Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

Háromnapos gyász Mongóliában Ma kezdődnek a Kremlben a szovjet—amerikai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottsá­gának főtitká­ra hétfőn dél­után már ta­lálkozott Ri­chard Nixon- nal, az Egye­sült Államok elnökével. Mint a moszkvai tele­vízió közölte; a találkozón ~a béke szem­pontjából elvi fontosságú kérdéseket vi­tattak yneg-*. A találkozó — nem hivata­los értesülések szerint — több mint egy óra hosszat tar­tott. Hétfőn még nem került sor tárgyalá­sokra, de este ... _ , a szovjet kor- ™'xon amerikai elnök es nemzetbiztonsági márnr rií«7vn tanácsadója. Henry Kissinger a Klesheim- ,, ' kastély pakkjában, egy nappal a Moszkvába csorat adott az indulás előtt, amerikai ven­dégek tiszte­A Német Kommunista Párt vezetősége a ratifikálásról A Német Kommunista Párt vezetőségének Düsseldorfban megtartott kétnapos plénuma határozatot fogadott el, amely hangsúlyozza: a keleti szer­ződések ratifikálásához döntő módon hozzájárult a szocialis­ta országok egyeztetett béke­politikája és a haladó nyu­gatnémet erők harca. A plénumon elfogadott má­sik határozat elítéli azokat a terrorista akciókat, amelyek­nek célja, hogy új alapot szolgáltassanak a reakció szá­mára a nyugatnémet dolgozók demokratikus jogai ellen inté­zendő támadásra. (MTI) MALGASI HELYZETKÉP Felfüggesztették a sztrájkot A madagaszkári dolgozók szakszervezeteinek szövetsége vasárnap úgy döntött, hogy május 23-tól kezdődően fel­függeszti a hetek óta tartó ál­talános sztrájkot. A szakszer­vezet vezetői a munkabeszün­tetés befejezésének feltéte­léül azt szabták, hogy a telj­hatalommal felruházott Ra- manantsoa tábornok biztosít­sa a demokratikus szabadság- jogokat, hívja össze a nem­zetgyűlést, és engedélyezze, hogy tanácskozásán részt ve­hessenek a dolgozók és a diákok képviselői is. A köve­telések között szerepel továb­bá a politikai foglyok hala­déktalan szabadon bocsátása és a munkások bérének ma­radéktalan kifizetése a sztrájkidőszakra is. Ramanantsoa tábornok elfo­gadta ezeket a feltételeket, s így két nap múlva a dolgozók ismét munkába állnak. Tananarivében vasárnap délelőtt T siranana köztársa­sági elnök fogadta a diákok és a dolgozók, valamint az oktatók képviselőit, és követe­léseikről tárgyalt velük. A diákszervezetek egyik szóvi­vője közölte, hogy megoszla­nak a vélemények Tsiranana elnök lemondásával kapcso­latban. (MTI) bombamerénylettel válaszolt az ír republikánus mozgalom az unionisták hétvégi lázadá­sára. A pokolgép egy protes­tánsok lakta városrészben robbant föl, súlyosan megron­gálva egy üzemet. A merény­letnek — mint közölték — több mint 40 sebesültje van. Eközben William Whitelaw, az angol kormány északír ad­minisztrációjának feje, még a hétvégi protestáns lázadást elemezte. Szombaton este az események Kelet-Belfastban egy protestáns enklavéban kezdődtek. Az »Ulsteri Védel­mi Szövetség« (UDA), William Craig »ulsteri élcsapat-moz­galmának« újszülött félkatonai szárnya elbarikádozott egy városrészt. Jelképes »-No-Go« övezetnek proklamálták, aho­vá katona, rendőr és katoli­kus nem léphet be. Vasárnap hajnali ötkor az angol ejtőernyősök megroha­mozták és erőszakkal lerom­bolták a barikádokat. Ezután az unionista csoportok és a hadsereg között veszélyes letére, és a fehér asztalnál mód adódott arra, hogy Nixon fölvegye az első érintkezést szovjet tárgyalópartnereivel. Nixon látogatását érdeklő­déssel és higgadt várakozás­sal fogadja a szovjet közvé­lemény. Gyors, alapvető vál­tozásokra természetesen senki sem számít, különösen a két államot elválasztó elvi kérdé­seket, a nemzetközi politika merőben ellentétes megítélé­sét és az ebből folyó külön­böző megítélést illetően. Még­sem lehet csupán a nemzetkö­zi légkör általános enyhülését szorgalmazó gesztusnak te­kinteni ezt a látogatást és a tárgyalásokat, hiszen bizonyos konkrét — kétoldalú — és a nemzetközi viszonyokra is kedvezően befolyásoló lépé­sekre is lehet számítani. konfrontáció alakult ki, amely 1969 óta a legsúlyosabb össze­csapással fenyegetett. Az unio­nisták Belfast többi protestáns lakta területére is átterjesztet­ték lázadásukat. Elbarikádoz- ták a nyugat-belfasti Shankill Road-i lakótelepeket, az unio­nista »héják« fészkét, s az angol ejtőernyősök szeme lát­tára barna egyenruhában, fegyvereiket mutogatva, ha­risnyaálarcban és fekete nap­szemüvegben alaki gyakorla­tokat végeztek. Autókat, autó­buszokat állítottak keresztbe az utcán, felgyújtották a jár­műveket, és a lángoló bariká­dok mögül kőzáport zúdítottak az angolokra. A katonaság fegyverét hasz­nálta; egy embert megsebesí­tett, egy másikat pedig ledőlő távíróoszlop zúzott agyon. Végül az angol tisztek bé­kéltető tárgyalásokat kezdtek, s hétfő reggelre eltávolították az autóroncsokat. Két nap el­teltével a közlekedés helyre­állt, de Nyugat-Belfastot még mindig kiégett roncsok, utca­kövek borítják. (Telefotó; MTI—KS) A baloldali fiatalok vietna­mi szolidaritási tüntetése, amely Nixont Salzburgban már megérkezésekor is fogad­ta, vasárnap délelőtt folytató­dott. Amikor Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója a kora délelőtti órákban azi újságírók főhadi­szállásához, a Kongresshaus- ba látogatott, az épület előtt szociáldemokrata fiatalok vi­etnami szolidaritási bizottsá­gának tagjai, köztük dr. Ro­bert Kreisky, az osztrák kan­cellár 28 éves fia — is a viet­nami háború ellen tiltakozó röpcédulákat osztogatott. A kancellár fia több rádió- és tv-nyilatkozatot adott, me bé­lyegezve az amerikaiak viet­nami agresszióját. A város másik pontján egy népes csoport vörös zászl ,al — a vietnami népét .ve —, röpcédulákkal gyűl:' >ett és felvonult, ők is a nemzet­közi sajtóközponthoz igyekez­tek, ahol több mint félezer újságíró, rádió- és tv-riporter dolgozik. Az épület előtt tíz­Washingtonban befejeződtek a szovjet—amerikai kereske­delmi tárgyalások. A megbe­széléseken részt vevő szovjet küldöttséget Nyikolaj Patoli- csev szovjet külkereskedelmi miniszter, az amerikai kül­döttséget Peter Peterson ke­reskedelemügyi miniszter ve­zette. A tárgyalások befejeztével A szovjet politika most is — mint mindig — a realitások­ból indul ki. A két legnagyobb világhatalomnak valahogy szót kell értenie, mert csak így juthatunk el a szüntelenül robbanással fenyegető világból a békés egymás mellett élés világához. Ezek elől a reali­tások elől — az adott erővi­szonyok mellett — az ameri­kai elnök sem zárkózhat el, bár (mint az utóbbi idők is mutatták) az amerikai politi­ka cikkcakkjai, sőt nem egy­szer éles fordulatai azt bizo­nyítják: szüntelen ellentmon­dások és ellentétes hatások, irányzatok birkóznak egymás­sal az amerikai külpolitiká­ban. Nixon moszkvai tartózkodá­sa nagyrészt tárgyalásokkal telik majd el, vagyis munka- jellegű látogatás lesz, viszony­lag kevés protokoll program­mal. Ügy tudják, hogy napon­ta két ülésen találkoznak majd a tárgyaló partnerek. Hogy mi lesz a megbeszélé­sek tárgya, azt inkább még csak találgatják a moszkvai újságíró körökben. Minden jel arra mutat, hogy határozott, előre leszögezett napirend még az érintendő témák körét il­letően sincsen. Nyilvánvalóan mindkét fél minden olyan kérdőt szóba hoz, amit fon­tosnak tart. méteres amerikai zászló len­gett, s a tüntető fiatalok el­len kivezényelt rendőrosztag csak egy ideig tudott ellen­állni a menetnek, de nem tudta megakadályozni, hogy