Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

t>SI-rletnam1 helyzet Újabb erős támadások Délebbre tolódik a harcok súlypontja Homes Csandra sajtótájé kostató ja Nagyarányú támadó akcióba kezdtek a szerdára virradó éj­szaka Dél-Vietnam egész te­rületén a népi felszabadító erők. Egy saigoni közlemény szerint ez idő alatt összesen 110 ponton támadták a saigoni csapatok állásait. A szabadságharcosok egye­bek között ismét lőtték 122 milliméteres rakétákkal a nagy amerikai támaszpont: Da Nang repülőterét. A gyalogsági összecsapások súlypontja most az országrész nyugati vidékein, Laosz és Kambodzsa határvidékén van, és változatlanul nyomás nehe­zedik a Saigontól mintegy 100 kilométerre északra levő An Loc tartományi székhelyre. E körül mindmáig nem tudták áttörni az ostromgyűrűt a sai­goni csapatok. A harci tevékenység súly­pontjának délebbre helyeződé- sét jelzi az is, hogy az ameri­kai B—52-es légierődök bom­bázásaik zömét erre a két tér­ségre összpontosították, sőt három hullámban Saigontól mindössze 48 kilométerre is bombáztak. Az amerikai parancsnokság szerdán délelőtt azt jelentette, hogy a légierődök hat nap óta először nem repültek be Észak-Vietnam fölé, s csak Dél-Vietnam területét támad­ták. • • • Nagy háborúellenes tünte­tés volt Stockholm belvárosá­ban. A svéd Vietnam-bizott- ság és más háborúellenes csoportok szervezésében mint­egy nyolcezren vonultak a parlament épülete elé. Köve­telték, hógy a svéd kormány szakítsa meg kapcsolatait Saigonnal és ismerje el a dél- vietnami nép igazi képviselő­jét, a DIFK-et. A nagygyűlés szónokai között volt Don Lu­ce amerikai újságíró, aki an­nak idején leleplezte a dél­vietnami internáltak és politi­kai foglyok számára épített embertelen »tigrisketrecéket«. (Folytatás az 1. oldalról) tek képviselői üljenek össze Genfben — azok, akik részt vettek az indokínai népek bé­kéjével és függetlenségével foglalkozó versailles-i világ- konferencián, de más nemzet­közi szervezetek küldöttei is —, s vitassák meg a nemzetkö­zi szolidaritással kapcsolatos feladatokat. Ezt a kezdemé­nyezést a szocialista országok helyeslik, támogatják. Romes Csandra elmondta, azt is, hogy a budapesti érte­kezleten megviatták a Béke­világtanács elnöksége soron következő ülésének előkészü­leteit és a nemzetközi béke­mozgalom előtt álló időszerű feladatokat. Erre az ülésre Santiago de Chilében, ez év októberében kerül sor. Hangsúlyozta, hogy a szoci­alista országok támogatásuk­ról biztosították a chilei elő­készületeket, s a nemzetközi békemozgalmak mindent meg­tesznek azért, hogy az ülés si­keres legyen. Ettől a tanács­kozástól egyébként azt remé­lik, hogy új kezdeményezések kiindulópontja lesz, s tovább gazdagítja a békéért folytatott nemzetközi küzdelmet. Amint Romes Csandra el­mondta, ugyancsak a chilei ülésen vitatják meg a BVT 1973- ra tervezett, következő kongresszusának előkészüle­teit s azokat a programokat, amelyekkel a béke- világmoz­galom kibontakozásának ne­gyedszázados évfordulóját — 1974- ben — valamennyi föld­részen megünneplik. A választások mellett foglalt állást valamennyi nyugatnémet párt A jövő böten tanácskozik az arab unió legfelsőbb testületé Szadat egyiptomi, Asszad szíriai és Kadhafi líbiai elnök legközelebbi csúcstalálkozójára a jövő héten Mersza Matruh- ban kerül sor — jelentették be szerdán Kairóban. A há­rom elnököt tömörítő tanács — az Arab Köztársaságok Szö­vetségének legfelsőbb testületé — ez alkalommal negyedszer ül össze.­Az A1 Ahram szerint eluta­zik Mersza Matruhba Idi Amin ugandai elnök is. Szavakban immár valameny- nyi nyugatnémet politikai párt elkötelezte magát a rendkívüli parlamenti választások kiírása mellett, így ma már aligha kétséges, hogy ősszel választá­sokat tartanak az NSZK-ban. Rainer Barzel, a CDU elnö­ke szerdán délelőtt tette köz­zé állásfoglalását. Az ellenzék vezére kedden intézett válasz­levelet Willy Brandt szövetsé­gi kancellárhoz és ebben kö­zölte vele, hogy pártjának ve­zető testületéi hivatalosan is deklarálták: az új választáso­kat tartják a belső helyzet »legjobb megoldásának«. A kormánydelegáció számára szintén a legelőnyösebb kive­zető út az őszi választások megtartása, amely a CDU— CSU számára is a legkevésbé előnytelen megoldást nyújtja: különben, ugyanis felemésztő­dik a belső harcokban és még inkább hitelét veszti a közvé­lemény előtt. ÁRVÍZ UTÁN DÉL-DAKOTÁBAN Lassan kezd visszatérni az élet a dél-dakotai Rapid City városkába, amely a legnagyobb károkat szenvedte a közelmúltban lezúdult hatalmas árvíz miatt. A jelentések a halottak számát körülbelül 180-ra becsülik, de csaknem 500 ember sorsáról még ma sem tudnak semmit. (Telefotó: AP—MTI^KS) A jobboldal tudatában van annak is, hogy nem tudja fel­tartóztatni az események me­netét. Willy Brandt szövetségi kancellár kedden délután nyil­vánosságra hozott állásfoglalá­sában jelezte, hogy a koalíció megállapodási ajánlata nem marad időtlen időkig érvény­ben. Megfigyelők véleménye sze­rint a kancellár ezzel félre­érthetetlenül azt nyilvánította ki, hogy ha kell, az ellenzék nélkül is intézkedik a vá­lasztások kiírásáról és a par­lament feloszlatásának meg­könnyítése érdekében maga veti fel a bizalmi kérdést. Brown autóbalesete Szerencsés kimenetelű autó­baleset érte George Brown volt brit külügyminisztert, alti Jaguár kocsijával egy kőfal­nak rohant London közelé­ben. Az autó súlyosan meg­rongálódott, a politikus azon­ban sértetlen maradt. A közeli rendőrőrszobán Brown persze kénytelen volt alávetni magát a szondapróbának, az ered­ményt viszont a hatóságok nem hozták nyilvánosságra. Hogy miért, az nyilvánvaló. A MAI INDIA Churchill ismét tévedett A mikor valaha az »In­dia« szó elhangzott, el­sősorban az egzotikum és egy kissé a csoda erejé­vel hatott. A szó és az or­szág varázsa mindmáig meg­maradt, de új értelmezést nyert. India ma nem egysze­rűen a föld második legna­gyobb lélekszámú, világrész­nyi országa, hanem egyben »a harmadik világ« egyik ve­zető hatalma. Olyan ország, amely egyre világosabban fordul a társadalmi haladás felé. Történelmi távlatban te­hát — amennyire a történe­lem menete egyáltalán be­látható —• India mindenkép­pen egyike a jövendő nagy­hatalmainak. Ez az ország ma még rend­kívüli és bonyolult problé­mákkal küzd. Ezek megérté­séhez mindenekelőtt azt kell tudomásul venni, hogy mér­hetetlenül sokszínű országról van szó, ahol a gondok ép­pen olyan gigásziak, mint maga az állam. A föld e több mint félmil­liárdnyi lakosú — területére nézve a hetedik legnagyobb — országa 16 tagállamra ta­Somogy/ Néplap golódik. Ezekben az emberek 14 nyelven és 250 dialektus­ban beszélnek. Az egyes ál­lamokban részben a nemzeti, részben a helyi érdekeket képviselő pártok fantasztikus bonyolultságú koalíciókra lépnek egymással, s ezek a koalíciók gyakran áttörik a »jobb« és »bal« Európában megszokott politikai kategó­riáit így a politikai ár— apály változásokkal gyakran előfordul, hogy egyes álla­mokban a központi kormány ellenzéke van hatalmon, má­sutt pedig olyan koalíció ala­kul, amelynek részvevői egy harmadik államban esetleg ellenfélként állnak egymással szemben. Mindehhez hozzá kell szá­mítani a nyelvi feszültséget: azt, hogy a lakosságnak csak­nem fele által beszélt hindi nyelvvel szemben egyes álla­mokban ellenállás tapasztal­ható. Végül: Indiában'•több mint 50 millió mohamedán él. és a történelmi tapaszta­latok azt mutatták, hegy • közöttük levő vallási ellen­tét demagóg módszerekkel viszonylag könnyen fellob- bantható. Mindezek a fantasztikus méretű gondok mögött olyan a gazdasági háttér, amelyet a fejletlenség és szegénység jel­lemez. Az angol uralom után India ipara bizonyos terüle­teken fejlett volt ugyan, de ez a fejlettség az angol pia­ci és ipari érdekekhez igazo­dott. S ezekhez az érdekekhez kötődtek azok a nagviparos- és kereskedődinasztiák — Birla, Tata és társaik —, amelyek a gazdasági élet fö­lött uralkodtak. A függetlenség megszerzé­se óta elért fejlődés ellené­re is az a helyzet, hogy In­diában az egy főre eső nem­zeti jövedelem alig haladja meg az évi 75 dollárt. Nem csoda, hogv 1 DtS-ben a tőkés politika szakértői igazat ad­tak Churchillnek, aki azt jó­solta: a függetlenné vált In­dia »szét fog robbanni«, és »szatmabábuknak adjuk át a hatalmat, akiknek néhány év múlva nyomuk sem marad«. A függetlenség óta eltelt évtizedek alaposan megcáfol­ták Churchill ítéletét. India nemcsak fennmaradt, hanem óriási nehézségei ellenére gaz­daságilag és hatalmilag meg is szilárdult. Sőt: ha felraj­zoljuk a politikai vezetők »grafikonját«, amely Nehru személyén keresztül, Szaszt- rin át Nehru lányáig, Indira Gandhiig (az Indiai Köztár­saság jelenlegi miniszterelnö­kéig) vezet, akkor azt mond­hatjuk: a belpolitikai helyzet Indiában még sohasem volt olyan szilárd, mint éppen most. A belpolitikái helyzetnek ez a megszilárdulása nem­csak a vázolt belső feszült­ségek és gazdasági gondok ellenére jött létre, hanem olyan körülmények között, amikor India három ízben is háborút viselt a szomszédé« Negyven állam küldöttsége tanácskozott Marokkóban A rabatt csúcs „Történelmi döntés“ a 9. értekezleten Zárt ajtók mögött két na­pon át negyven afrikai ál­lam küldöttei — állam- és kormányfők, aleln ökök és más magas rangú delegáció­vezetők — tanácskoztak a marokkói fővárosban, Rabat- ban. Az Afrikai Egységszer­vezet mostani — sorrendben a kilencedik — csúcsértekez­letének fontosságát a múlt heti miniszteri tanácsülés ál­tal kidolgozott tizenhét pont­ba sűrített, s az egész »fe­kete kontinens« problémáit átfogó napirend jelzi, súlyát pedig az, hogy a legmaga­sabb szintű fórumon részt vett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára is. A szokványos rutintalálko­zón túl e tanácskozás jelen­tőségét növeli az izraeli—arab konfliktus jelenlegi kiélező­dése (mely az összes részt vevő arab államot érinti) és a nemzeti felszabadító mozgalmak ügye s a színes bőrűeket elnyomó apartheid-kormányok és a portugál gyarmatosítók poli­tikájával kapcsolatos állás­foglalás történelmi szempont­ból is sürggfő volta. Az afrikai államok fejlődé­sének jellemvonásai — a a »harmadik világ«-ba sorolt más kontinensek országaihoz hasonlítva — sajátosak. És anélkül, hogy ennek jelentő­ségét eltúloznánk, hangsú­lyozni kell a társadalmi fej­lődésben, a politikai függet­lenség megszerzésében a »fe­kete földrész« időbeni késé­sét is. A politikailag szuve­rén államok sora csupán másfél évtizednyi önállóságra tekinthet vissza, és a régi törzsi szervezetek bomlása, a kialakuló új társadalmi struktúra során bőven oko­zott fejlődésükben egészségte­len torzul '" sokat is. S bár tár­sadalmi fejlődés az utóbbi években itt is felgyorsult, forradalmi mozgalmainak reális közvetlen célja még nem a szocialista forradalom, csupán a nemzeti felszabadí­tó mozgalmak által lehető­ségként megnyitott fejlődés nem kapitalista útja. S eb­ben új mozzanat, hogy a felszabadító mozgalom már nemcsak az imperializmus ellen irányul, hanem egyre több országban lesz antikapi­talista tartalmú is Ennek alapján külön fi­gyelmet érdemel a rabati ta­nácskozáson a politikai és társadalmi szempontból sok­színű — és ellentmondások­tól egyáltalán nem mentes —. gyülekezet által hozott hatá­rozat: 50 százalékkal növelik a kontinens felszabadító moz­galmainak nyújtott támoga­Pakisztán ellen, egyszer sú­lyos konfliktusba keveredett a hatalmi politikát kezdő Kí­nával és több ízben a vezető imperialista országok erőtel­jes nyomása alatt állott. Joggal vetődik fel a kér­dés: ez a rendkívüli gazda­sági nehézségekkel küzdő ha­talmas ország — az említett feszítő erők ellenére — ho­gyan tudott mégis bepoliti- kailag megszilárdulni. A z első és döntő ténye­ző ebből a szempont­ból: India elvi külpo­litikája. Még Nehru, a mo­dem India nagy építője dol­gozta ki az úgynevezett po­zitív semlegesség, a katonai blokkoktól való távolmara­dás politikáját. Miután a Szovjetunió — a békés egy­más mellett élés jegyében — kezdettől fogva támogatta ezt az irányvonalat, a katonai blokk alkotására törekvő Egyesült Államok viszont elé­gedetlenül szemlélte, ez eleve meghatározta India helyzetét a világpolitikában. Gömöri Endre (Folytatjuk.) tást. A rabati csúcs vendég­látója, II. Hasszán marokkói király, ezt — személyes ado­mányként — további egymil­lió dollárral toldotta meg, így az AESZ felszabadításd bi­zottságának rendelkezésére álló pénzalap 5 millió dollár­ra növekedett. A csúcsértekezlet szóvivője a döntést történelminek ne­vezte. S ha van is ebben egy kis túlzás, a felszólaló kül­döttek állásfoglalását viszont joggal nevezhetjük annak. Ngouabi, a Kongói Népi Köz­társaság elnöke például »nemzetközi felszabadító bri­gádok« alakítását indítvá­nyozta, hogy »a harc hala­déktalanul kezdődjék meg mindenütt, ahol még tart a kolonializmus és a faji meg­különböztetés arcátlan ural­ma«. Márpedig Afrika 30 millió 248 ezer négyzetkilo­méternyi területének majd húsz százalékán most ez a legégetőbb kérdés. A portugál gyarmatok anakronisztikus léte aggasztó tüneteket mutat. A tavaly megadott névleges autonómia még a formális függetlenséget sem biztosítja nekik s — mint egyik kommentátor megje­gyezte — csupán »szépség- flastrom tétetett« arra az üszkös sebre, amelyet majd mindenütt csak piszkos gyar­mati háborúként emlegetnek. A több mint egy évtizede tar­tó angolai és a mozambiki felszabadító harcok bizonyít­ják, hogy Macrello Caetano kormánya a nyílt gyarmato­sításról még annak »fejlet­tebb« formájára, a neokolonializmusra is képtelen áttérni. S most, nogy létrejött Angolában a hetedik front, lisszaboni kor­mánykörökben csupán azt latolgatják, hogy immár mi­kor vész el örökre az »anya­ország« számára oly sokáig hasznot hajtó terület. A rhodesiai »alkotmány« természetszerű kudarca s az időnként agressziókról érkező hírek is figyelmeztetőek. A Smith-rezsim és az angol tory-kormány kompromisszu­mos megoldása ellen épp ez év tavaszán bontakozott ki az ország lakosságának több mint háromnegyedét kitevő négerek tömegmozgalma. Minderre kitértek a rabati csúcs küldöttei s megvitatták az afrikai katonai erőforrá­sok összpontosításának teen­dőit , is különös tekintettel a gyarmatosítók támadása el­leni önvédelemre. Határozat­ban ítélték el az aparthéid- politikát s annak támoga­tóit, külön is megbélyegezve a dél-afrikai kormányt. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár is hangsúlyozta sajtóértekezle­tén, hogy azok a gazdasági­politikai kapcsolatok, amelye­ket az Egyesült Államok és néhány NATO-állam kötött a két fehér telepes rezsimmel, »sértik az ENSZ határozatait és aláássák annak tekinté­lyét«. Az afrikai államok számá­ra így érezhetően politikai „választóvíz“ a Dél-afrikai Koziársasugnoz lűzoüo kapcsolat. Az Attikai Egysegszervezet 41 tagállama közül negyven egyetértett az embargónak az apartheid- korraua/OK pontLun es gaz­dasági elszeg—bA—j-^,-11-1. vábbi fenntartásúval, nai.. a nemzeti felszabadító moz­galmak támogatásának erő­sítésével is. S noha a közel- keleti válság zsákutcájából kivezető tárgyalások felújítá­sára érdemi javaslat a jelen­legi körülmények — a néha szélsőségesen eltérő nézeten s egyéb szubjektív és objek­tív okok — miatt nem hang­zott el, Izrael politikáját azonban elítélték, s az egy­más közötti ellentétek békés rendezése és a kontinens tel jes függetlenségének tekinte­tében mégis jelentős volt az előrelépés. Kurucz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents