Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-26 / 73. szám

Ketten a szocialista versenyről Horváth Béla. Amikor a munkásőrség fennállása 15. évfordulójának alkalmából rendezett ünnepsé­get tartották a fonyódi Dózsa György századnál, s a kitünte­tések, jutalmak átadására ke­rült a sor, Horváth Béla raj- parancsnokot három alkalom­mal is szólították. Két Kiváló parancsnok- jelvény Társaival együtt 6 Is meg­kapta a 15 éves fegyveres te­vékenység után járó Szolgálati Érdemérmet — alakulástól munkásőr —, aztán Kiváló pa­rancsnok jelvényt nyújtottak át számára, s ó vette át a ta­valyi kiképzés eredményei alapján a század legjobb rajá­nak járó oklevelet, jutalmat is. — A Kiváló parancsnok jel­vényt most másodszor kaptam meg, először 1970-ben nyertem el, 1968-ban pedig Kiváló mun­kásőr kitüntetést kaptam. A század legjobb raja cím annak az összefogásnak az eredmé­nye, melyet a rajomban levő valamennyi munkásőr társam­nál tapasztalni. Nyolcán va­gyunk, többségük velem együtt dolgozik traktorosként vagy más beosztásban, a Balaton - nagybereki Állami Gazdaság tmre-majori üzemegységében. S talán ezért valamivel elő­nyösebb helyzetben is vagyunk a többi rajnál, mert jobban is­merjük egymást, tudjuk, hogy mit várhatunk egymástól. So­kat jelent, hogy a gazdaságban is részt veszünk a szocialista brigádmozgalomban. — Lehet-e hasznosítani a munkásőrségben a szocialista brigádok jó tapasztalatait? — Nemcsak lehet, hanem szükséges is. A fegyelem, a fe­lelősség, a politikai nevelés, az egyre jobb munkára, a minő­ségre való törekvés éppen olyan fontos, ha a gazdasági feladat végrehajtásáról vagy a munkásőri szolgálat ellátásáról van szó. Ezt sikerült társaim­mal is megértetni. Nagy Dé­nes, ifjú Nyárádi György trak­torosok, Vörös Béla és Vass József szerelők, de a többiek is tudják: csak akkor végezhe­tünk eredményes munkát, ha egymást segítve, nevelve old­juk meg feladatainkat. Nagyon jó érzés volt az ünnepélyes egységgyűlésen átvenni a leg­jobb rajnak járó oklevelet, ju­talmat, s a második Kiváló parancsnok jelvényt. Elhatá­roztuk: ebben az évben a raj közösségének még szorosabb összekovácsolására törekszünk. Horváth Béla az alakulástól 'munkásőr, s 1948-tól dolgozója az állami gazdaságnak. Tudja, mivel tartozik mindkét beosz­tásában, amit jelez, hogy a gazdaságban is kétszer kapta meg a Kiváló dolgozó jelvényt. Április végén jutalmul a Szov- I jetunióba utazik. Törődni az emberekkel Szabó István, A készenléti rajnak a pa­rancsnoka Szabó Ittván. A raj munkája felelősségteljes, ezért tőlük még többet várnak, mint a többitől. Két évvel ezelőtt munkájuk eredménye alapján ők nyerték el az élenjáró raj címet. Szabó István Kiváló pa­rancsnok, s kívüle még többen érdemelték ki a Kiváló mun­kásőr jelvényt. Ezt kapta meg Berdán Ferenc, Zsimkaí Antal és Somogyi József munkásőr. — Amikor az élenjáró raj címet elnyertük, elhatároztuk: valamennyien úgy dolgozunk, hogy három éven keresztül mi érdemeljük ki ezt a kitünte­tést — mondja a rajparancs­nok. Aztán arról beszél, hogy nem is volt különösebb baj a munkájukkal. A foglalkozáso­kon és a szolgálatban minden­kor pontosan megjelentek, eredményesen hajtották végre a lövészetet és más feladato­kat, s ha riasztották őket, per­ceken belül a parancsnoksá­gon voltak. — Miért nem sikerült cél­jukat megvalósítani? — Súlyos fegyelemsértést követett el a raj egyik tagja. Szolgálat után egyenruhában, ittasan botrányt okozott. Le is szerelték a munkásőrségből, pártfegyelmit indítottak elle­ne. Hiába volt a raj többi munkásőrének erőfeszítése, ez a súlyos fegyelemsértés azzal járt, hogy nem kaphattuk meg új'bói az élenjáró címet — Milyen tanulságot vont le ebből a parancsnok és a raj? — Azt hogy nem elég csak a szolgálatban törődni az em­berekkel, egymással, hanem törődni kell szolgálaton kívül is. Ide kívánkozik Nagy Frigyes egységparancsnok véleménye is. — Horváth Béla és Szabó István rajparancsnokok mun­kájával elégedett vagyak. Hor­váth Béla nemegyszer még késő este is szánt vagy vet, de a szolgálatból akkor sem ké­sik el S az éjszakai szolgálat után sem kér pihenőt. Riadó­kor gyakran háromszor-négy- szer fordul motorjával, hogy az Imre-majoriban lakó mun­kásőr társai — rajának tagjai — is pontosan beérjenek. Sza­bó István, noha nem kötelessé­ge, rendszeresen ellenőrzi ra­jának szolgálatban levő tag­jait segíti őket feladatuk el­látásában. Horváth Béla rajénak azért sikerült az élenjáró címet el­nyernie, mert a munkásőrség­nél is éppen olyan egységesen, összeforrottan dolgoztak, mint a gazdaság szocialista brigád­jában. Ha ezt sikerülne a többi rajnál is elérni, még ered­ményesebb lehetne egységük­nél a szocialista verseny. Szalal László IS. rész Dávidék háza falán, a tető alatt volt egy fecskefészek. Ott vezetett el a villanydrót egy oszlophoz. A drótgn két fecske ült, bizonyára férj és feleség. Vagy inkább Jancsi és Juliska fecskében. Vagy Rómeó és Júlia fecskében. Vagy Daph- nisz és Chloé, ugyancsak fecs­kében. Vagy mi ketten Dávid­dal, de ez a tökfej ezt nem tudta. Mert ő nem ismerte azo­kat az operákat és baletteket. A két fecske éktelenül csi- csergett, mielőtt jöttünk. Mi­kor fütyülni kezdtem, elhall­gattak. Élesen fütyültem, mert na­gyon élesen tudok fütyülni. Hét osztrák erdei fenyő öve­zi a házat. A tűleveleken át­csúszott a füttyszavam. Be­surrant az erkélyre, végigsza­ladt Dávid szobájában. Meg­csiklandozta Dávid talpát. A combján táncolt végig. Meg­csiklandozta a mellét, a nya­kát, a fülcimpáját Most bele­kúszott a fülébe. Dávid fölébredt. Már észbe kapott, ki fütyül. Az édes Klót fütyül. Hívja őt. Gyere, Dávid, gyere, gyere! Tanúságot kell tenni. Az erkélyen szemét dör­zsölve megjelent Dávid. Pi­zsamanadrág volt rajta, a fel­ső teste meztelen. Széles, iz­mos a válla, a nyaka a sok fújástól vastag. Karját a kelő napsugár ellen felemelte. Az izmai megfeszültek. A csípő­je keskeny. — Dávid, ez a Darkó kora hajnalban azt akarja hallani, hogy nem vagyok szerelmes senkibe — kiáltottam. — Mit beszélsz? — kérdezte Dávid, és hunyorgott a sze­mével. Most vette észre Dar- kót. — ö a Kati bátyja, tudod — mondtam. — Mit akartok? — Dávid morcos volt. — Azt mondta, hogy nem merem megmondani — mond­tam. — Mit nem mersz megmon­dani? — Hogy nem vagyok szerel­mes senkibe. Ezt. Pedig tény­leg nem vagyok. Én csak a vi­rágokba vagyok szerelmes. Meg a madarakba, meg a mu­zsikába. És mindenekelőtt a táncba, a táncba, a táncba. Érted, te Darkó! Ugye, nem erre gondoltál? Elkaptam az egyik fenyőfa legalsó ágát Felhúzódzkod- tam. Néhány kúszó mozdulat és már az erkélyen voltam. Dávid mellett. Megfogtam a kezét. Ügy kiáltottam le ennek a Darkónak: — öt pedig szeretem! Egy pillanatig bámult ránk m a Darkó. Aztán megfordult hogy elmenjen. De már meg Is torpant. Kivette zsebéből az egyipto­mi királylányt. Egy kicsit ló- bálta a kezében, aztán oda­kiáltotta Dávidnak: — Kapd el! s már hajította is fel a lán­cot. Dávid elkapta. — Te add oda Klotildnak. Tőled biztosan elfogadja — mondta, és elindult visszafelé. Pár lépésre lehetett, s me­gint visszafordult. — Ha szeret, akkor biztosan te is szereted — mondta. És aztán végleg elment. Én meg átkulcsoltam Dá­vid nyakát. Sírni kezdtem. Ilyen korán reggel van, és már másodszor sírok. — Tényleg szeretlek, Dá­vid — mondtam neki. Így válaszoltam Klóinak: — Ezt először mondod ne­kem, Klót. — Először, de most már sokszor fogom mondani — fe­lelte. — Miért, Klót? Mért fogod mondani? Egy kicsit eltartott magától, és úgy felelt: — Mert eddig féltem kimon­dani. Anyucitól féltem. Ettől a Darkótól féltem. Tőled féltem. Valószínűleg magamtól is fél­tem. És most kimondtam S méghozzá más előtt mondtam ki. Most már nem lehet vissza­csinálni. Olyan vagyok, mint a palackos sör, amikor anyuci a kedves vendég elé teszi. Amíg nem bontotta ki, nem látni, hogy habos. Akkor le­veszi a kupakot. Odateszi az üveget az asztalra, s egyszer­re csak kezd feljönni a hab. láttad már? Feljön, és kidu­dorodik az üveg száján. Nincs, ami visszatartsa. Szeretlek, D4­Hordják a földet — kollégium épül Megkezdték a földmunkákat Kaposváron, a BaJcsy-ZsilinszkJ utcában, a tanítóképző kollégiumának alapozásánál. Három billenős kocsi hordja a földet, a markoló 45 má­sodperc alatt rakja meg a kocsikat. Dokumentumok a kapufélfán „Zsirosbödöny“ és a gyermekkocsi Érdeklődve szoktam fi- 1 gyelni a házak poros ablakai­ra, a falakra vagy az ajtókra szerkesztett elsárgult kis pa­pírfecniket, amelyek rendsze­rint azt adják a járókelők tud­tára, hogy a gazda otthoná­ban valami fölöslegessé vált. S egyúttal arról is informál­ják a szemlélódőt, hogy a fö­löslegessé vált holmik könnyen megszerezhetők. Eladó! Ez a bűvös szó hív­ja fel a figyelmet arra, hogy itt olcsón hozzá lehet jutni valamihez. A felírás és a cé­dula állapota a garancia, hogy aligha kell lilahasú bankókkal fizetni, megteszi a zöld, a kék, esetleg a barna papírpénz is. Ugyanakkor a feliratok, a maszek hirdetők jeleznek, s ezekből sok minden leolvas­ható. Leolvasható, hogy ezek a holmik általában értéktele­nek, nem érdemes tehát a na­gyobb nyilvánosságot biztosí­vid! Szeretlek, Dávid! Hány-» szór mondjam? Akkor is mon-t oom, ha nem válaszolsz. No,{ válaszolj! Két kezével megragadta at kezemet. Forogni kezdett, és; vitt magával a forgásba. Arca» kipirult, a szoknyája vadul» lébbent a combja körül. Sze-2 me még könnyes volt, de azért; mosolygott. Mintha azt könyö-» rögte volna: No, mondd ki* már te is. Mondd te is, hogy szeretsz! Mondd azt, hogy sze­retlek, Klót! — Szeretlek, Klót! — mond­tam neki. — Ugye, jólesik mondani? — kérdezte. — Nagyon jól — feleltem — Akkor mondjuk egymás­nak, míg csak ki nem fára­dunk. Szeretlek, Klót, szeretlek Dávid, szeretlek. Klót, szeret- 2 lek, Dávid — így feleselget-J tünk egymásnak. Egyre gvor - ♦ sabban forogtunk, s egyre; gyorsabban dobáltuk egymás-; nak a szavakat. Aztán Klót lihegve elenged-2 te a kezemet. Lecsúszott az; erkély kövére. Spárgát csinált,» a két lába kétoldalt nyúlt el. a kövön. ? Egy kis szünet után felém nyújtotta a karját. Ujjait szét­feszítette. Tulajdonképpen csak a kisujját ragadtam meg, mikor így szólt: — Húzz föl, Dávid! S már föl is ugrott. És a nyitott ajtón már be is pende- rült a szobába. — Hová mész, Klót? Ott rendetlenség van — kiáltottam utána. — Itthon vannak a szüleid? — kérdezte. — Nincs itthon senki, tudod. Egyedül vagyok — feleltem (Folytatjuk) tó hirdetőhöz vagy az újság­hoz fordulni, mert a hirdetésre szánt pénzt nem fedezi a ki­vénhedt, eladásra szánt cikkek értéke. Egyszerű számítás ez, az értékek egyenlege, amelyet úgy is el lehet végezni, hogy a számolgató tudná, mi az a gazdaságosság. A listák azonban sokkal többről is vallanak. Az eladás­ra kínált •»■széles és megbíz­ható gyermekkocsi« feltehe­tően egy-két évtizedes típust sejtet, hajdani lakója, a kis Pistike régen Pityu lett már. Szülei tartogatták, őrizgették a kocsit az unokának — az idősekben még mindig eleve­nen él az ínségesebb időkben beléjük ivódott belső kényszer, hogy mindent, aminek legki­sebb esélye is van, hogy vala­ha hasznosítani lehessen, a végtelenségig őrizzék. S hogy a gyermekkocsi felkerült az eladásra szánt holmik listájá­ra? Hány apró családi drámát takarhat ez a tény? Pityu modern lakásba költözött. íe- fitymálja már szülei hajlékát, s annak minden, jól ismert tartozékát. Nincs tehát szükség a kocsira tovább. Vagy egysze­rűen csak nem tetszik az új fiatalasszonynak? Az is lehet, hogy az idős szülők az eladás­ra kínált ócskaságok listáiénak árával próbálják segíteni fiuk Zsiguli-befízetését naiv hittel és buzgalommal, hogv a szél­sőséges eseteket ne is említ­sem. Ám a kifüggesztett, kopott ócska papírok, a cirkalmas, el­mosódott, gyakran helyesírási hibáktól hemzsegő írások (mind ez ideig legnagyobb he­lyesírási baklövés: »Telvaró- zsa kapható«) egy kicsit cégé rek is. Egy életforma válto­zását, alakulását sejtetik. •»Zsirosbödöny«. Mi mindent takarhat ez az ízes somogyi tájszólással megfogalmazott összetett szó? Mindenekelőtt életformaváltást. Olyan élet­mód kialakulását, ahol már nincs szükség a «•bödönv«-re Rossz nem lehet, mert akkor nem hirdetnék. Mégis fölösle­ges, a >»nagy asztali sparherd«- del együtt. Lássuk csak! A családi ház, nagy, gondozott virágos kert­tel. Az udvari körtefán öreg kasza csüng, a fa mellől láncra vert kutya dühöngi ki mérgét és adja tudtul a világnak, hogy milyen nehéz a kutya­sors. Hátul frissen bontott épü­let nyomai, helyén máris gon­dosan megművelt zöldségágyá- sok. A ház lakói — életük kül­ső jeleiből ítélve — elértek az anyagi bőségnek arra a foká­ra, amely már átalakítja eddi­gi életüket, s azokat a kerete­ket, amelyek között életük folyt Olajkályha, gáztűzhely, közeli kis ABC, hűtőszekrény, félrerakott pénz, egyetemre, középiskolába járó gyerekek, üzemi koszt, balatoni telek. A ház mögött szerénykedő disz­nóólnak itt már nem jutott hely, lebontották, nem vesződ­nek tovább sem négylábúval, sem szárnyasokkal. De azért még nem a mai kor emberei ők teljesen. Nincs szívük ki­dobni a zománca töredezett >*bödöny«-t és a roskatag asz­taltűzhelyet. Majd csak elviszi valaki! De két éve nem akadt rá vevő. És sorjáznak a feliratok, a félig-meddig elhasznált holmi­kon szeretnének túladni a hir­detők. X négyszögöl szőlő, kerti bútorok, télikabát, bébi- holmi, fazék, jó karban levő kerékpár, egy pár gumicsizma, dunyhaciha, meg ki tudja még micsoda. Mind olyanok, amelyekre a régiséggyűjtő még egy fél másodpercet sem haj­landó vesztegetni, s nincs rá tényleges remény, hogy valaha is elviszik. Ezek a kapufákon, ablak- szárfákon díszelgő, kis nap­szítta papírok azonban doku­mentumok. Életformaváltást, a sodró erejű új és az egyre sor­vadó régi közé rekedt értékek, gondolatok rekvizítumai. Csupor Tibor Eladó egy keveset használt, 8 tégelyes fagylaltgép megegyezés szerint Érdeklődni: I Megyei Kórház, Kaposvár, élelmezési osztály. (405505)

Next

/
Thumbnails
Contents