekötő 67-es útvonalon. Első tapasztalatunk: a reggeli és az esti állathajtás nagyon lelassítja a forgalmat, nem beszélve a tehenek által okozott egyéb »bosszúságokról«. Célszerű volna a hajtást az erre a célra kialakított párhuzamos földutakra terelni. Több helyen megvan ez a se- gédút, mégis a főútvonalon terelik a legelőre az állatokat. A 25-ös kilométerkő után aszfaltterítő gépcsoporttal találkoztunk. Űj burkolatot kap a 67-es ezen a szakaszon is. A Közúti Építő Vállalat kaposvári aszfáltüzeméböl billenős teherkocsik ingajáratban hordják a 180 fokos anyag tonnáit. A német terítőgép automatikusan letapogatja a burkolat egyenetlenségeit, és előre beállított vastagságban ráteríti az aszfaltot. Utána már jönnek is a hengerek. Az anyagellátottságtól és a vastagságtól függően átlag napi egy kilométer tökéletesen sima aszfaltburkolatot készítenek. Tajnaföi Sándor elmondta, hogy az erdészettel közösen az az elképzelésük, hogy a jó levegőjű, erdős részeken kis parkolóhelyeket építenek. Egv- egy ilyen helyen a közeli tsz friss gyümölcsöt árusíthatna. Sajnos nehéz gazdát találni egy ilyen frissítő állomáshoz. Közel járunk már a Balatonhoz. A törött kilométerkövekről, a megrongálódott jelzőtáblákról följegyzések készülnek. Érdekes pontozási rendszerrel értékelik az útőrbrigádok tevékenységét. A fő szempont mennyit javult a gondozásukra bízott út állapota. A megyében 1600 kilométer utat ellenőriznek rendszeresen a gépkocsis útőrök. Balaton- bogláron a festőbrigád egy kanyarban éppen a záróvonal kijelölését végezte. — Általában 10—15 kilométert haladunk egy nap — mondta Muszti György gépkezelő. A Somogyjádon dolgozó gépcsoportnál gondot okozott, hogy a gőzfejlesztő vízszivattyúja leállt. Vida László rakodógépes elmondta, hogy így a többiek sem tudják folytatni a munkát. Gyors intézkedés, és a szerviz- kocsi máris elindul Somogy- jádra. AZ ELMÚLT években sok községben jó szokássá vált, hogy a falu lakói a házuk előtt levő utat Is lesöpörték, az útmenti gazt lekaszálták. Sajnos ez ma már nem mindenütt van így. A túlzott igénybevétel folytán sok községben szinte makadámossá kopik az aszfaltút. Erre láttunk példát többek között Eddén is. — Anyagi lehetőségeink végesek. Kevés utat tudunk évről évre felújítani. Valameny- nvien közlekedünk, tehát kötelességünk óvni közútjainkat. Bíró Ferenc Az asszony tagadólag rázta a fejét: — Nem! Ahhoz még ez is kevés — és kezével félkört írt le a levegőben. Mozdulatába belefoglalta a kocsit, a tengert, a hegyeket és a fákat, a pezsgőzéseket, a túrákat, a szállodát, mindent. — Ahhoz több kell! — Mi kell? Mondja meg, s egy szavával boldoggá tehet. — A férfi suttogva, mintha valaki is a magányos úton, a néma fák között meghallhatta volna, árasztotta el ajánlataival az asszonyt. Kérte, hogy valamivel megajándékozhassa ... Arany, dollár? A férje újságíró, bármikor kijöhetnek. Kölnben is rendelkezésükre áll... Később könyörgőre fogta a dolgot, s azt magyarázta, hogy Éva az ő számára valamiféle személyes szükségszerűség alapján minden vágyának a csúcsát jelenti. Ravasz fordulatokkal teletűzdelt beszédét azonban az as; :.ony nem értette meg. Csak érezte a mondanivaló lényegét, uojy ö jobb és szebb életre született, ragyogásra, fényűzésre, nem pedig arra, hogy Szász mellett nyomorogjon. — Mit képzel? — érvelt az asszony. — Fel fogok kötni a karomra egy aranyórát, és fel- teszek még egy-két ékszert? Bár a férjem, szegény, eléggé sajátos módon szórakozott és nagyvonalú, de annyira nem buta, hogy ne tudná v-gumi van közöttünk. Flessburger erre is tud itt magyarázatot. Módjában van Pestre is eljuttatni, amit kíván, sőt, szerinte Éva innen is magával viheti, ha a nagyanyjával megbeszéli a dolgot. Múltak a pillanatok, s Flessburger várt. De sem az asszony hangjából, sem a mozdulataiból nem kapott jelt, beleegyezést. Ez az ellenkezés, amire a többszöri együttlét s a túlságosan barátságos közeledés után egyáltalán nem számított, fölingerelte. Megnyomta az önindítót, kapcsolt, s a kocsi szilaj tempóban nekilendült. Flessburger fagyos arccal, mereven az úttestet nézve hajtott tovább. Arra gondolt: mi lenne, ha közölné vele, hogy már 1934- ben kapcsolatba került Ehren- burgi Bayer Olga bárónővel, a nagyanyjával? É^ ha a továbbiakban közölné vele ennek a kapcsolatnak a lényegét, sőt eredményét? ... Mindjárt nem lenne ilyen fölényes, nyugodt és pökhendi ez a taknyos. Boldog lenne, ha drága nagyanyját kimenthetné a pácból, és tisztára moshatná '/ász előtt Vn-reuds/c • i ív, i;i m kom.nunis.ia p.i ; ;.0 .t, .Uazásul ... Szép malőr lenne! A mamlasz állandóan a teraszon üldögél, és ócska iratokat böngészget, olvas, járkál, mint egy megszállott... Talán azért a felesége hajlana a jó szóra, talán sikerülne pénzért megkapnia, de több idő kellene hozzá. Az koPene, hogy mellette még az De isson? Kétszeresen kpc áztasson? Hát nem elég neki, hogy ez az öreg nő egyből felismerte? ... (Folytatjuk.) |
