Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-15 / 165. szám

McGovern—Eageíton Nixon ellen páros Folyamatosan tájékoztatják a demokrata jelöltet a legfontosabb tárgyalásokról George McGovern de­mokrata párti elnökjelölt, szakítva az amerikai párt­politikában ha­gyományos vá­lasztási ticket- kiegyensú- lyozás gyakor­latával, csütör­tökön saját po­litikai képmá­sára gyúrt al- elnök jelöltet választott ma­ga mellé Tho­mas Eagelton missouri szená­tor személyé­ben. Ezzel vé­get vetett azok­nak a spekulá­cióknak, hogy McGovern — liberális alap­állásának el­lensúlyaként — célszerűnek ta­lálhatja egy konzervatív, a ill államokban is »elfogad­ható« alelnökjelölt felvonulta­ssa t a választási kampány­án, amint azt például John Kennedy tette 1900-ban hyndon B. Johnson alelnöki jelölésével. A 42 éves Eagelton liberális politikai protréja gyakorlatilag .nos McGovernéval. »Hozo- ínya« ebben a politikai há- iágban az, hogy a protes- ns McGovern mellé egy ka­otikus politikust állít, akinek Thomas Eagelton szenátor McGovern alelnökjelöUje. (Telefoto — AP—MTI­ráadásul erős kapcsolatai van­nak a szakszervezetekkel. A farmer-háttérel rendelkező McGovemnek — az AFL—CIO jobboldali vezérkarával történt heves összecsapása után — okvetlenül békét kell kötnie a demokrata párt száméra kulcs­fontosságú szervezett munkás­ság befolyásos képviselőivel. Az alelnökjelölt megválasz­tása után került sor az előző éjszaka nagy többséggel meg­választott elnökjelölt diadal­mas bevonulására a Conventi­on Hall óriási arénáját zsúfo­lásig megtöltő küldöttek üdv­rivalgása közepette. Az elnök­jelöltséget elfogadó záróbeszéd dramatizálásaként megjelent Edward Kennedy szenátor is az elnöki emelvényre, teljes támogatásáról biztosítva Mp- Governt, »az Egyesült Államok következő elnökét. McGovern záróbeszédében »itt az idő« mottó jegyében so­rolta fel az amerikai társadal­mat gyötrő súlyos problémá­kat, amelyek szerinte megérlel­ték a. közvélemény hangulatát és követelését az irányváltásra. »Jövő januárban visszaadjuk a kormányt a népnek«, — je­lentette ki. Nixon elnök csütörtökön megbízta Henry Kissingert, nemzetbiztonsági főtanácsadó­ját, hogy ezentúl folyamato­san tájékoztassa George McGovern-1, a Demokrata Pórt elnökjelöltjét a kormány fo­lyamatban lévő tárgyalásairól, valamint a titkosszolgálati je­lentésekről — jelentette be -KS) Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője. Magyar idő szerint péntek reggel befejeződött a demok­rata párt 38. konvenciója. Véres események Észak-írországban (Folytatás az 1. oldalról.) Pénteken két angol minisz­ter nyilatkozott a parlament­ben a belfasti eseményekről. William Whitelaw alsóházi nyilatkozatában elismerte, hogy utasítást adott az ander- sonstowni negyed gerillaállá­sainak felszámolására. A Lordok Házában bon Carrington a . ____.törő raké­t ák állítólagos alkalmazását az erőszakos cselekmények komoly elhatalmasodásának, igen súlyos helyzetnek minő­sítette. Az alsóházban csak egy po­litikus akadt, aki felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a súlyos helyzet kialakulásáért nem­csak az IRA »ideiglenesei« a felelősek, hanem az ulsteri vé­delmi szervezet is, amely az utóbbi hetekben mindent megtett, hogy összeugrassza az IRA-t és a hadsereget. A katolikus Gerry Fitt azt mon­dotta az alsóházi vitában, hogy az UDA tömeges mérté­kű megfélemlítési kampánya elősegíti a katolikus vallású tömegek és az IRA »provói- nak« összetartását. A belfasti utcai harcok pén­teken elültek. A katonák öt­ezer kilőtt töltényhüvelyt szedtek össze az utcákon. Lon­donderry szívében a nap fo­lyamán két pokolgép robbant fel, Belfastban egy. Elfogták a két légikalózt Kilyukadt a Boeing kereke Csütörtökön Texasban meg­adta magát az a két légika- Í5z, aki szerda éjszaka térí­tett el egy 113 utast szállító oeing—727-es gépet, közvet- iüI a New York-i Kennedy mzetközi repültérre való •zállás előtt A géprablók .iiladelphiába vitették ma­iakat és közölték kívánságu­kat is: 000 ezer dollárt, 20 ezer mexikói pesót és 3 ejtőernyőt kértek. Hosszas huzavona után a hatóságok teljesítették a géprablók követelését, akik • égül szabadonbocsátották az idegfeszültségtől immár ere­jük határán járó utasokat. A légikalózok túszként maguk­kal vittpk a gép személyzetét. Útközben azonban kifogyott az üzemanyag, és a géprablók Lake Jackson repülőterén le- szállni kényszerültek.. A kis repülőtér »néni volt hozzá­szokva« óriásgépek fogadásá­hoz, és az erős fékezés követ­keztében kilyukadt a Boeing négy kereke. Látva helyzetük kilátástalanságát, szabadon engedték a három másik ste- wardest is. Rövidesen ők ma­guk is kiszálltak a gépből és megadták magukat, az FBI embereinek. Az űrhajózás biztonságáért Szovjet—amsrikai eiyiittmükidés »Máris jelentős haladást si­került elérni az 1975-re terve­zett közös szovjet—amerikai Űrkísérlet előkészítésében, amelynek az a feladata, hogy kipróbálják a két állam űr­hajóinak újfajta összekapcso­ló rendszerét« — jelentette ki houstoni sajtóértekezletén Bo­risz Petrov akadémikus, a szovjet' ínteríxozmosz Tanács elnöke, aki egy 22 tagú kül­döttség élén éppen azért tar­tózkodik az amerikai űrhajó­zás központjában, hogy kidol­gozzák ezt az új, közös össze­kapcsolást. elősegítő dokkoló rendszert. George Low, az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal igazgatóhelyettese ugyanezen a sajtóértekezleten arról szá­molt be, hogy ha a közös ösz­szekapcsolási rendszer be­váltja a hozzáfűzött reménye­ket, akkor a jelenlegi tervek szerint 1978-ban »üzembe he­lyezendő« új amerikai űrha­jóba már ezt a rendszert fog­ják beépíteni. Petrov és Low egyaránt hangsúlyozta, hogy a közös csatlakozó rendszer nemcsak közös kísérleteket tesz lehetővé, hanem nagy mértékben növeli az űrhajó­zás biztonságát is. Kubai miniszter sajtóértekezlete Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Kommunista Párt KB titkárságának tagja, a kubai forradalmi kormány miniszte­re pénteken Moszkvában saj­tóértekezleten fejtette ki Ku­ba KGST tagságának jelentő­ségét. Ai orániai menet után Ahhoz képest, hogy Észak­írországban több, mint há­rom éve elszabadult a pokol, hogy az elkeseredés, a gyű­lölet, az előítélet ez idő alatt már 421 halálos áldozatot kö­vetelt, a július 12-i úgyneve­zett orániai menet a vártnál kevesebb bajt okozott. Igaz, az angol katonaság riadókészültségben várta a csaknem háromszáz évvel ez­előtti protestáns győzelem emléknapját, felkészülve a beavatkozásra, ha esetleg a mai protestánsok újabb, túl nagy és túl véres győzelmet kívánnának aratni. Intézkedés — kicsit elkésve Meglehet, a külvilág már- már fásultan szemléli az észak-írországi eseményeket. Személyesen tapasztaltam, hogy — a túlsókéig tartó fe­szültség miatt — egyre kö- zömbösebb külvilágnak még a közvetlenül érintett Anglia is része. Igaz, az angol kato­nák állandó életveszélyben forognak Észak-írország földjén, de számuk viszony­lag olyan elenyésző, hogy az angolok többsége is bizony jócskán unja, már, hogy Észak-írországban állandó­an »helyzet« van. Különben is kényelmesebb álláspont ezt unni, mint elgondolkozni azon, hogy a szüntelenül fe­szült helyzetnek mennyiben okai ők maguk is, az ango­lok? Tárgyilagosan meg kell ál­lapítani: Edward Heath kon­zervatív kormánya, amely­nek sem bel-, sem külpoliti­káját nem érheti a progresz- szívitás »vádja«, az észak-ír kérdésben az utóbbi időben figyelmet érdemlő, s legalább valamilyen átmenetileg ki­elégítő megoldást keres. S nem kizárólag az ő hibájuk, hogy ez az út is oly rögös és nehezen járható. Ha valami­ért, hát az észak-ír kérdésért csakugyan jogosan háríthat­ják át a felelősség egy részét elődeikre s jelenlegi ellenzé­kükre, a munkáspártra. Veszély kétfelöl Március óta London köz­vetlen kormányzása alá ke­rült Ulster (Észak-írország) és azóta, ha lassan is, az észak-ír ügyekkel megbízott új miniszter, William White­law kétségtelenül ért el bi­zonyos eredményeket. Politi­sadalmi