Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

VALLOMÁS A FÁKRÓL Munka közben. Szeretőn a öt, mert él, s mert meg akarom hosszabbí­tani az Metél A fa művészeti reneszánszát éli A néprajz, a pásztorművészet nyújtotta tormakincset és motívum vilá­got, a hagyományos megmun­kálási módokat akarom öt­vözni olyan kulturált monda­nivalóval, hogy az a ma em­berének .szóljon. Azt szeret­ném, ha modemnek éreznék munkáimat és nem kurió­zumként vinnék a lakásuk­ba. Omamentális munkáim­mal mai belső építészeti igé­nyeket is szeretnék kielégí­teni hogy a fa megjelenése által tábláim hangulatossá, ízessé, emberivé tegyék a környezetet __« » —« nem múlanak, csak most kezdődnek cl.« (Kosztolányi: Ezek a fák) Keskeny kis szobáeska a művelődési ház emeletén. A padlón bokáig forgács. A gya lupádon nagy fatábla beszorít­va, a művész kezében véső és fakalapács. A falakon, a föl­dön, a deszkák és fatömbök között kész munkái. Ornamen- tális táblák, Dachau emléke, J ózsef Attila, Hemingway-port­ré, versillusztráció fába örökítve. A művek alkotójukról, 6 a fáról beszél. előbukkanása új ötleteket ad. Sokszor hónapokon, éveken át dédelgetek egy elképzelést, azután hirtelen megfStema va­lahol azt a nyersanyagot amelyik ötletemhez kínálja önmagát Máskor meghőkke­nek: hozzákezdtem valami­hez, s amikor a fa kitárulko­zik előttem, valami egészen más, az eredetitől eltérő gon­dolatra inspirál Mert él a fa, nem erőltethetem rá el­képzeléseimet Kapcsolatom azonban másképp alakul »ve­le«, ha valami geometrikus, omamentális dologra készü­lök. Az bármilyen fából meg­oldható ... A pásztorművészet apró, részletező játékossága hatott rám leginkább, a felület megmunkálásának finomsá­ga, mivessége. Ügy érzem, ha hozzátehetek valamit gondo­latban, ötletben, ízekben, ki­fejező erőben, akkor szép és értelmes dolog lehet belőle. Füstölést, égetést is alkalma­zok, kontrasztot lehet terem­teni vele nemcsak belső erőkkei hanem külső játé­kokkal is. A fehér fát külö­nösen jól színezhetem, s még az évezredek óta ismert, leg­ősibb módszert, a trágyalé­be színezést is alkalmazom. A pásztorok is így csinál­ták ... Tizennyolc éves voltam, «Tükör megkíséreltem meg­fejteni a fa titkát. Hosszú évek kellettek hozzá. Először — szinte önigazolásként — portrékat faragtam, azután technikailag meghökkentő, látványos dolgokra töreked­tem. Később a finomság, az áttörtség varázsa ragadott el, de ezen is túl kellett lépnem, hogy sürí tettebb, összefogót- tabb munkákat mondhassak magaménak. A fa kínálja önmagát. Nem­csak lehetőséget ad azáltal, hogy megmunkálható, hanem olyan tulajdonságok kapcso­lódnak nyersanyag mivoltá­hoz, amilyenekkel egyetlen más anyag sem büszkélked­het Itt van például a leg­klasszikusabb faragófa, a tölgy. Robusztus, kemény és rideg majdnem hogy durva dolgok megjelenítését követe­li. A körtefa egészen más: fi­nom, játékos, áttört faragá­sokra született. A diót artisz- tikus anyagnak tartóm, ünne­pélyes és komoly; a hars tö­mött rostú, puha fa, szinte bármit faraghatok belőle. A kőris az elegáns, de kemény fák közé tartozik, s a tisza­fa — úgy érzem — a fák ki­rálya. Bámulatosan gazdag erezete van, csont kemény­sége. Vöröses mély tónusa, ha beérik, csodálatos látvány. S ha ezeket az adottságait ki­aknázhatja az ember, rájön, hogy olyan lehetőségeket nyújt ez az anyag, amilye­nekre egyetlen társa sem ké­pes... A fák mélyére hatolni, fel­tárni belső tulajdonságait azonban csak manuális meg­munkálással lehet. Amikor