Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
Gyógyítva — kutatva Nem sikerült egy kérdésben összefoglalni mindazt, amire szerettem volna választ kapni; hogyan fér meg egymással a gyógyítás és a kutatás, a mindennapi nagyvizit meg a titkokat táró mikroszkóp, a betegek százai és az éjszakai szembenézés a tudományos hipotézissel, a mindennapi megvalósulás a gyógyításban, és a mindennapi töprengés a kutatásban. Máris túl hosszú a kérdőmondat, és milyen egyszerű a főorvos válasza : — Megfér. Természetesen a válasz ennél sokkal több, és több helyről olvasható. Dr. Domány Sándort, az orvostudományok kandidátusát szólítják így is: főorvos úr, így is: tanár úr. A két megszólítás mögött egy az ember; a műtőasztalnál, a laboratóriumban, a megyei kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának élén. — öt éve kerültem át Pécsről Kaposvárra. Nem mondom, hogy kezdetben könnyen ment, legtöbbször nehéz az indulás — és tudtam: szívós munkával lehet csak bizonyítani. Mert bizonyítanom kellétt. Ezt követelte az élet. Röpke számvetést végeztünk: a harminc év előtti és a mai csecsemőhalandóságot összevetve. De nem kell adatokra hivatkozni, minden kívülálló tudta, mit tett, mit tehet az orvostudomány az egykor oly gyakori, s a ma már ritka csecsemőhalandóság ellen. — A pécsi klinikán kezdtem a tudományos kutatást. Ennek természetesen sok bonyolult részlete van, de az alapkérdés, azt hiszem, mindenki számára világos. A magzat méhen belüli fejlődése rendkívül döntő szakasz, és igen gyakran akkor válik el egy leendő ember élete. Tudományos munkásságomban főleg arra töreked tem, hogy fényt derítsünk a méhen belüli lehetséges elváltozásokra, lepényvizsgálatok útján ... Erről így visszatekintve nehéz beszélni, és tulajdonképpen sok mindenről lehetne szólni. Az ember felállítja a munkahipotézist, a feltevést, és ezt vagy igazolják az eredmények, vagy módosítani kell a tapasztalatoknak megfelelően ... Azt hiszem legjobban illusztrálja a főorvos munkahipotéziseinek valószerűségét egy levélköteg: Dél-Afrikától Mexikóig és Európa kórházaiból is érkeznek sorok, hogy a tudományos munka nyomán közzétett publikációk hogyan »váltódtak« át gyógyításra. Világszerte. És ez egyáltalán nem dicsekvésből került az asztalra. Ugyanis arról érdeklődtem, hogy van-e »visszakapcsolás«, jelzés arról, hogy beépül-e a gyógyászat egyetemes áramában a tudományos tapasztalat. A levélkötegekre mutatott: — Most összeszedem őket. ha nyugdíjba megyek, lesz mit olvasgatnom... Majd nyugdíjban ... Időből ugyanis nagyon kevés van a főorvosnak. Azt hiszem, kezdő orvosi évei óta egyforma a mindennapi munkamegosztás, nappal gyógyítás, éjszaka tudományos kutatás. — Szeretném elmondani, hogy a kutatás nem népszerűtlen a fiatalok előtt sem. Ez országos tapasztalat is, meg helyi is. Kaposváron sikerült megszerveznünk a terhespatológiai osztályt, nagy segítséget kapunk a laboratórium főorvosától, és az eredmény igazol bennünket Minden magzatot meg akarunk nyerni az életnek. — Előbb említette, nehéz volt az indulás Kaposváron. — Mindenképpen megérte. Ahogy mondtam, úgy van ez. hogy az embernek bizonyítania kell: amit akar, az jó. Elég hivatkozni arra az érdeklődésre, amely nemrégiben több megyei vezető részéről is megnyilvánult, főleg a szülési statisztikáinkat illetően. Nagypn élő gyakorlati probléma a művi vetélések és a szülések szoros összefüggése, a demográfiai vizsgálatok képe sok tapasztalatot kínál... Az egész beszélgetés folyamán sohasem húztunk határvonalat szigorúan a gyógyítás és a kutatás, az országos és a somogyi kutatás között. A főorvos, aki az említett kutatási terület eredményeiből irta kandidátusi disszertációját, tagja az országos tudományos minősítő bizottságnak is. A kép tehát, amely kirajzolódik előtte, tág horizontú, amelybe jól illeszthetők szűkebb környezetünk részletei is. Mert Somogy anyagondozása és csecsemővédelme révén, s ezt a szigorúan objektív statisztikák bizonyítják, az országos utolsók közül az országos elsők közé került. Ez megyénk orvostársadalmának — köztük igen nagy mértékben dr. Domány Sándornak is érdeme. — Elválaszthatatlan dolog, hogy az eredmények mellett ne szóljunk a gondokról is. A terhespatológia sokat segít, mert talán mondanom sem kell, a kutatások tovább folynak, és nincs megállás. Az osztály fiatal orvosai lelkesen vállalnak részt ebből... A gyógyításban azonban gondunk a helyhiány. És a következő időben itt szeretnénk előrelépni. flz alapképlet látszólag világos; több ágy, több gyógyulás. Mert az osztályon másfajta tudományos kísérletek is „folynak, a meddőség megszüntetéséért például. Egy valami azonban — s ez örömteli — az embernek eszébe jut az osztály folyosóin: az ide kerülők többsége nem beteg, hanem egy új élet ígéretével Jött, s talán az orvosi pályák legszebbike arra vigyázni, hogy a másállapotban levő kismama és a csecsemők egészséggel hagyják el az épületet. Tröszt Tibor Ősbemutató Kőröshegyen ESZTERHÁZYKANTÁTÁK Az idén hatodszor rendezik meg a kőröshegyi műemléktemplomban a már nemzetközi rangra emelkedett Cantus Pan- nonicus hangversenyeket. Az eddigi koncertsorozatok átütő sikerének egyik titka az volt, hogy a legjobb előadóművészek tolmácsolásában a régi, ismeretlen vagy alig ismert magyar muzsika is megszólalt a hangversenyeken. A rendezők — a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztálya és az Országos Filharmónia — nagy energiát és ezzel együtt jelentős anyagiakat is áldoztak, hogy új zenei különlegességeket (pl. Farkas Ferenc Kőröshegyi betlehemes kantátája, vagy Cantiones op- timae című művei stb.) alkossanak legrangosabb komponistáink. Az idén Kőröshegyen ősbemutatóként hangzik majd fel a XVII—XVIII. század fordulóján élt Eszterházy Pál közelmúltban, töredékekben fölfedezett hat kantátájából álló, »De Beata Virgine« elnevezésű ciklusa, melyet a megyei tanács felkérésére Bónis Ferenc zenetörténész, a Magyar Rádió zenei főosztályának munkatársa stílusosan, a mai hallgató számara is élményt nyújtó feldolgozásban, de a szerző elgondolásaihoz mindvégig ragaszkodva rekonstruált. A készülő új kantátaciklusról beszélgettünk Bónis Ferenccel és feleségével, Csajbók TeKI LEGYEN a példaképünk? Ezt g kérdést tétován és nagyon tanácstalanul számtalanszor fölteszik az emberek, akkor is, amikor nevet keresnek a szocialista brigádnak, akkor is, amikor egy-egy iskola, művelődési intézmény választ névadót. Pedig nagyon könnyű példaképeket találni, ha bátran merítünk a megyd munkásmozgalmának múltjából. Emlékszem rá, mennyire hatása alatt voltam hetekig annak a tudományos konferenciának, melyet a somogyi munkásmozgalom százéves centenáriumának tiszteletére rendeztek. Újra és újra eszembe jutott vajon hányán ismerik például Mühlberg Gizella nevét Barcson (s egyáltalán ápolják-e az emlékét), aki Somogy megyét képviselte hetvenkét évvel ezelőtt a szociáldemokrata párt VII. kongresszusán. Vagy például a mai vasutasok hallottak-e Spitzer Samu vonatvezetőről, Bors Antal mozdonyvezetőről, He- tényi Árpád gálosfai állomás- főnökről, aki ellen vádat emeltek 1904-ben, ugyanis az akkori legnagyobb bérmozgalmat a vasúti munkásak indították el. S egyáltalán a szakmunkástanulók mennyit tudnak a szabók, asztalosok, építők, nyom ' Azok, famunkások, cipés-ek haj lani politikai munkájáról, a nagy sztrájkokról, amelyeket minden áldozatot vállalva szerveztek érdekeik védelmében. KÖNYV A PÉLDAKÉPEKRŐL Dokumeiilmk negyvennyolc év munkásmozgalmáról A korszerű ismeretek mellett erről sem lehet megfeledkezni, mindjobban középpontba lehet és kell állítani a munkásmozgalommal kapcsolatos emlékek ápolását.. Érdemes feltárni a múlt harcainak, a munkás-paraszt összefogásnak az emlékeit, különösen ennek lassanként feledésbe merülő helyi vonatkozásait. Hiszen a hazafias nevelésben mindig nagy szerepet kapott a szülőföld, a lakó- és munkahely, a környezet története, s éppen ezért a szocialista ha- zafiságra, a proletár internacionalizmusra való nevelésben elengedhetetlenül fontos a megye forradalmi múltjával való ismerkedés. A fiatalok e harcokból hitet meríthetnek, s e forrás tisztasága erőt adhat nekik a mai forradalmi cselekvéshez. MINDEZ azonban elképzelhetetlen anélkül, hogy az előadótermekből, a kutatók jegyzeteiből, a kiadott könyvekből i táramol jón a köztudatba a forradalmi múlt, a kiemelkedő harcosok életútja, áldozatos és példamutató küzdelme. Az évfordulók mindig reflektorfénybe állítják az elődök harcát, egy-egy jubileumi ünnepségsorozat révén feltöltődnek az emberek érzelemben és értelemben. Ez így volt a párt megalakulásának ötvenéves jubileumakor, a Tanács- köztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóján, a fel- szabadulás huszonöt, a somogyi munkásmozgalom kezdetének százéves jubileumán. Ez azonban még mindig kevés, állandó emlékeztetésre, a múlt rendszeres fölidézésére van szükség az iskolákban, a munkahelyeken, a művelődési intézményekben és a társadalmi szervezetekben is. Ez pedig elképzelhetetlen megfelelő könyvek, kiadványok nélkül, amelyek eddig bizony nagyon hiányoztak a könyvespolcokról. Igaz, a politikai oktatás segédanyagaként megjelent egy brosúrára a somogyi munkásmozgalom százéves történetéről, kiadás előtt van a már említett konferencia anyaga, azonban ez se sok. Éppen ezért örül az ember, amikor kézben tartja a Dokumentumok Somogy megye munkásmozgalmának történetéből 1870—1918 című könyvet, mely a megyei pártbizottság propaganda- és ‘művelődési osztályának gondozásában jelent meg. A kötet anyagát — ez összesen kétszázkilencvennégy dokumentum — Badánti Antal gyűjtötte össze, s Tóth Ilona rendezte sajtó alá, illetve látta el jegyzetekkel. Dr. Kende János, az MSZMP Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa lektorálta a dokumentumkötetet. Nagy haszonnal forgathatják ezt a könyvet a fiatalok, a honismerettel foglalkozók, a pedagógusok, a politikai oktatást vezetők, az ismeretterjesztő előadásokat tartók. S különösen akkor tesznek sokat az ügyért, ha tovább is adják tanítványaiknak, hallgatóiknak, munkatársaiknak az olvasottakat. Ez a könyv »törlesztés abból az adósságból, amellyel a magvetőknek tartozunk, tisztelgés az áldozatos harcosok előtt, akik az országos és nemzetközi mozgalom ügyének példás cselekvői voltak« — írta az előszóban Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára. A MUNKÁSMOZGALOM negyvnenyolc évét ismerteti meg dokumentumok segítségével a könyv. Kár, hogy nem egészíti ki részletes tartalom- jegyzék, hely-, név- és tárgymutató Ez szintén nagy segítséget adott volna a dokumentumkötetet gyakran forgatók munkájához. Lajos Géza réziával, a kiváló énekművésszel Duna-parti lakásuk zenei archívumnak is beillő könyvtárszobájában. — Eszterházy Pál nádor, mint tudjuk — mondta Bónis Ferenc — egyéb művek mellett mint legjelentősebbet: 55 kantátát komponált, általában az egyházi ünnepek rendjéhez igazodó megosztásban. A sokoldalú szerző — aki mint költő, politikus és hadvezér is figyelemre méltó személyiségnek mondható — e zenei alkotásait általában a korábban divatos bécsi zene nyelvezetével irta. Ami azonban számunkra a legfontosabb és legértékesebb, és ami rtiiatt feltétlenül indokolt e régi, elfeledett műveket előhívni a feledés homályából az, hogy e kantátákban — több helyütt korabeli magyar egyházi népénekeket, sőt — es ez a szerző bizonyos fokú merészségéről is tanúskodik — népdalmotívumokat is feldolgozott, beépített, s mindezt a korai hazai barokk stílusjegyeit tükröző hamisítatlan magyar hangvétellel. Mind a hat kantáta önálló kis zenei remek. Közülük kiemelkedőnek tartom a másodikat, annak egészen modernek ható ritmusváltásai, és a hatodikat, annak szólóénekre és hangszeres együttesre írt remekbe szabott concerto-jellege miatt. — Hogyan került elő e hosz- szú lappangás után a zenei ritkaságszámba menő kantátasorozat? — 1966-ban találtam meg virginálkíséretes töredékeit a Tudományos Akadémia könyvtárában, Bartalus István hagyatékának anyagában. Alapos tanulmányozás után most már nyugodtan állíthatom, hogy az 1699-ben komponált kantáták a szerzőtől fiára, Eszterházy Miklós nádorra, Haydn kismartoni és fertődi kenyéradójára szálltak, és tőle kerülhettek a nagy klasszikus mesterhez, aki — feltehetően — a herceg zenekarával, énekeseivel be is mutatta azokat. A kutatások szerint Haydntól Anton Palzelli, a mester törvénytelen fia örökölte a kantáták kottaanyagát, sok egyéb — főleg Haydntól származó — mű kottaanyagával együtt. Az így ránk maradt egyetlen példány hiányos anyagából rekonstruálom a hat kantátát a Somogy megyei Tanács felkérésére. A kantátákat Csajbók Terézia mutatja be Kőröshegyen a Szekeres Ferenc vezette Budapesti Madrigálkórus és a budapesti MÁV Szimfonikusok kamaraegyüttesének, valamint Czigány György (orgona) közreműködésével. Csajbók Terézia így vall a bemutatásra kerülő kantátákról: — Eszterházy Pál kantátái nemcsak magyar zenetörténeti kuriózumok, hanem a De Beata Virgine ciklus — melyet férjem rekonstruált az eredeti, töredékes, virginálkíséretes példányból — egy kiváló tehetségű zeneszerző helyenként drámai izzású, nemes dallamvezetésű alkotása. A kor ránk maradt, meglehetősen kevés, értékes zenei alkotásaiból is kimagasló művek ezek a kantáták. Örülök, hogy az ősbemutatónak számító kőröshegyi előadásokon a szólista nem könnyű feladatára engem kértek föl. Ismerve a kőröshegyi koncertek rendkívül igényes és színvonalas műsorait, a nemzetközi közönséget, éppen ezért fokozott felelősséget — no és természetesen premier előtti izgalmat is — érzek a művek bemutatása előtt. Örülök annak, hogy a lehető legjobb közreműködőket biztosították a rendezők a produkcióhoz, s ezért hiszem azt, hogy a várható közönségsikeren túl a szakmai elismerés is követi a bemutatót. A kőröshegyi műemlék templomban már többször koncerteztem, több mű bemutatóját is vállaltam már a remek környezetben, sikerrel. Remélem, a hallgatóság most is megérzi majd, hogy az Eszterházy- kantáták nemcsak zenei remekek, hanem bemutatásuk és közreadásuk kapcsán komoly értékkel bővül előadóművészeink repertoárja is, és gazdagodik magyar zenei kincsünk. Dr. Hock János Milyen alapon szóljanak? Félmeztelenül, mezítláb Egyszerre négy félmeztelen mezítlábas fiatalember állított be az egyik elegáns balatoni szórakozóhelyre. — Kérem, ez nem a legalkalmasabb öltözék, nézzék a többi vendéget — akart rájuk szólni az egyik felszolgálónő, de nagy hangon leintették: — Ugyan kérem, hagyjuk ezt... Üdülőhelyen vagyunk, nem... ? Igen, üdülőhelyen vagyunk, mégis szót kell emelnünk az ilyen öltözékben tüntető fiatalok magatartása miatt. Senki nem szólhat, ha a stranuon vagy a strand közelében lévő presszó, étterem közönsége ilyen öítözékű emberekből tevődik ki. Hiszen senki nem követelheti, hogy a néhány perc miatt — amíg egy feketét, egy ebédet elfogyás ta nak — beöltözzenek, inget, ruhát vegyenek magúiéra a nagy melegben. Ellenben este és távol a strandtól, bizony minden tekintetben kivetnivaló az ilyen hiányos öltözék. — Sajnos, az üzleti szabályok ezt nem tiltják, s ha ilyen vendég nem fogadja meg figyelmeztetésünket, nincs jogunk távozásra szólítani, megtagadni tőle a kiszolgálást, s a rendőrség segítségét sem vehetjük igénybe. Így válaszolt az egyik felszolgálónő, amikor megkérdeztem, miért tűrték, hogy a félmeztelen, mvsi'-'s «■? fiatalok megbotránk ’Z a - Ve megjelenésükkel a többi vendéget. S ha nincs is üzleti szabályzat, vállalati előírás, akkor is megkövetelhető a .tisztességes öltözék. Mert ahogy elvárjuk, hogy ne piszkos, malteros, olajos ruhákban üljenek be a munkából hazamenő emberek az éttermekbe, presszókba úgy me« kell követeim azt is h««v 1« a'ább vilnrri1 en ’óbb’’it, i«gct vegyenek magultra! Sz. L. i
