Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

Vagonban mért literek

A

z év végét jelző »-csengő« megszólalt a pártós tömegszervezeti oktatásokon is. Megyénkben több mint ötvenezer párttagnak és pártonkívülinek véget értek a rendszeres foglalkozások. Az egyéves, komoly, folyamatos munka és tanulás után megérdemelt pihenő vár a hallgatókra és a propagandistákra.

Az 1971—72-es új rendszerű Vártoktatási év jól szolgálta a X. kongresszus határozatainak ismertetését, magyarázását, megértetését, a gyakorlati feladatok megoldását, a párt egységének és a párt tömegkapcsolatainak további erősítését A párt tömegoktatásában részt vevő hallgatók érdeklődése és tevékenysége mindenekelőtt a politikához kapcsolódott, s a politika formálásában. és végrehajtásában vettek részt. Az alapszervezetek, csúcsvezetőségek, községi és üzemi bizottságok többsége úgy készítette el a tömegpropaganda négyéves, illetve éves tervét, hogy az megfelel a párt, a társadalom és a hallgatók igényének. Kielégítette a helyi politikai szükségletet is.

Az alapfokú tanfolyamon tanulók megismerték pártunk történetének főbb szakaszait, legfőbb tanulságait. Feldolgozták pártunknak a szocializmus építésében követett és alkalmazott alapvető elveit, a párt X. kongresszusán elfogadott fő célkitűzéseit. A részvevőkben erősödött a tudati és érzelmi kapcsolat (mely a párthoz fűzi őket, s mélyebben megismerték a párt általános, konkrét speciális és helyi programját. A hallgatókban bizonyos alapfogalmak és 'téves nézetek a viták során tisztázódtak. Számos munkás szólt a bejáró »ingázók« hátrányos helyzetéről, mely az egyénnek és a társadalomnak is gondot okoz. Szenvedélyesen említették, hogy. a dolgozókban erősíteni kell a tulajdonosi szemléletet, a közmorált és a kötelességérzetet. Szélesíteni kell azt a gondolkodásmódot, hogy mit tehet az egyén, a közösség, a vállalat, a város és a község javára. Csökkenteni kell a »mit lehet még kapni a köztől« szemléletet.

A továbbképző tanfolyamok hallgatói a X. kongresszus és a megyei pártértekezlet politikai célkitűzéseivel, egy-egy sajátos területtel foglalkoztak, így a gazdasági építőmunka feladataival, a feladatok megvalósításának eszközével és módszerével. A szocialista építőmunka általános feladataival, a nemzetközi politika kérdéseivel és pártunk történetének főbb szakaszaival és tanulságaival. Ebben az oktatási évben nagyobb teret kapott a társadalmi és állami élet, a pártirányítás és a pártélet, a szocialista világnézet

és erkölcs fejlesztésével ösz- szefüggő célkitűzések, valamint a kulturális politika ismertetése, értékelése. Az érdeklődés középpontjában a gazdasági és az össztársadalmi fejlődés összefüggése és kölcsönhatása, a termelés hatékonysága és az életszínvonal, növelése közötti kapcsolatok mélyebb tudatosítása, a társadalmunkban mutatkozó ellentmondások természetének, az érdekek és az érdekeltségek helyes értelmezése és sokoldalú bemutatása került. Aktív vita bontakozott ki az árak alakulásáról és a bérkérdésekről.

A propagandisták arra törekedtek, hogy a hallgatók világosan lássák a szocialista demokrácia lényegét, a kötelességek és a jogok egységének elválaszthatatlanságát, a közéletben való aktív részvétel fontosságát.

E

lismeréssel szóltak azokról az eredményekről, törekvésekről, tendenciákról, melyeket a X kongresszus után a gazdasági építőmunkában, a marxizmus— leninizmus oktatásában, a tömegkommunikációs eszközök munkájában elértünk. Beszéltek a problémákról is, melyek az utóbbi időben foglalkoztatták a közvéleményt. Például a lakáshelyzet, a közlekedés zsúfoltsága, az óvodai helyhiány, a kollégiumi, a napközi otthoni ellátás stb. gondjai. (Ezek kapcsán helyenként felszínre kerültek antimarxista, álforradalmi, dogmatikus és revizionista nézetek is.) A foglalkozásokon beszéltek a kispolgári szemléletről, mely a szocialista társadalom építése közepette is jelentkezik. Hangsúlyozták, hogy a kispolgári szemlélet kiszorítása rendkívül szívós munkát, önismeretet és erős bizalmat követel. Helytelen, hogy mindig másokra vagy meghatározott foglalkozást űző csoportokra szűkítik le a jelenséget, pedig mindenkiben felülkerekedhet a megalkuvásra, alkalmazkodásra, a kényelmesebb életre, a több anyagira vágyó érzés. Akkor tesszük a döntő lépést ezek felszámolására, amikor önmagunkban is felismerjük ezt, és változtatunk a magatartásunkon.

Széles körű vita bontakozott ki a művészetpolitikánkról, a művészetek szabadságáról, az irodalmi színpadok műsorválasztásáról. Említették, hogy a X. kongresszus ezzel kapcsolatos határozatának megvalósítása még nagyobb felelősségre kötelezi a kulturális területen dolgozókat.

Eredményesen segítette a tömegpropaganda a lakosság világnézetének a formálását, az eszmei-politikai munka színvonalának emelését, az ideológiai munka eredményességét, a szocialista erkölcs és közgondolkodás egységének erősítését, a marxizmus—leniTöbb mint ezer munkalehetőség

„Hova menjek dolgozni?“

Ezt kérdezi mostanában nagyon sok diák, mert a vakáció nemcsak utazást, táborozást, pihenést, szórakozást jelent, hanem munkalehetőséget is. Ha nem is egész nyárra, de legalább egy hónapra szinte mindenki szívesen vállal munkát, esetleg éppen azért, hogy a pihenés feltételeit megteremtse.

De hogyan keressen munkát? Járja végig az összes vállalatot, majd csak ».befogadják« valahol?

Ezen a gondon próbál köny- nyíteni Kaposváron, a Szántó Imre utcában a pályaválasztási tanácsadó.

A városi tanácson előre fölmérték, melyik vállalatok alkalmaznak a nyáron diákokat. A felmérést eljuttatták a tanácsadóhoz, amely most közvetítő szerepet tölt be.

Az intézmény létezéséről csak azt tudják a szülők és a tanulók, hogy pályaválasztáshoz nyújt segítséget, azt viszont sokkal kevesebben, hogy nyári munkaközvetítő is.

A listán szereplő husamhá- rom somogyi vállalat összesen tóő4 általános, közép- és főiskolás fiút és lányt vár a nyáron.

Több lényeges adat azért hiányzik még, mert a munkát kereső fiatal nemcsak arra kíváncsi, hol alkalmazzák, hanem azt is szeretné tudni, hogy milyen munkakörben és hány órát kell dolgoznia, s nem utolsósorban, mennyi lesz a kereset. Az utóbbiak sajnos hiányoznak a vállalat neve mellől, pedig a tanácsadó akkor lenne igazán jó munka- közvetítő, ha a nyári munka a ipénzszerzésen túl előkészítene, irányítana az életpályára is.

Igen kevés esetben tudnak részletes felvilágosítást adni, de megígérték, hogy még a vakáció elején beszerzik a hiányzó adatokat. Jobb későn, mint soha, ez igaz, bár jobb lett volna,, ha az adatokat a tanév befejezése előtt megkapják az iskolák is.

Hogy miért?

Eddig összesen három diáknak »közvetítettek« munkát. Dolgos, kedvű . fiatalok, figyelem! Több mint ezer nyári »állás« var még betöltésre.

H , É.

nizmus népszerűsítését eszméink védelmét A X. kongresszus fokozottabb követelmények elé állította a propagandistákat. Kiválasztásukra, év eleji felkészítésükre és az év közi továbbképzésükre nagy gondot fordítottak a járási és a városi pártbizottságok. A törekvések és a kezdeményezések ellenére is kevés azoknak a propagandistáknak a száma, akik megfelelő pedagógiai és módszertani ismeretekkel rendelkeznek. Számos propagandista továbbra, is túlterhelt, sok egyéb funkciója, megbízatása van.

A propagandisták számára' a vakáció nem jelenthet »kapuzárást«. Sőt! Újrakezdést! Többségük már arra gondol, hogy jövőre mi lesz? Ezért a nyári hónapokban több időt fordítanak • az olvasásra, az oktatási formákhoz anyagot gyűjtenek, jegyzeteket, új szemléltető eszközöket készítenek, és végiggondolják a jövő évi oktatás új módszertanát. Fontos feladat és felelősség hárul a propagandistákra, hiszen az ő személyiségük nagyban hozzájárul az oktatás hatékonyságához. a jó közösségek kialakításához és az oktatási fegyelem megszilárdításához. A propagandamunkát a párthatározatok értelmében igyekeztek az oktatás során »magasabb« szinten folytatni. Jobban figyelembe vették az emberek tudati állapotának különbözőségét, magatartásuknak, gondolkodásuknak összetevőit és fejlettségi fokát. A pártbizottságok számoltak azzal a kedvező változással, ami az emberek általános és politikai műveltségében végbement. Azzal is, hogy egyes emberek szakmai műveltsége, ismeretszintje a korábbinál jobban . eltér egymástól. Továbbra is arra kell törekedni azonban, hogy a hallgatók képzettségüknek és beosztásuknak megfelelő oktatáson vegyenek részt.

K

öszönjük a part-, a klSZ- és a szakszervezeti oktatást vezető propagandistáknak az egész évi nevelő és oktató munkájukat. Eredményes munkát kívánunk a hallgatóknak, a propagandistáknak és a párt- szervezeteknek az új oktatási év szervezéséhez, beindításához és a sikeres megvalósításához.

Varga Teréz,

a megyei partbizottság propaganda és művelődési osztályának munkatársa

Üveghegyek mögött dolgozik a gyár. Teherautókon érkezik a zöldborsó, s a csépléstől számított nyolc órán belül már apró üvegekben hordják a raktárba. Aztán kéthetes »pihenés« után elindul a boltokba.

A zöldborsó útja rendkívül kacskaringós. Az is, melyet a gyár melletti boltban adnák el, legalább Kaposvárig eljut, hogy aztán innen vigyék visz- sza Nagyatádra.

A gyárban asszonyok dolgoznak, és diákok. A szezon tíz napja kezdődött, akkor, amikor a cséplőgépektől meghozta az első friss borsószemeket a teherautó, s addig tart, amíg csak lesz befőzni, eltenni való termék. Nehéz lenne megmondani, hogy hány konyha részének tesznek itt el télire.

A Nagyatádi Konzervgyárban vagontételben számolnak, így mondják: zöldborsóból 800 vagon készárut terveztek, de a földek legalább 900—1000 vagonnal ígérnek.

— Ha. felhős lesz az ég, s jövő hónap közepéig is eltart a borsó, ha nem, előbb megérik,

Fodor Árpád termelési osztályvezető mindig műszakokban és vagonokban számol.

1.

Újdonságok.

A főkönyvelő szobájában szörppel kínálnak.

— ízlik? — kérdik.

— Finom — felelem.

— Új termékünk.

A termék csak itt a gyárban új, a fogyasztó, már évek óta ismeri a narancs- és citromízű szörpöt, a jaffát A címkékről azonban eddig mindig hiányzott a Nagyatádi Konzervgyár neve. Most félliteres palackokban és ötkilós üvegekben hozzák forgalomba. A Balaton-parti igények, a megye jobb ellátása késztette arra a gyárat, hogy készítsenek ilyet.

— ötven vagon az éves tervünk. Negyven már szállításra vár. De ha kell, többet is tudunk adni belőle. Van bőven alapanyagunk.

Kísérletezések, újdonságok. A szezon ideje alatt erre nem nagyon van lehetőség, nem érnek rá a műszakiak sem és a munkások sem. Mire megindul a szezon, akkora azért mindig »kitalálnak« valami újat. Az idén például fémdoboz helyett műanyag csomagolásba kerül a sűrített paradicsom. Amilyenbe a dzsa- met csomagolták eddig. A fémdoboz értéke körülbelül annyi volt, mint a benne forgalomba hozott paradicsom ára. A műanyag viszont olcsóbb, könnyebben nyitható.

— A konzerviparban kevés az újdonság.

— Nehéz dolog újat hozni — kapom a választ. — Sok türelem kell hozzá. Amíg a fogyasztó megismeri, megszereti az új terméket, évek telnek el. Lassan térül meg az ilyen befektetés.

rakva 1400 vagon fér el .üveghegyek formájában. Rengeteg áru. Hozzák a nyersanyagot Zalaegerszegtől Barcsig, Bala- tonvilágostól Kaposvárig a teherautók. S a szállítás mindig sürgős: gyorsan romlik az áru.

A gyár megkezdte a cseresznye feldolgozását is. Egyelőre — nem nagy tételeket — a Somogy megyei és a Fejér megyei MÉK szállít árut.

A szakemberek egyik szeme a terméken, a másik a nyersanyagon. Kint a földeken fut már az uborka és szépen fejlődik a paradicsom. Ebből ezer vagon nyersanyagra számítanak; sűrítve legalább 250 —300 vagon készárura.

3.

Emberek.

A gyártó vonal mentén mindig meleg van. Télen ezerkétszáz embert foglalkoztat a gyár. Nyáron a kétezer is elkelne.

— Most ötszáz idénymunkásunk van. Közülük háromszáz diák. Nehéz, derekas munkát végeznek, csak az a baj, hogy augusztusban elmennek tőlünk. Pedig még szeptemberben is küldi tartósításra váró termékeit a határ. Nekünk mindig a szeptember a legnehezebb. Akkor hiányzik leginkább a munkáskéz.

S mit lehet tenni? Nem sokat A gyárban mindenáron

450 liter, 45 fok

Hévíz Marcaliban

Az idei tél utolsó hófoltjai foszladoztak a baglasi dombok alján, amikor Forgó József, a nyugdíjba induló főfúrómester búcsúszavait hallgattuk a bódéban. Már év elejétől esedékes volt a pihenés, de hajtotta a becsület: az utolsó fúrólyukkal még egyszer kirukkolni. De a »művet« már Galba Mihály, a helyettes fejezte be, mert a munkák júniusig elhúzódtak.

— Sokáig elkerült bennünket a szerencse. A rétegek úgy megszorongatták a csövet, hogy egyszer kétfelé szakadt — panaszolja.

— Csak ne sértegesd a rétegeket, mert még leállnak — szól közbe Tóth Zoltán, a vízfúrók fiatal mérnöke. — De hát igaz, hogy fél évig mentettünk. Megfogtuk a cső végét a mentőtőrrel, erre levált a menet. Felvittük Pestre a tőrt, visszahoztuk megedzve, hát elszakadt lejjebb a rakat. így ment ez hétről hétre.

A kaposvári vízkutatók végül úgy látták olcsóbbnak, hogy bent hagyták a lyukban a hat szál csövet, és elferdítve fúrtak tovább 750 méterig.

Az eredményt együtt szemléljük, ízleljük, tapintjuk Takács Miklós, Mipp Béla, Mózes János és Fábián András beosztott mesterekkel. A de- réknyi acélcső végén a dohogó kompresszor ütemére lökődik elő a fülledt légbe is enyhén párás zuhatag. A vízhőmérő jó katonaként kúszik előre: 43 foknál megáll.

A torony tövében egykobrneteres vastartály a kifolyócső mellett; ezzel mérik a vízhozamot.

Meztelen vállak támaszkodnak a meleg csőhöz. — Hórukk! — s lódul a cső a tartály fölé. Óránkat figyeljük, egy perc alatt 670 liter folyik a vastartályba! Gyors számolás: 450 liter körüli lesz az állandóan kivehető mennyiség a 600 méter mélyen talált rétegekből.

— Egy huszonöt méteres

medencéből kétszer is lehet majd naponta cserélni a vizet — jegyzi meg Tóth Zoltán.

A toronytól keletre egy másik kész hévízkút »karácsonyfája — tolózárrendszere —, ez ezerszázötven méterből 320 litert ad, a hőfoka — a rétegek mélységéhez képest — nem magas; 48 fokos. »Mindkét víz enyhén kénes — lúgos, igen kellemes hatású termálvíz« — olvassuk a vizsgálatok eredményét.

— Józsi bácsit végül is kárpótolta a kút a sok gürcölésért — nyújtunk kezet a nyugdíjas vezetőmestemek, aki Bajáról utazott el az átadásra.

— Igen, úgy örülök, mintha az elsőt fúrtam volna. Itt is lehet tervezni a strandot, fürdőt.

A tanácsiak az Országos Vízügyi Hivatal segítségét emlegetik, hogy a költségek kétharmadát, az egymillió forintot átvállalta, a vizesek a tanács fáradozását értékelik, a hévizet pedig majd a lubickoló gyerekek, a reumás öregek élvezik^ a, E,

termelni kell, mert a nyersanyag gyorsan romlik, s az 1400 vagonos raktár a következő tavaszra mindig kiürül.

Egyre több konyha és háztartás számít arra, hogy itt, a Nagyatádi Konzervgyárban teszik el a télire valót.

Kercza Imre

A gyárban senki sem mondta, de a kérdés önként adódik: jobb reklámmal, a kereskedelem és a konzervipar jobb együttműködésével nem lehetne változtatni ezen?

Számok.

A Nagyatádi Konzervgyárnak hat gyártó vonala van. Három műszakban negyven vagon készáru kerül innen a raktárakba. S itt egymásra