Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

A fejlődésben nincs megállás Tapasztalatcsere a munkaszervezés korszerűsitésérSI A termelőszövetkezetek üzem- és munkaszervezésének korszerűsítéséről, az adottságoknak legjobban megfelelő vezetési szervezel kialakításáról tanácskoztak tegnap Tap- sonyban. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, az észak- somogyi tsz-szövetség, valamint a területhez tartozó járási pártbizottságok szervezésében rendezett munkaértekezle­ten az észak-somogyi termelőszövetkezetek mintegy ki­lencven gazdasági és szakmai vezetője jelent meg. Napjaink egyik legidősze­rűbb témája, legfontosabb fel­adata az, hogy termelőegysé­geinkben az üzem- és munka- szervezés korszerűsítésével, a vezetési színvonal emelésével miként lehet a gazdálkodás egészét javítani, feltárni azo­kat a belső tartalékokat, me­lyek fokozzák az eredményes­séget. Szinte nap mint nap ta­núi lehetünk olyan tényeknek, melyek azt bizonyítják, hogy a Központi Bizottság és a me­gyei pártbizottság határozatai­nak szellemében az üzemek jó szándékú igyekezettel tenni akarnak a fontos feladat mi­előbbi elvégzéséért. Mielőbbi elvégzés — így írtuk, jóllehet ez a tennivaló nem kampány- munka, hanem a dinamikus fejlődéshez kapcsolódó állandó feladat. Talán ez volt az elsőd­leges és egyik legfontosabb mondanivalója a tegnapi tap- sonyi tanácskozásnak. Termelőszövetkezeti szinten ebben a témában a megyében először cserélték ki vélemé­nyüket gazdasági irányítók. A sok-sok egyéb szakmai témájú tapasztalatcsere után először került sor arra, hogy ilyen té­mában — és ilyen fórumon — szót válthassanak egymással S ha már magáról a tapaszta­latcsere megszervezéséről szó­lunk, akkor mindenképpen méltatnunk kell azt is, ami­lyen módszert választottak a rendezők: ez a tanácskozás ön­magában szép példája volt an­nak, hogy miként lehet éssze­rűen.ötvözni a tudomány nyúj­totta nélkülözhetetlen elméleti ismereteket a mindennapok gyakorlatával. Dr. Bélák Sán­dor akadémikusnak, a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem rektorának vitaindító, rendkívül értékes előadásának szerves tartozéka volt az a négy korreferátum, amely egy- egy üzem különböző szinten levő szervezeti felépítését ele­mezte. így vált egységes — és tegyük hozzá — jól hasznosít­ható egésszé ez a tanácskozás. Dr. Bélák Sándor érdekesen foglalkozott bevezető gondola­taiban azzal, hogy valójában mi indokolja, mi teszi szüksé­gessé, hogy fokozott mérték ben és folyamatosan foglalkoz­zunk az üzemszervezés fej­lesztésével. Világjelenség, hogy életünk hihetetlenül fel­gyorsult, és ma már az embe­riség több ismeret birtokában van, mint amennyit képes a gyakorlatban alkalmazni, hasz­nosítani. Ezért munkánkat úgy szervezzük meg, minél többet hasznosíthassunk az értékes ismeretekből. Tény és való, hogy hazánk mezőgazdasága az elmúlt tíz-tizenkét év alatt rendkívül nagy fejlődésen ment keresztül, ám az eddigi szakasz a fejlődés extensiv szakasza volt — és ez most le­zárul. Ahogy hangsúlyozta az előadó, az előttünk álló tíz év a fejlődés intenzív szakasza lesz, és erre még jobban fel kell készülni, ez még többet vár az embertől, mint a ko­rábbi. A termelés koncentrálásával és szakosodásával együtt járó világjelenség, hogy a termelés egészében mind nagyobb sze­repe van a szellemi tevékeny­ségnek, a termelés, a techno­lógia előkészítésének, mint a gyakorlati