Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
Ketten a szocialista versenyről Horváth Béla. Amikor a munkásőrség fennállása 15. évfordulójának alkalmából rendezett ünnepséget tartották a fonyódi Dózsa György századnál, s a kitüntetések, jutalmak átadására került a sor, Horváth Béla raj- parancsnokot három alkalommal is szólították. Két Kiváló parancsnok- jelvény Társaival együtt 6 Is megkapta a 15 éves fegyveres tevékenység után járó Szolgálati Érdemérmet — alakulástól munkásőr —, aztán Kiváló parancsnok jelvényt nyújtottak át számára, s ó vette át a tavalyi kiképzés eredményei alapján a század legjobb rajának járó oklevelet, jutalmat is. — A Kiváló parancsnok jelvényt most másodszor kaptam meg, először 1970-ben nyertem el, 1968-ban pedig Kiváló munkásőr kitüntetést kaptam. A század legjobb raja cím annak az összefogásnak az eredménye, melyet a rajomban levő valamennyi munkásőr társamnál tapasztalni. Nyolcán vagyunk, többségük velem együtt dolgozik traktorosként vagy más beosztásban, a Balaton - nagybereki Állami Gazdaság tmre-majori üzemegységében. S talán ezért valamivel előnyösebb helyzetben is vagyunk a többi rajnál, mert jobban ismerjük egymást, tudjuk, hogy mit várhatunk egymástól. Sokat jelent, hogy a gazdaságban is részt veszünk a szocialista brigádmozgalomban. — Lehet-e hasznosítani a munkásőrségben a szocialista brigádok jó tapasztalatait? — Nemcsak lehet, hanem szükséges is. A fegyelem, a felelősség, a politikai nevelés, az egyre jobb munkára, a minőségre való törekvés éppen olyan fontos, ha a gazdasági feladat végrehajtásáról vagy a munkásőri szolgálat ellátásáról van szó. Ezt sikerült társaimmal is megértetni. Nagy Dénes, ifjú Nyárádi György traktorosok, Vörös Béla és Vass József szerelők, de a többiek is tudják: csak akkor végezhetünk eredményes munkát, ha egymást segítve, nevelve oldjuk meg feladatainkat. Nagyon jó érzés volt az ünnepélyes egységgyűlésen átvenni a legjobb rajnak járó oklevelet, jutalmat, s a második Kiváló parancsnok jelvényt. Elhatároztuk: ebben az évben a raj közösségének még szorosabb összekovácsolására törekszünk. Horváth Béla az alakulástól 'munkásőr, s 1948-tól dolgozója az állami gazdaságnak. Tudja, mivel tartozik mindkét beosztásában, amit jelez, hogy a gazdaságban is kétszer kapta meg a Kiváló dolgozó jelvényt. Április végén jutalmul a Szov- I jetunióba utazik. Törődni az emberekkel Szabó István, A készenléti rajnak a parancsnoka Szabó Ittván. A raj munkája felelősségteljes, ezért tőlük még többet várnak, mint a többitől. Két évvel ezelőtt munkájuk eredménye alapján ők nyerték el az élenjáró raj címet. Szabó István Kiváló parancsnok, s kívüle még többen érdemelték ki a Kiváló munkásőr jelvényt. Ezt kapta meg Berdán Ferenc, Zsimkaí Antal és Somogyi József munkásőr. — Amikor az élenjáró raj címet elnyertük, elhatároztuk: valamennyien úgy dolgozunk, hogy három éven keresztül mi érdemeljük ki ezt a kitüntetést — mondja a rajparancsnok. Aztán arról beszél, hogy nem is volt különösebb baj a munkájukkal. A foglalkozásokon és a szolgálatban mindenkor pontosan megjelentek, eredményesen hajtották végre a lövészetet és más feladatokat, s ha riasztották őket, perceken belül a parancsnokságon voltak. — Miért nem sikerült céljukat megvalósítani? — Súlyos fegyelemsértést követett el a raj egyik tagja. Szolgálat után egyenruhában, ittasan botrányt okozott. Le is szerelték a munkásőrségből, pártfegyelmit indítottak ellene. Hiába volt a raj többi munkásőrének erőfeszítése, ez a súlyos fegyelemsértés azzal járt, hogy nem kaphattuk meg új'bói az élenjáró címet — Milyen tanulságot vont le ebből a parancsnok és a raj? — Azt hogy nem elég csak a szolgálatban törődni az emberekkel, egymással, hanem törődni kell szolgálaton kívül is. Ide kívánkozik Nagy Frigyes egységparancsnok véleménye is. — Horváth Béla és Szabó István rajparancsnokok munkájával elégedett vagyak. Horváth Béla nemegyszer még késő este is szánt vagy vet, de a szolgálatból akkor sem késik el S az éjszakai szolgálat után sem kér pihenőt. Riadókor gyakran háromszor-négy- szer fordul motorjával, hogy az Imre-majoriban lakó munkásőr társai — rajának tagjai — is pontosan beérjenek. Szabó István, noha nem kötelessége, rendszeresen ellenőrzi rajának szolgálatban levő tagjait segíti őket feladatuk ellátásában. Horváth Béla rajénak azért sikerült az élenjáró címet elnyernie, mert a munkásőrségnél is éppen olyan egységesen, összeforrottan dolgoztak, mint a gazdaság szocialista brigádjában. Ha ezt sikerülne a többi rajnál is elérni, még eredményesebb lehetne egységüknél a szocialista verseny. Szalal László IS. rész Dávidék háza falán, a tető alatt volt egy fecskefészek. Ott vezetett el a villanydrót egy oszlophoz. A drótgn két fecske ült, bizonyára férj és feleség. Vagy inkább Jancsi és Juliska fecskében. Vagy Rómeó és Júlia fecskében. Vagy Daph- nisz és Chloé, ugyancsak fecskében. Vagy mi ketten Dáviddal, de ez a tökfej ezt nem tudta. Mert ő nem ismerte azokat az operákat és baletteket. A két fecske éktelenül csi- csergett, mielőtt jöttünk. Mikor fütyülni kezdtem, elhallgattak. Élesen fütyültem, mert nagyon élesen tudok fütyülni. Hét osztrák erdei fenyő övezi a házat. A tűleveleken átcsúszott a füttyszavam. Besurrant az erkélyre, végigszaladt Dávid szobájában. Megcsiklandozta Dávid talpát. A combján táncolt végig. Megcsiklandozta a mellét, a nyakát, a fülcimpáját Most belekúszott a fülébe. Dávid fölébredt. Már észbe kapott, ki fütyül. Az édes Klót fütyül. Hívja őt. Gyere, Dávid, gyere, gyere! Tanúságot kell tenni. Az erkélyen szemét dörzsölve megjelent Dávid. Pizsamanadrág volt rajta, a felső teste meztelen. Széles, izmos a válla, a nyaka a sok fújástól vastag. Karját a kelő napsugár ellen felemelte. Az izmai megfeszültek. A csípője keskeny. — Dávid, ez a Darkó kora hajnalban azt akarja hallani, hogy nem vagyok szerelmes senkibe — kiáltottam. — Mit beszélsz? — kérdezte Dávid, és hunyorgott a szemével. Most vette észre Dar- kót. — ö a Kati bátyja, tudod — mondtam. — Mit akartok? — Dávid morcos volt. — Azt mondta, hogy nem merem megmondani — mondtam. — Mit nem mersz megmondani? — Hogy nem vagyok szerelmes senkibe. Ezt. Pedig tényleg nem vagyok. Én csak a virágokba vagyok szerelmes. Meg a madarakba, meg a muzsikába. És mindenekelőtt a táncba, a táncba, a táncba. Érted, te Darkó! Ugye, nem erre gondoltál? Elkaptam az egyik fenyőfa legalsó ágát Felhúzódzkod- tam. Néhány kúszó mozdulat és már az erkélyen voltam. Dávid mellett. Megfogtam a kezét. Ügy kiáltottam le ennek a Darkónak: — öt pedig szeretem! Egy pillanatig bámult ránk m a Darkó. Aztán megfordult hogy elmenjen. De már meg Is torpant. Kivette zsebéből az egyiptomi királylányt. Egy kicsit ló- bálta a kezében, aztán odakiáltotta Dávidnak: — Kapd el! s már hajította is fel a láncot. Dávid elkapta. — Te add oda Klotildnak. Tőled biztosan elfogadja — mondta, és elindult visszafelé. Pár lépésre lehetett, s megint visszafordult. — Ha szeret, akkor biztosan te is szereted — mondta. És aztán végleg elment. Én meg átkulcsoltam Dávid nyakát. Sírni kezdtem. Ilyen korán reggel van, és már másodszor sírok. — Tényleg szeretlek, Dávid — mondtam neki. Így válaszoltam Klóinak: — Ezt először mondod nekem, Klót. — Először, de most már sokszor fogom mondani — felelte. — Miért, Klót? Mért fogod mondani? Egy kicsit eltartott magától, és úgy felelt: — Mert eddig féltem kimondani. Anyucitól féltem. Ettől a Darkótól féltem. Tőled féltem. Valószínűleg magamtól is féltem. És most kimondtam S méghozzá más előtt mondtam ki. Most már nem lehet visszacsinálni. Olyan vagyok, mint a palackos sör, amikor anyuci a kedves vendég elé teszi. Amíg nem bontotta ki, nem látni, hogy habos. Akkor leveszi a kupakot. Odateszi az üveget az asztalra, s egyszerre csak kezd feljönni a hab. láttad már? Feljön, és kidudorodik az üveg száján. Nincs, ami visszatartsa. Szeretlek, D4Hordják a földet — kollégium épül Megkezdték a földmunkákat Kaposváron, a BaJcsy-ZsilinszkJ utcában, a tanítóképző kollégiumának alapozásánál. Három billenős kocsi hordja a földet, a markoló 45 másodperc alatt rakja meg a kocsikat. Dokumentumok a kapufélfán „Zsirosbödöny“ és a gyermekkocsi Érdeklődve szoktam fi- 1 gyelni a házak poros ablakaira, a falakra vagy az ajtókra szerkesztett elsárgult kis papírfecniket, amelyek rendszerint azt adják a járókelők tudtára, hogy a gazda otthonában valami fölöslegessé vált. S egyúttal arról is informálják a szemlélódőt, hogy a fölöslegessé vált holmik könnyen megszerezhetők. Eladó! Ez a bűvös szó hívja fel a figyelmet arra, hogy itt olcsón hozzá lehet jutni valamihez. A felírás és a cédula állapota a garancia, hogy aligha kell lilahasú bankókkal fizetni, megteszi a zöld, a kék, esetleg a barna papírpénz is. Ugyanakkor a feliratok, a maszek hirdetők jeleznek, s ezekből sok minden leolvasható. Leolvasható, hogy ezek a holmik általában értéktelenek, nem érdemes tehát a nagyobb nyilvánosságot biztosívid! Szeretlek, Dávid! Hány-» szór mondjam? Akkor is mon-t oom, ha nem válaszolsz. No,{ válaszolj! Két kezével megragadta at kezemet. Forogni kezdett, és; vitt magával a forgásba. Arca» kipirult, a szoknyája vadul» lébbent a combja körül. Sze-2 me még könnyes volt, de azért; mosolygott. Mintha azt könyö-» rögte volna: No, mondd ki* már te is. Mondd te is, hogy szeretsz! Mondd azt, hogy szeretlek, Klót! — Szeretlek, Klót! — mondtam neki. — Ugye, jólesik mondani? — kérdezte. — Nagyon jól — feleltem — Akkor mondjuk egymásnak, míg csak ki nem fáradunk. Szeretlek, Klót, szeretlek Dávid, szeretlek. Klót, szeret- 2 lek, Dávid — így feleselget-J tünk egymásnak. Egyre gvor - ♦ sabban forogtunk, s egyre; gyorsabban dobáltuk egymás-; nak a szavakat. Aztán Klót lihegve elenged-2 te a kezemet. Lecsúszott az; erkély kövére. Spárgát csinált,» a két lába kétoldalt nyúlt el. a kövön. ? Egy kis szünet után felém nyújtotta a karját. Ujjait szétfeszítette. Tulajdonképpen csak a kisujját ragadtam meg, mikor így szólt: — Húzz föl, Dávid! S már föl is ugrott. És a nyitott ajtón már be is pende- rült a szobába. — Hová mész, Klót? Ott rendetlenség van — kiáltottam utána. — Itthon vannak a szüleid? — kérdezte. — Nincs itthon senki, tudod. Egyedül vagyok — feleltem (Folytatjuk) tó hirdetőhöz vagy az újsághoz fordulni, mert a hirdetésre szánt pénzt nem fedezi a kivénhedt, eladásra szánt cikkek értéke. Egyszerű számítás ez, az értékek egyenlege, amelyet úgy is el lehet végezni, hogy a számolgató tudná, mi az a gazdaságosság. A listák azonban sokkal többről is vallanak. Az eladásra kínált •»■széles és megbízható gyermekkocsi« feltehetően egy-két évtizedes típust sejtet, hajdani lakója, a kis Pistike régen Pityu lett már. Szülei tartogatták, őrizgették a kocsit az unokának — az idősekben még mindig elevenen él az ínségesebb időkben beléjük ivódott belső kényszer, hogy mindent, aminek legkisebb esélye is van, hogy valaha hasznosítani lehessen, a végtelenségig őrizzék. S hogy a gyermekkocsi felkerült az eladásra szánt holmik listájára? Hány apró családi drámát takarhat ez a tény? Pityu modern lakásba költözött. íe- fitymálja már szülei hajlékát, s annak minden, jól ismert tartozékát. Nincs tehát szükség a kocsira tovább. Vagy egyszerűen csak nem tetszik az új fiatalasszonynak? Az is lehet, hogy az idős szülők az eladásra kínált ócskaságok listáiénak árával próbálják segíteni fiuk Zsiguli-befízetését naiv hittel és buzgalommal, hogv a szélsőséges eseteket ne is említsem. Ám a kifüggesztett, kopott ócska papírok, a cirkalmas, elmosódott, gyakran helyesírási hibáktól hemzsegő írások (mind ez ideig legnagyobb helyesírási baklövés: »Telvaró- zsa kapható«) egy kicsit cégé rek is. Egy életforma változását, alakulását sejtetik. •»Zsirosbödöny«. Mi mindent takarhat ez az ízes somogyi tájszólással megfogalmazott összetett szó? Mindenekelőtt életformaváltást. Olyan életmód kialakulását, ahol már nincs szükség a «•bödönv«-re Rossz nem lehet, mert akkor nem hirdetnék. Mégis fölösleges, a >»nagy asztali sparherd«- del együtt. Lássuk csak! A családi ház, nagy, gondozott virágos kerttel. Az udvari körtefán öreg kasza csüng, a fa mellől láncra vert kutya dühöngi ki mérgét és adja tudtul a világnak, hogy milyen nehéz a kutyasors. Hátul frissen bontott épület nyomai, helyén máris gondosan megművelt zöldségágyá- sok. A ház lakói — életük külső jeleiből ítélve — elértek az anyagi bőségnek arra a fokára, amely már átalakítja eddigi életüket, s azokat a kereteket, amelyek között életük folyt Olajkályha, gáztűzhely, közeli kis ABC, hűtőszekrény, félrerakott pénz, egyetemre, középiskolába járó gyerekek, üzemi koszt, balatoni telek. A ház mögött szerénykedő disznóólnak itt már nem jutott hely, lebontották, nem vesződnek tovább sem négylábúval, sem szárnyasokkal. De azért még nem a mai kor emberei ők teljesen. Nincs szívük kidobni a zománca töredezett >*bödöny«-t és a roskatag asztaltűzhelyet. Majd csak elviszi valaki! De két éve nem akadt rá vevő. És sorjáznak a feliratok, a félig-meddig elhasznált holmikon szeretnének túladni a hirdetők. X négyszögöl szőlő, kerti bútorok, télikabát, bébi- holmi, fazék, jó karban levő kerékpár, egy pár gumicsizma, dunyhaciha, meg ki tudja még micsoda. Mind olyanok, amelyekre a régiséggyűjtő még egy fél másodpercet sem hajlandó vesztegetni, s nincs rá tényleges remény, hogy valaha is elviszik. Ezek a kapufákon, ablak- szárfákon díszelgő, kis napszítta papírok azonban dokumentumok. Életformaváltást, a sodró erejű új és az egyre sorvadó régi közé rekedt értékek, gondolatok rekvizítumai. Csupor Tibor Eladó egy keveset használt, 8 tégelyes fagylaltgép megegyezés szerint Érdeklődni: I Megyei Kórház, Kaposvár, élelmezési osztály. (405505)
