Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-15 / 139. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Társunk a tudomány A csokanyavisontai Rákóczi Termelőszövetkezet a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek sorába tartozik. Ennek és számos szervezési, vezetési hibának tulajdonítható, hogy évek hosszú során csak bukdácsoltak. Helyzetfelmérő beszélgetést kezdeményeztünk Nagy Istvánnal, aki tavaly augusztus óta vezeti elnökként a termelőszövetkezetet — Kezdünk kicsit kilábalni. A korábbi évekhez viszonyítva nyolc és fél millió forinttal volt több az árbevételünk a tavalyi munkánk után. A tervezett költség viszont négymillióval lett kevesebb. A múlt évben kaptunk 1 860 000 forint állami árkiegészítést is. Az idén ez körülbelül a kétmilliót is meghaladja majd. A támogatást tavaly gépi fejlesztésre költöttük, az idén újabb állatférőhelyek, továbbá gépműhely építésére. A dohány- pajtát hatszáz férőhelyes hizlaldává alakítjuk. 1 600 000 forintba kerül összesen. A napokban népesítjük be. — AUattenyésztésröl esett szó. A sertésen kívül még milyen állatot tartanak? — Szarvasmarhát és juhot. Gümőkórmentes állományt hozunk össze, saját pénzből. Száz vemhes és száz szűz üszőt vásárolunk. Három és fél millió forintot áldozunk erre. A pozitív állományunk eladása körülbelül kétmillió forintot jelent a tsz-nek. Baromfinál a tojóállományt tavaly felszámoltuk, a tojóházat jövőre háromszáz férőhelyes tehenészeti épületté alakítjuk. — Reálisak-e a tervek a nö- vénytermeszlésben is? — Szerkezetbeli változtatásokat hajtottunk végre. A burgonya termőterületét nyolcvan holddal növeltük, így már há- romszázhúszon terem ez a fontos növény. Nem termesztünk paradicsomot, dohányt és lencsét. A gabonaféléket tekintve »teljes reformot« valósítottunk meg. Rozsot nem vetünk, helyette búza került a földbe. A takarmánygabonával együtt 1426 holdon terem majd. A konzervgyárral zöldborsóra szerződtünk, százki- lencven holdon ad ez munkát. És terem csaknem félszáz hold uborka is. — Hátráltatja-e valami az új vezetőség munkáját? Szeptemberben lesz egy éve, hogy az országgyűlés elfogadta az ifjúsági törvényt. Pontjai meghatározzák a fiatalok jogait, kötelességeit. Rendelkeznek a munkába való beilleszkedésükről, a munkahelyi vezetők feladatairól, arról, hogy fokozottabban, az eddigieknél jobban kell törődniük velük. A törvény életbe lépésének még nincs egy éve. Végrehajtása nem is egy évre szóló feladat, hanem — ahogy maga a törvény is kimondja —, évekig tartó tervszerű, folyamatos munkát igényel. Egy év alatt azonban már sok mindenre oda elhetett figyelni, feltérképezni, mi az, amit egy-egy munkahelyen meg lehet belőle valósítani. Ehhez természetesen szükséges a munkahelyi vezetők segítsége, de a fiatalok igénye is. A Nagyatádi Cérnagyárban körülbelül háromszáz fiatal dolgozik. A munka jellegéből adódóan többségükben nők. Mit jelentett az ifjúsági törvény, hoztak-e olyan intézkedést, amely segíti a munkahelyi körülményeik javítását? Egyáltalán ismerik-e? Ezekről kérdezgettem Veréb Pétert, a gyár gazdasági adminisztratív vezetőjét, és Farkas Irén KISZ-titkárt. — Természetesen ismerjük a törvényt — mondják. — Megvitattuk különböző fórumokon. Beszélgettünk róla KISZ-gyűléseken is. — És a beszélgetéseken túl? Hoztak-e konkrét intézkedéseket a fiatalokkal kapcsolatban? — Mire kíváncsi? — kérdsz vissza Veréb Péter. — Száz hold gyümölcsösünk van. 1962'-es és 1964-es telepítésű. Sok munkát, szakértelmet igényel. Eléggé messze is van a községtől. Mivel erdő mellé telepítették, a vadak már az első évben tönkretették. Egészséges is alig akad. Elmaradtak a növényvédelmi munkák is. Az idén a balaton- boglári szakmunkásképző tanulói megmetszették a fákat. Növényvédelem is volt. De egy év munkája nem pótolhatja az elmulasztottakat. Van egy fafeldolgozó üzemünk is. Én úgy érzem, ez is hátramoz- dítónk bizonyos értelemben. Ezerhatszáz hold erdőnk- van meg ötszáz hold fás legelőnk. Korábban, amíg lehetett felelősség nélkül vágni, nagyban folyt a fakitermelés. Gyönyörű tölgyesek, égeresek, akácosok pusztultak. 1968-ban határoztak a fafeldolgozás mellett. Az építés a télen fejeződött be. Csakhogy az igazán értékes faanyag közben eh- fogyott. Az új telepítésről elfeledkeztek. Amíg el nem végezzük a gyérítést, tisztítást, nem is tudunk nagyot előre lépni. Tavaly egyébként ötvenhat holdon telepítettünk, ez több mint az elmúlt két évtized alatti fapótlás. A faüzem természetesen sokba került. Valószínűleg bérmunkát kell vállaltunk három-négy évig, hogy a telepítéssel utolérjük magunkat. — Sikerült-e megszüntetni a korábbi években jelentkezett bérfeszültséget? — A gatternál dolgozók átlagosan megkeresték a napi százhúsz forintot. A mezőn dolgozóknál hetven forint jutott egy napra. Nem tartottuk ezt igazságosnak, no meg egyre többen akartait a fűrészgépeknél dolgozni. Ezen a helyzeten kellett változtatnunk. Ezt indokolta az is, hogy míg az erdészetünk közel egymilliós munkabérért 3,2 millió forintos árbevételt produkált, addig a növénytermesztés 1,6 milliós munkabérért 12 milliós árubevételt. Az aránytalanság megszűnőben van. Jelenleg 5,6 millió forint a béralapunk. — Vegyünk egy »kényes« kérdést Hogy áll a Rákóczi Tsz a szakember-ellátottsággal? — Olyan szakembereket akarunk, akiknek nem csak oklevele, de szíve, lelke is van a munkához. És nagy teherbí— A törvény részletesen rendelkezik a fiatalok munkahelyi beilleszkedésének segítéséről, bérezéséről, arról, hogy támogatni kell továbbtanulásukat, művelődési és sportolási lehetőségeket kell számukra biztosítani. — Hát ez tulajdonképpen mind megvan nálunk. A bérezéssel kapcsolatban a fiatalokra ugyanazok a normák vonatkoznak, mint az idősebbekre. A továbbtanulásról ugyanezt mondhatom eL Nálunk elég sokan tanulnak tovább középiskolában — itt sem hátrány, hogy valaki fiatal. Ugyanúgy megkapja a tanulmányi szabadságot, mint más. — A fiatalok ismerik az ifjúsági törvényt? — kérdezem a KISZ-titkárt — Igen, KISZ-gyfilésen ismertettük. Persze ez az idő kevés arra, hogy mindenki megismerje. Erről magam is meggyőződtem az üzemben. A fiatalok nem nagyon tudtak róla. Vagy ha igen, akkor csak azt, hogy — ja, igen beszélgettünk róla. Amikor művezetőket, osztályvezetőket kérdeztem végrehajtásáról, volt, aki nem is tudta pontosan, hogy mire is vagyok kiváncsi. Akadt aki az 1016-os kormányrendelettel keverte össze a törvényt másutt éppen látogatásunkról és kérdéseinkről jutott a művezető eszébe, hogy erről kell beszámolnia a közeljövőben. Elnéptelenedett a Hungexpo városligeti vásárvárosa. A külföldi és a hazai kiállítók már a bemutatott termékek utolsó tételeit is elszállították, kiürültek a pavilonok, s csupán azok a berendezések maradtak vissza, amelyeket a magyar vállalatok vásároltak meg. Az előzetes gyorsmérleg után a Hungexpo elkészítette az idei BNV zárójelentését is. Eszerint a nagy nemzetközi seregszemlét megtekintő több mint egymillió látogató tanulmányozhatta 1700 külföldi és 1159 hazai vállalat bemutatóját. A 120 000 négyzeméternyi kiállítási területen felvonultatott korszerű termékekről, a BNV eseményeiről több mint 200 hazai lap és folyóirat 430 munkatársa és 150 külföldi tudósító irt olvasóinak. A BNV öt szakmai napján több tízezer hazai és külföldi szakember tájékozódott 41 ország korszerű ipari termékeinek kíA műszaki gazdasági vezető szobájában egy dossziéban megtalálhatók a törvény Az ifjúság részvétele a munkában című fejezetének a gyárra vonatkozó feladatai. Szépen kidolgozva, pontokba szedve. Ismertették is őket. Csak a végrehajtásukkal kellett volna egy kicsit többet törődni. Hiszen lenne min változtatni, nincs minden rendben a fiatalok körüL Csak a legfontosabbak: A gazdasági adminisztrafiv vezető: — Nálunk a legnagyobb gond a fiatalok vándorlása. Kétségtelen, hogy nehéz fizikai munkát végeznek, sokan nehezen szokják meg. Persze sokan nem is várják meg a három hónapot — ennyi idő alatt tanulnak meg egy-egy folyamatot —, hanem más munkahelyet keresnek maguknak. Elmennek a konzervgyárba, aztán a Danuviába, és van aki onnét jön vissza hozzánk. — Milyen a kapcsolat a gyár vezetése és a fiatalok között? — Talán mindkét részről tapasztalható bizonyos türelmetlenség. Mi azt szeretnénk, hogy maradjanak nálunk, de sokszor a viselkedésük ellen is kifogásaink vannak. Ök meg többet szeretnének kapm a gyártól: elsősorban szórakozási jphotnságraf nálatáról, s eredményes tárgyalásokat folytatott üzletkötésekről, termelési kooperációról keleti és nyugati partnerekkel. Különösen sok kezdeményezéshez adott ötletet, lehetőséget a BNV a KGST-or- szágok szocialista gazdasági integrációjának bővítéséhez, kiszélesítéséhez. A zárójelentés kitér arra is, hogy jövőre, 1973-ban a május 18-tól 28-ig megrendezendő BNV-t két helyen, a jelenlegi városligeti és az Albertir- sai úti új vásárváros területén bonyolítják le, az ideihez hasonló általános árumíntavásár jelleggel. A tervek szerint 1974-től kezdve májusban a tavaszi budapesti nemzetközi vásárt már a beruházási javak és termelő berendezések bemutatójaként, szeptemberben az őszi BNV-t a fogyasztási cikkek kiállításaként rendezik meg. A gyár KISZ-klubjában beszélgetünk. Itt szoktak klubdélutánokat tartani. Ezenkívül milyen művelődési, szórakozási lehetőségeik vannak? A KISZ-titkár: — Nagyon nehéz a fiatalokat összefogni. Többségük bejáró, a környékbeli falukból jönnek. A közlekedés olyan, hogy éppen munkakezdésre érnek ide, és amikor vége van a műszaknak, ismét rohannak a buszra. A gyárba csak dolgozni járnak. Szabad idejüket otthon töltik el — ez az oka annak, hogy a fiataloknak csupán egyharmada KISZ-tag nálunk. A KISZ kezdeményezett-e valamit azokból a lehetőségekből, amelyet az ifjúsági törvény biztosít számára? — Egyelőre még nem. Ez a baj. Illetve ez is. Nincs még egy éve, hogy a törvény életbe lépett. Egy év alatt nem lehet megvalósítani. Nem is kell. De a fiataloknak — elsősorban a KISZ-nek, amely hivatott az ifjúság képviseletére, kérni kellett volna —, élni ezzel a lehetőséggel. A gyár vezetőinek pedig nem megelégedni azzal, hogy ismertetik. A törvény lehetőséget biztosít arra: az, hogy valaki fiatal, ne csak azt jelentse, hogy nincs hátrányos helyzetből az idősebbekkel szemben Saas« ata**.* Népgazdaságunk tervezett fejlesztéséhez nélkülözhetetlen, hogy fokozzuk a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés hatékonyságát, eredményeinek gyakorlati felhasználását. Újabb feladatainkat csakis a tudományok széles körű alkalmazásával, a társadalomtudományok eredményeinek figyelembevételével oldhatjuk meg. A tudományok hazai művelői s a kutatásokat szervezők, irányítók munkájának tervszerűségét fokozza most az a hosszútávú kutatási terv, amely kormányhatározatként összegezi és jelöli ki az 1971—1985. közötti időszak legfontosabb kutatási céljait és irányítási feladatait. Az életnek e területein is csak úgy tudunk biztonságosan és gyorsabban előrehaladni, ha erőinket nem aprózzuk szét. Éppen ezért a hazai kutatások fejlesztésével együtt növelni kívánjuk alkotó részvételünket a tudományos-műszaki forradalom nemzetközi áramában. Hazánk valamennyi tudomákutatás felelősen értelmezett szabadsága jegyében bátorítja a tudományos vitákat, abból kiindulva, hogy a tudomány művelőinek elidegeníthetetlen joga, megfelelő fórumokon szabadon képviseljék meggyőződésüket, formálják s alakítsák tudományos módszereiket. Ugyanakkor Népköztársaságunk kormánya — fogalmazza meg a határozat — »elvárja a tudomány művelőitől a szocializmus, a társadalmi haladás iránti elkötelezettséget.« Az országos távlati tudományos kutatási terv tovább ápolja és erősíti azt a gondolatot is, hogy a tudomány művelőinek kötelességei vannak a hazával, népünkkel szemben. »A tudósnak fel kell ismernie mindenkor a társadalom reális igényeit,, lehetőségeit, ezekkel számolnia kell a kutatási feladatok kiválasztásakor és a kutatási témák vállalásakor«. Társadalmunk tulajdonképpen a szocializmus lényegéből eredően igényli a tudomány segítését. Hazánkban ugyanis a tudósoknak és a Csokonyavlsontai beszélgetés „Most már rajtunk múlik minden ff rása. Végre elértük, hogy minden ágazatnak szakember a vezetője. Az idei év végére előreláthatólag már nyolc felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberünk és tizenöt technikusunk lesz. Akkor már op- tjfnistábbak is leszünk. — Egyedül küzdöttek meg a tavalyi és az idei év eredményeiért? — Segítettek Bennünket. Járási és megyei szerveinknek nagyon sokat köszönhetünk. Támogatásukat szinte naponta érezzük. A területi szövetség is gyakorlati tanácsokkal, támogatással áll mögöttünk. Természetesen nem vagyunk még kinn a bajból. De tavaly végre nyereségrészesedést tudtunk fizetni tagjainknak. A korábbi években itt még olyA fűrészüzemben. kor tavasszal szedték a kukoricát. Az idén ezt el tudtuk kerülni. A tavaszi munkákkal pedig már május hetedikére végeztünk. A darányiaknak is »besegítettünk«: 280 hold kukoricát vetettünk ott. A tagság, mely régebben »szabad szombatot« csinált magának, most ha kell, vasárnap is munkába áll. Ezek eredmények, elbizakodottak mégsem vagyunk. Most már csak rajtunk múlik minden, L. b. Zárójelentés az idei BW-ről nyos igényéit sem ma, sem a jövőben nem elégíthetjük ki önerőből, ezért internacionalista külpolitikánkkal és nemzeti érdekeinkkel szerves összhangban fejlesztjük tovább tudományos kapcsolatainkat, a nemzetközi tudományos munkamegosztásban való részvállalásunkat. Hazánk elsősorban a szocialista országokkal, köztük is első helyen a Szovjetunióval kívánja értékes tudományos kapcsolatait erősíteni. Az együttműködésnek főleg azokat az elemeit fejlesztjük, melyek a szocialista gazdasági és tudományos integráció irányában hatnak. A KGST keretében folyó tudományosműszaki együttműködésben is új, korszerű formák kialakítására és alkalmazására törekszünk. A kormány nemrég közzétett határozata a tudományos tömegeknek, társadalmunk egészének érdeke, hogy a tudomány eredményei közkinccsé, széleskörű társadalmi gyakorlattá váljanak. Az anyagi javak termelésében mindinkább növekszik a szellemi munka s a tudományos tevékenység részaránya, a tudományos kutatás eredményei pedig szinte mérhetően növelik a nemzeti jövedelmet. Ezért a sikeres kutatások egész társadalmunk érdekeit szolgálják. A közelmúltban kormány- határozatként napvilágot látott országos távlati tudományos kutatási terv tükre tehát annak az egész kibontakozó folyamatnak, mely valójában a szocialista állam, a dolgozó nép s a tudomány mélyülő szövetsége, »o dolgos test s az alkotó szellem« megbonthatatlanná váló egysége. Cs. L Nem hátrány, hogy fiatal Osztályoznak és válogatnak a bőhönyei MÉK-nél Gépkocsik jönnek-mennek, hordják, viszik az árut a bőhönyei MÉK-telepről. A MÉK a környék termelőszövetkezeteiből vásárolja fel az árut. Paprikát és paradicsomot például a taranyi és a mesztegnyői szövetkezetektől, a fejeskáposztát és a karfiolt pedig Nagykanizsáról szerzik be. A szamóca az idén rosszul fizetett. A sok eső miatt a leszerződött mennyiség felét tudták csak felvásárolni. Osztályozzák a boltokba kerülő termést. A pincében a visszamaradt, mintegy három vagon tavalyi krumplit válogatják az asszonyok.
