Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-11 / 109. szám

Korszerű vállalati szervezetek A szezonra készülnek A vezetés színvonalának egyik fokmérője a meg­felelő vállalati szerve­zet A vezetés funkcióit gya­korlók »hadrendje« nagy ha­tással van a vezetés eredmé­nyére. A vezetett területről való információs rendszer megbízhatósága, a helyzet- elemzés, a döntések helyessége és gyorsasága, a feladatok vég­rehajtásának ellenőrzése csak akkor eredményes, ha a folya­matok szereplőinek kapcsolata és hatásköre egyértelműen tisztázott. Különösen fontos a problémakörrel való foglalko­zás most, amikor a gazdaság- politika egyik fontos célkitű­zése a gazdasági folyamatok hatékonyságának javítása. Az elmúlt időszakban változott a gazdaságirányítás rendszere, de ha a vállalati szervezeteket vizsgáljuk, akkor azt tapasz­taljuk, hogy az iparvállalatok többségénél — különösen a kisebb szervezetekben — ma is a régi szervezeti formák ke­retei között dolgoznak. Az el­avult szervezeti formák a meg­változott környezetben akadá­lyozzák a reform által bizto­sított gazdasági lehetőségek kiaknázását. Tíz ipari vállalat vezetőjétől kértem felvilágosítást az álta­luk vezetett egység űj szerve­zetéről. A tíz közül mindössze hárman tudtak kérésemnek eleget tenni. Hét vállalatnál vagy csak a régi szervezet ■ van, vagy annak több alka­lommal módosított formája, de a módosítások dokumentálása nem megfelelő. Az ilyen ta­pasztalatok felvetik a munka javításának szükségességét. Van-e egységesen elfogadott szervezeti séma? Nincs, hiszen a korszerű vállalati szervezet kialakításáról hazánkban is vita folyik. Vannak azonban olyan közös elemei ennek a munkának, melyek eredmé­nyesen hasznosíthatók a leg­több gazdasági szervezetben. A korszerű vállalati szerve­zetben mindenekelőtt az igaz­gató »törzskarát« kell jól ki­építeni. Helyes, ha hozzá tar­tozik az igazgatási, személy­zeti és szervezési osztály. Eredményesnek bizonyultak azok a kísérletek, amelyek szerint az igazgatási osztály­ban "fogták össze a titkárság­gal, a jogüggyel, a rendészet­tel, a gondnoksággal, a tűzren­dészettel, a polgári védelem­mel kapcsolatos munkákat Az igazgató »törzskara« ilyen mó­don való alakítása biztosítja azt a helyes szervezési elvet, hogy egy vezetőhöz négy-öt szervezetnél több ne tartozzon. (Nem így van ez üzemeink többségénél.) F ontos tennivalónak te­kintem, hogy az igaz­gató mellett — különö­sen nagyobb vállalatnál — ne csak gépírni és kávét főzni tudó adminisztrátor legyen, hanem legyen olyan munka­társa is — nevezzük ezt akár titkárnak vagy titkárnőnek —, aki közgazdasági, jogi ismere­tekkel rendelkezik, művelt, széles látókörű, aki tud bánni az emberekkel, hiszen látoga­tókat kell fogadnia és szükség esetén ezek ügyes-bajos dol­gait az igazgató nélkül kell elintéznie. Az ilyen titkári fel­adatokat ellátó munkatárs, aki kisebb szervezeti egysé­gekben ezenkívül más feladat­kört is elláthat, nyilvántartja és megszervezi vagy telefonon lebonyolítja az igazgató meg­bízásait, előkészíti a postabon­tást, összegyűjti az igazgató levelezéséhez szükséges alap­anyagokat és a belső állásfog­lalásokat. Ezek a nem nagy jelentőségű, de sok időt rabló, lényegében adminisztrációs munkák olyan, eddig ki nem használt időhöz juttatják a vezetőt, ami alatt nagyobb energiát fordíthat a vállalat fontosabb ügyeinek tanulmá­nyozására, döntéseinek előké­szítésére. A korszerű vállalati szerve­zetben az igazgató irányításá­val dolgozik a szervezési cso­port vagy osztály. Ez az új vi­szony azért is helyes, mert