lehetőségeket — munkát, iskoláztatást, szava­zati jogot stb. —, amelyeket a korábbi belfasti rezsimek megtagadtak tőlük. Whitelaw — személyén ke­resztül pedig a londoni kor­mány — ezzel meg is nyer­te a katolikus tömegek bizal­mát és jóindulatát. A helyzet azonban két irányban is to­vább bonyolódott. Egyfelől egyre élénkebb tevékenységet fejtett ki az IRA (az ír Köz- társasági Hadsereg) szélsősé­ges szárnya, amely nem az észak-ír katolikusok helyze­tének javítását kívánja Nagy- Britannia és Észak-írország Egyesült Királyságán belül, hanem Észak-írországnak a brit koronától való elszaka­dását és az ír Köztársaság­hoz való csatlakozását köve­teli. (Nem törődve azzal, hogy Észak-írország lakossá­gának protestáns többsége ezt egyáltalán nem óhajtja, de a katolikus kisebbség felvilágo­sultabb része sem, tudva, hogy Írország bigott-reakció- sabb és főként jóval alacso­nyabb életszínvonalú ország, mint Nagy-Brit annia.) Más­felől megalakult az UDA, amely ugyancsak olyan szél­sőséges és jobboldali szerve­zet, mint az IRA, csak éppen a protestáns észak-írek leg- reakciósabb elemeit tömöríti. Azokat, akik a régi, a katoli­kus szegényeket teljes jog- fosztottságban tartó állapoto­kat kívánják vissza Észak­írországnak, és gyűlölik a »katolikus párti« Londont és B^hitelawt. (Csak mellesleg jegyezzük meg: hogy meny­nyire felszíni csupán a kato­likus-protestáns ellentét, az osztályellentétek elködösítő- je, azt az is bizonyítja, hogy a most »katolikus-pártinak« kikiáltott Angliában fehér holló a katolikus, az ország túlnyomó többsége protes­táns.) Majdnem reménytelen Bonyolult, kusza és majd­nem reménytelen a helyzet, ma is Észak-írországban. A kommunisták persze kínál­nak igazán helyes, szocialis­ta megoldást, de ennek je­lenleg nincs reális esélye. Marad tehát az egyetlen megoldás, (mégha átmeneti is csupán): támogatni White­law törekvését mind a fegy­veres katolikus, mind a fegy­veres protestáns szélsőséges szervezetek semlegesítésére (mindkét fél tűzszünetet je­lentett be, de aztán mindkét­Ötven éves a Japán Kommunista Párt 1922-ben alakult meg, július 15-én ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Japán Kom­munista Párt. A párt — amely­nek japán neve Nihon Khjo- szánto — félévszázados műkö­dése során mindig felvette a harcot a rekació, az elnyomás •őivel. Sokszor igen nehéz bülmények között. 1923-ban tartóztatták a JKP vezetőit, 1924-ben illegalitásba kénysze­rült a párt, 1929-ben a reakci­ós kormány terrorhad járata nyomán számos kommunista vezetőt meggyilkoltak. A fasiszta rendszer veresége után, 1945-ben legális lett Ja­pán kommunistáinak pártja. 1950-ben azonban az amerikai megszállók a koreai háborút kihasználva, üldözési kam- í Í ny t indítottak a JKP ellen, örvény-n kívül helyezték a központi bizottság tagjait, be­tiltották a pártsajtót. 19ÖJ-ig a JKP gyakorlatilag féllegális helyzetben volt. 1961-ben a párt új programja mérlegelve az országban lévő állapotokat, a lehetséges feladatokat, meg­fogalmazta az anüimperialista és antimonopolista harc leg­fontosabb célkitűzéseit. A JKP arra törekszik, hogy nemzeti demokratikus egységfrontba tömörítse az összes demokrati­kus szervezeteket, csoportokat, és. együttműködést teremtsen a szocialista párttal. Az 1971 március. ; „m.or.nányzati vá­lasztások előtt egy ilyen meg­állapodás alapján a JKP és a szocialisták több prefektúrá- ban közös jelöltet állítottak! A kommunista párt minden poli­tikai csoporttal hajlandó együttműködni, a következő el­vek alapján: az USA és Japán közötti katonai szövetség fel­bontása, az ország semlegessé­ge, harc a nagytőke, küzdelem a militarizmus ellen, a nép ér­dekeit szem előtt tartó gazda­ságpolitika. Az 1969 decemberi parlamenti választásokon a párt 3 millió 200 ezer szavaza­tot kapott (ez az összes szava­zatok 7 százaléka — az 1967. évi választásokon elért 4,7 szá­zalékkal szemben). A parla­mentben a korábbi 10 helyett 14 kommunista képviselő ül. A városi tanácsokban, ahol eddig nem volt a pártnak képvisele­te, 70 kommunista foglal he­lyet 1970-ben, a legutóbbi kong­resszuson — amely antiimpe- I rialista programot fogadott el, — megállapíthatták, hogy a JKP-nak 300 ezer tagja van, és kétmillióan olvassák a párt sajtóorgánumát, az Akahatát, a Vörös Zászlót. Képünk gyakran megismét­lődő mozzanatról készült. Egy tüntetésre — amelyet a párt szervezett — rátörnek a rend­őrség osztagai . Az utóbbi időben e tömegdemonstrációra elsősorban "a japán kormány Amerikai-politikája adott okot. A felvételünkön látható to­kiói megmozduláson százezren vettek részt.-y-s Kijelentette, hogy Kuba fel­vétele a KGST tagjai közé, fontos lépés az ország törté­nelmében, s kétségtelenül elő­fogja mozdítani gazdasági fej­lődését, a többi szocialista or­szággal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való gazdasági, tudományos, műszaki és kul­turális kapcsolatainak bővü­lését. Az angol alsóház csütörtökö<n késő este harmadik olvasás­ban, végleg jóváhagyta az úgynevezett összehangoló tör­vények gyűjteményét, amelyek hozzá idomítják a szigetország gazdasági, szociális és jogi éle­tét a közös piáci tagság felté­teleihez. A kormány 17 szava- zatos, kényelmesnek mondható többséget kapott és ezzel a törvényhozás szempontjából megnyílt az út a közös piaci csatlakozás (elé, amelynek hi­vatalos időpontja tudvalevőleg 1973. január L A döntő harmadik olvasás­ban a kormány törvényjavas­latára 301 képviselő szavazott, a javaslat ellen 284. Érdekes, hogy Roy Jenkins, aki a közös piaci belépés miatt szembeke­rült pártjának irányvonalával, s ezért lemondott az alvezér- ségről, ezúttal a kormány el­len szavazott. Tizenhárom la- bourista azonban tartózkodott és ezzel gondoskodott arról, kája ugyan nagyrészt a régi brit »Oszd meg és uralkodj!« kormányzási elven alapul, ám ezúttal ez a törekvés in­kább a feszültség csillapítá­sára, mint az ellentétek ki­élezésére irányul. Whitelaw elsősorban a szorongatott ki­sebbségnek, a katolikusoknak ígért védelmet és olyan tár­hogy a kormánynak ne legye­nek különösebb gondjai. A torypárt sem volt egységes: 11 konzervatív és 5 uniosta a tör­vény ellen adta a voksát, há­rom tory és két észak-ír kép­viselő tartózkodott.a szavazás­tól. Az összehangoló törvények most a Lordok Háza élé ke­rülnek, ahol a kormánynak fölényes, biztosított többsége van. Mielőtt a függöny legördült, a munkáspárti szónokok meg­vívták utóvéd harcaikat. Peter Shore, a párt európai szóvivő­je kijelentette: az összehangoló törvények célja a brit parla­ment egész történetének meg­változtatása. A döntés jogát — mondotta — szántszándékkal átjátsszuk más országok kezé­be, a közös piaci intézmények­nek beleszólási joguk lesz Ang­lia ügyeibe, és a Stuartok óta először az angol parlament jó­váhagyása nélkül adóztatnak Angliában. tő fel is mondta), annak ér­dekében, hogy Ulsterben megszűnjék a bombák és puskák okozta állandó élet­veszély. És haladás történjék a munkanélküliség- felszámo - lása, s a katolikus kisebb­ség- jogainak szélesítése út RÖVIDEN Mao Ce-tung újra mutatko­zott a nyilvánosság előtt. A pe­kingi rádió pénteki jelentése szerint a KKP elnöke feleségé-, vei, Csiang Csing-gel részt vett a kedden elhunyt egykori tanítójának temetésén. A NATO Iránti francia ma­gatartás változatlan Miche! Debré, francia hadügy mint tér szerint. Debré, amerikai 1 togatásából visszatérve nyom; - tékosan cáfolta, hogy a franci­áit ismét aktívan részt vesznek a NATO katonai szex-veinek tevékenységében. A Japán Szocialista Párt tíz­tagú küldöttsége pénteken el­utazott a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságba. A de­legáció tagjai találkoztak'Kim ír Szén miniszterelnökkel és más koreai vezetőkkel. Panmindzsonban megtartot­ták 22. előkészítő tárgyalásu­kat a KNDK és Dél-Korea Vö- röskex-esztes szervezeteinek képviselői. ján. Barabás Tanra Az angol alsóház jóváhagyta a közös piaci törvényt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents