Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-07 / 81. szám
„ültess fát..,“ Ankét fásítási feladatainkról Minden év áprilisa a fásítás hónapja. Ebben az időszakban a figyelem fokozott mértékben fordul az erdősítéssel kapcsolatos feladataink felé. Szerte az országban tanácskozásokat, vitákat, ankétokat rendeznek arról, hogy milyen módszerrel lehet céltudatossan, zökkenő- mentesen végrehajtani a mostani tervidőszak erdőgazdálkodással kapcsolatos tennivalóit. Az erdőnek, a fásításnak valójában három irányú rendeltetése van: egyrészt nélkülözhetetlen ipari nyersanyag, másrészt számottevő szerepet játszik a termőföldek védelmében, harmadsorban pedig esztétikai, egészségügyi célo- 1 kát szolgál. Ez a három alap- gondolat vezérfonalként húzódott végig azon a tegnapi fásítási ankéton, amelyet a MÉM Kaposvári Állami Erdő- rendezősége a pusztakovácsi Egyesült Erő Termelőszövetkezettel közösen Pusztakovácsiban rendezett. Nem véletlen, hogy ez a szövetkezet adott otthont az észak-somogyi erdészek tanácskozásának, mivel a megyében nem sok olyan szövetkezet álcád, ahol annyira példamutató, céltudatos erdőgazdálkodás folyik, mint itt. A pusztakovácsi tsz — ahogy Princz István elnökhelyettes ismertetőjében elmondta — két év óta nagyon következetesen folytatja ezt a munkát. A meglevő több mint ezeregyszáz hold erdő mellé a következő tíz évben ezer hold, mezőgazdasági művelésre nem alkalmas területet telepítenek be erdővel. Több mint egy- hektáros csemetekertjükben saját maguk nevelik már a csemetéket — az erdőművelés a szövetkezetben egy mérnök és két technikus irányításával önálló üzemág lett. A tegnapi ankéton ehhez a követésre méltó megyei példához szervesen és jól kapcsolódott Zsirai Pálnak, a za- márdi erdőfelügyelőség vezetőjének és dr. Adorján József tudományos kutatónak tájékoztató előadása. Adatokkal, tényekkel igazolva gondolataikat mindketten a fásítás céljairól szóltak, hangsúlyozva azt, hogy ennél a munkánál igen fontos a termőhelynek megfelelő fafajta kiválasztása, a talajvédelmi célok szem előtt tartása. Még mindig: a háromfai sertéskombinátról Nagy érdeklődéssel tanulmányozták a részvevők a fenyőcsemeték gépi ültetését. Mérsékelték az öntözőfelszerelések árát 183ö—57 óta nem kellett a mezőgazdászoknak ilyen hosz- szan tartó szárazsággal megbirkózniuk; 1971 januárjától országosan mintegy 250—260 milliméternyi csapadék hiányzik a földekről. Figyelembe véve, hogy a sokévi átlag 560 milliméter körül van, az is kiderül, vannak helyek az országban, ahol a szokásos évi csapadéknak a fele sem hullott le. Ezt a rendkívüli helyzetet tárgyalta meg tegnap a MÉM-ben az országos öntözési bizottság. Hazánkban 650—700 ezer holdnyi terület öntözésére van lehetőség. Az öntözést az eddiginél gazdaságosabba tették azzal, hogy további húsz százalékkal mérséklik az öntözőfelszerelések árát A kedvezmény mértékére jellemző, hogy már eddig is ötven százalékos árkiegészítéssel vásárolhatták a termelők az öntözőcsöveket, készülékeket. A negyedik ötéves terv öntözésfejlesztési programjának megvalósítása jó ütemben halad. A tervidőszakban 50 százalékos állami támogatással, úgynevezett félstabil telepek épülnek 44 000 hektáron, és hordozható készülékek felszerelésére rendezkednek be további 42 000 hektáron. Figyelmet fölkeltő és szakmailag értékes tanácsokat nyújtó ankét volt ez, s hadd tegyük hozzá, ünnepélyes is. Nemcsak azért, mert az általános iskola kamarakórusa és két első osztályos tanuló hangulatos, szép kis műsorral kedveskedett, hanem azért is, mert ezen a tanácskozáson osztotta ki a MÉM képviseletében Mészöly Győző a miniszteri kitüntetéseket, okleveleket, jelvényeket és pénzjutalmakat. Tizenkét, főként termelőszövetkezeti erdész részesült elisemrésben a fásításban végzett kiemelkedő munkájáért. A tanácskozás után a részvevők megtekintették a szövetkezet erdőtelepítési munkáit, a faiskolát, és hosszan elidőztek a gépi csemeteültetésnél. Ma Darányban a délsomogyi üzemek részvételével hasonló ankétot rendeznek. Nagyüzem. Sertésgyár. Ezüstösen csillogó tartályok, higanygőzlámpák. De ott a bejáratnál, egy épületen még dolgoznak! És ott, a telep másik sarkában is zakatol valami! Hantost Istvánnal, a telep igazgatójával beszélgetünk. A régóta épülő kombinát jelenlegi készültségi állapotáról, a tennivalóikról, a hátráltató tényezőkről folyik a szó. — A háromfai telep hat mezőgazdasági termelőszövetkezeté. A taranyi, a nagyatádi, a lábodi, az ötvöskónyi, a so- mogyszobi és a háromfai tsz döntött létrehozása mellett. — Mikor készül el véglegesen? — A tizenhat termelőépület építési munkálatai befejeződtek. Az etetési technológia még hiányzik belőlük. Most próbálják ki éppen az elsőt. A gyártó a kecskeméti gépgyár. A nagyatádi TÖVÁL a szellőzőberendezések beszerelésével adós. Ezek üzemelése nélkül szinte lehetetlen a már használt épületekbe belépni a kellemetlen szag miatt. A terem-fűtőberendezés három épületben nem működik még. Kisebb szerelési munkák elvégzése is szükséges. A vízcsapokra, a mosdóra gondolok elsősorban. — A határidő? — Az etetési technológiát eredetileg mór a múlt év decemberéig be kellett volna szerelni. A következő_határ- idő március vége volt. Üjabb módosítást kértek Kecskemétről, május utolsó napjáig. Mást nem js válaszoltak sürgető levelünkre. A telepet 1970 végére kellett volna befejezve átadni. A módosítás 1971 de.- cemberét jelölte meg. Most úgy van, hogy júliusra befejezik. Én mar csak augusztusra várom. — Pénzben mit jelentettek ezek a határidő- és tervmódosítások? — Eredetileg 42 millió forint volt a bekerülési összeg, most 54 millió. — Mit szólnak a»csúszásokhoz* a termelőszövetkezetek? — Fogy a türelmük, azt hiszem ez érthető. A számítások szerint körülbelül nyolc év múlva mutatkozik anyagi hasznuk közvetlenül a telepből. Forgóeszköz-szükségle- tük például tízmillió forint. Hatot a tsz-ek befizettek tavaly, ezen takarmányt vettünk, s fizettük dolgozóinkat. Tizennégyen dolgoznak a telepen. No meg a traktoros, a gépkocsivezető és a három rakodó. Az idén még nehezebben tudjuk a négymilliót »begyűjteni« a szövetkezetektől. Két gazdaság mintha húzódozna. A kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz jubileumi közgyűlést tartott. Megalakulása óta húsz év telt el — 1963 óta a gyors fejlődés jegyében. Amikor leírom: 19 millió forintos termelési érték, senki sem arra gondol, hogy ez nagyon szép eredmény, hiszen számtalan vállalat, de ktsz Is magasabb termelési értéket ér el. Csakhogy ez a ktsz — éppen javító-szolgáltató tevékenységénél fogva — ezt a 19 milliós értéket nagy részében kis összegű számlákkal éri el. (Egy-egy évben több ezer gyűlik össze, 50—100 forintos értékűek !) A ktrz nek kilenc részlege van. ki' lük rz e ekíromű- szerész. keni tartozik a legjelentősebbek, a legnagyobb nyereséget hozók közé. Rádió- javitósokikal kezdték, még a »•hőskorban«, 2—3 dolgozóval. Profiljukat 1958 óta bővítették. Ma már 89 ezer forintos havi tc-.o-" ' értékkel dolgoznak. 18 ,j9 százalékos nyereség mellett. Dr. Piacsek Gyuláné főkönyvelő-helyettes : Mindent Holt szezon -18-20 százalékos nyereség elvállalunk, mindent megjavítunk, nagyon rövid határidőre. Németh István, az elektroműszerész-részleg vezetőj e: Csak vállalnánk. A közvélemény nincs tisztában azzal, hogy mit is csinálunk. Valószínűleg »kifelé« is hat az, hogy munkánk jelentős százalékát a középkeresztmetszetű huzalok tekercselése, hegesztődinamók és hegesztőtranszformátorok, villanymotorok javítása teszi ki. Pedig szerződéses viszonyban állunk a RAMOVILL-lal is, mindenfajta külföldi gyártmányú háztartási gép garanciális javítására a Phillips borotvától a Csajka porszívóig. Szinte az összes vállalattal kapcsolatban állunk, kivéve a pamutfonót és a cukorgyárat. A főkönyvelő-helyettes: A zolgáltatások, a lakosság által hozott munkák elvégzése, illetve számlázása során természetesen nem a nagy nyereség az elsőrendű szerrtpootA ktsz komplex tevékenységet végez, ennek az elektroműszerész-részlegünk csak egy kis összetevője. Teli János, a müszerészrész- leg dolgozója: Árjegyzékkel dolgozunk. A nyereséget tudjuk biztosítani. Nekünk elsősorban a közületek megrendelésére végzett tekercselési munkák hozzák a »hasznot«. Mégis meglepődünk azon, hogy magánosok milyen kevesen jönnek hozzánk. Igaz, hogy novembertől februárig — ilyen szempontból — holt szezonról kell beszélnünk. — Ez jelentkezik a keresetben is? — Nem. Az egy-egy dolgozó elé kitűzött termelési feladatot mindig sikerül nemcsak elérni, hanem túl is lépni. Szakmai felkészültségünk, anyag- és alkatrészellátásunk biztosított. Sajnos, a nehézségeink nekünk is megvannak, bár közülük nem egy nagyon könnyen megíúdhaio leitog. Számolnunk kell például azzal, hogy több vállalat is Baranya megyébe viszi elromlott gépeit javításra. Ez egyrészt azért fölösleges, mert mi is meg tudjuk csinálni, de fölösleges a vállalatok szempontjából is, hiszen többletköltségként kell kifizetniük a szállítás díját. Ezt nagyon könnyen megtakaríthatnák. ' Az elektroműszerész-részleg 1971-ben 1 millió forintot forgalmazott. Kilenc szakemberüket — és erre dr. Piacsek Gyuláné nagyon büszke — saját maguk nevelték ki. A korátlag jelenleg 30 év alatt van, és az én megfigyelésem szerint jó közösség. Míg beszélgettem a részleg dolgozóival, többen is hoztak javítandó gépeket Megkérdezték az ügyféltől: mikorra kívánja, hogy elkészüljenek? Ennél többet kevés helyen tudnának nyújtani. Mészáros Attila — Ki tartja a kapcsolatot az »anyaszövetkezetekkel«? — Az igazgató tanács és az igazgatóság. Az előbbi évente kétszer, az utóbbi kéthavon- ként ülésezik.' Ha a szükség úgy kívánja, természetesen többször is. Ezeken minden tsz-nek itt a képviselője. — Mi okoz még gondot? — Csak félig készült el a szociális épület, a daráló és keverőház, a magtál-. Ez utóbbiba a gépi berendezést az ÉLGÉP gyártja. Egy másik, eredetileg tervezett, de számunkra beszerezhetetlen automatika helyett. A végzett számítások viszont bebizonyították, hogy a meglevő épület az ÉLGÉP technológiájára nem alkalmas. így az egyik falat hatvan-thetven centiméterrel »ki kellett tolni«. Folyik a vita: ki fizesse az ezért járó százötven-százhatvanezer forintot? De emeltek 'kifogást a tűzoltók is több szabálytalanság miatt. A központi fűtésünk is csak egy hónap múlva üzemel majd. Van egy huszonöt köbméteres olajtárolónk. Csak éppen lei-emelő szerkezetünk nem volt. így a télen ezer literenként kellett Nagyatádról szállítanunk az olajat. Most végre sikerült szereznünk egy kiemelő szerkezetet, de nem a tervezett huszonhétezer forintért, ezerért. hanem harmincegy— Hol tartanak most a betelepítéssel? — ötszáznegyven anyako- cás telep ez. A létszám biztosított. November végén indult meg az ellés. Rögtön bajjal, ötszáz malac élet nélkül született, vagy azonnal elpusztult. A TGE ellenszerét még nem találták meg. Az állategészségügyi szakemberek úgy mondták: ez a betegség a legtöbb új telepen fellép. Most már ezen az időszakon túljutva azt terveztük, hogy ebben az évben kétezer hízott sertést értékesítünk. A teljes termelés jövőre indul meg. — Mennyi sertést adnak ki a telepről évente? — Kilencezer hízót értékesítünk minden évben. Számunkra, úgy érezzük: ez az esztendő lesz a legnehezebb. Hiteleink rövid lejáratúak, még nem is termel az üzem, de a kölcsönöket már törleszteni kell. Azon is folyik a vita, hogy a technológiára jár-e nekünk a hetvenszázalékos állami támogatás. A beszélgetés után bejártuk a telepet. Béltesen szunnya- dozó anyakocákat láttunk, és lámpa alatt melegedő malacokat Ügyet sem vetettek ránk. L. L. Demokratismus as úttörőcsapatokban HOGYAN ÉRVÉNYESÜL az úttörőcsapatokban a gyermekek önállósága? Kezdeményeznek-e? Ha igen, a pedagógusok segítik-e kibontakoztatni, megvalósítani az ötleteket? Vezessen a tanár, vagy csak közvetve, háttérből irányítson ? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ tegnap a -kaposvári általános iskolák igazgatói, úttörőcsapatainak vezetői közös értekezletükön. A téma nagyon időszerű volt: demokratizmus az úttörőcsapatokban. A csapat az iskola keretein belül működik, tagjai az iskola tanulói. Vezetői, raj- és csapatvezetők — az iskola tanárai. Tartalmában, formájában azonban mégis más kell hogy legyen, mint az iskolai oktatás. Más az olyan sokszor emlegetett »tanár—diák viszony« is. Kötetlenebb, szabadabb, a tanár irányítása kevésbé érvényesül, sokkal inkább az, amit a gyerekek sze-. retnének. Csak ezt a formát nehéz, megtalálni, hiszen nem olyan egyszerű délelőtt egyest adni a gyerekeknek, délután együtt játszani velük ... Pedig a játék, a kirándulás egyik fontos része az úttörőéletnek. De ki menjen kirándulni a gyerekekkel? A tanácskozáson szó esett arról, hogy a pedagóguspálya elnőiesedése bizony azt is magával hozta, hogy a tanárnők nem tudják a szabad idejüket kirándulásra feláldozni, hiszen várja őket a saját gyerekük is. Az iskolai oktatásban nem kérik ki a gyerekek vélemé nyét arról, hogy mit is szeretnének tanulni. Az úttörőéletben van arra lehetőség, hogy azzal foglalkozzanak, amihez kedvük van. Ez is a demokratizmus része. Az idén különböző akciókat indított az úttörőszövetség. A gyakorlat azt mutatta, hogy a pajtások szívesen éltek ezzel a lehetőséggel. Ki-ki érdeklődésének megfelelően választott elfoglaltságot. Volt azonban arra is példa, hogy a tanár, vagy éppen a csapatvezető jelölte ki, hogy mit választhatnak . _ Azokban az iskolákban, ahol igazi »gyermekönkormányzat« van, bebizonyosodott, hogy tudnak élni vele. Maguk választották meg a tisztségviselőket. Ha valaki hibát követett el, keményebben bírálták, mint egy tanár. Van olyan iskola, ahol a gyermekek kérték, folyosóügyeletések legyenek szünetekben a tanárok mellett. MINDEZ TERMÉSZETESEN nem jelenti azt, hogy az úttörőmozgalom felnőtt vezetés, irányítás nélkül jól működhet. önálló, jó közösséget kialakítani legalább olyan nagy pedagógiai munka, mint minden tanulóval külön foglalkozni. Ezért kell az eddiginél jobban számítani a gyerekek véleményére, javaslataira. Hogy az úttörőmozgalom kevésbé legyen »iskolaszagü«. Ne az iskola mellett, hanem azzal együtt dolgozzon, de más módszerekkel. S. Bt
