Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
Távlatok a hátrányos helyzetű tanulók megsegítésében Interjú Horváth Lajossal, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével ' A megyei tanács végehajtó bizottsága legutóbbi ülésének gondolatai indították el azt a beszélgetést, amelyet Horváth Lajossal, a megyei művelődésügyi osztály vezetőjével folytattunk. Témánk: az általános és középiskolába járó hátrányos helyzetű tanulók megsegítése. — Hol tart Somogy a hátrányos helyzetű tanulók megsegítésében? — Mi, a végrehajtó bizottság elé terjesztett anyag készítői áttekintettük a megtett utat. Amit a művelődésügy, az iskolák, a nevelők, a társadalom hátrányos helyzetű tanulókért tettek, jelentős előrelépést eredményeztek. Mivel az általános iskolások 79 százaléka, a középiskolások 49 százaléka, a szakmunkásképzősök 71 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, az egész oktató-nevelő munkát áthatotta a segítő-támogató tevékenység. 1969-es fölmérésünk eredményéhez képest 1,2 százalékkal csökkent a bukások száma. A diákotthonokban az általános iskolások 94 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, a szakkörökben a tanulók 68 százaléka, a napközikben 76 százaléka. A kollégiumokban is jelentős arányban kaptak helyet, a tanulók 75—80 százaléka munkás—paraszt szülő gyermeke. A tömegszervezetek, társadalmi szervek a maguk sajátos eszközeivel, lehetőségeikkel is segítették a a munkát. A megyei tanács támogatásai közül egyet emelek csak ki. Egyetemi, főiskolai előkészítőket szerveztünk. 1969 óta Gödöllőn, Pécsen, Keszthelyen és még másutt is nyári előkészítő tanfolyamokon vettek részt a fizikai dolgozó szülők harmadik osztályos gyermekei. Évente mintegy 150—180-an. Sokat segítenek a somogyi klubok diákjai is. összességében azonban nem lehetünk elégedettek az eredményekkel. Sokkal többet beszélünk mindenütt a tehetség- gondozásról, mint amennyit az eredmények mutatnak. — Milyen véleménnyel vannak a pedagógusok a hátrányos helyzetű tanulók segítéséről? — Van még tennivalónk. Ma is fölvetődik a kérdés: mit is jelent a társadalmi igazságszolgáltatás. Miért csak a fizikai, a kétkezi dolgozók gyermekeivel törődünk? Arról feledkeznek meg sokan, hogy az iskolák közti differenciáltságot tovább fokozza az otthoni környezet. A gyermekekkel való foglalkozást nem tudja biztosítani minden fizikai dolgozó szülő. Ezt mindenkinek át kell éreznie, mert hiszen társadalmunk fejlődése, föl- emelkedése függ attól, hogy a tehetségek ne kallódjanak el. — A végrehajtó bizottság úgy fogalmazott, hogy a feladatok végrehajtásához nem elégséges az iskolahálózat, a pedagógusok oktató-nevelő munkája, ezt csak széles körű társadalmi bázis biztosíthatja. Szeretnénk tehát hallani a Somogy megyei programot. — Megvizsgáljuk egy megyei alapítvány létesítésének lehetőségeit. Az alapítvány célja az óvodák és az általános iskolai diákotthonok támogatása. Indokolt, hogy a községi tanácsok közös forrást hozzanak létre óvodák és általános iskolai diákotthonok létesítésére. Az üzemek és intézmények anyagi támogatása mellett meg kell szervezni a társadalmi munkát is. Indokolt a középiskolai diákotthoni helyek számát is gyarapítani. Úgy gondoljuk, hogy a községi tanácsok 50—100 ezer forint értékben váltsanak a községben lévő tehetséges gyermekek részére — állandó jelleggel — egy-egy középiskolai helyet. A községi tanács joga lesz aztán, hogy a követelményeknek mindenkor megfelelő gyermekeket arra a helyre küldhesse. Javasoljuk, hogy a megyei, városi, községi alapítványokból ösztöndíjalapot képezzünk a középiskolai tanulók részére. A megyei tanács évente a hátrányos helyzetű tehetséges középiskolás tanulóknak 300— 500 ezer forintos ösztöndíjalapítványt létesít. — Az intézményhálózat tétételeit milyen intézkedésekkel kívánják tovább javítani? — Az egységes intézmény- hálózat anyagi, szervezeti kereteinek kiépítése mellett fontos a szubjektív feltételek biztosítása is. Az intézmények típusai között szervezett kapcsolatot kell kiépítenünk. A hátrányos helyzetű, tehetséges gyermekek megismerése mellett fontos, hogy biztosítsuk a továbbjutást intézménytől intézményig. — A végrehajtást hogyan ki- vánják ütemezni? — 1972-ben meghirdetjük az ösztöndíjrendszert, fölkészülünk az anyagi és személyi feltételek megvalósítására, 1973— 75 között elkezdjük az elképzelések gyakorlati megvalósítását, kibontakoztatjuk a hatékonyabb segítés módszerét. Az ötödik ötéves terv első éveire szeretnénk befejezni a programot. H. B. Somogybán forgatott a televízió A rendező munka közben. Légifelvétel az erdőrengetegről. A zselici dombok hajlatában meghúzódó falu képe: a régi, fehérre meszelt tűzfalu házacskák, s az újak, a még vakolatlanok. Múltról, pásztorművészetről, történelemről, romokról, emlékekről vall a régmúlt részese és mai tudója, ősi cselédház omlik össze a felvevőgép előtt, s a zselici ember hétköznapjairól, életérzéséről, jövőbe látásáról beszél a puszta lakója, a tehenész, a gazdasági, a politikai vezető. Tájrészletek, riportok, nyilatkozatok. Dokumentumfilm készült a ZselicrőL A tv népgazdasági osztályának falurovata töltött itt huszonkét tagú stábjával csaknem két hetet. Az előkészületek hónapokig tartottak. A csaknem egyórás film egy sorozat második része. A Matyóföld után Somogy csodálatosan szép tájegységét fedezi föl a televízió, s lakóinak életét, jövőjét kutatja. A film narrátora, szóvivője, a zselici emberek beszélgető partnere Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára. Ő kalauzolja el a nézőt, s a rendezővel együtt ő szembesíti a tényeket, véleményeket: van-e jövője a Zselicnek? A film tisztelettel adózik a ha- gyQmányoknak, a nyilatkozatok azonban, a fejlődés tényei, az összefogás ereje elhomályosítja a múltat, hogy utat mutasson. A film fiatal rendezője Oláh Németh Ferenc egy tehenésszel beszélget. Gábor. Több sikeres alkotás van már mögötte. Ö rendezte a »-Három kívánság-«, a »Társbérlőnk az ecetfa«, a »Szombat, 14 óra 10 perc«, a »Kavics« című filmeket, s a dokumentumfilmek sorában a zselicit eddigi legnehezebb, legbonyolultabb feladatának tartja. A forgatás szünetében így vallott alkotói módszeréről: — Egyszerre kétféleképpen látom a világot. Minden jelenséget kérdőjellel szemlélek. Igazságok összeütköztetése a célom, két igazságé, amelyből kikerekedik a harmadik, az általánosítható. Nem szeretem a pongyola dokumentumfilmet. Mondanivalóm hitelét nem ily módon akarom megteremteni. Fölfogásom némiképp eltér a dokumentumfilm rendezőiétől. Szerintük egy jó dokumentumfilm egyszerűen csak tényt tár fel, s ezáltal társadalmi gyógyító hatást ér el. Nekem a feltárás önmagában kevés. Szerintem az igazságok összeütköztetése kapcsán mindenképpen katarzist kell átélnie a nézőnek... Film a Zselicről A Zselic film rokonszenves, de nagyon nehéz feladat. Ügy érzem, az előkészületek során megtanultam a Zselicet: ismerem a tájait, lakóit, történelmi múltját. Izgalmas kiindulási alap: mi lesz a Zseliccel? Tetten érhető a társadalmi fluktuáció, az urbanizáció hatása és sok más ellenható tényező. Rokonszenves gondolat, hogy közéleti ember mutassa be a tájegységet... Izgalmas, sokrétű és érdekes anyagot vettünk fel. De hogy alkotói modorban hogyan tudom kapcsolni eddigi filmjeimhez, erről még fogalmam sincs. A vágószobában Tartson velünk... »Tüzelőállásban« a stáb. kell megvívnom második nagy küzdelmemet A riportok ugyanis hosszúak, de tártálKadarkút — próbakő E gy ellenmondásról. A közművelődés szervezésének és irányításának sok egészséges tervéről, új vonásáról esik mostanában szó. Olyan elképzelésekről, melyek néhány nagyközség szellemi vérkeringését a szó szoros értelmében fölfrissítik, mert — a reprezentatív rendezvények mellett — erre van egyre nagyobb szükség. Hogy minden jó ötlet valóra váljon, ahhoz nemcsak együtt gondolkodásra, hanem együtt tevékenykedésre van szükség. És itt az ellentmondás, amely persze korántsem megoldhatatlan. Ugyanis akadozik az »átadás« láncszeme. Nemrég részt vettem a megyei népművelési értekezleten, ahol a kezdeményezéseket, terveket bejelentették, és ahol a túlságosan csekély létszám arra engedett következtetni, hogy nincs meg mindenütt a kellő fegyelem, mely a megvalósítás záloga. A somogyi nagyközség, Kadarkút az új elképzelések próbaköve. Mondhatnánk azt is, hogy modell. Sokan úgy mondják, hogy kísérlet... Ezzel vitatkozom. Manapság annyi mindennel és az életnek annyi területén kísérleteznek, hogy valósággal krónikus jelenség lett. És a kísérlet fogalmában mindjárt ott a fölmentés, az esetleges baklövések azonnali jóvátétele. Amit a somogyi népművelési irányítás Kadar- kúton — és hamarosan másutt is — kipróbál, pontosabban útnak indít, az jó dolog, és semmiképp sem sorolható a bizonytalan kísérletek sorába. Aki ismeri közművelődési fehér foltjainkat, az tudja, hogy itt hozzáállás és segítség kell. A kadarkúti utat sem lehet lemásolni, hanem a tanulságokat megszívlelni. Miről van szó tehát? Elsősorban szembenézésről, helyzetünk, erőink, lehetőségeink felméréséről, és tapogatózás helyett tervszerűen folyó, megalapozott, jó feltételek között végzett közművelődési tevékenységről. A helyzetelemzés gerincanyaga most raktározódik, gyűlik, ha nem is szociográfiai — népművelési tanulmányokban, de fogódzó értékű adatokban, körültekintő vázlatokban. Elsősorban a népművelési szakfelügyelők készítik. A népművelési szakfelügyeletet afféle kísérletként testálta az illetékes fennhatóság Somogyra. Egy bizonyos azonban: ez sem olyan kísérlet, amelynél ugyan megengedett a hibaszázalék, de- ha nem sikerül, akkor mondhatjuk: »elnézést, nem történt semmi, csak kísérleteztünk, kísérletezgettünk ...« Olyan eleven módon hatott és hat a gyakorlatra, annyi jó taDazstalat és még tisztázásra váró vitás kérdés övezi, hogy úgy kell szemlélnünk, mint megyénk közművelődésének alakító, formáló tényezőjét. A népművelési szakfelügyelők — intézményvezetők és a megyei tanács népművelési főelőadói elsősorban — sokoldalú felméréseket, helyzetelemzéseket végeznek. Jelentéseiket elküldik a községekbe, a járási hivataloknak. Érdeklődtem járási hivataloknál, művelődésügyi osztályvezetőknél, hogy mi a véleményük ezekről. Akad, aki elveti a szakfelügyelet gondolatát — s ezzel semmiképp sem érthetünk egyet. Akad, aki azt kifogásolja, hogy miért főleg intézményvezetők csinálják... A ki a szakfelügyeletet vállalta, vállalt tétet is, kockázatot is. Tapasztaltainkat tehát úgy összegezzük: ahol lehetséges, ott minél előbb be kell vonni a szakfelügyeleti rendszerbe a körzeti központok népművelőit is. A modellt bizonyos szélesítés árán hasoplóbbá lehet tenni a közoktatáshoz ... De ennek a záloga a jobb együttműködés és a járási hivatal és a megyei intézmények, valamint a tanácsi apparátus között. Nagyon élesen és helyesen vetette föl nemrégiben az egyik népművelő, hogy a permanens művelődésről tulajdonképpen. a szakirodalom alapján csak beszélünk, csak idézzük, hogy beírhassuk a munkatervbe, de igen keveset teszünk azért, hogy egyáltalán megfogható legyen. Miről van szó? Beszélünk korszerű közoktatásról, modern közművelődésről, népművelésről, közönségnevelésről, és tulajdonképpen élesen elváló részterületekkel állunk szemben. Valóban így van. Az iskola igen gyakran kitűzi a célt a permanens nevelésre, művelődésre, de idáig általában belenyugodott abba, hogy addig övék a gyerek, amíg odajár. Ez általános tapasztalat, nem egy példa igazolja, hogy a pedagógus, aki népművelő is — Somogygesz- ti, Kapospula, Karád, Buzsák és másutt is — megtalálja a módját, hogy ne szakadjon meg az iskolai és az iskola utáni művelődés láncolata. Sajnos végletes esetek is előfordulnak — éppen személyi ellentétek miatt —, hogy a művelődési intézmény és az iskola két szomszédvárként áll egymással szemben. Egységes szemléletre van szükség. Arra, hogy tudjuk, , érezzük: közoktatásunk része a közművelődésnek, abba tartozó fogalom, annak gerince. És kompromisszumok, esetleges eredmények mellett meg kell találni a módját, hogy ennek az egységnek a szellemében tegyünk is. Szervezetileg és szerkezetileg is össze kell kapcsolni az elszakadó részterületeket. Művelődésiház-vezet népművelési felügyelők a megye több iskolájában igazgató- helyettesként dolgoznak majd. Egyben kidolgozzák azt — a közeljövőben részleteikben is —, hogyan lehet összeforrottá tenni iskola és művelődési intézmények munkáját. Mi lesz hát Kadarkúton? Ezt nem tudjuk megjósolni. Jól fogadták a kezdeményezést. Itt van előttem a szakfelügyelet gondos vázlata, felmérése. O ** sszefoglalja ez a jelentés a gazdasági demográfiai tényezőket, fölméri a közművelődés tárgyi feltételeit. Beosztott távlatokra megjelöli a fejlesztések irányát, a hiányosságok alapján. És a szervezeti kérdésekkel is foglalkozik, azzal tehát, hogy a fent említett módon, hogyan fog az iskola igazgatója egyben közművelődési igazgatóként ténykedni, s a művelődési ház vezetője miként dolgozik majd az általános iskola tantestületében. Mi lesz hát Kadarkúton? A választ a jövő adja. Tröszt Tibor műk érdekes. Mit hagyjak ki úgy, hogy a Tartson velünk... ne csak a szavak filmje legyen, hanem a képeit, a szavak és a zene együttesen fogják meg érzelmileg a nézőt. Végül is meleg, emberi, egyéni hangú, de objektív értékű vallomást szeretnék adni erről az izgalmas vidékről. Szeretnék behatolni a tájba és az ott élők belső világába. Felmutatni az elhalót és a születőt, a régit, és az újat... A forgatókönyvet Oláh Gábor írta, a film szerkesztője a somogyi származású Major Sándor, aki csaknem végig itt volt a forgatáson. Kitűnő operatőr, Neumann László valósítja meg a rendező szigorú törvény szülte képi kívánságait, s Normann József gyártásvezető fáradozott a felvételek megteremtésén. Az alkotói szándék szép, nemes, tartalmas. A stáb napi tizenhat órás munkája is azt bizonyította: szeretik ezt a filmet. S hogy az alkotói szán- déli hogyan valósul meg, arról még a nyáron meggyőződhetünk a képernyő előtt. J. B. Somogyi Néplapl 5 É
