Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

cn Kmncx ion hmjiiu­ta a portás a gyárka­puban, hogy menjen csak fel egész nyu­godtan, belépőt se ad, mehet anélkül is, dehogy kül­dik vissza, majd meglátja, hogy tárt karokkal fogadjak. Furcsának és idegennek ér­zett itt mindent, ahogy belé­pett a kapun. Harminc évet töltött el eddig gyárban, de nem ebben. Még jó, hogy itt a portás megmutatta, melyik lépcsőházból jut el a sze­mélyzetishez. Tegnap munka végeztével Kenyeres bácsi megkínálta egy pohár musttal. Van az öregnek otthon egy lugasa ,a ház mellett, arról szüretel. Mindig be-behoz egy-egy üveg piros szőlőlét, s azt kí- nálgatja kicsi poharakból. Mintha csak sejtette volna az öreg, hogy ez neki, Tóth né­ninek amolyan búcsúztató pohárkocointás. De Tóth né­nin kívül nem tudta senki. Egyszóval: nem mondta, hogy ő ide többet már nem jön, mindent . elrendezett magá­ban, ennek vége, odafent az irodában tudják, de a mun­katársak közül senki. Mindegy, ennek így kell lenni, ahogy van! Kenyeres bácsi egy pohár mustot félretett, hogy ez meg a Tóth néni lányáé... Editkéé. Várták, hogy lejön az anyjá­hoz munkaidő után, de nem jött. ö ugyanabban a gyár­ban műszaki rajzoló, ahol az édesanyja takarít. Vagyis: ahol eddig takarí­tott. Edit felnőtt, szép lény lett Igazán szép. Nem csodálko­zott rajta senki, hogy nem. sokkal aztán, hogy idehelyez­ték a tmk-hoz azt a fiatal mérnököt — a Csemyeföldyt —, még egy hét se telt el, egy délután megvárta a gyár­kapuban, aztán együtt indul­tak el hazafelé. Persze, ki tudja, mi min­den előzhette már meg ezt az együttes elindulást Régen Edit mindennapos \Volt lent a műhelyből, ahol a mama takarított' Onnan ment iskolába, ha délutáné« •volt, estére öda ment vissza. A fiúk betettek az egyik tergapad mellé egy kis talt, az lett az Editkéé. Azon -mindig volt valami, ha Edit jött. Ha más nem, egy szem dió a Kenyeres bácsi kertjé­ből. Edit és a mama ketten van­nak — nem is tudja itt a gyárban senki, hogy a papa meghalt-e vagy elmaradt a családtól —; Edit és a mama, ők így ketten' voltak egy egész család. Mintha testvé­rek is lennének; a papájuk meg ez' a gyár, a műhely, hosszú évek óta. | ént a folyosókon . Tóth néni. Vajon ezeket az új, idegen falakat mi­kor szokja meg? A kis táskájából kivet­te az iratait már a folyosó eleién. Hátha nem lesz a sze­mélyzetisnél senki, és egyből őrá kerül a sor; ne kelljen majd ott kotorászni. Ment, és hallotta, hogy visszhangoz­nak a folyosó végén cipőjé­nek koppanásai. Félt a zaj­tól, amit vert a lépteivel. Ha látnák a munkatársai... — Megbolondultál, te Esz­ter? — biztos ezt mondanák neki. Dehogy" bolondult ő meg. Igazán tudja, mit csinál, tud­ta mindig is. Egyedül nevelte föl a gyedekét, Editet, de nem akárhogy. ~ Megadott Editnek mindent. Megad most is. Nincs még Editnek sok fize­tése; kezdő. Egyszer a mama is látta Editet azzal a Csemyeföldy nevű mémökfiúval. De nem tudta jól megnézni, alig mert oda-odateMntenf, «éret ók mentek, pedig szeretett volna. Este megkérdezte Editkét. A lánya szívesen beszélt arról a fiúröL Ebből Tóth néni már sok mindent megtudott. Nem is abból, amit Edit mondott, hanem inkább ahogy elmond­ta. Később arról beszélgettek, hogy Edit mostanában sose jön le a műhelybe, pedig a Tóth néni társai mindig kér­dezik Editkét. Kenyeres bácsi pirosbélű körtét is hozott — abból félretett kettőt — be az asztalfiókba, hogy az az Editkéé. ketten, egyszerű emberek. Ezt így mondják. Az a fiú meg... egyszer elmesélte Edit, hogy Péternek a nagyapja szolga- bíró volt, annak az apja meg alispán, de a Péter szülei már igazán rendes emberek. Ebben Tóth néni nem is mert volna kételkedni. Azon gondolkozott egyszer, hogy vajon Edit tudja-é, ki volt régen a szolgabíró meg az alispán. Vajon honnan tud­hatja? Valahonnan biztos tudja, mert nem kérdezte meg Hogy a vizitre sose került sor, Tóth néni csak várt, várt, Végh Antal: SZÉGYENSZEMRE M Mezei András: SZÜLÉS Most szűnik meg árvaságod. Most szűnik meg árvaságom. Mint madarak szállva ékben hárman leszünk a világon. Ott fent az irodában ren­geteg a munka És fárasztó. Nincs olyan nap, hogy Edi- ték ne túlóráznának. Szoktak a mamáék is, de ó már föl se veszi az ilyes­mit. Edit még fiatal, hamar fárad, kímélni kell. Meg az­tán mindig is olyan kis gyen­ge, fáradékony volt.'.. Este, ahogy beszélgettek, a mama nem is szólt rá sem­mit, amikor Edit azt mondta, hogy mit járjon ő folytan le abba a rohadt műhelybe, ta­lán azt hiszi valaki, hogy olyan nagy öröm az neki. Ki az aki, szívesen látja viszont a gyermekkori nyomorúságát? Ezt mondta. A mama meg akarta kérdezni, hogy mifé­le nyomorúság volt az, hiszen meleg volit a műhelyben min­dig meg kényelmes az asz­tal ; igazán tanulhatott, ol­vashatott Editke az asztal mellett mindig, és várta is a műhelyben mindenki, hogy mikor jön jnár Edit Most már holnaptól kezd­ve, ha minden jól megy, ide fog járni az új helyre. Elég hosszú sor áll ott a folyosó végén, az lesz a személyzetis szobája, egész biztos. No, mindegy, ha sorba kell állni, hát áll, majd csak rákerül a sor ..: Ezt a napot úgyis ér­té szánta. Csak azt tudná, mi szorongatja őt most be­lülről, mintha félne, pedig nincs mitől. Beáll a sor vé­gére, nem telik nehezen az idő, ha van az embernek min gondolkozni. E dit furcsa egy idő óta. Azt mondta, szeret a gyárban dolgozni. Nemrég meg arról be­szélt, hogy miért is volt ilyen hülye, miért ide jött, ment volna máshova. — De hát akkor vissza kel­lett volna fizetned az ösztön­díjat! — Na és? Visszafizettem volna! Inkább koplaltam vol­na meg Egy-egy Ilyen beszélgetés után mást, egyebet Edit nem mondott, a mama sem kérde­zősködött Ültek az asztal mellett, vacsoráztak. Edit né­ha egy-egy pillanatra meg- áilt az evésben, maga elé né­zett, vagy messze a fal felé, és hallgattak. Edit akkoriban már min­den este Csernyeföldyvel jött ki a gyárkapun. Elkísérte a fiú, egészen hazáig. De —■ ér­dekes — sose jött be. A ma­ma — Tóth néni — várta, hogy egyszer majd Edit meg­említi, hogy az a fiú eljön vasámáp délután. Vagy ta­lán ebédre, vacsorára. Igazán szívesen látná, paprikás csir­két főzne, tejfölösen, petre­zselyemlevéllel; jó apróra vágná a petrezselyemleve­let, a csirkét pedig a piacon venné, falusiaktól; annak a csirkének sokkal jobb íze van. De vajon nem apák szóra­kozni akar az a fiú Edittel? Mérnök, fiatal is, jóképű is, hány láíny akadhatna neki, aztán mindig Editet kísérge- ti. Igaz, Edit műszaki rajzo­ló, \an végzettsége, de akkor is. Mostanában már minden­kinek van végzettsége, de jó volna tudni, mi rejtőzik ab­ban a fiúban legbelül, ha Editre gondol. Ok mégis így, nem faggatta Editet. Egy este Edit korábban jött haza, mint ahogy a mama várta. Kedvetlen volt meg nagyon szomorú. Alig evett, mindig csak messze-messze nézett a tányérja fölött. A mama azt gondolta, no, most bekövetkezett az, amit ő ki­mondani sem mert soha, sőt még magában végiggondolni se nagyon: egyedül maradt Edit Nem ez történt. Moziba akartak menni, de nem kap­tak jegyet. Csemyeföldy ha­zakísérte Editet de csak az utoa elejéig. Edit soha nem engedte, hogy tovább jöjjön.. R ossz, lucskos idő volt odakint, hamar elbú­csúztak, kevés ideig voltak ma együtt. Ak­kor mondta a mama, hogy miért nem hívtad be. — Behívni, ide? Egy ilyen udvarra? Egy ilyen lakásba, mint a mienk? — De hát kislányom, mi Itt lakunk. Rendes és tiszta itt minden. Nem hanyagol­tunk mi el soha semmit eb­ben a lakásban. Jól érezzük magunkat mindig. Hogy egy kicsit szegényesen vagyunk? Hát na, istenem! Nem ,ez a #ségyen! — Ha tudná, anyuka, hogy undorodok ezektől az anyu­kaféle példabeszédektől... A szegénység! Hát anyuka azt hiszi, hogy ez még mindig di­csőség? Mint a maguk idejé­ben ... Legyek rá büszke, igaz? — Azt én nem mondtam, kislányom. Akkor este úgy feküdtek le, hogy Edit nem lépett oda vil­lanyoltás előtt a mamához, és nem csókolták meg egymás arcát. Pedig azelőtt ezt min­dig megtették. A mama nem aludt, talán Edit sem, csak forgolódott A mama egy ide­ig számolta, hogy rövid idő alatt Edit hányszor fordul meg az áigyon, de közben gon­dolkozott is. Editen, meg sok minden máson. Nem haragu­dott rá, dehogy haragudott, sőt sajnálta. Olyan kegyetle­nül mardosó, szánakozó saj­nálat fogta el a szívét a lá­nya iránt, hogy azt hitte, már nem is bírja tovább. Fölkelt, odalépett az Edit ágyához, nézte az arcát, nézte sokáig. Ez, aki itt fekszik, ez a gye­rek, ez az ó nagylánya. Sírni szeretett volna meg könyö­rögni Editnek, hogy ne hara­gudjon őrá, bocsásson meg neki, <de nem keltette föl. Akkor éjjel határozott el mindent, ezért áll móst itt a személyzetis szobája előtt. Bekérték az iratait. Állt, és .várt. Nem sokat. Kijött egy férfi, kezében a Tóth néni irataival, s azt mondta: a pa- 'pírjai mind-mind rendben vannak, de hát tudja ezt Tóth néni is. Az az igazság, akkor éjsza­ka nem határozott ó még el pontosan semmit, majd csak később. Délután a műhely­ben mondták Kenyeres bá­csiék, hogy mennyire meg­változott ez az Edit. Tóth* né- t ni nem szólt semmit. Este fölemlítette Editnek. Halkan, félve mondta, hogy mégis csak be kellene jöjjön a mű­helybe egyszer-egyszer, a látszat kedvéért. Legalább . neki békét hagynának miat­ta; így meg mindig emlege­tik, mondják. — Nem megyek. Semmi kö­zük hozzám — így kezdte. — Elég volt nekem már a szé­gyenből. A múltkor is bent voltam a mosdóban, s jött két lány a műszaki irodából, s hallom, hogy mondják: a ta­karítónő lánya meg Csemye­földy ... az a fiatal mérnök. Nem vették észre, hogy bent vagyok. — Senki nem mondja ne­kem úgy, hogy a takarítónő. Még az üzemvezető elvtárs is úgy mondja nekem, hogy »•Tóth néni, kedves.-“ — Én csak a takarítónó lánya vagyok itt.. az is le­szek mindig! Azt hiszi, anya hogy Péternek megmond­tam? Nem is fogom! Soha! Érti! Letagadom! Azt mond­tam, a szerszámraktárban dolgozik, — Nem szégyelled magad, kislányom? — a mama csak ennyit szólt. — Én szégyelljem magam? Én? Miért nem szégyelli-ma­gát más? Hány év telt már el, hogy mindenkiből az lett, amit akart... maga meg;.. — így mondta, hogy maga! — és akkor én most nem len­nék a takarítónő lánya... Szégyenszemre 1- , r.n t , — Csakugyan. ö csak ennyit szólt. N em vesztek össze, ók ketten, Hallgattak együtt, akkor este is sokáig. A régi nagy nevetések helyett min­dig csak hallgatnak mostaná­ban. Később is, másnap is. Meg aztán Tóth néni végiggondolt újra mindent. Senkinek se szólt, csak magában gondol­kozott.' Edit nem mehet el innen: butaság lenne az ösz­töndíjat visszafizetni. De örö kös szégyennel nem élhet az ember... ha ez neki az... ö könnyebben mozdulhat. Nem akarja elveszíteni Editet. Hiszen akkor elveszít min­dent. Az egész életét... Majd meg fogja szokni ezt az új helyet. Csak ne félne itt min­dentől ennyire! Több fizetést se kér; nem azért jött el on­nan, meg itt se akar mást csinálni, csak takarítani. De szégyen nélkül... P. R. LANG: O, az a szerelem! Legdrágább Eugéniám! Tegnap megérkeztem, sze­rencsésen, és minden előké­születet megtettem a hegymá­száshoz. A csúcsot, ahonnan Neked egy havasi . gyopárt kell hoznom, már bemérten a távcsővel. Mondhatom, nehéz dolog lesz, drágám, hisz nem vagyok alpinista. De érted mindent megteszek,, Kincsem. Bár születésnapi kívánságo­dat egy kissé merésznek tar-* tóm, de óhajod teljesüljön! Soha, ne mondhasd majd életed során, hogy valaha nem teljesítettem egy kérése­det. Ezzel a gondolattal búcsú­zom Szívem. Szeretettel: a Te Paulád Drága Eugéniám! Kívánságod szerint elindul­tam Touliénbe, hogy holnap részt vegyek a nagy autóver­senyen. Tudja isten, egy ki­csit sután érzem magam a versenyzők között, s azt kér­dem magamtól, nem volna-e egy másik lehetőség, amivel névnapodra örömet szerez­hetnék ... Jól van, Kedves, nem feszegetem többé a ^té­mát. Olyan mint Te, csak egy van, és én így fogadlak, el. Ha egyszer a fejedbe vetted, hogy autóversenyzőt csinálsz belőlem, vállalom. Hiszen már megmásztam miattad a hegyeket, s utána csak 8 he­tet kellett az ágyat nyomnom. De a havasi gyopárt megkap­tad ... Ha rólad van szó, Kedves, nem ismerek ve­szélyt! Szeretettel: Paulod Kedves Eugéniám! Bungalómból a kilátás a tengerre csodálatos. De ha ar­ra gondolok, hogy le kell me­rülnöm a tenger aljára, hogy Neked egy cápát, hozzak, mért így kívánod megünnepelni hi­vatalos eljegyzésünket, akkor kiver a. hideg veríték. De hát már van egy-két do­log mögöttem, és majd’csak túl leszek ezen iá. ■ Szeretettel üdvözöllek: Paul Kedves Eugénia! Bocsáss meg, hogy csak most jelentkezem Madridból, dé időm annyira ki vdlt tölt­ve, hogy csak most tudok részletes helyzetjelentést, ad- ni. Először minden tervszerűen ment. Jelentkeztem a nagy Sacavare-arénában a viadal­ra, és a legvadabb bikát kér­tem. Hidd el, Eugénia, ez al­kalommal is minden erőmmel és akaratommal arra töreked-, tem, hogy nászajándékként átnyújthassam Neked a , le­győzött bikát! Az ötletedet valóban elragadónak talál­tam, hogy az ünnepi asztalra a bikát tálaljuk fel, amelyet sajátkezűleg terítettem le. Egyszóval már azon. vol­tam, hogy mint bikaviador is bemutatkozom, mikor Rosita belépett az életembe. Fiatal, nagyon csinos lány, és főleg — hangsúlyozom — NORMÁ­LIS. Visszaadta a hitemet a nőkben! Ezért hálával és a, nevemmel tartozom neki. De aztán gyanakodni kezd­tem. Hátha neki is. havasi gyopár, cápa, bika kell. Óva­tosan kivettem belőle, mit kí­ván tőilem az esküvőnkbe. Semmi mást nem kívánt, mint egy. jachtot, egy házat a tengernél és egy gyors sport­kocsit. Az ilyen ibolyaszerénységű nőt nem szabad elszalasztani, ezt Te is beláthatod. Nem igaz? Üdvözlettel: Paul- (Fordította: Steiner Katalin) KEREKES IMRE: Önkiszolgálók Igen, ez úgy lesz, ha mindenki saját ipaga intézi dolgát, egy orvos járja a bolondját, mert nein tud többé gyógyítani, egy lázmérő küldi a szolgát, a higanyt, hogy mérjen lázat neki, egy bőgős a sarokban saját nótáját húzza és veregeti hátuljáit vonóval s egy mosógép saját szennyesét. teregeti. •A nap a hasát melengeti. Míg egy hordó a torsának tölt a felhő magába vizet önt a dió hámozza friss belét, a dinnye issza saját levét, Hát a sorsom mit csinál? Azt, ami fő mestersége, görnyed, lép és szalutál. Utc&rénM (Stotz Mihály grafikája) Mini - maxiért Lapjainkban gyakran ol­vashatunk. korunk riagy prob­lémájáról, Hogy tudniillik: 'jriint' 'legyeiig avagy- maxi? "Már mint d' nmhzoknya. Meg a kabát. Ügy látszik, hogy ez a kérdés már lezártnak te­kinthető, hiszen legutóbb a nők már földet súrold ka­bátokban sürögtek-forag- tak... Tehát lezártnak te­kinthetjük azt a korszakot, amikor kevés pénzért min­dent láthatott a vevő. A rövid szoknyák nemcsak az idomokat mutatták előnyö­sen, hanem az áruk is igen előnyös! olcsó volt. Bezzeg a maxi! Dupla költség lesz, a férfiak számára pedig fele látványosság. Hiszen arról, hogy a női télikabátok ár", emelkedik, a legutóbbi divat- bemutatón hivatalosan is tu­domást szerezhettünk. Mivel -nőtt a szoknya meg a kabát hossza, nőtt az áruk is. Az il­letékesek ugyan jóelőre fi­gyelmeztették a divathoz ra­gaszkodó asszonyokat, lányo­kat, hogy bukszájuk tartalma csökkenni fog, mivel körül­belül 25 százalékkal lesznek \ drágábbak a maxi ruhák. •Csüggedten vettem hát tu­domásul akkor, hogy az anyagtöbblet ilyen• vészt hoz reánk, férfiakra. S már-már belenyugodtam a változtatha- tatla\iba, amikor véletlenül betévedtem egyik áruházunk­ba. Mivel a női divat ismerte­tet változásaiból már elegem volt, a férfidivat osztályára vitt utam. örömmel állapítot­tam meg, hogy a férfizakó és -nadrág normális méretű ma­radt. örvendeztem, és elhatá­roztam, hogy vásárolok ma­gamnak egy amolyan kis nad­rágot ... Olyat, amilyet mi, férfiak a maxi nadrágunlc alatt hordunk. Am meghökkenve néztem az árcédula javítását: körül­belül 25 százalékkal ugrott az ára. Megvásároltam, és meg­állapítottam, hogy a kereske­delem jóvoltából újból él­vezhettem az egyenjogúsitái előnyeit. Hiszen a fentneve- zett kis nadrág mérete nem változott. Mini maradt; de a vételár alapján az is maxi lett! Abai Pál SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1972. március 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents