Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-31 / 126. szám
Kis kockás—nagy kockás... A nyári divat egyik favoritja lesz a kockás minta. Divatos lesz a kockás ruha minden nagyságban, minden színben. Képeinken láthatunk néhány igen csinos modellt. Tessék választani! Jó tanács — kezdőknek Horgászni szeretnék A HORGÄSZÄS hasznos és egészséges időtöltés! — tudják róla általában. — Horgászni szeretnék — mondtam bő fél évtizeddel ezelőtt barátomnak. — És mit akarsz fogni? — Micsoda kérdés, mit akarok fogni? Hát halat. — No, abból se lesz semmi — mondta bölcsen a veterán horgász. Igaza is lett. Horgászni «-úgy általában« nem lehet. A százezres tábornak legalább három fő szektája van, s ezek közül választani kell. Mindenki a vérmérséklete, egészségügyi állapota, életkora, esetleg vagyoni helyzete szerint dönti el, hogyan akar horgászni. Aki mozogni akar, az menjen el pergető horgásznak. A könnyű, suhogó botról repül a villantó, a »blinker«. Maga a horgász csak egy oldalzsákot cipel, legföljebb még az övére akaszt egy könnyű kis kiemelőzsákot. Egyhelyben soha nem marad sokáig. Figyelve a vizet fölkeresi a gátakat, a zárásokat, a forgókat, lesi, hol rabol a hal, és oda dobálja villantóját. Botja csak egy van, de műcsalija tucatnyi. Azokat állandóan cserélgeti, s hol ezzel, hol azzal próbálkozik. Eleinte semmit nem fog, de amikor elsajátítja a mozdulatokat, a villantó kirepítésé- nek és vezetésének művészetét, ritkán megy haza zsákmány nélkül. A napot szépen tölti el, mert a természet rejtelmei tárulnak föl előtte, és estére úgy elfárad, hogy ahhoz képest a vadászat is kismiska. Aki szórakozni akar, az keszegezzen. A szerelés itt is könnyű: egyetlen, hosszú bot, finom zsinór, pici horog, de a horgász több időt tölt egy helyen. Esetleg egy egész napot. Ha megtalálja az alkalmas vízszakaszt, ügyesen etetett, akkor onnan egész nap el se kell mozdulnia. A tétlenség azonban nem fenyegeti. Jó időszakokban percenként rándul-mozdul az úszója, s emelgetheti ki a halakat. Ezek általában ötdekásak vagy még kisebbek, de jöhet félkilós, kilós is. Az ilyen nagyobb darabok eleinte persze botot törnek, zsinórt szakítanak. Később azonban igazi büszkeség, ha valaki ötdekásra méretezett szerelésével a kilós halat is tarisznyájába tudja ügyeskedni. A keszegezőket általában lenézik, pedig egy szezon során súlyban ők fog-- ják mindig a legtöbb halat. És milyen finom az a paprikáslisztben forgatott, lobogó zsírban kisütött veresszárnyú! Legismertebb a »csendes őrültek« szektája, ök a pon- tyozók. A szerelésüket alig bírják kicipelni a partra, de aztán egész napon át nem sok tennivalójuk akad. Három botjukról, nehéz ólmok segítségével berepítik a nagy horgokat, fölrakják a kapásjelzőt, azután kinyitják a kis- széket, és üldögélnek csendesen. Türelmes, idős embereknek való, békés szórakozás ez. A pontyozó horgász spekulálgat, szemlélődik, élvezi a napfényt, a levegőt. Figyelni persze azért kell, mert különben zsákmány semmi nincs. Figyelmes magatartás esetén se sok, de a nap eltelt, s. a pihenés megtörtént. VAN MÉG EGY »nagyva- das szekta« is. ök tenyérnyi csalihalakkal, szilványi no- kedlikkal, kötélnyi zsinórokkal, »dióverő« botokkal dolgoznak. Az öt kilónál kisebb ponty, a tíz kilónál kisebb harcsa őket nem érdekli. Ritkán fognak, de arról évekig lehet mesélni! (Ezt a foglalkozást azonban kezdőknek semmiképpen se ajánlom.) A kezdő — különösen ha gyerek — snecizzen! Ehhez elég egy hevenyében vágott vessző, öt méter finom zsinór (ami cérna is lehet), egy piri- nyó horog, egy gyufaszál meg a helyszínen fogott légy. A sneci (szélhajtó küsz) nem jelent dicsőséget, de gyorsan, könnyen fogható, s megadja a győzelem első örömét, horgászata megtanít a nélkülözhetetlen fogásokra. És bevezet a mesterségbe, amelynek ködös távolában ott hömpölyög, tá- tog az ötvenkilós harcsa. Amit persze a százezer hor gászból száz se fog ki soha életében... De érdemes meg próbálni, hozzákezdeni. Ezt ta pasztalatból mondhatom. F. D. OTTHON CSALÁD Pihenni tudni keli! „Vissza az őstermészethez“? 9 jbe sxettmM (ttkíimégS meg«.; Mise Szent György napján Piros betűs ünnepként tartották nyilván április 24-ét, szent György napját. Ezen a harcias ünnepen akarta Ba- kócz hercegprímás kihirdetni Budán azt a pápai bullát, amelyet Rómából hozott magával. A bulla teljhatalmat biztosított Bakócznak kereszteshadak gyűjtésére, s nemcsak a magyar királyság területén, hanem a többi kelet-európai országban is. De amíg Bakócz nem talált fővezért, a^ hadak gyűjtését sem kezdhette meg. Már kiszemelte Dózsát, ám hiányzott kettőjük megállapodása. A keresztesháború meghirdetésére leginkább alkalmas szent György nap előtt a hercegprímásnak, így egyezségre kellett jutnia a végvári lovaskapitánnyal. A vitézek ünnepe előtti napon, április 23-án tárgyalt az esztergomi érsek Dózsával. Nem maradt ránk, miről folyhatott közöttük a vita, de — ismerve a korabeli hazai és nemzetközi állapotokat és a tárgyaló felek cselekedeteit — nem tévedhetünk túl nagyot, ha megkíséreljük vázolni az álláspontok tágabb körét. Bakócz Tamás pápa szeretett volna lenni, ezért vonult előző évben káprázatos kísérettel Rómába, nem éppen reménytelenül. Akkor még szilárdnak látszott a Camb- raii Liga, amelyben Európa valamennyi katolikus hatalmassága tömörült \ -lence elSomogyi Néplap veszejtésére, mivel a gazdag városállam fontosabbnak tartotta saját érdekeit, mint a törökök megfékezését. Gyula pápa kiátkozta a patríciusok köztársaságát; mondván, hogy »Velence rosszabb a töröknél«. Ám Gyula pápa meghalt, és az utódlásért folyó harcban alul maradtak a Liga hívei. Medici János lett a pápa X. Leó néven, ö pedig veszedelmesebb ellenfélnek tekintette Rómára nézve Franciaországot* Németországot, Spanyolországot, mint Velencét, »amely mégis csak olasz«. Feloldotta a hajós-kereskedő államot az egyházi átok alól, s hogy némileg Bakóczot is kárpótolja, odaígérte neki a konstantinápolyi patriarchátust, és teljhatalommal ruházta föl a keresztesháború megindítására. Mivel pedig sem II. Ulászló magyar király, sem a főrangú nemesek nem ujjongtak túlságosan a pápa és Bakócz közös tervéért, a hercegérsek a tömegek fölfegyvérzésével, azok demagóg lelkesítésével akarta elérni célját. Aligha valószínű, hogy Dózsa György világosan átláthatta a nemzetközi politika erővonalait. Viszont katona létére annál világosabban ítélte meg az országra nehezedő török veszedelmet. Ennek elhárításáért tétovázás nélkül kész volt harcolni. Ezen túlmenően okkal gyanítható, hogy a hercegérsekkel való vitája elsősorban az ország belső helyzetére vonatkozott: ismerve a főurak szertelen dölyfösségét, a parasztság és az alsóbb nemesi rétegek sanyarú helyzetét, tisztában volt a hazáját szorongató kettős nyomás tarthatatlanságával. Úgy vélte, ha elvállalja a keresztesek fővezéri posztját, alkalma nyílik hadait egyrészt a török megsemmisítésére vezetni, másrészt a hadi siker és a szervezett katonai erő birtokában kikényszerítheti a jobbágytömegekre háruló terhek könnyítését. Amikor másnap sor került Buda várában a szent György napi ünnepélyes eseményekre, kezdetben még nem tudta a tömeg, hogy ki lesz a fővezér. Dózsa jelen volt a sokadalom- ban, sokan ismerték, mivel a kitüntetése körüli huzavona révén vitézségének is híre szaladt. Főképp a katonák költötték jó hírét, s ennek nyomán a tömeg is ünnepelni kezdte. Mire elérkezett a mise ideje a Szent Zsigmond- templomban, mindenki természetesnek vette, hogy a nándorfehérvári lovaskapitány, a király új lovagja a közismert katonák csoportjában foglal helyet. A Szent Zsigmond-templom szűknek bizonyult a hatalmas tömeg befogadására. Mind a templom előtti tér, mind a környező utcák megteltek, miközben Bakócz érsek misét celegrált az oltárnál. Ezt követően népgyüléssé változott át az ünnepség. Bernét Pávia gróf olasz püspök, a pápai udvar főjegyzője, felolvasta a latin nyelvű római bullát, amely keresztes háborúba szólítja a katolikus egyház híveit. Az eredeti latin szöveget fennhangon fordította magyarra Balázs fe- rencrendi szerzetes. Az embernek mindig szüksége volt a pihenésre. Ezt senki sem vitatja, s természetes, hogy napjának egy részét alvással, pihenéssel tölti. A szabadság, tehát az év bizonyos szakának vagy a hétvégének kizárólag pihenéssel való eltöltése azonban eléggé újkeletű. De hogy szükséges a szellemi és fizikai munkát végző embernek egyaránt, azt nem vonjuk kétségbe. Megbízható mérések igazolták, hogy azok az emberek, akik évente néhány hetet kizárólag pihenéssel töltenek, szabadságuk után többet és jobban dolgoznak, mint azok, akik szabadságuk alatt is dolgoztak, vagy azok, akik — abban a hitben, hogy nélkülözhetetlenek — sohasem kapcsolódtak ki a munkából. Akik egy-két napra felaprózva, ügyes-bajos dolgaik intézésére használják föl évi szabadságukat, ugyancsak megsíny- lik a két-három hetes teljes kikapcsolódás hiányát. De nemcsak ők sínylik meg, hanem munkahelyük is, mert az évekig nem pihenő ember munkájának hatásfoka ugrásszerűen csökken. Vonatkozik ez azokra is, akik évi szabadságukat és hétvégi szabad idejüket éveken keresztül »fusizással« vagy — szellemi dolgozók lévén — különmunkákkal töltik. Ha egy-egy család házépítéssel, téglarakással vagy mal- terkeveréssel tölti a nyári sza- i badságát, egyáltalán nem bizEzt követően Bakócz Tamást ‘os-A°gfT elmulasztotta a pi- az oltár elé szólította Dózsa! £enest‘ a u ter~ Györgyöt tíz vitéz társaságéban. Az ő mellükre a herceg-♦ . g ° e,. gy gy (3) ersek szabója varrta föl a keresztes háború jelvényét, at J““** jelenthft a lényeg posztóból készült vörös kérész-f . , . , , i ° T-;. , , . , t tulajdonkeppen az, hogy az tét. Közben világi papok esj kötelező feszültséeekszerzetesek ugyancsak posztó- ? fi? kőtelező leszuttsegeit . . .... , . , ♦ tol, a megszokott környezet fe«Lir £ ke[eszteket °szto- lelősségefből néhány hétre ki- X a tér^kTK h0gy erÓ;S kerüljön. És ha eközben a sitsek a ruhájukra, s ezzel t megszokottól eltérő, fizikai hajlandóságukat ? ™unkát, végez szervezete és ♦ idegrendszere biztosan pihen. . ^ ^.a,?ok. lelkesítő beszéde- ? Ezért is alakulnak a nagy- csak; városok körül világszerte kis ß /. tak a tt)rr’egben' En_{ kertövezetek, ahol politikusok, , ba a®^ra va!obar! magá-* egyetemi tanárok, gyári muri- , ag,a /a a.z elszántság az. kások, orvosok és mérnökök, ereket. Amikor Bakócz { pedagógusok és mindenfajta amas kibontotta a hatalmas, tisztviselő ásót és kapát ra- fehér lobogót, rajta a vörös? gadnak, hogy utána gyönyörkereszttel. Abból pedig, hogy Dózsa Györgynek nyújtotta át a keresztes háború lobogóját, megtudták, ki a fővezér. Minden úgy sikerült, ahogy remélte a hercegérsek. Harcot hirdető szavai nyomán meg-J alakultak a keresztes hadse-í reg első csoportjai. A sok-sok. gyalogos mellett már három-, száz lovasa is volt Dózsa | Györgynek. Késedelem nélkül? átkelt a Dunán frissen tobor-j zott katonáival, és a pesti ol-? dalon hozzálátott a tábor berendezéséhez. Ügy mondják a korabeli szemtanúk, hogy a fővezér viselkedése lelkesítő hatással volt híveire, önbizalmat sugárzott, s miután kihirdette a pápai bullát, lakomára hívta seregalapító katonáit. De nyilván az is föltűnt a fővezérnek, hogy a nevezetes miséről hiányzott az udvar, hiányoztak az országnagyok. Ez baljós előjel volt... Gerencsér Miklós Következik: A VEZÉR VÁLASZA ködhessenek konyhakerti vete- ményeikben, virágzó fáikban vagy pompázó virágágyásaikban. A kezük munkájával es »arcuk verejtékével« megtermelt gyümölcs és zöldség nemcsak ízesebb és olcsóbb, a piacinál, hanem legjobb forrása az aktív pihenésnek is. Régen elmúlott már az a kórosan af- fektáló korszak, amikor »a nadrágos embernek« nem illett szabad idejében ásót vagy kapát venni a kezébe. A Rousse- au-i mondás: »vissza az őstermészethez« oktalan és túlzó ugyan, mert a civilizáció, a technikai és ipari forradalom változatlanul folyik toyább. A civilizáció maximális kényelmét élvező ember azonban rájött, hogy a szabad természetben önként végzett fizikai munka a legtökéletesebb aktív pihenés. A szigorú kritikával végzett felmérő vizsgálatok azt is igazolták, hoav eyváltalán nem mindig a nyár az az évszak, amikor az évi szauauságot legeredményesebben lehet pihenésre fordítani. Az idősebbek, a kisebb-nagyobb mértékben magasvérnyomásúak, a szívbetegek, a vegetatív ideges zavarban szenvedők, a pajzsmi- rigy-túltengések néha könv- nyebben viselik el megszokott környezetükben munkahelyükön a rekkenő nyári hőséget, mint lakásukban vagy üdülőhelyen. Egészségük és munkavégzőképességük felfrissítéséhez a szükséges kúrákat néha előnyösebben töltik tavasz- szal vagy ősszel, mint nyáron. Meglepő módon az asztmásokról is kiderült, hogy a borús, napfényszegény téli hónapokban töltött háromhetes szanatóriumi pihenés sokkal előnyösebb volt, mintha nyári napfényben kúráztak volna. A dolgozó, de betegeskedő ember tehát jól teszi, ha szabadságának idejét az orvossal ,is megbeszéli. Sok embet az üdülők jóságát az étrend alapján méri föl. Kétségtelen, hogy az ízletes, szépen tálalt, az étvágyat és éhséget kielégítő táplálék a szabadság jó közérzetéhez elengedhetetlen. De egy-egy szabadság sikerét a fölszedett kilogrammokban mérni túlzás. Ha ugyanis pihenés címén két- három hétig keveset mozgunk, sok cukrot, kenyeret és más zsiradékot fogyasztunk, köny- nyen fölszedhetünk néhány kilogrammot. És ha negyven^ túl vagyunk, a nyarankénti 3 kg 10 év alatt már 30-at tehet ki, ez pedig már szinte elviselhetetlen bér az üdülő jó konyhájáért. A soványaknak és a fiataloknak az ilyesmivel még nem kell törődniük. Bár jobb nekik is, ha az ésszerű étrendet már fiatal korban megszokják. Dr. Sz Á. RECEPTEK Üdítő ital Langyos tejben feloldunk 6—7 dkg mézet, megvárjuk, amíg kihűl, aztán összekeverjük tejjel, hogy 1/2 liter legyen, ehhez adunk 1 narancs levét, fél citrom levét és jól összerázzuk. Fejes saláta tojással A salátát alaposan megmossuk, levelekre szedjük. Saláta leVet készítünk. Ecet helyett használjunk citromot, cukor helyett mézet, és ízlés szerint egy kanál mustárt is keverhetünk bele. A hideg lével leöntjük a salátát, keménytojás szeletekkel díszítjük. Borban sült töltött csirke A konyhakész csirkét kívül- belül megsózzuk, ízlés szerint megborsozzuk, és megtöltjük. Töltelék: 2 db zsemlét tejben megáztatunk, kinyomkodjuk, tálba tesszük. Adunk hozzá zsíron pirított vöröshagymát, 2 db, apróra vagdalt keménytojást, a csirke összedarabolt máját, szívét, zúzáját, két nyerstojást, sót, törött borsot, 1 csomag apróra vagdalt zöldpetrezselymet, és jól összedolgozzuk. Megtöltjük vele a csirkét, és összevarrjuk (vagy fogvájóval összetűzzük). Kizsírozott tűzálló tálba tesz- szük, a csirke tetejét megkenjük vajjal, öntünk rá egy deci fehér bort, és gyakran lo- csolgatva sütjük. Közben héjában burgonyát főzünk, lehámozzuk, negyedekre vágjuk, és a csirke köré helyezzük. A levével meglocsoljuk. Mikor megsült a pecsenye, a burgonyát frissen vagdalt petrezselyemzöldjével megszórjuk.