dolgozom, amikor gyalulok és feltárul a fa erezete, amikor a véső alatt kiszakad egy-egy forgács, akikor jönnek elő iga­za szépségei. A csomók, a hi­bák, a forradások, a fa fflré- szelés által nyert metszésfe- lületei, mérete, alakja, színe és tónus játéka — ezt sem a kő, sem a fém nem tudja produkálni... Megnyugtató a műhely, szeretek dolgozni a fával. Észre sem veszem, hogy fizikai munkát végzek. Jó do­log az élő fából élő alkotást létrehozni Ha faragható az anyag, tisz­telettel közeledem hozzá, nincs jogom elrontani. Inkább hozzá akarok tenni valamit, és kibontani a benne rejlő lehetőséget. Ha kezembe ke­rül egy szebb darab, sokszor évekig félreteszem, kerülge­tem. Annyira szép, hogy vi­gyáznom kell rá. Érlelem a fát és magamban a gondola­tot Mert valami méltót aka­rok létrehozni belőle. Más­kor — munka közben — a fa szerkezeti adottsága^ alakít­ják elképzeléseimet A tulaj­donsága, a színe, erezetének gazdagsága. A fa gyakran so­ha nem látott dolgokat tár föl •tótiem, s a rejtett szépségek »... A fa éL Él akkor is, amikor zöld levelek borítják, és él, ha kivágták, ha elsza­kították a földtől. Gyökerét veszítve éli második életét Gyerekkoromban sokat jár­tam arborétumokban. Ha megláttam egy évszázados Gog és Magőg. fenyőfát, csodáltam hosszú peroekig, -ö- volt az élmény nekem. És jártam a múzeu­mokat A fafaragásokkal volt legtöbbször találkozásom. Kö­zel álltak hozzám, mert a régi pásztorélet levegőjét éreztem körülöttük. Feltámadt ben­nem a kíváncsiság Miért ne próbálkozhatnék én is? Meg tudnám-e munkálni a fát, közel férkőzhetnék-e hozzá? Az emberek általában sze­retik a természetet, a hegye­ket, a növényeket, az állatvi­lágot. Ragaszkodnak hozzá. Azt hiszem az emberiséghez legtermészetesebben kötődő anyag mégis a fa. Lakást, élelmet, nyersanyagot, ruhát adott Ezt a kötődést akarva- akaratlanul el kell ismernie mindenkinek. De közel fér­kőzni hozzá csak az tud, aki megdolgozza a fát, aki átala­kítja, s hozzáadhat valami szépségéhez méltót Megpró­báltam. Juhász Gyula: A MUNKA Én őt dicsérem csak, az Hét anyját. Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sínen kattogó vonat A béke 6, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgni fog örökkön, Míg minden bálvány porba omol itt Én őt dicsérem csak, az élet anyját. Kinek nővére Szépség és Szabadság S kinek világa most hajnalodik. Juhász Ferenc: Kinek karja van Te ekével, te kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a kórházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával. te ekével, te kalapáccsal, tóttal, a gőzfűrész ferde fémfogával, a vas az erejével, a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek, a föld azzal, hogy kenyeret terem, mindegy, hogy hogyan, ki ekével, ki kalapáccsal, tollái. a rózsa, amely a kórházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával kinek karja van, a két kezével kinek karja nincs, a mosolyával mindegy, hogy hogyan, kinek fényes a lelke, szép szavával, akire hallgatnák a vizek, az dalával, szelídítse meg c vizeket az erős gyúrja meg a fémeket, adjon lelket a lelkes anyagnak, mindegy, hogy hogyan, ki ekével ki kalapáccsal, tollal a rózsa illatával, mindegy, hogy hogyan, csak építse, építse, építse ezt a hazát! Május a zenében A május, földrészünk, Eu­rópa éghajlati viszonyai között, a tavasz, a vi­rágzás időszaka. A növényzet kihajt, a fák kibontják lomb­koronájukat madarak népe­sítik be az erdős — mezőket A téli bezártság után az em­berek is közösen részt akar­nak venni a természetnek eb­ben az általános megújulásá­ban. E szívderítő hónap be­köszöntőt az európai népek ősidők óta dallal, tánccal, sportszerű vetélkedéssel ün­nepük meg Sokfajta népszo­kás kapcsolódik ehhez az idő­szakhoz: májusikirály- és ki­rálynő választás, lóversenyek, zöldág-hordás, a májusfa-ál- lítás. Az európai műzene hajna­lán, amikor a XII. és XIII. század fordulóján Dél-Fran- daországban és Észak-Spa- nyolországban feltűnnek a trubadúrok, az első olyan »dallam ki tál álak«, akiknek a nevét is tudja már az utókor — ezek első dalaikat a ta­vasz ébredéséről írják. Ilyen Moniot D’Arras májusi dala, vagy Rambaut de Vaqueiras műve a »Kalenda Maya«, ma­gyarul május elseje A kora- beü Németországban szintén virágzott a lovagi dalkölié- szet, művelőit ott minnesán- gereknek hívták. És ezután, egészen nap­jainkig a világi zene egyik szép témája marad a terráé- szet megújulása, a tavasz, a május. A többszólamúság kezdetén elterjedtek a tavasz dicséretét zengő frottolák és madrigálok, Schumann ta­vasz-szimfóniája, Schubert, Mendelssohn, Brahms és WoZ/ májusi dalai. Wagner A waJ- kür és Saint-Saens Sámson és Délila című operáinak tavasz- áriái és az ősi kultuszokat felelevenítő Sztravinszkij- balett mind azt bizonyítják, hegy a téma végigkíséri az európai zenetörténet utolsó öt évszázadát Amikor 1889-ben a n. Iit- temacionálé párizsi alakuló kongresszusán elhatározták, hogy a nemzetközi munkás­ság minden évben megünnep- li a május elsejét, a tavasz- ünnep poütikai tartalmat kar- pott. 1890-ben már sok or­szágban, többek között az Osztrák-magyar Monarchiá­ban is kivonultak a munká­sok. hogy politikai jogokat, egyesülési és gyülekezési sza­badságot, választójogot és nyolcórás munkaidőt követel­jenek. A tüntetés után kint maradtak a szabadban, hogy együtt töltsék el az ünnepna­pot {Ez azonban már ismét egy régi hagyomány folytatá­sa: a május évszázadok óta a közös kirándulások, ünnepi Lakomák, »majálisok« idő­szaka. E kirándulások alkal­mával hozták itae a tavaszt májusfa, zöldág vagy virá­gok alakjában.) A politikai tüntetéseken természetesen énekeltek is. Először, amikor nem voltak még munkásdalok, tömegda­lok, ismert melódiákra írtak új szövegeket. 1892-ben Hód­mezővásárhelyen például a következő verset énekelték a »Kossuth Lajos azt üzente« dallamára,: Indulj munkás tüntetésre, Május hónap elsejére; Nemzetközi munkásünnep, Munden munkás üli azt meg. Éljen a munkásszövetség, Éljen a munkás! A Pesti Hírlap ért írja az 1893-as budapesti május el­sejéről: »A hangulat a népligetben igen kedélyes volt. A húsz­ezer ember úgy megfért egy­más mellett, mintha testvé­rek lettek volna. A liget há­rom sarkán három czigány- zenékar játszotta a szebbnél- szebb nótákat, a domináló dal persze a Marseillaise volt Négy óra tájban a munkások fiatalabbja tánezra perdült A térség közepén van egy desz- kakörönd, ott járták a tán- ezoló párok, egészen az est beálltáig...« A szocialista eszmék roha­mos terjedésével azután egy­re több munkás-tömegdal született volt már mit éne­kelni a munka ünnepén! A politikai tartalmú má­jus elseje/ témája ké­sőbb megjelent a mű­zenében is. Sosztakovics 1931- ben keletkezett III. szimfó­niájának például »Május 1« az alcíme, ezzel határozta meg a zeneszerző művének programját A május elseje élő ünnep, korunkban is, új és új zenék ihlető je Ornamentika L 8mssá AttAa Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents