Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám
EMLÉKIDÉZÉS Elsuhant tizenöt esztendő Ünnepi találkozó a Pamut- fenó-ipari Vállalat Kapóévá rí Gyárában. Házigazda a gyár KISZ-szervezete, a vendégek pedig azok, akik tizenöt esztendővel ezelőtt alapítói, szervezői voltak. Régen látott barátok ölelik, köszöntik egymást, s nekik szól a n. Rákóczi Ferenc Általános Iskola úttörőinek kedves műsora is. Jászberényi Lászlóné KlSZ-titkár és Galamb László, a városi KISZ- bizotteág titkára arról szól: a mai fiatalság példaképének tekinti azokat, akik másfél évtizede sokat fáradoztak azért, hogy ebben az üzemben is életerős, politizáló, a párt ügyéért harcoló ifjúsági szervezet legyen. — Ügy érzem, ma is fiatal vagyok, noha az elsuhant tizenöt év nem múlt el fölöttünk nyomtalanul. Itt a gyárban kezdtünk dolgozni, itt kaptunk olyan politikai nevelést, melyet társaim nevében is köszönök az idősebb, tapasztalt kommunistáknak, ök értették meg velünk, miért szükséges a munka mellett politizálni — szötatt fel a vendégek közül Kubacska András, aki a KISZ szervező titkáraként dolgozott, majd a gyár KISZ-csúcsvezetőségének titkára lett, s ma az SZMT munkatársa. Beszélt a nagy munkáról, melyet a KISZ létrehozása jelentett, s arról, hogyan alakult meg, majd erősödött az akkori Textilművekben a Kommunista Ifjúsági Szövetség Nézem a vendégeket, s nagyon sok régi ismerőst találok közöttük. Sági Éva — ma Farkas Józsefnél — nemcsak a KISZ megalakításában működött közre, hanem elsőként lépett az újjászervezett pártiba is. A gyár főiskolára küldte, most tanárként dolgozik a Gyógypedagógiai Intézetben. Itt van Mányó Ferenc a néphadsereg tiszti egyenruhájában, századosi rendfokozatban. A KISZ szervezése idején fűtő volt, a gyár küldte tisztiiskolára. Simon László az üzemből került a városi KISZ-bizottság titkári beosztásába, majd a KISZ kb munkatársa lett. Most a Szakszervezetek Budapesti Tanácsánál os^tályveze-, tő, s a napokban vette át az Ifjúságért Érdemérmet. — Jó érzés látni az egykori KISZ-istákat, s még jobb tapasztalni, hogy az a politikai nevelés, amelyben részesítettük őket, termő talajra hullott.’ Akik nem távoztak el a gyárból különböző, felelős beosztásokba, azok most itt ugyanúgy becsülettel megállják helyüket, mint amikor fiatalos lendületűik is hevítette őket. Róna Imre, a gyár gazdag munkásmozgalmi tapasztalatokkal rendelkező igazgatója mondta e szavakat, s aztán neveket sorolt. Eitler György, Veres Zoltánná, Szentiványi Béla, Bajer Nándor, Tóth Illésné, •s még sokan, akik nemcsak felelős gazdasági beosztásban dolgoznak, hanem jelentős közéleti tevékenységet is végeznek. — Életem legnagyobb örömét látom teljesülni bennük — mondta az igazgató, s erről vallottak az elődök utódai is, akik éppen olyan szeretettél köszöntötték a baráti találkozó vendégeit, mint a gyár gazdasági vezetői, akik éveken át nehéz, közös harcot vívtak az előrehaladó sért. Szalai László Ha nem tömörítenék jól a Vár utcában Nemcsak a neve középkori Kaposváron a Vár utca (az Ady Endre utca folytatása a Széchenyi tértől) nemrégiben kapta vissza régi nevét, de az útfelszín állapota máris sokban hasonlít egy török-tatár dúlta középkori hadiúthoz. Öblös, két-három méteres tek- nők, az út majd egész szélességét elfoglaló gödrök, mélyedések éktelenkednek rajta. A KFM Közúti Igazgatóságának útjavító brigádja egy aszfalt- réteggel igyekezett kipótolni a meglehetősen nagy szintkülönbséget. A szembeötlő mélyedéseket sikerült eltüntetni, de messze van attól, hogy akár a legbiztosabb kezű autósok kezében ne reszkessen a kormány, amikor végighajtanak rajta. A csatornanyílást záró fedelek jó három-négy centiméterre »ugranak« az út színe fölé, a Széchenyi téren egy darab egyszerűen beszakadt, s a Vár utca egyes szakaszain új, friss repedések is éktelenkednek. A KPM Közúti Igazgatóságán érdeklőüJííink, mert az út fenntartása és felügyelete hozzájuk - tartozik. Tajnafői Sándor műszaki osztályvezetővel dr. Szabó András jogtanácsossal és Haász Rudolf szakmérnök-helyettessel beszélgettünk. Megtudtuk — s egyébként lapunkban is hírt adtunk róla annak idején —, hogy a városban a Berzsenyi utca La- tinca Sándor utcai szakaszától a Vár utcán keresztül a Malomárokig kicserélték a főgyűjtő szennyvízcsatornát, illetve újat építettek. Tavaly augusztusban kezdték a munkát a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat dolgozói, s novemberben fejezték be. A műn Icák során különle - ges gondot okozott a föld visszatömöritése. Az altalaj ugyanis rendkívül gyenge, tő- zeges, sok a törmelék (például jó állapotban levő tartócölöpök kerültek a felszínre). A tömörítést nagyon megnehezítette az igen bonyolult csőhálózat: a különböző vízvezeték-, szennyvíz- és egyéb csövek gyakran egymást keresztező rengetege. A földtömörítést tehát nagy gonddal kellett elvégezni, részben azért, hogy megóvják a csöveket a töréstől, másrészt, hogy az út várható nagy forgatóiét tekintve, mégis jó legyen. Az "út egyébként talán a város egyik legforgalmasabb szakasza. Erre lehet megközelíteni a benzinkutat, az AF1T javító- műhelyét, itt vezet az út a tej - füzemhez, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat poligonüze- »wéfaez, s még egy sor kisebb, de forgalmát tekintve jelentős üzemhez. A jelek szerint a tömörítés nem sikerült kellően minden szakaszon. így a nagy forgalom miatt több helyen beszakadt vagy megrokkant a'földréteg, s természetesen az út burkolata is. Nem akarjuk részletezni, hogy milyen károkat okoz a rajta közlekedő gépkocsiknak, s hogy milyen nagy a balesetveszély. Csak annyit teszünk hozzá, hogy mindez úgyszólván a belvárosban történt! A Közúti Igazgatóság még tavaly decemberben felszólította mind a kivitelező vállalatot, mind pedig a SOMBER-t (a beruházót), hogy intézkedjenek a burkolatomlások és süllyedések helyreállításáról. Most pedig — harmadszor — saját brigádukkal javították ki az egyenetlenségeket. Ha az út valamennyire is stabilizálódik, akkor kapja meg azt a végleges kopóréteget, amelyik garantálja a biztonságos közlekedést és az egyenletes felszínt. De mi garantálja, hogy nem következnek be — például esős időszak után — újabb rokkanások? Egy-egy közműépítés szükségszerűen megbolygatja a város forgalmi rendjét, s nem használ az utak minőségének sem. Ez kétségtelen. Ilyen esetekben jó, ha teljes talajcserét végeznek. De a legbiztonságosabb és kétségtelenül igen hosszú távra szóló, bár egyelőre rendkívül költségesnek látszó megoldás lenne a város legforgalmasabb útjainál az úgynevezett közműalagút, amelybe tetszés szerint építhető be bármilyen Csőhálózat; cserélhető, javítható anélkül, hogy az utat, annak minőségét, s a forgalom rendjét) a legcsekélyebb mértékben is zavarnák az épitők. S ez esetben — hosszú távon — valószínűleg az lenne olcsóbb, ami most drágának tűnik. Gs. T. a kőröshegy) téglagyárban, A nagy nyomású présgépről naponta lg—20 eaer nagyméretű téglát szednek le. I Szűkös a talaj vízkészlete Ha a képen látható szántást a múlt év őszéin örökíti meg a fotóriporter, s mondjuk, a két traktor éppen őszi mélyszántást végez a kukoricatáblán, talán csak azt kifogásolhatnánk, hogy lábról fordítják le az eikék a kukoricaszárat, s emiatt bizony minőségileg nem kielégítő, de szemre se a legszebb ez a szántás. Csakhogy a kép az idén készült, ebben a hónapban ... Az őszi betakarítás során agyonjárt, megtaposott, alaposan tömörített talaj még a gazdag csapadékból sem ' fogad be annyit, mint a , feltárt, meglazított termőréteg. És itt van a múlt őszi meg a téli eső- és hószegénység, s ezúttal talán hosszú éveikre visszamenően is egyedüli példaként áll majd az a kár, amely az őszi mélyszántás elmulasztásából származhat. Ahol az ősszel felszántották a megüresedett táblákat, ott a csekélyke csapadégból mégiscsak raktározódhatott valami, de mi lesz azokon a földeken, amelyeken ez a munka elmaradt? Olvasom egyik mezőgazdasági szaklapunkban, hogy a »vízháztartás mérlege most negatív, a béli átnedvesedés hiányzik, elmaradt«, és hogy »az elmúlt telet igen száraznak, sőt aszályosnak kell elkönyvelnünk«. Mindezek igazolására és érzékeltetésére térképeket közöl a lap. Olyan tények ezek, amelyekkel nem' lehet vitatkozni. Maguk a traktorosok mondják el, miközben magágyat készítenek a tavasziaknak, hogy 15—20 centiméter mélyen (tehát éppen ott, ahol majd a gyökerek elhelyezkednek) száraz a talaj, hiába áztatja a felszínt néhány órás eső. Februárban megyénk csapadékellátása talán valamivel jobb volt az országos átlagnál —> 'különösen vonatkozik ez Somogy déli és középső részeire —, így Kaposváron 43, Barcson 38 milliméter csapadék hullott a múlt hónapiban. A sokévi átlaghoz viszonyított csapadék- hiány a múlt év őszén és a télen (tavaly szeptembertől az idén február végéig) Siófok körzetében például 110 milliméter volt. Ezek a körülmények arra intenek, hogy az agrotechnikában fokozott gondot fordítsanak mezőgazdasági üzemeink a talaj vízháztartására, az azzal való okoi, körültekintő gazdálkodásra. Ha sokáig »nyitva« marad a talaj a vetést megelőzően, akkor abból a kevés nedvességből is tetemes hányad elillan, ami addig »raktáron« volt. Mindez az óvatosság az élet megindulása érdekében fontos, de már most számolni kell azzal is, hogy a fejlődő növény további sorsa sok helyütt majd az embertől függ: nem mindenütt lesz elegendő a talajban tárolt nedvesség. Ha továbbra is szűkös lesz a természetes csapadék, az öntözésre hatványozott feladat vár az idén. A megyében meglevő természetes és mesterséges víztározók, vízfolyások nemcsak akkora terület öntözésére adnak lehetőséget, mint ameny- nyit valójában öntöznek a somogyi gazdaságok. Vannak olyan öntözőberendezések megyénk mezőgazdasági üzemeiben, amelyelvet egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövid ideig használtak. Amikor az eddig föl nem tárt tartalékok hasznosításáról beszélünk, nem szabad megfeledkezni ezekről a csak résziben hasznosított vízkészletekről, a megvásárolt, de félretett ön- tözőalkalmatosságofcról sem. A minap a vízvári Kossuth Termelőszövetkezetben járva följegyeztem, hogy a kertészeten kívül milyen szántóföldi növényeket öntöz-- nek majd a Drávából: a burgonya, a kukorica, a répa egy része kap mesterséges esőt, sőt- száz hold legelőre is jut belőle. Vajon még mennyi ilyen vagy ehhez hasonló! — ha nem is ekkora ■víznyerő hellyel rendelkező — adottságú gazdaság van Somagyban? Érdemes idejében fölkészülni arra, ami a nyáron esetleg szükségszerű lesz — a talaj mostani szegényes vízkészlete erre enged következtetni ... H. F. A siker kulcsa ■ I rrn r Ml a a gondos előkészület Néhány gondolat szarvasmarha-tenyésztésünk holnapjáról A lapvető feladat az