végrehajtásnak. Vi­szont körültekintő gondosságot igényel, hogy a sokirányú szel­lemi tevékenységet, a gyakor­lati végrehajtást úgy hangol­ják össze az üzemben, hogy sem átfedések, sem hézagok Három ipari szövetkezet nyerte el a szövetség vándorzászlaját (Tudósitónktól.) , A MEGYEI munkaverseny- bizottság előterjesztése alap­ján három szövetkezet tagsá­gát tüntette ki a KISZÖV ve­zetősége a kiváló ipari szövet­kezet cimmed. Elsősorban a la­kosságnak végzett szolgáltatási munkák eredményeiért nyerte el a címet a Balatonlellei Ve­gyesipari Szövetkezet. Hu­szonhét százalékkal növelték a termelést, 9 százalékkal vé­geztek több munkát a lakos­ságnak a szövetkezet tagjai. A szolgáltatási munkák értéke meghaladta a 3,4 millió fo­rintot. Ha figyelembe vesszük, hogy negyvenöt kisebb-na- gyobb műhelyben végzik a munkát, tizenhárom községben szolgálják a lakosságot, altkor nő meg igazán a szövetkezet munkájának érteke. A szocialista munkaverseny nemcsak a gazdasági tevékeny­séget segítette ,hanem a tagok politikai, szakmai és általános műveltségét is. Megszervezték a nők akadémiáját, az ifjú­munkások versenyét. Politikai és szakmai továbbképzésen is részt vesznek a szövetkezet tagjai. Három szocialista bri­gád negyvenbárom tagja ver­senyez a kitüntető címért, már többször is elnyerte azt. A 129 taglétszámú szövetke­zetnek Biczó Péter KISZÖV- elnök adta át a vándorzász­lót, a 16 800 forint pénzjutal­mat, az ipari szövetkezetek or­szágos tanácsának elismerő oklevelét a szövetkezetek or­szágos kongresszusára hirdetett man ka verseny eredményeiért, Kiváló ipari szövetkezet lett a Kaposvári Lakberendező Ktsz is, amely évek óta egyen­letesen fejlődök. 8 százalékkal termeltek többet a szövetke­zet tagjai, mint az előző év­ben, árbevételük meghaladta a 44 millió forintot. 16 száza­lékkal növelték a hatékonysá­got. 235 dolgozó közül kétszá­zan vettek részt szocialista munkaversenyben, hat szocia­lista brigád működik, százöten tanulnak politikai tanfolya­mon, szakmai továbbképzésen, és több mint húszán vesznek részt állami oktatásban. A Kiváló ipari szövetkezet kitüntetést, a vándorzászlót és az oklevelet, valamint a 14 000 forint jutalmat Nagy Tibor, a KISZÖV párttitkára és a szövetkezetpolitikai osz­tály vezetője adta át az ünne­pi közgyűlésen. AZ ÉPÍTŐIPARI munkáért, a lakosságnak végzett karban­tartásokért jutalmazta a KI­SZÖV vezetősége a Somogy- vári Építőipari Szövetkezetét, amelynek termelése 37,4 szá­zalékkal emelkedett, a lakos­sági munkák aránya az össz­termeléshez viszonyítva 19,5 százalékkal nőtt. A szövetke­zet megfontoltan, takarékosan gazdálkodott, 24,7 százalékkal nőtt a hatékonysági mutató. A Kiváló ipari szövetkezet ki­tüntetést, a 'vándorzászlót, a 10 800 forint pénzjutalmat és az elismerő oklevelet április 28-an ünnepi közgyűlésen vet­tek át a saárefttaezatűagjl»­ne keletkezzenek, a fogaskere­kek jól kapcsolódjanak egy­másba; más szóval az üzem technikai, biológiai, közgazda- sági adottságai mellett a leg­többet teremthesse elő az em­ber. Mivel üzemenként mások és mások az adottságok, ezért semmilyen általános érvényű »receptet« adni nem lehet. Az elméleti vizsgálódásokat, a ku­tatási tapasztalatokon nyugvó megállapításokat azonban mindenképpen figyelembe kell venni. Ezeket taglalta dr. Bé­lák Sándor, amikor szólt a vezetési szintek kialakításá­nak törvényszerűségeiről, a szervezeti formákról, valamint a vezetési módszerekről. Nyo­matékosan felhívta a figyel­met arra, hogy az üzem- és munkaszervezés megváltoz­tatása nem lehet csupán elha­tározás dolga, erre csak akkor kerülhet sor, ha a feltételek megvannak. Mivel a fejlődés­ben nincs — nem lehet — megállás, az üzem- és munka- szervezés fejlesztése, korszerű­sítése egy szüntelenül jelenlé­vő, állandó feladat. A sok egyéb megállapítás mellett ezt az elméleti tételt kitűnően igazolta a négy kor- referátum. Nagy József tap- sonyi, Németh Ferenc marcali, Boda János balatonszabadi fő- agronómus és dr. Knoll Lász­ló balatonszentgyörgyi elnök az üzemükre jellemző, más­más szervezeti formát ismer­tetett, 'mindegyikőjük utalt a kezdetre, a korábbi változá­sokra, és azzal zárta szavait: »... nálunk ez a módszer be­vált, de bizonyosak vagyunk, hogy lehet és kell tovább ja­vítani, a fejlődéssel további módosításokra lesz majd szük­ség.« A belső lehetőségek feltárá­sa, a szervezés korszerűsítése hatalmas tartalékokat jelent — és nem véletlenül hangzott el tegnap többször is az, hogy az idevezető úton ez a tegnapi tanácskozás jelentős lépés volt előre. Mert fölkeltette az ér­deklődést, élményeket és jól hasznosítható tapasztalatokat adott. Vörös Márta Egyetértésben Béna Imre. Bafekonendréd. Amit az ide­gen először érez: nyújtózkodik az a falu. Mintha roppanná­nak csontjai. Megnő. Nem a területére, nem a házak szá­mának növekedésére gondolok elsősorban. Másra. A beszélgetés során arra — talán az olvasó is megérzi —, hogy a legna­gyobb válto­zás itt az em­berekben ment végbe. Az em­berekben, akik ma letéve a kapát, otthagy­va a fűrészgé­pet, traktor nyergéből szól­va ünnepi ebéd mellé ülnek. Bóna Imre brigádvezető, Kovács Imréné tsz-tag, Dobos Miklósáé tsz-tag, Sárosdi Jó­zsef elnök és Kalmár József főagronómus arca idéződik elém.' Esővel fenyegető dél­után beszélgettünk. Meg-meg- újuló szél birkózott a fákkal. A szavak, ha olykor-olykor gonddal telítettek is, de barát­ságosak voltak. Hidat építettek közénk. A múltról akartam beszél­getni; egy falu, egy termelő- szövetkezet fejlődésének foko­zatairól. De valahogy a máso­dik, harmadik mondatban már mindig a jövőt emlegettük. Hogyan tovább? Hogyan job­ban? Bóna Imre keskeny résű szemében szivárványuk a jól végzett munka öröme. — Ha elmegyek a faüzem vagy a növekvő géppark mel­lett, már melegít valami. Jó érzés látni a gyarapodást. Ne­héz időszakokra nézhetünk vissza. 1968 aszályos nyara visszavetett bennünket. A ter­heit még most is cipeljük. De eljön az ideje, hogy ez sem húz majd bennünket. Tizenegy éve vagyok brigádvezető. Az ember ezt a munkát csak nagy bizalommal végezheti. S, hogy a számítás megvan, arra az a bizonyíték, hogy a félesé­gem is tsz-tag lett. Ebben az évben a tsz egyébként áttért a készpénzfizetésre. Katica néni, Dobos Miklós­né veszi át a szót: — Az jó, hogy lehet bízni a vezetésben! És ha valamit pl­mondhatok, akkor feltétlenül megemlitem, hogy Endréden hallgatnak az egyszerű embe­rekre. Persze, kés és karjai nincs csörgés nélkül a legjobb házasságban sem. Akad néha egy-egy rendbontó. Volt rossz termés is, igaz. De azért az ember csak bízik. Ha a munka jól megy, talán még az időjá­rás sem okoz olyan kárt, mini egyébként Kovács Imréné csak három éve tagja a Zöldmező Tsz-nek. — Régebben »bedolgozó« voltam. De tsz-be adtam a fiai­mat is. Az egyik rakodó, a másik műhelyben dolgozik. Valahogy az utóbbi időben egyre inkább fogynák a nehéz munkák a mezőgazdaságban. A gép nagyon sokat segít. Ta­lán ez majd a fiatalokat is vonzza. Az elnök, Sárosdi József is a készpénzes fizetésre való áttéréssel kez­di. — Ez most a fő beszédtéma a faluban. Meglesz-e a húsz százalék? Az idén egy­millió forint­tal kevesebb hitelt kell Sárosdi József, visszafizet­nünk, mint tavaly. Ha az időjárás csali egy kicsit is ked­vező lesz, már sikerülnie kell az évnek. Bátaszéken jártunk és tanulmányoztuk a komplex brigádok működését. Erre a mintára szeretnénk megterem­teni a magunk rendszerét is. A mi kis közösségeink a szo­cialista címért is harcolnának. Ök lennének azok az erők, melyekre számítani akarunk. A kertészetben is nagy válto­zásokat tervezünk. Szeretnénk az eredményesség után fizetni. Területeket osztunk fel, vető­magot biztosítunk. A tagok fe­Dobos Miklósné. A rögtönzés alkonya N agy tehetségű színművé­szünk az ötvenes évek elején felállt szakmá­jának összevont értekezletén, igazgatói minőségében, felmu­tatta a marxizmus egyik klasz- szikusának sokat idézett mű­vét, majd így szólt: — Ennek a könyvnek egyetlen fejezete annyi inspirációt ad nekem, hogy három hónapig is hasz­nosítani tudom a szakmában. A kiváló mű történetesen a mezőgazdaság fejlődésének adott szakaszát elemezte igen mélyrehatóan, a fönt említett színházi szakember pedig — rögtönzött. Mondjuk ki nyütan: a rög­tönzésnek, mint munkamód­szernek még ma is sűrűn ta­pasztalni jeleit. Napjainkban is előfordul, hogy egyes veze­tők erre építik egész tevé­kenységüket. A jelenséget — éppen méretei, elterjedtsége miatt — nem .tekinthetjük te­hát elhanyagolhatónak a tár­sadalmi összcselekvés szem­pontjából sem. Különösen ha­tását tekintve. Ezért a rögtönzés, ha alkal­mazója egész tevékenységében kizárólagos munkamódszerré hatalmasodik, minden esetben káros tendenciájú folyamat el­indítója. Ez a magatartásforma sok­szor nemcsak a környezetet, hanem a felsőbb irányító szer­veket is képes megtéveszteni. Nem egy helyen a megrögzött rögtönzőket ötletdús emberek­ként tartják számon. Ügy­mond, »akik mindig tudják mit kell eewsí!*»*, akik szem­pillantás alatt előhozakodnak az első látásra megnyerőnek tűnő — ám természetesen át nem gondolt — javaslatokkal. S ha netán a következmények mégsem őket igazolják, a »slágfertigségükkel« rokon- szenvezők még arra is hajla­mosait, hogy az ötletgyárosok helyett a sok mindent elviselő »objektív nehézségekre« hárít­sák át a fiaskó terhét, felelős­ségét, következményét. A mai gazdaságirányítás kö­rülményei között előfeltétel, követelmény a hosszabb távra szóló munkálkodás. Ami egy­ben azt is jelenti, hogy a rög­tönzésnek, mint kizárólagos munkamódszernek egyszer s mindenkorra bealkonyult. Nem lehet sokáig máról hol­napra egzisztálni, ugyanígy sebtében tervezni, nem lehet néhány adat segítségével gyors-hirtelen elméleteket konstruálni. Hiszen a követ­kezményekért már ténylegesen felelni kell-: anyagilag is, mo­rálisan is. A ma vezetőjének munka­körével összefüggő gazdasági, termelési folyamatokat rend­kívül alaposan és sokoldalúan kell vizsgálnia. Ebben a hely­zetben nemcsak bűn, öngyil­kosság is az ad hoc-szerű ve­zetői reagálás. Persze hibát követnénk el, ha egyoldalúan általánosíta­nánk. Sok tény mutat/ arra, hogy a rögtönzés — a maga helyén funkc-'onálva — nem iktatható ki a valóságból. S hogy nemcsak a színpadon I juthat szerephez, hanem me élet, a politikai, a gazdasági, a társadalmi cselekvés legkü­lönfélébb területein is. Adód­hatnak olyan szituációk, ami­kor a cselekvő ember a körül­mények szorításában kifeje­zetten rákényszerül a rögtön­zésre. Olyan szituációkban, amikor egyszerűen nincs idő a huzamosabb mérlegelésre, amikor egyik pillanatról a má­sikra dönteni kell. Ám tény az is, hogy jól, te­hát a szóban forgó ügy szem­pontjából hasznosan, ezért konstruktívan csak az a veze­tő tud — a kényszerítő körül­mények követelésére — rögtö­nözni, akinek kellő áttekintése van a dolgokról. Aki jól ismeri az összefüggéseket is, a ható és a befolyásoló tényezőket is. Aki tehát a rögtönzéskor is pontosan meg tudja határozni: hol végződik a gyorsan jött, ám realitásokon alapuló ötlet érvényességi köre, és hol kez­dődik »a szabadon szárnyaló fantázia« ingoványa. I lyen esetekben a rögtön­zés tehát tulajdonkép­pen tudományosan megalapozott ismeretkörre épülő, reflexszerűen gyors cse­lekvésforma. A pillanat ter­méke ugyan, ám — éppen azért, mert a tények ismere­tében született — hosszú távra szól. S manapság minden döntés helyességének egyik ismérve, hoc'' jövő hatásni mennyiben reálisak, mennyiben optimáli­sak a holnap fejlődése szem­pontjából. Kovács Imréné. lelnének a megmunkálásért. Differenciálódna az elért eredmények után közöttük a kapott pénz. A becsületes munka elnyerné jutalmát. Utat keresünk — nem titkol­juk ezt a tagság előtt. Kalmár József íőagronomus szintén Bá-taszékről beszéL — Nagyon kedvezőek a be­nyomásaink. Endrédi viszo­nyokra akarjuk formálni ezt a jó rendszert. Itt vannak pél­dául a traktorosok. Télen1 sok­szor alig tudjuk foglalkoztatni őket. Ügy tervezzük: metszés­re tanítjuk be őket. Kétszáz- holdnyi gyümölcsösünkben így nagyon hasznos munkát vé­gezhetnének. És a keresett le­hetőségeik is előnyösebbek lennének. Tehát: tervek, tervek, ter­vek. Előre pillantanak. S a most még csak érzékelt távla­tokat' el is akarják érni. Fel­mérték a lehetőségeiket., A pillangósok kivételével min­den növény termesztését gépe­sítették már. Egy személy 168 holdnyi terület művelését tud­ja elvégezni. Van mire építe­niük. S ami a legfontosabb: bízhatnak az endrédiek szor­galmában. A közösben végzett munka mellett a háztáji tevé­kenység is a falu lakosságát dicséri. A vezetőség éppen ez utóbbi munka megkönnyítésé­re úgy döntött: darálót, víz- cseretelepet létesít. S előre te­kintve mégsem feledkeznek meg azokról, akiktől a munka- szeretetet tanulták. Az öregek napja csak egyszeri ünnep. De a segítség mindennapos. Á háztájit ötvenszázalékos ked­vezménnyel művelik meg ne­kik. Évente félmillió forint ér­tékű munkát jelent ez. Tartalékot, biztonsági alapot akarnak teremteni. A vezető­ség és a tagság közös akarata szükséges ehhez, hiszen az ér­dek is közös. S a bizalom egy­más iránt kölcsönös ebben a tsz-ben, ebben a faluban. Ahogy Dobos Miklósné mond­ta: »Endréden hallgatnak az egyszerű emberekre.« Egy­más segítését nemcsak írott malasztnak tekin­tik. Kránitz István, de a többi fiatal házasember Kalmár József. is tudna erről beszélni, aki se­gélyt kapott már a tsz-től épít­kezésre. Mert fontos, hogy a fiatal munkaerő itt maradjon, letelepedjen. S legalább ilyen fontos a szakembergárda meg­teremtése. Öten már vanndk. Amikor búcsúztunk, koppan- tak az esőcseppek. Hideg is volt. De azt hiszem, egyikünk sem fázott Leskó László P. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents