Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
Munkában a műszaki állomás Somogy megye első autós műszaki állomását a Magyar Autóklub kaposvári szervezete üzemelteti. A megnyitás óta nap mint nap sokan keresik föl a modernül műszerezett bázist, szaktanácsot, vizsgálatot kérve. Az állomás forgalma azt bizonyítja, hogy régi hiányt pótol ez a támaszpont, amely pedig csak az első lépéseken jutott tűi,1 hisz az AUTÖKER csak visszaigazolta, de nem szállította le az összes berendezési tárgyat. Az állomás így is nagy segítséget nyújt az autójukat szerető gépkocsi-tulajdonosoknak. Hozzájárul a biztonságosabb közlekedéshez. Még a másfél tonna súlyú gépkocsikat Is könnyedén emeli a magasba egy hidraulikus emelő. Elsősorban felülvizsgáló állomás ez, de ha kisebb hibát kell elhárítani, akkor is segít a személyzet a kocsitulajdonosoknak. Motordiagnosztika és gyújtásállítás elektromos műszerekkel. Hadüzenet a »sanda« fényszóróknak. Fotó: Grábner Gyula Mégse mennek haza... Azt próbáltam kifürkészni, hogy mitől olyan sajátos egy Balaton-parti szórakozóhely hangulata. Mi az oka annak, hogy az emberek — még éjjel két órakor is — be-betémek, és a lokálok, a Pipacs, a Tünde, az Éden és a többi mind, mind ilyenkor telik meg. Sokszor eredetileg nem is azzal a gondolattal, hogy maradjanak, de valami mégis megfogja őket, és csak a hajnali öt órai záróra miatt távoznak. Nem lehet arra hivatkozni, hogy itt az emberek általában ráérnek, hiszen nyaralnak. Viszont elfáradnak itt is! Mégse mennek haza éjfélkor, vagy akár két . órakor. Amikor reggel a vendégek kiözönlenek a Pipacsból, egyből megtelik az utca. Lehet a zene, a műsor az oka: az előbbi általában minden szórakozóhelyen megvan, az utóbbi már ritkább. Az azonban tény! a jó zene vonzza az embereket, és nemcsak a fiatalabb korosztályt. Valahogy tehát el kell érni, hogy az utcán sétálgatók betérjenek a szórakozóhelyre. Táblák irányítják, a nyitott ablakokon hallja a zenét. Ez azonban még mindig a falakon kívül van, és az a bizonyos marasztaló hangulat már belül. Vagyis ott bent, a félhomályban teremtődik a hangulat, és ott is kell megőrizni. — Hogyan? — Sokat meg kell tenni a vendégekért! — mondja Varga János, aki már több mint öt éve vezeti a Pipacs bárt. — Szórakoztatni és hagyni szórakozni. Figyelmesen kiszolgálni, a kívánságát lesni, de nem zavarni. Rengeteg arany- szabály van. Ezek megtartásának köszönhető például az is, hogy messze országokban ismerik a Pipacs bárt. (Amit nem tudtam megfejteni: ha az ötödik féldeci konyakot kérem, minden bizonynyal kihozzák. Igaz, hogy mellé tesz a pincér egy vajas- szalámis szendvicsekkel telt tányért is! Így vagy úgy, de a Pipacsban nem láttam részeg embert. Olyan részeget, aki már zavarná az üzletvitelt vagy mások szórakozását.) Az utóbbi öt évben számottevő kifogást hivatalos személyek nem találták. Ezt azért emelem ki, mert ez az egyik oldal: a »hivatalos közeg«. És a vendégek? — Vigyázni kell az éjszakával — mondja az üzletvezető —, sikamlós terület. Óvatosan kezelni és komolyan venni. Ä vendégeknek ezernyi vállfájuk van, mindegyikkel meg kell találni a kontaktust. A pszichológiai végzettség sem lenne fölösleges. A közgazda- sági diploma nekem is csak az alapokat adta meg, az eredményeket biztosító gyakorlat még külön éveket igényelt. Valójában az emberek nem maguktól szórakoznak — csak ezt nem veszik észre. A látszat: beülök egy bárba, ha kényelmes a szék, elengedem magam, és megvárom az első italt. Ha kiszolgáltak, azt hi- hetem, hogy most mér senki sem foglalkozik velem, ameddig nem kérem újból a felszolgálót. És a valóság? Figyeltem a Pipacs két pincérét: szemük állandóan a vendégen, nincsen egy üres percük hajnali ötig, pedig már mindenki előtt ott a pohár. — Az emberek ezerféleképpen viselkednek, ha belépnek egy éjszakai szórakozóhelyre — mondja Dudás Mihály, a bár portása. — Éjszaka megfordul a világ. Élénkebb lesz, színesebb. Sajnos, néha az emberek is száznyolcvan fokos fordulatokat csinálnak. Akkor is szórakoztatók, amikor más megfigyeli őket. Ez a nagy fordulat, az eltérő éjszakai és nappali magatartás szinte kínálja a megfigyelést. Köny- nyebb kiismerni az embereket az éjszakában! Egyszóval — ha már a hangulat eredőjét keressük — a vendégek hatnak egymásra Egy jókedvű társaság befolyásolhatja a többiek szórakozását, Hangulatát. És ha ilyen nincsen? A személyzet igyekszik a vendégeket felhangolni. Nehéz lenne tudományukat ellesni: mintha soha nem fáradnának. Hangulatvilágítás minden bárban van, mint az előbb mondtam, zene is. Az első osztályú helyeken a kiszolgálásra sem lehet panasz. Valahol máshol kell a gyökeret keresni. Az a bizonyos hangulatteremtő az emberekben van. A személyzetben, a vendégekben. Szerencsés találkozás! És persze dicséri az ezért dolgozókat, még ha mi, vendégek nem is vesszük észre: úgy terelgetnek bennünket a jókedv felé! Mészáros Attila Harmat Endre Gyilkosság Rí. Géppisztoly i a hegedűtokban Miután Valachinak meg[ mondták, hogy csak úgy ment[ heti meg az életét, ha vall »az í immár nemzeti fontosságúnak I számító« Cosa Nostra-ügyben, | megtörtént az, ami azelőtt soJ ha: A GN egyik veteránja ki| merítő vallomást tett. Arra a I kérdésre például, hogy milyen « {területen dolgozott, elmondta: |egy ideig tagja volt Albert ! bácsi Gyilkossági Részvény- | társaságának. — Emlékszik-e arra, kit kel- t lett először elintéznie? — kér- i dezte a vallatást vezető rend- I őrtiszt. — Hogyne uram. Az ilyes- ; mire úgy emlékszik az ember, l mint az első csókra. Joe Ca- £ tani volt az illető neve. — Mi volt a baj ezzel a Ca- tanival? — Ezt nem gondolja komolyan, uram. Mármint hogy én, akire rábízták az ügyet, tudhattam volna, mi volt vele a probléma. — Egyedül ölte meg? — Nem, Sir, adtak mellém egy segítőtársat is. Amikor megláttam, nem hittem a szememnek. Karcsú, szemüveges fiatalember volt, akiről inkább elhittem volna, hogy a vizsgái miatt drukkoló egyetemista ... LÁNYOS ARCÍÜ FIÚ — És ki volt a társa? — Mint később megtudtam, Albert bácsi egyik kedvence, az egyik »legjobb kezű« ember az egész szervezetben. Általában neki adták a kezdőket, én pedig az voltam akkor. — Szeretném már hallani a társa nevét — mondta türelmetlenül a tiszt. De Valachit nehéz kizökkenteni a nyugalmából : — A különben is Végtelenül jámbor benyomást még erősítette az, hogy ez a Bastero nevű, lányos arcú fiú állandóan hegedűtokot vitt a kezében. Mikor aztán a megadott helyen elővettem a pisztolyt, hogy rálőjek Catanira, és közben úgy remegett a kezem, hogy ma is szégyellem, Bastero megveregette a vállamat. Aztán nyájas mosollyal fölnyitotta a tokot, kivette belőle a géppisztolyát, és minden síLevél egy közömbös emberhez Tudom, legalább olyan felháborodással olvassa soraimat, mint ahogy szavaimat hallgatta, amikor a napokban néhány* szót váltottunk. Kaposvár egyik igen forgalmas utcájában történt az eset. Ott könyökölt lakásának ablakában, s féltő tekintettel kísérte figyelemmel a járdán szaladgáló apró, fekete kutyáját. S ha egy gépkocsi vagy motorkerékpár haladt arra — gyakran megtörtént ez — aggódva hívta közelebb, nehogy az állatnak valami baja történjen. Nem is ez ellen volt kifogásom, s nem is emiatt tettem megjegyzést. Az váltotta ki indulatomat, hogy néhány 4— 5 év közötti apróság labdázott, játszadozott alig 5—6 méterre az ablakától, s éppen a forgalmas úttesten. Arra már nem vett fáradságot, hogy legalább egy tiltó vagy intő szóval hívja fel az apróságok figyelmét: nagyon veszélyes, amit művelnek! I Nem tudtam, kinek a gyerekei, de ez a lényegen smmii nem változtatott S az sem, hogy ön ismeri szüleiket, akik éppen abban a házban laknak, mint ön, s otthon is voltak, mégis tűrték, hogy gyerekeik a forgalmas úton játszanak. .— A kutya az enyém, én gondját is viselem, törődök vele ... Minek avatkozzam másnak a dolgába, ott vannak a szüleik, vigyázzanak azok! Részben igaza van. Elsősorban a szülők felelősek gyermekeikért, hiszen egy 4—5 éves apróság nem felelhet tetteiért, nem tudja, milyen veszély fenyegeti, be az ilyen közömbösség mellett nem mehetünk el- szó nélkül. Hogyan lehetséges az, hogy egy ember többr.e érdemesít, becsül egy kutyát, mint néhány veszélybe^ levő apróságot Tucatjával sorolhatnánk a példákat; hány fiatal leány és fiú hal meg vagy sérül meg súlyosan, marad örökre nyomorék meggondolatlansága miatt. De tucatjával sorolhatnánk a felnőttek közömbösségét is, akik — mint ön' is — elnézik az ilyen könnyelműségeket. Ma sem tudom elfelejteni azt a hégyesztendős fiúcskát, aki — ha élne — éppen most lenne tíz éves. De, amikor sírva, szüleit keresve szaladt egy felnőtt, »komoly* ember csak azért nem állította meg, mert éppen mak- rancoskodó lovaival volt elfoglalva. Nem kérdeztem, ön se mondta, hogy vannak-e gyermekei. S ha talán tudja is, mit jelent egy gyermeket fölnevelni, aggódni érte, az emberi érzés mindenkinek azt diktálja: ne legyen közömbös még más, egy »idegen« ember gyermeke iránt sem! Sz. L. Játék a távirattal Az egyik szombat délelőtt a postáról telefonon továbbították a táviratot: az esti vonattal érkezem. Ettől a perctől kezdve tűkön ültem. Lementem az összes esti vonathoz, amelyikkel csak lehetséges volt az érkezés, de nem jött. Vasárnap is hiába vártam. Hétfőn, dél körül jött a postás egy távirattal. Sietve bontottam fel, hátha valami magyarázat érkezett a távolmaradásra. Nem. A következő szöveg hozott ismét egész napra lázas izgalomba: az esti vonattal érkezem. Kezdődött elölről az egész. Mikor már az utolsó vonat is megérkezett, fáradtan rogytam le egy székbe. A távirat előttem feküdt az asztalon. Dühösen nyúltam utána. Csak akkor értettem meg az adataiból, hogy azonos a szombaton beolvasott távirattal, de hétfőn írásban is továbbították. Nem kívánt személy jelentette be levélben az érkezését. Nem lett volna hozzá kedvem akkor sem, ha nem várok más vendégeket. Rohantam a postára, hogy időben megkapja a táviratot, ami csak ennyiből állt: ne gyere! Másnap egyszer csak beállít ő, széles mosollyal: — Kösz a táviratot. Igazán kedves vagy. Csak néztem, nem értettem az egészet. — Te megkaptad a táviratot és itt vagy? Most ő nézett rám megütközve. A' posta csak ennyit továbbított: gyere! H. É. etség nélkül, szemüvege mögött bocsánatkérő tekintettel, komótosan szitává lőtte Cata- nit. Azt hiszem egyébként, uram, ‘ez a Bastero volt az egyik Anastasia gyilkosai közül ... — Megmondaná végre, mi lett vele? Valachi derűsen vigyorgott: — Ha azért tetszik kérdezni, hogy hol lehet megtalálni, ne tessék fáradhi. Valamelyik temetőben. de fogalmam sincs hol. Kártyázás közben történt. Már nagy dohányról volt szó, és át akarták verni. Nagyon mérges lett, s a hegedűtök felé nyúlt. • De megelőzték. Valaki előbb rántotta ki a hangszerét... 32 ÉV A CN-BEN Valachi egy másik storyja Tony Benderre, a Cosa rostra egyik hadnagyára vonatkozott. Bender nyomtalanul eltűnt, noha azelőtt megbízta Valachit, hogy szerezzen meg neki néhány adatot. Miután egyszerűen képtelen volt meg-' találni, attól félt, hogy esetleg elfogta a rendőrség. Kihallgatást kért hát Geno- vesétől, akinek beszámolt, aggodalmairól.. Az jót nevetett, és mosolyogva közölte: — Ne emészd magad, Joe! Ha Bender eltűnt, biztosan ez volt a sors akarata. Valachi ettől kezdve rettegett Genovesétől, és ezért vette olyan komolyan azt a halálos leavenworthi csókot. És még valami, ami jól érzékelteti, milyen nyugodtan űzheti kisded dolgait az amerikai maffia: lebukásakor Joseph Valachi már harminckét éve a Cosa Nostra tagja vplt. Végigkísértük a Cosa Nostra megszületését, és felvillantottuk létrejöttének közvetlen okát, az országos méretekben megszervezett szeszcsempészést. De hát azóta a prohibí- ció régen a múlté, az amerikai maffia pedig nagyobb, félelmetesebb és összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint valaha. De — többek között — az. egyik legrégibb üzletága, a nyilvánosházak hálózata ma is virágzik. ' Nemrég letartóztattak egy Nella Bogart nevű hölgyet, az úgynevezett Mann-törvény alapján, amely tiltja, hogy »erkölcstelen célból nőket irányítsa a! át az E.r'esült Államok belső határain«. Nella ugyanis New Yorkban él, és a hatóságok New Jersey államban, Newarkban vették őrizetbe. Kiderült, hogy titokzatos, általa sem ismert felettesei egy csinos, fiatal lányokból álló csoport élén elküldték a világ egvik leg-ngvobb mnmmut- vállalata. a 'e r;' Electric helvi filkjá’a. ahol éppen... magas rangú külföldi vendégeket fogadtak. (Következik: Herr Strauss Amerikában)
