Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
Nagy gondot okoz a kereskedelmi, vendéglátóipari vállalatoknak a minél jobb felkészülés a nagy nyári forgalomra, a kereslet hirtelen növekedésére. Az irodák hűvös falai között a nyár feszült állapotot teremt. Itt a jó idő, a Balaton vize hőmérsékletének emelkedése : munka. Gondoskodni kell mindenkiről. Erdősi László, a siófoki 305. számú ABC-áruház vezetője: — Az, hogy boltunk a szállodasoron van, egyúttal speciális helyzetet is jelent: kevés a helybeli vásárlónk, forgalmunk főképp az üdülők számától függ. Most aránylag kevesen vannak még, s forgalmunk »csak« 42—43 000 forint naponta. Nyáron ez a háromszorosára is fölmegy. Az élelmiszerek nem nagyon fogynak, inkább a magyaros jellegű emléktárgyainkat keresik, s a pálinkát, tokaji aszút Vásárolnák a szalámit és a gyulai kolbászt is — ha lenne. — Mennyi gyulait kapnak? — Egy héten hatvan kilót. Ez nagyon kevés, pillanatok alatt elviszik. Egy egész szállodasornak hatvan kiló gyulai nem túlzottan laktató! Egy amerikai vendég: — Kérem, nem tapsoltam, amikor tegnap este 100 kilométert kellett autókáznom, hogy sült halat ehessek a Balaton partján! — Reggeltől estig egyfolytában nyitva vagyunk, vasárnap is — mondja Vörös Istvánná, a Balatoni Halgazdaság halsütödéjének vezetője. — Milyen hal van? — Keszeget és fogast sütünk. Mindkettő állandóan kapható, minden mennyiségben. Most hétköznap 100 kiló hal fogy el, de a főszezonban többszöröse. A sütéshez naponta 40 liter olajat, 20 kilogramm lisztet használunk fel. — Folyamatos lesz az ellátás? — Igen. Minden reggel any- nyit kapunk a gazdaságtól, amennyit kérünk. Ügy néz ki, hogy minden igényt ki tudunk elégíteni. Lehet, hogy az amerikai kocsija tévedt el. Az is lehet, hogy az a 90—100 darab fogas, melyet egy nap megsütnek, nem elég. Ez ugyanis 90— 100 ember adagja. Ennél viszont sokkal többen üdülnek a siófoki strand környékén. o A Somogy megyei Iparcikkkiskereskedelmi Vállalat 203. számú pavilonjában a PIÉRT által ígért 52 féle balatoni képeslap közül mindössze huszonnyolc fajta található. Vannak persze közöttük nagyon szépek is, pompás színeik a bécsi nyomdákat dicsérik. A pavilon vezetője — Hózer Im- réné — szerint tavaly ilyenkor ennél rosszabb volt a választék. A pavilonban ilyesztő áru- dömping, nem is lehet tájékozódni, hogy mi mindent árulnak. Porcelántárgyakat látok (a herendit keresik, de az nincs), sportcikkeket, illatszereket és még rengeteg apró holmit, ami fel sem tűnik a nagy zsúfoltságban. Bizony sokat kell ugrálni az eladónak, hogy a zömében olcsó árak mellett egy-egy forgalmasabb napon kihozza a 17 000 forintos összbevételt. — Nem lehet időnként leül- . ni? — Nézze, itt egy szék, de ezen is áruval telt dobozok vannak. Nem fáradok el, pedig nyílik egy pult a strandra és egy az utca felé is. Amikor átvettem a pavilont és először bonyolítottam, magam is meglepődtem: hol fogok én itt állni? Aztán megoldódott. A csúcsforgalomban nincs rá idő. Még szerencse, különben elunnám magam! Végül a strand. Tavaly nyárra bővítették ki. Naponta 25— 30 000 ember fér el, vagyis Kaposvár fele. Egyelőre persze itt sincsenek ennyien. Az első júniusi vasárnap 4000 fizető vendég volt, csütörtökön hétszáz. Mégis úgy tűnt, hogy sokan vannak. A vendégekről igyekeznek gondoskodni. Automatákból szörpöket, hűsítő italokat lehet vásárolni, elég nagy a büfé is. Külön kijelölt helyen lehet focizni. A fű frissen kaszált, és árnyékos hely is bőven van. Hiányzik viszont egy olcsó bisztó, tej büfé. Egy pedagógus, miközben a negyven srácot igyekezett kordában tartani, panaszkodott: mennyivel kényelmesebb lenne, ha biztosították volna a strand területén az étkezést is. Sok beutalt nyaraló van, aki az üdülőjében ebédel, így az átfutó, csak egy napra érkezett vendég nem jelentene megoldhatatlan feladatot egy önkiszolgáló étteremnek. Persze a kívülálló nem tudja, ehhez mennyi mindenre lenne szükség. Mégis, amikor a pedagógussal beszélgettem, nekem is eszmbe jutott: — Tényleg, miért nincsen a strandon egy olcsó étterem? Mészáros Attila Feltöltik a partot Fonyódligeten Harmat Endre Gyilkosság RT. Ili Az amerikai mozikban nemrég mutatták be Marion Bran- doval a főszerepben a »Keresztapa« című filmet. — Az óriási siker egyik titka, hogy a történet rendkívül hiteles — írták a kritikusok. A filmben az amerikai maffia véres bel- háborújáról van szó, és ha valakinek netán kétsége lett volna az iránt, hogy a »Keresztapa« sztorija valóban hiteles-e, néhány nappal ezelőtt a szó akusztikai értelmében is csat- tanós választ kaphatott. New Yorkban ugyanis majdnem pontosan megismét1 a film egyik — vendéglői lövöldözéssel kapcsolatos — jeSomogyi Néplap Gengszterháború az Umberto-vendéglőben lenete. Sőt, mint a Newsweek című, nagy példányszámú amerikai magazin megjegyzi; aki látta a »Keresztapát«-t, egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy mindez bekövetkezett A tettest föl bérelték A dolog tavaly júniusban kezdődött. Akkor — egy olasz származású amerikaiak által összehívott gyűlésen — egy ismeretlen fiatalember lépett oda az egyik szónokhoz, Joseph Colombóhoz, és minden sietség nélkül három golyót eresztett a fejébe. A gyilkost a helyszínen szitává lőtték, de senki, egyetlen pillanatra sem hitte azt, hogy neki magának volt valami leszámolni való ja Colombó- val. A tettest nyilvánvalóan fölbérelték, annál is inkább, mert a merénylet végrehajtása után azonnal megszólaltak a fegyverek, amelyek azonnal végeztek vele. A rendőrség ebből természetesen arra következtetett, hogy gondosan előkészített terv végrehajtásáról volt szó. Ennek a tervnek az értelmében kellett tettének elkövetése pillanatában elhallgattatni a gyilkost. Az Egyesült Államokban az ilyesmi meglehetősen gyakori, a legismertebb ügyek közül elég Lee Harvey Oswald és Jack Ruby hátborzongató esetére gondolnunk. Joe Colombo az amerikai gengszterszindikátus egyik nagyhatalmú, közismert alakja volt. Már az apja Al Capone környezetében »dolgozott«. A rendőrség nemcsak azt tudta, hogy d Colombót egész életére megbénító lövéseket valaki készpénzért megrendelte — az FBI azt is sejtette, hogy ki. Csak éppen bizonyítéka nem volt. (Később látni fogjuk, hogy az amerikai maifia szinte tökélyre fejlesztette a bizonyítékok eltüntetését, és megvannak az eszközei arra is, hogy a rendőrség a valóságosnál is tájékozatlanabbnak látszom) A napokban aztán nagyonis látványosan beigazolódott a detektívek sejtése. Joseph Gallo, a Colombo-ügy első számú gyanúsítottja negyvenharmadik születésnapját ünnepelte egy szép kora tavaszi este. Társaságával először az amerikai metropolis egyik méregdrága Dí szki y ilágítás — nappal SÄPADTAN erőlködnek az utcai lámpák, versenyeznek a ragyogó déli napsütéssel — de miért? — Biztosan a hálózatot javítják — mondja a néni, aki a DÉDÁSZ siófoki kirendeltségén a »hibabejelentő« feliratú kuckóban üldögél. Értetlenül mosolyog; nem érti, mi a fenét akarok. Ha ég, akkor jó. Hozzá olyankor jöjjek, ha majd nem ég. Még két embert sikerül megbotránkoztatnom, mert szeretnék elfogadható választ kapni arra a kérdésre: miért működik a közvilágítás Siófokon fényes nappal. — Csak így lehet megállapítani, hol romlott el valamelyik égő — világosít fel egy férfi. A megokolás logikus lenne, ha legalább egyetlen villany- szerelővel találkoztam volna útközben. Pedig az Európa szálló és a főtér között sok utcát érintettem. — Biztosan a város másik felében dolgoznak — próbál megnyugtatni egy hölgy, akit a következő ajtó mögött találok. Nyomatékként még azt is hozzáteszi: — Különben az egész országban így csinálják. Ez az érvelés azonban csöppet sem nyugtat meg. Sőt. Jó lenne röptében kiszámítani, vajon mennyi villanyszámla- növekedést jelent egy ilyen hetvenkét órás díszkivilágítás az amúgy sem túl gazdag siófoki tanácsnak. Kifogásolni persze könnyű, megoldást találni annál nehezebb, de azért megpróbálom: — Nem lehetne mondjuk egy embert ráállítani, hogy este — amikor különben is üzemelnek a lámpák — írja össze, melyik oszlopon rossz a világítás? Azokat aztán másnap kicserélhetnék. — Nálunk héttől négyig van a munkaidő — közli elutasítóan a DÉDÁSZ dolgozója. — Akkor legalább ne az egész városban égne ... talán elég lenne, ha csak azon a környéken, ahol éppen dolgoznak ... ez így rengeteg pénzbe kerülhet... — makacskodom. A hölgy vállat von, fagyosan végigmér. Észbekapok. Hát persze. A DÉDÁSZ érdekeit az szolgálja, ha minél nagyobb a villanyszámla. Mindez május végén történt És talán nem is akadékoskodnék most, ha nem találkoztam volna a napokban ismét hasonló esettel. Kiderült, másoknak is szemet szúrt a pazarlás, melyet Fonyódon és Bala- tonfenyvesen is rendszeresen »megrendez« a DÉDÁSZ. — Fonyódon hét körzetre oszlik a hálózat, tehát lehet külön működtetni a közvilágítást. Már kértük az illetékeseket, az ilyen ellenőrzések alkalmával csak azt a részt üzemeltessék, ahol valóban dolgoznak — mondja Fonyód nagyközség tanácselnöke. Egy balatonfenyvesi tanácstag pedig a tanácsülésen jelentette, hogy Balatonfenyvesen ugyanez a helyzet. — A költségvetésünkben a közvilágításra előirányzott összeg már majdnem teljesen elfogyott, holott az évnek csak a felénél tartunk — panaszkodik a fonyódi tanácselnök. EGY KICSIT furcsának találom ezt az üzleti erkölcsöt A fogyasztó nem annyi áramot használ, amennyit akar, hanem amennyit a DÉDÁSZ a nyakába sóz. Vagy talán úgy vélik, egy »közületnél« nem számít? Rezes Zsuzsa A tizenegy éves tolvaj „Ellenőrizni úgysem tudták. 99 A rendőrtiszt azt mondja róla, hogy a \ csillagos eget is letagadná. A tekintete ártatlan, szeme óriásira tágul: »Nem én voltam«. Aztán behozzák a galeri tagjait: lassan mindent bevallanak, a betöréseket, a lopásokat, mindent A fiú látja, minden kiderült, mire bejelenti, ő is el akar mondani egyet és mást Vigyáz rá, hogy újat ne valljon, hogy társait be ne feketítse. Nemcsak betyárbecsületből teszi ezt — szemmel láthatóan fél is. A bandafőnöktől, a tizenhat éves csavargó suhanc- tó.1, meg a galeritársaktól is. Alaposan belénevelték: tartsd a szád, mert ráfizetsz«. Az effajta »nevelés« Pistára jobban hatott, mint a szülői szó. Édesapja, édesanyja is dolgozik, becsületes emberek, akik fáradsággal és igen kevés szabad idővel otthont teremtettek a három gyereknek. A nagyobbakkal nincs is semmi baj, az egyik ipari tanuló, a másik általános iskolába jár, hetedikes. Pista fölött azonban minden hatalmukat elvesztették. Mindenkinek hazudik a gyerek, iskolakerülő lett, most, az év végén meg is buktatták. Kaposváron, az Erdősor utca mulatóját, a Copacabanát kereste föl, majd az Umberto- étteremben folytatta a szórakozást. Vele volt vadonatúj felesége, Sina és annak előző házasságából származó tízéves lánya, meg Gallo nővére, és természetesen a testőre. Kitűnő hangulatban ülték körül az asztalt. Az ünnepelt az étlap hosszas tanulmányozása után újabb, pompásnak ígérkező olasz fogást rendelt. Soha nem fogyaszthatta el. Középtermetű, szürkülő hajú férfi szállt ki az étterem előtt megálló világos kocsiból, besétált, és két lövést adott le Gallóra. A testőr, Peter Diapioulas (Peter, a görög), sőt az asztal- társaság legalább két másik tagja is azonnal tüzelt, de már késő volt. A gyilkos elmenekült. Gallo elvánszorgott az ajtóig, de ott összeseit, és a mentőkocsiban meghalt. A rendőrség megállapította, hogy az étteremben néhány másodperc alatt több mint húsz golyót lőttek ki. A V'< harc nyomán »Peter, a görög« is megsebesült. Hogy a gyilkos sértetlen maradt-e, az vagy később derül ki, vagy — és ez a valószínűbb — soha. Oroszlán a kertben Joseph Gallo — az áldozat — rettegett mafíiaíőnökként környékén az utóbbi időben több lopás történt. A tettes »profi módon« végezte munkáját, a betörés után egy perccel megtalálta a pénzt, egyebeket, s anélkül, hogy sok nyomot hagyott volna maga után, meglépett. Amikor a nyomozók összehasonlították a bűneseteket, kiderült, hogy több helyről autómodellek is elvesztek. Ez volt az első jelentősebb nyom: a tettest talán a gyerekek között kell keresni. Négy lopás után Pista lebukott. Tizenegy éves, most volt ötödikes. Lapozzunk az iratokban, hogyan, mi is történt. Pista az első esetben egy kaviccsal bezúzta az ablakot, aztán bemászott a résen, és százötven forintot, autómodellt, régi érmeket vitt magával. — Mi lett a pénzzel? — Elosztoztunk rajta. Csak annyi lehetett az enyém, amekkora rész járt nekem. — Mire kellett a pénz? — Játékpisztolyt vettem rajta. Nekem sohasem volt játékom ... — Biztos ez, Pista? — Jó, jó volt, de az nem elég. Üjakat akartam. halt még. De ő is »aluról«, kö- } zönséges bérgyilkosként kezd- ; te. Az ötvenes években test-j véreivel — Larryval és Ál- | berttel — együtt Joe Profaci J bandájában dolgozott. Akkori-} ban, a bosszútól félve, a há-1 rom Gallo-testvér oroszlánt ♦ tartott brooklyni házának kert-1 jében... j Josephet barátai Szőke Joe-t nak, és mindenki más Bolond | Joe-nak nevezte. A név törté-| nete: Gallo sokszor megúszott I kisebb-nagyobb büntetéseket} azzal, hogy a jól megfizetett} pszichiáterek beszámíthatat- ♦ lannak nyilvánították. | 1962-ben Profaci meghalt, | és utódja Colombo lett. Gallo-1 ék nagyobb százalékot akar-} tak a most már Colombo által | vezetett maffiacsoport bevéte-f léből, s Colombo ezt megta-1 gadta. Ezért került sor a ta-í valy júniusi gyilkossági kísér-1 letre majd — Colombo vála-j szaként — a mostani születés f napi gyilkosságra. : Mindezek csak viszonylag ♦ jelentéktelen epizódok az ame-| rikai maffia hétköznapjai’ I A továbbiakban bemutatjuk aj világ legnagyobb és legfélel-j metesebb bűnszövetkezetét. ♦ : (Következik: ; ♦ Szicíliától Chicagóig) } — És a szüleidnek mit mondtál, honnan való a pisztoly? — Mondtam, hogy a haverom vette nekem, de az édesapám nem hitte éL Később a pisztolyt is elvitte a rendőrségre. — Nem vagy Jóba édesapáddal? — Nem szeretem, mert ütver. — Régóta? — Nem, csak amióta loptam. Később még három alkalommal több ezer forintot, karórát és egyéb értékes holmit zsákmányolt. Megesett, hogy társa is volt. — Kinek jutott eszébe a tolva jlás? — A srácok mondták, nem kell annyit iskolába járni. Én rájuk hagytam, igazuk van, az iskola nagyon unalmas. A szüleim reggel munkába mentek, nem láttak, hova indulok. Így aztán majdnem mindennap találkoztunk. — Előre megbeszéltétek, hogyan törtök be? — Igen. Majdnem mindig én másztam be a lakásokba, azt mondták, én vagyok a legügyesebb. örültem a dicséretnek, hiszen én voltam a legkisebb. — A szüleid soha nem kérdezték, merre kószálsz? — Dehogynem. Én hazudtam valamit, ellenőrizni nem tudták, mert dolgoznak. — Nem szerettél otthon ienni? — A srácokkal jobb volt, a hetedikes testvéremet nem szeretem, vele nem is játszom. A nagyobb testvérem meg ritkán van otthon. — Miért csaptad be a rendőröket a rejtekhellyel? — Én mondtam nyolc helyet is, hogy hova dugtuk el a lopott holmit, de úgy látszik, a többiek másova vitték a zsákmányunkat. Őket kérdezzék. — Mi lesz veled, Pista? — Félek a javítóintézettől... De itt nem rossz, már van barátom is... A fiú ellen büntetőeljárás nem indulhat, hiszen mindössze tizenegy éves. A rendőrség intézkedése nyomán ideiglenesen állami gondozásba vették — ez ellen a szülők sem tiltakoztak. A galeri idősebb tagjai ügyében folyik a nyomozás. Büntetőjogilag csak a lopásokért felelnek, erkölcsileg másért is. Például Pista tolvajjá neveléséért... Pintér Dezső
