Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

Pályázatok, szellemi vetélkedők

A jobb ügyintézésért

Együttműködési megállapodás négy évre

Sok szó esett arról a SZOT kongresszusán, hogy a szak- szervezeti munkában a tanács- törvény életbe lépése kapcson további jelentős változtatásra lesz szükség. Elsősorban az a feladat, hogy minden megye- üizottság, SZMT hozzáigazítsa munkáját a tanácsok új körülményeihez, megváltozott helyzetéhez. Különösen fontos ez a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának területén, hiszen több mint kétezer-nyolcszáz tanácsi dolgozó, illetve tanácsi intézményben dolgozó érdekeit képviseli. Ezért fogadott el új együttműködési megállapodást egy hónappal ezelőtt a megyei bizottság. Az észrevételekkel és a javaslatokkal kiegészített megállapodást a napokban írta alá Böhm József, a megyei tanács elnöke és dr. Fenyvesi János, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára. Ebből az alkalomból lapunk munkatársa fölkereste dr. Fenyvesi Jánost.

— A megyei bizottság négy évvel ezelőtt már kötött együttműködési megállapodást. Miben tér el a mostani?

— Azóta megjelent az új tanácstörvény és több jogsza bály, amely szabályozza a tanácsi dolgozók munkaviszo nyát. Ez szükségessé tette, r.ogy felülvizsgáljuk az érvényben lévő megállapodást, es újat kössünk a megyei tanács elnökével. A mostaninak az a célja, hogy emelkedjen a hivatali munka színvonala, rendszeresen javuljanak a ta nácsi dolgozók élet- és munkakörülményei, s a két testű let folyamatosan és kölcsönö sen tájékoztassa egymást. A megyei tanács elnöke és a szakszervezet megyei bizottsága közös feladatának tartja, hogy együttműködjön a taná esi munka magasabb színvo nalú ellátásában, az ügyinté zés korszerűsítésében, a munkához szükséges tárgyi föltételek megteremtésében, az ál- lampofg'ái'ök ügyeinek gyors, bürokrácia nélküli intézésiben. Közösen munkálkodunk az ügyfelek és az apparátus kapcsolatának javításán, a tanácsi dolgozók politikai és szakmai felkészültségének növelésén, anyagi és erkölcsi megbecsülésének fokozásán, valamint élet- és munkakörülményeik további javításán. Kiemelném, hogy a mostani megállapodás négy évre szól, tehát szakszervezeti választástól szakszervezeti választásig.

A tanácsokon dolgozókon kívül kiterjed minden tanácsi irányítású hivatalra és intézményre, ahol a dolgozók a mi szakszervezetünk tagjai.

— A közalkalmazottak legutóbbi kongresszusán és azóta is sok szó esik arról, milyen nagy szerep hárul a szakszervezetre a tanácsi dolgozók politikai és szakmai tudásának növelésében. Hogyan foglalták ezt a megállapodásba?

— Nagy teret szenteltünk az állami munkát segítő tevékenységnek, az ön- és továbbképzésnek, a tanácsok és a lakosság kapcsolatát elmélyítő módszereknek. Alapvető feladatunknak tartjuk, hogy elmélyítsük a szocialista köz- tisztviselői hivatástudatot a tanácsapparátusi dolgozókban, hogy felismerjék: köz- tisztviselői tevékenységükkel a dolgozó nép hatalmát szolgálják. Azon munkálkodunk együttesen, hogy a tanácsapparátus ismerje és értse a párt és az állam politikai, társadalmi céljait, feladatait, azokat tevékeny részvételével támogassa. Ezenkívül erősítse az állampolgárok bizalmát a tanácsok iránt, segítse elő az emberek közéleti aktivitásának fokozását. Mivel az ügyvitel-gépesítést nagyon fontosnak tartjuk, ebben állandó és rendszeres kapcsolatot tartunk, egymás javaslatait megvizsgáljuk. Figyelemmel kísérjük az igazgatás- és szervezés tudomány eredményeit, s amit megvalósíthatunk belőle a megyében, szorgalmazzuk a bevezetését. Rendszeresen pályázatokat írunk ki annak érdekében, hogy korszerűsödjön az államigazgatási munka, elterjedjenek a jobb munka- módoszerek, egyszerűsödjön az ügyintézés. A megye minden lakosát érinti az is, hogy fi gyelemmel kísérjük és értékeljük a tanácsi szervek munka* módszereit, munkastílusát, a tanácsi szervek kapcsolatát a lakossággal, az ügyfélfogadást, az állampolgárok ügyeinek törvényes, gyors és bürokrácia nélküli intézését Kölcsönösen elősegítjük a fővárosban és más vidéki városban már bevált tájékoztató és eligazító irodák megszervezését. Először Kaposváron, majd pedig a föltételek megteremtése után más helységekben is.