a tüntetők ne jussanak az épület előtti zászlórúdhoz. Heves dulakodásra került sor: a rendőrök gumibotokkal ver­ték a tüntetőket, egy fiatal­nak mégis sikerült letépnie az amerikai zászlót. A dulakodás csak akkor csendesedett el, amikor szirénázó rendőrautó­kon fegyveres, sisakos roham­osztagok lepték el a sajtóköz­pont környékét és szorították vissza a tüntetőket. * * * Salzburgban bejelentették, hogy Kreisky osztrák kancel­lár hivatalos ausztriai látoga­tásra hívta meg Nixon elnö­köt. Nixon a meghívást elfo­gadta, de az időpontot még nem rögzítették le. Kreisky i és Nixon az ősszel is 'találkozik az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakán. Patolicsev újságírók előtt kije­lentette: »A tárgyalások hasz­nosaknak bizonyultak, s tanú­sították, hogy mindkét fél kész intézkedéseket tenni a kereskedelmi kapcsolatok megjavítására, kölcsönösen előnyös alapon.« Peterson kereskedelemügyi miniszter ugyancsak a tárgya­lások építő jellegét emelte ki. BOLÍVIA Altmann—Barbie vallomása ESZAK-lRORSZÁGI HELYZETKÉP Újabb véres bombamerénylet Kiégett roncsok — Több mint 40 sebesült Hétfőn délelőtt újabb véres Szolidaritási tüntetések Nixon ausztriai látogatásakor Szovjet—a merikai kereskedelmi tárgyalások Washingtonban NAGY-BRITANNIA Szavazólapok Hétfőn kézbesítették a sza­vazólapokat az angol vasuta­sok százezreinek, akik az ipar­bírósági döntés szerint maguk határozzák el, hogy akarják-e folytatni a béremelési szráj- kot, vagy elfogadják az igaz­százezerszám gatóság június 1-i hatályú, 12 és fél százalékos fizetésjavítá­si ajánlatát. A szavazólapokat péntekig lehet beküldeni. Az eredményt mához egy hétre hozzák nyilvánosságra. (MTI) Klaus Altmann német szár­mazású bolíviai állampolgár, akinek kiadatását a francia kormány nemrég kérte a bolí­viai hatóságoktól, az AP hír- ügynökség tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette: a második világháború idején egy franciaországi SS-egység parancsnoka volt és használta a Klaus Barbie álnevet. A francia hatóságok azzal vádolják Altmann—Barbie-t, hogy a lyoni Gestapo főnöke­ként részt vett Jean Moulin- nak, a francia ellenállás hő­sének meggyilkolásában, és emberek százait küldte kon­centrációs táborba. Altmann fenti nyilatkozatá­ban tagadta ezeket a váda­kat és kijelentette, hogy »ka­tonaként csak parancsokat teljesített«. Meghalt Szambu A május 20-ról 21-re virradó éjszaka súlyos és tartós betegség következtében 72 éves korában elhunyt Zsamsza- rangijn Szambu, a mongol nép kiemelkedő fia, az MNFP KB PB tagja, a mongol nagy népi hurál elnökségének el­nöke, Lenin-békedíjas — közölték hivatalosan Ulánbátor­ban. Szambu halálával kapcsolatban Mongóliában háromna­pos gyászt rendeltek el. * * * A mongol munkások és alkalmazottak, katonák, egy­kori partizánok, komszomolisták és iskolások ezrei vonultak hétfőn a kormányépület ülésterméhez, hogy utolsó búcsút vegyenek a mongol nép nagy fiától. A párt, a parlament és a kormány címére részvéttávira­tok érkeznek a szocialista országok párt- és kormány veze­tőitől, állami és társadalmi szervezeteitől. Zsamszarangijn Szambu temetésének időpontját május 24-re tűzték ki. A magyar vezetők részvéttávirata Zs. Szambu halála alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, a Magyar Népköztár­saság országgyűlésének elnöke részvéttáviratot küldött Jum- zsagijn Cedenbal elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Nép- köztársaság minisztertanácsa elnökének, Caganlamin Düger- szüren elvtársnak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hu- rálja elnöksége helyettes elnökének, Dondogijn Cevegmid elvtársnak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja el­nökének. »Mély megrendüléssel értesültünk a mongol nép nagy fiának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ki­magasló alakjának, Zsamszrangijn Szambu elvtársnak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnö­kének, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottsága tagjának elhunytáról. Szambu elvtárs csaknem húszéves államelnök! tevé­kenysége alatt a Mongol Népköztársaság hatalmas fejlődést ért el, amely joggal váltotta ki az egész világ haladó köz­véleményének elismerését. Szambu elvtárs a magyar nép igaz barátja volt, aki személyesen is sokat tett a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kapcsolatainak erősítéséért. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás—paraszt kormány, az országgyűlés és egész népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki igaz barátunk és harcostársunk, Zsamszrangijn Szambu elvtárs elhunyta al­kalmából. A magyar kommunisták, a magyar dolgozók megőrzik Szambu elvtárs emlékét« — hangzik egyebek közt a távirat. Apró Antal vezetésével küldöttség utazott Zs. Szambu temetésére Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága' tagjának, az országgyűlés elnökének ve­zetésével magyar küldöttség utazott Mongóliába Zsamsz­rangijn Szambu, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politi­kai Bizottsága tagjának, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségének el­nöke temetésére. A delegáció tagjai: Cseterki Lajos, az MSZMP KB tagja, az Elnöki Tanács titkára és Krajcsik Mihály, a Magyar Népköztár­saság ulánbátori rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Castn Bulgáriában országjáró körútra indult A hivatalos, baráti látoga­táson Bulgáriában tartózkodó Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt első titkára, a forradalmi kormány minisz­terelnöke és kísérete vasárnap reggel háromnapos országjáró körútra indult. A kubai ven­dégeket elkísérte Todwr Zsír­kor, a BKP KB első titkára, az államtanács elnöke és Ma­ko Dakov professzor, minisz­terelnökhelyettes. (MTI) Négyszázmillió dollár Megvásárolni a megvásárolhatatlant A tetszetős Monroe-elv a XIX. században köztudomá­súlag jó ideig meghatározta az amerikai külpolitikai »tar­tást« : Amerika az ameri­kaiaké. Az I., de még inkább a II. világháború után — el­sősorban Harry S. Truman elnöksége kezdetén — na­gyon rugalmasan úgy válto­zott az elv: Amerika az ame­rikaiaké, de nem biztos, hogy ami Amerikán kívül van, az nem az amerikaiaké. Ehhez a külpolitikai gőg­höz természetesen kellő ala­pot szolgáltatott a világhábo­rúban megerősödött mono­polrendszer. Csupán _ egyetlen adatot idézzünk illusztrá­cióul: 1938—39-ben 9,5 mil­liárd dollár, 1941—45 között 60 millió dollár volt a tiszta nyereség. Volt miből adni te­hát 400 milliót. Hogy mire? 1947 márciusában egy kong­resszusi ünezetben ismertette az elnök tervét, mely később Truman-elv néven vált is­mertté. Lényege tömören az, hogy pénzzel kell segíteni a rászoruló »alkalmas« orszá­gokat, az ő fizetségük pedig nem más, mint a kommuniz­mus elleni harc. így kapott tehát négyszázmillió dollárt Törökország és Görögország. A hírhedt Truman-elvet — negyedszázada — 1947. május 22-én hirdették ki. A negyed­század azonban tanúságot tett arról is, hogy hiábavaló be­fektetés volt, a monopoltőke a lehetetlent kísérelte meg. Gondoljunk csak a görög nép magatartására, szabadságsze- retetére, amely ékes bizonyí­téka annak, hogy nem lehet megvásárolni a megvásárol hatatlant: egy országot egy szersmindenkorra a halad ellen! Legfeljebb a reakh köröket sikerül, de ezen »piacon« igen bizonytalan k mattal kecsegtet a négyszáz­milliós befektetés. (Tröszt) /

Next

/
Thumbnails
Contents