Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám
Őszinte légkör — emelkedő termelékenység Termelési tanácskozás Siófokon ZÁRSZÁMADÁSNAK is nevezhetnénk a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat Siófokon tartott termelési tanácskozását. Egy évvel ezelőtt a vállalat mélyponton volt. Rengeteg problémával küzdött, ennek okai — többek között az alacsony termelékenység, a sok hibával átadott létesítmények. Most a termelési tanácskozás egyik ünnepélyes pillanata volt, amikor egyhangú szavazással a siófoki építésvezetőség egyik brigádját szocialista címmel tüntették ki. Már maga ez az esemény is jelzi, hogy mélyreható változások történnek a vállalatnál. Ezt tükrözik a számok is, amelyeket Fehér Gyula építésvezető és Embersics Sándor, a vállalat igazgatója beszámolójában mondott. Néhány gondolat Fehér Gyula beszámolójából: — A második félévi munka 1971-ben nyereséges volt. Az építésvezetőség 6,1 százalékkal teljesítette túl a tervet. Ez 575 000 forint nyereségnek felel meg. Az 1972. évre szóló tervek 22 millió forint termelését irányozták elő. Ezt előreláthatólag, a jelenleg kimutatható számok tükrében az építési egység teljesíteni tudja. Kérem a vállalat vezetőségét, hogy ennek érdekében az egyes munkálatok műszaki előkészítését gyorsítsa meg, hogy minél előbb hozzá tudjunk kezdeni a feladatok megoldásához. Elmondhatom, hogy a munkafegyelem terén különösebb problémáink nincsenek. Tudjuk azt, hogy nemes versengés van a vállalat különböző egységei között. Mi a »kesztyűt« felvesszük, és igyekszünk az élre kerülni. Embersics Sándor igazgató beszámolójában az egész vállalat tevékenységét értékelte. Ennek jobb megismerése céljából áprilisban terveznek egy brigádvezetői értekezletet. A tanácskozás azt a célt is szolgálja, hogy közvetlenebbé váljon a kapcsolat az egységek között, és a kooperációt magasabb színvonalon sikerüljön megoldani. A vállalatnak jelentős tartalékai vannak, amelyek kihasználásával a termelékenységet nagymértékben lehet növelni. Ilyen például az anyagpocsékolás megszüntetése, a gépek hatékonyabb kihasználása. — Örömmel állapíthatom meg, hogy a vállalat tekintélye fokozatosan erősödik. Köszönhető ez annak, hogy olyan elsőrendű célokat, mint a határidők betartása, a minőségi követelmények teljesítése, sikerült elérni — mondta Embersics Sándor. A vállalat elé állított főbb célkitűzések közül kiemelte a termelés növelését, az átfutási idő csökkentését, a verseny- képesség javítását. A hozzászólók elsősorban a teljesítményekkel, a munkaterület-hiánnyal, a munkaverseny feltételeivel, a társadalmi tulajdon védelmével, a munkások étkeztetésével foglalkoztak. Embersics Sándor nemcsak ígéretet tett a gondok megszüntetésére, elmondta azokat a problémákat is, amelyek lehetetlenné teszik, hogy minden jogos kérést azonnal teljesítsenek. S ITT ÉRDEMES egy munkásvéleményt idézni. A vállalatnál kialakult őszinte légkörre célozva így fogalmazott: ma már nem kell »pusmogni«, fórumot teremtettek arra, hogy választ kapjanak kérdéseikre, javaslataikra. Ügy szoktuk ezt mondani: őszinte légkor. M. A. Az ifjúsági munka jutalma Tizenöt éve KISZ-tag. Akikkel együtt kezdte 1957-ben Pesten, lassan el is felejtik az ifjúsági mozgalmat. Ha összetalálkoznak, és szóba kerül a mozgalom, talán meg is mosolyogják. KISZ? Hol van az már! Azóta családot alapítottak. A KISZ-t kinőtték, mint a gyerekcipőt. Benkócs István, a Mezőgépgyár marósa inkább hozzánőtt. Ma is Kisz-titkár. Pedig neki is van családja. Két gyerek apja, a nagyobbik tízéves. Nála a család nem volt kizáró ok, nem választotta el a KISZ-től. Igaz, a kettő vala- köztük a MEZŐGÉP is, ahol dolgozom. Jó látni, ahogy fejlődik Kaposvár és az üzem is. — Most már több emlék, élmény köt ide, mint