Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

köpenyben Fehér (Ennek az írásnak legszívesebben azt a címet adtam volna: Sorok Angéláról. De a név láttán a legtöbben egy másik Angélára gondoltak volna. Pedig nem vele talál­koztam. Ez az Angéla, akiről e sorok szólnak, szőke hajú, kék sze­mű. Asszonynevén Dömötör Lajosné. Napközben fehér kö­penyben jár és fatalpú papucsban. Mindig nagyon határo­zott, akkor is, ha beszélget, akkor is, ha kér. Szívesen tár­salog, vitatkozik a szakmájáról és roppant hálás a legcse­kélyebb ésszerű tanácsért. Angéla agrármérnök, a kisgyaláni szövetkezet tehenésze­ti telepének a vezetője.) Története — ha egyálta­lán egy ember sorsát, útját így lehet n-evezni — tulajdonkép­pen hasonló sok más pályatár­sáéhoz. Az egyetem elvégzése után férjével együtt ebbe a nagyüzembe került gyakor­noknál»­— Mély víz. Három héttel érkezésem után megkaptam a feladatot: szervezzem meg az] egész gazdaság silózását. Erő­próba. Az ember vizsgázik ön­maga előtt és vizsgázik mun­katársai, vezetői előtt. Nem tudom, de talán itt kezdődött. Itt indult el az a valami, amiről így beszél ma Nádorfalvi Nándor, a szövet­kezet elnöke: — Kiemelkedő munkát vé­gez. Munkaszeretete páratlan! Szülés előtt szinte az utolsó percig dolgozott. — A gyermekgondozásit nem is vettem ki. Mikor vissza­jöttem, torzsállatten vésztő let­tem. Ezt a munkát eleinte nem szerettem — jegyzi meg na­gyon őszintén. Szépsége való­ban akkor kezdett megmutat­kozni, amikor a múlt évben végül is ide kerültem telepve­zetőnek. Egy júniusi napon történt, az elnök hívta, nézzenek körül egy kicsit a telepen. És a sé­ta közben mondta meg: a ve­zetőség úgy határozott: az ő gondjaira bízzák ezt a tizen - nyolcmilliós telepet. Kávét főz. Itt is háziasszony. A percnyi szünet után még határozottabban, még őszin­tébben csengenek a szavak: — Nagyon szeretem a szak­mámat Ez a legelső . — Egv pillanatra megáll, de mielőtt kitöltené a kávét meg hozzatszk — Ezt a beosztást én nyug­díjasnak tekintem.™™ »Általános tapasztalat, hogy a nők jól megállják helyüket az üzemgazdasági, jogászi, könyvelői munkakörben. A házasságkötés, családalapítás alán viszont alig vagy egyál­talán nem képesek eleget ten­ni munkahelyi és családanyai kötelezettségüknek. Elisme­résre méltó, aki a két feladat­kört jól össze tudja hangolni, mint például területünkön a kisgyaláni tsz-ben dolgozó Dö­mötör Lajosné « — idézet a Közép-somogyi Tsz szövetség elnökségének jelentéséből. A telep. Rendezett, szép. Zöld gyep, kis virágágyak. Az irodában is virág az asztalon. A napló, ami tulajdonképpen vendégkönyv, rengeteg ilyen bejegyzést őriz: »váratlan lá­togatás, példamutató rend, tisztaság mindenütt... köve­tésre méltó a kialakított tech­nológia és munkaszervezés ...« — A kezdet volt nehéz. Rengeteget kínlódtunk, míg ki­alakult minden. Persze, azért én azt vallom, hogy a rendet, fegyelmet, a tisztaságot nem­csak megteremteni nehéz, ha­nem megtartani is! Az őrökkel, a kisegítőkkel együtt harminckét ember munkáját irányítja. Közülük közvetlen fizikai munkát, gon­dozást tizenkilencen végeznek. Négyszázas tehenészet. Nem véletlenül került naplóba^ ér­demes tanulmányozni az itteni' munkaszervezést És érdemes tanulmányozni azt is, hogy az indulás óta fokozatosan, de következetesen javulnak az eredmények. Pedig kivált az ez évi terv igen feszített. Az első félévben megfeleltek a magas követelménynek. Mindenki tisztelettel, de na­gyon közvetlenül szól hozzá. — Mikor kikerültem az egyetemről, mondták, na, a gyakorlatban majd megtanulsz káromkodni. — Nemet int a fejével, szavak nélkül, csupán mozdulattal és mosollyal el­mondva; erre nem került sor. — Sőt! Inkább