Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

A MÉK fonyódtígeü raktárából Jobb lesz a zöldség- és gyumölcsellátás Erről tájékoztatott bennün­ket Baditz Zoltán, a MÉK fo- nyódligeti raktárának vezető­je. — Az árualapot termelési szerződéssel biztosítottuk. Ti­zenöt termelőszövetkezettel, fogyasztási szövetkezettel kö­töttünk szerződést 610 vagon zöldségre, 400 vagon gyü­mölcsre. Az öreglaki Állami Gazdaság 70 vagon gyümöl­csöt szállít nekünk. Jelenleg tizenégyféle zöldség és három­féle gyümölcs van raktárunk­ban. Paradicsomot és uborkát más megyékből hozunk, s burgonyát is kénytelenek va­gyunk Barcs környékéről be­szerezni, mert körzetünkben ninca. Azt is elmondta Baditz Zol­tán, hogy a Balatoszent- györgytől Balatonszárszóig tartozó körzetüket úgy osz­tották fel, hogy egy-egy terület ellátásáért, a megrendelésért, az áru időben való kiszállítá­sáért ugyanaz a dolgozójuk a felelős. Ez a gyakorlat az el­múlt években jól bevált. Az is, hogy a különböző üdülőkkel, nagyobb kereskedelmi, ven­déglátó egységekkel szállítá­si szerződést kötnek, ezt azon­ban nem kezelik mereven. Tavaly — elsősorban az ál­lami kiskereskedelem részé­ről— volt olyan panasz, hogy a MÉK saját boltjai részére nagyobb választékú és jobb minőségű árut szállított, mint nekik. Megkérdeztük a telep­vezetőt, hogy ismerték ezt a panaszt? — Alaptalan volt. A meg­rendeléseket mindenkinél fi­gyelembe vettük, és a rendel­kezésünkre álló árut egyfor­mán osztottuk és osztjuk el. Dolgozóinkat arra is kötelez­tük, hogy a rendeléseket na­ponta adják le az értékesítési raktárban, sőt a pótmegrende­léseket is haladéktalanul szál­lítsák ki. Köteleztük őket, hogy panaszkönyvet vigyenek ma­gukkal, s ha valakinek kifogá­sa van a minőség, illetve a mennyiség és a választék el­len, az írja be véleményét. Az esetleges kifogásokat ugyan­csak naponta be kell jelente­niük dolgozóinknak, hogy vál­toztatni tudjunk munkánkon. A telepvezető szavai és az általa megmutatott, a szállí­tó dolgozók részére kiadott utasítások megnyugtatóak len­nének, ám nem egészen ezt tapasztaltuk a MÉK fonyódi 318-as zöldség—gyümölcs üz­letében. Az üzletvezető szerint a gyümölcsöt — kérése ellené­re — a megnyitás óta csak egyetlen alkalommal kapott. Az áru minősége, elsősorban a 40 forintos paradicsomé, kifo­gásolható. A Balatonból élnek A zenesz Ügy tűnik, hogy komoly és megfontolt. Ketten játszanak, két énekesnőjük van. Ö a szü­netekben kottákat transzponál. Régóta dolgozik a szakmában, B vizsgás. Zongorán és orgonán játszik, kíséri saját énekét. Aminek egyébként határozott sikere van. Fiatal leányzók és harmincas hölgyek szeme ta­pad olaszos arcára, amikor énekelni kezd. Szimpatikus megjelenésű, jó muzsikus. — A zenésznek általában meg kell járnia a »hadak út­ját« mondja Józsa Péter. — Én sem első osztályú lokálban kezdtem. Fizikai munkás vol­tam, és a kotta ismerete kény- szerített az állandó gyakorlás­ra. Lassan-lassan belejöttem, és leszerződtem az Országos Szórakoztatózenei Központhoz. Állandóan az országot jártam. Zenéltem Pécsen, Szegeden, Győrben és még sok más he­lyen, aztán 1970—71-ben Nor­végiába szerződtem. Ott is sok városban játszottunk, örömmel tapasztaltuk, hogy sikerünk volt, megszerettek bennünket. — Valami emlék Nonvégiá- ból? — Van. Például elveszett az útlevelem és a pénzem. Elöl­ről kellett kezdenem mindent. Délelőtt mosogató voltam, es­te egy beat-klubban ruhatáros. Lassan összejött a? a pénz, me­lyen a jelenlegi fölszerelése­met vásároltam. — Hogyan mérhető le, hogy sikere van a zenéjüknek? — A vérbeli zenész állandó­an képezi magát. Nincs meg­állás. Ha megtanulunk egy új számot, mellette egy régi slá­gert is gyakorolni kell. A kö­zönség, az ezerfejű cézár, so­kat követel, mindenkinek az igényét ki kell elégíteni. Ez azonban meghozza a gyümöl­csét: a végén az ember észre­veszi, hogy a játéka kedvéért járak oda. Bármilyen nehéz is elképzelni a Balaton partján — hiszen állandóan cserélődnek az emberek —, de kialakul törzsközönség. — Lehet, hogy az ital keltet­te jókedv tapsoltatja az embe­reket egy-egy szám után? — Az is előfordul. Szakmai­lag a kollégák ellenőriznek bennünket. Amikor már ők is hozzánk fordulnak kottákért, valamivel nyugodtabbak lehe­tünk. — Nem reked be egy-egy éjszaka? — Dehogynem. Rövid szüne­teket tartunk, azokat leszámít­va egész éjszaka énekelek. Nappal nagyrészt alszik. Életrendje a bárzenéhez ido­mult. Azt sem tudja, milyen az utca reggel kilenckor. Nem zavarja. — Ha sikerült hangulatot teremteni, észre sem veszem az idő múlását. Jobban alszom délelőtt. A maga örömére is játszik. M. A. Bizony alig láttunk itt ve­vőt. A néhány méterre lévő Pulvéx pavilonnál a kiváló minőségű paradicsomot 36 fo­rintért mérték. Volt- többféle, jó minőségű,, és a MÉK-bol- tokénál'1—2 forinttal olcsóbb meggy és cseresznye is. Itt érthetően sok volt a vásárló. A MÉK-nek, ha a verseny­ben nem altar lemaradni, már most nagyobb gondot kell fordítania a gyakoribb szállí­tásra, a választékra, a minő­ségre és az árak alakítására is! Sz. L. Már a teraszon Jsimus van, és mintha startpisztolyra rajtolt volna a telítődés. Tagadhatatlan: meg­kezdődött a szezon. A Bala­ton déli partjának legjelentő­sebb üdülőcentrumában, Sió­fokon már ezernyi jelből - kö­vetkeztethetünk erre. Egyre több az ember. Könnyű meg- tévedni! Az itt élő embereket alig lehet megkülönböztetni a nyaralóktól Átvettek min­dent, ami a vendégekre emlé­keztet: a színes öltözködést, a barna bőrt, a szórakozóhelyek szeietetét, a hatalmas nap­szemüveget. Elég csak körülnézni a Sza­badság téren, a centrumban, a szállodasorról nem is be­szélve. Rengeteg az idegen rendszámú gépkocsi. Nyüzsög a tömeg az utcákon, a parti sétányon, sokan napoznak a strand zöld gyepén. A kikö­tőben horgászok, sétálók, az ajándékboltok kirakatát vizs­gáló vendégek. Déliben egy- egy étterem asztalánál lele­ményes ügyességre vall asz­talt találni. A boltokat járva az volt a •benyomásom, hogy az idén nem lesz gond az áruellátás­sal. Minden kirakat tömve, rengeteg árucikkel. A vásá­rolni akarók éppúgy megta­lálják a nagy választékot a cipőbolitban, mint az illatszer­ben. A csemegeboltok bő kí­nálattal várják a vevőket. Az időjárás igazi nyári. Me­legük van az embereknek, ennek megfelelően öltözköd­nek is. A gyengébbik nem fiatalabbja a forrónadrágot kedveli. (Ahogy a férfiak ar­cát elnéztem egy-egy tovalib­benő mínisort mustráigatása- kor — ők is!) Egyáltalán: az a színkavalkád, mely a nyári balatoni utcákat jellemzi, már most megvan. Es az emberek nagy része otthon hagyta rossz természetét. Ez is jel­lemző. Egész nap az utcákat és a partot jártam, a boltok­ban nézelődtem, hivatalokban érdeklődtem, mégsem hallot­tam egyetlen hangos szóvál­tást sem. Egyszóval minden jel arra mutat, hogy megkezdődött a (balatoni nyár. A Balaton presszóban már a teraszon játszik a zenekar — kell en­nél jobb bizonyíték? És ha megkérdezek egy vendéglátóipari vagy kereske­delmi szakembert, a válasz: — Ez még csak az előszezon! Mi lesz akkor itt a nyáron? Üdülők is kölcsönözh élnék A siófoki járási könyvtárnak 3600 beiratkozott olvasója van. A téli forgalom a nagyobb, akkor keresik fel többen a szabadpolcos könyvtárat. Kovács Mária, az olvasószol­gálat munkatársa elmondta, hogy az üdülővendégeknek is kölcsönöznek. Aki tehát akár csak két hétre is utazik Sió­fokra, fölkeresheti a könyvtá­rat, és tetszése szerint vihet ki bármilyen könyvet. — Az üdülők nem iratkoz­hatnak be, ők olvasójegyet nem kapnak. A korábban be­vezetett gyakorlat, amikor csak személyi igazolvány kel­lett a kölcsönzéshez, nem vált be. A szezon végén rengeteg felszólítást kellett küldenünk az ország minden részébe, hogy a kölcsönzött könyvek visszakerüljenek hozzánk. Ezért úgy határoztunk, hogy aki kölcsönözni akar valami­lyen könyvet, vagy akár töb­bet is egyszerre, betétként a könyvek értékének megfelelő összegű készpénzt kell itthagy­nia. Az újításnak eddig nern voltak ellenzői a vendégek kö­zött, sokan egyenesen »taka­rékbetétként« hagyják itt a szükséges összeget. — Külföldi olvasók fölke­reshetik a könyvtárat? — Természetesen. Három­heti kölcsönzési időre bárki elvihet tőlünk könyveket. Az idegen nyelvű könyvállomá­nyunkat, a keresletnek megfe­lelően könnyebb, olvasmányo­sabb anyagból állítottuk össze. Elsősorban német nyelvű ki­adványaink vannak, de gon­doltunk az angol, francia üdü­lőkre, s ugyanez áll a hazai vendégekre is: nyáron min­denki szórakozni akar, az ilyen szórakoztató könyveket is keresi. Nagyon ritka, hogy egy üdülő »komolyabb« köny­vet kölcsönözzön. Ha mégis, akkor rendszerint tanulmányi szabadságon van, és a szakiro­dalom kell a tanuláshoz, ösz- szesen min tégy, kétszáz idegen nyelvű kötet van. Ezenkívül folyóiratok is, amelyeket pél­dányonként, tehát nem össze-, kötve vihetnek el a kölcsön­zők. A könyvtárban összesen 30 000 kötet könyv vár az ol­vasóra. — Nem kevés ehhez viszo­nyítva a 200 idegen nyelvű? — Annak tűnik, de hozzá kell tennem, hogy nem sok külföldi keresi föl a könyvtá­rat. A meglévő állománnyal ki tudjuk elégíteni az átlagos igényt Mosogatólányok Nyári kánikula, fülledt me­leg. Mintegy ötszáz kisgyerek zsivaja hallatszik a tó part­ján Fonyódligeten, a SZOT gyermeküdülőiben. Itt keres­tük föl a Táncsics Mihály Gimnázium tanulóit, akik egy hónapra munkát vállaltak az üdülőben. Bene Emma: — A gimnáziumban kihir­dették, hogy aki pedagógus akar lenni, vagy ifivezető, annak a SZOT lehetőségiét ad, hogy nyáron mint gyermek- felügyelő dolgozhasson egy hónapot. Ezért mi, akik taní­tóképzőbe, illetve tanárkép­zőbe, akarunk menni, jelent­keztünk. Június 10-én reggel mentünk a földvári központba, Hiába kerestek szombaton kenyeret, vasárnap telet A Járási Népi Ellenőrzési Bizottság, közösen a járási hi­vatal kereskedelmi felügyelő­jével szombaton és vasárnap azt vizsgálta Fonyódon, milyen az ellátás az alapvető élelmi­szerekből, elsősorban a ke­nyérből és a tejből. Csónakok és Jürdőzők Mint Győréi József, NEB-el- nök tájékoztatójában elmond­ta, nem a legkedvezőbb ta­pasztalatokat szerezték. Ez ab­ból is származik, hogy az üz­letek nehezen tudják felmérni a várható igényeket. Előfor­dul, hogy a környező közsé­gekből sokan bemennek Fo­nyódra, s akkor a szokásos ke­nyérmennyiségnek a kétszere­se is elfogy. Azt is lehetetlen kiszámítani, mennyi kiránduló érkezik vonattal vagy gépko­csival, így aztán »óvatosan« rendelnek, nehogy nagyobb mennyiség maradjon a nyaku­kon. Szombaton az ABC-áruház- ban, a hajóállomásnál levő gombában és a sütőipar szak­üzletében már délelőtt elfo­gyott a kenyér, de nem lehe­tett kapni zsemlét vagy kiflit sem. Ígérték, hogy hoznak ki­segítésképpen Kaposvárról ke­nyeret, erre azonban csak a késő délutáni órákban került sor. Vasárnap reggel hiába ke­restek tejet a nyaralók, az áfész tejboltja nem nyitott ki. Még csak a szezon elején já­runk. A tapasztalatokból fel­tétlenül le kell vonni a szük­séges tanulságokat. A boltoknak úgy kell a ren­delést feladniuk, illetve a ta­nácsnak a nyitvatartási szabá­lyoznia, hogy az a nyaralók elégedettségét és ne a bosz- szankodását váltsa ki-! ahonnan ide irányítottak ben­nünket. Itt aztán megtudtuk, hogy gyermekfelügyelőre nincs szükség, mert már minden helyet betöltötték, de ha aka­runk, akkor ketten mint fel­szolgálók, hárman pedig mint mosogatók, maradhatunk. Dol­gozni akartunk, és maradtunk. Ez számunkra anyagilag ked­vezőbb, mert a felügyelők csak 900 forintot keresnek, a felszolgálók 1200, a mosoga­tok pedig 1500 forintot. Kovács Elza: — Két műszakban napi nyolc órát dolgozunk. A mun­ka nem nehéz, s a gondnok néni is nagyon kedves. Kéré­sünkre megengedte, hogy mind az öten egy szobában lakjunk. Felajánlották, hogy dolgozhatunk tovább is. Szí­vesen maradnánk, de az épí­tőtábor is vár. Szabad időnkben elmegyünk Fonyódra, vagy itt fürdünk és napozunk. Annak elleniére, hogy nem azt csináljuk, amit szerettünk volna, mégis na­gyon jól érezzük magunkat. A lányok eddigi munkájával az üdülő vezetői elégedettek. V. E. Rendőrileg ? Dehogy... A siófoki községi strandra igyekezve az első, ami a jám­bor fürödni, pihenni vágyó polgár szemébe tűnik: a mér­téktelenül sok piros szín. TI­LOS! TILOS! TILOS! értesítik a nagy fáradtsággal gondosan elkészített táblácskák a gyanút­lan látogatót, akinek, ha gon­dosan végigtanulmányozza a ti­lalmak erdejét, óhatatlanul ke­serű lesz a szájíze. Nem is el­sősorban azért, mert már itt is tiltanak neki valamit — eset­leg megérti, hogy szükség van rá —, hanem a szöveg végtelen pongyola fogalmazása miatt: »Gépkocsit, motorkerékpárt, kerékpárt a strand területére bevinni rendőrileg TILOS!« — találomra ezt a jellemző mon­datot ragadtam ki példának. Egy biztos. Megígérem, rend­őrileg (rendőri segédlettel) nem fogok bevinni sem kerék­párt, sem autót (még ha lenne, akkor sem) a strand területére. Majd anélkül... Cs. T. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents