Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
A PÁRT ÉS A NÉPFRONTMOZGALOM Felvételi pályázat a Marxizmus-lenimzmus Esti Egyetem tagozataira A munkásosztály, pártjának vezetésével, dolgozó népünk széles rétegeivel szoros szövetségben valósítja meg történelmi feladatát. Politikájának és cselekvésének szerves része, hogy a szocializmus ügyének győzelemre vitelében szövetkezzék a társadalom haladó erőivel. E szövetség alapja, hogy a munkásosztály és a párt célja egybeesik a dolgozó tömegek valamennyi rétegének alapvető érdekeivel, kifejezi és képviseli azt. A marxista-leninista pártok szövetségi politikája több országban a népfrontpolitika keretében valósul meg, természetesen a nemzeti sajátosságoknak megfelelően változó formákban. A szövetségi politika népfrontjellegű formája hazánkban a fasizmus elleni nemzeti összefogás céljából bontakozott ki. E szövetség tartalma, a szövetségesek köre a későbbi időkben a társadalmi fejlődés követelményeinek megfelelően bővült, változott. Ami a mai időket illeti, a népfrontpolitika tényleges és nem csupán formális gyakorlásának úgyszintén az adja alapját, hogy a szocializmus, mely egykor csak a munkásosztály harci programja volt, ma már nemzeti érdek és a széles néptömegek boldogulásának társadalmi rendszere. A népfront jelentőségének, a népfrontmozgalom aktív szerepének azonban sokszor nem egyértelmű a megítélése. Gyakran felmerülő kérdés például, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában vajon szükség van-e még magára a népfrontra, hogy ténylegesen van-e helye, szerepe, és ha igen, akkor miben a társadalmi célok megvalósításában. A párt X. kongresszusa többek között erre a kérdésre is határozott választ adott. Kiemelte: *Folytatni kell pártunk eddigi szövetségi politikáját, mely nemzeti egységbe tömöríti társadalmunk minden dolgozó osztályát és rétegét, a munkásságot, a szövetkezeti parasztságot, az értelmiséget, a kisipari szövetkezetek dolgozóit, az egyéni termelőket. A lenini szövetségi politikával kell tovább erősíteni a kommunisták és pártonkívüliek, hívők és nem hívők együttműködését, mindazokét, akik vállalják a közös célt: a szocialista Magyarország felépítését.« Elismerte a kongresz- szus, hogy a népfrontmozgalom eddig is sokat tett és a jövőben is sokat tehet a legátfogóbb szocialista nemzeti egység megszilárdításáért, a nemzet alkotó erőinek tömörítéséért. Kifejezésre juttatta, hogy a mozgalom jó szolgálatot tesz közös ügyünknek, nagy segítséget jelent a pártnak, és lehetőség van arra is, hogy tovább növelje aktivitását p társadalmi életben. A mikor megállapítjuk és elismerjük, hogy dolgozó népünk egyetért társadalmi rendszerünkkel, annak céljaival, és hogy a különböző társadalmi rétegekhez tartozó és különböző világnézetű emberek részt vesznek céljaink megvalósításában, azt sem hallgathatjuk el, hogy az alapvető kérdésekben való egyetértés mellett részkérdésekben időnként jelentkeznek a dolgozók egyes csoportjainak helyzetéből adódó átmeneti érdekütközések, nézetbeli különbségek. Ezeknek feltárásában, feloldásában is nélkülözhetetlen szerepe van a mozgalomnak. Jellegében, összetételében a mozgalom olyan nyílt társadalmi politikai fórum, mely alkalmas arra, hogy minden jelentős kérdésről széles körű vélemény- cserét, vitákat folytasson, melyeknek az az értelmük, hogy felszínre hozzák, elemezzék társadalmunk minden fontos 'elen-^gét, a jelentkező ellent- nondá sokat, utat keressenek tzok feloldására, a fejlődésünket gátló akadályok elhá- r tás ára. Másrészt a mozgalom nemcsak vitafórum, hanem fontos szerepe van abban is, hogy a társadalom erőit szervezze, mozgósítsa céljaink valóra váltására. Egyben ez a lényege a népfrontszervek helyét, szerepét érintő alkalmi polémiáknak is. Mert azok, akik a mozgalom munkáját lebecsülik vagy háttérbe szorítják, éppen azt nem értették meg, hogy annak aktív, folyamatos tevékenységéhez fontos politikai érdekek fűződnek. Figyelmen kívül hagyják, hogy a munkásosztály, a párt ügyének akkor teszünk jó szolgálatot, ha életteret biztosítunk a mozgalom munkájának, ha azt segítjük, hogy