Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-31 / 126. szám
KÁDÁR JÁNOS: fi szocialista Magyarországért Beszédek és cikkek 1968—1972 Konsztantyin Pausztovszkij báját a világon semmi sem múlja felül, mindenütt hallhatja Konsztantyin Pausz- tovszkij hangját. Nincs olyan hely, ahol meg ne fordult volna, fáradhatatlanul vándorolt, megfigyelte a világot, és mesélt róla; harmatos reggeleken, horgászbottal a kezében, valahol egy csendes, poétikus helyet keres magának az örvénylő víz felett, s úgy érzem, ezekben a kora reggeli órákban nagyon jól elbeszélgetett volna a két tapasztalt horgász: Csehov és Pausz- tovszkij...« Egy igazi művész számára azonban a táj nem arra szolgál, hogy gyönyörködjék a természet rendíthetetlen nyugalmában, hanem a lélek rezdüléseit igyekszik kifejezni vele. Kérdeztek engem Pausz- tovszkij felől távolabb élő olvasók, magyar, szlovák, norvég, lengyel írók is. Hiszen Pausztovszkij szava már régóta mindenütt hallható. Talán azért, mert igazán nagy művész létére sohasem oktatja ki olvasóit, nem mondja nekik: »Szeressétek a természetet«. Egyszerűen megmutatja nekik a maga szépségében, bűvkörébe vonja őket, s azok — gondolatától és szavaitól lenyűgözve — követik őt. »... Szeretem Pausztovszkíjt, ezt az igazságos és belső tisztességével, írói igazságával szigorú embert. Olyan jó, ha minderről lelki szükségletünkből fakadóan írhatunk, anélkül, hogy bármit is hozzátol- danánk vagy felnagyítanánk benne. Pausztovszkij soha nem csapta be olvasóit. S az olvasó sem hazudik neki, amikor kifejezésre juttatja az író és művészete iránt érzett szere- tetét«. Május 31-én lenne nyolcvan éves... De hiába telnek az évek, művei ettől csak gazdagabbak és tökéletesebbek lesznek. Vlagyimir Ligyin Beszélgetés Módos fl kötetben helyet kapott negyven írás bármelyikét olvassuk is, megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásoknak nyomát sem leljük. Sokkal inkább tapasztalhatjuk az elvi szilárdság és az élettel eltép- hetetlen kapcsolatban álló gyakorlat rugalmas alakításának dialektikus egységét, azt a — találóbb kifejezés híján — reáloplitikát, melyet a párt több mint másfél évtizede folytat. Kádár János beszédeinek és cikkeinek ez újabb gyűjteménye ugyanis e politika dokumentuma elsősorban, s csak ezt követően fogható fel úgy, mint egy pártvezető, egy államférfi megnyilatkozásainak összegezése. A személyiség szerepét, értékét ez nem kisebbíti, sőt, növeli, megadva szavai súlyát. Mint maga mondja egyik beszédében: »Mi ugyanabból az anyagból vagyunk gyúrva, mint amiből a munkásosztály, a nép, de mi kommunisták lettünk, kommunista meggyőződésünk és elvünk van. Ez, a kommunista név, a párttagság, bizonyos kötelezettségekkel jár, méghozzá azzal a kötelezettséggel, hogy ehhez méltóan kell élnünk, dolgoznunk.« Több mint négy esztendőt ölel fel a kötet anyaga — az első az 1968 februárjában elmondott beszéd az Ikarus- gyár művelődési házában, az utolsó az alkotmánymódosítás vitájában elhangzott felszólalása az országgyűlés 1972. áprilisi ülésszakán —, időben tehát jelentős, tettekben gazA könyvtárigazgató köszöntője, a versmondók ajkáról elindult szavak tisztasága, értelme, megszólító ereje gyorsan megtalálta a hallgatót. Azt hiszem, akik ott ültünk, éreztük — nekünk szólnak a pódiumról, és nemcsak azért, mert előttünk ülnek, szemben velünk, hanem azért, mert előttünk ültek, szemben velünk az alkotás óráiban is. Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője szerényen magyarázkodott mondván: paradox dolog az, hogy a könyvhéten folyóiratot ünnepeljünk. Pedig hát igaz dolog, hogy a folyóirat a könyvek bölcsője. Azokról is szó esett, akiknek könyvei itt érlelődtek, akiket ez a dunántúli irodalmi orgánum nevelt; Lázár Ervin, Bertha Bulcsu, Thiery Árpád. Meg azokról is, akik makacs szeretettel kötődnek az életet és művészetet ihlető tájakhoz; Pákolitz István, Csorba Győző, Takáts Gyula. Az utóbbi kettőt ott köszönthettük a pódiumon, két ' fiatalabb kortárs. Arató Károly és Kampis Peter kíséretében. A főszerkesztő egy nehezen megfogható, de mégis valós közös Jelenkor-vonást emlegetett az elszármazottak prózájáról; az élet kissé gúnyo- ros, néha kancsal szemléletét. Ez a vonás természetesen fölfedezhető másutt is, más kortársaknál is. Mindenesetre, hogy élő, amellett bizonyság volt Kampis Péter — általa felolvasott — kézirata is, amelyben rokonszenvesen sandít néha a Várost szemlélő tiszta tekintet. Ez a szellemes vallomás a »mediterrán« Pécset járja be, keresztül-kasul, simogatva és odacsípve a — fellelhető »mediterrán civis- tudatnak«. Az est a prózán túl igazán a líráé volt, a dunántúli líra közelségét éreztük; elsősorban a pécsi alkotókét. Csorba Győző lélek-igézetű költészetének jellemzőjéül gyakran hallani a szót: klasz- szicista. Az esten megérezhettük; ez nem formai érvényű, sokkal több, mélyebb annál: dag időszakot, 1968-ban került bevezetésre a gazdasági reform, a párt megalakulásának 50. évfordulója nemcsak emlékezésre, hanem összegezésre is kötelezett, lezajlott a párt X. kongresszusa, s mellettük olyan események sora, amelyek újból és újból állásfoglalást követeltek. Mi a legfőbb jellemzőjük ezeknek? Egyszerűen szólva: a politikai kiegyensúlyozottság, az, hogy »pártunk mindenkor a helyzet reális értékelésére törekedett és törekszik«. S ami az előbb leírtakkal egyenrangú: a párt első titkára a reális értékelés jegyében nem kerüli a szókimondó megállapításokat, tudja, hogy a meggyőzés egyik legfontosabb tényezője a valósággal kérlelhetetlenül szembenéző nyíltság. »Amikor egy párt a hatalom birtokában kormányzó párttá válik, könnyen és hamar esik abba a tévedésbe, hogy számára már kevésbé fontos az eszme, a meggyőzés. Az 1950-es években mi is elkövettük ezt a hibát, és újra elkövethetjük, ha nem vigyázunk« — mutat rá figyelmeztetően 1970 februárjában az országos agitációs és propagandatanácskozáson elmondott beszédében. Volt időszak, amikor úgy tűnt: a »nagypolitika« elválaszthatatlan a komor emelkedettségtől, a mindent legjobban tudó elme iránymutatásától. Kádár János beszédeinek és cikkeinek korábbi gyűjteményeinél éppúgy, mint most, ennek ellenkezőjét szűrhetjük le legfőbb magatartási magatartásforma. Szinte Kazinczy haragját érezzük a gyilkos dühű pesti költő ellen írott versében, aki a fővárosi húsosfazék körüli hajlongás miatt nem lát eget, ám ha vidékre jön, akkor a fellegek között jár... Felolvasott költeményeiből is: Janus Pannonius, Bartók Béla és Martyn Ferenc művészi személyisége ihlette sorokat. Takáts Gyula is kéziratot tartott kezében; Üj-Atlantiszát olvasta fel, és a pódium előadóművészének ajkáról hallhattuk — fürkésző magány hangulatával — újból és újból közel jutott hozzánk Lényeddel egy című verse. Arató Károly, a Jelenkor neveltje igazán jelen kort vallató. Ha önmagát vallatja is, nem enged a belső világ néA sziklaszilárd jellemű és rendíthetetlen akaratú férfi ott ült a Muskátli borozóban, és nősülni készülő fiatal barátját oktatta: — Csak egyet ne engedj meg, barátom, hogy a feleséged a fejedre nőjön. Különösen a házasság első néhány hónapjára vigyázz! Mert milyen a nő? Ha azt mondod fehér, akkor ő azt mondja fekete, csak azért, hogy neki legyen igaza ... Hehehe ... barátom, ezt én jobban tudom. Itt vagyok például én. Ha én egyszer azt mondom az én édes Annuskámnak, hogy így van ... akkor úgy van! Érted? Most akarjuk kicserélni a bútort. Én azt mondtam az én édes Annuskámnak, hogy a bútor huzata zöld legyen, mert azt jobban szeretem. Ű meg sárgát a kar. Kabátot is' veszünk, méghozzá szürkét... Megmondtam, punktum! Szóval csak kémé- , nyen az asszonyt! És ne engedj neki beszélni, mert a végén kimagyarázza magát, és — de persze nemcsak magatartási — jellemzőként. A legnehezebb, legbonyolultabb kérdésekről is egyszerűen, közvetlen hangon tud szólni, úgy látni és láttatni, hogy azt mindenki megérthesse. Nem jelszavakat s főként nem ellentmondást nem tűrő utasításokat fogalmaz meg, hanem a kollektív tapasztalatot összegezi, a közös teendőket taglalja. Hűen ahhoz az elvhez, hogy »a mi pártunk humánus párt, a leghumánusabb eszmevilágot, a kommunizmust képviseli. Az eszme, a párt, a harcunk és a munkánk a dolgozó emberért van*1. Fontos vonása Kádár János oeszédeinek az a következetesség, mellyel a párt tevékenységének internacionalizmusát kiemeli. S az a cél- tudatosság, mellyel a munkás- osztály vezető szerepét hangsúlyozza. Nem általában, az adott helyzettől elvonatkoztatva, hanem mindig a soron levő teendők fényében. A könyv anyagai között megtalálni — a már említetteken kívül — a párt első titkárának felszólalását a Hazafias Népfront IV. kongresszusán, beszédét a Budapesti Harisnyagyárban, a szocialistabrigád- vezetők III. országos tanácskozásán, a kommunista és munkáspártok 1969 áprilisi találkozóján, a párt X. kongresszusán, az SZKP XXIV. kongresszusán. Kádár János beszédeinek és cikkeinek legújabb gyűjteményét a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. ha a kívülállók felé érthetet- lenséget előlegező csábításainak, tisztán és szenvedélyesen szól — önmagához és hozzánk. (Apám, Vendéglő.) Az irodalmi folyóiratok neve — Kortárs, Élet és Irodalom, Űj írás, Jelenkor, Forrás — többségében ugyanazt az igényt fejezi ki: a ma irodalmi terméséből meríteni. Az esten is éreztük: a Jelenkor — jelen korunk. A könyvtár előadótermében a vitrinekben kiállították a vendégek műveit, de sok néző kezében láttam a kötetekből is. Két pécsi színművész, La- bancz Borbála és ifjú Kőmíves Sándor tolmácsolta a verseket, értelmes, hatásos előadásban. T. T. neki lesz igaza. Világos? Hát erre nagyon vigyázz! Ugyanaz a férfi a feleségét várja valahol a Kossuth téren. Végre feltűnik ismerős alakja a sok járókelő közölt. De még meg sem érkezik, már mondja: — Először megvesszük neked azt a cuki barna kabátot, melyet a múlt héten már kinéztem neked. Azért barnát, drágaságom, mert az jobban illik, kidomborítja az egyéniségedet. — Jó — mondja ugyanaz a férfi. — Utána elmegyünk a bútorboltba, és megvesszük azt a sárga garnitúrát, amivel te is egyetértettéi, mert ez a szín