Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-22 / 145. szám

Egy korszak rége rogy csupán Srségráhás? Szato szálló mortáléia A felkelő nap országában most tűnik el neve a poli­tika égboltjáról. Majdnem egy évtizednyi csillogás után, és nem- is váratlanul. E kele­tiesen kiismerhetetlen arcú, öreg férfi a kormányfői szék­ben egykori önmagának már halvány árnyéka csak, de napja leáldoztával is magas­ra nyúlik árnyéka. Hazájában szinte uralja a politikai látó­határt ... S Tokióban most kemény versenyfutás kezdődött, mely­nek tétje a miniszterelnöki bársonyszék. Közbeszéd tár­gya az is, hogy példátlan „szavazatvásáriás" folyik a hatalmon levő Ja­pán Liberális Demokrata Párt berkeiben: egy-egy el­nökjelölt — állítólag — tíz­millió jen »honoráriumot-« is ad egyetlen szavazatért. A japán belpolitika ismerői rá­mutatnak, hogy a párt elnö­kének (aki egyszemélyben az ország miniszterelnöke is) megválasztása nem a jelöl­tek politikai platformjától vagy vezetői rátermettségé­től függ. A párt elnökválasz­tási konvencióján részt vevő 479 küldött (432 parlamenti képviselő és 47 prefektúrai küldött) attól függően szavaz, hogy melyik jelölttől látja biztosítva jövőbeli joolitikai és gazdasági pozícióját. S ez is mutatja, mennyire összekap­csolódnak a távol-keleti szi­getország gazdasági és politi- i:ai_ posztjai. É'rdemes ezt egy kicsit kö­zelebbről is megvizsgálni. A gazdasági fejlődés során uralomra törő monopoltőke közvetlen összefonódása a politikai hatalommal Japán­ban ugyanis sokkal erősebb, nyíltabb és kevésbé áttéte­les, mint a világ bárcnelyik' más vezető tőkés országában. A liberális demokrata párt elnöke, Eisaku Szato minisz­ter elnök, pedig kiváló meg­testesítője volt ennek a tö­rekvésnek. . Szato legnagyobb eredmé­nyének — majd egy évtize­des miniszterelnöki pályafu- ««teában — Okinawa egy hó- !:táppal ezelőtti »visszatérését« tekintette (áz általa megkö­tött új japán—amerikai szer­ződés szellemében). Sokan jelképet látnak ebben: Japán politikai felnőtté válásának szimbólumát Ipa­ri termelésében ugyanis már régen az volt Látványos gazdasági fel­törésével Japán 1968 óta — a bruttó össztermék nemzeti volumenét tekintve — a má­sodik helyet foglalja el a tő­kés hatalmak sorában .meg­előzve ezzel az NSZK-t és Franciaországot is). Nemzet­közi súlya azonban messze elmarad ettől. Tény viszont az is, hogy Szato miniszter- elnöksége idején teremtődött meg az a gazdasági bázis, amelyre támaszkodva Japán kilép a »tranzisztorkprszak«- ból és az eddiginél határo­zottabb profilú politikai— katonai hatalomként is meg­jelenik a nemzetközi élet színterén. Néhány adat e gazdasági bázis fő összetevőiről: az ipa­ri termelés az utóbbi tíz év során 240 százalékkal nőtt; külkereskedelmi forgalma ugyanezen idő alatt megköze­lítette a 16 százalékot (évi 27 milliárd dollárt), s ez dina- mikusság tekintetében két- • szerese a világkereskedelem növekedési ütemének. A ja­pán áruk egyre nagyobb — néha már nyomasztó — súly- lyal jelennek meg a tőkés vi­lágpiacon (az Egyesült Álla­mok 35 százalékkal részese­dik a japán exportból). Ja­pán külföldi beruházásai megtízszereződtek e tíz év alatt, s 1972-re túllépték a 3 milliárd dollárt. Ez főként Ázsiában mutatkozik meg, ahová a felkelő nap országa mind erőteljesebben koncent­rálja gazdasági uralomra törő erőfeszítéseit (jelenleg is ő az első számú exportőr). S ugyanebben a térségben ta­lálja meg létfontosságú ’ nyersanyagforrásait is. A döntő kérdés ezzel függ össze: Milyen változásokat hozhat ez a gazdasági fejlődés Japán külpolitikai és katonai törekvéseiben s mennyire van összhangban az Egyesült Ál­lamok távol-keleti politiká­jával? És mit szól mindehhez a Kínai Népköztársaság, amely ugyanennek a térség­nek potenciális nagyhatal­ma? A második világháború után Washington »fiatal partnerének« szerepében tet­szelgő Japán sokáig lojálisán követte az amerikai antikom- munizmus, a szocialista vi­lággal szembeni nyílt ellen­séges politikáját. Diplomáciai kapcsolatai csupán a gazda­sági behatolás célját szolgál­ták mindenütt Jelentős hasz­not húzott a koreai háború­ból (s húz jelenleg is az in­dokínaiból). Amerika s Nyu- gat-Európa felé tekintgetett. A profitot felhasználva épí­tette ki a japán tőke évek során azt a hatalmas, ultramodern ipargépezetet, amely militarizált gazdaság­gá- egészíthető ki, amint — így vallották — eljön a »föl- emelkedés« ideje. S épp ti­zenöt éve, a Kishi-kormány hatalomra jutásakor kezdő­dött meg ama katonai-ipari komplexum kiépítése, amely szorosan összefonódott ame­rikai megfelelőjével. Megszületett »az első vé­delmi terv« (költségvetése ak­kor még csak szerény 1 mil­liárd 300 ezer dollár volt, négy-öt évre elosztva), majd következett sorban a többi, míg a Kishi fivérének — Sza- tónak — miniszterelnökség^» alatt megszavazott immár »negyedik védelmi terv« ré­vén a japán »nemzetvédel­mi erők« 16 és fél milliárd dolláros költségvetéssel gaz­dálkodhatnak 1972 és 1976 között A Szato által megkö­tött új japán—amerikai szer­ződés egyenjogú partnernek tekinti — első ízben — Ja­pánt, és Szato áldásával ala­kította ki Nakaszone. nemzet- védélmi4 miniszter az améri- kai—japán katönai szövetség »új interpretációjának« fő vo­nalait is. Ennek lényege rö­viden a következő: 1. Japánt erős katonai ha­talommá kell tenni (majdan kis hatósugarú taktikai atom­fegyverekkel is felszerelve). 2. Japán fenntartja bizton­sági kapcsolatait s azt a le­hetőséget, hogy az amerikai »atomernyő« alá húzódjék. 3. Közös vezetés alá he­lyezik a japán területen le­vő amerikai támaszpontokat (lásd: Okinawa). 4. Miniszteri szintű kon­zultációs rendszert tartanak fenn a stratégiai problémák együttes megvitatására. Mindez tehermentesíti a hagyományos amerikai had­erőket Délkelet-Ázsíában, ugyanakkor fenntartja kato­nai jelenlétét, s így a hatalmi érdekeket kifejezve, szervesen kiegészíti a délkelet-ázsiai japán előre­törés gazdasági koncepcióját. Hogy Nixon amerikai elnök tavaly változtatni kényszerült távol-keleti politikáján s pe­kingi nyitással — meg a dol- lárdevalvációval — háttérbe szorította Japánt, súlyos két­séggé fokozta a szigetország viharos gazdasági fejlődésé­nek a 70-es évekre megérle­lődött belpolitikai összeütkö­zéseit. S teljessé tette a csa­lódást a Szato-irányvonal »helyességét« illetően is. Az viszont, hogy a kormányon levő liberális demokrata párt feje bejelentette lemondását — bármilyen látványos és nagy port fölverő esemény­nek látszik is a japán poli­tikában e szaltó mortále —, lényegét tekintve csupán kö­vetkezménye Szato korábbi politikájának. S még inkább követelménye e politikát sa­ját céljai alá rendelő japán rhonopoltőkének, amely szo­rosra fűzte kapcsolatait az Eygesült Állantok vonalveze­tésével, s — a megváltozott körülmények közt — most rugalmasabb útkeresésre kényszerül. Kttruez Ferenc ( folytat >«*kj •• Ülést tartott a magyar nemzeti bizottság (Folytatás az 1. oldalról) \ közvélemény álláspontját és ajánlásait tartalmazó okrrjá- nyokat eljuttassák a biztonsági és együttműködési konferen­ciára készülő kormányokhoz. Meghatározta a Magyar Nemzeti Bizottság a Jövőre vonatkozó tennivalóit is, úgy döntött, hogy ezután is aktí­van részt vesz a brüsszeli köz­gyűlés állásfoglalásainak ér­vényesítésében, képviselteti magát a biztonságot és az együttműködést szolgáló ne­mes célú találkozókon, részt vállal az európai népek char­tájának és olyan ajánlások­nak a kidolgozásában, ame­lyek hasznosíthatók a bizton­ság és együttműködés sürgető feladatainak megoldásában. Nemzetközi kapcsolatait fel­használja arra, hogy szüntele­nül erősítse az európai béke, biztonság és együttműködés társadalmi tömegbázisát. • Szovjet—-francia egyezmény Valéry Giseard d*Estaing (jobbról) gazdasági és pénzügymi­niszter és V. A. Kirillin szovjet miniszterelnök-helyettes Párizsban egyezményt írt alá, amelyet a szovjet—francia »nagybizottság« VIL ülésszakán fogadtak el. (Teleiotó: UPI—MTI—KS) Jugoszlávia és a KGST A Tanjug hírügynökség szerdán kommentárt adott ki, amelyben hangoztatja, hogy Jugoszlávia érdekelt a KGST- országokkal való sokoldalú gazdasági együttműködés fej­lesztésében. Jugoszlávia foly­tatni szándékozik a sokoldalú és a ekölcsönösen • előnyös együttműködést a KGST-or- szágokkal. Jugoszlávia — írja a Tan­jug — különösen érdekelt a szocialista gazdasági integrá­ció komplex programjának realizálásában. E program életbe lépése után Jugoszlá­via és a KGST együttműködé­se mind formailag, mind pe­dig tartalmilag gyors és egyen­letes fejlődésnek indult. A KGST-országok tavaly 35 szá­zalékban részesedtek Jugoszlá­via külkereskedelmében, s ez önmagában bizonyítja a KGST jelen tőségét a -jugoszláv gaz­dasági élet szempontjából.' Négyes találkozó Mersza Malmában A kairói rádió közlése sze­rint Anvar Szádat egyiptomi, Hafez Asszad szíriai és Moam- mer Kadhafi líbiai elnök szer­dán megtartotta első tanács­kozását a földközi-teneri Mer­sza Matruhban. Az Arab Köz­társaságok Szövetsége tagálla­mai elnökeinek találkozójára meghívták Idi Amin ugandai elnököt is, aki kedden érke­zett Egyiptomba. A tanácsko­zások középpontjában ezúttal is — minden valószínűség sze­rint — a közeí-keleti válság megoldásának lehetőségei sze­repelnek. Észak-lrország Tíiz$ziire!rő! tárgyal az IRA iiisfglaiies szárnya is Az IRA »ideiglenes« szárnya is, amely a legutóbbi három év legtöbb erőszakos cselek­ményéért felelősséget vállalt a nyilvánosság előtt, állítólag tűzszünetet fontolgat. Az ideig­lenesek vezérkara szerdán megbeszéléseket folytatott, s ezek — a feltételezések sze­rint — főleg ama engedmé­nyek és biztosítékok körül zajlanak, amelyeket William Whitelaw, az északír ügyek minisztere nyújthat a tűzszü­netért cserébe. (Az MTI lon­doni tudósítójának: belfasti katolikus körökből nyert érte­sülései szerint az IRA ideigle­nes szárnyán belül az utolsó pillanatban is szenvedélyes viták folytak.) Az agresszió tanulságai M a harmincegy éve kez­dődött az évszázad leg­nagyobb arányú és legnagyobbra törő agresszió­ja: 1941. június 22-én indul­ták meg a náci hadak, hogy előbb térdrekényszerítsék, majd felszámolják a Szov­jetuniót. Ez a vállalkozás — (ha ideológiai politikai céljá­tól függetlenül is szemlélnénk — egyike volt az emberiség történetének legvakmerőbb agresszív vállalkozásának. Mert mindenképpen az erő­viszonyok hibás értékelése kellett ahhoz, hogy a hitle­rista hadigépezet nekivágjon a nagy kalandnak, és meg­próbálkozzék a Szovjetunió meghódításával. Természe­tesen a támadást nem lehet sterilen, ideológiai céljától függetlenül szemlélni: mert a német hadsereg a szó szo­ros értelmében hódítani in­dult. Leigázni egy országot, rabságba hajtani annak né­peit, halálos csapást mérni a szocializmus eszméjére, amelynek képviselője, szim­bóluma a szovjet állam volt. A történelemből tanulni tu­dó emberek kötelessége, hogy a mai évfordulón emlékeze­tükbe idézzék 1941. június 22. oly nagy áldozatokkal szerzett tanulságait. Az áldo­zatok iszonyú nagyok voltak: a világháború éveiben több mint húsz millió szovjet ál­lampolgár pusztult el. A fa­siszták 1710 szovjet várost és több mint 70 ezer kisebb hely­séget perzseltek fel. A Szov­jetunió elvesztette nemzeti vagyonának 30 százalékát. A második világháború az­óta is mementó az emberiség számára. És ha a világ egy- egy pontján ma helyi hábo­rúk robbannak ki, ha feszült­té yálik a nemzetközi hely­zet^ még ma is felvetődik: ki­robbanthat-e újra ilyen ka­tasztrófa? 1972-ben úgy látszik, hogy egy kiegyensúlyozottabb, bé­késebb világ felé haladunk. Szeretjük az mondani: a tár­gyalások korát éljük. És va­lóban, az utóbbi idők olyan változásokat hoztak a nem­zetközi politikában, amelyek­ről korábban szinte álmodni sem lehetett. Ha békés erő­feszítéseket számba vesszük, már elég tekintélyes listát ál­líthatunk össze. Létrejött a háború utáni európai határo­kat garantáló szovjet—nyu­gatnémet és lengyel—nyugat­német szerződés, dokumen­tum született a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolatának alapelveiről és ott. az aláírás (Leonyid Brezs­Lengyelország Közigazgatási reform A LEMP Politikai Bizottsá­ga — a minisztertanács elő­terjesztése alapján — meg­tárgyalta a lengyel község­közigazgatási reformtervet. A reform fő célja, hogy a falusi, községi és kisvárosi tanácsok átszervezésével, valamint a falvak területi beosztásának módosításával tökéletesítse, korszerűsítse a helyi állam­igazgatási szervek, tevékenysé­gét. Kátyúba jutott a zsoldosoffenzíva (Folytatás az 1. oldalról) I csapódását, a légvédelmi tűz moraját a főváros szívében is hallani lehetett. Nguyen Thanh Le, a párizsi négyes értekezleten részt vevő VDK-küldöttség szóvivője, szerdán sajtóértekezletet tar­tott. Megerősítette: küldöttsége továbbra is követeli a párizsi konferencia munkájának foly­tatását. Egyelőre nem kapott hírt arról — mondotta —, hogy Xuan Thuy miniszter, a dele­gáció vezetője, aki jelenleg Hanoiban tartózkodik, mikor* 1 tér vissza Franciaországba. »De mindenképpen vissza fog térni Párizsba« — hangsúlyoz­ta a szóvivő. Nguyen Thanh Le sajtóér­tekezletén beszélt arról, is, hogy a Szovjetunió és a Kí­nai Népköztársaság szilárdan támogatja a vietnami népet, s e támogatást az amerikai kor­mányzat semmivel, még az észak-vietnami kikötők elak- násításával sem tudja meg­akadályozni. (MTI) A nemzetbiztonsági tanácsadó Pekingben Érdemi tárgyalások — Kissingerrel A hétfő óta Pekingben ven­dégeskedő Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági fő­tanácsadó szerdán délután újabb megbeszélést tartott a kínai vezetőkkel — jelentette a Reuter. Az angol hírügynökség tu­dósítója az amerikai delegá­ció Pekingbe érkezése óta egymást gyors ütemben követő munkaülésekből arra követ­keztet, hogy a kínai és az amerikai felek »érdemi tár­gyalásokat folytatnak«. nyev és Nixon aláírása) a második világháború óta szü­letett legjelentősebb katonai egyezmény, a SALT-megál- lapodás alatt. Ezek; az eredmények — lát­nivaló — hosszú-hosszú esz­tendők nehéz politikai erő­feszítéseinek következmé­nyei, ugyanakkor pedig elvá- laszthatlanok az erőviszonyok alakulásától. Mert a második világháború óta bekövetke­zett legjelentősebb változás: a szocialista világrendszer létrejötte és megszilárdulása és a Szovjetunió megerősö­dése minden téren. Mondhat­ná valaki most is, hogy egyezmények léteztek a má­sodik világháború előtt is. A fasizmus, az imperializmus azonban hitszegő módon (a történelemben szinte párat­lanul) felrúgta azokat. Meny­nyire megbízhatóak tehát a mostani megállapodások? A válasz éppen az erőviszonyok alakulásában keresendő, s ezek épp a békeszerető erők javára tolódtak el. Ez ala­pozta meg a hidegháború évei után a tárgyalások mos­tani időszakát, és ez az, amely az egyezmények tar­tósságát garantálja. K orunkban sem pihennek még a fegyverek. Mind­az, ami például Dél- kelet-Ázsiában történik, el­gondolkoztató, óvatosságra intő. A háború kiterjesztése, az a gátlástalanul vad reagá­lás, amellyel az Egyesült Ál­lamok a szabadságharcosok offenzívájára, a vietnamizá- lás nyilvánvaló kudarcára válaszolt, elárulja: az impe­rialista körök részéről meny­nyi veszély fenyegeti még a világot. De éppen a vietnami háború bizonyította be, hogy a fegyverek erejével nem si­került megállítani a világon a haladás folyamatát. Az erő, a következetesség, az elvi politika és a rugal­masság — ezek azok az poli­tikai alapok, amelyeken a békés egymás mellett élés ‘ gyakorlata napjainkban ala­kul,, .AZ 1941res, agresszió ta­nulságai .bebizonyították, hogy ennek az egységes poli­tikának egyik oldalát sem lehet elhanyagolni. Követke­zetes megvalósítása viszont olyan gyümölcsöket érlel,- amelyek napjainkban az Eu­rópa-politikában máris érez­tetik kedvező hatásukat és reményt ébresztenek a tar­tós béke megteremtésére. K. A. RÖVIDEN Kétoldalú konzultációk van­nak folyamatban, hogy kitűz­zék az európai biztonsági és együttműködési értekezlet többoldalú előkészítésének idő­pontját — mondotta tegnap a finn külügyminiszter. Elsöprő győzelmet aratott McGovern szenátor az Egye­sült Államok utolsó s egyben legnagyobb demokrata próba- yálasztásán. Támadást intéztek az izraeli harci repülőgépek szerdán há­rom dél-libanoni határmenti falu ellen. Libanon a Bizton­sági Tanácshoz fordult segít­ségért. Általános nyilatkozat for­májában ítélte el tegnap este a Biztonsági Tanács öt állan­dó tagja a légi közlekedés biz­tonságát veszélyeztető akció­kat. Feni merrzr'níja diplomá­ciai kapcsosait Franciaor­szággal, ha hivatalosan is meg­győződik arról, hogy végre­hajtották a Mururoa-atollon tervezett nukleáris kísérletso­rozatot. Értesítjük a varos lakosságát, hogy Kaposvár, Szegfű u. ÍZ. sz. alatt a megóv, cseresznye, és rib?** felvásárlását megkezdtük. Afész, Kaposvár (12356)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents