Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
A közös fenntartás nyomában Marcaliban, Barcson Két végletet írtam az előző cikkben — jóLlehet nem véletlen a végletes kép. Sőt az sem véletlen, hogy a közös fenntartás dolgában nem állunk Somogybán az élvonalban. Azt hiszem, könnyen belátható, hogy a megye iparosítása egyben a múltbeli lemaradás törlesztése is. Csak a gazdasági feladat megoldása után lehet »•rákérdezni« a közművelődésre. Az iparosítás üteme s ennek vonzatában a közművelődés iránti érdeklődés megyén belül is eltérő ... Türelemmel Ez* a szót írtam fel a jegyzetfüzetembe, miközben Marcaliban a községi párt- és tanácsi vezetőkkel beszélgettünk a közös fenntartás lehetőségéről. Igen, Marcaliban folyamatos a letelepedés, fiatalok az ipari üzemek, nem lehet mindennel és azonnal kopogtatni a gyárkapun. Ezzel tökéletesen egyetértek — főleg a Mechanikai Művek gyárát illetően —, de van itt fogyasztási szövetkezet js, tsz is... Csak egy gondolat. Az áfész rendszeresen a művelődési házban rendezi a reklámkiállításait, nem ártana tehát egy kissé reklámot csinálni a »-másik oldalról« is. A világért sem szándékozom elmarasztalni a szövetkezetét, mert egyébként kiváló fenntartója például a mesztegnyői tánccsoportnak. Arról van szó csupán, hogy a lehetőségek és arányok gondos figyelmebevé- telével föl kellene mérni (s e munkának elsősorban a művelődési házban kell kezdődnie), hogy ki milyen részt vállalhatna most vagy a jövőben ebből a feladatból. Türelemmel, de nem végzetes lassúsággal és fe- ledékenységgel... Mert bizony — s ez hozzá tartozik a tiszta képhez — a járási központ közművelődési állapota bizony nagyobb pallérozásra szorul. A járási könyvtárban fedeztük fel csupán a »szellemi élet« jeleit. Pedig az emberek megérdemelnének nagyobb törődést, hiszen olyan lelkes a környék lakossága (egy a lapunkban már közzétett példára hivatkozom), hogy nagy számban vásárolták a téglaj egyet, csakhogy Marcaliban múzeum legyen. Presze van biztató jel itt is, A ktsz bőrdíszmű üzeme létesített egy üzemi népművelői státust a művelődési házban. Az ottani vezető tehát jól látja már azt, amire még kevés gazdasági vezető gondolt Marcaliban. Ahol sikerült £s a másik véglet, ahol a legjobb a helyzet a megyében — Barcs. A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Házat — mint erről is beszámoltunk — közös fenntartásba vették a helybeli vállalatok! örömmel mellékelem a cikkhez egy elégedett művelődési- ház-vezető képét, kezében a megállapodás dokumentumával. Persze itt se ment köny- nyen, és egyszerre... Vértes György, a művelődési ház igazgatója elmondta, hogy már évekkel ezelőtt fölvetődött a közös fenntartásba vétel gondolata. Először itt is húzódoztak tőle. De a művelődési ház vezetője nem adta fel a reményt, s a dolog sikerült, mert a nagyközségi párttitkár lelkes segítőtársa volt, s 1972-ben — nyugodtan mondhatjuk így — diadalra vitték az ügyet. Jó szóval, érveléssel, türelemmel. A megállapodás megérdemli a részletes ismeretetést. A művelődési házban a fenntartók igényeinek megfelelően üzemi módszertani előadó dolgozik. A fenntartó szervek kultúrost bíznak meg a rendszeres kapcsolattartással, aki tagja a művelődési központ társadalmi vezetőségének is. Részletesen meghatározták azokat a feladatokat, amelyeket a művelődési ház köteles ellátni; ilyen többek között az üzemek belső, családi ünnepeinek megtartása is. A fenntartók: az Épületgép- gyártó Vállalat barcsi telepe, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság barcsi fűrészüzeme, a helybeli fogyasztási szövetkezet, a Vörös Csillag Tsz, a Dráva Vegyesipari Szövetkezet, a barcsi TÖVÁL és a tanács költségvetési üzeme. A barcsi művelődési házban egyébként tatarozási, felújítási munkákat láttunk. Az igazgató nagyon lelkesen beszélt terveiről, amelyek megvalósítására most már valóban van fedezet. Hogyan ? Írtam fentebb, hogy nem volt könnyű Barcson sem. A vállalatvezetők szemléleti változása, az igények fölkeltése nem megy máról holnapra. £s nem is könnyű dolog. A négy helységben látottakat úgy ösz- szegezem: ahol azzal kopogtat a népművelő, hogy »vegyenek közös fenntartásba«, ott bizony fagyos fogadtatásra talál. Vértes György szerint azzal kell kopogtatni, mit tud, mit tudna adni a művelődési ház. Mint ahogy a marcali üzemi népművelő is ezt teszi; lelkesen érdeklődik a vállalatok története iránt, olvasásra ajánl műveket. Egyszóval: nyüzsög. Ahogy ez már a hivatásával jár. Mert nem szabad elfeledni: a gazdálkodók a rentábilis beruházásokat szeretik. Be kell bizonyítani, hogy a közművelődésre a kulturálódásra fordított pénz sokszorosan megtérül — de csak akkor, ha jó kezekbe kerül. Tröszt Tibor Gyertyás László fotókiállításán A portrék dicsérete Sőt, ha lehet szűkíteni a kört — nem is any- nyira a hálás és divatos művészportré. Bacsó Péter arcképe például cseppet sem tetszik annyira, mint egy félő, csodálkozó, de csöppet mosolygó tekintetű cigánylány arca. Mert ebben sem a szokásosat, a jól ismert, kócos, megviselt, rettegő cigánytekintetet fejezte ki, hanem a gyermeki tekintetet, örömet, Jó szeme van a készítőnek. Nemcsak ju<jit azt fényképezte le, ami van, hanem azt is, amit látni szeretne — szeretnénk. Ami lesz. Ez pedig már művészet! Három portréjáról szeretnék külön szólni. A Juditról, a Mártáról és a Szösziről. Három fiatal uő képe, 3 különböző (de nagyszerűen sikerült) technikai megoldás. Judit arca kemény vonású, mosolya erőteljes, a kép is inkább a vonalakat hangsúlyozza, egy határozott karakterű embert ábrázol; az éles tekintetben, a keskeny szájbap. Mártánál a szem, a mindent befogni kívánó, a kicsit romantikus, rap- szodikus, kicsit nosztalgikus tekintet él. És a Szöszi... Csupa fehérség, erőteljes folthatás, a lágyságot, nőiességet fokozza a képek alkotója. ÜGY VÉLEM ez a három arckép olyan lélekábrázolás, amelyben ott a józan derű és emberszeretet. Fotókiállításokon gyakran hallani, hogy mindez fiatal művészet, a század művészete. Gyertyás László kiállításán a fotó nagykorúságáról győződhettünk meg. S ez talán a legnagyobb erény. T. T. A tanácsokon múlik, milyen a könyvtár A FOTÖKIÄLLlTAS anyagát nem a megyei kórház KISZ- klubjában láttam először, hanem már akkor is, amikor egy része, mondjuk úgy »embrionális« állapotban volt. Láttam kiszállni a gépkocsiból, járkálni a tömegben, üzemcsarnokban gubbasztva, jó pillanatot lesve. Egyszóval láttam műhelyének nagyobbik felét; az életet, és láttam a fotólaboratórium szűrt fényében is dolgozni. Gyertyás László kollégám, és bizonyára sokan gondolnak arra, hogy szerkesztőségen belüli kapcsolatunk predesztinálja a dicséretet Szöszi Láttam dolgozni, nagyjából ismerem módszereit, s az első tárlat után joggal írhatom: jó volt, hogy megrendeztékm ezt a kiállítást. Néki is —" mert az első nagyobb bemutatkozás mindenképpen lendítő erő, és a közönségnek is, mert élményt adott, gondolatokat fogalmazott, a fotóművészet nagyszerű lehetőségeit kihasználva — tudósít az életből, az életről, nagyon tisztes őszinteséggel és jó szándékkal. Bőven érezhető a felbuzgó fotóriporter-véna több helyzetképén, riportján, amelyben az úgynevezett elkapott pillanat a teljességet hordozza. (Vásárban, Emberi színjáték I—II.) Es ami a fő: minden helyzetben főszereplő nála az ember. Látszólag a fotóművészet anyaga leginkább egynemű. Gyertyás László fekete-fehér kiállítása mégis árnyalatok, technikai megoldásolt sokféleségét vonultatja fel. Biztosan és sikerrel alkalmazzák például a fotografikát. (Hazafelé, Tornyok.) Ha művészetének nyelve már most, az első kiállításon is sokféle, mégis úgy vélem, legtökéletesebben és legtisztábban a portrékban fogalmaz. A mostani bemutatkozás sokféle utat sejtet, sokféle indulás, közelítési szándék vehető észre, leginkább azonban a portré a sajátja. Könyvek a cellában Értékes tapasztalatokat szereztek a siófoki városi és járási könyvtár dolgozói, miközben állományellenőrzést végeztek. Az ötvenhárom községi könyvtárnak csaknem a felében jártak március 2. óta. A könyvtárak forgalmáról most készül a féléves »beszámoló«. Eközben beszélgettünk a siófoki könyvtárosokkal. A legtöbb szó azokról az épületekről esett, amelyekben a járási, községi könyvtárak helyet kaptak Az elhanyagolt falusi könyvtárak láttán azt vonhatjuk le tanulságként, hogy ezeken a helyeken még nem ismerték föl a könyvtárak szerepét: csak »muszájból« foglalkoznak vele. Pedig a könyvtáraikat az iskolákkal egyenrangúan kellene kezelniük a községi tanácsoknak, hiszen a kettő már iskolás korban is elválaszthatatlan. A felnőttek művelődését falun elsősorban még a könyvtáraknak kellene megoldaniuk A siófoki járásban áldatlan állapotok uralkodnak a török- koppányi könyvtárban, a földmérőkkel kell közösködnie a könyvtárosnak. A mintegy 1800 kötet könyv elhelyezése, úgy látszik, hamarosan megoldódik A tanács vásárolt már egy épületet, ahol jobb viszonyok között rendezkedhetnek be. Andocson a régi kolostor épületében két cellából kialakított nagyobb helyiségben várja olvasóit a könyvtár. Ná- gocson átmeneti megoldás született, a szűk művelődési házból az új általános iskola egyik osztályába költözik a könyvtár. Szóládon is erősen kifogásolható az elhelyezése, SoSemmivel sem pótolható! A mit pótolhatatlannak tartunk, elég prózai. A munka versenyről vallotta ezt nemrég egy szocialista brigádvezető. S ami miatt hangsúlyozta: helyenként, időnként a versenyről — elegendő ismeret híján — többen úgy vélekednek, hogy eljárt fölötte az idő, s ma már a technikai »kényszerpályákkal« pótolható a lelkesedés, az áldozatvállalás, a közösség szolgálatának szándéka. Vagyis, amit a verseny részvevői produkálnak — azt különböző intézkedésekkel, jól szervezett munkával is el lehetne érni. A technika mindenhatóságába vetett hitet az élet eddig mindig cáfolta. Bebizonyosodott: a legtökéletesebb szervezet sem nélkülözheti a többet, jobbat akarást. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a technikát az ember hozza létre, ő működteti — soha le nem zárható tapasztalatgyűjtéssel. A verseny különösen nagy lendítőerő a mi viszonyaink között, Akkor is az volt, amikor a termelés feltételeinek hiányát, a vezetés, a szervezés elmaradottságát pótolta, mert akkor azok fékezték az előrehaladást. S a verseny, a munkások közös összefogása mindig és mindenkor a visszahúzó erőkkel küzd meg. A gazdálkodás bonyolultságából is adódik, hogy országosan is meg helyileg is mások a gondjaink, és azok másként is vetődnek fel, mint évekkel ezelőtt. De a versenynek változatlanul az a rendeltetése, hogy könnyebbé, szebbé, ‘gazdagabbá tegye életünket, munkánkat. Az út igen változatos. Természetes, hogy ismét újra számba kell vennünk: a versenymozgalom mennyiben felel meg a követelményeknek, hogyan teljesíti célját. Tényleges lendítőerővé ugyanis csak akkor válik, ha a társadalom előtt álló feladatok ' mind tökéletesebb megoldását szolgálja. Ellenkező esetben viszont csupán szélmalomharc és szemfényvesztés — napok pora is elég, hogy ellepje hírét A pártszervezeteknek ezért segíteniük kell a reális helyzet megismerését, a mozgalom konkrét céljainak meghatározását. Jó alapot ad ehhez a Központi Bizottság 1971. december 1—i határozata, amely hangsúlyozza: a szocialista munkaverseny-mozgalom általános céljait a IV. ötéves tervre alapozva kell meghatározni, s biztosítani kell, hogy a munkaverseny segítse a tervek teljesítését, a technika és gazdaság korszerűsítését, a termelés mennyiségének növelését. Az iparban a munkaverseny-mozgalom elsősorban a termékek külkereskedelmi versenyképességének fokozásához, a lakossági és a termelői fogyasztás igényeinek jobb kielégítéséhez, a megmunkálás minőségének javításához, a munkaidő jobb kihasználásához (indokolt esetben a műszakszám növeléséhez), a munka termelékenységének emeléséhez, az önköltség csökkentéséhez járuljon hozzá. A feladatok sokrétűek, és állandóan szaporodnak. De a munkahelyeken már differenciálódnak; különböző termékekben és vállalásokban öltenek testet. S hogy ezeket a dolgozó magáénak érezze, ahhoz nem elég a tennivalók puszta felsorolása. Gyakori jelenség, hogy ezek szempontokká merevednek. Pedig ha ezekből elhagynak egyet-egyet, még nem dől ösz- sze a világ. Ezért kell a pártszervezeteknek is szem előtt tartaniuk, hogy nem elegendő csupán a vállalati hasznosságból kiindulni a versenycélok meghatározásakor. Nemcsak az értékelésnél, hanem már a tartalom kialakításánál kell megtalálni a versenyző ember érdekeltségét, más szóval a termelő és a fogyasztó azonosságából eredő igényeket. Hétköznapi egyszerűséggel — és nagyvonalúsággal — lehet és kell érzékeltetni a munkaversenyben az ésszerűbb gazdálkodás, a jobb minőség, a művelődés, az emberibb élet ki- teljesedésének eszközét, amely nem csupán az irodákban me- fogalmazott vállalási szempont! A verseny több formája közül legjelentősebb a szocialista brigádmozgalom. Mégis indokoltnak látszik a figyelmeztetés: a versenymozgalom nem csupán a szocialista brigádokból áll! Nem volna helyes, ha a vállalat gazdasági és politikai vezetői figyelmen kívül hagynák a céljaiban szegényebb, de nem kis erőt jelentő egyéni versenyzőket, munkabrigádokat. A verseny ma már nem százalékok hajszolása. Életünk, munkánk fontos eleme: megsokszorozza a termelés eredményeit, növeli a munkáskultúrát, alakítja a szocialista embertípust. Mi lehet ebben a pártszervezetek, a kommunisták szerepe? Mindenekelőtt a példamutatás a munka minden területén. A személyes anyagi ösztönzésen kívül a legtöbbet a meggyőző szó ereje tehet. A harc a vállalások realitásáért, hogy a vállalati tervcélokká! összehangolt legyen a versenyben részt vevők igyekezete; a küzdelem az örök veszély, a sablon, a formalitások ellen Így válik a verseny valóban pótolhatatlanná — és lesznek egyre kevesebben, akik ezt még nem ismerték fel. B. M. mogyegresen penész és egér eszi a könyveket. Talán így lehetne tömören összefoglalni ezeket a tapasztalatokat : a könyvtárhálózat nem fejlődött a tanácsok önállósága óta a sifoki járásban. De gond van a személyi ellátottsággal is. A zömmel pedagógusokból álló könyvtárosgárda hivatástudata nem elég erős. Huszonöt-harminc százalékuknak hiányzik a minimális képesítése is. Az elmondottakból is kiviláglik már, hogy pezsdülést eredményező lépésekre van szükség a siófoki járásban. Mi a teendő? A tanácsok kérjék számon a községi könyvtáros munkáját, és minél előbb teremtsék meg a feltételeket a jó munkavégzéshez. A jó könyvtárosokat dicséri mégis az a szám, mely azt mutatja, hogy 1971-hez képest csaknem ezerrel t'lbben olvasnak a siófoki já •ásban. Horányl Barna Somogyi Néplap