sokkal jobban illik a mi lakásunk zöld festéséhez. Ezt a Lakáskultúrában olvastam, hogy a zöld és a sárga nagyon passzol. A pénzt is elhoztam, majd, egy tehertaxi- val hazavisszük, de ne adj sok borravalót a sofőrnek, csak akkor, ha ő is segít. — Jó! — mondja ugyanaz a férfi. Nyolcvan éve született Konsztantyin Pausztovszkij, a szovjet-orosz próza nagy klasszikusa. Konsztantyin Pausztovszkij olyan író, akinek művészete határtalan derűvel, melegséggel ajándékozza meg az embereket, akinek minden kisregényéből, elbeszéléséből és karcolatából életöröm árad az olvasó felé. Pedig útja tele volt küzdelmekkel. Dolgozott mint vonatkísérő, szolgált mint szanitéc — az első világháborúban —, aztán vöröskatona lett, majd munkás egy vasműben, később halász és újságárus. És természetesen részt vett a Nagy Honvédő Háborúban is. Pausztovszkij annak az írónemzedéknek a tagja, amely az új szovjet irodalom alapjait megteremtette. »Kara-Bu- gaz« és »Kolhida« című elbeszélései, melyekben a földet átalakító emberek dicséretét zengte, mindörökre bevonultak az új társadalom építőit megéneklő legjobb alkotások közé. Makszim Gorkij, Romain Rolland és Nagyezsda Kruszkaja egyaránt nagyra tartotta a »Kara Bogaz«-t, ezt a szocialista alkotás pátoszától áthatott remek elbeszélést. »Országom, népem s az alkotó cselekvés, amellyel ez a nép a szocialista társadalmat’ létrehozza« — modta egyszer jóval később az író, visszatekintve a megtett útra —, »ez a magasztos cél az, amelyet minden leírt szavammal szolgálni igyekeztem.« Az elmúlt ötven év során számos ragyogó mű került ki Pausztovszkij tolla alól. Az »Életem regénye«, »Az arany rózsa«, a »Fekete tenger« című alkotások széles körben ismertté tették a nevét, az ország határain belül és kívül is. Sokmillió ember szívéhez áll közel a természet és az ember szocialista átalakításáért folytatott harc romantikája, a finom lélektani ábrázolás, az orosz táj elbűvölő megjelenítése, a képekben gazdag és áttetszőén tiszta nyelv. Az egyik legidősebb szovjet író, Vlagyimir Ligyin, aki Konsztantyin Pausztovszkíjt igen közelről ismerte, az írónak néhány olyan , jellegzetes költői vonásáról számol be olvasóinak, amelyek segítséget adhatnak Pausztovszkij művészetének körülhatárolásához: »...Bármerre járjon is az ember, legyen az akár egy csendes, mély öblökkel tarkított és tündérrózsákkal benőtt vizű folyó partja, akár az Oka zátonyos partmelléke, a közép-oroszországi Mecsera távoli, titokzatos erdőrengetege, sötétlő íngoványaival, járjon bár a Fekete-tenger partokat ostromló hullámainak zúgásában vagy Ukrajna kék és verőfényes ege alatt, de leginkább a csendes, szerény szépségű közép-oroszországi nyírfaligetekben, melyeknek — Holnap a mamáék jönnek is a régiért. Te, én úgy képzeltem, hogy a könyvespolc a jobb oldali ablak mellé kerül, ott jobban ráesik á fény, és jobban is mutat. A két fotelt meg az állólámpát pedig az olajkályha közelében kell elhelyezni. Télen ott melegebb van ... — Ügy lesz drágám! — mondja ugyanaz a férfi. Másnap vadonatúj, barna kabátban beállít a Muskátliba. Fiatal barátja már várta: — Na, mi újság? — Ahogy mondtam. Látod a kabát is barna, és ha eljössz, látni fogod, a bútort is, sárga. Megmondtam én ... Sőt még a két fotel is a kályha mellé került, úgy, ahogy én akartam ... — De hiszen... — a másik szólni akart valamit. Keze megtört a levegőben. Lemondóan legyintett. Szomorkásán valahova a messzeségbe nézett. Készült a házasságra. Zsovár József Ha korábban nem láttam volna a róla készült fényképet, ha nem ismertem volna markáns arcát, jellegzetes tartását, talán őt is a városi tanács termébe igyekvők, a beszélgetésre érkezők közé soroltam volna magamban. Bemutatkozás volt, jobban mondva baráti beszélgetés, minden Kötöttség, szabály nélkül. — Véletlenül lettem író. Furcsa, de így van. Gimnazista koromban betegségem alatt a magam szórakoztatására írtam első »művemet«, egy elbeszélést. Egyetemista éveim alatt novellákkal próbálkoztam több-kevesebb sikerrel, írtam forgatókönyvet, vagy hármat..., az egyikből film is készült... Zolnay Pál rendező filmjében vállaltam szerepet, de aztán a film nem készült el. Az egyetemi évek után egy üzemi laphoz kerültem, illetve kerültem volna, de nem sikerült a »bemutatkozásom«. Most az Üj írásnál dolgozom — mondta. — ön szerint mit jelent írni? — kérdezte valaki a beszélgetésen. — Az írást nem úgy tekintem, mint a népművelés egyik formáját, hanem mint eszközt látom a különféle problémák megoldásához. Első az anyaggyűjtés. Élményeim bőveh vannak, nem nehéz csoportosítani, összegyűjteni őket. Mai gondokkal foglalkozom az írásaimban, s ezeket hagyományos regény formájában egyszerű lenne írni, de nehéz olvasni ma már. Négyszer-ötször is átnézem az A múlt évi tevékenységéről és az idei munkatervéről tárgyalt az alkoholizmus elleni országos bizottság keddi ülésén, amelyet a Magyar Vörös- kereszt központjában tartottak. A tanácskozáson egyebek közt hangsúlyozták: nagyon átgondolt, összehangolt fölmérések szükségesek ahhoz, hogy eredményesebb legyen az alkoholizmus elleni küzdelem. Egyöntetű volt a vélemény, hogy feltétlenül szükséges a I írásomat — mindig találok benne javítanivalót. I — Mi a véleménye arról a kijelentéséről, hogy Magyarországon többen írnak, mint olvasnak? — Ez így van. Az Üj íráshoz naponta átlagosan tíz mű érkezik. Ez hetenként hetven. Rengeteg. És még hány folyóirat, napilap jelenik meg! — Életének melyik periódusát tartja írói munkássága szempontjából a legértékesebbnek? — A gyermekéveimet. Tizennégy éves koromig millió hatás ért, gazdag élményanyagom van ebből az időszakból — számomra ez a legértékesebb, mert meghatározó a szerepe írásaimban. — Milyen a kapcsolata a fiatalokkal? — A fiatalok húszéves korukig nagyon becsületesek, tisztességesek. Viselkedésüket nem tartom értelmetlennek, beléjük kell látni, észre kell venni lázadó ösztöneik alapját is. Az a baj, hogy az idősebbek már nem látják, vagy nem akarják látni viselkedésük ösz- szetevőit. Furcsa lenne ha nem ilyenek lennének. — Min dolgozik most? — Regényt írok egy fiú nevelőintézeti élményeiről. A cselekmény az ezerkilencszáz- ötvenes években játszódik. A címe: Az a nevezetes csapat. Jövőre szeretném kiadni. — Ars poeticája? — Egyszerű. Becsületesen akarok élni. Azt írni, ■ amit gondolok. Őszintén, hazugságok nélkül. hatékonyabb felvilágosító munka az ifjúság körében, mivel a fiatalok soraiban is fokozódik az alkoholfogyasztás. Az elmúlt esztendőben az ország lakossága a vendéglátó- iparban mintegy 12 milliárd forintot költött szeszes italra. 5 A dunántúli líra közelségében Jelenkor — jelen korunk Jegyzetek egy irodalmi estről UGYANAZ A FÉRFI R. G. Hatékonyabb felvilágosító munkát a fiatalok körében
