Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
Ébredő Afriko] Jan Bakalarczyk (Lengyelország) szobra. (1967.) Gyárfás Endrei NYITOTTAL-E MAR KÖVET! Nyitottál-e már követ rozsdás konzervnyitóvafí Láttad; porrá mint etett egy paleolit sóhaj7 Lézerrel sem ütsz kaput halott szüzek szemérmén. Algapirula te tud győzni ősöd éhén. Ellenséged, mmi vott, t ami van; pribékje. v Feszítsd rá konzervnyítói iSi'ä jövő kövére! Bencze József: Újlaki nagykendő Újlaki nagyanyám hagyta ránk a kendőt, benne babusgattak soványka jövendőt. Fogára is fogta hócsillagos télen, törött varjú szárnya gubancolt mesébe! Petrával kint játszunk az udvaron, amikor jön a bajuszos ember. Mindegyikünknek egy zacskó cukrot ad, lovaglónadrágban van és eg y ideig áll mellettünk. Anyám még nem ért Ide. Becsukja utána a kaput, aztán a kavicsos úton, a virágágyak között felénk közeledik. Figyelem. Ahogy elhalad a málnabokrok mellett, letép egy lepkevirágot és a szájába veszi. Süt a nap. Anyám haja körül sárgás fény vibrál. — Ez a kis szeplős az? — hallom a bajuszos hangját — Mindjárt ráismertem. Olyan, mint maga, Mária. Mondd meg a nevedet! — Nem kell! — szói anyám, és megfogja » bajuszos kezét Bemennek a házba. Petra a szomszédban lakik, nem figyel ránk. Telerakja a süteményformát cukorral, és kiborítja a homokba. A lok- nik ide-oda ugrálnak a vállán. A konyha felől nagyanyám hangját hallom. Sima, egyszínű hangon beszél valamit Egy ideig csend lesz. Csak a legyek zümmögnek a levegőben. Odamegyek az ajtóhoz és megállók a küszöbön. — Aztán szeretsz-e kocsi- kázni? — néz rám a bajuszos. Előrehajol ■ kanapén, és mosolyog. A jftmág egyik »Bigét rendszeresen felöntötték a kommunista röpiratok. A falu lakossága eleinte kis csoportokba verődve olvasgatta a tiltott, gépírásos lapokat, amikor azonban a csendőrök hajszolni kezdték a röplapok olvasóit la, már csak úgy titokban, párosával bújták az írást Jó ideje folyt már ez a csendes háború a falu lakossága és a hatóság között, de sose tudtak nyomára bukkanni a röpiratok titokzatos forrásának. Azt, hogy az írások ártalmasak, ml sem bizonyíthatja jobban, mint hogy egyre több és több baja akadt a falusi hatóságnak a jászi emberekkel A csendőrséget meg kellett erősíteni. Az eddig öt darab dologtalan zsandárle- gény helyett most kilencnek is folytonos munkát adott a forrongó földmunkások gom- . ba módra elszaporodott, apró-cseprő bakafántoskodó csoportja. Már nemcsakhogy a községházát ragasztották körül dühös röplapjaikkal, d« ltt-ott a tettlegességig is elmerészkedtek. Egyszer az árulkodó kisbírót nyújtották meg egy vaksötét, esős éjszakán, mégpedig a saját háza kapujában, másszor pedig a cserdőrőrsvezetőt ad- jusztálta meg valamelyik hithű kommunista oly módon, hogy be kellett szállítani a szolnoki csendőrkórházba. De hiába volt minden. Sem a röpiratos embereket, sem pedig a zsandár és a kisbíró keresztapját — aki a kezejárá- sából ítélve egy és ugyanazon személyiség lehetett, minthogy corpus delictiként mind a két esetben egy-egy hatalmas szőlőkarót és egyetlen ütésből eredő fejsebet találtak a tett színhelyén — nem sikerült kézrekerítenL Hiába jöttek az apáti csend-' őrök, hiába szaglászott két szolnoki detektív is a titokzatos emberek nyomában, nem ért semmit Pedig néha harminc gyanúba fogott embert is becipeltek a csendőrségre. Ütötték-verték őket nyakló nélkül, az emberek mégis hallgattak, ajcár a sír. Némelyik még csak azt sem mondta meg, hogy minek hívják. E z sem használt A népség nemcsakhogy nem hagyta abba az urakkal való csatát, hanem egyre haragosabban okvetetlenkedett A Jegyzőnek, a bírónak, a papnak, a postamesternek, a leventeoktatónak alig köszönt már valaki, a zsandár- ral pedig mé? kérdezve sem állt szóba egyetlen teremtett lélek. Adót sem igen fizettek. A jegyző mindig felbuzdult, hogyha valamelyik csodabogár azzal állított be a községházára, hogy hát adót akar fizetni Az ilyen ember szivarral kínálta meg, sőt a nevét is kidoboltatta a faluban, követendő, de valójában elrettentő példaként. Tudniillik az ilyen önként fizetőnek nem volt maradása. A, falu találékony népe ezer módot keresett aira, hogy az ilyen ritka féreg valahogy békességben ne maradjon többé. Erre a konok, harcos összefogásra a postamester fiatal bojtárja hozta rá a bajt, Karikás Frigyes:* olyanformán, hogy egyszer hosszabban eredt szóba Veder Mihállyal, akitől aztán olyan dolgot tudott meg, amit nem kellett Volna az orrára kötnL' ■ ■ ssze is ültek az urak, O a jegyző, az őrmester, a postamester és takarosán kifundál- ták, hogy mit tegyenek. A többi aztán már gyorsan ment. Nemsokára Veder Mihály elvtárs jelenthette, hogy a postás ifjút sikerült »megagitálnia-“. S hogy mekkora haszna lehet ebből a sejtnek s mennyivel köny- nyebb lesz, ha majd postán lehet szállítani az irodalmat, s mennyi költségtől és fáradságtól lehet majd megkímélni a csoportot és főleg Berci elvtársat. Az elvtársak húzódzkodtak egy keveset, de Mihály olyan szfvrehatóan tudta védeni tanítványát, hogy a csoport mégiscsak úgy döntött, hogy meg kell próbálni. A próba persze be Is vált Az első csomag rendesen megjött Pestről, nem volt abban semmi hiba. Veder elvtárs vette át a falu szélén késő este, és hozta boldogan a drága holmit kopott kabátja alá rejtve. Az egyik csomagot követte a másik, a harmadik, s végre Mihály elérkezettnek látta áz időt arra, hogy az új elvtársat bevonják a sejtbe. Most aztán még kevesebb volt az ellenkezés. Egyedül . Berci kapálódzott ellene, de őt alig hallgatta meg valaki. Az űj sejttag a kommunista keresztségben »Laci« nevet kapott, s igen »radikálisan« látott neki a munkának. Alig merült fel kérdés, feladat, amire »Laci« ne vállalkozott volna. Az elvtársak boldogan állapították meg, hogy milyen nagyszerűen söpör az új söprű. Szinte haragudni kezdtek Bercire, aki nemcsakhogy nem hagyott fel ellenséges magatartásával, hanem a leghatározottabban azt kezdte magyarázni az elvtársaknak, hogy az új párttag, ez az igyekvő »Laci« spiclL Olyan makacs volt, hogy ha az új elvtárs jelen volt valahol, Berci egy szót sem szólt. Ki tudja, meddig tartott volna ez a veszekedés, hogyha hamarosan le nem csap közéjük a villám, ami aztán eldöntötte ezt a szomorú vitát »Laci« büszkén mutatott rá minden emberre, s pontos magyarázattal szolgált minden pártfunkcionáriusról. Vagy nyolcán kerültek csendőrkézre. Napokig ütötték, verték az embereket, de többet, mint amennyit »Laci« tudott, nem lehetett kiverni a konok földmunkás emberekből. Negyednapra azán mégis összeszedték azokat, akiket »Laci« érdemesnek tartott arra, hogy Szolnokra kerüljenek. Két asszonyt eresztettek útjukra csupán, az egyik Varga Gáborné, a másik pedig Berci, polgári nevén Balogh Mária volt. — Ez a két lotyó — mondotta »Laci« a jól értesült ember fölényességével — csak strózsákja volt a sejtnek. Sose szóltak ezek egy szót se, kár velük bajlódni. Veder Mihályt, Varga Gábort, Fábián Imrét viszont főcinkosoknak állította be az újdonsült Shelock Holmes, így jutott a hat jászsági kommunista a szolnoki ügyészség kezébe. P ontosan hat hétre rá Vargáné meglátogatta az urát Szolnokon, s egy szerencsés pillanatban eltudta neki mondani, hogy a múlt hét kedden este »Ladt« valaki elnáspángolta. Mégpedig tisztességesen. Eltörték a jobb karját, kiverték két fogát, és két ökölnyi daganatot Vertek a Szájára. Futótűzként "terjedt a hír a börtönben a jászsági kommunisták között, akik boldogan nevettek össze á reggeli séta közben, s örömmel sugdosták egymásnak: — A BercL — Betyár egy vászoncseléd. •Karikás Frigyes, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a Tanácsköztársaság híres 39-es dandárjának poltikai biztosa, a kommunista szellemű magyar elbeszélőirodalom egyik megteremtője volt. Simonyl Imre Szindbád utolsó utazása Krúdy Gyula emlékez*» a postakocsi csak hajnaltájt volt indulóban a Nagy úrral ám szolgái a kevésbeszédű szavak még alkonyattal előreutaztak valamely távoli vendégfogadóba ugyanezért a jó szóra hiába szomjazó borok már délelőtt óta ecetesen kedvetlened tok a hordókban s harangszóra már a rostélyosok is rég étvágyukat veszítették valamint a rozskenyér is megkeseredve emlékezett a szekrényben ,saját hajdani jó ízeire és estefelé már a komondorok is befelé szűköltek mintha közeli halál esne a környéken s éjfél után a városi házakban a máskor megadó asszonyságok is idegenkédve gombolták be hálókabátjukat kihűlt kezű embereik elől s hajnal előtt a mennybolt is egyre elborultabban tűnődött immár a dolgok hiábavalósága fölött .hogy egyáltalán érdemes-e megvirradni még a postakocsi pedig hajnalban indult útnak a jegenyék kivont kardú gárdistákként kétoldalt szemközt meneteltek szépen a varjak pedig teljes gyászban ■tisztelegtek a jegenyéken és valahol túl az ábrándok s Őbuda lankáján eleredt akkor az eső méltóságos gyászmuzsikája is (jó kis országos eső dörmögte a sorsával megbékélt kocsis előbb a rudasnak aztán nyergesnek) a Nagyúr pedig lassan hanyatt dőlt, lehunyta szemét úgy álmodott utoljára még a valóságról: az álomról azt hogy örökre beteljesedett az életről azt hogy meghalt, mert ez a dolga s az esőről azt hogy sírvafakadt Magyarország Mircea Spataru (Románia): Tanulmány. (1969) Márton Klára: KEIRE SITII — Fel kellene öltöztetni — mondja anyám. — Befogták már a lovakat? Egyszeriben mindenki megelevenedik. Nagyapám is kijön a szobábóL Valamelyik nagyméném ruhát ad rám. Aztán kézen fognak. Petra, amikor meglát, feláll a homokkupacból. Kezében a játékvödör. Nyitott szájjal bámulja piros lakkcipőmet. — Köszönj el Petrától! — lök meg anyám. A hátsó udvaron fölraknak a szekérre. A saroglya szénával van tele. Oda kuporodcík — Hát, isten áldja, Molnár László! — Nagyapáin kezet fog a bajuszossal. Anyámmal együtt már fent ülnek a szekéren. Valaki kinyitja a hátsó kaput — Gyite! — mondja a bajuszos. Ostorával egy kört cflámá! a levegőben. Elindulunk. A kocsi kereke nyikorog. Visszanézek nagyapáméira. Kis, barna csoportban állnak. Valaki közülük leveszi a kalapját Házak között megyünk. Az egyik deszkakerítésre egy asszony támasTknrtttr Anyása megszólal: — Hogy leskelődnek ezek! Forduljunk már be.a. Megyünk egy hosszú kocsd- úton. Hanyatt fekszem a szénán. Fölöttem minden kék. Anyám és a bajuszos hátat fordítva ÜL Váiluk összetapad. Nézem az eget A kocsikerekek nyikorognak a fejem alatt Arra ébredek, hogy megálltak a lovak. Koromsötét van mindenütt. A bajuszos leugrik a szekérrőL — Nyolc szilvafa van meg ,egy barack — mondja anyámnak. Aztán átöleli, és elindulnak előttem. Utánuk kullogok. Bemennek egy ajtón. A aő tétben gyufa lobban. A ba júszna meggyújtja a lámpás a feje fölé emelt Nagy istállót látok. Hossz jászol van a fal mellett Te dóm, itt állatok laknak. Lát tant már Ilyet. Ott a azalm, is, amin aludni szoktak. A-. istálló félig el van választva egy vörös téglafallal. A másik felén tűzhely. Sárból ta— Hát ez a konyha — mondja a bajuszos. Aztán egyik lábával átlép az istállóba: — Itt a lovak helye De menjünk be a szobába! Ott ácsorgók a hátuk mögött. Aztán utánuk megyek. A bajuszos ott is magasra emeli a lámpát. Halkan beszélgetnek ... Látok egy ágyat. Odamegyek és felkapaszkodom. Puha, nagy párnák vannak benne. — Látod, már megtalálta a helyét — mondja a bajuszos. Messziről jön a hangja, aztán suttogássá változik, ösz- szegömbölyödöm. A bajuszos odajön. Vetkőz- tetni kezd. Csak félig merem kinyitni a szemem. Homályosan látom az arcát, és anyá- nat, ahogy sétál a szobában. — Hamar elaludt — mandanyám. —. Nem kellene megmosni kislány lábát? — kérdi tő a bajuszos. — A hideg víz csak föléb sztené — hallom. Reggel kimegyek az udvar- a. Mindenütt napsütés. Sárga napraforgófejek himbá- lódznak a szélben. Nincs kerítés a tanya körűt Anyám jön ki az ajtón. — Gyere csak! — mondja. Kézen fog. Egy fa alatt állunk meg. — Na — sürgető a hangja —, ha valaki kérdezné: hogy hívnak téged? — Szilágyi Julikénak. — Nem! — A hangja csat- tanós. összerezzenek. Ekkor megráz: — Téged Molnár Julikénak hívnak. Érted? És ez az ember az apád. Dacos leszek. Nézem a lehullott, szétmállott szilvaszemeket, és azért is mondom: — Szilágyi Julilka... — Hogy hívnak? — Anyám először csodálkozik. Egy ideig néz, ar/‘ n pofonvág. — No, mondd még egyszer! Potyognak a könnyeim. — Na? — Molnár Julikénak. — És hány éves vagy? — Négy és féL — Jól van — giondja, és egy kicsit sóhajt. Megkerüli s házat, és bemegy. Állok egy darabig. Aztán megszámolom a szilvafákat. Megvan mind a nyolc. A barackfa kicsit távolabb van. Rücskös, vastag a törzse és a föld felé dől. Oda- megyek hozzá, és átölelem. Surján András: Két pont között Játékos ritmusú vert »nagy gyerekeknek« Két pont között egyenes, nem egyenes, görbe. Két pont között visz az út Mindig körbe-körbe. Két pont között görbe út, mindig csak előre, minden vonal ide fut, nem menekülsz tőle. Pont egyik is, másik is, pontnak pont a vége. Hiába, nincs visszaút, pontnak pont a vége. Radnai István: LEPKE éjszámyú leptoe a szemed tengerbe fojtott napok vergődése a friss havon fogad égető fagy búsajalkad elérhetetlen táthaWr valószínűtlen illatod a szél olvasztja jege» jelmezem s ez éj lehuffl az óriás szárny- lepke i 8 SOMOGYI KtPbáV VMánun, UH wsíettm
