Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

Jelentkezik a Somogy gyöngye és a nyírségi 1170-es

A burgonya első szemléjéről

Három hónapig

Magasabb ex port felár

Kedvező lehetőség — Nagy érdeklődés Döntő a gyorsaság

A DÜLŐŰTRÓL végignézve szép látványt nyújt a messzire nyúló, haragoszöld burgonyatábla. De vajon akkor is ilyen megnyugtató a kép, ha szakember veszi szemügyre a bokrokat? Erre kerestek választ az OVEF Somogy megyei felügyelőségének munkatársai a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. A tapasztalatokról kértünk tájékoztatást a megyei vetőmag-felügyelőség vezetőjétől, Váradi Gyulától.

— Befejezéshez közelednek Somogybán a burgonya első szemléi, várhatóan a jövő héten végzünk ezzel a munkával. 1677 hektár szaporítóterületen várt ránk ez a tennivaló. Legtöbb a gülbaba és a kisvárdai rózsa, de megtalálható a gazdaságokban a somogyi sárga, a somogyi korai, a keszthelyi sárga, sőt a Lábodi Állami Gazdaságban négy holland fajta, importból származó burgonya is van. A legnagyobb területen a szuloki és a vízvári termelőszövetkezet termeszt burgonyát.

A felügyelőség vezetőjétől megtudtuk azt is, hogy a most befejezéshez közeledő első szemle során 125 hektárnyi terület kiesett, vagyis to- vábbszaporításra alkalmatlan minősítést kapott. A kiesés mindössze két fajtát érint: a gülbabát és a kisvárdai rózsát. Az indoklásból — vírusos fertőzés — kitűnik, hogy ez a két fajta egyre inkább pótlásra szorul, újabbaknak a termelésbe történő bevonására van szükség. S hogy vannak-e ilyen újabbak, alkalmasabbnak látszó burgonyák? A már említett holland import fajták is szépek, persze a végleges elbírálásukhoz még sok idő kell. Aztán néhány holdon már termesztik a Somogy gyöngyét és a nyírségi 1470Az ifjúsági és úttörő-létesítmények egységes elvek alapján történő működtetése érdekében az Országos Ifjúság- politikai és Oktatási Tanács, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalával, valamint a KISZ központi bizottságával együtt most irányelveket bocsátott ki. Az irányelvek egyebek között leszögezik: az ifjúsági és úttörő-létesítmények feladata, hogy állami intézményként — sajátos eszközeikkel járuljanak hozzá az ifjúság neveléséhez, művelődéséhez, szabad idejének kulturált eltöltéséhez. Az úttörőházak szolgálják programjaikkal a gyermekek nevelését, művelődését, segítsék a körzetükben működő úttörőcsapatok tevékenységét. Az ifjúsági házak programjaik révén segítsék a fiatalok világnézeti, politikai, esztétikai nevelését, általános és szakmai műveltségének fejlesztését. Biztosítsanak lehetőséget a kulturált körülmények között történő szórakozáshoz, az ifjúsági klubok működéséhez.

Az ifjúsági parkok biztosítsanak bemutatkozási lehetőséget a pályakezdő előadóművészeknek és együtteseknek, az amatőrfesztiválokon legjobban szereplő szólistáknak és együtteseknek, a fiatalok körében népszerű művészeknek és együtteseknek. Tánc- és divatbemutatókkal fejlesz- Szék a fiatalok ízlését. Biztosítsanak lehetőséget zenés-táncos, kifejezetten szórakoztató jellegű rendezvények rendszeres megtartására.

A tanácsok a társadalmi szervek közreműködésével, a vállalatok, szövetkezetek segítségével törekedjenek arra, hogy saját erőforrásaik figyelembevételével biztosítsák az átvett létesítmények fejlesztését, új objektumok létesítését.

Az ifjúsági és úttörő-létesítmények kizárólag rendeltetésüknek megfelelően használest, s remény van rá, hogy ezek is beválnak majd.

Gazdaságainkban folyik a második szemlét megelőző szelektálás, és éppen a következő éveli gazdag burgonya- termése végett fontos, ha a rossz bokrokat kivágják, s az így »átfésült« területen valóban csak jó gumó marad. A céltudatos, szigorú szelektáláson kívül az is érdeke a gazdaságnak, hogy ebben az időszakban hatékonyan védekezzen a burgonyabogár kártétele ellen, és elvégezze a fi- toftora elleni megelőző védekezést. Ez utóbbi károsítását ugyanis jelentősen elősegíti a mostani meleg, majd pedig egy-két zápor. Ami a burgonya vetőmagtermő területeivel kapcsolatban ez idő szerint elmondható: ha nem növekszik gyorsabb ütemben a gépesítés ennek a növénynek a betakarításánál, akkor a jelenleg rendelkezésre álló munkaerőből következtetve tovább csökken megyénkben a burgonya- termő terület. Ugyanis egyre nagyobb gondot okoz a gumók szedése, válogatása.

A VETÖMAG-FELÜGYE- LÖSÉG munkatársai a burgo- nyatáblák vizsgálata közben a kalászosok szemléire is készülnek. Még a szemlék előtt, napjainkban indokolt, hogy a gazdaságok gondosan elvégezzék az »idegenelést« a táblákon, vagyis eltávolítsák a gabonából a nem odavaló kalászosokat, az árpából például a búzát, a rozsot, illetőleg fordítva. Mivel meglehetősen sok a gazos, gyomos gabona a somogyi mezőgazdasági üzemekben, már most gondolni kell a vetést megelőző magvizsgálatra, ott, ahol saját termésből kívánnak magot visszatartani az őszi vetéshez.

* H. F.

hatók fel. Az úttörőházakat minden általános iskolás gyermek és kivezető, az ifjúsági házakat és parkokat pedig valamennyi fiatal látogathatja, ha__elfogadja és hetartja a házirendben foglaltakat. Ezek a létesítmények hetenként legalább hat alkalommal álljanak a gyermekek, illetve az ifjúság rendelkezésére.

Az úttörő- és ifjúsági házakban, parkokban az igazgató munkáját társadalmi vezetőség, ifjúsági önkormányzat segíti.

50 000 fej salátát értékesített az idén a nagyatádi Búzakalász Termelőszövetkezet kertészete. Az üvegházakban most már paprika, uborka és paradicsom cseperedik. A terület szántóföldi részén megkezdődött a káposzta szedése. De folyik már a kései fajta ültetése is. Az esőre sem kell várniuk a növényeknek. Két öntözőberendezés spricceli a vizet.

Ignáczy Györgyné, a kertészet vezetője, a gondokról is beszélt ottjártunkkor. Termékeik nagy részét a baranyai MÉK-nek szállítják Szeretnének szorosabb kapcsolatot kiépíteni a somogyi értékesítő vállalattal is, de — nem értik az okát, miért — ez eddig nem sikerült tökéletesen. így a saláta nyolcvan százaléka Baranyának jutott. De így volt ez a karalábéval is.

Nagyatád ellátásáról is esett szó. A tsz kertészete ellátja a város boltjait. Egyelőre azonban, amíg sok a kertes ház, a lakosság nem igényel nagy tételeket egy-egy növényfajtából. A kertészet fejlődésének útja egyébként a specializálódás és a fóliásítás. Kevesebb fajta árut ugyanis gazdaságosabb termelni, s a korszerűtlenné vált holland ágyaktól

Nem olyan régen látott

napvilágot az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt új ösztönző intézkedése, amely szerint 1972. augusztus 1-e és október 31-e között időszakosan fölemelik a vágómarha exportfelárát Az év második felében is változatlanul kedvező értékesítési lehetőségeink vannak a nyugat-európai tőkés piacokon. Részben ezért, részben pedig a belföldi húsellátás további javításáért mindenképpen célszerű és fontos a marhahizlalás meggyorsítása.

Miként országosan, Somogybán is az a jellemző, hogy a hízómarhák' többségét az üzemek általában novemberben, decemberben értékesítik. Az új exportfelárak viszont arra ösztönzik a gazdaságokat, hogy árujukat korábban, lehetőleg a harmadik negyedévben adják át a felvásárlóknak. A teljesség igénye nélkül utalunk arra, hogy milyen számottevő kedvezményeket jelent ez az üzemnek. A nagyüzemek, ha egy tételben legalább húsz vágómarhát adnak át az említett időszakban AA, A és B minőségben, akkor darabonként 300 forint mennyiségi felárat kapnak. A minőségi felárnak több változata van. Az 550 kiló fölötti, A minőségű, hímivarú vágómarháért nemcsak a közös, hanem a háztáji gazdaság is 1500 forint exportfelárat kap. A B minőségű hízóállatok értékesítésekor 500 forint a minőségi exportfelár. Ugyanezt az összeget fizetik az A és B minőségű, intenzíven hizlalt növendéküszőkért is. Nem tértünk ki minden részletre, de ez a néhány adat is jól bizonyítja: jól jár mind a nagyüzem, mind a háztáji gazdaság, ha a harmadik negyedévben értékesíti hizómarháját.

A lehetőség tehát adott, de nyomban következi a kérdés: miként lehet úgy irányítani a hizlalást, hogy erre az időre »elkészüljön« a jószág. Válasz helyett hadd idézzünk egy mondatót a Magyar Mezőgazdaság legutóbbi számának mellékletéből: »A hizlalás

meggyorsítása, a jobb minőség elérése az Állatforgalmi és

Húsipari Tröszt széles körben javasolja az intenzív marha- hizlalás korszerű módszerének bevezetését.« Ez alatt elsősorban a kötetlen tartási mód és a már forgalomban levő Uni- verz I. koncentrátum takarmányozása értendő. A húsipari vállalattól tegnap kapott tájékoztató szerint ezzel a kon- centrátummal egy-másfél hónappal le lehet rövidíteni a hizlalási időt. Példáért nem kell messze menni. A bala- tonszabadi szövetkezetben február óta 470 hízómarhát ta- karmányoznak így, és négyhavi átlagban naponta 1456 grammos súlygyarapodást értek el. A csurgói szövetkezetben 150 darabos állománynál március óta 1471 gramm a napi súlygyarapodás.

Nagyüzemeink — érthetően — érdeklődéssel fogadták ezt a lehetőséget. A vállalat illetékesei ezekben a napokban minden üzemet fölkerestek és fölkeresnek azzal a céllal, hogy megtárgyalják, ki vállalkozik az intenzív hizlalásba való bekapcsolódásra. Becslések szerint ugyanis az év végére szerződött hízómarhák mintegy 25—30 százalékát ezzel a módszerrel értékesíteni lehetne abban az időben, amikor fölemelt exportfelárat fizetnek. (Arról nem is beszélve, hogy többszörösen jól jár az üzem, hiszen a hizlalási idő lerövidülésével nő a gazdaságosság is!)

Lehetne horolni a példákat (GöLLe, Ráksi, Kadarkút, Inke, Lengyeltóti, Szöllősgyö- rök, Bálványos, Magyaregres, állami gazdasági társulás 600 hízómarha), ahol gyorsan reagálva a lehetőségre, máris előbbre hozták az értékesítés idejét. Nem véletlenül hangsúlyozzuk a gyorsaságot, mert a napokban összegezik a kon- centrátumigényeket, s nyilván az az üzem számíthat nagyobb biztonságra, amelyik idejében jelentkezik igényével.

Az egész akció valójában önmagáért beszél, nem igényel kommentárt. Talán csak any- nyit: ismét egy kedvező lehetőség, figyeljünk rá, éljünk vele!

▼. M.

Áru a kertészetből

megszabadulva fóliasátrak alatt nagyobb volumenű termesztés bontakozhat ki.

A kertészet idei bevételi terve kerek egymillió forint, ennek elérése biztosított.

Üvegházi termesztés.

Irányelvek az ifjúsági és úttörő-létesítmények működésére

Hipochondria

M

ondhattam volna magyarul is, igazuk van. A képzelt betegségről és hordozóikról szeretnék szót váltani Önökkel. Lépten-nyomon találkozom ugyanis velük, s meghökkenek néha: mennyire be tudják ásni magukat »látomásaik« sötét árkába. Szinte sajnálatra méltóan. Volt például egy barátom — néhány éve elköltözött, azóta sem láttam —, akinek édesanyja állandó fejfájásra panaszkodott, s hosszú szenvedés után agydaganat okozta a halálát. Ez a fiú az örökléstől félt; kutya baja se volt soha, de állandóan orvoshoz járt, gyógyszereket akart felíratni, nem volt egy nyugodt éjszakája sem. És idegesítette, türelmetlenné tette orvosát. Készült az agydaganatra, a halálra. Furcsa betegség az ilyen, sokszor szomorúvá, búskomorrá teszi az embert. De ő legalább orvoshoz ment, aki egy ideig próbálta nyugtatni, bizonyítani, hogy semmi baja sincs. Azok a képzelt betegek azonban, akikről most beszélni akarok, egymást keresik meg, hogy még jobban felnagyíthassák, eltúlozhassák betegségüket.

A politikai hipochonderekröl van szó. S mert nehéz volna kiválogatni őket a társadalom nagy családjából, mert megkülönböztető jegyet alig hordanak magukon, mert a hipochondria fertőz és terjed, az a gyanúm: ha nem is mindig, de egy kicsit mindannyian hipochonderek vagyunk.

Megpróbáltam tanulmányozni ezt a betegséget. Sok emberrel beszéltem róla, vitatkoztunk, érveltünk, de nem állítom, hogy tökéletesen kirajzolódott bennem a politikai hipochonderek természetrajza. Bonyolult és sokrétű dolog ez. Próbáljunk mégis eljutni legalább a fölismerésig, hogy gyógyírt találjunk képzelt betegségünkre.

Azzal kezdeném, hogy sok más nyavalyával ellentétben itt nem a levegőből szívjuk magunkba a kórokozót. Kétségtelen ugyanis, hogy a betegség voltaképpen a társadalmi létből, hétköznapjaink apró-cseprő problémáiból, ellentmondásaiból ered. Tehát nem találunk ki semmit ahhoz, hogy képzelődhessünk, s hogy betegségünk révén hibásnak ítéljük áz egész politikát. Képzelgésünknek valóságmagva, társadalmi indítéka van. S mert hajlamosak vagyunk arra, hogy hibásan általánosítsunk, hogy nagyítón át nézzük a saját életünkben is tükröződő hibákat, a fejlődés ellentmondásait, hát eltúlozzuk azt.

De ne elméletieskedjünk, azt hiszem, ezt Önök sem szeretik túlságosan. Vegyünk inkább egy egyszerű példát, melyet bárki közvetlenül érzékelhet. Teszem azt: »Két nap alatt levált valakinek a cipőtalpa. Először szidja az üzletet, azután rájön, hogy a gyár a hibás. Persze, mert baj van a munka- fegyelemmel. De micsoda vezetés az, amelyik eltűri a lazaságot. Csakhogy azt az igazgatót is odaállította valaki. És a többi talán nem olyan? Fejétől büdösödik a hal. Baj van az iparral, meg az iparpolitikával. Hát ezt is csak mi bírjuk ki. Szocializmus ez?« És lám, a cipőtalptól máris eljutottunk a politika, a társadalmi rendszer kifogásolásáig.

Tudom, egy kicsit iskolásnak tartják a példát. De higgyék el, számtalan esetben, számtalan téma kapcsán — kimondva vagy kimondatlanul — így ítélkezünk. S ha úgy tetszik: egyetlen ember hibájából súlyos következtetéseket vonunk le.

Érdekes — és talán természetes is —, hogy a közéletben jártasabb emberek között mintha nagyobb számban találnánk hipochondereket. Senki sem vitathatja, hogy éppen érdeklődésük és egyetértésük, a társadalmi célokkal való azonosulás hozta közel őket a közéletiséghez. Indítékuk tehát egészséges, mint a makk. De betegségi eleket észlelnek. Olyan jelenségeket, amelyek nem a politika, nem a rendszer sajátjai. Szűkebb vagy tágabb környezetükben olyan dolgok is történnek — most felsorolhatnék a vezetői hibáktól, a felelőtlenségtől és a hanyagságtól a hozzá nem értésig, a csalásig és a sikkasztásig mindent —, amelyek bizalmukban, hitükben ingatják meg őket. S mert hajlamosak a betegségre, felnagyítják, eltúlozzák azokat. Voltaképpen igazuk lenne, háborgásuk is jogos, hisz valami természetellenes dolgot tapasztaltak. Csak az a baj, hogy a nagyítólencse révén elveszítik józan ítélőképességüket. Nem láthatják már az objektív helyzetet, a fejlődés sokkal erőteljesebb tényeit. S ezáltal képtelenné válnak a hibák elleni küzdelemre is.

Veszélyes dolog ez, de nem veszélytelenebb a rózsaszín szemüveg használata sem.

M

ondhatnék izgalmas társadalmi problémákat, de hogy melyik foglalkoztatja jobban Önöket, nem tudhatom. Sokan például mintha nem akarnának megbékélni az árrendszerrel, időnként úgy tesznek, mintha becsapva éreznék magukat. Ha valahol indokolatlan áremelést tapasztalnak, nem járnak utána, szidják az árrendszert. Azután kétkednek a kétszázalékos áremelkedésben, mert egyéni életükben valamivel többet tapasztaltak. Igazuk is lehet. De ha meggondolják, el kell fogadniuk, hogy családonként nem lehet országos statisztikát készíteni. Sokuknak gondot okoz a nyugdíj, a lakbér, a közlekedés, a hiánycikkek sora; sok a rossz televízió, s a műsor sem a legjobb; egyes helyeken nagyok a jövedelmi különbségek, s az oktatással, a neveléssel sincs minden rendben. Ezeknek és a többi — sohasem tagadott — apróbb vagy nagyobb hiba észlelésének, az Önök tapasztalatainak valóságmagva van. Csak ne türelmetlenkednénk olyan nagyon. Csak ne nagyítanánk föl a hibákat. Csak vennénk észre egyéni életünkben s az ország lakóiéban, hogy mennyivel több a jó, az elismerésre és büszkeségre méltó, hogy mennyivel többet oldottunk már meg gondjainkból, mint amennyire egyáltalán emlékezni szoktunk. Tessék mondani: nem lelki rendellenesség az, ha saját hibáink és mulasztásaink miatt nem vesszük észre és nem értékeljük kellőképpen saját sikereinket?

Az előbb a közéletben tevékenykedő emberekről beszéltem. De ugye megtalálják képzelt betegeinket Önök is a sértett emberek szűk kis táborában? (S hogy azért sértettek-e, mert valahol igazságtalanul »elbántak« velük, vagy azért, mert gyors karriert vágyaik szerint nem biztosíthattak a számukra — ezt is jó mérlegelni.) Megtalálják a hipochondereket a munkában elfáradtak, a kiégettek, a lemaradottak között, akiket mondjuk idő előtt nyugdíjba helyeztek. (Vagy azok miatt, akiket nyugdíjba kellett volna küldeni.) A nagyravágyók és elégedetlenkedők között, akiknek túlbuzgó igényeik messze meghaladják lehetőségeiket. És mondhatnám tovább. Alapjában véve óriási többségük egészséges ember. Szomorú, hogy képzelgésükkel beteggé teszik magukat, s betegnek minősítik a társadalmat. Mondhatnám úgy is, hogy szinte menthetetlen, rákos megbetegedésnek tüntetik föl a könnyű lefolyású »társadalmi influenzát«.

M

éhányan közülük cinikussá válnak, s már semmiért sem tudnak lelkesedni. De nem veszélytelenebb, ha környezetük ok nélkül a cinizmus bélyegét nyomja rájuk. Az orvosok — érthetően — nem szívesen foglalkoznak a képzelt betegekkel, hiszen ezernyi »igazi« dolguk van. Nekünk azonban türelmet kell tanúsítanunk a politikai hi- pochonderekkel szemben. A képzelt beteg ugyanis saját erejéből képtelen megszabadulni nyavalyájától. Segítenünk kell. Már csak azért is, hogy harcostársakra leljünk bennük, s hogy egyre kevesebb legyen a hipochondriát kiváltó ok. Orvosok vagyunk, önmagunk és mások, a politikai hipochonderek orvosai. Ha kevesebb hibával dolgozunk, minden t^izony- nyal megszűnik a képzelt betegség is.

Jávori Béla