— Az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy felkészült tanácsi dolgozók nélkül nem lehet a kapott önállósággal jól élni, a váEgy nap a B!YV-n

ros, a község lakosságának megelégedésére intézni az ügyeket. Mit tesznek a megállapodás szellemében a tanácsi dolgozók fölkészítéséért?

— Nagyon fontosnak tartjuk, hogy javítsuk az apparátus szakmai felkészültségét, jogszabályalkalmazó tevékenységét. Ennek érdekében minden segítséget megadunk azoknak, akiket szakvizsgára kötelez a képesítési jogszabály. Konzultációkat tartunk nekik, hogy az anyagot jól elsajátítva állhassanak a vizsga- bizottság elé. Szakmai tanfolyamokat szervezünk az ügyintézőknek. Az a tervünk, hogy elsősorban a községi tanácsok ügyintézőinek továbbtanulását szorgalmazzuk. Szeretnénk kialakítani az önképzés rendszerét. Ehhez először megteremtjük a föltételeket. Azonnal feldolgozzuk az újon nan megjelenő jogszabályokat, hogy mindenki elsajátítsa és jól alkalmazza. A biztosabb tudás megszerzését segíti politikai és szakmai ankétok, szellemi vetélkedők, tapasztalatcserék szervezése is. Elhatároztuk és a megállapodásban rögzítettük, hogy állandóan figyelemmel kísérjük a nők szakmai és politikai képzettségének emelését. Szeretnénk, fia számarányuknak megfelelően minél többen kerülnének vezetői munkakörbe. A pályakezdő fiatalokkal pedig megszerettetjük az államigazgatási munkát.

— A szakszervezeti tagok azt is elvárják a megállapodástól, hogy érdekvédelmüket is rögzítse. Több feladat került-e az új megállapodásba?

— Természetesen. Fontosságának és jelentőségének megfelelően szerepel a tagság érdek- és jogvédelme, a szak- szervezeti tisztségviselők, a törzsgárda nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülése, a tagok egészségvédelme. Nagyobb teret szenteltünk a nők és a fiatalok társadalmi, politikai, szociális és kulturális helyzetét javító tevékenységünknek is. Pontosan meghatároztuk, miben szükséges a szakszervezet megyei bizottságának egyetértése, mi az, amit együttesen ellenőrzünk. Azt is írásba foglaltuk, mik lesznek az együttműködés formái és módszerei. A négy évre szóló együttműködési megállapodás alapján minden évre kidolgozunk egy munkaprogramot.

E. G.

Tulajdonképpen szerencsém volt. Az ítéletidőből már csak akkor kaptam ízelítőt — kiadósat —, amikor már a pályaudvar felé döcögött velem a villamos. A vásáron, ha nem is volt eszményi idő, sikerült mindent megnézni, amit csak terveztem.

Délután kettőkor nyitotta meg kapuit a BNV a nagyközönségnek, de azzal a kis fekete igazolvánnyal, amely a rossz nyelvek szerint csak itt ér valamit, már délelőtt a kapun belülre kerültem. Első napról lévén szó, csak az üzletemberek, szervezők, s az újságírók sürgölődtek a pavilonok között. Láttam az utolsó lázas simításokat, a hiányzó feliratok sietős pótlását, az információs táblák felállítását, a gépolajozást és a géppróbát.

Ez utóbbi egyébként csaknem szerencsétlenül végződött. Nagy-Britannia pavilonja előtt villástargonca sárgállott, vezetőülésén pedig hozzáértésével cseppet sem jeleskedő fiatalember próbálta ki a modern anyagmozgató gép képességeit. Egy hatalmas tartályt akart a magasba emelni, s a helyére illeszteni. Az eredmény: a legteljesebb csőd. A nagy fémtartály döngve hullott alá, s csak centimétereken múlott, hogy nem zuhant a trafikárus kis asztalára, »hol már rendben sorakoznak a BNV cigarettaújdonságai. Ismeretes, hogy a vásár kölis van. Elsősorban talán az, hogy a külföldi kiállítók, s köztük az első ízben jelentkező Libanon, Kenya, Mexikó és az újra kiállító Kínai Nép- köztársaság miatt a magyar pavilonok területét csökkenteni kényszerültek a rendezők. De nemcsak a külföldiek egyre jobban élénkülő érdeklődése és részvétele miatt van ez; a magyar ipar is képes olyan árukat produkálni, amelyekből megfelelő áttekintést adni szinte képtelenség.

(Jó lenne tudni, hogy vajon ezért kerestük-e hiába a Kaposvári Ruhagyár termékeit a könnyűipar pavilonjában?)

Mindenesetre a jövő évtői már átköltözik a vásár egy része a mezőgazdasági kiállítás területére, s a rendezők fokozatosan megvalósítják a szakosítást is. Hogy ez menynyire ésszerű és jó, arról vitatkozni sem érdemes: a hallatlan zsúfoltság és a délutáni tömeg láttán úgy éreztük, hogy a további fejlődésnek nyit távlatokat az áttelepülés. Egy dolog azonban még ide kívánkozik: a BNV valószínűleg a szakosítással elveszti mostani sajátos hangulatát. Különválasztják a beruházási eszközök és a fogyasztási javak szemléjét, s a tarka, hihetetlenül sokrétű kép egyszerűbb, ésszerűbb, áttekinthetőbb, ugyanakkor talán egy

főzni készül. Ennek több oka t kicsit szürkébb is lesz.

Két tömbfütőmíívet avatnak az idén

«eraa

A korszerű, gázfűtéses kazánokkal fölszerelt kis «-hőerőművek« közül egy Siófokon, egy pedig Kaposváron kezdi meg az ősszel az új lakóházak fűtését. Képünkön: A kaposvári tízemeletes sávházat fűtő mű látható, melyet az Állami Építőipari Vállalat épít. Az Ingatlankezelő Vállalat megkezdte a szakemberek fölvételét és kiképzését.

Jegyzetfüzetembe pillantva áttekintem, mi is ragadta meg ott a figyelmemet. Szemembe tűnnek a nagy betűkkel felrótt szavak: Tour d’ Europe. S mellette a hevenyészve-kedve- sen felírt név: Alekszander Ipatenko. A két név, amely egy sáros, vihar- és olajverte Moszkvics oldalát díszíti, a Moszkvics gépkocsik megbízhatóságának jelképei. Nagy nemzetközi versenyen — a Tour d’ Europe-on — bizonyított kocsiján a szálkás betűkkel felírt név tulajdonosa. Sokan állnak körülötte, mint ahogy a Lunohod—1 holdjáró modelljének is nehéz a közelébe férkőzni.

Az NDK pavilonja mellett régi ismerőssel találkozom. Biodro- vicz Borbála fiatal mérnöknő, a Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat képviseletében a vállalat által gyártott Silka hangtompítót »strázsálja«, melyet az új találmányok között állítottak ki. Feltalálója, Sárdi György is ott sürgölődik, tárgyal, ismerkedik, magyaráz, s fáradtan a homlokát törli. Találmánya, amely nagyszerűen alkalmas minden légnemű közegben terjedő zaj csillapítására, lakótelepeken, munkahelyen, a berendezés lényeges megváltoztatása nélkül köny- nvűszerrel alkalmazható. A vállalat megvásárolta a szabadalmat, s mintegy hatféle típusban gyártja a különböző kisebb-nagyobb berendezéseket.

Ólmos fáradtsággal a lábamban, a kijárat felé tájékozódva találtam rá a Tabi Cam- pingcikk Vállalat termékeire. A TRIÁL kiállítási területén mutatták be színes sátraikat, kempingcikkeiket, mintegy hatfélét, ízelítőt adva a gyár szellemi és termelői kapacitásának felkészültségéről. A sátorgarázs, kempingsátorhoz is alkalmas rudazattal, egy csapásra megoldandó egy család téli garazsirozási és nyári üdülési gondjait. A különböző színű és megoldású, négyszemélyes Krisztina 73 és a Laura kempingsátrak, s a vízparti szieszta nélkülözhetetlen kelléke a Terefere szellős alkalmatosság. Mint mondták, sokan érdeklődtek már eddig is az Ifi sátor iránt, amely köny- nyen összehajtható, s mindössze öt kiló, tehát a kerékpáros, motoros, ifjabb turisták kitünően tudják használni.

Az utolsó szavakat már erős szürkületben, sötéten gomoly- gó felhők alatt mondják el. Vihar közeleg ...

Csupor Tibor

K

r özgazdasági tény, hogy a mezőgazdaság egyike a legköltségesebb ágazatoknak, ahol az országos produktum minden százaléknyi emelése újabb milliárdok befektetését követeli meg munkában, gépekben, vegyszerekben, szaktudásban. Ezen az úton járunk és nem is eredménytelenül.

De tartalék mégis van a magyar mezőgazdaságban. Ha nem is oly könnyen felismerhető és nem is oly könnyen mozgósítható, de van. Nem szándékozom itt recepteket adni, hiszen gazdaság és gazdaság között ekkora különbségek soha nem voltak még mezőgazdaságunkban, mint most. Ami a legjobb az egyik helyen, a legnagyobb hiba lehet másutt? Egyedi vizsgálat alapján lehet csak megtalálni a tartalékokat. Általános vonások azonban mégis vannak.

Meghökkentően hangzik, de igaz: véleményem szerint hazánkban a legnagyobb tartalék a szövetkezeti demokráciában található meg. Mert valódi nagyüzemek lettek téeszeink, és tény, hogy mondjuk ezer emberrel a negyedévenkénti közgyűléseken nem lehet minden apró-cseprő dolgot megbeszélni. Előtérbe kerültek tehát a vállalatszerű vonások és módszerek. Az ember egy kicsit háttérbe szorult. Pedig változatlanul és mindig is az ember marad társadalmunkban és gazdaságunkban a legfontosabb termelőerő. Egy szövetkezeti közösségen belül a rossz hangulat nagyobb) kárt csinálhat, mint a tőkehiány,

Szövetkezeti demokrácia - forintra váltva

és az emberek munkakedve, öntevékenysége több hasznot hajthat, mint a legcsillogóbb John Dear kombájn.

Megvannak végeredményben az alapszabályszerű formái annak, hogy az emberek véleményt tudjanak nyilvánítani a közgyűlések közötti időszakokban is. A bizottságok és szervezetek seregét azonban nem mindenütt működtetik, és ahol igen, ott sem mindig jól. Élettel kell megtölteni ezeket a kereteket, hogy kiskirályos- kodás, munkaügyi viták, tagsági külön érdekek, szűkebb csoportérdekek ne ronthassák a közhangulatot; ami megtermett, az ne futhasson mellékvágányokra. Ezer ember között se gépiesen, se ösztönösen nem lehet demokratikus légkört teremteni, de a fórumok öntevékeny, ügyes lelkiismeretes felhasználásával igenis meg lehet nyerni ezer ember szívét a közös ügynek.

A munka irányítása még mindig része egy kicsit a demokráciának. Egy falu kicsi közösség, kevés a választék, sok az elkötelezettség. Mindenki odahaza tudja megmondani, milyen gyakori, hogy egy funkciót azért bíznak valakire, mert más hirtelenében nem akadt; sőt, még rosszabb esetben azért, mert hát annak az elvtársnak is adni kell valami funkciót. A legegyszerűbb esetben csak ezer forintok, súlyosabb esetben már a milliók pazarlódnak el ilyen döntések miatt. A nagyüzem csakugyan vállalatszerű és ebben a felfogásban irgalmatlan. Nem viseli el, ha rosszul vezetik .Egy szakosított gazdaságot tönkre lehet tenni azzal, hogy a főagronómus hiúságának engedve egy kézbe adjuk az összes főágazatok gyeplőjét. De egy brigád munkáját is terméketlenné tehetjük, ha vezetőnek nevezünk ki valakit, aki jó szakember ide, jó szakember oda, öt helyen bizonyította már be, hogy nem tud bánni az emberekkel.

inden egységet — legyen kicsi vagy nagy — olyan ember vezessen, aki ért hozzá, és aki speciálisan ahhoz a munkaterülethez ért. Akkor is, ha másvalaki esetleg megsértődik. Az egyszemélyi vezető tartson rendet, szavának súlya legyen. És ezt a súlyt ne csupán a szakértelme adja, hanem az is, hogy ismeri az emberek véleményét, és olyan utasítást ad ki, amivel az emberek egyetértenek. Így tárulnak fel olyan tartalékok, amelyek létezését elméleti számolgatással soha nem lehetne kideríteni.

Addig használtuk a «korszerű« és a «hagyományos« fogalmakat, amíg ezekkel uaM

lósággal megosztottuk a mozgalmat. Vannak korszerű gazdaságaink, melyek a hagyományos formákat már röstelnék, és vannak hagyományos gazdaságaink, amelyeknek szinte elvettük az önbizalmát, gondolni se mernek a korszerűre, mert nekik arra úgy sincs pénzük. Tartalékaink egyik jelentős területe, hogy próbáljuk ismét közelíteni egymáshoz ezt a két fogalmat. Higgyük el végre, hogy a csillogó műszerek, az okos automaták mellett nagyon jó szolgálatot tehet még egy rozsdás kapa vagy egy ügyesen termelésbe állított nádtetős pajta. A tudományos módszerekkel kidolgozott készpénzes munkadíjazás egyáltalán nem bizonyos, hogy minden sarokban fölöslegessé tette a részesművelést. A másik oldalon pedig a legszegényebb gazdaságban is adódhat mun- folyamat, amelyet néhány ezer, legfeljebb néhány tízezer forint előteremtésével legalább részben korszerűsíteni lehet, a kicsi közösség szempontjából igen jelentős többletjövedelem lehetőségét teremtve meg ily módon.

Befejezésül pedig néhány szót a legolcsóbban mozgósítható tartalékról. Ezt úgy hívják, hogy háztáji gazdaság, a tartalék feltárásának útja pedig a közös és a háztáji szerves egységbe olvasztása. Nem

túloaunk, ha azt mondjuk, hogy szövetkezeti gazdaságainknak legalább a felében nem gondoltak még komolyan erre a lehetőségre. Pedig éppen a sertéshizlalás tavalyi felfutása bizonyította be, hogy a költségeket — ha vannak — a tag maga is szívesen elvállalja, ha segítik, és jól érthető, közeli célt rajzolnak eléje. A sertéshizlaláshoz hasonló lehetőség sok van még a háztáji gazdálkodásban, egyik helyen ez, a másik helyen az. Az ide befektetett vezetési kapacitás lehet, hogy nem mutatkozik, vagy csak részben mutatkozik közvetlenül a közös kasszában. De biztos, hogy eredménnyel mutatkozik meg a tagok zsebében — és így a tagok hangulatában —, valamint az ország háztartásában.

annak tehát tartalékok. Persze a lehetőségek nem tolakodóak, nem kiabálóak, kihasználásuk nem olyan egyszerű, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. A tartalékok segítségével nem is fokozhatjuk csak úgy ukk- mukkíükk ötven százalékkal a mezőgazdaság hozzájárulását a nemzeti jövedelemhez. De országosan milliárdokat teremthetünk elő ezen az úton, egy-egy gazdaság hozamait pedig igenis fokozhatjuk adott esetben akár 20—30 százalékkal is.

W. B.

V

Jégverés, megdőlt gabonák

A kárbecslőknek igen nehéz dolguk van, mert a viharok után igen »vegyes« képet mutat a határ. Sokfelé — szerencsére — esővel »kevert« jég verte a határt, az ilyen »felhígult« jégverés általában nem okoz teljes pusztulást, s így remény van arra, hogy a növények ezeken a területeken, ha nem is teljes egészükben, de »kiheverik« a károkat. Máshol azonban igen erős és kemény szemcséjű jég pásztázta végig a szőlőskerteket —, egyebek között például a balatoníelvi- déken, — és miután a fürtképződés már megindult, félő, hogy az idei termés megsínyli a május közepi időjárást.

A következő napokban dől majd el — részben az Állami Biztosítóhoz érkező adatokból — hogy valójában mennyire veti majd vissza az idei szőlő- és gyümölcstermést a rendkívüli időjárás. Mindenesetre Veszprém-, Zala-, Vas-, Somogy- és Fejér megyében jelentős károkkal számolnak.

Az őszi kalászosok a 100 kilométeres óránkénti sebességű szélrohamok nyomán elsősorban a Dunántúlon sokfelé megdőltek. Még szerencse, hogy a szovjet bezosztája búzafajtának erős viharálló szára van, mert ha nem így lenne, igen tetemes károkat kellene tudomásul venniük a gazdasagoknak.