állattenyésztés fejlesztése, ezen belül is elsődleges a stagnáló szarvasmarha-tenyésztés fellendítése, színvonalának emelése — a megye negyedik ötéves tervéből idéztük ezt a mondatot, de nyomban hozzá kell tennünk, hogy ez a gondolat nagyon sok fórumon elhangzott és elhangzik szinte nap mint nap. Nem túlzás az a megállapítás, hogy a mezőgazdaság egészén belül a szarvasmarha-tenyésztés az az ágazat, amelyik korunkban a legtöbbet foglalkoztatja a mezőgazdaság minden szintű irányítóját, valamennyi dolgozóját. Nemcsak azért, mert a mezőgazdaságban ez az alap, ez az ágazat jelenti a »nehézipart«, hanem azért is, mert az utóbbi években egyre sokasodtak a gondok, és egyre elemibb erővel jelentkeztek olyan problémák, melyek gátolták az alapvető fejlesztési célok megvalósítását. Egy sajátos és egyre feszítőbb ellentmondás keletkezett a meghatározott cél és a valóságos helyzet között. Mert a feladatunk a szarvasmarha-tenyésztés mennyiségi és minőségi színvonalának emelése, ám a kialakult helyzet, az érvényben levő ösztönzők, az ágazat kedvezőtlen jövedelmezősége éppen ellentétesen hatottak. Ismert helyzet, ismert Körülmények ezek megyénkben Sőt, ha szabad úgy mondani, a szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatos minden gond Somogybán hatványozottan jelentkezik. Hatványozottan azért, mert a termelési adottságok, a nagy múlt, a hagyományok, minden nehézség mellett arra ösztönözték a megye nagyüzemeit, hogy kövessenek el mindent az ágazat fejlesztéséért. Ez a törekvés, ez a tevékenység éppen a kedvezőtlen jövedelmezőségi okok miatt, nem kis anyagi áldozatot kívánt a nagyüzemektől. Magyarán: igen sok pénzbe került. Nos, minden magyarázat megvan arra, hogy éppen a somogyi nagyüzemek vezetői, a megye irányítói sürgették egyre hangosabb szóval: tenni kell valamit, mégpedig olyan átfogó állami intézkedésre van szükség, mely komplexen oldja meg a szarvasmarha-tenyésztés minden gondját, jövedelmezőségi problémáit. Valójában ezek az előzmények, de szükségesnek tartottuk felidézni, mert nagyon szervesen hozzátartoznak a jelenhez. Köztudott, hogy ké- , szülnek, és minden valószínűség szerint még ez évben napvilágot látnak azok a döntő fontosságú országos intézkedések, amelyek minden vonatkozásban és valóban komplex módon megszüntetik az ágazattal kapcsolatos gondokat, elhárítanak minden akadályt a szarvasmarha-tenyésztés céltudatos, dinamikus fejlesztése elől. Ám nagyon rosszul teszi az az üzemi vezető, aki az előkészület helyett most várakozási álláspontra helyezkedik. Előnyösebb helyzetben van mindig az, aki »korán ébred«, aki az elsők között intézkedik. Alapigazság ez, s nemsak a gazdálkodásra, hanem életünk minden területére egyaránt vonatkozik. Fölmérések szerint a nagyüzemi követelményeknek megfelelő épületekben mintegy 7—8000 szarvasmarha-férőhely állt üresen. Ezzel a ténnyel arra kívánunk utalni, hogy van lehetőség, van férőhely. hogy most, a felkészülés időszakában növelje, gyarapítsa állományát a nagyüzem. Lépéseket lehet tenni a takarmány- gazdálkodás, , a rétek, legelők stb. javítására. A töprengésnek, a felkészülésnek most van az ideje. És a holnap sikere a mostani előkészületektől függ. Egyik megyei vezetőnk úgy fogalmazott: Somogy mezőgazdasága — melyben döntő szerepe van a szarvasmarha-ágazatnak — most áll a második start előtt. Tőlünk függ, hogyan, milyen pontosan, milyen lendülettel Indultunk ennél a »startnál«. Az álldogálást, a várakozást, a tétovázást most nem engedhetjük meg magunknak. Vörös Márta iOMÖfi VT NÉPLAP eséateíSk, wn. m*»«*«* ss. >
