Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám
M Krt fogadják el a képviselők olyan egyhangúan m országgyűlés elé ke- rittő törvényjavaslatokat? Be a kérdés merül fel imitt- amott, általában olyanok részéről, akik a képviselők munkájának csak az egyik, látvá-r nyosabb oldalát ismerik. Azt, hogy reflektorfényben összeülnek a Parlamentben, és felszólalásaik azzal végződnek: A törvénytervezetet elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. Esetleg némi árnyalatnyi módosítás előfordul, de lényegében mindent megszavaznak. Miért? Lehet, hogy a képviselők soha semmi ellen nem emelnek kifogást? Erről szó sincs. Igaz, a napi hírekben az ország lakossága többnyire csak arról értesül: »Ülésezett az ország- gyűlés mezőgazdasági vagy jogi bizottsága«, az ott elhangzó — sokszor éles — vitákról azonban keveset tud a közvélemény. — Szerintem nem kapja meg a szükséges nyilvánosságot a bizottságokban folyó munka — állapítja meg Szokola Ká- rclyné dr., a somogyi képviselőcsoport vezetője. — Pedig nem ártana, ha az emberek tudnák, rengeteg beleszólási lehetőségünk van a törvények előkészítésénél. — Befolyásolta-* ön is hozzászólásával valamelyik törvény születésének menetét? — Hogyne. Például az energiatörvény első paragrafusából kimaradt a mezőgazdaság. Holott véleményem szerint a fokozódó gépesítés miatt erre az üzemágra is vonatkoznia kell az energiatörvénynek. A jogi bizottság ülésén javasoltam, vegyük be a mezőgazdaságot is az első pontban felsoroltak közé. — És bevették? — Némi vita után igen. — Mit csinál, ha javaslatát elutasítják? — Elmondtam volna az országgyűlési felszólalásomban, de hát erre nem került sor. Sokan persze legyintenek, és A „kulisszák" mögött TARTALMI MUNKA azt mondják, a jogi bizottság t egyik bizottságban sem, kevéscsak az »és«-en vagy a »hogy on rágódik. Vagyis egy-egy törvénytervezet megfogalmazásán. De hogy mennyit jelent néha egy kötőszó is, az csak a gyakorlatban, az alkalmazáskor derül ki. Lényeges, hogy a törvény megfogalmazása félreérthetetlen legyen. Szokola Károlyné képviselő — mint a Fonyódi Járási Hivatal vezetőjének helyettese — nap nap után »használja bé tájékozottak. — Látszólag talán így van, a valóságban azonban az a helyzet, hogy a képviselőcsoport ülésein tájékoztatjuk egymást arról, mivel foglalkoznak a különböző bizottságok, . sőt meghívottként más képviselők is részt vehetnek egy-egy őket érdeklő téma megtárgyalásán. Tavaly ősszel például, amikor a szarvasmarha-tenyésztés helyzetével foglalkoztunk, Gu az általa megszavazatt törvé- ba Sándor, a Mezőgazdasági nyékét, tehát gyakorlati ta- Főiskola igazgatója és Böhm pasztálatai alapján mondhat * József, a megyei tanács el véleményt. Lakatos András magas szintű szakmai tudásával segíti a mezőgazdasági állandó bizottság munkáját. Találkozásunk napján Pestről érkezett haza. — Milyen minőségben járt a fővárosban: mint képviselő, vagy mint a JBoglári Állami Gazdaság főkertésze? — Mint az Állámi Gazdaság című kéthatvonta megjelenő folvólrat szerkesztő bizottságának tagja. Beszélgetésünk közben hol a titkárnő dugja be a fejét az ajtón valami halaszthatatlanul fontos intéznivalóval, hol á telefon kezd berregni az íróasztal sarkán. — Másfél napig voltam Pesten, ilyenkor összejönnek a dolgok — mentegetőzik. — Nem túl nagy megterhelés egy ilyen elfoglalt ember számára, hogy még a mezőgazdasági bizottság üléseire is kelt járnia? — Kétségtelen, a képviselőség több munkát jelent azoknak, akik bizottságokban is dolgoznak, de szívesen csinálom, mert őszintén beszélünk a problémákról, és sok hasznosítható információt . szerezhetünk ott a viták során. — Ezek szerint azok a képviselők, akik nincsenek benne nöke beszélt a bizottság ülésén Somogy ezzel kapcsolatos problémáiról. — Legutóbb miről t>oíí szó? — Az 1972-es munkatervet állítottuk össze. — Szerepel-e olyan téma a mezőgazdasági bizottság programjában az idén, mely Somo- gyot közvetlenül érinti? — Hogyne. Például a rossz termőhelyi adottságokkal rendelkező, gyengén működő termelőszövetkezetek dotációs rendszerének alakulását, a további fejlesztés lehetőségeit tárgyaljuk majd 1972 utolsó negyedévében. Ahhoz, hogy valaki hathatósan dolgozhasson az ország- gyűlés bizottságaiban, szakismeretekre van szüksége. — Milyen szakemberek vesznek részt az egészségügyi és szociális bizottságban? — Főként orvosok és nők — mondja Kosztolánczi Jánosné. ö is tagja a bizottságnak. — Van, amiket az ember szakismeret nélkül is megért ezen a területen. Például, hogy egy cukorbetegnek megkülönböztetett táplálkozásra van szüksége, és azokat, a speciális készítményeket vidéken alig lehet kapni — mondja a képviselőnő. Beszélgetés közben nézi át a postáját. Elsőnek egy hivatalos külsejű borítékot nyit fel: — A csepeli rendelőintézet főorvosával , kellett fölvennem a kapcsolatot. Most írta meg, mikor mehetek föl hozzá — teszi elém a levelet. — Az elmebetegek és az alkoholisták gondozására vonatkozó jogszabályok végrehajtásának vizsgálata folyik. Engem is beválasztottak ebbe az albizottságba. — Az egészségügy mellett szociális ügyekkel is foglalkozik a bizottság. Ezen a téren mi jelenti a legnagyobb gondot? — Az öregek helyzete. Kevés a hely a szociális otthonokban, így a fokozott gondozásra szoruló idős emberek kórházi ágyakat foglalnak le, holott abban sem bővelkedünk. Kosztólánczi Jánosné képviselő, a könnyűipar kiváló dolgozója, órájára pillant. Dél- utános, kettőkor kezdődik a műszak a Kaposvári P.uha- gy árban. Rezes Zsuzsa Marton László kiállításra készül Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész Petőfi Sándor portrészobrát mintázza a költő születésének 150. évfordulójára. A szobrot bronzba öntés után Dömsödön állítják íjiajd fel. Segítenek a választásban Legjobb az Anita, a Gitta, az Edina Ahol a fürge ujjúak vásárolnak Egy reklámlapot tesznek elém. Az egyik oldalára nagy betűkkel női neveket írtak, méllette kisebb betűkkel mondatok sora. A másik oldalán otthoni öltözetben, fonalmotringot tartó türelmes férfi egy hölggyel, aki a fonalat gombolyagba csavarja. A gombolyítás ismert művelete ez. A minden türelmet próbára tevőé. No és ott hever a, férfi mellett egy könyv is. Látszik, szívesen olvasna ő gombolyítás helyett A lap tetején pedig nagy betűkkel ez olvasható: »Hagyja szegényt olvasni!-* Hát igen, ez nem fárfitnun- ka. De amiért ez a reklámcédula tulajdonképpen megszületett, az az, hogy már nem kell ezt az unalmas, hosszan tartó műveletet végezni, mert a Temaforg készítményei úgy kerülnek forgalomba, hogy mindjárt használhatók legyenek. Nylonzacskókba csomagolva, csak a szálat kell kihúzni és máris kezdődhet a munka. — A Temaforg készítményei a legjobbak — tájékoztat Kása Sándorné, a kaposvári kézimunkabolt vezetője. — Mostanában kerültek forgalomba, talán a legjobbakat említeném közülük: Anita, Gitta, Edina. Ezek gyapjút és műanyagot egyformán tartalmaznak. Előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek, pL nem szálasodnak, bolyhosodnak, nem mennek össze és nyúlnak meg, persze megfelelő és helyes kezelést igényelnek, úgy, ahogy a mellékelt használati utasításban megírták. De található még sokféle fonal. Itt van például a gyöngyfonal. — Mire használják? — Kivarrásokhoz. — Arra emlékszem, hogy évekkel ezelőtt nagy divat volt a hímzés és kivarrás, de most ezek lassan eltűnnek. Még a legeldugottabb helyeken is a suba került kézbe. — Az biztos, hogy a suba nagy teret hódított magának, de nem sikerült elnyomnia a hímzéseket. Minden héten kapunk árut, és mindig szerepel valamilyen előnyomott vászon a listán. — Ha tényleg divatos a hímzés, melyek a leggyakoribbak? — Buzsáki, sárközi, matyó, nógrádi, úri, de nem zárul le télj esen a sor, mert rengeteget lehetne még felsorolni. Az természetesen igaz, hogy valamennyire háttérbe szorult a hímzés divatja. — Mennyire keresik a esip- kehorgoláshoz szükséges cérnákat? ■ — Erre már kisebb az igény. Ezt mutatja az is, hogy a modern lakásokban már nem nagyon látni csipkéket az asztalon vagy a szekrényeken. Aztán, hogy a divat mit hoz, nem lehet tudni ... Rengetegen betérnek ide mindennap, nemcsak fonalért. A délelőtti órákban főleg a háziasszonyok keresnek föl bennünket. Ilyenkor ráérünk tanácsokat adni. Mert arra is nagy szükség van. Sokan jönnek úgy vásárolni, hogy nem tudják a fonalból sem a színt; sem a minőséget, sem pedig a mennyiséget megválasztani. Nekünk már gyakorlatunk van ebben. A nagy nyüzsgés öt óra tájban kezdődik, amikor munkából igyekeznek hazafelé az emberek. Kása Sándorné 19Ő4 óta vezeti az üzletet. A kötöttáru- boltból került ide, Mesélte, hogy annak idején nagyon szomorú volt, mit is tud majd itt csinálni. — Sokféle árut, apróságot kapunk. A másik nagy öröm, hogy elmúlt már az az idő, amikor sok minden hiánycikk volt. Most nem beszélhetek állandóan hiányzó áruról. S nagyon jó közösség jött össze ebben az üzletben. Tizennégyen dolgoznak a boltban. Egy szocialista brigádot alkotnak, munkaidőn kívül is jól érzik magukat együtt. Szívesen segítenek egymásnak a pult mögött, s ezt a vásárló is észreveszi. Fenyvesi Beáta Ipari tanulók országos versenye Tesztlapokkal a döntőben »SZAMOMRA éppen ezért legszimpatikusabb hős az orvos, aki a veszélyt felismerve, saját veszélyeztetettségével nem törődve, magánéletének problémáit félretéve a bajba kerülőkhöz sietett« — ezt másoltam ki a szakmunkástanulók tegnapi versenyén egy dolgozatból. Egy budapesti nőiszabó-tanuló kislány írta a sorokat Cámus Pestisének doktoráról, jellemzésképpen, ax elődöntői megelőző dolgozatban, amely- lyel külön pontot szerezhettek a tanulók. Irodalomból és nyelvtanból álltak rajthoz az ország legjobb szakmunkástanulói, miközben folytak a szakmai versenyek szóbeli »vizsgái«. Pintér Kálmán igazgatóval és dr. Fűzi János igazgató- helyettessel, a kaposvári házigazdákkal beszélgettünk a verseny kezdete előtt. Az igazgatóhelyettes több mint tízoldalas forgatókönyvet mutatott; minden menetrend szerint halad, az 503., sz. szakmunkásképző tanárai segítik a verseny lebonyolítását. — Százhatvankilenc — irodalmat és nyelvtant szerető — tanuló versenyzett tegnap. Itt a díj nem a szakmunkásbizonyítvány, hanem az első helyezett pénzjutalomban vagy külföldi üdülésben részesül. (Az eredményhirdetésről külön beszámolunk majd.) Ügy vélem, az idézett sorók bizonyítják, hogy az ország körülbelül hetven intézetének »magyaros« tanulója nemcsak szereti, érti is az irodalmat. Nemes György né, a 28 szaftnú budapesti szakmunkásképző intézet tanára, az egyik zsüriednök mondta: — Négy éve rendeznek irodalomból is versenyt az országos vetélkedőn. Négy éve zsűrizek is. Fokozatos minőségi fejlődés tapasztalható a tantárgyban. Ez is bizonyítja, hogy nem sokadrangú feladat az irodalom tanítása a szakmunkásképző intézetekben. A művelt szakmunkás azt is jelenti, hogy kapcsolatban áll az irodalommal, a művészettel. A nyelvtani versenyre éppen csak bekukkantottunk. A tanulók helyesírási és más nyelvtani gyakorlatokkal birkóztak az elődöntő tesztlapjain. Most már nem »súgunk* azzal, hogy idézünk a döntő tollbamondásból: »A kaposvári várat a XIV. századtól említik az okiratok. A XVIII. század végén lett Somogy megyei székhely. Ebből az alkalomból az 1798-as föis- páni beiktatás élményeinek hatása alatt írta meg Csokonai Vitéz Mihály híres vígeposzát, a Dorottyát«. Többek között ezt a két mondatot kellett diktálás után leírniuk az emelt szintű tagozat harmadik osztályosainak — helyesen! Két kaposvári kislány is ült a versenyzők között, az 512. szakmunkásképző tanulói. Két alapkategóriája volt ta irodalmi és nyelvi versenynek. A hagyományos és emelt szintű tagozat második és a harmadik osztályosai versenyeztek. Tegnap az elődöntő. és a döntő zajlott le. Irodalomból és nyelvtanból tesztlapokon kapták a kérdéseket, a legjobbak irodalomból még szóbeli vizsgát is tettek. A kérdések olvasmányélményekre, világirodalmi ismeretekre vonatkoztak. A TESZTLAPOK nemcsak a tanulók ismereteit, hanem alkotóképességét is visszatükrözik. Érdekes, izgalmas kérdéseket olvastunk. Hogy az olvasó is részesüljön a »ver- senyhangülaitból«, válasz nélkül idézzük az egyiket: »Találkozhatott-e Kazinczy Petőfivel?« T. T. Oaranyszínű nap, 1938... Mézszínű reggel volt ez is. Fényes kedvében felragyog- tatta az ablaküvegeket a korán kelő égi utas, a nap. Milliónyi kistestvére csillámlott a nyílt vizeken. Foszladozott a vidék ködbundája. Óarany- színű nap ígérete volt ebben a reggelben. A természet pazarló királyként bánt kincseivel. A nap sárga boglyájában már izzott az a parázs, mely majd szürke hamuvá égeti. Nyugtalanság fodrozódott a kálmánfaiakban. Négyen ültek Bálint Mihály portájának udvarán. A napfényt megszűrték, meg barnították a fa levelei. Mintha bronzra változott volna a négy bányász arcának sápadtsága is. Tenyerük a térdükön, hátuk a szék támlájának döntve. Semmi sincs súlyosabb a hallgatásnál. Csík lassuló mozdulatokkal játszadozott a lábaiknál a kiégett füvön. Régi pénzdarabok csörrentek meg idegenül a csendben. A fiú alulról lesett a felnőttekre.- Azok a békalátószögből félelmetesen erősnek látszottak. Ámyéklepte arcuk egészében eltűntek a kis fekete pontok, amelyek a pórusaikba rakódott szénportól keletkeztek. Az almaarcú Sebestyén Gergelyt talán még soha sem látta ilyen mosoly talannak Csík. A bányász zsebtükör kerekségü és csillogása szemén köd ült. Ferde csontú, ajkáig ereszkedő orra körül sötét árkok. Dacos állát a mellére ejtette. Székely Géza bácsi sem volt bővében a szónak, mint máskor. Konya macskabajszá nak ágai mint folyók szabdalták részekre arca félszigetét. Az ország bányáit úgy ismerte, mint más a saját hazatáját. öreg napjaira Kálmánján akart megtelepedni végleg. »Jobb félni, mint megijedni« — szokta mondogatni. Gyűjtögette, — és alkalom- adtán el is hullajtottá — az ehhez hasonló bölcsességeket, amelyekre a kevés beszédű Dávid Anti elismerően bólogatott. Olyan volt ez a Dávid Anti, mint valami elnagyoltan faragott szikla. A belsejében tomboló érzelmi vihar hullámai nem futottak át arcán. Moccanásaira viszont izomkötegek keltek táncra a hátán, a mellén, a karjaiban. Ha a sínről lefordult egy csille, maga tette a helyére. Az öklök kalapácsai a térdeken nyugodtak. Jaj, ha ütésre lendülnek! Bálint Mihály szólalt meg először: — Maródit jelentünk, és ű temetésig nem széliünk le az aknába. — Bedő Gazsit már nem adja vissza az életnek semmi — sóhajtott Székely Géza. Sebestyén Gergelyből végre feltört az elkeseredés lárvája: — Valamit tennünk kell, ha embernek tartjuk magunkat, Géza bátyám! Gazsi amiatt halt meg, hogy a bá- nyaigazgtitósági urak nyers fát építtettek be a vágatba! Az pedig törik, a gyerek is tudja ezt! Hiába figyelmeztettük őket, Hiába! Az ő leikükön szárad a társunk halála ... Sztrájkot! Bálint Mihály csitítóan tette kezét Gergely karjára. — Nyugodj meg! Most nem tehetünk mást: maródit jelentünk. A sztrájkhoz nem elégséges a mi elszánásunk, hisz tudod. Beteget jelentünk, így tiltakozunk. Józannak kell maradnunk. A protestálásun- nak igy is következményei lesznek ... — Ez a gyerek... — riadt fel gondolataiból a konyabaj• szú Székely Géza. — Mindent hallott; eljárhat a szája! — Nem árt, ha idejekorán megismeri, milyen világba született — nézett Csíkre nagybátyja, Bálint Mihály. — Így élünk 1938-ban. Megszólalt a halottat búcsúztató harang. Leskó László SOMOGYI ÜÍPU Csütörtök, im. március 23
