Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
PmfCTnrÍ! szinte jelenték- Lyyo£CIU télén, kicsi, •zrnte játékszer, vékony, szinte törékeny, pillékönnyű, szinte súlytalan. Formáját tekintve pecsétgyűrű, ámn európai embernek nemhogy a mutatóujjára, de még a kisujjára sem igen megy föl. Belső átmérője 17 milliméter, 1 milliméteres falvastagsága a pecsét felé eső részén hízik a duplájára, amely olyan, mint egy kis tábla. Az apró mezőben 4 parányi szám vörösük: 2500. A gyűrűnek ez az egyetlen éke: ez jelzi, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság fölött lelőtt 2500, amerikai repülőgépből készült. Phan Quang vietnami fotóriportertől kaptam emlékül Az alumínium ezüstfehér színű, levegő és nedvesség hatásának eléggé jól ellenálló, ,lágy, a legfontosabb könnyűfém. Előállítása bauxitból történik. Phan Quang fotóriporterrel 1969-ben ismerkedtem meg, amikor több újiságírótársával azért jött Magyarországra, hogy elmélyítse szakmai tudását. Vékony, szinte törékeny testalkatú, alacsony emberrel fogtam akkor kezet. 25 évesnek becsültem, de kiderült, hogy 40 esztendős. Már a francia gyarmatosítók ellen is’harcolt; katona volt, de 1960-ban a puskát fényképezőgéppel váltotta fel. rtian Quang alig észrevehetően bicegett. Jamaica szigete a világ legnagyobb bauxitszállítója. Onnan kapja az érőét az USA leghatalmasabb alumínium- ipari trösztje, az ALCOA. Az érc nagy része a luisianai Baton Rouge telhetetlen alu- míniumkohóiiba vándorol. 1 Szeptember 10-én, 1965-ben Phan Quang, a Ha Tinh-ke- rületi székhelyen megjelenő lap haditudósítója, fegyverével, a fényképezőgéppel útnak indáit arra a »jelentős helyre*, amit sejtésük szerint bombázni fognak az amerikai repülőgépek. Véget ért ugyanis az esős évszak. Késő este indultak az objektumhoz. 11-én vágott végig rajtuk az első légitámadás korbácsa. Az alumíniumgyártás első lépése a timföld előállítása. A lúgban oldott alumínium- oxidot kristályosítással nyerik ki. Ebbői erős ízzítással kiűzik a vizet, és végül megkapják a hófehér, porszerű timföldet A második lépcső az alumínium kohósítása. ORAVEC JÁNOS: A nie azt a negyedik lelőtt amerikai gépet, amely a közelükben esett le. Masinájával ő is többször »rálőtt* — még a levegőben — az égő, füstölgő, zuhanó gépre. S mikor a-föld- be fúródott, a fotóriporter is odafutott. A győzelemtől, a kartávólságnyira lévő győzelemtől remegve készítette a képeket, egymás után. Sky-Hawk, Phantom Sky- raider, Super Sabre, Thun- derchief, F—111, B—52 — úgy ismerik a vietnamiak ezeket az amerikai katonai repülőgéptípusokat, mint mi a különböző autókat rr GYŰRŰ Az alumínium, illetve különféle ötvözeteinek legnagyobb fogyasztója a járműipar, elsősorban a repülőgép- gyártás. Phan Quang az egyik légitámadásnál kijött az óvóhelyről, ahová újságírókoüégájá- val együtt beparancsolták. Figyelték a légvédelmi tüzérek munkáját. Körülöttük remegett a föld, s a levegő forró volt a 'bombák robbanásától, az ágyúk szüntelen tüzelésétől. Phan Quang egymás után , készítette a képeket a tüzérekről, verejtékes, csupa ideg, feszülten figyelő arcukról, az ágyúk ugatásáról, a tüzéreknek bambazáporban is segítséget nyújtó civilekről, akik lőszert és vizet cipeltek a tüzelőállásba. fl repülőgépgyártás Jamaz Csilodze’ Kis állomás Messze, túl az úton szétszórt' falu párállik o ködben, odafönn csillagok közt szenderegnek a nyárfák, szemafor parázslik a töltés szélén — vadrózsabogyó. Kilépsz a sínekhez, vársz valakit szó bormere-ven. Agyúk árnyéka ilyen. A pőre puszta fölé lebegő óriási, narancsszínű hold felszítja a kis megálló talpalatnyi peronját. Otthonos és fenséges az ég, akár egy pantheon, sirkövön elszórt szegfűszirmok a csillagok. Az idő, amelyben vonatok körbe cikáznak, veled van tele, és füttyszóval és lobogókkal. Egyszercsak fölrepesnek a sínek, és egy szitakötő kilobban, akár a gyertya. Ezen a kis állomáson csak másodpercre torpannak meg a mennydörgő vonatok. Bab Zsuzsa fordítása a gépgyártás egyik ága Fejlett, sokoldalú alapanyagipart és egyre szélesedő segédipart igényel. A termékek kis súlya, áramvonalas alakja a könnyűszerkezeti anyagok legszélesebb felhasználását követeli meg. A harmadik nap délután őt órakor támadott aznap a tizenkettedik hullám. Phan Quang egy dombon állt, és fényképezett Eikkor a közeiében egy bomba robbant. A légnyomás leterítette. Kis idő múlva eszméletre tért Azonnal észrevette, hogy a bal lába — térdtől lefelé — hiányzik. A fájdalommal együtt nyilait belé: nincs meg a fényképezőgépe sem.-Aztán észrevette, hogy ott fekszik, tehetetlen testétől néhány méterre. Kínlódva odakúszott, letépte magáról a kabátot, és a zakóba tekerte a fényképezőgépet. Újságíró kollégája sietett a segítségére és egy ápolónő. Megpróbálták elkötni, bekötni a sérült lábat, de egy újabb, közelben robbanó bomba megsebesítette az ápolónőt is. Phan Quang sebesülése után egy órával került kórházba. Sokáig eszméletlen volt Amerikai szerzők hogy' a háborúk egyre drágábbak. Számításaik szerint Juüus Caesar idején egy ellenséges katona elpusztítása 75 centbe került, a napóleoni háborúkban már 3 ezer dollárba, az észak-amerikai polgárháborúban 5 ezerbe, az első világháború idején 21 ezerbe, a második világháborúban 50 ezer dollárba. Rövid megszakításokkal már a harmadik napja tartot| a légitámadás az objektum ellen, amelynek közelében ott dobogott Phan Quang fotóriporter szíve is. Fényképezőgépével sikerült megörökiteLakatos István: DAL A lélek tájai felett arcod, mint sebzett <nsp remeg, kezdődik — végső számadás — valami belső utazás. Nyílnak világok, mélységek fénye árad, sebek tengerszeme, zárva az út — visszafele. Mosolyod, mint fagyott, rezzenéstélen tó ragyog; szívem sötét telében homlokod süt fehérén. A sebesülése utáni negyedik papon , Phan Quangnak a kórházba behoztak egy Hanoiban megjelenő központi újságot Benne voltak azok a fényképek, amelyeket a légitámadás • harmadik napján készített: az izzadó tüzérek, a lőszert meg a vizet szállító civilek; a lelőtt, égő amerikai repülőgép. Az amerikai gépek roncsait jó ideig beolvasztották. Először magyar közönség előtt Dózsa katonái Budapest után Kecskeméten is kiállítják Lőrincz Gyarló. szlovákiai magyar festőművész »Dózsa György katonái* című grafikai sorozatát A festő-politikus, aki Picasso, Marc Chagall és Móricz Zsigmond jó barátja volt, s a felszabadulás óta első ízben mutatkozik be a magyar közönség előtt A kiállítást már több ezren megtekintették a budapesti Csehszlovák Kultúra bemutatótermében. A Dózsa-sorozata olyan művész alkotása, akinek életprogramja a szomszédos néEgy arc a seregből. pék közős törekvéseinek, harcainak megismerése és irányítása. Gyakran időzik el a seregen; nem