ott őszintén, a maguk árnyaltságával, természetességével felszínre jöjjenek mindazok a dolgok, melyek a párt politikájának alkotó alkalmazásához, sikeres végrehajtásához nélkülözhetetlenek, és nem akkor, ha a népfront szerveit elsorvasztjuk, vagy valamiféle részterületekre korlátozzuk. Sokszor a mozgalom helyéről, szerepéről vitatkozók azt az alapvető dolgot is t figyelmen kívül hagyják, vagy éppen nem ismerik fel, hogy a Hazafias Népfront olyan politikai tömörülés, melyben a párt is részi vesz, vezetésével ott vannak és munkálkodnak a társadalmi és tömegszervezetek is. Ennélfogva, ha annak szerepét tagadjuk, lebecsüljük, végeredményben magunkkal is szembekerülünk. B izonyosra vehető, hogy a területi politikai munkában a népfront szerepének helytelen megítélése vagy éppen mellőzése sokszor nem is elvi alapokból táplálkozik, hanem nagyfokú az összefüggés bizonyos meg- szokottságokkal, a felismerés hiányával, s helyenként a párt- és az állami szervek helytelen munkamódszerével is. A most lezajlott népfrontválasztások minden bizonnyal akkor hozzák meg a kívánt eredményt, ha a pártszervek és az alapszervezetek alaposan megvizsgálják saját munkájukat a mozgalom irányításában, segítésében. Mindenekelőtt azt kellene sokoldalúan szembesíteni a gyakorlattal, hogy vajon minden területen és minden tekintetben eredményesen tudunk-e dolgozni az olyan »politikai áttételeken«, melyek a pártot összekötik a párton kívüli tömegekkel, mit kellene még ezen javítani, miben kellene változtatni és így tovább. A párt vezető szerepének érvényesülésében a szilárd elvi politika mellett nagy szerepe van a tömegszervek és -mozgalmak — így a Hazafias Népfront — felé irányuló vezetési stílusnak, a munka- módszerek következetességének. Közismert, hogy o párt a népfrontmozgalom elvi, politikai vezetését az ott dolgozó kommunistákon keresztül valósítja meg a pártirányítás általános eszközeivel. A párt- irányítás javításának lényegi kérdéseihez tartozik. hogy pártszerveink határozottan lépjenek fel a mozgalom iránt helyenként megnyilvánuló fenntartásokkal szemben, har coljának azért, hogy a mozgalmi munka például a községekben ne szűküljön le csak a községfejlesztési feladatokra, biztosítsák annak lehetőségét és föltételeit, hogy a népfrontmunka az általános és a helyi politikai tennivalóiban is találja meg a helyét. Párt- szerveink, az alapszervezetek ne hagyják vegetálni a népfront szerveit, ösztönözzék, kezdeményezzék a mozgalom állandó politikai jelenlétét közéletünkben. A pártirányítás oldaláról is fel kell figyelnünk arra, hogy a különböző társadalmi akciók, politikai kampánymunkák Idején helyenként a népfrontmunka formális elemeit helyezik előtérbe. Nem adnak annak szerepet az érdemi kérdések eldöntésében, vagy esetenként nem használják ki a mozgalomban rejlő politikai lehetőségeket. Minden bizonnyal sokat gazdagodna például a párttaggyűlések, vezetőségi ülések és a csúesvezetőségi ülések munkája, ha az egész községet, vagy a lakosság egyes rétegét érintő napirendek tárgyalása előtt az eddiginél gyakrabban igényelnék a nép fron tszervek véleményét. javaslatait, és ha azokat a határozatok meghozatalánál hasznosítanák. népfr on tmozg alomban dolgozó párttagok feladata rendkívül árnyalt, sokoldalú és türelmes munkát igényel. Felelősségük mindenekelőtt abban áll, hogy a vezető szervek folyamatos, rendszeres, szinte állandósított irányítása, útmutatása mellett a pártonkívüliek körében a meggyőzés eszközével magyarázzák a párt politikáját és hogy cselekvő részeseivé tegyék őket a közös célok megvalósításában. Ennek formái, módszerei több tekintetben szintén fejlesztésre szorulnak Előbb-utóbb határozottan szembe kell nézni azzal, hogy különösen alsóbb szinteken sok még a személyi átfedés, vagyis a különböző társadalmi funkciókkal leterheltek száma a mozgalomban, viszont sokszor indokolatlanul nem kapnak ott helyet az olyan progresz- szív emberek, akik a maguk helyzeténél fogva sokat tehet nének a közös célok érdekében, akik ugyan a főkérd ések- ben egyetértenek velünk, hajlandók a célok valóra váltásában mellettünk, egy úton haladni, de éppenséggel mégnem jutottak el a marxista—leninista eszmék tudatosságáig, következésképpen a párttagságig. Természetesen van a dolognak egy másik oldala is, mely abban áll, hogy maga a népfrontmozgalom, annak vezető szervei és funkcionáriusai maguk is akarják, javítsák ezt az együttműködést, keressék és fejlesszék a helyes értelemben vett helyüknek, szerepüknek megfelelő tevékenységet. Éppen • legutóbbi idők fontos tapasztalata, hogy a mozgalom akkor töltheti be sikeresen hivatását, ha szerveinek munkája nemcsak az ünnepségek, megemlékezések szervezésére korlátozódik, hanem szinte állandósultán foglalkozik mindazokkal a társadalmi feladatokkal, melyek a lakosság egészét, vagy különböző csoportjait érintik, melyek iránt a különböző rétegek legszélesebb érdeklődése nyilvánul meg. Az ilyen jellegű belpolitikai, külpolitikai, gazdasági, kultúrpolitikai, községpolitikai problémák megoldásában ne mondjon le a kezdeményezésről, hanem sajátos eszközeivel legyen megfelelő partnere a párt-, állami és gazdasági vezető szerveknek. K özéletünk demokratizmusának fejlődése, állami szerveink munkájának korszerűsítése mind szélesebb területeken veti föl a társadalmi aktivitás növeke- | désének fontosságát az országos gondokban, problémákban és a helyi politikában egyaránt. Napjainkban mindjobban kirajzolódnak a mozgalom tennivalói, pl. a falugyűlések szervezésében, előkészítésében, a községi tanácsok jogköreinek tényleges érvényesítésében, a közös érdekek kialakításában, egységes képviseletében, a lakosság észrevételeinek, javaslatainak közvetítésében, a vezető szervek elképzeléseinek, döntéseinek megalapozásában és tudatosításában. Ma mindenekelőtt ezek a kérdések igénylik a különböző társadalmi szervek, tömegszervezetek és -mozgalmak sajátos és konkrét tennivalóinak végrehajtását, a munka összehangolását Az összefogástól, a feladatok célszerű elhatározásától és egyben a munka összehangolásától is függ, hogy a lakosság legszélesebb rétegeit milyen mélységig és milyen eredményességgel tudjuk a továbbiakban is magunk mellé állítani az egész dolgozó népünk alapvető érdekeit kifejező programunk valóra váltásában. Dr. Iátos István, az MSZMP KB PTO munkatársa Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága az 1972—1973. tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem alábbi tagozataira: 3 éves általános tagozat; 2 éves szakosító tagozatok; pedagógia, vezetésismereti és kultúrpolitikai speciális tagozatok. Általános tagozat A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első tanévben filozófiát), a másodikban politikai gazdaságtant, a harmadikban magyar és nem :ei közi munkásmozgalom történetet tanulnak. Félévkor vizsgáznak, az év végén pedig szigorlatoznak. A tagozat Befejezése után végbizonyítványt kapnak. A jelentkezés feltétele: érettségi vagy ennél magasabb iskolai végzettség, illetve ennek megfelelő általános műveltség, marxizmus—leninizmus esti középiskolai végzettség, illetve ennek megfelelő marxista tudás. Az általános tagozatok a járási és városi pártbizottságok mellett működnek. 2 éves szakosító tagozatok A tagozatok elméleti továbbképzést, felsőfokú ismereteket nyújtanak a kővetkező szabadon választható szakokon: filozófia, politikai gazdaságtan (kapitalizmus—szocializmus), a magyar munkásmozgalom története. A jelentkezés föltételei: főiskolai, egyetemi vagy marxizmus—leninizmus esti egyetemi (általános tagozat) végzettség, illetve ennek megfelelő felkészültség. A szakosító tagozat hallgatói eredményes osztályvizsgák után a marxizmus mindhárom ágából államvizsgát tehetnek és a 17/1963. VII. hó 2. Korm. sz. rendelet értelmében főiskolai oklevelet nyerhetnek. Szakosító tagozatok indulnak az oktatási igazgatóságon és Nagyatádon — politikai gazdaságtan szakon. Speciális kollégiumok A speciális kollégiumok feladata: a párt-, állami, tömeg- szervezeti funkcionáriusok, propagandisták, gazdasági vezetők, különböző szakterületeken dolgozó értelmiségiek speciális pedagógiai és marxista—- leninista továbbképzése. A kollégium befejezésekor a hallgatók végbizonyítványt kapnak. Általános tudnivalók A jelentkezéshez szükséges kérdőív a járási-városi párt- bizottságokon és az oktatási igazgatóságon szerezhető be. A pályázatot az általános tagozatra és a speciális kollégiumokra jelentkezés esetén a munkahely szerint illetékes járási és városi pártbizottságra, a szakosító tanfolyamokra való jelentkezés esetén pedig az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságára (Kaposvár, Beloiannisz u. 18.) kell küldeni május 1-ig. Az általános tagozatokon és a speciális kollégiumokon a felvételi beszélgetésekre, illetve a szakosító tanfolyamokon a felvételi vizsgákra május második felében kerül sor. A tanév szeptember 4-től június 30-ig tart. Az általános tagozatokon és a 2 éves szakosító tanfolyamokon hetenként egyszer, a speciális kollégiumokon pedig kéthetenként meghatározott napon és időben előadás vagy osztályfoglalkozás van, melyen a megjelenés kötelező. A tandíj egy évre: az általános tagozatokon és a speciális kollégiumokon 170, a 2 éves szakosító tanfolyamon pedig 250 forint. Felvételt nyerhet, aki a felvételi beszélgetéseken, illetve vizsgán megfelel, egyidejűleg más egyetemre, tanfolyamra nem jelentkezett, orvosi igazolással rendelkezik. Pártonld- vüliek is kérhetik a felvételüket Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága Ösztönző tárlat Weeber Klára szobrai, Szabados János képei Nehéz feladat előtt állnak azok a művészek, akiknek műveire a közösség kíváncsian figyel. Somogybán is igénylik, hogy az itt élő tehetséges képzőművészekkel gyakrabban találkozzanak. Elvárják, hogy a változó világot a művészi visszatükrözés- ben is megláthassák. Jogos a művészet kölcsönhatásának, valóságformáló szerepének számontartása, olykor a sürgetése is. A művészetben köz- életiséget vállaló alkotók munkáira nemcsak kíváncsian, hanem rájuk hallgatva is figyel a közösség, értelmezi mondanvalóikat. A Képcsarnok Vállalat átalakított Vaszary-termében először nyílt alkalma a közönségnek, hogy somogyi alkotókkal, Weeber Klára szobrásszal és Szabados János festővel, a Kaposváron élő művészházaspárral találkozzon. A kiállítás jelentősége éppen azért, mert úttörő vállalkozás is, nagyobb, mint az eddigi vendégkiállítóink bemutatói. (Pénteken délután öt óra után csaknem minden művészetbarát megfordult a Vaszary-teremben.) A látogatót egy másfél méteres faragott térelválasztó fogadja. A nap melege a címe — Weeber Klára alkotása. A Kislánnyal a szobrász első fából készült műve. Meglepő változatossággal nyúl egyik anyag után a másikhoz. A fához, az »örök anyaghoz«, hogy népdalegyszerűséggel mondhassa el gondolatát, a fehér és vörös márványhoz a hagyományok kötik, a klasszicitás. A bronz és a szépen megmunkált alumínium kisplasztikái, plakettjei, érméi többségének anyaga. Különösen figyelemre méltó a Szétválás (kisplasztika, alumínium), mely az élet egy fájdalmas pillanatát örökíti meg. Az Alak kalapban, a Csend és a Várakozás), kisplasztika, bronz) figurái egyazon gondolat újabb és újabb felvetése és az eredmény mindig más. A legelsőt testet befedő gyolcsban látjuk, .a kéz mereven áll a törzs mellett A tartás és az atmoszféra: keleties. Az utóbbi kettő kéz nélküli alakok, háttérbe szorul az ember. Csak a fej mutatja létét, annál gazdagabb a palástokon megjelenő külvilág. Három plakett áll e sor mellett emlékezetemben: a Busók, a Kapu és a Betleheme*. Az emberábrázolással leginkább festészetünk birkózik még. Szabados János Szoba című képe ezért is fontos. A kép láttán megfogalmazhatjuk: együtt kell tudni meg- olnani az emberábrázolást a korszerű képi kifejezései. Szabados János új, kis méretű képei, különösen a Fehér asztallap, a Díszes forma, az Ünnep az emberekhez közelítő festői törekvést mutatják; Ezek játékosabbak, a néző jobban hozzájuk férkőzhet — hogy ellenpéldát is mondjak —, mint a Mézeskalácslovashoz, mely szerintem három képpé esik szét. Két jelentős kaposvári alkotó műhelyébe pillanthattunk be, ahol, látjuk, komoly munka, céltudatos kísérletezés folyik. Gazdagodtunk ezzel a kiállítással. Horányi Barna IOMOGTI NÉPLAP ▼aaáxnap, int nircÉM S*.