a vállalat legfőbb szervezője és fejlesztője az igazgató, más­részt a szervező munka a ve­zetésre, az igazgatásra és a ter­melés területére is kiterjed. Ebből következik: a szervezési feladatokat és szükségleteket neki kell meghatároznia. En­nek az osztálynak kell elő­készítenie az igazgató szerve­zési vonatkozású döntéseit. Egy másik, igen fontos, a ve­zetés hatalmi funkcióival ösz- szefüggő feladat a belső ellen­őrzés megszervezése. Ez a munka korábban jórészt csak számviteli területre terjedt ki, és így csak a főkönyvelőhöz tartozott. Az új vezetési, szer­vezési elvek szerint a belső ellenőrzés nem kizárólag szám­viteli feladat, hanem az egész vállalatot átfogó műszaki, gaz­dasági tevékenység. Tehát ki kell terjeszteni a műszaki, gazdasági tevékenység ellen­őrzésére. Ha ezt az elvet elfo­gadjuk, akkor a tevékenység irányítása az igazgató feladata. Több szakember véleménye szerint a jelenlegi irányítási rendszerben a vállalat keres­kedelmi apparátusát is erősí­teni kell. A termelőnek ugyan­is közvetlen kapcsolatban kell lennie a fogyasztóval, ezért rendszeresen figyelni kell a piac magatartását. Megyénk­ben a piacra egyébként erősen érzékeny tanácsi vállalatok nem fordítottak megfelelő súlyt erre a munkára és ezért — többek között — 1971-ben és 1972-ben is megrendelés­hiány zavarja a termelés üte­mességét. Nagyobb vállalatok­nál a piaccal való kapcsolat mértékétől függően a kereske­delmi munkát érdemes külön igazgatóhelyettesre bízni. A korszerű vállalati szerve­zetben bizonyos mértékig vál­toztatni kell a munkaügyi osz­tályok tevékenységén is. Nem helyes, ha ezeknél az osztá­lyoknál a bérpanaszokkal és a normákkal való foglalkozás a fő feladat. Nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a norma csak eszköze a munka szervezésének, a fő cél a ter­melékenység növelése. Többet kellene foglalkozni a munkára jelentkező dolgozók alkalmas­sági vizsgálatával, a különböző munkáknál szükséges alkal­massági követelmények kidol­gozásával. A z utóbbi években érthe­tetlen módon kevésbé foglalkoznak a jó mun­kafogások összegyűjtésével és módszeres átadásával. Ahol ilyen jellegű oktatás folyik, ott nem használják ki megfe­lelően a technika nyújtotta, vetítettképes oktatási lehetősé­geket, pedig az emberek több­sége képekből, filmekből köny- nyebben tanul, mint szóbeli előadásból. Bármilyen korszerűen van is egy szervezet kialakítva, ha az egyes posztokra nem képe­zünk ki megfelelő felkészült­ségű embereket, akkor a szer­Kétszepc§ élűként a MEZŐBER Nem tudom, hogy tegnap es­te a MEZÖBER élüzemavató ünnepségén elhangzott beszá­molóból kinek mi ragadta meg leginkább a figyelmét. Leg­alább másfél százan hallgattuk Szabó Péter igazgató összege­zését; a vállalat dolgozóin kí­vül ott voltak a megyei párt, állami és szakszervezeti veze­tői, tsz-szövetségek, társválla­latok képviselői a környező megyékből, sőt a távoli Komá­rom megyéből is. Biztos vagyok abban, hogy nem egy és ugyanazon gondo­latot hoztuk magunkkal el er­ről a meghitt, bensőséges ün­nepségről. Idézem azt, ami az egész ünnepség alatt, és azóta is visszacsengett a fülemben: »Munkánkban a még előfordu­ló hibák kijavítására biztosíték a fiatal szakemberek szakmai felkészültsége, a kollektíva mezőgazdaság-szer etete.-n A mezőgazdaság szeretőiéről sokan es sokféleképpen írtak. Egy ilyen élüzemavató ünnep­ségen, egy nehéz, munkás év tapasztalatainak, eredményei­nek összegezésen a mezőgaz­daság szeretete másképp jret kifejezésre. Másképp, közve­tetten, de beszédesen. Mert ennek a 103 fős közösségnek a mezőgazdaság-szeretetéről beszél a megyében épülő 12 szakosított sertéstelep, a csur­gói szövetkezet, a Böhönyei Állami Gazdasag százmilliós zárt konstrukciós sertéstelepe. Ez a közösség működik közre tevékenyen a nyolc szakosított szarvasmarhatelep tervezésé­ben, hat szakosított tehenészeti telep valóra váltásában. 1071-ben a tervező közösség összesen 179 tervet készített. Rangsort a munkában nehéz fölállítani, de akit élete, mun­kája a mezőgazdasághoz köt, az tudja a legjobban, hogy — a mai termelési színvonal mel­lett — mit jelent az üzemben a jó út. Tavaly 68 út tervét készítette el ez a vállalat, ami azt jelenti, hogy újabb 136 ki­lométerrel javul majd meg a bekötő és az üzemi állami utak állapota. És a mezőgazdaság szeretetéről vallanak azok a tervezők, agrármérnökök, akik a szűkebb értelemben vett vállalati feladatokon túl fog­lalkoztak a zöldségtermelés fejlesztésével; a szocialista bri­gádok, akikről elegendő azt az egyetlen, önmagáért beszélő tényt megemlíteni; hogy * döL gozók 98 százaléka tagja ■■ vada­méi yrk koSekténának. fiatal, ísSkee, fenni közösségben wttófoan iBBdfli adottság ah­Ebben a Lakaté kő j megvolt re vezet működése eredményte­len lesz. Nem szabad tehát a korszerűség jelszavával, meg­felelő személyi feltételek nél­kül »szuper« szervezeti rend­szereket kialakítani. Az ezzel kapcsolatos munkákban a szervezet és a személyi felté­telek harmonikus összhangját kell megteremteni, természe­tesen úgy, hogy a korszerűbb szervezet érdekében állandó káderfejlesztéssel gondoskod­nunk kell megfelelő utánpót­lásról. Ennek a munkának egyik fontos eleme a helyette­sek rendszerének új módon való értelmezése. Az a jól fel­épített és kiképzett szervezet, ahol minden posztra legalább egy vagy két helyettes állít­ható úgy, hogy az elődjét ru­galmasan helyettesíteni tudja. Mondhatnánk úgy is: az a jó vezető, akinek mindig vannak teljes értékű helyettesei. T apasztalatunk szerint a korszerű vállalati szer­vezetek kialakítása ér­dekében a kádermunkákon úgy kell sürgősen változtatni, hogy az egyébként érvényben levő határozatoknak megfele­lően a gazdasági egységek ve­zetőinek többet kell foglalkoz­niuk a dolgozók továbbképzé­sével, és új, jó képességű dol­gozók vezető posztra való ki- nevelésével. Deák Ferenc, ■ Somogy megyéi Tanács V. B. ipari osztályvezetője ^»^1-----‘j i ' WJ Automata gépek töltik dobozokba a tejfölt. Palackozott tejföllel és kan­nás tejjel látja el nap mint nap Siófokot és környékét a Kaposvári Tejipari Vállalat siófoki kirendeltsége. Mint azt Szabolcs Géza üzemvezető el­mondta, naponta négy-ötezer liter kannás tejet szállítanák a városba és annak környéké­re, tejfölből pedig 2500—3000 dobozzal. Nagyon keresett a lakosság körében a zacskós tej, mélyet Kaposvárról szál­lítanak, s naponta öt-hatezer zacskóval adnak eL Űj hűtőkamrát is üzemibe állítanák nemsokára a telepen, ebben egy vagon árut tárolhat­nak. Lassan itt a nyár, s már most készülni kell az igé­nyek kielégítésére. A kannás- tejet és a tejfölt a siófoki te­lep biztosítja, míg a többi tej­terméket Kaposvárról és Mar­caliból szállítják. A főszezon­ban napi tíz-tizenöt ezer liter zacskós tej, 2—3 ezer liter kakaó, valamint 1800 liter tej­föl eladását tervezik. hoz, hogy a múlt év után most ismét elnyerhesse a meg­tisztelő címet. Ezeket a gondo­latokat juttatta kifejezésre Szögeczki László, a MEZOBER vezérigazgatója, mikor átadta az elismerést tanúsító okleve­let. Ez jutott kifejezésre a szocialista brigádok köszönté­sében is: a Latinca és a Vásár­helyi Pál brigád oklevelet és ezüstkoszorús jelvényt, a Ka- linyin, a Lenin és a Tessedik Sámuel brigád pedig oklevelet, szocialista brigádzászlót és zöldkoszorús jelvényt kapott ezen az ünnepségen. Ahogy Klerunrics Imre, az SZMT ve­zető titkára mondta : a MEZÖ­BER Somogy megyei kiren­deltsége évről évre jobban se­gíti a megye mezőgazdaságá­nak fejlődését, olyan fétesít- -menyeket afkoA, amelyek a megye halasain túl is egyre messzebb visafk jó nmüket. V. Sí. Szőlőskert emberekkel Betonoszlopok rendje. Drót feszül közöttük. A dró­tokra hajlanak a korcsnak tű­nő szőlőtőkék. Gerincükgör- ■büit embereknek hazudj a őket a szem. Mintha Repin híres festményének hajóvontatói görcsösültek volna ilyen ki- szikkadtá, ilyen nedvektől sze­gényekké. Előredőlnek, már várom, hogy felhangozzék: »Eej uhnyem ...« De asszonyhangokat hoz a szél. Hajónak nyoma sincs még az ide látszó Balatonon sem. Ott, távol a sorok vége felé színes foltok. A szőlőben munkálkodó asszonyok ők. Egyszerre elszáll a káprázat. Itt a lábamnál csak szőlőtő­kék vannak. Egyikükön-másí- kukon már néhány halvány- zöl levél is. A haragoszold gyomok pedig kapától elmet- szetten hevernek. Friss kapá­lás, a napokban »végezhettek« a gyomokkal. A sorok közei­ből most szállíthatják el, ne­hogy újra »lábra kapjanak«. Porhanyós földbe süpped a láb, a talaj még őrzi a megis­métlődő esők nyomát. Egyre közelebb érek a felém jövők­höz. Egyre közelebb érnek a felém jövők. Jobboldalt egy középkorú férfi, ö az egyetlen a sok asszony között. A kőrös- hegyi Jobblét Tsz szőlősében vagyunk. — Jó napot. A-nak ejtett a-fán érnem; nem »somogyi tűké.* — Nem is — mondja. — Szabolcsból való vágyók. De most mar idetartozom. Sábák Pál, hogy ttaostyélsa is, amit mond; szerszámjával ta betonoszlopra csap, — A tél meglazított közülük néhányat, ezeket ellenőrzőm. És a többiek? Az asszonyok feszességüket vesztett drótok­kal is bíbelődnek. Mert, ha kö­vér szemekkel duzzad már az új termés, a súlyt bírniuk kell ezeknek a vékony drótoknak! Így vélekedik a másik szabol­csi születésű: Somogyvári Ja- kabné. Hát csak mennek, le-lehajol- nak a sorok között. Bebugyo­lált asszonyok; nagy még a szél ereje. — Karunkban még a tel. — A metszés! — A kapálás1! — A kötözés'! De hosszú még a sor! Üjra és újra a végére kell érni. Pendül a betonoszlop tetején a vas. ők úgy mondják, szin­te becézve: »karó«. Mintha még mindig vékony derekú fakarók kínálnák magukat a szőlőtőkéknek. Emlegetik: fáznak és ilyenkor kisebb a munkakedv. De azt is mond­ják: még inkább aggódnak a szőlőért, a gyümölcsös fáiért. Hiszen, ha huzamosabb ideig zord marad az idő, akkor a termés kerül veszélybe. A ter­més. Vajon, belelátják-e már ezekbe a fekete tőkékbe a ter­mést? Aggodalmuk felesleges­sé teszi a kérdést. S minden­napi korai munkába állásuk is. Az eredményességbe vetett hit nélkül nem lehet dolgozni. Kovács Józsefné mondja is. S aztán még azt is: — Aki becsületesen dolgo­zik, nem panaszkodhat. Békeffy Károlyné friss , a munkában is. Ez a szívügye. Nyitrai István brigádiveaető pedig gyakran ellenőrzi őket, tanácsaival irányítja .mun­kájukat. — Maradnánk nyárra is, ha munkát biztosítanának. Mert vannak itt tsz-hez csapödottak is. Ad a szőlő munkát nyáron majd nekik meg a tagaknak is. Nyolc fo­rint az órabér. De hát most »könnyű« a munka. Nemsoká­ra már újra vágni kell az alj­növényzetet. Aztán meg a te­tőzés következik. Akkor is itt lesz Szárszói Lajosné, Matyikő Józsefné, Kovács Andrásáé és Járfás Jánosné. Messziről traktortoufogást hoz a szél. Az ebédet szállí­tották utánuk. Üresek lesznek a sorközök. Csak a föld bar­nája, az oszlopok szürkéje, a tőkék sötétje olvad össze ott, a messzeségben. Leskő László Egyre több a péns a takarékosaretkemet hutám kirendeltségében Varrnak időszakok, ante egymásnak adják a kilincset a nagyibajams takarékszöfvetke- rzet kutasi kirendeltségében a látogatok. Ki betéttel, ki ipe- »dig kölesönügyiben érkezik. Jó szóval, udvariasain fogadja az érkezőket Végh Ttuiadamé ’kirendeltségvezetö és Szttbo- rtics Józsefné pénztáros. Elmondtak, hogy 1970 dfcejfen egymillió forint voít a kiren­deltség betétállománya, most pedig elkerülték a kéfcmsHiót. Ebből is látszik, hogy nőtt az emberek 'bevétele, jövedelme, és hogy bizalommal vannak a takarékszövetkezet kázst ezer formtet vettek kölcsön, és tatarozása kölcsönt is egy­más után folyósítanak az igénylőknek. Többen nyúlnak a termelési kölcsönhöz is. Mintegy 250 000 forintot adtak Ski áruvásárlási kölcsönként. A takarékszövetkezet kirendelt- ,.ségének nagyon jó a kapcso­lata a helyi áfé&z-szel, hiszen a bútor kivételével a helybeli iparcikkiboltban váltják be a vásárlási utalványokat. Ez a tagságnak is előnyös, mert így az áruvásárlás helyben, idő- veszteség és más helyre való utazgatás nélkül egy-két nap alatt elintéződik. A nagybaj o- sras tateateksaőiveöiezet igazga­Az építkezők TCOfeotasga íe&atelmazta a helyi ünifezó bizottságot, hogy ki­sebb kölcsönügyekben — 10 000 forintig — rövid úton, hely­ben döntsön. Csak nagyobb kölcsön igénylése esetére tar­totta fenn a döntés jogát a maga részére. Többféle látható olyian táfo- T<a, hogy »útba esik a takarék- szövetkezet«. Sajnos, Kutasra ez egyelőre nem vonatkozik, mert itt a kirendeltség jelen­leg nem központi (helyen fek­szik. Rövidesen azonban jobb helyet kap, a lakosságnak va­lóban »útjába esik« majd, és könnyebb igaz a megközelitá se. ...... , 157 kerti csap Elkészült a mikéi törpe vízmű (fTudosttonktót.1) Ä3äg két hónapja, hogy a ■mikéi törpe vízmű első üte­mének üzembe lépéséről tu­dósítottunk, a napokban pe­dig a munkálatok (befejezését jelezte a meghívó. A Somogy megyei Víz- és (Csatornamű Vállalat határidő előtt készült el a 3234 méter­nyi vezeték fektetésével, a tá­rolómedence és a szép vonalú üzemi épület kivitelezésével. A napokban rendezett kis ünnepségen Vétek József, a vízművek igazgatója és Hor­váth Tivadar főmérnök adta át a két és fél milliós létesít­ményt a község vezetőinek, Az ezerlelkes település örömében osztozott dr. Kassai János, a megyei tanács titkára is, a mikeiék tanácstagja. A szak­emberekkel együtt dicsérte a jó minőségű munkát, meleg szavakkal gratulált a párt, a tanács és a Rákóczi Tsz kép­viselőinek példás összefogá­sukhoz. Hindik jó látrjunk. ami- ogjf-agy fehér folttal ke-< ue- I suK, A Uor vtasebb lesz a megye vizellátá- 'Si térképén. Külön örülök, hogy választókörzetem lakói az elsők között élvezhetik az egészséges, jó ivóvizet — mondta a megyei tanács tit­kára. A megyében ugyanis első­ként készült »városi módi« vízmű a mikéi. A múlt héten már 157 udvarban ott csillog­tak a fényes rézcsapok, a la­kóházak kétharmadába beve­zették a vizet. A családonkén­ti ötezer- forintos hozzájárulá­son kívül a (bekötések egysé­gesen kétezer forintba kerül­tek. A vizműtársulat tagjai még 250 ezer forint értékű földmunkát is végeztek. A faluiban valóságos fürdő­szoba-építési láz keletkezett, a helyi iparcikkboltból ügy fogy­nak a kádak és a különféle berendezések, mint az élesztő meg a cukor. Somogyi Nép/opl 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents