Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
«Mpott «er ifaMHyO nevetségesen pici farmernadrágban. Fehér rövid ujjú, trikója elején egy háromárbócos kalózhajó pompázott, kékkel volt ugyan kivarrva, de nem lehetett más, csak kalózhajó. A kocsmatöltelékek tekintete elsurrant a srác feje fölött, szakadatlan folyt tovább az elszórt rikkantásokkal, szemérmetlen röhejekkel elegy zsongás. Pedig a fehér trikós kölyök vonzotta a szemet, a füst megritkult körülötte, szégyenlősen a mennyezet felé sompolygott, meg be a kocsma sötét zugaiba. A füst észrevette a gyereket Körülnézett. Arcán a hadvezérek harciassága és a titkos küldetésben járók óvatoskodó ravaszsága. Valamit forralt. A ffrfl ftréwfti láttán A1 Capone arcára némi szánalom költözött Lehajolt, megtapogatta a csapdát, és guggoltából felnézett a felemelt karú áldozatra. — Fáj? — kérdezte. — Nagyon — mondta a* áldozat — Ripityára zúzta a bokámat ElengendhetnéL — Fizetsz hadisarcot? — Egy málna hadisarcot kapsz. — Helyes — mondta A1 Ca- Capcme, még mindig guggolva. — Leengedheted a kezed. Szakszerű mozdulatokkal kiszabadította a csapdába szorult lábat. A férfi sántákéivá odébbáll! A gyerek még mindig a csapdát fogta. — Vigyem? — kérdezte. — Vagy húzzam fel újra? — Nem bánom — mondta a férfi. — Legalább más is Lázár Erriti: CSAPDA 1 -------.....................................-..a A z asztalok fái ér kövei lerakott utat hagytak a »öntéspultig. Egyetlen fekete kó árválkodott közöttük, közelebb a bejárathoz, az út tengelyétől egy kicsit jobbra. Nagyon szerény, nem hivalkodó fekete kő. Ki törődött a létezésével? Ki vette addig észre? Nyilván senki A gyerek azonban alaposan megnézte, előre dőlt, s olyan fél guggolásfélébe ereszkedett (ennek nagy mesterei a gyerekek), a kezét a térdére támasztotta. Egy szemvillanásig tartott az egész, mert a kölyök ész- revett valakit a bejárat felöl közeledni, és villámgyorsan az egyik oszlop mögé ugrott A férfi láthatta a kalózhajóval ékes gyereket nemcsak a mozdulatot ahogy az oszlop mögé ugrott, de a kukucskáló fejet *■ De úgy látszik, tudta a szabályokat Mert kitartóan az ellenkező irányba nézett * erőlködött hogy szemmeresztgetóae tökéletesnek látsszék, s amikor riadtságot mímelve újra meg újra végigpásztázta tekinteltével a kocsmát, az oszlop mö- 'Sgül diadalmas vigyorral kandikáló fejet levegőnek tekintette Alacsony, harminc körüli, hízásra hajlamos, de még korántsem kövér, mosolyra kész arcú férfi volt — Hol ez az A1 Capone? — tanácstalankodott az ajtóban mintegy magának téve föl a kérdést de ahhoz megfelelő hangerővel, hogy maga a diadalmas Ai Capone is tudomást szerezzen rejtőzködése tökéletességéről. A kérdés után kettő lépett Mindezideig csak kettejük magánügye volt a kisded intermezzo, a kocsma rájuk sem hederített De a második lépésnél minden merőben megváltozott A kölyök ugyanis előreugrott restekéből, és lenyűgöző diadallal elrikkantotta magát: — Benne vagy! Föl a kezekkel! A férfi szerencsétlen arccal lendítette magasba a kezét s nem lehetett tudni: ábrázata bizonytalansága fogságba esésének vagy annak az egyszerű ténynek tudható-e be, hogy nem tudta, miben van benne. Föltartott kézzel végignézett magán, rendellenességek után kutatott, először a bal, aztán a jobb lábán siklott végig a tekintete, s akkor már fészket vert benne a gyanú. A jobb lába ugyanis a fekete kövön állt. — A csapda — kiáltott fel A1 Capone, miközben arcára egy csapdával vadászó indiántörzs összesített ravaszsága sűrűsödött Ä férfi sziszegett fájdalmasan mozgatta a jobb lábát. Fel is emelte volna, de a csapda szemmel láthatóan nem engedte. A kocsma már figyelt A kissé bizonytalan tekintetek gyújtópontjában állt felemelt karokkal a férfi és a harcias A1 Capone. A hátrébb ülőknek egy kissé fel kellett emelkedniük, hogy A1 Caponét is láthassák megtudja, ai a magyarok istene. Nem volt Idejük leülni, mert egy malaclopós úr jelent meg a bejáratnál. — Figyeld! — suttogott A1 Capone. A férfi figyelt, és figyelt az egész kocsma. A malaclo- pós észrevette a rá irányuló figyelmet. Zavarodottan megállt, s végigsimított borostás egérarcán. Netán azt hihette volna, régies malaclopója váltotta ki ezt a közfigyelmet, ha nem törzsvendégként érkezik, aki napjában többször is megfordul itt a legkisebb feltűnés nélkül. Segélykérőén nézett a söntés- pultnak támaszkodó pincérre, aki olyasforma ember volt, mint 6, szikár, borostás arcú, csak egy kissé idősebb, és persze, nem malaelopót, hanem fehér pincérkabátot viselt A pincér Jóságosán, biztatóan ránevetett, de a malaclopós figyelmét nem kerülte el a mosolyaiban bújkáló ravasz cinkosság. Ámde azért csak megindult befelé. Második lépésénél íelrivallt * kocsma: — Berrme van! A malaclopós megmerevedett Most már végleg nem tudta mire vélni, mi történik. — Csapdában vagy — mondta egy apró, feülüktető csendszigetben A1 Capone, és a malaclopós jobb lábára mutatott Az lenézett a lába alá, s meglátta a fekete követ — Milyen csapda? — A gyerek... tudja, hogy van? — mondta mentegetőzve a férfi, A1 Capone asztalától. Az agárképen ekkor egymillió ráne gyűrődött Szétívelt harmonikus rovátkák. A vadidegen la láthatta: mosolyog. Mátyás Ferenc: Új látóhatár A dűlőúton, hol megyeit; pipiske-por száll, jön egy dömper, a föld remeg is széttépi a fetlegek lebegő rongyát Szalad a múlt a nyállal át árkon és bokron, húzza-löki a gyávaság, egy ürge két lábára állt • fkryel a dombról Vályogriskók, Ótok, tanyák — a régi Ázsia — falkája vándorol a láp felé: a homokszaharát el kell hagynia. Nem egy akác, egész fasor ágaskodik már ki a homokból — s napközeiben agy fán elhagyott rossz fészekben remény kukucskál Most szeletnek mindannyian a falucsecsemők. Nagy bádogléggömb— Ofíéé. — mondta. — Kiszabadítanál? AH Capone szolgálatkészen felugrott, kibogozta a csapdába szorult lábat, s most a malaclopóstól kérdezte meg: — Visszategyem? — Világos — mondta 6. — Tedd csak vissza! Sokáig nem jött senki, csak a pincér járt fel s alá a rendelésekkel, de a veszélyes helyet valamennyiszer nagy ívben elkerülte. Aztán mégis elérte a végzet, mert egy figyelmetlen hátralépésnél (a szomszédos asztalt rendezgette) belecsúszott a sarka a csapdába. A kocsma megint íelrivallt. A malaclopós arcán, ha lehet most még több ránc gyűrődött, s a tűzkeresztségen átesettek jogán odakiál- tott a kisfiúnak: — Ne engedd ki, csak ha fizet egy fél pálinkát. A gyerek a málnája fölül az apjára nézett — Mit bámulsz? Tied a csapda. — Most lépjen le, aki nem •kar fizetni. Csapdában van • pincér — rikkantott valaki. — Hó, engedj el gyorsan! — mondta, már szinte nem Is tettetett rémülettel a pincér. — Meglógnak a pén- zemmeL — Fizetsz neki egy fél pálinkát? — kérdezte hivatalos hangon A1 Capone. — Fizetek — mondta sietve a pincér, mire A1 Capone kiszabadította. A pincér jobb lábát szemmel láthatóan húzva, odasán- tikált a pulthoz, és azt mondta a csaposnak: — Egy felet az úrnak. Az ezerráncú boldogan a fiú felé emelte a poharat és azt mondta: — Egészségedre Hüvelyk Matyi. S már jött Is a következő áldozat, egy daliás úr. Látszott, most lépett ki az autójából, s nemcsak abból, hogy lóbálta a slusszkulcsot Lélegzetvisszafojtva figyelték, s mikor a slusszkulcsos köny- nyedén átlépett a csapóén, csalódottan felmorajlofet • nép. Aztán egy vállig érő hajú huligán jött. Beletrafált. A hangorkántól megmerevedett, egy kicsit meg is ijedt. De aztán nagyon könnyedén rájött hogy csapdában van, majdnem olyan könnyedén, mint a malaclopós. Aztán egy szenesember, egy katona, egy rézóraláncos meg egy fülessipkás léptek a csapdába. A katonát A1 Capone kénytelen volt elsősegélyben részesíteni, mert valószínű, eltörte a bokáját a csapda. Az injekció azonban használt: a katona viszonylag peckes léptekkel jutott el a pultig Aztán egy kövér, duplatokás, kopasz úr jött. ö volt az első, aki bal lábbal lépett bele. Amikor a tömeg felvisított az örömtől, ő is megállt. »Csapdában van« — mondták neki, de a kövér úr lebiggyesztette a száját, s azt mondta: »Marhák«, és tovább ment A pincér arcán mő’a undor vibrált, amikor az asztalához ment, és oda sem nézett, amikor megkérdezte: »Mi tetszik?« A dupla toka jú úr kétségtelenül rontott a mulatságon, de mikor újabb gyanútlanok estek áldozatul, látszott az arcán: szégyellj magát, « bánja már, hogy nem hagyta magát megfogatni a csapdával Aztán fölállt a férfi meg a gyerek. A1 Capone az ajtóban megfordult, és a csapóira nézett — Itt hagyjuk? — kérdezte az apját — Miért, arany? — Az — suttogta titokzatosan a gyerek —, meg ezüst — Akkor hozd! n i Capone visszament, fölmarkolta a csapdát Mikor az apjához ért, jobb kezéből a baljába tette, hogy megfoghassa az apja kezét így mentek el, kézen fogva A1 Capone egy kissé gör- nyedten lépkedett — NI csak! — mondta valaki — Ügy megy az a gyerek, mintha cipelne valamit — Hát perane, hegy cipel Nem látja «Cf mmpda ran (Stotz Mihály grafikája.) Felfrissül a természet Május a természet telje« éledése a tél után. A tavasz első hírnökeit követően tömegesen bontakoznak ki bimbóikból a májust szimbolizáló piros tulipánok milliói. A téli erőgyűjtés után a hóvirágok már márciusban bontogatják hófehér kelyhü- ket, de az még csak a természet ébredezése. A növényzet számára akkor még hiányoznak azok a feltételek, ame- -ek nélkülözhetetlenek az úhez: mindenekelőtt a me- ,ebb hőmérséklet és a több ,.ny. S amint kedvezőbbé . Inak az életfeltételek, fó- iuzatosan jelennek meg a ti obi kora tavaszi virágok, melyek között jelentős lépcsőfoknak számít a sárga virágú tavasza kankalin és az illatos ibolya Előjönnek téli terekent. Hatalmas, élő organikus szervezetét lassan támasztotta fel március, nevel- gette a kamasz április, s íme, május boldog, s boldogító ifjú felnőtté érlelte. Falutól városig terjed, országtól országig a füvek, virágzó fák, termést fölnevelő szántások, szemet gyönyörködtető parkok, erdők panorámájának nemzetközi szolidaritásában. A virágok érzelmeket rejtegetnek, derűt és jókedvet évszázadokon át módosuló szirom és levél formáikkal, ők egyszerűen, öncélúan szépek. A kerti virágok hasznossága az esztétikum. A megújulás harmóniájában építkezik, a táj, reggeltől, kora hajnaltól a déli harangszóig, harangszótól alkonya tig. Mennyi csicsergés, játékosság, madárfütty, lomb-me- dlátciá, s ugyanakkor rejtve a szárakban, gyökerekben mennyi megfeszített, szorgos rejtekhelyükről az állatok is: a tavaszi napfényben sütkérező gyíkok és szalamandrák, a tavaszi virágok kely- heit bátortalanul körülröpködő rovarok, s megérkeznek a természet vándorai, a melegebb égövben telelt madarak is. S a duzzadó, majd kipattanó rügyek szintén a tavasz visszavonhatatlan győzelmét jelzik a tél felett. Tulajdonképpen pontosan ez a folyamat jelenti a növényi élet lényegét. A tevél* zet a növény 'vegykonyhája. Apró építőköveiben, sejtjeiben zajlanak le azok az anyagcsere folyamatok amelyek végeredménye mindaz, amit egyszerűen szerves anyagnak nevezünk és amelyek nélkülözhetetlenek az állatok, az ember — és áltazett munka fölmagasztalja. Az a titkos folyamat, amely a növények száraiban leveleiben végbemegy, végbemegy bennünk is, hogy célratörő lendülettel megszervezzük az egyéni adottságok számára kedvező körülményeket, a tanulást, a tudás tápsóit bejuttatva a fiatal évek fogékony talajába, s lenyessük a homályos rossz ösztönű vágy vadhajtásait. Milyen pótolhatatlan támasztéka az embernek a vállalkozások nagyszerűsége, az elvégzem-megelég- szem-újrakezdem folyamata... Visz a vonat. Megyek a tavasz után. Füvek, fák, bokrok illatok után. Május van, május elseje. Minden évben eljön, friss bizsergés, lelkesedés parádé- iák a szemekben, zászlók szöknek a magasba, ünnepi meghatottságban állnak a fák it tisztelegnek az ég előtt, mintahagy az emberek tisztelegnek a MunJcg eezméje előtt. Car« Amm. Iában a földi élet szempontjából. A napsugár, ez a kimeríthetetlen energiaforrás, valóságos fényözönnel árasztja el bolygónkat, amelynek felületét az évmilliós fejlődés következtében a sugárzó energia felfogására és raktározására specializálódott növényzet csaknem teljes egészében beborítja. A növények a napsugárzás energiaáramlatából hatalmas mennyiséget nyelnek el, azt összegyűjtik, és a fotoszintézisnek . nevezett tevékenység során á 'képződött szerves anyagokban vegyi energia formájában raktározzák. Mi történik végül is a növény leveleiben? A növény a gyökerén keresztül vizet vesz fel a talajból, s az eljut a levél sejtjeiig. A levegőből a levelek légzőnyílásain széndioxid hatol be a sejtekig. A víz és a széndioxid igen egyszerű szervetlen vegyületek. A levelek sejtjeiben zöld színanyag — úgynevezett klorofil — található, amely kép>es megkötni a fónyener- giát úgy, hogy a vízből és a szédioxidból cukor képződik, s a levél közben oxigént bocsát ki. A cukor azután keményítővé alakul át amely valamennyi növényi termék »nyersanyaga«. Mindebből az következik, hogy az állatok és az ember táplálékait alkotó anyagok — akár a kenyér, akár a hús — közvetlenül vagy közvetve növényi eredetűek. A növények évről-évre végzik ezt a tevékenységüket Csak télen át pihennék, s azután tavasszal felfrissülve kezdődik minden élőiről. Nem szabad azonban elfelejtkeznünk arról, hogy ezt a békés, szinte idillikus folyamatot súlyos veszély fenyegeti. A technikai fejlődés vadhajtásai fojtogatni kezdik nemcsak létrehozóinak, az embereknek az életét, hanem az egész föld élő világát. Félelmetes méretekben szennyeződnek a vizek, a levegő. Rajtunk embereiken múlik, hogy most, immár a 24. órában gátat vessünk ennék a folyamatnak. Csak így lesz továbbra is rügyfakadás, termés, madárdal és virágoktól xzínpompás május! K & Május V isz a vonat. Megyek a tavasz után. Füvek, fák, bokrok, illatok után. Mintha növény-avatási ünnepségre készülődne a természet, a földhányások karzatán galambok gyülekeznek, büszkén fölmagasodva a fák kibontják zöld selymű lobogóikat, a vetések hallgatag, rendezett sorokba tömörülnek, üdvözlő beszédet sugalmaz a szél, s díszlépésben gyűrűzik a folyó a még oly távoli tengerek felé is. Hiányzott a tavasz, hiányzott idegeinkből, mindennapjainkból hiányzott a tavasz a gyárak, házak, játszóterek változó, de örökérvényű háteső, kedvezd körülményeiért, ápoló, gondos munkáskézért. Csak áltála valósul meg az élet a földön. A határozott céllal történő erőkifejtés a leglényegesebb mozzanat az emberré válás ősidői óta változatlanul. Boldog az az ember, aki szereti a munkát. Aki megtalálja hivatását és konok elszántsággal, kalapácsot, vésőt vagy bármilyen munkaeszközt markoló kezével monumentálisán a hétköznapok fölé nő. Az ímmel-ám- mál végzett munka silányítja az embert, az örömmel vég0 ISomogyi Néplap