Pesthez. Amikor idejöttem, kisváros volt. Az utóbbi tíz-tizenkét évben sokat fejlődött a szemem láttára, meg egy kicsit talán az én munkám által is. Azóta gyárak, üzemek épültek, köztük a Mezőgép is, ahol dolgozom. Jó látni, ahogy fejlődik Kaposvár és az üzem is. Sokat tudnának tenni a fiatalok ezért a városért. Több helyi kezdeményezés kellene. Mindenki szívesen dolgozna, ha látná a munkája eredményét. Az a baj, sokszor nem is tudjuk, hogy mi az az akció, amiben tevékenykedünk. Itt van például az óvodaépítés. Csak a mi KISZ-szervezetünk tizenkétezer forintot fizetett be eddig az épülő óvodára. Nekünk is kell, hiszen a mi fiataljaink gyerekei járnak majd oda. De azt sem tudjuk, hogy mikor, hol épül, kinek a gyereke jut be. A fiatalok szívesen dolgoznának egy-egy olyan építkezésen, amelynek majd ők lesznek a gazdái, de így, általában, nehéz lelkesedni... Tizenöt évi tapasztalat áll mögötte. Gyakran összekötő a fiatalok meg a gazdasági vezető között. Néha még »diplomata« is. A KISZ-esekkel csak akkor megy a munka, ha köztük van. Mindig, mindenütt ott kell lennie, naponta bizonyítania kell. — Érdeklődésüknek, képzettségüknek megfelelően kell bevonni a fiatalokat a munkába. Más feladatot adunk az ipari tanulóknak, mást a fiatal műszakiaknak. Az üzemben sok tizenéves is dolgozik. Olyanok, akik nemrég kerültek a KISZ-be. Velük is foglalkozni kell — ha lehet többet, mint az idősebbekkel. Azt hiszem, nem ismerjük őket eléggé — mondja. Arról beszélgetünk, hogy változott-e a KISZ módszere az indulás óta. — Egy kicsit elkényelmese- dett az ifjúság. Igaz, most nincs szükség olyan »kiállásra«, mint 1956 után, de azt sem tartom indokoltnak, hogy néha bürokratikus módszerekkel dolgozunk. Benkócs István tizenöt éve tevékenykedik a KISZ-ben. Munkája elismeréseként kapta meg a KISZ megalakulásának évfordulóján a KISZ Érdemérmet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy számára lezárult az ifjúsági munka. Amikor arról kérdeztem, hogy meddig csinálja, így válaszolt: — Amíg szükség lesz rám ... S. M. Tavasz Taranyban Szabó János Az idén nem kellett kettérepeszte- nie a tavasznak a tél kemény kőszikláját. Csak egy laza kavicsdombot szórt szét. Zöldjükkel harsognak a mezők. Dombok simulnak szelíden a patakpartra. A csobogó víz az égi felhők tükörképét ringatja. Már csak órák lehetnek vissza, és a fák ágain rügyekké robban a feszítő energia. Napfény bábáskodik legyek születésénél. A négy égtáj minden szele végigka- rikázik a földeken. Kipróbálja: erősek-e a kémények. Csak a tölgyfák tartották meg tavalyi bundájukat, ezek most sem reszketnek fázósan, ha végig-végigcserdít rajtuk ostorával a hirtelenkedvű tavaszi légáram. Valami furcsa, mámorító illat terjeng. S az, esték még csak felerősítik ezt. Pedig sűrűek ezek az esték, mint a fortyogó szilvalekvár. Tavasz van. Taranyban a fákkal együtt zöldüdnek a kerítések, de új köntöst öltenek a házak is, főként így — húsvét előtt. Jácint ártatlankodik a járókelőre a kiskertekből. A gyerekek végigvágtázzák az utcákat, s egyszerre mintha megszaporodtak volna a kocsit toló fiatal anyák is. A ház mögött — túl a gazdasági udvar kerítéssel kialakított rendjén —, a keskeny földdarabokon emberek hajladoznak. Még ismerkednek az izmok a ősz óta nem gyakorolt mozdulatokkal. Parányi ablak muskátlival. Egy öremgember arcát fürdeti, a szélben. Ivusza András tsz- nyugdíjas. — Csak ki a szabadba! Ezt jelenti nekem a tavasz. Hiszen ott éltem én mindig. A kanásznak az állatok mellett a helye. Faragcsáltam. Pásztorbotot, dóznit, mikor mihez volt kedvem. Ott, Alsó-Gólán ha kiléptem a házból, máris a természet ölelt körül. Jó volt. Ilyenkor már vártam: mikor jelenik meg az erdőben a pázsitfű. Az volt a tavasz első üzenete nekem. Azt a növényt szeretik az állatok. Nem mindegy ám, milyen talajon nőtt az a pázsitfű! De nem ám! Mert van olyan föld, ami megkeseríti. Ismerem én Tarany földjét, mint a tenyeremet. Tudom: a keletső Garbugyán és a nyugatsó Lasteken jut legjobb falat a disznóknak. A háború előtt községi pásztor voltam. Később már a tsz idejében nemegyszer hétszáz állatról kellett számot adnom. De hát bírtam én velük! Mindig volt egy jó kutyám, akinek csak íüttyenteni kellett. Így ment el ez a hatvankét év. Dologban. De jóleső dologban! Az ember leül a zöld fűre, szalonnát és kenyeret vesz elő. Falatozni kezd. Már zöldhagyma ízesíti a télen is megszokott ételeket. Barna arcán a nap sugarai játszanak. — Jó ez a tavasz. Télen trágyahordás, fahordás volt. A kereset ugyan nem változik ilyenkor tavasszal, de a kedv, az igen. Lekerül a puíajka is. Aztán fenn a bakon jólesik a múitbagondolkodás. De távoli is az a gyerekkor! A bandázá- sok a Rigóban. így hívták a legjobb búvóhelyekét kínáló taranyi tájékot. Most már a két unoka ficánkol majd arrafelé. Mert nagyon jól érzik magukat, ha Nagyatádról hozzánk jönnek. Egész nap mást sem akarnak csinálni, csak játszani a jó levegőn. Kísérőnk, Németh József a taranyi Május 1. Tsz főkönyvelője állja a szél rohamait. — A benti munka is változik tavasszal. Túl vagyunk a zárszámadási nehéz számításokon, túl a tervezés időszakán. Egy kicsit fellélegezhetünk, ezért vagyunk hálásak az évszakváltozásnak. És az éjjeliőr, aki a kertészetet járja éjszakánként? Fü- löp Mihály így felel: Ivusza András G yakran mondjuk, hogy egy-egy üzem gazdaságos kihasználása csak akkor lehetséges, ha beindul a második műszak is, mert ez tudja leginkább biztosítani a gépek hatékony kihasználását. A második műszak azonban több — elsősorban emberi — problémát is felvet, különösen olyan helyeken, ahol az üzemek dolgozói között sok a nő, akik bizony minden ellenkező előjelű erőfeszítés ellenére a háztartásoknak még mindig az első számú »munkásai«, s a gyereknevelés gondja is rájuk hárul elsősorban. Tovább nehezíti a helyzetet a vidéki .üzemekben a bejárás. A megye- székhelyen, ahol az autóbuszok sűrű járatokban közlekednek a város útjain, jóval könnyebb az utazást a munkakezdéshez igazítani, mint ott, ahol legfeljebb egy-két busz veszi fel az embereket. A természetes emberi problémákon kívül azonban sokféle üzemszervezési és anyagellátási gond is jelentkezik. Ezekről beszélgettünk a Kaposvári Ruhagyár főmérnökével, Légrádi Józseffel, tekintve, hogy a megyében a A második műszak Csak a fejlesztés után gyárnak öt másik telepe is van. — Többségében falun működő üzemekről és falusi munkásokról lévén szó — mondta a főmérnök — a helyben lakóknak sokszor kifejezetten jó a második műszak munkaidőbeosztása. Csaknem mindnek kertje van otthon, s akad ház körüli munka elég. így aztán jól jön a szabad idő délután két óra után vagy délelőtt. Amikor a ruhagyár 1968- ban átvette a barcsi és a he- resznyei telepet, ott már eleve két műszakban dolgoztak az emberek, az átállás, a szervezés gondjaitól tehát ilyenformán megszabadult a gyár. A heresznyei részen kezdetben csupán menetrendproblémák voltak, de többszöri tárgyalás után ezt is sikerült megoldani. Egészen más a helyzet a nemrég épült kadarkúti és a nagybajomi telepen. Nagybajomban egyáltalán nincs második műszak, Kadarkúton pedig csak azok számára szervezték, akik könnyen meg tudják közelíteni a falut. S ez nem lebecsülendő probléma, mert Kadarkútra sokan járnak be a környező községekből. Akik a szigetvári úton érkeznek, Lad, Hencse irányából autóbuszon, vagy akiket a barcsi vonat hoz, azok dolgoznak két műszakban. Lábod, Mike, Nagyatád felől azonban nem jó a közlekedés, s akik ezekből a falvakból járnak ide, azokat csak egy műszakban foglalkoztatják. A központ — legalábbis egyelőre — nem szorgalmazza egyik faluban sem a második műszakot. — Miért? — Az idei létszámtervünk 2590. Ez már nagyon sok ember, többségük gyorsvarrógépeken dolgozik, szervezetten, termelékenyen. A további fejlesztésnek — s ide tartozik a második műszak is — azonban gátja, akadálya van. Kinőttünk néhány kozponU, igen fontos részleget, amelyek nélkül egyszerűen lehetetlen a munka. Nem megfelelő már a szabászat kapacitása, alig tudjuk kellő mennyiségű szabvánnyal ellátni a telepeket. S hogy segítsünk a bajon, nagyobb építkezésbe fogtunk a központban, mintegy 25—30 százalékkal bővítjük az előkészítő részlegeket. Nagyobb lesz a laboratórium, a szabászat, a kellék- és a szabványraktár is. Ez a fejlesztés a tervek szerint a jövő év őszére feje; ződik be. Ügy gondoljuk, hogy ezek korszerűsítésével, kapacitásuk növelésével több kellékkel, szabvánnyal tudjuk ellátni telepeinket, s akkor tudunk majd további létszámfejlesztésre, illetve a második műszak általános bevezetésére gondolni. Addig is folyamatosan munkát adunk azoknak, akik az iskolákból most kerülnek ki és nálunk kívánnak dolgozni, Cs, T. A kőrisfa engedett a késemnek, az állatok kezesek voltak. Olykor harminc hízó sírt az én »külön falkámban« is. Tíz gyereket neveltünk fel a feleségemmel. Tavaly novemberében költöztünk be Ta- ranyba. Itt talált ez a tavasz. Mindenfelől • házak vesznek körül bennünket. Időnként ki kell mennem a földekre, a régi tájakra! Hiányoznak az állatok, a tsz. Fogat áll meg a kertészetnél. Szabó János, ki tudja hányadszor fordul ma kirostált, porhanyós földdel! Hiába, a palánta csak az ilyen »ágyat« szereti. , 1 ..... F iilöp Mihály — A tavasz langyosabb éjjeleket hozott nekem. Meg aztán kevesebbet kell fűtenem. Mert a télen igencsak megdolgoztatott az a tizenegy kályha. Most már lassan elég lesz a csövekben folyó melegvíz is. No, azért néha még foga van az időnek. Belém-belém akasz- kodik. Szeretem én a tavaszt nagyon, de azért érzem, hogy eltelt az a hatvankilenc év. Régen ilyenkor már harapott az eke vasa a földbe. Aztán, ahogy barázdát szántva, ruháját vetette a föld, hát olyan meleg illat terjengett, hogy azt nem lehet elefelejteni. Friss volt a vér, csak úgy dü- börgött az emberben. Akkoriban nősültem, ötven esztendeje már annak. Az örömök persze megkapaszkodnak az emberben most is. Meg a gondok is. Éjjelenként a lábammal együtt az eszem is mozog. Zivatar kellene nagyon. Fürdetné meg a földet, mert az csak úgy terem. Madarakat dob a levegőben a szél. Messzire, talán a Garbugya fölött, borulni kezd. Itt még fényben úszik minden. Ott már szürke lepelbe akad a fák hegye. Talán teljesül Fülöp Mihály kívánsága. Szinte moccan a föld a lábunk alatt. Recsegve nyújtózkodnak a kis növésű bokrok, mintha a jegenyék magasát irigyelnék. Talán csodát tesz ez a tavasz velük is! ' Hiszen a téli fekete varjúsereget — hipp-hopp — mint utánozhatatlan varázsló, eltüntette a fiatalság évszaka. Leskó László Betegségi biztosítás újabb negyedmillió lakosnak Holnap lép életbe a kormánynak az a rendelete, amely a kisiparosokra, a magánkereskedőkre, az egyénileg gazdálkodókra, a mező- gazdasági szakszövetkezetek, szakcsoportok tagjaira, s általában a jövedelemadó fizetésére kötelezett állampolgárokra kiterjeszti a kötelező betegségi biztosítást. Ezzel hoz- závetolegeöen újabb negyedmillió lakost vannak be a betegségi biztosításba, s ezzel gyakorlatilag most már a tel<- jes lakosság megkapja a társadalombiztosítás szolgáltatásait. Az április 1-én életbe lépő kötelező betegségi biztosítás olyan réteget érint, amely munkáltató és munkavállaló is egy személyiben. Ezért a biztosításért járulékot kell fizeti». (MTU SOUOetT KtPt-AP Félitek, WiZ, eiasets* 3L
