Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

Vándorzászlót, kiváló címet kapott a húskombinát (Potyt. az 1. oldalrcü.) tanácskozáson az igazgató is idézte, s így feleit rá: -Ügy érzem, erre igen nehéz mód­szent ajánlani, de egy mondat­ban lehet felelni rá: akkor lesz kiváló egy üzem, ha a munkásai szeretnek ott dol­gozni, ha jól érzik magukat, s mindenki egy kicsit többet ad a közösnek, mint amennyi a munkaközi kötelessége.« A Kaposvári Húskombinát párt- és szakszervezeti aktivis­tái igen sokat tettek a jó mun­kahelyi légkör kialakításáért. A 39 brigád öntevékenységből is jól vizsgázott: kezdeménye­zéseik — elég csak a kaposvá­ri óvodaépítési akció elindítá­sára gondolni — túlnőttek az üzem területén. A jövő terveiről szólva el­mondta az igazgató: a Somo­gyi nyersanyagbázisra alapoz­va húskon zervuzem és sonka­feldolgozó létesítését tervezik. A mintegy 200—250 millió fo­rintos beruházás eredménye­ként körülbelül kétszáz vagon dobozos sonkát és ugyanennyi konzervet tudnának gyártani. Az ünnepségen dr. Banki Antal vezérigazgató négy dol­gozónak adta át az Élelmi­szeripar kiváló dolgozója mi­niszteri kitüntetést, egy mun­kás. miniszteri dicséretet ka­pott. A Szakszervezeti mun­káért jelvény ezüst fokozatát szintén egy munkás kapt meg, kiválódolgozó-jelvénnyel pedig hatvan dolgozót tüntet­tek ki. Társadalmi bizottság alakult Budapest ünnepe az egész országé Budapest 1972—73-ban ün­nepli Buda és Pest egyesítésé­nek 100. évfordulóját Ez a je­lentős esemény nemcsak a fő­város, hanem az egész ország ügye. Erről beszélt Bíró Gyu­la, a megyei pártbizottság tit­kára tegnap a megyei pártbi­zottságon rendezett tanácsko­záson, ahol arról volt szó: ho­gyan ünnepelhetné méltóan Somogy is a főváros egyesíté­sének évfordulóját Ismertette a Budapesti Párt- bizottság és a Fővárosi Tanács levelét, amelyben a centená­riumi ünnepségeken való rész­vételre kérik fel a megyéket — köztük Somogy ot is —, egyúttal javaslatot téve kü­lönböző rendezvényekre. — Helyeseljük és elfogad­juk ezt a javaslatot. Ez az ün­nepségsorozat nagyon alkalmas lesz ifjúságunk és a felnőttek hazaszeretetének fejlesztésére, arra, hogy bemutassuk a fő­város szerepét, helyét a magyar nép történetében, ismertessük azt a fejlődést, amely Buda­pesten végbement felszabadu­lásunk óta, s hogy a főváros és a megyék közötti kapcsolat elmélyüljön — mondta Bíró elvtárs. A Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács gazdag ötleteket sorakoztatott fel. A megyékben többek között bu­dapesti napokat, kiállításokat rendeznek, fővárosi művész- együttesek szerepelnek, s a me­gyék népművészei alkotásait kiállítják Budapesten. Jövő nyáron a fővárosban tartják az országos diáknapokat, 1973 őszén pedig a budapesti mű­vészeti hetek keretében a fő­városról szóló országos gyer- mekrajz-kiállitást, azonkívül vidéki színházak vendégszerep­lésére kerül sor vagy megren­dezik a vidéki színházak fesz­tiválját. Javasolták termelőszövet­kezetek, fővárosi üzemek ta­lálkozóját, s azt, hogy a Buda­pesten létesítendő centená­riumi parkban — a Népliget­ben — önállóan rendezzenek be, fásítsanak — megyei jelle­güknek megfelelően — egy-egy területet. A centenáriumi ünnepség- sorozat méltó megrendezése végett a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a KISZ, a Hazafias Népfront és a szak- szervezetek képviselőiből tár­sadalmi bizottságot alakítot­tak. A bizottság elhatározta, hogy a fővárosi centenáriumi ün­nepséget összekapcsolják Ka­posvár 100 éves jubileumá­val Aranygyűrűs olajos Az aranygyűrű — a vállalat emblémájával — a hűség jel­képe. Először pénteken adták át. — Az aranygyűrű a har­minc év »prémiuma« is. Szálfaegyenes, galambősz ember fogalmazott így. Hang­ja kemény, de a szemében árulkodóan csillan meg a könny. A keményszorítású embert Keszeg Józsefnek hívják. Sze­relő volt és traktoros, ö volt a »pipás« a Siófoki Kőolajve­zeték Vállalatnál. A felesége mondja: — A fákról ismeri a tájat. Ha vonattal vagy autóbusszal utazunk, élőre mondja: Nézd, ott azt a két fát, utána jön a »pipa«. És még soha nem té­vesztette el. A »pipa« (szaglócső) ott van, ahol a vasutat vagy a műutat gáz- vagy olajvezeték keresztezi. Keszeg József harminc és fél évig dolgozott a Siófoki Kőolaj vezeték Vállalatnál, s jogelődjeinél. Ez alatt az idő alatt traktorral, gyalog — a csővezeték mentén — szinte az egész országot bejárta. Dolgo­zott rekkenő hőségben, s olyan fagyban, hogy a vezetékben jéggé dermedt a víz. A harminc és fél év alatt egyszer sem volt táppénzen. Télen pálinkát ivott s ötven Kossuthot szívott él naponta. Nyáron csak a cigaretta volt. Nyolc éve ezt is letette. A feleség — vékony, barát­ságos asszony — mondta: — Egyébért sem élt, csak a munkáért. Harminc éven át nekem csak a vasárnapjai ju­tottak. Amikor dekádban dol­goztak, még az sem: tíznapon­ként járt csak haza. Ezután otthon marad. Nyug­díjba ment — Akit egyszer megfog az olaj, többet már nem szaba­dul tőle. Engem egyszer Fé­nyeden fogott meg, de kegyet­lenül: nyomás alatt emeltem meg a vezetéket... Egy pat­tanás, eltörött. Ömlött az olaj... engem levágott a gép­ről ... Szurokfekete lettem te­tőtől talpig. A szemem, a szám, tele volt olajjal, s akkor hal­lom, hogy járt a traktor motor­ja, Pillanatok alatt futott át rajtam, ha szikrát kap a ki­ömlő olaj, itt minden lángba borul. Vettem egy mély Léleg­zetet, behunytam a szemem, s irány a gép. Sikerült megállí­tani a traktort. A Vaskó Laci meg a Punyi Pista éppen teát főzött egy üstben, mert na­gyon hideg volt. A teavíabén azok fürösztöttek meg... — Mi volt a legnehezebb? — A legnehezebb? Azt hi­szem, a legszebb is: a helyre­állítás. Fonyódon, a berekben például félméteres víz takarta az eltörött olajvezetéket. Gyor­san kellett megcsinálni, mert Zalából eaem át jutott el a kőolaj a finomítóba. Amikor elkészültünk, Siófokra jöttünk. A Remenyik Lajos, az akkori főmérnök ezt mondta: szerez­zünk valahol egy telephelyet, aztán letelepszünk. Ha nem lesz hely, akkor átmegyünk Balatonboglárra. Jártam a kör­nyéket. Kint a temető mellett alkudtam egy gazdával, de sajnálta a földjét. Akkor ta­láltam rá a mostani telephely­re. Tele volt lövészárkokkal.. . Három mázsa búzának meg­felelő pénzért vettük bérbe, merthogy pengőben akkor már nem lehetett számolni. Amikor megkaptam a táská­ra való pénzbe« a fizetést, már nem ért semmit. Azóta már sokat gondoltam, milyen jó lenne most, ha a gazda ak­kor nem makacskodott volna. A jelenlegi telepünket —amit akkor három mázsa búzáért vettünk bérbe — már körül­nőtte a város. Most költözni kell, drága pénzért újat épí­tem. De akkor örültünk ennek is. Tizen, tizenketten voltunk a MAORT siófoki csoportja. A Vaskó, a Horváth László, a Punyi, a Nagy Márton, a Bti- lucz György, a Réti Sándor, a Szennai Imre meg a Feri, az­tán a Moór Anti meg én neki- iá ittunk az árkok betemetésé­nek. És nagyon dolgoztunk. Ez ma már az olaj történeté­hez tartozik. — Amikor megkezdődött az új vezetékek építése, akkor lettem én igazán »országjáró«. Mentünk Algyőié, Hajdúszo­boszlóra, a budapesti körveze­tékhez, s mindenütt azt mond­tuk: mi vagyunk az olajosok. A munkásszállás akkor a há­zaknál béréit szoba volt. Egyik helyen nagyon kényelmes, a másikon rettentően kényelmet­len. Ahogy nőtt az olajvezeték hossza, úgy nőtt a vállalat is. Ma már, ha bemegyek ide, a nagy irodába, azt kérdik: ki ez az ember? Meg én is csak nézem az ottaniakat. Nem is­merjük egymást, nem is talál­kozunk, csak azokkal, akik ál­landóan a) vezetéképítéseket járják. Amikor a telephelyen a futóárkokat temettük be, tízegynéhány,an voltunk. Most úgy hallom, négy és fél ezer ember körül van a vállalat lét­száma. Hát kérem, ennyi em­bert nem lehet megismerni ... De azért tudja, hogy van egy közös szenvedélyünk? Mind­annyian szeretjük az olajat és a gázt Azért dolgozunk. — Érdemes volt harminc évet eltölteni egy munkahe­lyen? — Nekem érdemes. Megbe­csültek, megfizették... és ba­rátok között voltam. Hívtak engem máshová is — még két éve sincs, hogy Kecskeméten ígértek nagyobb pénzt —, de maradtam. Az olajvezeték hossza, me­lyet a vállalat épített, elérte már a háromezer kilométert az országban. S az épülő vezeték mentén sorsok alakultak, em­berek őröltek, birkóztak az acélcsővel és hittek abban, hogy minden sikerül. A sok ember között mindig ott volt Keszeg József. Kercza Imre Felére csökkentik a közületi személygépkocsik számát A kormány — mint ismere­tes — a pénzügyminiszter, a közlekedés- és postaügyd mi­niszter és a munkaügyi mi­niszter közös előterjesztésére határozatot hozott a közületi személygépkocsik használatá­nak új rendjéről. Az intézke­dés célja az ésszerű takaré­kosság, a közületi gépjárműál­lomány további növekedésé­nek korlátozása, a meglévők gazdaságos üzemeltetése. A közületi személygépkocsik számárnak növekedése fokozta a tömegközlekedésben a jár­művezető-hiányt, A törekvés az, hogy a vállalatok olcsób­ban, gazdaságosabban oldják meg a közlekedési feladatokat. A kormány határozata sze­rint július 1-től fokozatosan a felére csökkentik a csali sze­mélyszállításra használt közü­leti gépkocsi-állományt. A ha­tározat életbe lépéséig az ille­tékes minisztériumok meghoz­zák a végrehajtást szolgáló rendelkezéseket. A szabályo­zás nem érinti a termelési, a szolgáltatási feladatokat ellá­tó közületi személyautókat Jelenleg ezek országos felmé­rése tart. Pontosan meghatá­rozzák. hogy a különböző be­sorolású vállalatok, szervek hány gépkocsit üzemeltethet­nek. A normán felüli gépkocsikat szeptember 30-ig értékesíteni kell. A miniszterek határozzák majd meg területükön, a vál­lalatoknál az értékesítés rend­jét, ütemét. A »fölösleges« ko­csikat a Merkúrnál, a Taxi­nál, a Volánnál, a kijelölt szövetkezeteknél értékesíthe­tik a vállalatok. Állományuk­ból azt a kocsit adhatják ed, amelyiket akarják. A normán felüli kocsik rendszámát, forgalmi engedé­lyét le kell adni. Október 1-től régi rendszámmal közületi személygépkocsi nem közle­kedhet A jövőben szélesebb körben megengedik, hogy a közületi személygépkocsit a dolgozók maguk is vezethessék. Ezért rendszeresítették az úgyneve­zett általános célú személy- gépkocsit, melyet a vállalat feladatainak végrehajtásához valamennyi jogosítvánnyal rendelkező dolgozó használhat. Az állami, gazdasági feladatok végrehajtásához az eddiginél jobban fel akarják használni a magán-személygépkocsikai, s ehhez jobban érdekeltté te­szik a kocsitulajdonosakat. A rendelet szerint az .eddiginél magasabb összeget, kilométe­renként egységesen két forin­tot térítenek annak, aki ki­küldetésre saját gépkocsijával utazik. Ennek megfelelően emelik a helységek belső te­rületén érvényes térítési át­alányt. Hz új követelmények szellemeken »Szükséges, hogy a szövet­kezetek belső üzemi mechaniz­musukat felülvizsgálják és egyre tökéletesebbé tegyék« — mondja ki a mezőgazdasági szövetkeztek II. országos kongresszusának állásfoglalá­sa. Nem itt és nem először hangzott el már, hogy el­odázhatatlan feladat a nagy­üzemekben levő belső tartalé­kok feltárása, a vezetés, az üzem- és munkaszervezés kor­szerűsítése. A feladat felis­merése után mind több szö­vetkezetünkben lehet találkoz­ni azzal, hogy keresik a mód­szereket, elemzik a helyzetü­ket. Valójában ez az alapos »önvizsgálat« az első lépés a belső tartalékok feltárásához. Az üzem- és munkaszerve­zet kialakítása minden üzem­nek jellemző sajátja. S mivel az adottságok eltérőek, a kor­szerűsítésre »receptet« adni nem lehet Viszont lehet, sőt szükséges tanulmányozni kü­lönböző gyakorlatokat, bevált módszereket. »Nines olyan új ismeret, amelyből valami ta­pasztalatot, tanulságot a sa­ját helyzetre vonatkoztatva ne lehetne levonni« — mondotta egyik szövetkezeti vezetőnk a közelmúltban. Egyre többet le­het hallani ilyen megjegyzése­ket: »A balatonszabadiak igen figyelemreméltó módszert dol­goztak ki.« »Érdemes tanul­mányozni a November 7. Tsz új üzemi és munkaszervezeti rendjét.« fi rés; módszer „bukása“ Már utaltunk rá, hogy a belső szervezettséget minde­nekelőtt az adottságok hatá­rozzák meg. Balatonszabadi- eaa a szövetkezet fejlődése Balatonszabadi példa olyan változást hozott, hogy tarthatatlanná vált a régi szer­vezeti forrna. (Igaza volt a tsz- kongresszuson, annak, aki azt mondta: *A tartalékok feltá­rása, az üzemi szervezet kor­szerűsítése szövetkezeti moz­galmunkban történelmi szük­ségszerűséggé vált.«) Balaton­szabadi négy szövetkezete egy évtizeddel ezelőtt egyesült, ezt követően a vezetők minden törekvése arra irá­nyult, hogy gyors ütem­ben korszerűsítsenek, beruház­zanak, s emellett mindent megtegyenek a munkafegye­lem erősítéséért, a beruházott eszközök hatékony kihaszná­lásáért. Az üzemegységrend ­szer kezdetben megfelelőnek mutatkozott, ám évek során, a további fejlődéssel mindin­kább kiütköztek fogyatékos­ságai. A teljesség nélkül csu­pán néhány problémára uta­lunk: megosztotta a tagságot, megosztotta a vezetőket, a munkák irányításában és szer­vezésében átfedések, kereszt- intézkedések keletkeztek, el­különült a termelés a pénz- és hitelgazdálkodástól. így valóban nemcsak lehe­tővé, hanem szükségessé is vált az üzemi szervezet kor­szerűsítése. Ágazati rendszer-tiz özemágqal Az átalakulás, a fejlődés fokozatosságot kívánt — s hadd tegyük mindjárt hozzá: korántsem biztos, hogy ezt a ma jónak mutatkozó módszert évek múlva nem keli majd megváltoztatni. A szövetkezet a területi széttagolás helyett először főágazati és területi szervezést alakított ki, s waak a következő »lépcsőben» hoz­ták lefese • k ágazati rendszert, tíz üzemág kialakításávaL Ennek a. szer­vezeti felépítésnek a jelentő­ségét igen sok oldalról lehet­ne elemezni, ezúttal hadd emeljünk ki egyet: az ágazati rendszerben a termelés és a pénzgazdálkodás szerves egy­séget alkot. Az üzemágvezetők termelési és pénzügyi tervet készítenek, s ennek jóváhagyása után a részükre biztosított eszközök­kel önállóan gazdálkodnak. A feladatok minőségi elvégzésé­ben, s költségek csökkentésé­ben egyaránt érdekelt minden üzemág. A növénytermelési üzemág részére például az üzemelési üzemág szolgáltatá­sokat végez (kombájnolás, ve­tés stb.), s ezt elszámoló áron veszik át Az előbbi ágazatnál költségként, az utóbbinál ho­zamként jelentkezik a végzett munka. S lehetne említeni a további példákat így az üzem­ági érdekeltség igen szorosan kapcsolódik a szövetkezet egé­szének számviteli, pénzügyi mechanizmusához. A hétköz­napok nyelvére lefordítva nem jelent ez mást, mint a nagyon is kívánatos közgazdasági szemlelet erősödését: nemcsak az a szempont, hogy mennyit termelünk, hanem az is, hogy Megssztra a logokat és a feladatokat Miként a belső tartalékok feltárásáról, a feladatok ész­szerű megosztásáról is sok szó kar. Nőm egy példa bizo­nyította: előbb-utöbb kudarcot vall az a vezető, aki mindent maga akar csinálni. A bala­tonszabadi ágazati üzemszer­vezet egyik fő lényege abban van, hogy megosztották, de­centralizálták az első számú vezetők feladatát is és jogait is. így az első számú vezetők fő teendője az elvi irányítás, a koordinálás és a hatéko­nyabb ellenőrzés lett. Módjuk van így elmélyültebb gazda­ságelemzésekre, a dönlések körültekintőbb előkészítésére, a más szervekkel való kapcso­lattartásra, és a többi. De e feladatok megosztása ab­ból a szempontból is előny­nyel jár, hogy egyes gazdál­kodási kérdésekben üzemági szinten döntenek, tehát ott, ahol legjobb az informáltság és legnagyobb az anyagi érde­keltség is. Mert az üzemági terveket — mielőtt szövetke­zeti tervvé kovácsolódnának — az ágazatvezetők megvitatják a hozzájuk tartozó dolgozók­kal, egyúttal elkészítik és ki­dolgozzák a tervhez kapcsoló­dó bérszabályzatot is. Lehetne szólni még a negyedévenkénti üzemági értékelő tanácskozá­sokról, a hetenkénti koordiná­ló munkaértekezletekről, me­lyek mind, mind kiegészítői a szervezeti felépítésnek. Annyi bizonyos, hogy a ba­latonszabadi példa — valóban példa Nemcsak lehetséges, ha­nem szükséges — és mindin­kább sürgetőbb —, hogy a jó tapasztalatokat hasznosítva a sajátságoknak megfelelően korszerűsítsék, feljesszek üze­mi szervezetüket szövetkeze­teink. Jelentős tartaléka ez az eredményes gazdálkodásnak. Vörös Márta Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents