Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-23 / 70. szám

Minden áfész lódosítja alapszabályát

Februárban tartották meg megyénk fogyasztási szövetkezetei az 1971. évi mérlegjóváhagyó küldöttgyűléseket. Ezek tapasztalatai azt mutatják, hogy nótt az érdeklődés; a küldöttgyűléseken megjelent csaknem háromezer küldött közül mintegy háromszázan szólaltak föl, mondtak véleményt, tettek javaslatot Most újabb nagy munka előtt állnak az áfészek. A szövetkezeti törvény, illetve az ágazati jogszabály alapján június 30-ig módosítaniuk kell alapszabályukat, s ez a rész- közgyűlések hatáskörébe tartozik. A februári küldöttgyűléseken már megválasztották az alapszabályt szerkesztő bizottságot A napokban megkezdődhet az alapszabályok módosításának kidolgozása, amely nemcsak jogi, hanem igen fontos szövetkezetpolitikai feladat is. Felelősségteljes munka hárul mindazokra, akik az alapszabály-módosítás szerkesztésében részt vesznek. A Jelenlegi alapszabály már az új, korszerű szövetkezetpolitikai elvek alapján készült, azonban a Január 1-én hatályba lépett szövetkezeti törvény ennek tartalmi, egyben szerkezeti módosítását is szükségessé teszi. Az alapszabálykészítésnél figyelemmel kell lenni arra, hogy az hosszú távon megfeleljen a követelményeknek, jól szolgálja a tagok érdekeit.

Az igazgatóság állásfoglalása után a módosított. alapszabály-tervezetet ismertetik a tagsággal. Közszemlére teszik ki a szövetkezet boltjaiban, felvásárlóhelyein, valamennyi egységben, a tanácsoknál. Ennek alapján mód nyílik arra. hogy a tagok minél szélesebb körben tájékozódjanak az alapszabályban foglaltakról.

Az alapszabály-módosítást jóváhagyó részközgyűlések jó előkészítése körültekintő szervező munkát igényel. Ez az első tagsági fórum, melyet már az új törvény alapján tartanak meg. A tulajdonosi akarat elsősorban a részközgyűlések rendszerében jut kifejezésre, ezek a tanácskozások tehát a belső önkormányzat érvényesülésének valódi kifejezői.

Fontos feladat hárul a Jelölő bizottságokra is, mivel az új törvény előírásainak megfelelően növekedik a körzeti küldöttek száma. A cél, hogy a Jövőben több fiatal, több nő és mezőgazdasági szakcsoporttag tevékenykedjen körzeti

küldöttként Ezeken a részközgyűléseken kerül sor most első Ízben a döntőbizottságok megválasztására, és itt vitatják meg a szövetkezet 1972. évi tervét, üzletpolitikáját is. Ennek a fórumnak nagy szerepe van tehát a szövetkezeti tagok közötti kölcsönös tájékoztatásban. Jó alkalom ez arra, hogy a tagság hasznos tanácsokkal segítse a vezetést, de ők is igényeljék a megfelelő informálást a szövetkezet egész tevékenységéről.

Felelősségteljes, a jövőt megalapozó munka vár a szövetkezetek tagjaira és vezetőire. Enr.él a feladatnál nem nélkülözhető az állami felügyeletet gyakorló tanáccsal való jó együttműködés. Ez segíthet, hogy valóban olyan alapszabályt fogadjon el a tagság, amely egyaránt megfelel a törvényes előírásoknak, valamint a tagság érdekednek. Az alapszabály — mint a szövetkezet belső törvéWVe — szilárd alapot teremt ahhoz, hogy az áfész-efc Jól szolgálják a tagok háztartási és kistermei® szükségleteinek,

anyagi és szellemi igényeinek kielégítését

De. Kiss József,

. a MÉSZÖV elnöke

Tűnődés a lelkiismer étről...

Öntözési előrejelzés

A felkészülés feladatai - Öntözni kell a búzát is

Az 197* szeptemberében kezdődött csapadékszegény időszak következtében az átlagos csapadékhiány Somogy megyében jelenleg 295 milliméter. A hiány elosztását figyelembe véve a legszárazabb terület Kaposvár—Somogy- szab térsége 350—3*0 ■riBizné-i---------- / . ra í - «

v

dCS ClvCIyBrl.

Az elműt másfél hónap Időjárása kissé csapadékosabb volt, ennek ellenére igen jelentős mennyiségű nedvesség

hiányzik a növények gyökér- zete szempontjából fontos talajrétegből. A hiányzó víz- mennyiség a legkedvezőbb időjárási viszonyok mellett sem pótlódhat arra az időre, amikor a mezőgazdasági növények azt a legjobban igénylik. Ezért

a gazdaságoknak az a legfontosabb feladatuk, hogy a meglevő öntözőberendezéseket üzemképes állapotba helyezzék. Csak így lesz lehetőség az öntözések haladéktalan megkezdésére, a növénykultúrák vízigénye szerint

TŐI kel! készülni a legfontosabb kenyérgabonák, « búza öntözésére. Ebben a korai időszakban ugyanis ex öntözőcsövek szállítása még nem okoz jelentős kárt a vetésiben. Különösen fontos a búza öntözésének idejében történő megkezdése a Balaton déli partvidékén, ahol a múlt év októberétől kezdődő tenyészidényben a növény által igényelt havi 30 milliméter vízmennyiséget sem biztosította a természetes csapadék.

A gazdaságok öntözési tevékenységéhez a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság mezőgazdasági szakemberei — elsősorban szaktanácsaikkal — segítséget nyújtanak. Érmek keretében megindítják u öntözési előrejelzéseket olyan módszerrel, mellyel megállapítható a talaj mindenkort ötv- tflzővízigénye. Ennek ismeretében a Dál-dunátúM Vízügyi Igazgatóság mezőgazdasági vízihasznosítási . osztályának szakemberei javaslatot tesznek az öntözővíz mennyiségére és adagolására. Lehetőség van tehát arra, hogy az öntözési előrejelzéseket az azit igénylő gazdaságoknak meghatározott időközönként a vízügyi igazgatóság rendszeresen szolgáltassa — díjtalanul.

Milyen furcsák is vagyunk

mi emberek?

Ha másról van szó, s nem magunkról, s főleg, ha azt tapasztaljuk, hogy ügyünkben, sérelmünkben nem járnak el kellő emberséggel, fájdalmunkkal szemben nem elegendő a részvét, könnyen kifakadunk: Micsoda lelkiismeretlenség ... !

Nemrégen két emberrel beszélgettem, akiknek közvetve, illetve közvetlenül nagy részük volt abban, hogy két család életében jóvátehetetlen tragédia történt

Magas, erőteljes, javakorabeli férfi K. István. Hivatásos tehergépkocsi-vezető volt egykor, ma raktári munkás. Kinyújtott kezét mutatja: reszket, s ebből meg idegesen vibráló hangjából is érezni, képtelen volna régi szakmáját folytatni.

— Az a karambol tett tönkre .;. Tudom, nem én voltam a hibás, hiszen amit lehetett, elkövettem, hogy az összeütközést elkerüljük, de olyas gyorsain zajlott le minden, hogy szánté cselekvésre sem maradt idő, amikor láttam, hogy egy hatalmas kamion mögül kibukkan, s előzni akar egy személygépkocsi... Fékeztem, hogy legalább így enyhítsem az összeütközés erejét, de ez sem segített... !

— Éjszakánként gyakran felriadok. Látom, amint száguld felém, illetve kocsim felé a másik autó, s nincs erő, mely az összeütközést elhárítsa. Nem tudom elfelejteni a férfi kétségbeesett pillantását, még álmomban is hallani vélem a mellette ülő asszony meg az Ölében lévő kisgyerek kétségbeesett sikoltását. Most is azon töprengek, talán ha az árokba rántom a kocsit, megmenekülnek. De mögöttem is jöttek, így mindegy lett volna. A lelkiismeretfurda- lás azonban nem hagy nyugton azóta sem. Ezért is kértem leváltásomat,' idegileg tönkrementem, képteles lesnék még egyszer gépkocsi kormánykereke mögé ülni.,.

Ismert alakja az egyik balatoni üdülőhelynek H. Zoltán. Esténként gyakran látni jókedvű szórakozás közben a presszókban, vendéglőkben. Akkor ismertem rá, amikor egy mellettem ülő társaságból valaki megjegyezte:

— Lelketlen ember, nem látni rajita semmi megbánást, a helyében inkább elköltöznék innen, ahol mindenki tudja róla, hogy felelőtlenségével két ember halálát okozta.

iiiiiiiiiiiiiiiiin

Nemes György:

Dávid

es

Klotild

12. rész

A hasamra feküdtem, éa

két karommal átöleltem a párnámat Ráhajtottam a fejem. Előbb azt gondoltam, a fűvön fekszem. Aztán azt gondoltam, Dávid mellén fekszem. Szép barna volt a teste. Csak a csípője körül virított egy világos háromszög, a pici fürdőnadrág helye.

Kitártam a karomat, hogy úgy rohanjak feléje. És most ő is kitárta a karját És akkor átöleltem ót És nem engedtem el többé. Egyik lábamat egészen felhúztam, ■ kezemmel a térdemet fogtam. Másik karommal a párnát öleltem át

Anyuci már fölkelt, és elment Egyedül voltam s szobában.

Lilian néni megkért, vinnénk-« bs málnát a

ba. Teljesítenie kell a szerződést mondta. Meg gyorsan romlik a málna. Mia nagy segítsége volt rajtunk kívül még négyen szedtek. Rengeteg gyűlt össze.

— Tíz kilométer. Mi az neked biciklin? — mondta.

— Semmi — feleltem.

— A csomagtartóra ráfér nyolc rekesz.

— Akár tíz te — hencegtem.

— Nem sajnálod a biciklidet? — kérdezte.

Egy kicsit csodálkozva néztem rá. Sajnáltam a biciklimet Vadonatúj. Bizonytalanul mondtam:

— Nem, inkább a Lilian nénién menjek?

— Azt gondoltam, azzal mehetne a kis pajtásnöd — mondta. Megértőén nézett rám. Az arca kedves volt és a szeme mosolygott

Elpirultam. Lehajoltam, ■ babrálni kezdtem a szandálom csatját

— Az lehet. Ha elengedi Klotildot a mamája — feleltem.

— Miért ne engedné el? Ha akarod, én is szólhatok.

Én azonban nem hittem, hogy Lilian néninek kell szólnia. Már rohantam volna Kló- tért, mikor hirtelen eszembe jutott:

— És Lilian néni? Nem Jön • városba? — kérdeztem.

— De én is megyek. Károly bácsival, öt igazán nem ültethetem biciklire, amilyen trotty — mondta. És most már nemcsak mosolygott a szeme. Nevetett is, teli szájjal

— És hol találkozunk? — kérdeztem.

— Az átvevőhelyen. Mi la megrakodunk, ne félj. De a vonat elbírja — mondta.

Mit tagadjam: mindkettőnkről ömlött a víz, mire bekarikáztunk a városba. Nagyon hátrabillentette a biciklin a súlyt az egymásra helyezett sok rekesz.

— Ne rakjunk át hozzám tőled kettőt? — kérdeztem Klottől, már nem sokkal a város határa előtt.

Klót előbb összeszorftotta a száját, s nem felelt. De aztán rám mosolygott Ügy mondta:

— Nem. Egyet se.

Láttam, hogy a haja összeragadt a verejtéktől. S egy kis verejtékcsöpp a füle mögött a nyakába csorog.

Leálltam a biciklivel. Megfogtam a biciklije kormányát

— Állj meg! Egy kicsit pihenünk. Nem kerget senki — mondtam neki. Aztán a két biciklit egy fának támasztottam.

Lelépett a nyeregből. A verejték csöpp még ott csillogott a nyakán. Odahajoltam, s megcsókoltam a nyakát

— Sós — mondtam.

— Komolyan? — kérdezte, fis már nem látszott fáradtnak.

— Tisztára sós, szavamra.

— Komolyan? — kérdezte, és félrehajtotta a fejét

— De azért nagyon jó fzű — folytattam. — fi« olyan hűvös a bőr • nyakadon. Attól

Évekkel ezelőtt nyáron történt az eset. H. Zoltán kocsiját nagy sebességgel, ittasan vezette, szabálytalanul előzött, s elgázolta az út szélén szabályosan haladó nagymamát és unokáját.

Munkahelyén 'kerestem föl, s beszélgettem vele a tragikus esetről.

— Tanultam az ügyből. Vezetés közben vagy előtte soha nem iszom — mondja könnyedén.

— Időnként nincs lelkiisme- retfurdalása? — kérdeztem, elmondva a szórakozóhelyen hallott véleményt meg azt, hogy mások is elítélik magatartása miatt.

keveset töprengett, majd hasonló könnyedséggel felelt:

— Nézze, leültem a

tésemet, azt hiszem ezzel részemről rendben van a dolog. Mit csináljak? Talán akaaar szam fel magam?

Nem vagyok híve az 8n- mardosásnak, a »lelkizésnek«. Tudom, bárkivel előfordulhat hasonló eset, hogy önhibáján kívül, vagy esetleg felelőtlensége miatt családok tragédiáját okozza.

Sokáig tűnődtem, mérlegeltem a két beszélgetés tanulságait S ha K. István vívódást egyeseknek nehezen érthető is, sokkal emberibb, mint H. Zoltáné, akinek — magatartása ia bizonyítja — szavaiból nem érződött a lelkLismeret-furda- lásmak még a szikrája sem. a Szaiai

Nem állhat őrség mindenhol

Fejszére ítélt fák

hűvös, tudom, mert meleged van.

— Komolyan? — kérdezte még egyszer. Egészen odatartotta a nyakát a szám alá. Megint megcsókoltam, és azt mondtam:

— Olyan jó szagú a bőröd. Vadviragszaga van.

— Komolyan? — kérdezte most már negyedszer. És hozzátette: — Mondj ilyeneket még!

De már nem mondtam ilyeneket Mennünk kellett vártak Lilian néniék.

Rendben átadtuk a málnával teli rekeszeket. Kiderült, hogy Károly bácsi nem jön haza. Ott alszik a városban, a nővérénél. Lilian néni pedig dolga végeztével estefelé majd hazakerékpároz. Így megtakarítja a vonatköltséget.

— Ti haza tudtok menni egy kerékpáron is, nem? — mondta. Megpaskolta Klót ári cát és utunkra bocsátott. Meg sem várta a választ. Mi, persze, valóban haza tudtunk jönni.

Klót hátra ült a csomagtartóra. Oda, ahol jövet a ládák púposodtak. Átölelte a derekamat, és a hátamhoz szorította a fejét

ö nehezebb volt, mint a málnával teli ládák. Alaposan: nyomnom kellett a pedált. I Meg is izzadtam hamarosan. | (Folytatjuk*) *

SOKAN MEGCSODÁLJÁK

a gépkocsi, a vonat ablakából is a ibalatonfenyvesi fenyőfákat. A helyibeliek büszkék rájuk, s szeretik, óvják őket. Amikor egy-egy építkezésnél ki kellene vágná valamelyiket, foggal-körömmel harcolnak azért, hogy változtassanak valamit a terven, csők a fa éljen tovább.

Nem véletlenül állítom példának a fenyvesiek tiszteletreméltó természetszeretetét. Olyan megdöbbentő esetekről hallottam a napokban, amelyek biztosan ugyanolyan érzést váltanak ki mindenkiből, mint belőlem. Az elsőt Fonyódon mondták el azokról a jegenyékről, amelyeket a fonyódligeti részen, a Hun utca táján szó szerint »megöltek«. ,A villatulajdonosok fenyegető hangú leveleket írtak a tanácsházára azért, hogy a jegenyéket vágják ki, mert árnyékot vet a házra, a kertre, hullik a levele, az ága és így tovább. Természetes, hogy ezeket a megalapozatlan kéréseket a táj szépsége érdekében nem vették tudomásul. A levelek azonban egyre jöttek, s azt kérdezték, mi lesz, ha a harmincéves fák ró- dólmek a villákra. A válasz természetesén ugyanaz volt. S ekkor következett az, ami a környéken mindenkit megdöbbentett. A fák törzsét valakik körbenyesték, lehéjazták. s ezzel kiszáradásra ítélték azokat. S most, ha akarja a nagyközség, ha nem, sorban fejsze és fűrész alá kerül százhatvan fa ilyen és egyéb okokból.

A másik esetről fényképünk is tanúskodik. Kaposváron, a Bajcsy-Zsilinszky utca 9. szá- mú ház udvarán egy huszonöt-harmincéves nyírfáit, amely olyan egészséges, mint a makk, letaroltak. S még két nyírfát csonkítottak meg önhatalmúlag. Az Ingatlankezelő Vállalat szabálysértési eljárást indított a tettesek ellen. A városi tanács igazgatási osztályához írt levelében ez áll: »A csonkítás oly mérvű, hogy két fa teljes kiszáradását eredményezi, mert barbár módon a fát megcsonkították minden lombot adó 4oától«. S hogy mi volt az oka mindennek? Beárnyékolta a virágágyásokat a festmények, filmek gyakori szereplője, a nyírfa.

MÉG SZERENCSE, ha erélyes föllépéssel meg lehet gátolni egy-egy fa korai és értelmetlen halálát. Mert nemegyszer előfordul, hogy valakinek útjában van az udvarban, az utcán álló platán, szilvafa, jegenye. Az utóbbi időben Kaposváron, Siófokon is akadt erre példa. Azt hiszem fölösleges statisztikákat idézni, úgyis tudja mindenki, milyen kevés a zöldterületünk, mennyire szennyeződik a levegő. Óvjuk meg egészségünk, jó hangulatunk érdekében is a fáikat. Azt hiszem, nem lehet szebben megfogalmazni, mit jelent egy-egy udvaron álló fa, mint ahogy egy pénztáros tette, amikor elmondtam miről írok: »Még a hangulatom, a munkakedvem is más, amikor kinézek az udvarra nyíló ablakon, s látom, hogy rügyezik a fa, lom- posodik,. majd virágzik.«

Ha mindenki így gondolkodna, több fát menthetnénk meg az értelmetlen pusztulástól

L G.

D

SOI

t