Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-15 / 165. szám
Szakszerűség és demokratizmus — A munkahelyi elégedetlenség egyik oka, hogy a dolgozók egy része képességének és tudásának szintje alatt dolgozik Lehetőség hiányában nem tudja maximálisan hasznosítani szakmai ismereteit, kiteljesíteni emberi értékeit — fejtegette fiatalos hévvel egy üzemi technikus, szűkebb baráti társaságban. Véleménye élénk vitát, több oldalú ellenvetést váltott ki. És ha joggal túlzónak találták is társai e megállapítást, érdemes néhány gondolattal elidőzni tartalmán. A téma vizsgálatakor elsősorban a tudatos és szakszerű vezetői munka hiányához jutunk el. Nem túlzás azt állítani, hogy napjaink legfontosabb vezetői feladata az emberek teljesítményét képességeik szintjére emelni. A vezetők ezt úgy érhetik el, ha sikerül összhangot kialakítaniuk a dolgozó ember egyéni törekvései, szubjektív igényei, és a munkahely objektív feltételei, követelményei között. A korszerű vezetési ismeretek szerint ez csak akkor valósítható meg, ha a dolgozókat bevonják a vezetésbe, a döntések előkészítésébe és végrehajtásába. NItt azonban álljunk meg egy pillanatra, hogy válaszolhassak egy sokat hallott — és a fenti beszélgetésen is elhangzott — ellenvetésre. Arra a különböző formában és hangnemben megfogalmazott véleményre, mely szerint éppen napjainkba^ fokozódik az ellentmondóé a vezetés szakszerűségének növekvő követelménye és a munkahelyi demokratizmus kibontakozása, érvényesítése között. Mégpedig úgy, hogy sokan ez utóbbi létjogosultságát is megkérdőjelezik. Ennek bizonyítására több vezető azzal érvel, hogy manapság egy munkaterület áttekintéséhez és irányításához alapos szaktudás, a körülmények, a legkülönbözőbb összefüggések, sőt a várható tényezők naprakész ismerete szükséges. Ezekkel pedig csak a döntésre jogosult, kellő felelősségi hatáskörrel irányító vezető rendelkezik. Így kérdéses, van-e értelme annak, hogy kellő szakismerettel és sokoldalú tájékozottsággal nem rendelkező személyek beleszóljanak a vezetők munkájába, befolyásolják döntésüket, bírálják intézkedésüket anélkül, hogy az általuk teljes egészében nem látható összefüggéseket, tényezőket figyelembe vehetnék. így van-e ez ? Könnyű lenne azzal válaszolni, hogy a vezetés szakszerűségének és az üzemi demokrácia követelményének szembeállítása ellentétes a szocialista vállalat társadalmi funkciójával, rendeltetésével, és a mi viszonyaink között ennek egyszerűen nem lehet alapja. Ne intézzük el azonban ilyen, csaknem közhelynek tűnő megállapítással a választ. Inkább fordítsuk meg a kérdést: nélkülözheti-e a vezető beosztottainak véleményét? Erre a kérdésre még azok is nemmel válaszolnak, legalább önmaguknak, akik csak formálisan fogadják el a demokratizmus különböző szervezeti kereteit és megnyilvánulásait. Az ilyen vezetők is megkeresik a legkülönbözőbb lehetőségeket és csatornákat ahhoz, hogy tájékozódjanak a dolgozók hangulatáról, megismerjék véleményüket,’ egy-egy intézkedés hatását Nem az egyes emberét, mondjuk a hangadókét, hanem a sok egyesből az általánost. És igaz, hogy egy üzemrész dolgozója nem láthatja át az egész gyár, vállalat valameny- nyi termelési folyamatát, de Bővítés,. korszerűsítés egymillióért közepén fejeződött be a főállomáson a nagyszabású átalakítás és korszerűsítés, amelynek révén az intézmény a jövőben még inkább megfelelhet majd a feladatának. Mint arról Czeglédi Lajos igazgató tájékoztatott, csaknem egymillió forintot költöttek erre a célra, és különösen jelentős a laboratórium bővítése: alapterülete most kétszer nagyobb, mint amekkora az átalakítás előtt volt, s ezen az 57 négyzetméteren számos, a korábbinál korszerűbb be- berendezéssel dolgozhatnak. Gyarapodott a főállomás laboratóriumának felszerelése, így könnyebbé és eredményesebbé vállhat az itt dolgozók, köztük dr. Foltényi Imréné laboratóriumvezető szakállatorvos munkája is. Az utóbbi években a legjelentősebbekhez nőtt fel az ország hasonló rendeltetésű intézményei között a Kaposvári Mesterséges Termékenyítő Főállomás. A főállomás eddigi fejlődése hozzájárult ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemekben sokat javult az állattenyésztői munka minősége, eredményessége. A múlt év augusztusában kezdődött és az idén április Magyar—jugoszláv vízügyi tárgyalások A Magyar—Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság elnökei és a két ország vízügyi szerveinek vezetői csütörtökön és pénteken a Dráva-mentén tanácskoztak a drávai közös érdekű vízgazdálkodási együttműködés kérdéseiről, Megtárgyalták a Dráva és a Mura komplex fej- taaatpsi programjában szereplő tennivalókat; az energia- hasznosítás és a iolyamszabá- lyozás terveinek összehangolását, valamint a magyar— jugoszláv vízügyi műszaki-tu- dományos együttműködés továbbfejlesztésének egyéb lehetőségeit. A tanácskozáson foglalkoztak a drávai hajózási egyezmény előkészítésé vei , is. azáltal, hogy a saját terül-té- ről eljuttatja észrevételeit, máris hozzájárul a demokratizmus megvalósulásához. Feltéve persze, ha ezt felsőbb szinten is figyelembe veszik. Ez pedig egyre inkább létkérdése lesz minden vezetőnek, ha elismerik, ha nem. A dolgozók kollektív tudását csak az a vezető tudja hasznosítani, aki elismeri és a szervezeti munka legnagyobb tartalékának tekinti ezt a tudást és hozzáértést. Ez a vezető a dolgozók kezdeményezéseit, javaslatait, bíráló megjegyzéseit, észrevételeit nem jogtalan beavatkozásnak, akadékoskodásnak tekinti, hanem vezetési módszere és stílusa részének, munkája elengedhetelten feltételének. Mindebből következik, hogy a vezető mindig rá van utalva a vezetettekre és az őket képvi-. selő társadalmi szervezetekre, ha szakszerűen akar vezetni, tehát azt akarja elérni, hogy a dolgozók magukévá tegyék elképzeléseit. Az emberi teljesítmény lehetőségei — a vezetői ráhatás minőségétől függően — szinte korlátlanok. Hiszen az ember nem gép, amely — még a legbonyolultabb is — csak azt adja vissza, amit kezelője beletáplált. Az emberben akaraterő van; érzelmi töltés, hangulati elemek, tudatosság, a cél ismerete befolyásolják munkáját. A vezetés szakszerűsége tehát — ellentétbein a lassan divatossá váló nézetekkel — nem a demokratikus élvek és módszerek elvetését vagy mellőzését, hanem éppen fordítva: a demokrácia lehetőségeinek maximális felhasználását jelenti. Olyan helyzet kialakítása érdekében, amely lehetővé teszi, hogy az emberi ■tényező tartalékait, a dolgozó ember tudását, tehetségét, képességeit teljes mértékben a munkahelyi célok szolgálatába állíthassuk. Nincs tehát igazuk azoknak, akik ellentétet látnak a vezetés szakszerűsége és a demokratizmus érvényesítése között. Nem ellentétről van szó, hanem a szocialista vezetés egymást kiegészítő alapel- veirőL Paál László Az „Ezrek szerződése3 a barátok szerződése Kaposvár és Kalinyin testvérvárosunk hasonlítanak egymásra. Legalábbis abban, hogy mindkettőnek van textilipari vállalata. A Szovjetunió és Európa egyik legnagyobb pamutfonó kombinátja a kalinyini. Dolgozói már jártak vendégségben a kaposvári kollégáknál. A kalinyiniak megőrizték a magyar barátaikkal való találkozásuk emléA klinyiniak óvják a vállalat hírét. Jelenleg három szövet viseli a kiváló áru jelet, mely a szovjet termékek minőségének legmagasabb elismerése. Ezek az anyagok a »Volzsanka■», a »Korszerű«, az »Inganyag«. A kalinyiniak most más szöveteket is fölkészítenek a minőségi jel elnyerésére. Külön ellenőrző táblákkal kezdete 1929, az első ötéves tervek ideje. A kalinyini »Pro- letárka« kezdeményezte az ország sok ezer textilmunkása közötti versenyszerződés aláírását. Jurij Bajdukov javaslatára 1969-ben megújították az »-Ezrek szerződését«. 1972-ben továbbfejlődött a verseny. A kalinyiniak kezdeményezését felkarolta a húszezres, Moszkva környéki GluJ. Bajdukov a brigád fonónöi között. f: V’ keit. V. M. Pigaszin, a kalinyini pamutfonó-ipari kombinát igazgatója a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Kalinyin városi szervezetének elnöke. A kalinyini »Proletárka«, így nevezik a kombinátot a városban, minden huszonnégy órában 947 000 méter szövetet gyárt, mégpedig kétszázféle mintával, s mindegyiknek van még három-négy formája. Például karton, flaneül, szatén, inganyag szintetikus szállal kevert pamutból. A kombinát a hazai piacra és Európa, valamint Ázsia harmincöt országába szállítja termékeit. A kalinyini kombinát a Szovjetunió textiliparában elsőként kezdte meg a szövést az elvben teljesen új, vetélő nélküli pneumatikus szövőgépeken. Két évvel ezelőtt két ilyen gépet szereltek föl kísérletképpen, most pedig már több mint háromszáz található a kombinátban. Ezek a leggyorsabbak az országban használt szövőgépek közük jelölik meg a műhelyekben azt a gépet, amely félkész árut, fonalat, nyers szövetet gyárt a kiváló árukhoz. A »Volzsanka fonalát Jurij Bajdukov brigádja készíti. Ez a kombinát legjobb komszomolista ifjúsági közössége. A brigád mondhatja magáénak a legnagyobb termelékenységű munkát és gépeket a fonásban. Jurij Bajdukov keze alatt tizenhét fonónő dolgozik, s 14 784 orsót szolgálnak ki. A brigád legjobb fonónője, Ligyija Ar- szenyeva elhatározta, hogy négy év alatt teljesíti az ötéves tervét. A norma szerint kilencszázorsót kezelne, ő azonban ezerháromszáznegy- vemnégyen dolgozik. Jurij Bajdukov brigádja nemcsak Kalinyínban és a területén ismert, hanem az Orosz SZSZSZK textilmunkásai között is. Az ő kezdeményezésükre született újjá az a verseny, amely »Ezrek szerződése« néven ismert. A szerződés hovi pamutfonó kombinát. Az »Ezrek szerződését« most már aláírta sok közösség a legkülönfélébb iparágakból, amelyek hozzájárultak a szövetek gyártásához, a gyapotmezőktől a készáru csomagolásig. Jurij Bajdukov tudja, hogy a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában több lá- váló ifjúsági brigád dolgozik. — Jó lenne megismerkedni a magyar fonónőkkel — mondta Jurij. — Ügy gondolom, hogy csak sok hasznos tapasztalatot átvehetnénk tőlük. Az »Ezrek szerződése« mely a Szovjetunió köztársaságaiban elterjedt, kölcsönös támogatást, gazdag tapasztalatcserét jelent a munkában. Lehet, hogy a magyar textilipari munkások is szeretnének közelebbről megismerkedni ezzel a versennyel. Antonyina Szf^eogyanuk, a Kalinyinszkaja Pravda munkatársa Őszinte beszélgetés egy fiatal mérnökkel A nagy, kopár teret néhány öreg épület szegélyezi jobboldalt, míg a másik felén már friss, nagy ablakszemek csillognak. A feltámadó szél tűhegyes kis homokoszlopokat csavar, némi merészséggel hatolhat csak az ember mögéjük. Egy lapos löszoldal hajlatában húzódik meg a ház — a laboratórium. Falai mentén, ablakai alatt csend van. Magas fiatalember fogad, közvetlenül, szívélyesen. Bent kábelek, huzalok erdeje, kusza egymásutánja, kémcsövek, ki tudja mire használt alkatrészek, tekercsfiókák, elektromos kemence sima oldalfalaival, s ellenállások, félvezetők festői rendetlenségben. Az egyik asztalon agyagból formált, széles hamutartó, rajta egy súlyos, keserűen vicsorgó agyagíej — nyomatéknak. Igazolva, hogy a laboratóriumban dolgozók szellemétől nem idegen még a minden anyagban formát sejtő, játékos formálásra ösztönző világ, amely jobbára a harmadik x után kezd kiveszni az emberből. Beszélgetésünket a vízcsap gazdag csobogása kíséri. — Nem lehet elzárni, rossz — mondja ideges pillantásom láttán. Nagy Lajos, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vallalat fiatal fejlesztőkutató mérnöke közvetlenül a főmérnök irányítása alá tartozik. Féléves kutatási terv alapján dolgozik, kötetlen munkaidőben. Ügy osztja be az idejét, ahogy akarja. Ez a , gyakorlat némiképp szokatja lan a somogyi vállalatoknak — Egészen biztosan. Egyébként nekem is be kellene vonulnom az árodába... Három éve végzett Lening- rádban, mérnök-közgazdász. Végzettségét tekintve kevés ember van az országban, akinek hasonló diploma lenne a kezében. Könnyűipari gazdasági kibernetika a szűkebb szakmája. — Nem tudnám pontosan megfogalmazni, már csak azért sem, mert nincs elegendő tapasztalatom, de valahogy úgy érzem, hogy nálunk, Magyarországon kevesebb szükség van az efféle képesítésre. Erősen szakosodott képzést kaptunk, egy részterületen hallatlan mélységben. Ezzel szemben nálunk inkább általános mérnökre van szükség. — Ügy tudom, ez már a harmadik munkahelye. Miért éppen itt, ennél a vállalatnál maradt huzamosabb ideig? — Nem könnyű válaszolni erre. Talán minden ott kezdődött, hogy egész más az egyetem, mint a termelőmunka. Ott, Leningrádban és a többi egyetemen is, a tudományos Eredményeknek, a kutatásnak van hallatlan presztízse, diákfejjel azért lelkesedik az ember. Az egyetemen minden feltétel biztosítva van, korszerű műszerek, hozzáférhető, jó szakirodalom, a tanárok, akiktől mindig hall valami újat, nagyszerűt az ember. A legfrissebb eredményekért, a műszaki élet nagy felfedezéseiért lelkesedtünk. S én is — sok más társamhoz hasonlóan — így jöttem dolgozni az egyetem után, azzal az elhaóelaüelenti aakase magam a mély vízbe. Tudtam, hogy sok megoldatlan dolog van szinte minden vállalatnál, alig vártam, hogy talál- kozhassam a problémákkal. Sodró lendülettel és hihetetlen bizakodással kezdtem. Ami az én feladatom, az munkabírás, erőbedobás kérdése, s úgy hittem, nem rajtam fog múlni. — És csalódott? — Egy kicsit. A vállalatoknál egészen más szemlélet uralkodik, mint az egyetemen. Ezzel persze az embernek számolnia kell, de mégis úgy érzem, túl nagy a termelésközpontúság. A műszaki ismereteknek nagyon kevés a becsületük, a vállalati gyakorlatban nagyobb becse van a pozíciónak, annak, hogy minél magasabb szintről szólhasson bele valaki a vállalat dolgaiba. S ebből én kívül rekedtem, mert egy percig sem érdekelt. — A téglaiparnál méltányolták a szemléletét? — Igen, itt belátták, hogy munkám, ötleteim hasznára válnak a vállalatnak. De itt is minden a bizalom kérdése: mennyi bizalmat szavaznak meg az embernek. — Ez mit jelent? — Nézzük talán a jelenlegi munkát. Nálunk a téglaiparban igen fontos, hogy a gépekbe kerülő anyagban ne legyen fém, mert egy rozsdás szeg is súlyosan megrongálhatja a berendezéseket. Nos, most éppen egy ilyen fémki- választóval vesződöm, s ahogy ismerem a helyzetet, országosan teljesen egyedi ez a készülék. Ez az automatikus ve1 működő ff.minvalasztó mindenféle fémet — tehát nemcsak a vasat — kiválaszt. — Ehhez a munkához megkapta a bizalmat? — Igen, a vállalatnál pontosan tudják, mit jelent, ha sikerül »tető alá hozni« a fém- kiválasztót. E tekintetben teljes bizalmat élvezek. De nyilvánvalóan előbb bizonyítanom kellett. A balatonszentgyörgyi uj gyárban a száraz és nyers tégla átrakó automaták fényvezérlését sikerült megoldani, teljes egészében a hazai üzletekben kapható alkatrészekből. — Látom, nemcsak tervezi, hanem el is készíti a fémkivá- lasztót. — Hogyan is mondják?Szegény ember vízzel főz, ugye? Sajnos egyedül kell mindent intéznem, a tervezéstől, a különböző számításokig és az anyagbeszerzéstől a gyakorlati kivitelezésig. De higgye el, nagyon, jól van ez így. Az embernek ismernie kell a vállalat tehetőségeit, s tudom azt is, hogy ez a bizalom nekem egyelőre nagyon sokat jelent. A jelenlegi körülmények között többre nem számíthatok. S ráadásul közvetlenül megismerem a legkisebb gyakorlati problémákat is. Nagy Lajos fémkiválasztó készüléke azóta már talán működik is. Magát a dokumentációt beadta az országos FMKT-pályázatra. Három hete volt rá, mondja, s ideje már nem jutott arra, hogy gazdaságossági számításokat végezzen. Így »csak« harmadik lett az erős országos mezőnyben. Csupor Tibor