Íjjász. tud betelni az indulatos kaszások tömegével Rajzain a felkelés ma jd minden mozzanatát láttatja. Látunk egészséges, sebesült és • félvak katonákat; gyalogosokat; lovasokat, dobosokat, kürtösöket, nyilazó- kat, akik mind felvonulnak e lapokon. Az arc, az ezt meghatározó tekintet, a különféleképpen alakított süveg, kucsma, bajusz — mind elégséges ahhoz, hogy Lőrincz váltakozó típusokat érzékeltessen. Nem az irodalmi esemény részletes elmondásával, lerajzolásával fejezi ki mondanivalóját, hanem a vonal segítségével, -szigorúan művészi eszközökkel. Cselekménnyel nem talál- kozunk e rajzokon. Az alkotójuknak nincsenek széles, látványos gesztusai. Művészete tiszta eszközökkel formált, amelynek minden részlete súlyos történelmi mondanivalóval terhes. A napokban nyílik meg Lőrincz Gyula grafikai kiállítása Kecskeméten. Több más város — például Cegléd, Tatabánya — is érdeklődik e grafikák bemutatása iránt, és a művek méltó helyet kapnak majd a Nemzeti Múzeum közeljövőiben megrendezendő kiállításán íz. M. P. Á Garam fenekén akadt a csáklyámra. Felhő támadt a víz alatt; az iszapból rántottam elő, és most itt zuhog rá a fény, fehérre meszelt szobám falán. Jó helye vian. Szél nem éri, víz nem kergeti, fagy nem emészti. Tűztől félnie nem kell. pedig arra született, hogy melegítsen. Gyökere ismeretlen fának. Vajon fnelyik partoldalból szakadt ki? És hányszor akadt el a partokon, vízbe- fúlt otromba töveken? Sebeiben: vidrák, hódok harapásaiban még ott porlik az iszap. Bőrét éles köveit lenyúzták, ágait jégtáblák kaszabolták. , Küzdelmének nyomait a testéről olvasom. Sorsa akár az emberé. Köveket kerülgetett egész életében. i Ez itt egy vak üreg. Nyoma komisz kőnek. Üres tenyér; kihullott belőle a fájdalmas emlék. És mindenütt és mindenfelé a kő nyomása! Vannak markok, melyekben még rna is ott a kő... Az iszaptól csöpögő szerzemény a bozótban kicsúszott a kezemből. Rálépett a fiam. így törött le egyik görbe ujja. Akon az ösvényen. A gyökér elveszejtett ujja onnan int felém.;.. — Halt! Ott állunk a titokzatos ösvény fagyos leheletében. Az út torka sötéten nyílik ránk. A parancsnok suttogni kezd. Nem nagyon értjük a szavait. Tot.. .ttot.,. Micsoda?! Hogy halott van az úton, bent az erdőben. Kamerád. Német Azt keli kihozni. Varga Nándor: NLIÉK — Nem igaz... Itt már minden beszéd csak hitegetés, ámítás. Azon az éjszakán valami fenséges kábulat, mondhatni részegség szállt meg bennünket Veszettül rikácsolni kezdtünk. Hadonásztunk, mint a halászmadarak, mikor lábukat elkapja a csuka. A lárma — ki gondolt rá — tilalmas dolognak számított azon a helyen. Közel volt a folyó, és a víz nagy tolvaj. Átlophatta a. hangot a túlsó partra. Nincs kizárva, hogy nekünk felelt odaátról az orosz géppuska. A közbeszó- láis kivilágítva érkezett: nyomjelző lövedékek voltak. Földre kellett volna vágódnunk, de csak álltunk megbabonázva a fényes jel bűvöletében. Moccanni sem bírtunk. Pedig a hosszú, tüzes csőr ott kopogtatta fejünk fölött a csonkolt fűzfák kérgét Mint valami harkály. — Szép volt — mondta valaki furcsa távoli hangon, mire úgy rezzentünk össze, mint álmukban zaklatott , idegek az eleven testben. — Szép..; szép;... — ébredeztünk. yerekek voltunk, lövészárkokat, bunkereket kapirgáló borzas vere- ,. Heten a falubőL És menni kell megint a veszedelem elébe Az út torka sötéten nyűik ránk. S a bokrok alján ott fekszik valahol a lelőtt német. — Jezsizs Maria... — szól Ludvo. Szlovák fiú. Nagyon barátságos hangsúllyal ejti a szavakat. — Mejn übe kamerád — zörög cigánykodva. — Nekünk kampec, ha oda bekűdöL Ruszkik, vannak a bokrokba'... Német ott már nincsen... Itt lesz nekünk gut, itt mellettetek e’ — mutogat a földre, de mivel kifogy a szóból, csak a kezét mozgatja még egy ideig. Mint gyengülő szél a száraz ágat. A németek áünak, és várnak. — Hát nem értitek?! — csikorog szószólónk hangja, és fenyegető pózba görbíti magát — Van nektek muter vagy fater? A franc essen belétek. — Mit mond?! — rebben felénk a tiszt ellenséges érzülettel. — Franzról beszél. Azt akarja tudni, hogy a halott kamerádnak van-e apja vagy anyja — plántálja Tóth Béla tévestől — fölfelé a német értelmébe a lázongó szavak jelentését — Mutter „. í — tűnődik a német — Muter. Van vagy nincs?! — lép előre Dudvo, amaz meg szépen elsétál előle. Csak andalog le s föl, mintha keresne valamit Aztán azzal áll elő: hazakisértet bennünket, kivisznek innen a vonalból, csak előbb teljesítsük a kérését. Néhányan az út torka felé mozdulunk. A többiek morogva' utánunk fanyalognak. Bukva lépünk a fák közé. Ördögök jártak itt: lópaták nyomaiban gázolunk; sikong- va, hörögve roppan bennük a jég. A hátulsók utánunk rebbennek, és egymáshoz torlódunk, mint oktalan jószágok a csordában. A szél is elbot- l’ifc bennünk. Estében lerúg egy száraz ágat a fejünk fölött, de talpra szökken. Az eleven bokor ágain pedig szitkok rügyeznek: »Fene a csámpás lábadat!* Aztán reménység nyiladozik: »Tán jókor érkezett a szél, s elcsavarta a zörgést a semmibe.* Fémes csattanást haliunk. Puska závárzata Hattyan. Ha meghasad a sötétség, elmúlik a világ. Az nem lehet, hogy így műjjon el! S ha elmúlik, milyen ,az? Két part között visz a víz. És akkor, mint vergődő habok, fennakadunk a bizonyosság iszapba ágyazott tuskóján: »a német töltötte csőre a fegyverét*. — Velünk horgásznak... Átkozottak! Aztán egy szó világít: — Átállunk az oroszokhoz! Ág roppan valakinek a talpa alatt. — Az istenit... Sodródunk, mint kürtőben a korom. Széliünk a rémséges úton. A bokroknak arca van; torz, rémítő. Szemek suhannak felénk, óriásra nyílva.. j kezek... polipok... — Itt a halott — a rémek mint megvert kutyák iszkol- nak tova. — No, végre! — De semmi. Csak egy fatörzs fekszik keresztben az úton. Átlépjük. Sorban. Csak sorban mehetünk. Szűk az ösvény. Aki elöl botorkál, azt kínozzáík legjobban a kísértetek. Rájuk nyílnak az ijesztő szemek .:. Mindig más megy élőL Most én. Nehogy holnap kicsúfoljanak. Holnap? ... Mögöttem Ludvo jön. Keze a vállamon, öt a következő fogja. Ez jó... Lám, milyen rejtelmes utakon jut lélektől lélekbe az erő! S zámolom a lépteimet. Nem hallom a lépteiket Most már igen. Valahonnan messziről kél a zaj, és egyre erősebben hallatszik. Ág roppan valakinek a talpa alatt — Vigyázd Ludvo kezének súlyát alig érzem a vállamon. Vagy már nem is érzem, csak a melegét? Hátra tekintek. Úristen! Hol vannak a társaim?! A gyökeret látom; elcsúszott rajta a fény, csonka ujjainak árnyéka hosszúra nőtt a fehér falon. Teremtő hatalma lám, holtában is csodálatos. Sebeit fordítja felém. Egyik tenyerében követ szorongat, a másik marka üres. Hová lett belőle az emlék? SOMOGYI NÉPLAP Vasfanap, WX méretes IX a