nagyon is hal­kan beszélek az emberekkel. Halkan, mert arra jobban odafigyelnek. Balatonszabadiban járt egy­szer, megnézni az ottani tehe­nészeti telepet. Beszélgetés közben Boda János főagronó- mus azt mondta neki: — Ne haragudjon, de nem hiszem el, hogy a kisgyaláni telepnek maga a vezetője. — Ez jogában áll. Ez ellen én nem tehetek semmit. Két nap múlva a balaton- szabadi főagronómus megláto­gatta. Váratlanul. Gratuláció­val távozott, és azzal, hogy minden elismerése Angéláé.) A két és fél éves kisfiát olykor kihozza magával a te­lepre. Hiszen keveset tud a gyerekével lenni! — És olyankor az én fiam elindul. »Ellenőrizni!-« Mutatja, hogy a csöppség hátul összekulosolt kézzel jár, néz jobbra, néz balra, vizsgáló­dik. — Aztán fut hozzám: anyu, a bácsi megütötte a tehenet! És folytatja az ellenőrzést Lehet, hogy egy szakma sze- retete öröklődni fog? Lehet! Mint az is, hogy a csöppnyi emberszívben ezek az anyuval eltöltött órák hintik el — még tudatlanul — a szakmai szere­tet magvát — Négykor kelek minden­nap. Nem azért, minden haj­nalban nem jövök ki ellenőriz­ni. Csak hetenként kétszer, teljesen váratlanul. Este, ami­kor hazamegyek, akkor persze első a fiam. Vele foglalkozom, játszom, aztán amikor ágyba kerül, akkor következnek a házimunkák, mosás, vasalás, és a többi. A mondat abbamaradt. Vártam a folytatást, nem töb­bet, csak annyit, hogy bizony nehéz. De ez a mondat elma­radt. Itt értettem meg legelő­ször említett szavaknak a mély igazát: »nagyon szeretem a szakmámat.-« Még azt is derű­sen mondja, hogy nincs egyet­len egy olyan nap, amelyik ne hozna magával valami prob­lémát. — Ez vele jár az élettel, a munkával... Angéla napközben fehér kö­penyben és fatalpú papucsban jár. Egy nagy közösség sok­milliós értékéért felel, és ha­talmas értékeket teremt mun­katársaival. Halkan beszél, de mindig nagyon határozott, ak­kor is, ha társalog, akkor is, ha kér, intézkedik. És hangosan kacag, amikor az iroda ablakából meglesi, hogy hátul összekulcsolt kézzel, roppant felnőttes komolysággal mint őrködik a telep rendje fölött két és fél éves kisfia ... Vörös Márta Szemlranyás helyett bátor kiállást! A bedegkéri Egyetértés Tsz volt vezetőinek vissza­éléséről, bírósági tár­gyalásáról, az ítéletről írt cik­kem után levelet kaptám. Több megállapításával ugyan nem értek egyet, mégis érde­mes foglalkozni néhány gon­dolatával. »Miért nem írta meg, hogy mit tettek a visszaélés meg­előzése érdekében a termelő- szövetkezet kommunistái, a pártszervezet? Az lett volna a kötelességük, hogy ellenőrzé­seikkel, a hibák feltárásával meggátolják a súlyos bűncse­lekményeket. Ök nem felelő­sek? Akkor miért vannak, ha nem azért, hogy ilyen dolgokat megelőzzenek? Csak az egy­szerű tsz-tagok a felelősek, hogy nem szóltak?« Mindenki felelős — ezzel zártam az ügy tanulságait, fi­gyelmeztetve arra, hogy a jö­vőben a termelőszövetkezet tagsága éberebben vigyázzon a közösség tulajdonára. S e munkába beleértettem a tsz kommunistáit, a pártszerveze­tet is. Nem csupán Bedegkéren szükséges levonni a. sajnála­tos tanulságot, hogy a kommu­nisták, a pártszervezet nem léptek föl eléggé határozottan a közösség érdekének védel­mében. Tucatjával lehetne so­rolni a kisebb és nagyobb bí­rósági ügyeket, a közösséget ért károkat, s ezek nyomán föltenni á. kérdést: hol voltak, mit tettek a kommunisták* hogyan küzdöttek a közösség megkarositasa ellen? Társadalmunk érdekében — Láttuk, hogy valami nincs rendben, beszéltünk is róla egymás között, szóba ke­rült az is, hogy valamit tenni kellene, de aztán minden el­maradt. — Ezt a választ ad­ták az egyik vállalatnál a megkérdezett kommunisták, ahol a vezetőket különböző visszaélések miatt le kellett váltani, s aztán a bíróság.előit feleltek tetteikért. — Kevesen voltunk, mR te­het egy kis létszámú pártszer­vezet, ha a visszaéléseket ép­pen a vezetők követik el? Nincs nekünk elegendő erőnk arra, hogy meggátoljuk ezt! Ilyen és hasonló magyará­zatokat is hallottunk, amelyek azt bizonyítják, hogy kommu­nistáink, pártszervezeteink nem látják mindenütt felada­tukat, nem ismerik a X. párt- kongresszus ezzel kapcsolatos határozatait. »Az országépítő célok eléré­sének követelménye a munka­morál erősítése, a munkafe­gyelem megszilárdítása min­denütt, ahol az nem kielégí­tő. A hanyagságot, a felületes­séget, a közönyösséget, mely a gazdasági életben még nem egy helyen föllelhető, meg kell szüntetni. Erősíteni kell azt a közszellemet. amely nem tűri el a társadalomeilenes maga­tartást, a cinizmust, a fegyel­mezetlenséget, a közösség megkárosítását...« Ezt tartalmazza többek kö­zött a X. pártkongresszus ha­tározata, megszabva kommu­nistáink, pártszervezeteink feladatát társadalmunk fejlő­dése, előrehaladása, illetve a társadalmi tulajdon védelme érdekében. Sajnos, érmék a hatáeozat- nak a megvalósítását néhány helyen gátolja a közönyösség, a »nem az én feladatom, mi­nek okozzák magamnak fö­lösleges gondot« tarthatatlan szemlélete. Szükséges, hogy kommunis­táink, pártszervezeteink fe­lülvizsgálják munkájukat, te­vékenységüket, hogy megtet- tek-e mindent, amit tőlük is megkövetel az országépítő cé­lok megvalósítása. Senki, egyetlen kommunista, s velük együtt egyetlen becsületes pártonkívüfi sem szemlélheti közömbösen, szemet hunyva a közösség megkárosítását. Hiszen, ha kis létszámú is egy pártszervezet, ott vannak mellettük azok a becsületes pártonkívüliek, akik tetteikkel bizonyítják: felelősséget érez­nek társadalmunk fejlődésé­ért, előrehaladásáért, S ha még így *sä tudnak megbirkózni a nehézségekkel, bátran kér­hetik a felsőbb pártszervek segítségét. »El kell érni, hogy a szocia­lista erkölcsi normák növekvő erővel érvényesüljenek. Telje­sebbé kell tenni a szocialista erkölcs érvényesítését, és arra kell törekedni, hogy az önzet­lenséget, az áldozatkészséget a társadalom mindjobban meg­becsülje, a hanyag munkát vi­szont határozottan elmarasz­talja, a közerkölcsöt sértő, fej­lődésünket fékező jelensége­ket határozottan elítélje. Eb­ben kiemelkedő szerepe van az élenjáró kommunista és pártonkívüli dolgozók helytál­lásának az élet minden terü­letén ...« Világosan megszabja kom­munistáink, pártszervezete­ink, s a becsüeletes, a közös­ségért tenni tudó és akaró pártonkívüliek feladatát is a X. pártkongresszus. S zemliunyás helyett bá­tor kiállást! S ha ezt sikerül mindenütt meg­valósítani, akkor küzdhetünk csak eredményesen az olyan visszásságok, kártevések el­len, amelyek joggal háborí­tották fel Bedegkéren és má­sutt is a társadalmunk fejlő­déséért becsületesen dolgozó embereket! »salai Lásstó Egy héttel a vihar után Épülő házak, bizakodó emberek Ismét cserép van a nagybaráti házakon. i . - **; Még nem fejezték be a károk fölmérését, de a helyreállítás jó ütemben halad. A tulajdo­nosok mellett a rokonok, ba­rátok és munkatársak segíte­nek eltüntetni a tornádó okoz­ta károkat. A nagyatádi, bol- hási és nagybaráti károsultak­ért megmozdult csaknem az egész Somogy. A Lábodi Állami Gazdaság központjában jegyzem a követ­kezőket: eddig 35 lakás helyre- állítását vállalták a különböző üzemek, gazdaságok. A kutasi, a balatonboglári állami gazda­ság dolgozói egynapi bérüket ajánlották fel a vagyon nélkül maradt emberek segítésére. A kiskorpádi almatárolót épí­tő nyíregyházi szerelők egy napig a helyreállításon dolgoz­tak. A katonák mellett a nagy­atádi költségvetési üzem, a ktsz, a TÖVAL, a konzervgyár küldött munkásokat a helyre- állításhoz. Hamvas János, a városi ta­nács elnöke mondta: a káro­sultakért mindenki megmoz­dult. Ha a Volán 13. sz. Vál­lalatának nagyatádi kirendelt­ségétől öt gépkocsit kértek építőanyagszállításra, akkor még másik ötöt készenlétben tartottak, hogy sürgős esetben azt is tudják adni. Találkoz­tam olyan idős emberekkel, akik azt sem tudták megmon­dani, Iá rakta fel a cserepet a tetőre, olyan gyorsan ment a munka. Pankász Ferenc, a LábodB Állami Gazdaság igazgatója így fogalmazott: »Aki ma jár először a tornádó-sújtottá te­rületeken, már nem látja mindazt, ami a múlt szomba­ton történt S aki egy héttel később érkezik, még keveseb­bet talál a pusztításból.« Nagyatád, új lakótelep. Pál Károlynak hívják, akivel be­szélgetek: — Mnidössze egyszobás ház­ra volt pénzem. Szombaton a tetőt akartuk föltenni... Csak az északi fal maradt. .. Most újra állnak a falak, tetőre vár­va. A szomszédban a legsúlyo­sabban megrongálódott ház. Vörös Sándoréké. Egy hónap­pal ezelőtt költöztek be. Most csak a megrepedt falakat védi a tetőre húzott ponyva. A csa­ládnak ki kellett költöznie. A ház 90—100 ezer forintot ért. Most semmit. Teljesen újjá kell építeni. A biztosító eddig 38 135 forintot fizetett ennek a családnak. Kiss Jánosék lakását a be­költözés előtt rongálta meg a vihar. A kőművesek most is­mét a tűzfalon dolgoznak. — Kérem, ami itt volt, azt el sem lehet mondani... Nem gondoltuk, hogy kétszer kell ugyanazt a házat felépíteni. lesz ezután? OTP-kölcsönnel nekiáll az új ház felépítésének. A károsultaknak egyébként 15 éves részletre legföljebb 100 ezer forint összegig kamatmen­tes hitelt biztosít az Országos Takarékpénztár, Egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni: az Állami Bizto­sító a felmért kár összegét té­ríti meg, s nem az újjáépítés költségét. A régebben épült lakóházak esetében e két ösz- szeg között jelentős a különb­ség. Kovács Ferenc, a nagyatádi járási hivatal elnöke: — Bolháson 13 ház 35 szá­zaléknál kisebb mértékben sérült meg. Ezek helyreállítá­sa már megtörtént, vagy rövi­desen elkészülnek a munkával. Öt ház azonban teljesen rom­ba dőlt; amit meghagyott be­lőlük a vihar, azt a héten le­esett csapadék még tönkretet­te. Ez az öt család összesen 168 ezer forintot kapott se­gélyként. Most hnl laknak? Rokonoknál, ismerősöknél... Ennek az öt családnak csak az maradt, ami rajtuk volt... Az őszre azonban valószínűleg te­Rekonok, ismerősök, munkatársak segítenek a kidöntött tűz­fal felépítésében. — Jártak itt a Biztosítótól ? — Jártak. — Mit fizet? — Tizenháromezer forintra becsülték. — Elég a helyreállításhoz? — Nem nagyon, de még ha elég is lenne, ki szeret kétszer építeni egy házai? A legnehezebb az öregeknek. Bolháson Maronics Jánosné 426 forint járadékból él. A romba dőlt lakóházat most a biztosítási összegből és a ta­nácstól kapott kársegélyből próbálja újra fölépíteni. Ko­vács István 720 forint nyugdíj­ból neveli két 15 éves gyerme­két. A tornádó reményvesztet­té tette, s akkor jött a tanács segítsége: összesen 48 ezer fo­rint segélyt kapott, S hogy na tő lesz a fejük fölött. Á tervek már elkészültek, megkapták az építési engedélyt is, s az OTP- kölcsönkérelmet is gyorsan in­tézik. Szinte óramű pontosság­gal ment itt minden. Nagybarátiban a Lábodi Ál­lami Gazdaság dolgozóniak egy része sátorban él. Ellátásukról a gazdaság gondoskodik to­vábbra is. A romokat katonák takarítják el. A lakóházak tetején itt te napról napra több a piros cse­rép. És a tornádó után egyre jobban bizakodnak az embe­rek. Kercza Imre Somogyi NéplapI 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents